Ujság, 1930. augusztus (6. évfolyam, 173-197. szám)

1930-08-01 / 173. szám

3 Zavarok a taxirendszámok körül A kereskedelmi miniszter is vizsgálatot rendelt el a taxi rendszámok kiosztása körüli bonyodalmak miatt. A taxirendszámok kiosz­tása körüli bonyodalom egyre nagyobb mére­teket ölt. Ez idő szerint öt helyen indult meg a vizsgálat a legutóbbi taxirendszámok­­ kiosztásával kapcsolatban. A vizsgálatok egyik részét a féltaxisok felleb­bezése indította meg a Turul Bérautófuvaro­zók Egyesülete ellen. Sipőcz Jenő dr. polgár­­mester ezt az ügyet véleményezés végett át­tette a tisztifőügyészséghez. Ugyanebben az ügyben tettek összeférhetetlenségi bejelentést Gyurina János és 89 társa, amelynek nyo­mán az igazoló­ választmány legközelebb fog­lalkozik a Bohn József ellen benyújtott pa­nasszal. A kereskedelmi miniszter is vizsgálatot rendelt el az illetékes kerületi elöljáró­ságoknál. A panaszok alapján vizsgálat indult a Halász Gyula elnöklete alatt álló Bérautófuvarozók Ipartársulata ellen is. Ezt a vizsgálatot az V. kerületi elöljáróság folytatja le. Megvizs­gálják egyébként a Bérkocsissegédek Egyesü­letének rendszám-ügyét is. Ez az egyesület a kiosztás során öt rendszámot kapott a fővá­rostól. A panaszok szerint meghamisították volna az egyesület választmányának jegyző­könyvét és illetéktelenek kapták volna a rendszámokat Kiterjed a vizsgálat ezenkívül a KÉKOSz autótaxi szakosztályára is. Ezek szerint jelenleg öt hatóság folytatja a vizsgálatot a taxirendszámok körüli vissza­élések ügyében. A városházán Sipőcz Jenő dr. polgármester is jelentést tétetett magá­nak a taxirendszámok ügyéről. A polgármes­ter a holnapi napra magához kérette a fővá­ros közlekedési ügyosztályából Romanóczy Olivér dr. tanácsjegyzőt, a taxiügyek refe­rensét, aki részletesen informálni fogja a polgármestert a taxiügy állásáról és a lefoly­tatott vizsgálatok eredményéről. Sipőcz Jenő dr. polgármester ezek után rövidesen intézke­dik a vizsgálat eredményéhez képest a város­házán visszatartott taxirendszámok sorsáról. Az autótaxiengedélyek — mint ismeretes — az engedélyes nevére szólnak és azok át nem ruházhatók. Amennyiben valamely en­gedélyes tehát utód nélkül halna el, vagy ha rendszámáról bármilyen okból kifolyólag le­mond, az engedély automatikusan vissza­száll az engedélyezőre, amely azután szaba­don rendelkezik annak újbóli kiadásával. A mai rossz­ gazdasági viszonyok között a kis­­taxisok legtöbbje a megcsappant fuvarozási lehetőségek folytán alig keresi meg a rezsit. Ezért nagyon sok olyan kis taxis van, aki értékesítené szeretné rendszámát, hogy leg­alább így az abba fektetett tőkéjét vissza­szerezve, valami­nt megélhetés után nézhes­sen. Minthogy a jelenlegi rendelkezés a jog­­átruházást nem engedi meg, a kistaxisok mozgalmat indítottak meg, hogy a főváros méltányolja indokolt kérelmüket, engedje meg az autótaxiengedélyek szabadon való átruházását. Bohn József törvényhatósági bizottsági tag nyilatkozatot küldött be, melyben kijelenti, hogy nem elnöke a Turul Bérautófuvarozó Egyesületnek és taxiengedélyeket nem járt ki. A Turul Bérau­tófuvarozó Egyesületet nem ő alakította. Fenti egyesület küldöttségét ő vezette Ripka főpolgármester, Sipőcz polgár­mester és Lobmayer tanácsnok elé, éppen úgy, mint ahogyan az utóbbi időben ilyen küldöttségeket minden más pártállású tör­vényhatósági bizottsági tag