Ujság, 1930. július (6. évfolyam, 146-172. szám)

1930-07-09 / 153. szám

$ ban egyedül nem lesz panacea. Az országnak süksége van a gabonakereskedelemre és amíg fennáll, , nem helyes azt bántani. , , Véleményem"­szerint a javaslat egyes in­­tézkedései teljesen elhibázottak. Mint jogász is kifogásolom több szempontból a javaslatot. Különösen rá kell mutatnom azokra a jogi té­vedésekre, amelyek súlyos visszásságokat fog­nak előidézni a gyakorlati alkalmazásban. Bethlen István gróf miniszterelnök: Ez nincs bent a javaslatban! (u­loeksthal Samu: Bocsánatot kérek, minisz­terelnök úr, ez igenis benne van a javaslatban. Mint jogász nem tudom másként értelmezni és nagyon fájlalom ezeket az intézkedéseket. Majd hosszasan foglalkozott a határidőüzlet kérdésével. A javaslatot nem fogadta el. Azután Ángyán Béla államtitkár kért szót és az igazságügyminiszter képviseletében bizonyos jogi szempontokat ismertetett. Részletesen vá­laszolt Székács Antal és Glücksthal Samu fel­szólalására és rámutatott arra, hogy a kormány szerint komolyan akar fellépni a zölduzsora ellen. Véleménye szerint a legális kereskedelem­nek nepi kell tartania a javaslat rendszabályai­ul­. Majd kijelentette, hogy ingójelzálog csak a gabonára vonatkozik. ..A tőzsdeszabályozás ügyével kapcsolatosan ezt fejtegette: Magam is tudom, hogy a tőzsde milyen érzé­keny és hogy ahhoz csak nagyon óvatosan és a gazdasági érdekek maximális figyelembevéte­lével lehet hozzányúlni. Nincs olyan jogász, aki meg tudja állapítani, hogy voltaképpen mi a tőzsdejáték. Fontos jelentősége van a határ­időüzletnek, ezt a kormány nem is akarja meg­akadályozni, hanem csak arra törekszik, hogy a határidőüzlet ne szolgáljon játékcélokat. A tőzsdének egyenesen az az érdeke, hogy a gyenge kezek kiessenek. „Nem lesz általános élelmiszerdrágulás" Wekerle Sándor pénzügyminiszter is felszó­lalt és azt fejtegette, hogy a kormánynak szük­sége van a felhatalmazásra és különösen arra, hogy az élethez alkalmazkodva adhasson ki rendeleteket. Nagyon sokan leselkednek — folytatta —, hogyan lehet kijátszani ezt a tör­vényt. Éppen ez ellen kell rendeleti úton véde­kezni. A rendeletek abszolúte nem ellenkeznek a parlamentarizmussal. Ha a parlament biza­lommal viselkedik a kormány iránt és megadja a felhatalmazást, ez megfelel a parlamentariz­mus elveinek. Tisztán gyakorlati kérdés, hogy a törvényben szabályoz-e valamit a parlament, vagy pedig felhatalmazást ad a rendeleti utón való szabályozásra. Hosszasan polemizált Hadik János gróffal és azt fejtegette, hogy a liszt után is kell két százalék forgalmi­adót fizetni. Ebből fog kialakulni a gabonaértékesítési alap. Nyolc százalék­ lesz a maximum. — Ennek el­lenőrzéséhez — folytatta — nem kell hogy ad­minisztráció. Nem látom be, hogy az a szerv, amely eddig ellenőrizte a két százalékot, miért ne ellenőrizhesse a négy vagy nyolc százalékot. Erre a célra a forgalmiadóellenőröket fogjuk felhasználni. Majd azt fejtegette, hogy nem fog bekövet­kezni általános élelmiszer drágulás. Véleménye szerint nincs semmi veszedelem. Hangsúlyozta, hogy nem akarnak hozzányúlni a tisztességes tőzsdei üzlethez, csak az ellen védekezik a kor­mány, hogy mesterséges eszközökkel befolyá­­soohassák a gabona árát. — Ez egyeseknek csak játék — mondotta — de ennek az ország­nak létérdeke. A mi tőzsdénken kialakult ár ad irányt, ahol a búza mint valuta szerepel. Ezért kell erre ügyelnünk. Ebből tehát jottányit sem engedhetek. (Helyeslés.) Majd hangsúlyozta, hogy a közadók befolyása fontos érdeke az ál­lamnak. Demagógiának minősítette azt az állí­tást, hogy