Ujság, 1930. július (6. évfolyam, 146-172. szám)
1930-07-27 / 169. szám
Törs dehozárugyár Újpest, Virág-utc. 715 (Lőrincz-utca sarok).Tel.: Aut. 940—98. Kartellen kívül vállalt szakmában minden munka*. Kompjárat Újpest Zsilip-utca és Reimifördő között személy- és kocsiforgalomra reggel 14 órától idényszerűleg szeptember 15-ig negyedórás járatokban. Csatlakozás Újpesten a 87-es villamoshoz, domaifürdőn a MFTK személygőzösökhöz és a SIEV-hez. Nagyobb szállítmányok, helybeli vontatások, kirándulások elintézése végett érdeklődni lehet a zsiliputcai tévfelügyelőségünkön. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1930 JÚLIUS 27 Megváltoztatják Pest vármegye útépítési szabályrendeletét A községek lakosainak temérdek panasza és a szabályrendelet téves értelmezése tette szükségessé a változtatást A „Nagy-Budapest egyik legutóbbi számában hosszabb tudósítást közöltünk Cinkota község közgyűlésének lefolyásáról, amelyen kemény támadás hangzott el Erdélyi Lóránt dr. Pest vármegye alispánja ellen. A támadásra az adta az okot, hogy Cinkota-Mátyásföld útépítési szabálytervezetét, amelyet a vármegye közgyűlése már jóváhagyott, az alispán megváltoztatta, arra való hivatkozással, hogy a cinkota-mátyásföldihez hasonló útépítési tervezetek keresztülvitele rengeteg panasznak volt a külforrása. E panaszoknak egy része a belügyminisztériumhoz, tömege pedig az alispánhoz érkezett. A belügyminisztérium vizsgálatot rendelt el, amely igazolta a panaszokat, illetve az alispánnak azt az álláspontját, hogy a szabályrendelet egyik pontja, amely kimondja, hogy a község az útépítés költségeinek 66%-át, a járdaépítésnek pedig 100/6-át a lakosságra hárítja át, igazságtalan. Az alispán a „Nagy-Budapest“ múlt számában közölt nyilatkozatában részletesen kifejtette álláspontját, amelyet azzal támasztott alá, hogy számtalan esetben végrehajtó útján közadó módjára szedték be az „önként felajánlott“ útépítési hozzájárulásokat. Ezt akarja a jövőben elkerülni és nem szándékozik azok sorába lépni, akik még újabb terhekkel még jobban megnehezítik a községek gondokkal teli lakosságának életét. A cinkotai közgyűlésen kitört vihar után úgy tervezték, hogy az eredeti tervtől eltérően kaviccsal fogják az utakat felhinteni, mert úgyse lett volna elegendő pénz a terv megvalósítására, ezért tehát nem is fellebbezik meg az alispán határozatát. Cinkota képviselőtestülete azonban másképp határozott: az alispáni rendelkezést megfellebbezte a belügyminiszterhez. A fellebbezést arra alapították, hogy Nagykovácsi község szabálytervezete pontosan egyezik Cinkota útépítési tervezetével és a nagykovácsiit mégsem változtatta meg az alispán. Ebből azt a konklúziót vonták le, hogy amit szabad Nagykovácsinak, azt szabad D dnkotának is. A fellebbezésben hivatkoznak többek között egy vármegyei határozatra, amelyet Pest vármegye rendes bizottsági közgyűlése 1929. évi május hó 13-án hozott 21.590 közigazgatási és 1.630 kisgyűlési 1930. szám alatt. Ez a határozat Pest vármegye szabályrendeletéről szól, amellyel Nagykovácsi község Tisza István kertváros területére vonatkozó építési,járdaépítési, kerítésemelési és általában kertváros jellegét mindenben biztosítja. Ezt, a vármegyei szabályrendelettel hivatalosan meghirdette a vármegye ez év május 22-én megjelent 22. számú