Ujság, 1930. június (6. évfolyam, 123-145. szám)

1930-06-01 / 123. szám

3 AZ ASSZONYOK PARLAMENTJE Bécsben most ülésezik a Nők Világszövet­sége — A kilencvenéves Hainischné — Apponyiné magyarul beszélt — A kon­gresszus célja Bécs, május 31. (Kiküldött munkatár­sunktól.) Összeült Bécsben, a Hofburg fehér­arany termeiben, a rendes ötévenkénti ta­nácskozásra az International Council of Wo­­mson „asszonyparlamentje.“ Itt vannak mind­azok, akik múlt héten nálunk jártak látoga­tóban a nőegyesületek huszonötéves jubi­leuma alkalmából és még sok százan. Negyvenegy ország testvéregyesületének kiküldöttei (országonként két elnök, tíz dele­gátus és tíz pótdelegátus, azonfelül látogatók — tessék szorozni! —­ és érdeklődök járnak ki-be a gyönyörű épület régen ragyogó ter­meibe. Szép sárga-fehér-lila szalagcsokrok és nagy vizitkártyák az ország megjelölésével, virítanak pontosan mindegyikük szíve fölött. Minden avatatlan is felismerheti így bennük egyazon tribus funkcionáriusait. Nagy súlyt ad még ezenfelül megjelenésüknek a hónuk alatt viselt nagy sárga boríték, amiben hiva­talos aktáikat és nem kevésbé hivatalos meg­hívóikét viselik. Így járnak Bécs utcáin mindenkor fel­ismerhetően és így járnak munkára is. Kora délelőttől késő délutánig folyik már a munka. Egyelőre még csak előkészítő tanácskozások. Bizottságonként, amilyenek: Egyenlő morál — Jog — Női munka — Kivándorlás — Béke — Szavazati jog — Tanügy — Sajtó és Irodalom — Mozi — Közegészségügy — kü­­lön-külön ülnek össze, beszámolnak az utóbbi öt esztendő eredményeiről — mindnyájan tud­juk, hogy vannak — előkészítik jelentéseiket s indítványaikat a pénteken megnyíló nyilvá­nos üléseikre, amikor a következő öt esztendő munkaprogrammját dolgozzák ki egyönte­tűen. Ez ennek a kongresszusnak a mecha­nizmusa, miint minden másé is egyébként, ta­lán csak azzal a különbséggel, hogy itt ebben az asszonyparlamentben, legalább is egyelőre éppen annyian vannak az üléstermekben is, mint kirándulásokon és banketteken. Az asz­­szonyok úgy látszik, minél idősebbek, annál komolyabban veszik a munkájukat. Saját gyermekeikről már régen gondoskodtak, most már csak egész jövő generációk sorsa érdekli őket. De így van ez a férfiak gyülekezetében is; vezető pozícióba ők is ritkábban kerülnek fiatalok. A kilencvenesztendős Marianne Hainisch, az ősz miniszter édesanyja, kedves, finom, tö­pörödött alakjával, fekete csipkefejkötős múlt századbeli fejével, puszta jelenlétével is lelke­­sítőbben hat minden ragyogó fiatal nőnél a pódiumon, hátha még meglepően érces, ener­gikus hangján meg is szólal, ő az osztrák nő­mozgalom dédelgetett lelke ma is. Megható látvány, ahogy hetven és többéves matrónák állnak­­fel tiszteletteljesen üdvözlésére. Az egész terem, min­t egy ember pattan fel ké­nyelmes üléséből, ami nagy szó, ha jön, ha szól. Vele szemben feléled a még aggastyán szívek mélyén is szunnyadó gyermeki érzés. Megjelenése sokszorosan ünneppé avat min­den összejövetelt, így történt a kongresszus megnyitásán is A Burg fehér márványtermében, régi, nagy bálok színhelyén, ahol ugyan valcert táncolni már nem lehetne az agyontaposott padlón s a piros brokát függönyök egy alig letűnt kor pompájának hirdetőiből uj eszmék lobogójává rongyolódtak, gyűlt egybe az