a kormány semmit sem csinál, csak a nagybirtoknak nyújt kedvezményt. Felkérte a gazdákat, legyenek egységesek s hagyjanak fel a széthúzással. Végül bejelentette, hogy csak Scomssich László gróf indítványát fogadja el. Hadik János gróf röviden válaszolt a pénz­ügyminiszternek és azt mondta, hogy a mező­gazdák nem a hárompengős balettát kifogásol­ják, hanem azt, hogy a negyvenötmilliót a kö­zönségre hárítják. Szembeszállt a pénzügymi­niszternek azzal a kijelentésével, hogy itt nincs drágaság. Alig tudnak — mondotta —­ itt meg­élni az emberek! A felsőház azután általánosságban és részle­teiben is elfogadta a javaslatot. Csak Somssich László gróf határozati javaslatát fogadták el. Több kisebb javaslat elfogadása után elhatá­rozták, hogy a felsőhöz csütörtök délelőtt tartja legközelebbi ülését. Kiraboltak Karlsbadban egy amerikai milliomosnőt Prága, július 8. A karlsbadi Imperial-szál­­lóban kedden hajnalban vakmerő betörés történt A betörő zsákmánya több mint há­rom millió cseh korona. Az ismeretlen tet­tes a falon mászott fel az első emeletre, be­hatolt Kora Hym­an dúsgazdag amerikai milliomosnő lakosztályába és elrabolta min­den ékszerét. Elvitt többek között egy ki­­lencvenegy valódi gyöngyből álló gyöngy­sort, amelynek értéke egymagában közel százezer dollár, egy brilliánssal díszített pla­­tinakarkötőt és sok más értékes drágakövet, kereken 3,3 millió korona értékben. A betörő ezután a második emeletre kúszott fel és Seil­­lern osztrák grófot is ki akarta rabolni A gróf azonban felébredt és lármát csapott, mire a f­alramászó betörő elmenekült. A rendőrség azt hiszi, hogy átszökött a közeli német határon. ÚJSÁG SZERDA, 1930 JÚLIUS 9 A Vezúv működik, a képviselőház szünetel ? ! Az én újságom Philemon és Baucis Nagyon szeretem ezt a két öreget a stran­don. Kedves jó ismerőseim ők már (látásból) tavalyról, sőt tavalyelőttről, úgy emlék­szem, hogy azelőtt való nyáron is észleltem már őket. Ők­ a kedvenceim a strand népe közt, a két kedves, csendes, hűséges boldog öreg házastárs. Minden nyáron úgy megörülök nekik, mi­kor először kijönnek a strandra: megvan­nak hála istennek, egyik se lett özvegy. S mindig, ha kinn vagyok, körülnézek bizonyos időben, mikor jönni szoktak. Nem maradnak el ma? Nincs valami bajuk, ami otthon tartja őket? Nincs, szerencsére. Kijöttek ma is. Ott tipegnek ki, teljes felszerelésükkel, egymás kezét fogva, hogy egyikük vagy másikuk bele ne sülyedjen a homokba. Igyekeznek a meleg vízbe. Csak ide jönnek, kizárólag ide, a meleg­vizes medencébe. A nagy hideg medencében úszkál az ifjú­ság, vihognak, cicáznak, labdáznak; feje­seket ugranak a hídról, olyanokat robban­nak, mint a gránát; a vízben lubickoló gye­rekek kicsapják a vizet a partra a sütkére­­zők közé; egy-egy loccsanás a parton ha­ladó két öreg lába szárát éri: felszisszennek, aggódva pillantanak egymásra, azután m meg­­békülve mosolyognak a kis vadócokra. Soha nem láttam, hogy abba a hideg me­dencébe bele dugták volna a lábukat. (De nem hevertek le még a homokba pihenni. Még csak azokba az árnyas kosarakba se bújtak be a nap ellen, ahol le lehet ülni, olvasni, szunyókálni. A meleg medence mondom az ő világuk, az ő meleg mennyországuk. Szépen letámogatják egymást a medence lépcsőin. Helyet néznek. És aztán leülnek egymás mellé a napsütött kőpárkányra, térdig van­nak a meleg vízben. Még nem, pardon! Mert legelőször is le­rakodik a kedves öreg néni. Leveszi magá­ról a fehér lepedőt, ami a trikója felett volt eddig, a nap ellen, vagy talán szeméremből. Azután lehúzza a bácsiról is a bágyadt zöld fürdőköpenyt, azt