hivatalos lapjának 313. és következő oldalán. E vármegyei szabályrendelet 5. és 6. §-ai a következőket tartalmazzák: »Úgy a beépített, mint a beépítetlen házhelyek előtt forgalom lebonyolítására alkalmas utak és telkek utcai határvonala mentén két méter szélességben gyalogjárdák létesítendők. A Szent László- és Szent Istvánutak mindkét oldalán levő telektulajdonosok telkeikből, minden kárpótlás nélkül kötelesek két méter széles területet gyalogjárók céljára átengedni. Az utak és járdák a község tulajdonát képezik és azoknak kiépítését a község eszközölteti az érdekelt ház-, illetve telektulajdonos terhére. Az út- és járdaépítési költségek, azok elkészítése után, nyomban esedékessé válnak és a fizetési meghagyás kézbesítésétől számított 8 napon belül a község pénztárába kamatmentesen fizetendők be. A hátralékok után, a közadók módjára közigazgatásivégrehajtási eljárás vezetendő be és közadók után megállapított késedelmi kamat is megfizetendő." A 0. § ezt tartalmazza: „Az utak és járdák jó karban tartása a ház-, illetve telektulajdonos terhe, de a szükségesnek mutatkozó fenntartási munkálatokat csak a község végeztetheti el. A költségek tekintetében a 6. § rendelkezései az irányadók. Érdekesnek tartottuk a cinkotai útépítési ügy újabb fejleménye után megkérdezni Erdélyi Lóránt dr. alispánt: mi az oka annak, hogy Cinkota kérését elutasította a vármegye és ugyanakkor Nagykovácsi kivánságát teljesítette. Kérdésünkre a következő választ kaptuk: — Érthető lenne, ha Nagykovácsi „Tisza István kertvárosa“ a község szabályrendelete értelmében készíthetné el az utait, mert ez egy teljesen újonnan épülő város, ahol a község azt írhatja elő, amit a szabályrendelete megenged. Tehát ha valaki teljesíthetetlennek tartja a feltételeket, nem vesz telket, vagy nem épít. Máskép áll azonban a helyzet Cinkotén és Mátyásföldön, ahol a már meglévő ingatlanok tulajdonosait akarják hatalmas teherrel sújtani. De ez is csak feltevés, mert a nagykovácsiak szabályrendeleténél ugyanaz a helyzet, mint a dakotaiaknál és ugyanezt kell most is mondanom: a jóváhagyott szabályrendeletben szerzett jogok ellenére sem fogom ajánlani a kisgyűlésnek jóváhagyás végett az útépítési tervezetet. A nagykovácsinál is ugyanazt az okot, — a lakosság súlyos megterhelését — látom fennforogni mint a cinkotainál. Azt pedig ismételten leszögezem, hogy bárminemű beruházás alkalmával a községeknek újból be kell terjeszteni tervezetüket, még ha a törvényhatóság által jóváhagyott szabályrendelettel is rendelkeznek. — Különben pedig azt is közölhetem, — mondta az alispán —, hogy a legrövidebb időn beül átdolgozzuk és megváltoztatjuk Pest vármegye út- és járdaépítési szabályrendeletét, mert a mostani értelmezése rendkívül sok panaszra és a közönség súlyos megterhelésére adott alkalmat...