Ujság, 1930. július (6. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-09 / 153. szám
$ ban egyedül nem lesz panacea. Az országnak süksége van a gabonakereskedelemre és amíg fennáll, , nem helyes azt bántani. , , Véleményem"szerint a javaslat egyes intézkedései teljesen elhibázottak. Mint jogász is kifogásolom több szempontból a javaslatot. Különösen rá kell mutatnom azokra a jogi tévedésekre, amelyek súlyos visszásságokat fognak előidézni a gyakorlati alkalmazásban. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ez nincs bent a javaslatban! (uloeksthal Samu: Bocsánatot kérek, miniszterelnök úr, ez igenis benne van a javaslatban. Mint jogász nem tudom másként értelmezni és nagyon fájlalom ezeket az intézkedéseket. Majd hosszasan foglalkozott a határidőüzlet kérdésével. A javaslatot nem fogadta el. Azután Ángyán Béla államtitkár kért szót és az igazságügyminiszter képviseletében bizonyos jogi szempontokat ismertetett. Részletesen válaszolt Székács Antal és Glücksthal Samu felszólalására és rámutatott arra, hogy a kormány szerint komolyan akar fellépni a zölduzsora ellen. Véleménye szerint a legális kereskedelemnek nepi kell tartania a javaslat rendszabályaiul. Majd kijelentette, hogy ingójelzálog csak a gabonára vonatkozik. ..A tőzsdeszabályozás ügyével kapcsolatosan ezt fejtegette: Magam is tudom, hogy a tőzsde milyen érzékeny és hogy ahhoz csak nagyon óvatosan és a gazdasági érdekek maximális figyelembevételével lehet hozzányúlni. Nincs olyan jogász, aki meg tudja állapítani, hogy voltaképpen mi a tőzsdejáték. Fontos jelentősége van a határidőüzletnek, ezt a kormány nem is akarja megakadályozni, hanem csak arra törekszik, hogy a határidőüzlet ne szolgáljon játékcélokat. A tőzsdének egyenesen az az érdeke, hogy a gyenge kezek kiessenek. „Nem lesz általános élelmiszerdrágulás" Wekerle Sándor pénzügyminiszter is felszólalt és azt fejtegette, hogy a kormánynak szüksége van a felhatalmazásra és különösen arra, hogy az élethez alkalmazkodva adhasson ki rendeleteket. Nagyon sokan leselkednek — folytatta —, hogyan lehet kijátszani ezt a törvényt. Éppen ez ellen kell rendeleti úton védekezni. A rendeletek abszolúte nem ellenkeznek a parlamentarizmussal. Ha a parlament bizalommal viselkedik a kormány iránt és megadja a felhatalmazást, ez megfelel a parlamentarizmus elveinek. Tisztán gyakorlati kérdés, hogy a törvényben szabályoz-e valamit a parlament, vagy pedig felhatalmazást ad a rendeleti utón való szabályozásra. Hosszasan polemizált Hadik János gróffal és azt fejtegette, hogy a liszt után is kell két százalék forgalmiadót fizetni. Ebből fog kialakulni a gabonaértékesítési alap. Nyolc százalék lesz a maximum. — Ennek ellenőrzéséhez — folytatta — nem kell hogy adminisztráció. Nem látom be, hogy az a szerv, amely eddig ellenőrizte a két százalékot, miért ne ellenőrizhesse a négy vagy nyolc százalékot. Erre a célra a forgalmiadóellenőröket fogjuk felhasználni. Majd azt fejtegette, hogy nem fog bekövetkezni általános élelmiszer drágulás. Véleménye szerint nincs semmi veszedelem. Hangsúlyozta, hogy nem akarnak hozzányúlni a tisztességes tőzsdei üzlethez, csak az ellen védekezik a kormány, hogy mesterséges eszközökkel befolyásoohassák a gabona árát. — Ez egyeseknek csak játék — mondotta — de ennek az országnak létérdeke. A mi tőzsdénken kialakult ár ad irányt, ahol a búza mint valuta szerepel. Ezért kell erre ügyelnünk. Ebből tehát jottányit sem engedhetek. (Helyeslés.) Majd hangsúlyozta, hogy a közadók befolyása fontos érdeke az államnak. Demagógiának