is vezetett. A va­lótlan tényállításokat tartalmazó cikk két aláírója, Gyurina János és Fazekas József el­len a megfelelő bűnvádi eljárást folyamatba tette. Erdélyi könyvek Kacsó Sándor: Vakvágányon. Kádár Imre: A fekete bárány. Szántó György: Utolsó haj­nal, első hajnal. Hunyadi Sándor: Diadalmas katona. I. Erdélyi kritikusok részéről az elmúlt évek-,­ben mind élesebben hangzott fel az a vád, hogy az erdélyi magyar írók valami különös hazódozással nem érintik az aktuális problé­mákat s ha igen, vagy a történelmi regény avult palástja mögé bújtatják el, vagy álta­lános és örök emberi tartalmak sokszor már testetlen magasságába stilizálják, vagy az el­beszélés virtuozitásával surrannak el felet­tük, de a fájó, beteg és bomlasztó kelevénybe belevágni vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak. Ez a vád innen, messziről nézve, nem egészen igazságosnak látszik, hiszen a történelmi regényben Makkai Sándor, Tabéry Géza, Nyirő József, P. Gulácsy Irén, Szántó György száz százalékig megszólaltatta az er­délyi sorsfordulás nagy problémáit, habár csak szimbolikusan, Ligeti Ernő, Kádár Imre, Karácsony Benő, Székely Jenő, Molter Károly széles, európai horizontú tekintete se kerülte el a végzet által az erdélyi magyar­ságra parancsolt kérdéseket s az őserejü nép­­lélek ritkán inkarnálódott olyan elbeszélő virtuozitásban, mint amilyen Tamási Áron írásaiban megcsendül. Ha mégis felhangoz­hatott a vád, más indító oka nem is lehetett, mint hogy a keményszavú kritikusok sze­rint mindaz a nagyszerű erő, akarat, szívós­ság és céltudatosság, ami az erdélyi irodal­mat pár esztendő alatt világvonatkozásban is naggyá és­ jelentőssé fejlesztette, nem elég erős, nem elég akaratos, nem elég szívós és nem elég céltudatos, hogy hűségesen és döb­bentő erővel vázolja fel a mai Erdély tragi­kus képét. Ez a vád a legélesebben talán Brassóban hangzott fel. Kacsó Sándor han­goztatta s ez a körülmény már előre is foko­zott érdeklődést biztosít annak a kétkötetes, hatalmas regénynek, amit most „Vakvágá­r,gorí" címmel Kacsó Sándor bocsát a közön­ség elé. II. Formája regény, valójában fájdalmas és (Höbbenetes freskó, vigasztalap és keserű vád­irat és önvád. Dokumentum, amelyben Kacsó Sándor a kisebbségi helyzet véres ke­resztmetszetét tárja fel. Kacsó Sándor az erdélyi irodalom székely árnyalatához tartozik, a Benedek Elek gárdá­jához, amelynek haló porában is vezére ma­radt Elek apó­s törekvésében erős intellek­tuális ösztön nyilvánul meg, de ez az intellek­tuális ösztön gyökereivel visszatapint a föld­höz, a néphez. Kacsó Sándor kegyetlenül tárja fel a kisebbségi helyzetet, brutálisan, mint előtte talán még senki s ebben a véres keresztmetszetben nemcsak az egyoldalú na­cionalizmus és a sérelmi politika jajdul fel, de döbbentő reliefet kap minden szociális, gazdasági és világnéz­eti probléma is, ahogy a kisebbségi helyzet következtében kialakul. Nem véletlen, hogy Kacsó Sándor hőse, a székely Birtok Béni m­ás nemzetiségű diákok között bukkan fel a regény kezdetén, akik valami ellenséges rosszindulattal fordulnak ellene s a regény végén ugyanannak a nem­zetiségnek a falusi parasztjai gondos, szerető és ápoló rokonszenvvel veszik körül. A ko­lozsvári diákoktól a libánfalvi parasztokig vezet Birtok Béni útja, hogy megjárván a Golgotát ne értse, csak talán megérezze azt az utat, amelyen a megváltás