* Főképen azért igyekeztünk ezt az ügyet tisztázni, hogy megnyugtassuk a cinkotaiakat: ők is ép olyan édes gyermekei a vármegyének, mint Nagykovácsi... B. T. LEVÉL CINKOTÁRÓL. Ez ügyben egyébként a következő levelet kaptuk Cinkotáról: Nagyságos Főszerkesztő Úr. Én mint az „Újság" 26 éve hűséges előfizetője, tisztelettel kérem, hogy július 20-án közölt: „Nem hagyom elárverezni a lakosság vagyonát“ című cikkre észrevételemet én is megtehessem. Cinkota községnek 26 éve vagyok lakosa, mint önálló fodrászmester működöm és mint adófizető elfogulatlanul bírálom az alispán úr tett nyilatkozatát. Képviselőtestületünk nemhogy elárverezni óhajtja az érdekelteknek vagyonát, hanem sokkal értékesebbé óhajtja emelni, 10 év óta nagyobb fejlődésen ment Cinkota keresztül, mint előző 50 éven át. Budapest tőszomszédságában a legmaradibb falu volt községünk. Nem épült azelőtt semmi, nemhogy fejlődött volna, hanem inkább hanyatlott és ha egy idegen kijött hozzánk körülnézni letelepülés céljából, nem óhajtott lakosa lenni egy ilyen piszszos, poros, elmaradt falunak. Ma, ha valaki rég nem volt Cinkotán, nem ismerne reá. Modern strandfürdő díszíti községünket, a szemétlerakó telepen gyönyörű Hősök Ligete virít. Számos köz- és magánépület, gyönyörű fásított utak, tüdőgondozó, csecsemővédő intézet és számos más közhasznú intézmény létesült. Most, hogy az úttest és járda elkészítését tervezzük, ez az épületeknek sok százalékkal emelné értékét. Emelkedne a lakosság létszáma is, mert szívesen jönne közibenk újabb és újabb telepes. Csinos és tiszta községben szívesen laknak. A földműves könnyebben eladhatja termékét és nekünk iparosoknak is könnyebbítik a kenyérkereső lehetőséget, tehát adónkat is könynyebben fizethetnénk. Nem szabad tehát útját állni a fejlődésnek. Az alispán úr, ha közénk jönne, meggyőződhetne erről. Mióta Záborszky Zoltán főjegyzőnk működik a község felvirágoztatásán az elöljáróság élén, kevés szomszédközség büszkélkedhet azzal, ami itt 10 év óta fejlődött. Tehát a vagyonoknak nem elárvereztetését, hanem inkább értékesebbé tételét célozza az utak és járdák elkészítése. Én sokkal kisebb vagyok, semhogy vitába mernék szállni az alispán úrral, de hiszem, ha meggyőződne irottaim igazáról, talán másképp ítélné meg a helyzetet. Főszerkesztő Urnak nagy tisztelője Cinkota, 1930 július 22-én. Araskin Ödön fodrászmester, mást foglalkoztat. Felkerestük a gyár tulajdonosát, aki az új fizetési rendszerét így védte: " Az újpesti asztalosság helyzete az utóbbi időben olyan rettenetes viszonyok közé került, hogy lehetetlen az ipar léte. Az általános helyzetnél is rosszabb a mi helyzetünk, mert úgyszólván teljesen megszűnt a készpénzért való munka. A bútorkereskedők részletre árusítanak és tőlünk is részletre vásárolják a munkát. Ha a részletfizetés ideje elérkezik, nem készpénzzel fizetnek, hanem váltókkal. Ezek a váltók azonban nem olyan természetűek, amelyek az úgynevezett bankszokásoknak megfelelnének, másrészt pedig sokkal kisebb összegűek, mintsem, hogy egy-egy bank leszámítolná azokat. Sok ilyen váltó gyűlik össze, úgyhogy a hét végén, amikor nekem a munkásokat kellene fizetnem, azon veszem észre magamat, hogy készpénz helyett csak váltóm van, vagy legalább is alig némi készpénz folyik be. — Gondolkoztam, miképen tudnék segíteni magamon, illetve a munkásaimon. Két dolog állott előttem: vagy elbocsátom a munkások egy részét, vagy pedig redukálom az üzemidőt. Közben a dologról másutt is beszéltem és így vetődött fel az ötlet: — Azok a váltók, amelyeket én nem tudok a bankoknál elhelyezni, elhelyezhetők olyanok által, akiknek nagy váltóforgalmuk van és igy ezeknek szívességből folyósítjuk az én általam kapott váltók ellenértékét is. Így különösen nagy váltóforgalmat bonyolít le Róna Lajos fűszerkeskedő, akinek