minősítette azt az állítást, hogy a kormány semmit sem csinál, csak a nagybirtoknak nyújt kedvezményt. Felkérte a gazdákat, legyenek egységesek s hagyjanak fel a széthúzással. Végül bejelentette, hogy csak Scomssich László gróf indítványát fogadja el. Hadik János gróf röviden válaszolt a pénzügyminiszternek és azt mondta, hogy a mezőgazdák nem a hárompengős balettát kifogásolják, hanem azt, hogy a negyvenötmilliót a közönségre hárítják. Szembeszállt a pénzügyminiszternek azzal a kijelentésével, hogy itt nincs drágaság. Alig tudnak — mondotta — itt megélni az emberek! A felsőház azután általánosságban és részleteiben is elfogadta a javaslatot. Csak Somssich László gróf határozati javaslatát fogadták el. Több kisebb javaslat elfogadása után elhatározták, hogy a felsőhöz csütörtök délelőtt tartja legközelebbi ülését. Kiraboltak Karlsbadban egy amerikai milliomosnőt Prága, július 8. A karlsbadi Imperial-szállóban kedden hajnalban vakmerő betörés történt A betörő zsákmánya több mint három millió cseh korona. Az ismeretlen tettes a falon mászott fel az első emeletre, behatolt Kora Hyman dúsgazdag amerikai milliomosnő lakosztályába és elrabolta minden ékszerét. Elvitt többek között egy kilencvenegy valódi gyöngyből álló gyöngysort, amelynek értéke egymagában közel százezer dollár, egy brilliánssal díszített platinakarkötőt és sok más értékes drágakövet, kereken 3,3 millió korona értékben. A betörő ezután a második emeletre kúszott fel és Seillern osztrák grófot is ki akarta rabolni A gróf azonban felébredt és lármát csapott, mire a falramászó betörő elmenekült. A rendőrség azt hiszi, hogy átszökött a közeli német határon. ÚJSÁG SZERDA, 1930 JÚLIUS 9 A Vezúv működik, a képviselőház szünetel ? ! Az én újságom Philemon és Baucis Nagyon szeretem ezt a két öreget a strandon. Kedves jó ismerőseim ők már (látásból) tavalyról, sőt tavalyelőttről, úgy emlékszem, hogy azelőtt való nyáron is észleltem már őket. Ők a kedvenceim a strand népe közt, a két kedves, csendes, hűséges boldog öreg házastárs. Minden nyáron úgy megörülök nekik, mikor először kijönnek a strandra: megvannak hála istennek, egyik se lett özvegy. S mindig, ha kinn vagyok, körülnézek bizonyos időben, mikor jönni szoktak. Nem maradnak el ma? Nincs valami bajuk, ami otthon tartja őket? Nincs, szerencsére. Kijöttek ma is. Ott tipegnek ki, teljes felszerelésükkel, egymás kezét fogva, hogy egyikük vagy másikuk bele ne sülyedjen a homokba. Igyekeznek a meleg vízbe. Csak ide jönnek, kizárólag ide, a melegvizes medencébe. A nagy hideg medencében úszkál az ifjúság, vihognak, cicáznak, labdáznak; fejeseket ugranak a hídról, olyanokat robbannak, mint a gránát; a vízben lubickoló gyerekek kicsapják a vizet a partra a sütkérezők közé; egy-egy loccsanás a parton haladó két öreg lába szárát éri: felszisszennek, aggódva pillantanak egymásra, azután m megbékülve mosolyognak a kis vadócokra. Soha nem láttam, hogy abba a hideg medencébe bele dugták volna a lábukat. (De nem hevertek le még a homokba pihenni. Még csak azokba az árnyas kosarakba se bújtak be a nap ellen, ahol le lehet ülni, olvasni, szunyókálni. A meleg medence mondom az ő világuk, az ő meleg mennyországuk. Szépen letámogatják egymást a medence lépcsőin. Helyet néznek. És aztán leülnek egymás mellé a napsütött kőpárkányra, térdig vannak a meleg vízben. Még nem, pardon! Mert legelőször is lerakodik a kedves öreg néni. Leveszi magáról a fehér lepedőt, ami a trikója felett volt eddig, a nap ellen, vagy talán szeméremből. Azután lehúzza a bácsiról is a