közeledhetik: a tömegeket egymás ellen uszító vezérek mö­gött a különböző nemzetiségű tömegek egy­másrautaltságának gondolatát. Kacsó Sándor hősével, Birtok Bénivel együtt bejárja a Kálvária összes stációit s megmutatja kertelés nélkül, hogy a hangza­tos kulisszák mögött az érdekeknek micsoda kiábrándító váza húzódik meg. Nem fél sen­kitől, nem kimél senkit, nem ismer tapinta­tot és kendőzés nélkül rajzolja meg a leg­­kegyetlenebb portrékat: a nemzeti kérdést el­­teorizáló professzort, a nemzeti ügyből üz­letet kovácsoló bankvezért, az egymással tor­­zsalkodó, egymást bosszantó s közben a nem­zeti célokat hangoztató magyar vezéralako­kat, de nem kisebb igazsággal vág végig a céltalanul szervezkedő munkásokon és a föld kapzsi népén is. Birtók Béni, a parasztszü­­lők gyermeke, az egyetemi szeminárium hall­gatója hiába keresi a megváltás útját, mert a gyűlölködésnek ezen az epidémiáján nem segít se a gyűlölködő nacionalizmus, se a hangzatos szocializmus s a gyűlölködés örök körforgásában természetesen a megváltást kereső becsületes lélek élete és vagyona pusztul el. Szétzüllik minden és mélyül az ellentét osztályok^s^^bdlkozási ágak sze­­rin­­s az a gondolat, ami össze kellene, hogy tartsa őket, legfeljebb csak fellobogó szalma­létig, ami mellett néhány okos fiú a maga kis obsikurus pecsenyéjét megsütheti. Vívó­dások, keserű átélések, vakságot kívánó éles­látások eredménye ez a vigasztalan könyv, amely a sorsát vállaló erdélyi irodalomban talán először szólaltatja meg a legsúlyosabb pesszimizmus hangját. Kacsó Sándor nem kacérkodik, mint a délibábos reménykedők szoktak, a feltámadás gondolatával, csak megállapítja, hogy fajtája a megkezdett után a biztos végromlásba rohan. Azokra a problémákra, melyeket ez a regény felvet, de kínzóan megoldatlanul hagy, Kacsó Sándor inkább publicisztikai működésével válaszol. Magában a regényben talán a megdöbbentek érdekében is válasz nélkül hagyja a kérdése­ket s legfeljebb csak homályos gesztussal utal a különböző nemzetiségek méltányos és békés együttműködése felé. Aki gránittal dolgozik, nem cizellál csi­­szolópapírral a Kacsó Sándor könyvében is néha az elbeszélés hátrányára túlteng a gon­dolati elem. De ezt a hibát bizonyára nem ró­­­ja fel neki senki. A Vakvágányon az er­délyi kisebbségi helyzet döbbentő fényképévé válik, de örök emberi vonatkozásaival min­den idők kisebbségi helyzeteinek beszédes dokumentuma m­arad. III. Dömötör Mihály, a Nemzetgazdasági Ta­karék cégvezetője egy erdei kiránduláson le­­heveredik a felesége mellé s a következő pil­lanatban mellette terem egy kis fekete bárány, buksi fejét a Dömötör tenyerébe hajtja és elalszik. Dömötör Mihálynak ugyanakkor ta­lálkája van egy fiatal lánnyal, de a találkára nem megy el, nem a felesége miatt, de va­lami nemesebb ösztöne nem engedi meg, hogy a kis alvó fekete bárányt felriassza. Ugyanaz­nap este a társaság vacsorára bá­rányt eszik s Dömötörné idegesen megkér­dezi: — Csak nem az a kis fekete bárány, amelyik... Mire az inas szolgálatkészen feleli: — De igen, nagyságos asszonyom. Ez a kis fekete bárány még egyszer felbuk­kan Dömötör Mihály lelki szemei előtt, mi­kor felesége hosszú és kínos vajúdás után megszüli gyermekét, a közös magzatot, aki a házassági bilincsből mindig szabadulni vágyó férjét visszakapcsolja hozzá. Isten bál­ránykája, amint ott fekszik a karján s nem engedi