is összehajtogatva, rendesen lehelyezi a fűre a párkány mögött. És letett oda egy kis barna utazókoffert, amelyet ő hozott a kezében. No­s aztán kivesz a kofferből egy kék csíkos vászon ujjast, azt ráadja a bácsira. Azután kivesz egy nagy sárga celluloid szemellenzőt, azt ráköti a bácsi fejére. A bácsi most úgy fest, mint egy hetvenéves zsáké. Azután a jó néni kivesz a kofferből egy tokot, abból kiveszi a szemüveget, ráilleszti sajátkezűleg a bácsi két fülére. Azután ki­veszi az újságot a kofferből, a kezébe adja a bácsinak. Azután kiveszi a szivartárcát, a gyufát, leteszi a párkányra. Azután kivesz egy összekötözött tömött szerviettet, annak is helyet csinál. Abból kikandikál a kövér piros cseresnye. Most azután előkerül a kofferből a kézi­­munkakosárka. Abból egy stoppolni való krémszínű rövid harisnya. A bácsié bizo­nyára. No. Aztán összenéznek, valamit megbe­szélnek. És lassan, egyértelműleg, bátran és óvatosan, egymást figyelve, beleeresz­­kednek övig a jó meleg vízbe. És akkor kinyílik a szájuk és azt mond­ják: áh, ááh ... — és belenevetnek édesen az egymás szerelmes szemébe. És felnevetnek a Napra, ártatlanul, ked­vesen, hálásan. És körülnéznek a meleg víz közönsége közt, bizalommal és szeretettel mosolyogva, ajánlják az élet napsütött tiszta öreg boldogságát. És egyszerre kezdenek a vízben a vidám lábukkal lubickolni. És abban a pillanatban azt hiszik, hogy ők friss, pajkos kis gyerekek. Szép Ernő. NAPIREND: 1030 julius 0. Szerda. (1552: Elesik Drégely vára és hős védője, Szondy György.) Róm. kat.: Veronika sz. Prot.: Lukrécia. Ujgörög: Pankrác. Ógörög: 26. Dávid r. szr.: 13. Th. R. Kg. A Nap kél 4 óra 12 perckor, nyugszik 7 óra 58 perckor. A Hold kél 7 óra 36 perckor, nyug­szik 2 óra 15 perckor. Nyitvalévő múzeumok: Nemzeti Múzeum régi­­ségtára 9—2. Mezőgazdasági Múzeum (Széchenyi­­sziget) 10—1. Szépművészeti Múzeum (Aréna­ ut 41) 10—342. Iparművészet­ Múzeum (Ülöi-út 33) 9—342. Erzsébet királyné-emlékmúzeum (Királyi palota) 9—1 és 3—5. Kereskedelmi Iparcsarnok 8—6. Goeth­e-szoba (Akadémia) 10—12. Történelmi képcsarnok (Akadémia) 10—1. Vörösmarty-szoba (Akadémia) 10—12. Aquincumi Múzeum (Szentendrei-út 7) 9—12 és 3—6. Ráth György-múzeum (Vilma királyné-út 12) 9—342. Hopp Ferenc keletázsiai múzeuma (Andrássy-út 103) 10—1. Néprajzi Múzeum (Hungária-körút 347) 9—342. Királyi Várpalota termei megtekinthetők 3410—3. Országháza megtekinthető 9—4. Nyitvalévő könyvtárak: Fővárosi nyilvános könyvtár (Gróf Károlyi-utca 8) 9—7. Akadémia könyvtára (Akadémia-utca 2)3—7. Technológiai könyvtár (József-körút 6) 9—1. Vakok könyv­tára (Ida-utca 5) 8—12. Erzsébet Népakadémia könyvtára (Szentkirályi-utca 7) 5—8. Állatkerti könyvtár (Állatkert) 8—2. Természettudományi Társulat könyvtára (Eszterházy-utca 14—16) 9—12 és 3—6. Nyitvalévő kiállítások: Az Iparművészeti Mú­zeumban (Üllői út 33) a régi egyházművészeti műkincsekből rendezett kiállítás 9—342 és 3—6. Az Új Magyar Képtár (Andrássy­ út 69) 9—342. — Magyar konzul Brémában. A kormányzó a külügyminiszter előterjesztésére Baseli H. Gusztáv német állampolgár, brémai lakost Brémába m. kir. tiszteletbeli konzullá kinevezte. — Ágost volt szász király Székesfehérvárott. Székesfehérvárról írják, hogy II. Ágost szászt király József Ferenc kir. herceg és Anna kir. hercegnő társaságában Alcsuthról, ahol József Ferenc kir. herceg vendége volt, Székesfehér­várra érkezett. Kíséretükben voltak Mutter Fe­renc pápai prelátus, a szász király udvari papja, Szitlyay Dénes alcsuth­i udvari lelkész. A vendégek megtekin­tették Székesfehérvár tör­ténelmi emlékeit, köztük a székesegyházat, a szemináriumot, valamint a ciszterciták templo­mának világhírű festményeit és faragványait, meglátogatták Prohászka Ottokár sírját és a püspöki palotát, ahol a távollévő püspök helyett Folláth Ádám püspöki szertartásmester fogadta a magas vendégeket. A vendégek az esti órák­ban visszatértek Alcsuthra.