Ujság, 1930. május (6. évfolyam, 98-122. szám)

1930-05-01 / 98. szám

3 Nem változtatta meg a felsőház a fővárosi javaslat , ügyvéd szakaszát • A felsőház illetékes bizottságai szerdán vi­tatták meg részleteiben­ a fővárosi törvényjavas­latot Agarasztó Tivadar azt javasolta, hogy miután Budakeszi és Csepel községek egyes ré­szeit a fővároshoz fogják­ csatolni, a községek kártalanítása barátságos egyezség útján történ­jék. A belügyminiszter a­ javaslat elvetését kérte azzal az­ indokolással, hogy nincs­­ törvényes alap a kártalanításra. A bizottság így döntött.­­Az érdekképrviselesi szakaszt is változatlanul fogadta el a bizottság. Az...össszeférhetetle­nségről szóló. .szakasznál Pap­ József, az ügyvédi kamara elnöke ezt fej­tegette: " Az­ 1894. évi törvény kifejezetten ki­mondja, hogy azt az ügyvédet, aki meghatalma­­­zás alapján jár el, nem lehet kijárónak tekin­teni. Ha ennek a rendelkezésnek a megváltozta­tására valami súlyos ok van, elvárhatja az ügy­védség a kormánytól, hogy ezt meg is indokolja. 1894 óta egyetlen egy panasz sem fordult elő ügyvéd ellen amiatt, hogy ebben a tekintetben visszaélést követett volna el.­­ Kérte, hogy az­­általános vita során, benyújtott indítványát fo­gadják el. A belügyminiszer így válaszolt: „ Egyeseknek nem lehet privilégiumot adni és tíz illetéket bizottsági tagságuk révén előnyökhöz juttatni. Az ügyvédek ketté tudják magukat vágni, de a nagyközönség nem tudja megtenni ezt a disztinkciót. Az „eljár" szó alatt a mai szóhasználat nagyon sokat ért, többet, mint egy akta beadását. Az ilyen, messzemenő eljárást kí- b­ánja a törvény, összeférhetetlenségi okot meg­állapítani. A bizottság elvetette Pap József indítványát és eredeti szövegében fogadta el a szakaszt. [ Joanovics] Pál szóvátette Klebelsberg minisz­ternek azt a kijelentését, hogy a vidékről óhajt felhozni tanítókat. A belügyminiszter azzal vá­laszolt, hogy a kultuszminiszternek csak vétó­joga van, de nem jelölheti ki a kinevezendőket. Ilhyczy Elemér a 63. szakasznál arra hivatko­zott, hogy ennek alapján újból kialakulhatnak ■mammut­ jövedelmek. Kérte a szöveg megváltoz­tatását. A belügyminiszter így válaszolt: — Nem tartom helyesnek, hogy valaki, ha a főváros­­érdekében az üzemeknél valamilyen állást jól be tudna tölteni, ettől el legyen zárva csupán azért, mert nyugdíjas. A belügyminiszternek meg kell adni a jogot, hogy ezt bizonyos esetekben meg­engedje. Egyébként kormány általánosságban kívánja ezt a kérdést rendezni. A bizottság változatlanul fogadta el a sza­kaszt. Boldzing Artúr azt fejtegette, hogy a fővá­ros rendkívül nagy területen folytat üzleti vál­lalkozást. Javasolta, mondja ki a bizottság, hogy csak a kereskedelmi miniszter jóváhagyása ut­­án, lehet üzemet létesíteni. A bizottság azon­ban változatlanul fogadta el a szakaszt. Legvégül a 31. szakaszról döntöttek, amelyet függőben tartottak és amelyet több bizottsági tag vissza akart küldetni a képviselőházhoz. A többség a visszaküldés ellen foglalt állást. Ez­­­zel részleteiben is letárgyalták a javaslatot. ORADO P­alotaforradalom és thongrim-pártban Többen kilépéssel fenyegetésnek A Kozma Jenő dr. vezetése alatt álló egy­séges községi polgári pártban palotaforrada­lom készül. Körülbelül olyan eset megismét­lődésére kerülhet sor, mint