internacionális közönség este. Az első sorokban miniszterek frakkosan, különböző országok nagykövetei, Ambrózy magyar követ a feleségével. Az emelvényen Lady Aberdeen, az I. C. W. elnöke és az In­ternational Council of Women díszes tiszti­karai egyes országos nemzeteinek elnökei, közte magyar elnökünk, gróf Apponyi Albert­­né. A népszövetség kiküldötte, Radziwill her­cegnő, Schober kancellár, Hainisch miniszter és Seitz, Bécs polgármestere. Egymásután szó­laltak meg a mikrofon előtt s mondtak né­hány üdvözlő szót. Gróf Apponyi Albertné magyarul beszélt s még a finn, lett, cseh, ro­mán, ir, francia, holland, svéd a maga nyel­vén, a többi angolul vagy németül. Felállott Marianne Hainisch is. Alig volt nagyobb így állva Lady Aberdeen ülő alak­jánál, de hogy megnőtt, amint munkában eltöltött múltjáról beszélt: — Akármennyit dolgoztunk mi együtt eddig, az mind csak a kezdet még. Nagy, egekig érő feladat, vár még ránk asszo­nyokra, ki kell vívnunk, érvényt kell szerez­nünk a biblia szavainak, ami ránk paran­csol: Ne ölj! Percekig tartó tapssal és ismét állva ünnepelte őt és szavait az egész közönség. .Különös kép volt. Meghajolt fehér fejek egy parányi csipkefőkörös öreg­asszony előtt. Különös kép volt a márványos, sokcsil­­láros, királyi terem is, amiben Bécs város polgármestere Bebelt idézi a világ asszonyai­nak, fényképészek pergőtüzében. Milyen erőteljes lehet az a mozgalom mégis, amit ilyen egyöntetű egyetértésben állít talpra egyetlen asszony, egy eszme, tiszteletére alig néhány éve még halálos ciiyilségeket. F- 3T. ÚJSÁG VASÁTRSNAP, 1930 JTINTUS ! ZSITVAY TIBOR IGAZSÁGÜGYMINISZTER ÉRDEKES NYILATKOZATA Windischgraetz herceg rehabilitálásáról Zsitvay Tibor igazságügyminiszter — mint ismeretes — egy képviselőházi interpel­lációra adott válaszában foglalkozott annak a tábornoki zsűrinek az ítéletével, amely Windischgraetz Lajos hercegnek adott fé­nyes rehabilitációt. Ez a miniszteri válasz feltűnő fogalmazásban méltatta és helyezte hátrányba a tábornoki zsű­ri jelentőségét a bíróság ítéletével szemben. Kétségtelen, hogy a miniszteri válasz szövege éppen a társa­dalmilag rehabilitált herceg személyével kapcsolatban adhatott félreértésre alkalmat. Most — hosszabb idő múltán — váratlanul Zsitvay Tibor igazságügyminiszter — bizo­nyára önként — visszatért erre az ügyre és a Magyar Távirati Iroda utján a következő igen érdekes nyilatkozatot adta ki: — Tudomásomra jutott, hogy a képvi­selőház május 6-iki ülésében az igazságügyi tárca vitája során Windischgraetz Lajos herceg katonai rehabilitálásával kapcsolat­ban elhangzott felszólalásra adott válaszo­mat egyesek félreértették. Ennélfogva szü­k­ségesnek tartom kijelenteni, hogy válaszom lényege az, hogy a királyi bíróság ítéletét nem érintheti semmiféle becsületügyi el­járás.