bágyadt zöld fürdőköpenyt, azt is összehajtogatva, rendesen lehelyezi a fűre a párkány mögött. És letett oda egy kis barna utazókoffert, amelyet ő hozott a kezében. Nos aztán kivesz a kofferből egy kék csíkos vászon ujjast, azt ráadja a bácsira. Azután kivesz egy nagy sárga celluloid szemellenzőt, azt ráköti a bácsi fejére. A bácsi most úgy fest, mint egy hetvenéves zsáké. Azután a jó néni kivesz a kofferből egy tokot, abból kiveszi a szemüveget, ráilleszti sajátkezűleg a bácsi két fülére. Azután kiveszi az újságot a kofferből, a kezébe adja a bácsinak. Azután kiveszi a szivartárcát, a gyufát, leteszi a párkányra. Azután kivesz egy összekötözött tömött szerviettet, annak is helyet csinál. Abból kikandikál a kövér piros cseresnye. Most azután előkerül a kofferből a kézimunkakosárka. Abból egy stoppolni való krémszínű rövid harisnya. A bácsié bizonyára. No. Aztán összenéznek, valamit megbeszélnek. És lassan, egyértelműleg, bátran és óvatosan, egymást figyelve, beleereszkednek övig a jó meleg vízbe. És akkor kinyílik a szájuk és azt mondják: áh, ááh ... — és belenevetnek édesen az egymás szerelmes szemébe. És felnevetnek a Napra, ártatlanul, kedvesen, hálásan. És körülnéznek a meleg víz közönsége közt, bizalommal és szeretettel mosolyogva, ajánlják az élet napsütött tiszta öreg boldogságát. És egyszerre kezdenek a vízben a vidám lábukkal lubickolni. És abban a pillanatban azt hiszik, hogy ők friss, pajkos kis gyerekek. Szép Ernő. NAPIREND: 1030 julius 0. Szerda. (1552: Elesik Drégely vára és hős védője, Szondy György.) Róm. kat.: Veronika sz. Prot.: Lukrécia. Ujgörög: Pankrác. Ógörög: 26. Dávid r. szr.: 13. Th. R. Kg. A Nap kél 4 óra 12 perckor, nyugszik 7 óra 58 perckor. A Hold kél 7 óra 36 perckor, nyugszik 2 óra 15 perckor. Nyitvalévő múzeumok: Nemzeti Múzeum régiségtára 9—2. Mezőgazdasági Múzeum (Széchenyisziget) 10—1. Szépművészeti Múzeum (Aréna ut 41) 10—342. Iparművészet Múzeum (Ülöi-út 33) 9—342. Erzsébet királyné-emlékmúzeum (Királyi palota) 9—1 és 3—5. Kereskedelmi Iparcsarnok 8—6. Goethe-szoba (Akadémia) 10—12. Történelmi képcsarnok (Akadémia) 10—1. Vörösmarty-szoba (Akadémia) 10—12. Aquincumi Múzeum (Szentendrei-út 7) 9—12 és 3—6. Ráth György-múzeum (Vilma királyné-út 12) 9—342. Hopp Ferenc keletázsiai múzeuma (Andrássy-út 103) 10—1. Néprajzi Múzeum (Hungária-körút 347) 9—342. Királyi Várpalota termei megtekinthetők 3410—3. Országháza megtekinthető 9—4. Nyitvalévő könyvtárak: Fővárosi nyilvános könyvtár (Gróf Károlyi-utca 8) 9—7. Akadémia könyvtára (Akadémia-utca 2)3—7. Technológiai könyvtár (József-körút 6) 9—1. Vakok könyvtára (Ida-utca 5) 8—12. Erzsébet Népakadémia könyvtára (Szentkirályi-utca 7) 5—8. Állatkerti könyvtár (Állatkert) 8—2. Természettudományi Társulat könyvtára (Eszterházy-utca 14—16) 9—12 és 3—6. Nyitvalévő kiállítások: Az Iparművészeti Múzeumban (Üllői út 33) a régi egyházművészeti műkincsekből rendezett kiállítás 9—342 és 3—6. Az Új Magyar Képtár (Andrássy út 69) 9—342. — Magyar konzul Brémában. A kormányzó a külügyminiszter előterjesztésére Baseli H. Gusztáv német állampolgár, brémai lakost Brémába m. kir. tiszteletbeli konzullá kinevezte. — Ágost volt szász király Székesfehérvárott. Székesfehérvárról írják, hogy II. Ágost szászt király József Ferenc kir. herceg és Anna kir. hercegnő társaságában Alcsuthról, ahol József Ferenc kir. herceg vendége volt, Székesfehérvárra érkezett. Kíséretükben voltak Mutter Ferenc pápai prelátus, a szász király udvari papja, Szitlyay Dénes alcsuthi udvari lelkész. A vendégek megtekintették