Újpesten az Ősz utca és Erzsébet utca sarkán vann az üzlete. Természetesen szívességből nem lett volna hajlandó váltóimat pénzzé tenni, így vetődött fel az ötlet, hogy én munkásaim fizetésének egy részét — hetenként és személyenként lt pengőt — bonban fizetem ki. Ezt a bont a Róna Lajos-cég teljes értékében elfogadja, illetve ezért árut szolgáltat ki. Egy másik asztalosáruüzem is hasonlóképpen cselekszik: Müller Lajos Újpest, Anonymus utca 9. Ennek a bonjait is Róna Lajos váltja be. Beszéltünk a munkásokkal is, akiket megkérdeztünk, hogy mit szólnak az új rendszerhez. — Két hét előtt azt mondotta a Löwy úr — beszéli az egyik munkás — hogy mit akarunk? Délig akarunk-e csak dolgozni és akkor készpénzzel fizet,, vagy tovább is úgy, mint eddig, de ebben az esetben csak egy részét kapjuk meg a fizetésnek készpénzben, míg ti. pengő értékűt bolettában fizet ki. — Először megijedtünk, hogy mit csinálunk mi azzal a bolettáva! Azután megmagyarázta, hogy a Hónánál fűszert vásárolhatunk érte meg élelmiszert. Gondolkodási időt kértünk, összegyűltünk a műhelyben és azt határoztuk, hogy elfogadjuk a bolettát, mert mégis csak jobb ez, mintha kevesebbet dolgoznánk. Egy másik munkás már nincsen olyan nagyon megelégedve az új rendszerrel, mert szerinte a Róna-cégnél drágább az áru, mint másutt és nagyon messze van a lakásához, úgyhogy félnapba is kerül, míg a felesége szombatonként, vagy hétfőn vásárlásait elvégezheti. Azt is nehezményezi, hogy a lakásához közel levő fűszeresnél tartozása van és eddig odülnette a tíz pengőket, amiért viszont újabb hitelt is kapott. Most kénytelen Róna Lajosnál vásárolni és akár van szükséglete, akár nincs, tíz pengőt kell elvásárolnia. Ugyanekkor a régi tartozásra is kell fizetnie. Beszéltünk a másik céggel is, ahol ugyancsak újpesti bazettával fizetnek szombatonként. Ennél a cégnél igen rövid, de annál jellemzőbb felvilágosítást adtak: az ilyesmit megcsinálja az ember, mert kénytelen rá, de úgy érzem, nem illik róla beszélni, bár annál mindenesetre jobb, mintha az ember elküldeni a munkásokat... Azt beszélik egyébiránt Újpesten, hogy az újpesti talettát még számos más munkaadó fogja bevezetni. A munkások kénytelenek lesznek ellfogadni, mert ez mégis csak jobb, mint a munkátlanság, amelynek manapság sajnos nagyon is ki van téve a munkásember. Mindenesetre azért írtuk meg, hogy felhívjuk rá az illetékesek figyelmét, mert könnyen megtörténhetik, hogy ezekkel a magánosok által kibocsátott „balettával“ visszaélés fordul elő, amit ma még talán egy rendelettel, vagy más módon meg lehetne akadályozni. Soroksárpéteri független lesz! Pest vármegye törvényhatósága a szeptemberi közgyűlésen mondja ki Soroksár és Soroksárpéteri különválását Meglepetést tartogatott Pest vármegye törvényhatósága Soroksárpéteri részére. Ezt az ajándékot szeptemberben akarták átnyújtani, illetve ekkor szándékoztak nyilvánosságra hozni a vármegye és a belügyminiszter döntését, amely szerint a közgyűlést követő napon Soroksárpéteri független lesz. A különválást nem előzték meg az ilyenkor szokásos agitációk, taktikák és intrikák. Az idő érlelte meg a gondolatot, hogy a különválásnak be kell következnie. Soroksárpéteri fejlődése amerikai tempóban haladt. Lakosságának száma :12.000 lélek, tehát egyharmaddal több, mint