amilyen legutóbb játszódott le­ a Wolf-pártban, amikor a Friedrich István vezetése alatt álló csoport­ kivonult a pártból. Az egységes községi­ polgári pártban öt-hat ismertebb bizottsági tag került élesen szembe az elnökség, illetve még inkább Kozma Jenő dr. elnök felfogá­sával. Ezek az ellenzéki párttagok ugyanis azt kö­­­vetelték: a párt hasson oda, hogy a BSzKRT w * 1 "■ vásárolhatja a leganomabb francia selymeket és fü­rdőcikkeket LeffOlCSODMil Abbáziában, Szalay divatü­zletében Csodás tavaszi tartózkodás. Ideális strand és tengeri fürdője az Adriának • Esplanade Hotel Fen­sfo kitt. Folyóvíz, Magyar és francia konyha, epecigyermekkoszt 2075 G. Mullich tulajdonos legközelebbi közgyűlésen, amely előrelát­hatóan még e hónapban meglesz, Folkus­­házy Lajost az alelnökségről lemondassák. Folkusházy ugyanis nemcsak vezérigazga­tója, hanem alelnöke is a villamosva­sitt részvénytársaságnak. Kozma Jenő dr. vi­szont a követelőzőkkel szemben azt hang­súlyozta, hogy ő ragaszkodik Folkusházy Lajosnak az alelnöki pozícióban való meg­maradásához és a párt képviselői a BSzKRT közgyűlésén­érző felfogásának kötelesek ér­vényt szerezni. Az említett öt-h­at bizottsági tagot azonban nem elégítette ki Kozma vá­lasza, sőt a leghatározottabban kifogásolták, hogy az elnök a párt hangulatával ellentétben döntsön, illetve a párttagok zömének felfogásával el­lentétes álláspontnak akarjon érvényt sze­rezni. Az elégedetlenkedők ragaszkodnak ahhoz, hogy Kozma megváltoztassa álláspontját, mert ellenkező esetben kivonulnak a pártból. Ének a tó fölött írta Szécsen József. - - -­­ A tó partján a terraszon, színes kerti er­nyők alatt férfiak és nők ültek az asztalok­­nál. Délután hat óra volt. A nap forrón csó­kolta a földet, mint búcsúzó férfi a szerel­mesét ... Nagy meleg levegőhullámok álltak ,meg a sziget fölött. Minden mozdulatlan v­olt. ‘Az égő, érett nyár színei és illatai min­denfele. Most feldübürgött a jazz. "A foxtrott hang­jai szétáradtak a terraszon az asztalok fölött s megbizseregtették a nők szivét. Sárga és pi­ros hideg italokat szürcsöltek, fagylaltot ka­nalaztak a forróságban az emberek. Jókedv lármája hallatszott mindenfelől. Itt az embe­rek a percnek éltek s önfeledve adták át ma­gukat valami lázas­­ringatásnak s nem akar­tak gondolni arra, mennyi gyász és szomo­rúság van a világon... " A terrasz egyik sarkában, egy kis kerek asztalnál, közel a tengerparthoz az énekes Sült. Fiatal, diadalmas művész volt, akinek nevét ismerték mindenfelé a világon. Szép és érdekes férfifeje volt. Arca borotvált, fekete nagy haja hátra volt fésülve. Alakja olyan­­vol­t, mint egy fiatal atlétáé. Fehér strand­sapkája ott feküdt egy székem mellette. Japán nyersselyemruhát viselt, sárga selyeminget, amelyen csokornyakkendő látszott. Arcában és mozdulataiban benne élt a hangverseny­­termek, színpadok, lázas zugó sikere. De ezen az arcon nem volt gőg, csak szelíd ön­tudatosság s valami biztonság, amivel az nézi a világ dolgait, aki túl van az élet apró játé­kain- Mellette egy nő ült rózsaszín muszlim­­ruhában. Egy vékony francia leány, nagy fe­kete szemöldökkel, rövidre vágott hajjal. Most az egész terrasz őket nézte. Száz és száz szem nézése pihent rajtuk. A kis francia nő mosolygott. Látszottak apró, fehér fogai. A mű­vész­­egykedvűen