Székesfehérvár történelmi emlékeit, köztük a székesegyházat, a szemináriumot, valamint a ciszterciták templomának világhírű festményeit és faragványait, meglátogatták Prohászka Ottokár sírját és a püspöki palotát, ahol a távollévő püspök helyett Folláth Ádám püspöki szertartásmester fogadta a magas vendégeket. A vendégek az esti órákban visszatértek Alcsuthra. Megalakult a városépítési bizottság is. Az új fővárosi törvény értelmében sorra megalakulnak az új bizottságok a városházán, így kedden volt a városépítési bizottság első ülése. A városépítési ügyosztály mellett működő állandó szakbizotság Harrer Ferenc dr. elnöklete alatt tartotta első ülését. Helyettes elnökül K. Császár Ferenc bizottsági tagot választották meg. A bizottság előadójává a polgármester Czurmann Ferenc tanácsnokot jelölte ki. Harrer elnök ismertette az új fővárosi törvénynek a bizottság hatáskörébe és eljárásaira vonatkozó rendelkezéseit és a bizottság munkásságának irányául a városszabályozás fokozását, valamint az út- és csatornaépítés egészséges feltételeinek megteremtését jelölte ki. Az elnöki előterjesztést követő eszmecserében Szepesi Albert, Zimmermann Dezső, Máté István, Martin János, Bauknecht Tamás és Orova Zsigmond dr. bizottsági tagok vettek részt. A bizottság megállapodott abban, hogy üléseit rendszerint a telekszabályozási ügyek minél gyorsabb elintézése érdekében működését azonnal megkezdi. Itt említjük meg, hogy az építési engedélyek elintézése többé nem bizottsági hatáskör, hanem azokat a polgármester adja ki. Az építési engedélyek elintézése az új rend szerint sokkal gyorsabban történik, amennyiben a beérkezett kérelmeket minden bizottsági tárgyalás nélkül, a beadástól számított 2—3 napon belül elintézik. — A hóhér segédje mentett meg egy öngyilkost. Egy jól öltözött férfi jelentkezett ma a budapesti ügyészég iktatójában. Hankóczky József tisztviselőnek mutatta be magát és látható izgalommal jelentette ki, hogy ő saját maga ellen akar rágalmazás és becsületsértés vétsége címén följelentést tenni, mert mint az egyik nagy budapesti kereskedő cég volt tisztviselője, alaptalanul jelentette föl már régebben a céget és volt főnökeit is alaptalanul lehordta. Az egyik tisztviselő átvette tőle az írást, mire Hankóczky követeit, hogy azonnal tartsák meg ügyében a tárgyalást és kérje súlyos elitéltetését. Hankóczkynak viselkedése már addig is feltűnést keltett, ar mikor azonban ezt a szokatlan kívánságát elő-adta, az irodában tartózkodók fokozott figyelemmel hallgatták mind hangosabbá váló előadását és az iroda igazgatója megmagyarázta, hogy kívánsága nem teljesíthető. Hankóczky ingerülten ismételte meg kívánságát és zsebéből hirtelen egy hosszú tőrt rántott elő és azt mellebe akarta döfni. Szerencsére közvetlenül mellette tartózkodott egy tömzsi férfi, akinek sikerült még idejében lefognia Hankóczky kezét és kicsavarni a tőrt, mielőtt az égzaltáltan viselkedő ember magában kárt tehetett volna. A férfi, aki ilyenformán megmentette Hankóczky életét, Balázs Pál törvényszéki altiszt volt. Kozareknek, az állami ítéletvégrehajtónak a segédje. Az esetről azonnal értesítették a rendőrséget és nem sokkal ezután intézkedés történt, hogy Hankóczkyt a rendőrségre szállítsák, ahol rendőrorvos fogja megvizsgálni elmebeli állapotát. Egyáltalán nem bizonyos, hogy Kürtén Péter a düsseldorfi tömeggyilkos Düsseldorf, július 8. Az igazságügyi hatóságok közlése szerint Kürtén Péter, a düsseldorfi tömeggyilkos bűnügyében minden teljesen összekuszálódott. A helyzet annyira zavaros, hogy