­­ Nem változtat ezen az a tény sem, hogy a jelen esetben a becsületügyi eljárást a katonai szabályzat szerint folytatták le és pedig azért nem változtat, mert a királyi bíróság és a zsűri más és más jogkörrel, más és más szempontból foglalkozott az üggyel. A bíróság ítélete közjogi vonatko­zású és kötelező erejű, míg a zsűri az egyéni becsület kérdésében foglal állást, tehát magánérdekű és nem közjogi, hanem tár­sadalmi jelentőségű. Ez utóbbi jelentőséget azonban nyilatkozatomban éppoly kevéssé vontam kétségbe, mint ahogy a zsűri hatá­rozta nem érinthette és nem is érintette a királyi bíróság ítéletének közjogi súlyát. Zsitvay Tibor igazságügyminiszter. Gyárakat végez ki a dobozkartel... Hiteles adatok a Dobozgyárosok Szövetsége, a Confiden­­tia Bizalmi Rt. és a Kartonlemezgyár összeműködésére Több alkalommal számoltunk már be a dobozkartel furcsa tevék­enykedésérő­l. Közöl­tünk hiteles adatokat arról, hogy milyen esz­közökkel kényszerítik­­az­ egyes gyárosokat a Magyar Dobozgyárosok Országos Szövetsége néven megalakult kartelszervezetbe a Keres­kedelmi Bank érdekkörébe­­tartozó Cortfi­­dentia Bizalmi Rt. segítségével. Kimutattuk­, hogy az Első Magilát Kartonlemezgyárral lé­tesített megegyezés alapján azok a dobozgyá­rak, melyek nem tartoznak a kartel kötelé­kébe, nyersanyaghoz nem is juthatnak. Kifo­gásoltuk, hogy állami kedvezményeket élvező gyárvál­lalkozás, amelynek részvényesei külföl­diek, ilyen eszközökkel magyar iparo­sok, magyar munkások kenyerét veszi el. Felszólalásunk nyomán különböző lépések történtek, így többek közt a Magyar Doboz­­gyárosok Országos Szövetsége megszüntette az addig szinte naponta kibocsátásra kerülő köriratait, nem kis mértékben azért is, hogy az írásban kiadott bizalmas utasítások a sajtó útján nyilvánosságra ne kerülhessenek. Most azt a rendszert léptették életbe, hogy a kartel irodájában naponta 12 órakor gyűlnek egybe a vállalatok megbízottai és ott a Központi El­adási Iroda (KEI) vezetője katonás „Abferti­­gung“ formájában közli a Végrehajtóbizott­ság határozatait. Cikkeink megjelenése óta történt olyan irányú megbeszélés is,­ hogy az Első Magyar Kartonlemezgyár talán módosítja az eddig követett rendszert és a kartelen kívül álló vál­lalatoknak is adnak kartonlemezt, de­­­ drá­gábban. Kizárná tehát ezeket ezáltal a ver­senyből. Ez is csak felmerült gondolat egyelőre s nincs még döntés ez ügyben. úgy látszik, a közvéleménynek továbbra is foglalkozni kell a dobozkartellel és a kar­­tonlemez-gyárral, hogy végre ez a kérdés a közérdeknek megfelelően teljesen rende­ződjék. Ez alkalommal is­mét elmondunk egy ese­tet, amely egyike a­­legsúlyosabbaknak. Egyik kisebb dobozgyárosról van szó, Scheer Gyula Béláról, kit a kartel­ megalakulásakor egészen furcsa megállapodás kötésére kívántak kény­szeríteni. Nem akarták bevenni a Szövetség tagjai közé, hanem egyetlen egy céget jelöl­tek ki a számára, a Goldberger Sám. F. és Fia Rt.-et, amelyre nézve kizárólagosságot kíván­tak neki biztosítani. A szerződéstervezet, ame­lyet neki felajánlottak szó szerinti szövegében így hangzik: Magyar Dobozgyárosok Országos­ Szövetsége Budapest. Igazolom, hogy a mai napon közöttünk a következő megállapodás jött létre: 1. Az önök szövetségébe tagként nem lépek be, de kötelezem magamat árajánlataimmal, ren­delések felvételeinél, szállításoknál és egész üz­leti ténykedésem és magatartásom tekintetében kizárólag az önök intenciói szerint eljárni és az önök utasításait mindenben követni. 2. Ezen megállapodás folytán részesülünk mindazon előnyökben (vevő és árvédelem, anyag­­kiszolgáltatás stb.) melyet önök szövetségi tag­jainak s­yújtanak, anélkül, hogy kötetesü lesnék a szövetségi szerződésekből megállapított bár­mely járulékot is fizetni. 