többé, hogy a találkozókra elmenjen, nem az asszony miatt, de a gyerek miatt, akinek békés életálmát zavarhatná meg min­den könnyelmű mozdulattal. Kádár Imre a Helikonba egyesült erdélyi hók balszárnyához tartozik, elsősorban örök emberi problémákat keres s ugyanakkor nagy megértéssel építgeti az érintkezés híd­jait az Erdélyben élő többi nemzetiségek iro­dalma felé. A román népköltészetnek nem egy valóban nemes hajtását ültette át magyar nyelvre. Regényeiben Kádár Imre ,talán túl­zottan individuálisan és mindig az embert ke­­resi és csak az embert és önkéntelenül, szán­­déktalanul, akaratlanul üti meg az erdélyiség problémáit. Ilőse, Dömötör Mihály, a polygám-ösztönü férfi, akit egész polgári neveltetése önző hímmé fejlesztett. Kínlódva vergődik két asszony között: az egyik, Irma, a felesége, a munkásasszony-típus, a másik, Éva, a szere­tője, a démon-típusú leány. Dömötör férfi ösztöne lázadozik a házassági lekötöttség el­len. Győzelmekre, sikerekre, élményekre vá­gyik. Maga kényelmére neveli szeretőjét, hogy ne gondoljon a holnappal és csak a je­lennek éljen, de megsértődik, mikor a tanít­­vány túltesz mesterén s őt, az első férfit, minden skrupulus nélkül fricskázza le magá­ról. Irma se lelkileg, se társadalmilag, se ösztönileg nem jelent a számára semmit, míg Éva a legnagyobb narkotikum, akiért fel­áldozna mindent. Éva oldalán mégis állan­dóan céltalannak és lealázónak érzi az életét. Irma mellett viszont az élete, teljesen elvisel­hetetlenné válik. A harcot mégis Irma nyeri meg: anya lesz. De a gyermeken keresztül Dömötör Mihály individuálisan vergődő életű is tartalmat kap, kollektív feladatot, a jö­vendő generáció egyik tagjának felnevelését. Kádár Imre hősében a huszadik század emberének vergődő élete inkarnálódik s kü­­lön érdeme, hogy individuális küzdelmein ke­­resztül szürve mint szép, érdekes és eleven hátteret megmutatja a mai Erdély életét és lelkivilágát. ÚJSÁG PÉNTEK 1930 AUGUSZTUS ! A kereskedelmi miniszter vizs­gálatot rendelt el . A taxisok a szabadforgalmat kérik Protekcionista-rendszer, egységes gazdasági a szína­jai konferencia célja A nevezetes értekezlet második napja Szinaja, július 31. A román—jugoszláv gazdasági értekezlet köreiben a szinajai konferencia céljait a következőkben jelölik meg: Minthogy a szokásos legtöbb­ kedvez­ményes rendszerű kereskedelmi szerződések nem nyújtanak kellő garanciát az agrár­or­szágok mezőgazdasági terményeinek érté­kesítésére, az agrárországok törekvése arra irányul, hogy biokba való tömörülésük ál­tal protekcionista rendszert tudjanak kikül­deni gabonájuk értékesítése céljából. Ez nem érintené a világkereskedelem normális me­chanizmusát, tekintve, hogy Európa gabona­szükségletének alig egyhatodát tudják csu­pán ellátni az európai gabonaexportáló ál­lamok. A konferencia délelőtti ülésén a delegátu­sok tanulmány tárgyává tették, hogy a két ország kiviteli cikkei mely piacon sérthetik egymás érdekeit, hogy ezt a jövőben ki lehes­sen küszöbölni. A tanácskozáson összhang uralkodott és megegyezést remélnek. A román sajtó rendkívül nagy jelentősé­get tulajdonít a szinaiai konferenciának. Valamennyi lap azt írja, hogy a szinajai konferencia történelmi dátuma lesz az euró­pai gazdaságtörténelemnek. Ezen a konferen­cián egészen új utakra lépnek és olyan meg­oldást keresnek, amely majd egész Európá­ban éreztetni fogja