­­ Megalakult a városépítési bizottság is. Az új fővárosi törvény értelmében sorra megala­kulnak az új bizottságok a városházán, így kedden volt a városépítési bizottság első ülése. A városépítési ügyosztály mellett működő ál­landó szakbizotság Harrer Ferenc dr. elnöklete alatt tartotta első ülését. Helyettes elnökül K. Császár Ferenc bizottsági tagot választották meg. A bizottság előadójává a polgármester Czurmann Ferenc tanácsnokot jelölte ki. Harrer elnök ismertette az új fővárosi törvénynek a bizottság hatáskörébe és eljárásaira vonatkozó rendelkezéseit és a bizottság munkásságának irányául a városszabályozás fokozását, vala­mint az út- és csatornaépítés egészséges felté­teleinek megteremtését jelölte ki. Az elnöki előterjesztést követő eszmecserében Szepesi Al­bert, Zimmermann Dezső, Máté István, Martin János, Bauknecht Tamás és Orova Zsigmond dr. bizottsági tagok vettek részt. A bizottság megállapodott abban, hogy üléseit rendszerint a telekszabályozási ügyek minél gyorsabb el­intézése érdekében működését azonnal meg­kezdi. Itt említjük meg, hogy az építési enge­délyek elintézése többé nem bizottsági hatás­kör, hanem azokat a polgármester adja ki. Az építési engedélyek elintézése az új rend sze­rint sokkal gyorsabban történik, amennyiben a beérkezett kérelmeket minden bizottsági tár­gyalás nélkül, a beadástól számított 2—3 napon belül elintézik. — A hóhér segédje mentett meg egy öngyil­kost. Egy jól öltözött férfi jelentkezett ma a budapesti ügyészég iktatójában. Hankóczky Jó­zsef tisztviselőnek mutatta be magát és látható izgalommal jelentette ki, hogy ő saját maga ellen akar rágalmazás és becsületsértés vétsége címén följelentést tenni, mert mint az egyik nagy bu­dapesti kereskedő cég volt­ tisztviselője, alapta­lanul jelentette föl már régebben a céget és volt főnökeit is alaptalanul lehordta. Az egyik tiszt­viselő átvette tőle az írást, mire Hankóczky kö­veteit, h­ogy azonnal tartsák meg ügyében a tárgyalást és kérje súlyos elitéltetését. Hankóczky­­nak viselkedése már addig is feltűnést keltett, ar mikor azonban ezt a szokatlan kívánságát elő-­­­adta, az irodában tartózkodók fokozott figye­lemmel hallgatták mind hangosabbá váló elő­adását és az iroda igazgatója megmagyarázta, hogy kívánsága nem teljesíthető. Hankóczky in­­gerülten ismételte meg kívánságát és zsebéből hirtelen egy hosszú tőrt rántott elő és azt mel­leb­e akarta döfni. Szerencsére közvetlenül mel­lette tartózkodott egy tömzsi férfi, akinek si­került még idejében lefognia Hankóczky kezét és kicsavarni a­ tőrt, mielőtt az égzaltáltan visel­kedő ember magában kárt tehetett volna. A férfi, aki ilyenformán megmentette Hankóczky életét, Balázs Pál törvényszéki altiszt volt. Ko­­zareknek, az állami ítéletvégrehajtónak a se­gédje. Az esetről azonnal értesítették a rendőr­séget és nem sokkal ezután intézkedés történt, hogy Hankóczkyt a rendőrségre szállítsák, ahol rendőrorvos fogja megvizsgálni elmebeli álla­potát. Egyáltalán nem bizonyos, hogy Kürtén Péter a düsseldorfi tömeggyilkos Düsseldorf, július 8. Az igazságügyi ható­­ságok közlése szerint Kürtén Péter, a düs­seldorfi tömeggyilkos bűnügyében minden teljesen összekuszálódott. A helyzet annyira zavaros, hogy féléven belül semmiesetre sem