3. Már most megállapíttatik, hogy tartóz­kodnom kell a negyedik pontban közelebbről megjelölt cég kivételével, minden más vevő, illetve fogyasztó megláto­gatásától, ajánlatot senkinek sem tehetek, rendelést senkitől­, fel nem­ vehetek és sem­miféle a szövetségi szerződés tárgyköréhez tartozó cikket ki nem szolgálhatok. Amennyiben az­en egy esetben is beigazolód­nék, hogy e­z i­ kötelezettségemet megszegném, úgy jelen megállapodás azonnali hatállyal érvé­nyét veszti és önök jogosítva vannak ellenem megtorlással élni. 4. A Goldberger Sám. F. és Fia Rt. az a cég, melyre nézve önök nekem kizárólagosságot biz­tosítanak olyképpen, hogy ezen cégnek önök sem ajánlatot nem tesznek, sem dobozokat, sem düt­iket nem szállítanak, ezen cégnél én az önök jóváhagyása mellett megállapított áraimat fogom felszámítani és fizetési feltételként 30 napon belüli készpénzfizetésnél 3% spontot en­gedélyezek. 5. Köteles vagyok a Goldberger cég minden­kori rendelményeit önökkel írásban közölni és önök kötelesek gondoskodni arról, hogy a konkrét rendelésekhez szükségelt lemezanyag a szerződéses nagykereskedőknél részemre megsze­rezhető legyen. 6. Amennyiben jelen megállapodás bárme­lyik pontja ellen vétenék, feljogosítom önöket, hogy a megállapodás azonnali hatállyal való megszüntetésén kívül a megállapodásellenes ténykedésemmel okozott kárt, vagy elmaradt hasznot önök ellenem bíróilag is érvényesít­hessék. 7. Ezen megállapodásból folyó kötelezettsé­gem biztosítására egyidejűleg letétbe helyeztem a Confidentia Bizalmi Rt.-nál egy drb. 1000 P-es fedezeti váltót és feljogosítom önöket szerződés­szegésem esetén, hogy önök azt tetszés szerinti kerettel és lejárattal kiállíthatják és ellenem­ ér­vényesíthessék, Így tehát nem történt volna egyéb, mint­hogy Scheer Gyula Béla működése a Gold­berger cég kiszolgálására szorítkozhatott volna csak. Érthető, hogy a dobozgyáros ezt az ajánlatot elfogadni nem kívánta, azt visszautasította. Erre megkezdették ellene a harcot. Mindenütt, ahol üzlete volt, ahova éve­ken át szállított, megjelent a dobozkar­­tel és dumpingáron tett ajánlatot. Tekercseket, amelyeket Scheer 25 fillérért szállított, amelynek saját ára 16—18 fillér, 12 filérért vállaltak. Kijelölte a kartel egyik tagvállalkozá­sát, amelynek kötelességévé tették, hogy szállítson dobozárut Scheer tönk­retételére igen olcsón és közös költsé­gen kárpótolták. Érdekes a Szolnoki Cukorgyárral való esete is, amelynek éveken át szállítója volt. A Szol­noki Cukorgyár, amint ismeretes, a Keres­kedelmi Bank vállalkozása, a Confidentia is az. Ameddig a kartellel össze nem tűzött, megkapta a rendeléseket. Ma már ismé­telt leveleire választ sem kap. Ugyanezt trt eljárást tanúsítja: a filagyar adófizetők pénzén pártolt budafoki Első Ma­gyar Kartonlemezgyár is, amely március hó 31-én és május hó 10-én kelt ajánlkozására választ sem adott a magyar dobozgyárosnak. Bojkottálják és negligálják. Ma azután az addig 14—16 munkást foglal­koztató Scheer Gyula Béla dobozgyára meg­rendelés nélkül áll, munkásait elbocsátani kénytelen és a tízgyermekes családapa nem tud mi­ből megélni, miután a kartel rendelé­seitől megfosztotta, lehetetlenné tette, azért, mert nem volt hajlandó egyet­lenegy vállalat szolgálatába állni. De a dobozkartel