hatását. A szinajai konferencia célját Madgearu ke­reskedelmi miniszter a megnyitóülésen mon­dott beszédében abban jelölte meg, hogy egy­séges nagy gazdasági uniót kell teremteni, amely harminckét millió ember érdekeit tartja szem előtt. Jugoszláviának és Romá­niának egységes kereskedelmi politikát kell követnie. A csütörtök esti bukaresti lapok azt írják, hogy a szinajai konferencia eddigi tárgyalá­sai során a legtöbb kérdésben teljes egyönte­tűség alakult ki a jugoszláv és román mi­niszterek között. A konferencia sikere ilyen körülmények között bizonyosra vehető. A csütörtöki második ülésen egyébként a jugo­szláv és román szakértők olvasták fel jelen­tésüket államuk külkereskedelmének leg­főbb tényezőiről. A román—jugoszláv gazdasági értekezlet ma délután plenáris ülést tartott. Az értekez­letről a sajtó számára kommünikét adtak ki, amely megállapítja, hogy a két delegáció a nemzetközi gazdasági helyzetnek és a két ország struktúrájának tanulmányozása után arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy hasz­nos, célszerű és lehetséges a vámunió és a szoros gazdasági együttműködés megterem­tése Románia és Jugoszlávia között. A dele­gációk programaiba foglalták azokat az elő­készítő intézkedéseket, amelyeket haladékta­lanul meg kellene tenni az említett cél érde­kében. Ezt a programmot a két kormány elé terjesztik jóváhagyás végett. A vámuniót tartalmazó programm megvalósítására irá­nyuló akciót állandó bizottság fogja vezetni. ^^^áruülé^tolna^lesz^Ezen^ae^f^ják vizsgálni a többi országgal való együttmű­­ködés módozatait. A cseh követ, mint Szinajából jelentik, a román—jugoszláv gazdasági tanácskozások­ alatt Szinajában tartózkodik és minden egyes­ülés után érintkezésbe lép mindkét delegáció tagjaival, akik állandóan informálják az ülé­sek lefolyásáról és határozatairól. Újabb letartóztatás a bukaresti merénylet ügyében Bukarest, július 11. A belügyminisztériumi merénylet ügyében tovább folyik a nyomozás. A vizsgálóbíró kinyomozta azt a nyomdát, ahol a lázító röpiratokat előállították. E nyomon kiindulva a röpiratok szerzőjét is letartóztatták Ghcea macedoromán diák személyében. Az európai körrepülés eredménye Az európai körrepülés 7500 km­-es útját a 60 induló közül eddig 85 tette meg. Tizen már végkép kiestek a versenyből, a többi 25 versenyzőnek ma este 8 óráig kell a célba, Berlinbe, beérkeznie. Aki eddig az időpon­tig nem érkezik be, a versenyből szintén kiesik. Az eddig beérkezett versenyzők a beérkezés sorrendje szerint a következők: Idő óránkénti sebesség Broad 43 ó 2 p. 176 km, Buttler 32 ó 18 p. 179 km, Foss 50 ó 43 p. 149.1 km, Thorn 48 ó 43 p. 155.1 km, Morzik 51 ó 8 p 148.1 km, Final 55 ó 1 p. 137.4 km, Pacewald , . .­­ . 60 ó 22 p. 125.2 km, Antal Habsburg Bourbon herceg . 67 ó 11 p. 113 km, Andrews 77 ó 48 p. 107 km,­ Carberry 44 ó 20 p. 168 km, Ivolte 51 ó 27 p. 147 km, Arrachart­a , , , , 57 ó 42 p. 137 km, Dinorth 52 ó 15 p. 145 km, Plonchynski , , , , 59 ó 12 p. 128 km, I­ady Baily , , , , 69 ó 22 p. 109 km, Miss Spooner­s , , 45 ó 48 p. 165 km, Mossenbach , , , , ,50 ó 11 p. 151 km, Notz­is,ssisk­ol­a 06 p. 146 km, Peschke ,,,,,, 61 ó 40 p. 123 km, Osterkamp , , , , , 61 ó 40 p. 123 km, Lösser 54 ó 19 p. 139 km, Röder , r , s . , , 57 ó 46 p. 131 km, Risztics n ,­­ i , i i 52 ó 48 p. 143 km, Kru­ger 54 ó 19 p. 139 km, Báján 68 ó 43 p. 110 km.

Next