állta a szemek ostyo­mát s nyugodtan szürcsölte a pezsgős bólét, ami egy pohárban állt. A jazz tam-temja tovább szólt s részegí­tette a sziveket. Az énekes asztalánál néha megállt egy egy fiatal leány, későn elfogódva s­­anzixkutyát tett eléje. — Szabad kérnem. Mester egy autogram­­mot.. . A művész nagy lendülettel vette elő színes irónját s odakanyaritotta a nevét. Ebben a mozdulatban benne volt valami m­egszo­kottság. Ki tudja, hányszor írta már igy alá a nevét, mely egyszerű volt. Maguk a kerek, cikornyátlan betűk mutatták, hogy a tollat keveset forgatta kezében. A művészt ez a fi­­ligráns nő, aki mellette ült s folyton mosoly­gott, alig érdekelte. Szemével titkon egy má­sik asszony pillantását kereste. Egy asz­szonyét, aki ő utána jött ide a szigetre s tit­kon rajongója volt. Ott ült férjével egy kerti ernyő alatt. Egyszerű selyemruha volt rajta. Karcsú, barna asszony volt. Férje mellett ki­csinynek is tint fel. Evvel az asszonnyal Pes­ten ismerkedett meg, egyik operai előadás után. Egy előkelő estélyen találkozott vele, ahol azonban sablonos bemutatáson kívül alig váltottak pár szót. Másnap az asszony beállított hozzá, az előkelő szállodában lévő lakosztályába. Itt egy óra hosszat beszélget­­tek, művészetről, zenéről mindenről. Intim, kedves beszélgetés volt ez, amit gyakran sza­kított félbe a titkár sürgető rosszalása, hogy odakünni sokan várnak rá... De ő neki tet­szett ez a melegszemü pesti asszony, s nem hagyta zavartatni magát. Azóta nem látta, mig most itt bukkant fel. Tán a lapban ol­vassa, hogy ideérkezett s ő utána jött, gon­dolta. Vagy a véletlen műve az egész. Ahogy itt ült könnyedén, elegáns kéztartás­sal, egy percre mint valami film bukkant fel előtte ifjúsága, ami az évek ködébe hullt. Olyan régen volt, hogy alig emlékezett már arra a rongyosruhájú gubancra, aki ott csa­vargón amerikai kikötőváros utcáin és al­kalmi munkákból élt. Segítette a hajókra ti­­pelni a nagy faládákat és a zsákokat is.Munka közben, mindig, énekelt. Csudálatosan lágy, bársonyos hangja szopvatt s megfosta a­z emberek szivét. Egész csoportok sereglettek köréje. Egy véletlen aztán meghozta a szerencsé­jét. Egy amerikai úr elragadtatva hallgatta az éneket. Nyomban magához hivatta s fel­ajánlotta: magával viszi, s embert farag be­lőle. Egy amerikai szinháztröszt igazgatója volt. Ráállt az ajánlatra minden habozás nél­kül. S egy óra múlva már utaztak. Két év múlva a newyorki operában ezrek és ezrek tapsoltak a nagyszerű tenoristának. Megfor­dult a világ minden táján. Ünneplés, siker, láz kísérte. A nők hódolva vették körül. S ő csak játékszernek tekintette őket. Néha hó­napokig élt eggyel, s aztán faképnél hagyta, hogy uj társat keressen a szerelemben ... Néha a tóparti sétákon a villák terraszáról a hangját harsogta a beszélőgép. Ez a kis­pesti asszony azonban, aki most utána jött ide, érdekelte. A férje újságot ol­vasott s ő csöndes mosollyal ajka körül, néha lopva az asszony felé pillantott. Az ki­pirulva nézte őt. Fél éve már, hogy látta s arra gondolt, hogy odamegy­ hozzájuk. Egy percnyi elhatározás volt ez, aztán letett róla. Mi értelme volna? A francia nő észrevette a habozást s kérdőleg nézett rá. — Volna kedve csónakba ülni? —­ kér­dezte hirtelen. — Szívesen ... Felálltak. Előre engedte a nőt s