anyaközségéé, Soroksáré. Mint érdekességet említjük meg, hogy egyetlen koldus sincs a községben. A lakosok önkéntes adakozásából tartják el az esetleg ott élő, elszegényedett embereket. Pest vármegye törvényhaósága, valamint a belügyminiszter i.. május hónapban már engedélyezte a különválást, úgyhogy csupán a formaságok vannak vissza, amelynek elintézése a szeptember elején összeülő közgyűlésre vár. Amikor ez értesülésünket, feltétlen megbízható helyről megkaptuk, érintkezésbe léptünk Soroksárpéteri több, vezető pozíciót betöltő emberével, akik valamennyien örömmel fogadták híradásunkat és szinte kivétel nélkül azzal fejezték be nyilatkozatukat, hogy ne értsük félre örömüket. Nem azért boldogok, mintha valaha is nem lettek volna megelégedve az anyaközség vezetésével, mert csupán egyetlen dolog volt nekik kellemetlen: hivatalos ügyben Soroksárra bejárni, ami rengeteg időveszteség. Így látszik nemcsak Soroksárpéteri volt megelégedve anyaközségével, hanem ugyanez a helyzet megfordítva is. Soroksár mielőtt szárnyára engedi gyermekét, mint jó anyához illik, kiöltözteti. Pompásan rendbe hozták a községházát, az iskolát és mindazokat a középületeket, amelyek Soroksárpéteri tulajdonát fogják képezni. Úgy halljuk, hogy egyesek akciót szándékoznak indítani annak érdekében, hogy Soroksárpéteri nevét változtassa meg a belügyminisztérium Péterifalvára. Sokan ellenzik ezt a tervet, mint mondják azért, hogy ezzel is dokumentálják a volt anyaközségük irántiszeretetek Boletta-utánzat Újpesten A régi Jancsi-bankók elevenedtek fel a főváros környékén Aligha hitte a magyar királyi- pénzügyi kormányzat, hogy amikor az olyan nagy port felvert bolettarendszert behozza, csakhamar követője is fog akadni a kereskedelmi, illetve ipari életben. Pedig így van. A miniszternek követője, sőt követői akadtak. Egyelőre Újpesten, de lehet, hogy másutt is, más városban is. Újpesté az elsőség és ez kétségtelenül büszkeséggel fogja eltölteni különösen az újpesti asztalosipart, ahol mintegy két hét óta rendszerré vált, hogy a munka- Gyárépület az összes közművekkel Újpesten, 31ó öles kövezett udvar, 4700j munkatermekkel ülezei-nagybértieajto sok fizetésének egy részét bolettával fizeti a munkaadó. Na, ne tessék megijedni, nem gabonabolettával fizetnek Újpesten és nem is azzal a céllal, hogy ezzel adót lehessen fizetni, hanem a munkaadók egyszerűen készpénz helyett tízpengős bonokat adnak szombatonként a munkásoknak és ezekkel a bonokkal egy bizonyos cégnél bevásárlásokat eszközölhetnek. Ennek az újpesti balettának, vagy ha jobban tetszik, bonnak, igen érdekes a története és a mai szomorú gazdasági helyzetre vezethető vissza az eredete. Nehogy pedig a dolognak olyan színezete legyen, mintha az újságíró fantáziája szülte volna ezt a baletta-bon rendszert, mindjárt közöljük is a riportot hitelessé tévő adatokat és cvneket. Az egyik bonokkal fizető cég: Lörvy Adolf Újpest, Erkel utca és Nádor utca sarkán levő bútorárugyár. Ez a gyár e gillapalttuji 30 mm CSullM villanyháztartási cikkek, rádiókészülékek és alkatrészek és legolcsóbban és legjobb kivitelben Barta * Társa villanyszerelési és rádiócikkek nagykereskedése újpesti fiókjában Árpád-út 60. beszerezhető Képes árjegyzékeinket díjtalanul küldjük! PANNÓNIA ÜH 8&51 GYŐRI VÖRÖS MISI MUátSAKÁJk