és Kartonlemezgyár együttes működésének eredményeképpen megszüntette a Muskát-féle, Vas-féle doboz­­gyár az üzemét és még egynéhány dobozgyár megszüntetése várható a közeli napokban. Sorra veszik azokat a vállalatokat is, ame­lyek saját dobozgyárat tartottak eddig fenn Ezeknek is olyan olcsó dobozáron tesznek ajánlatokat, hogy egymás után szüntetik m­eg a saját üzemüket, bocsátanak el munkásokat, természetesen csak olyan kevésbé óvatos vál­lalkozások, amelyek a pillanatnyi haszon ke­­csegtetésére elfelejtik a kartel dumpingárai­­nak jövő következményeit: az üzemek meg­szűnése, a munkások elbocsátása után véget ér a dur­ping és következnek ismét a régi, magas árak. Kíméletlen eszközökkel és teljes erővel folyik a harc a dobozfronton. A Dobozkartel mellett teljes erővel állja a harcot a monopó­liumot élvező osztrák Kartonlemezgyár is. Nem csoda, ha legutolsó közzétett mérlege ilyen körülmények közt a mai időkben egé­szen szokatlan, abnormális nyereséget tün­tet fel. A Kartonlemezgyár e furcsa magatartása különben közvetlenül kihat külkereske­delmi mérlegünkre is, mert a kartelen kí­vül álló dobozgyárosok, azáltal, hogy a Kartonlemezgyár megtagadja az áruszállí­tást, külföldről kénytelenek árut behozni. De nemcsak a kartellen kívüli tagok,­ hanem a kartellben lévőek­ is külföldről ho­zatnak be titokban jelentékeny mennyiségű, nyersanyagot éspedig azért, mert a Karton­­lemezgyár a kartell létesítésével egyidejűleg eddigi magas árait tovább emelte, úgyhogy ezek a horribilis vámvédelem ellenére és a nagy fuvar­terhek mellett még mindig ol­­­csóbbak, mint a hasonminőségű belföldi gyártmányok. Biztos tudomásunk van arról, hogy már eddig is több százezer kilogrammra terjed az a mennyiség, amely iparpolitikánk gyobb dicsőségére külföldről jött be. ?-*’ Csak mellesleg jegyezzük meg, hogy a kül­­földi áru nemcsak árban olcsóbb, hanem­, minőségben is összehasonlíthatatlanul jobb, mint a belföldi. •*’ Az iparosság megdöbbenéssel tárgyalja a dobozkartelnek és a Kartonlemezgyárnak­ úgy látszik tetszés szerinti üzleti gesztióit S nem értik, hogy a kormány még mindig nem látja elérkezettnek az időt a beavatkozásra... Lévai Jenő Svéd kormányválság Stockholm, május 31. (Havas.) A kama­rában leszavazták a gabonavámok felemelé­sére vonatkozó törvényjavaslatot. Minthogy­ a kormány felvetette a bizalmi kérdést, elő­­relátható, hogy a szavazás következtében le­fog mondani. Csiang-Kaj-Sek megsebesült Sanghaj, május 31. (Havas.) Megerősítik, hogy Csiang-Kai-Sek a főhadiszállás légi­­bombázása alkalmával jobb karján megsebe­sült. Az angol konzervatív­­párt reorganizációja London, május 31. A konzervatív párt­ , iroda elnöke, Sir George Boeyer, lemondott állásáról, hogy megkönnyítse a párt kebelé­ben megindult reorganizációs mozgalom ki­fejlődését. Állítólag a reorganizációs folya-­- - matot a Beaverbrook lord és Rothermerd lord által felvetett vámreform-javaslat is sietteti. Több konzervatív képviselő le fog mondani mandátumáról, hogy mint függet­­len konzervatívok, nyílt védővámos pro­grammal léphessenek fel. Egyébként változatlanul tartja magát az kormány részleges reorganizációjáról elter­jedt hír, amelyhez az okot a munkanélküli­ségi politikával való elégedetlenség szolgált­­atja.­­___

Next