elhaladt az asztalok között. Férfiak és nők kissé felemel­kedtek helyükről s úgy bámulták őket. Ő fehér strandsapkáját a kezében lóbálva, vi­dáman indult a csónakkötő felé. A tó kissé hullámos volt. Könnyű szél követte őket és megringatta a csónakot. — Helló!... — ki­áltotta vígan az énekes. Az evezős odakor­­mányozta a parthoz a csónakot. Nagy de­reglye volt, szétszórva padjain szirtes­ vánko­sok hevertek. Beültek s elindult a csónak a nyolc tó felett. A terrasz mint egy égő szem figyelte őket. A nap égőpirosan állt a láthatár szélén. Sugarai mint izzó fonalak hulltak rá a hul­lámzó vizre. Egyszerre csak a művész énekelni kezdett. Az egész terrasz publikumán mintha­­ villa-,­mosáram szaladt volna át. A férfiak és nők felálltak helyükről. Sokan a part szélére siettek. Csudálatos lágy, kristályos hang szárnyalt és áradt szét a vizek fölött. Ez a hang csupa színes muzsika volt, aki egyszer hallotta, so­hasem felejtette el. A Bohéméletből énekelte Rudolf dalát. S az asszony aki ott ült férje mellett a terrasz egyik sarkában, szív­­dobogva figyelt fel. Akkor is a Bohéméletet adták az operában. A nagy énekes neki éne­kelt. Elérzékenyült és lopva könnyeket törölt ki szeméből. Mert a boldogtalan asszonyok nagytáborába tartozott. A dal zengett a vizek fölött, percekre el­hallgatott,­­majd újra kezdte. E percek alatt, míg csönd volt, összeverődtek a tenyerek. Az énekes királyi ajándékképpen szórta szét kincsét és­ tovább énekelt. Az énekes a csónak padjára lépett. Kitárta két karját s beleénekelt a leom­ló alkonyatba. Gyönyörű élmény volt. Akik a terraszon áll­tak, megbűvölve nézték ezt a csodát. Olybá tűnt, mintha a Nap óriási hangszer gyanánt, a tóba hullatná a dalt. S az asszony a terrasz sarkában szivére szorította a kezét. E percben lehullott az emberekről minden hétköznapiasság. Csak e nagyszerű percnek éltek. A dal őket is az ég fdé emelte az al­konyban. Aztán egy pillanat volt az egész. A dal meg szárnyalt, hömpölygött a vizek fölött, amikor egyszerre csónak megbillent. Az éne­kes pillanatok alatt a vízbe esett. Mint mai­kor egy rádiót kikapcsolnak, hirtelen elhalt a dal... A csónak már messze járt benn a vizen, percek múltak el, míg feleszmélt a ter­rasz. Az énekes eltűnt a hullámokban. Sokan felsikoltottak, mások ide-oda futkostak tehe­tetlenül, rémülten. Minden hiábavaló volt. Az asszony a terrasz sarkában eszméletlenül fogyott össze... II. Az autó megállt a gyár elött. Az igazgató lepattant az ülésről, kinyitotta a kocsi ajta­­ját és kiszállt. Őszi futalm­ak áradtak szét a levegőben. A férfi karjára vette felöltőjét. A portás aranyozott, zsinóros sapkája m­élgett ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1930 MÁJ­US | Teljes felkészültségben várja a rendőrség május elsejét A főkapitányságon és a kerületi kapitány­ságokon teljes pennanenciát rendeltek el május 1-re. A rendőrlegénység is teljes felké­szültségben áll a laktanya udvarán, hogy esetleges zavargás esetén azonnal kivonul­jon. A rendőrség megerősítésére nagyobb csendőrcsapatokat vontak össze a főváros­ban és a lovascsendőr-csapatok már szombat délután végigvonultak a nagyobb útvonala­­­kon. ■ ' ■ •> • A szociáldemokrata párt csütörtöki And­­rássy-úti tüntető sétáján a párt vezetői, az országgyűlési képviselők, a fővárosi bizott­sági tagok és a szakszervezetek vezetői is részt vesznek és azt hiszik, hogy­ ezeknek je­lenléte megakadályoz minden rendbontásra való kísérletet. Azzal a rendőrség is számol, hogy a munkásság soraiba kommunisták és éretlen suhancok is beférkőznek, akik esetle­ges kiáltozásokkal és jelszavakkal rendbon­tást akarnak elérni.