féléven belül semmiesetre sem várható főtárgyalás. Egyelőre még az előzetes vizsgálat semfejeződött be. Kürton Péter kihallgatása napról-napra újabb nehézségeket hoz. A tömeggyilkos állandóan változtatja vallomását s régebbi vallomásait sorra visszavonja. A hatóságok most azt tervezik, hogy megvizsgáltatják Kürton Péter elmeállapotát és ezért zárt intézetbe utalják. Az őrszem Az őrszem nem tágított, szembeszáll a herceggel, noha tudta, hogy herceggel van dolga. Egy miniszter vagy államtitkár előzékenyebb, elnézőbb és engedékenyebb lett volna. Mert ők tudják, hogy mi illik. És ezért jó, hogy a miniszterek csak az országra vigyáznak és nem a közlekedési rendre. És mert a nagyurak nem tudhatják, hogy nem hajtanak-e ők is egyszer majd százkilométeres sebességgel, tehát nem is csinálhatnak precedenst, hogy megállítják útjában, aki százkilométeres gyorsasággal hajt. Jó, nagyon jó, hogy egyszerű emberek állnak őrszemet. Parasztok —* amint a herceg mondotta. Hódolat ennek a „parasztinak. Hódolat annak ellenére, hogy egy pofonnal diszkvalifikálták őt. Mi szembehelyezkedünk a lovagiassági kódex paragrafusaival és azt mondjuk, hogy egy ilyen pofon lovaggá avatja az őrszemet. Még egy pár ilyen pofon és vége annak a misztikus csodálatnak, amellyel a tekintélytisztelő nép a sokágú koronákra feltekintget. És talán máris vége van. Mert a nép egymás mellé állítja ezt az őrszemet és az inzultáló főurat, összehasonlítja a kettőt egymással és levonja azt a következtetést, hogy itt a „paraszt“ viselkedett szebben, hősiesebben, sőt emberségesebben. Igen, a paraszt ékes azokkal az erényekkel, amelyet a magyar történelem a régi főurakról jegyzett fel. Kockára teszi az életét, sőt ennél többet is: a kenyerét. Mert nem okos dolog egy arisztokratával szemben védelmére kelni a törvénynek és szabályrendeletnek. Sok őrszem ráfizetett már arra, hogy komolyan vette a hivatását és mindazt, amire a parancsnokai taníttották. És az őrszem, mégis azt mondotta magának: Első a kötelesség meg a törvény és én megmutatom a hercegnek, hogy eljárok vele szemben odáig, ameddig az én hatósági hatalmam elér, azontúl aztán csináljanak az urak, amit akarnak, kérjenek bocsánatot a hercegtől, ereszszék őt mozsárdurrogások közt útjára és csapjanak el engem. De én nem vagyok pojáca, akit csak azért állítottak az utcára, hogy a kis senki emberkéket, a kocsisokat, inasokat, a bérautók sofőrjeit megregulázzam, nekik a zsarnokot, játsszam, de félrenézzek, elkullogjak, ha egy nagy úr belegázol abba, aminek a védelmére iderendeltek engem. És megállítja a nagyurat és nem hagyja magát levakarni róla. Rajta csüng, amígt csak erőszakkal le nem rúgja magáról. És lerúgta, öt, a hatóság képviselőjét, az állami és társadalmi rend őréi, őt, aki mindaddig szent neki, amíg azt a rendszert megvédelmezi, amely kiváltságokhoz juttatta és most is megoltalmazza attól, hogy a kiváltságokból eredő, szerzeményeket erőszakos kezek jogtalanul el ne orozzák, meg ne csorbítsák. De arculüti a szentet, ha tiltott passzióiban megzavarja. Pedig vagy szent valaki, vagy pofozógép. Aki pedig a szentből pofozógépet csinál, komoly veszedelmek szellemét kelti életre. Mert az egyenlőség érzete erősen ágaskodik ilyenkor és azt hörgi, hogy ami szabad a főurnak, szabad a szürke senkiknek is. És ezt a szellemet ne keltegessék azok, akik oly mohón futnak az élet gyönyörei után, hogy csak százkilométeres sebesség mellett arathatnak annyi gyönyört, amennyivel szomjúságukat kielégíthetik. Nem jó a gyalogjárókat, az örömök éheseit irigyekké tenni.