várható főtárgyalás. Egyelőre még az előze­tes vizsgálat sem­­fejeződött be. Kürton Péter kihallgatása napról-napra újabb nehézsége­ket hoz. A tömeggyilkos állandóan változ­tatja vallomását s régebbi vallomásait sorra visszavonja. A hatóságok most azt tervezik, hogy megvizsgáltatják Kürton Péter elme­állapotát és ezért zárt intézetbe utalják. ­ Az őrszem­ ­Az­ őrszem nem tágított, szembeszáll a herceggel, noha tudta, hogy herceggel van dolga. Egy miniszter vagy állam­titkár előzékenyebb, elnézőbb és enge­dékenyebb lett volna. Mert ők tudják, hogy mi illik. És ezért jó, hogy a minisz­terek csak az országra vigyáznak és nem a közlekedési rendre. És mert a nagy­­urak nem tudhatják, hogy nem hajtan­­ak-e ők is egyszer majd százkilomé­teres sebességgel, tehát nem is csinál­hatnak precedenst, hogy megállítják út­jában, aki százkilométeres gyorsasággal hajt. Jó, nagyon jó, hogy egyszerű em­berek állnak őrszemet. Parasztok —* amint a herceg mondotta. Hódolat ennek a „parasztinak. Hó­dolat annak ellenére, hogy egy pofonnal diszkvalifikálták őt. Mi szembehelyezke­dünk a lovagiassági kódex paragrafusai­val és azt mondjuk, hogy egy ilyen po­fon lovaggá avatja az őrszemet. Még egy pár ilyen pofon és vége annak a misz­tikus csodálatnak, amellyel a tekintély­­tisztelő nép a sokágú koronákra fel­te­kint­get. És talán máris vége van. Mert a nép egymás mellé állítja ezt az őr­szemet és az inzultáló főurat, össze­hasonlítja a kettőt egymással és levonja azt a következtetést, hogy itt a „paraszt“ viselkedett szebben, hősiesebben, sőt emberségesebben. Igen, a paraszt ékes azokkal az erényekkel, amelyet a ma­gyar történelem a régi főurakról jegy­zett fel. Kockára teszi az életét, sőt en­nél többet is: a kenyerét. Mert nem okos dolog egy arisztokratával szemben vé­delmére kelni a törvénynek és szabály­­rendeletnek. Sok őrszem ráfizetett már­ arra, hogy komolyan vette a hivatását­ és mindazt, amire a parancsnokai tanít­­­tották. És az őrszem, mégis azt mondotta ma­gának: Első a kötelesség meg a törvény és én megmutatom a hercegnek, hogy­ eljárok vele szemben odáig, ameddig az én hatósági hatalmam elér, azontúl az­tán csináljanak az urak, amit akarnak, kérjenek bocsánatot a hercegtől, eresz­szék őt mozsárdurrogások közt útjára és csapjanak el engem. De én nem vagyok pojáca, akit csak azért állítottak az ut­cára, hogy a kis senki emberkéket, a kocsisokat, inasokat, a bérautók sofőr­jeit m­egregulázzam, nekik a zsarnokot, játsszam, de félrenézzek, elkullogjak, ha egy nagy úr belegázol abba, aminek a védelmére iderendeltek engem. És megállítja a nagyurat és nem hagyja magát levakarni róla. Rajta csüng, amígt csak erőszakkal le nem rúgja magáról. És lerúgta, öt, a hatóság képviselő­jét, az állami és társadalmi rend őréi, őt, aki mindaddig szent neki, amíg azt a rendszert megvédelmezi, amely kivált­ságokhoz juttatta és most is megoltal­mazza attól, hogy a kiváltságokból eredő, szerzeményeket erőszakos kezek jogta­lanul el ne orozzák, meg ne csorbítsák. De arculüti a szentet, ha tiltott passziói­ban megzavarja. Pedig vagy szent va­laki, vagy pofozógép. Aki pedig a szent­ből pofozógépet csinál, komoly vesze­delmek szellemét kelti életre. Mert az egyenlőség érzete erősen ágaskodik ilyenkor és azt hörgi, hogy ami szabad a főurnak, szabad a szürke senkiknek is. És ezt a szellemet ne keltegessék azok, akik oly mohón futnak az élet gyönyörei után, hogy csak százkilomé­teres sebesség mellett arathatnak annyi gyönyört, amennyivel szomjúságukat kielégíthetik. Nem jó a gyalogjárókat, az örömök éheseit irigyekké tenni.

Next