­ Ezekkel szemben, a leg­kíméletlenebbül járnak­­el. A főkapitányság politikai osztályára számos ismert kommu­nista agitátort állítottak elő és ezeket a rend­őrségen tartják, amíg május elseje lezajlik, nehogy alkalmuk legyen rendzavarást szi­lárn. Igezi természetes, hogy a közönség a legjobban teszi, ha távoltartja magát minden csoportosulástól és tüntetéstől és még kíván­csiságból sem közeledik hozzájuk, mert eset­leges rendzavarás esetén a rendőrség a leg­nagyobb szigorral fog fellépni. Betört a sáska Európába A Duna völgyében fenyegetően közeledik Bukarest, április 30. A dobrudsai sáska­vész egyre nagyobb arányokat ölt. Görögor­szág és a Fekete-tenger felől m­ég mindig mil­liószámra jönnek a sáskák. Néhány dobrudsai falu környéke már teljesen kipusztult. Attól tartanak, hogy a melegebb időjárás beálltával a sáskahad tovább terjeszkedik az ország déli részében és a Duna völgyében. A parasztgaz­dák irtó hadjáratra készülődnek a sáskák ellen. t ne semisége hogy elegáns legyen ... Ezt mindenkinek lehetővé teszi párisi modellek után készült kalapjaival és utolérhetetlen olcsóságával FRIEDMANN VI., Király­ utca 8. (az udvarban) A politika hírei Bethlen István gróf miniszterelnök a munkanélküliség ügyében pénteken délelőtt ismét tanácskozik a Szakszervezeti Tanács vezetőségével. Az ankétot a képviselőház mi­nisztertanácsi termében tartják meg. Bél János, Vass József és Wekerle Sándor mi­niszterek is résztvesznek a megbeszélésen, ahol a kormány tagjai részletes tájékozta­tást adnak a szakszervezetek közismert me­morandumaiban érintett problémák megol­dásáról.­­*­• Bethlen István gróf miniszterelnök Laka­tos Gyula dr. kormánypárti képviselőt kérte fel a hágai egyezmény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat előadójául.­­ Szerdán sok szomorú arcot lehetett látni a képviselőház kormánypárti folyosóján. Gaal Gaston kritikája és igazsága is fájt az egységespártiaknak, de még jobban busította őket az a h­ír, hogy a miniszterelnök új vá­lasztásokat tervez. Kormánypárti forrásból indult el a híresztelés és sokan bizony el is hitték. Állítólag nyomban a költségvetés le­­tárgyalása után kerül sor a parlament felosz­latására. Mint mondogatták, a miniszterelnök a hágai egyezmény törvénybe iktatásával bizo­nyos belpolitikai korrektúrára vágyik és ezt az uj érát új képviselőházzal óhajtja meg­­nyitni.* Az egyik kormánypárti képviselő kijelen­tette munkatársunknak: biztos tudomása van arról, hogy a kormány életbe lépteti az új ke­gyelmest címet. Erről már régóta beszélnek a politikai körökben, sőt éppen a kormány­párt klubjában terjedt el az a hír annak ide­jén, hogy Grueffl Jenő, a, képviselőhöz kor­­elnöke lesz az első kegyelmes. Beavatott he­lyen akkor is cáfolták, most is cáfolják az állítólagos tervet, ami természetesen nem je­lenti azt, hogy a kormány tényleg nem gon­dol a „különös érdemek" ilyen megkülön­­böztetett elismerésére. izpali Bárt Pasztőrözött palacktej

Next