Ujság, 1930. október (6. évfolyam, 222-248. szám)
1930-10-01 / 222. szám
Szerda, 1930 október , UJSÁG Alacsonyabb Dsetstandarolo követeinek a németektől A nép valamennyi rétegétől áldozatokat követel a német kormány programmja EgymHEurd márkával csökkentik az 1931-i költségvetést •* Leszállítják a közalkalmazottak fizetését Berlin, szeptember 30. A Brüning-kormány nagy érdeklődéssel várt programuját kedden délután nyilvánosságra hozták. A kormányprogramm hivatalos címe: „A birodalmi kormány gazdasági és pénzügyi terveit A programm bevezető része megállapítja, hogy az új tervek a mai idők nagy gazdasági nyomorából születtek meg. Az árak összeomlottak, a nyersanyagok és mezőgazdasági termékek világpiaci pozíciója megrendült. Kiderült, hogy revízió alá kell venni a háború utáni évek gazdasági világszemléletét, amely abból indult ki, hogy a népek lényegesen magasabb árak mellett élnek, vagyis az arany vásárlóereje csökkent. A mostanában beállott árösszeomlás következményei természetesen még nem terjedtek ki a német nép valamennyi szükségleti cikkére, miután az általános olcsóbbodásnak még útjában állnak a magas termelési költségek, amelyek a fizetésekből, bérekből, adókból és társadalmi terhektől függnek. A gazdasági romlás eredménye a munkanélküliség állandó növekedése és az adóbevételek tartós csökkenése. Az 1930. év költségvetési előirányzatában ily körülmények között 730—900 millió márkás deficittel kell számolni. Ennek a deficitnek a fedezése külön alapból történik, mégpedig a következő három év költségvetési előirányzatának keretén belül. A következő évi költségvetést az 1930. évi költségvetéshez képest kereken egymilliárd márkával csökkentik. A kiadások csökkentését a legkülönbözőbb intézkedésekkel hajtják végre, így elsősorban a közalkalmazottak fizetésének általános csökkentésénél. A birodalmi elnök, a birodalmi kormány, a miniszterek és a képviselője fizetését húsz százalékkal csökkentik, más közalkalmazottak fizetését, ellátási illetékeit, várakozási illetékeit és nyugdíját pedig hat százalékkal. A birodalmi vasutaknál és a Birodalmi Bankban hasonló arányú fizetésleszállítást vettek tervbe. A birodalmi kormány reméli — mondja a kormánynyilatkozat —hogy a köztisztviselői kar, amely mindenkor az állam legbiztosabb támaszának bizonyult. Megcsaltnak, kifosztottnak érezte magát. Egy könnycsepp jelent meg szemében, aztán lehajtott fejjel, szomorúan újra nyakába vette a várost. Az egyik utcán, az aszfalton sárga cédulák timkelege hevert. Az öngyilkos lehajolt és felvett egyet. — Gáz — állt a cédulán. — A Szövetséges Hatalmak repülőrajának első gáztámadása. A feltételek nem teljesítése esetén a többi város is sorra kerül. — Aha, — mondta az öngyilkos. — Gázt — kezdte már érteni a dolgot. — Gáz, persze gáz. — Hiszen hallott is erről az utóbbi hetekben valamit. Ö persze nem ért a külpolitikához, valami konfliktusról beszéltek, de ő éppen akkor saját életével volt elfoglalva és csak ezt az egy szót jegyezte meg: Gáz! De most, hiszen most minden világos és érthető. Mi köze neki a konfliktushoz. A folyó hullámaiig nem ért a gáz. Ö író, meg akart halni. Nem tehet róla, hogy nem sikerült. A regény, persze a regény. Ö igazán megtett minden tőle telhetőt. Nagyot lélegzett. Minden egyszerű most. Meg kell írni a regényt. Csendesen felkuncogott. — Gáz, hahaha gáz, hifii gáz, ejnye, ejnye ez a gáz — emelte fel sűrű kuncogás közben eszelősen mutatóujját. Most ő megmutatja! Bement egy papírkereskedésbe, kiválasztott magának párszáz iv merített papírt, zsebrevágott egy jó vastag töltőtolla, beült egy kávéházba az ablak mellé és lázas buzgalommal haladék nélkül elkezdte inni a regényt. A segítőcsapatok két hét múlva merészkedtek csak a gáztól elpusztított városba. Varjak keringtek a halottak fölött. Dögszag és halottak mindenütt. Jóllakott, alattomos gázfelhők már régesrégen eltávoztak a város felől. És az óvatosan közeledő segélycsapatok mindössze egyetlen, csodálatos módon megmenekült embert találtak a városban. Az ember egy kávéház ablakában ült, körülötte a föld tele feketekávéscsészékkel, elötte az asztalon halomszámra teleirt papiros. Szakálla gallérjára lógott és éppen egy jelző felett rágta tollát. Iróféle ember lehetett, valami regényen dolgozott, szomorúságról, madarakról és boldogtalan szerelemről. Erőszakkal kellett elhurcolni az asztal mellől. Az utcákon súlyos dögszag ült. Az iróféle embert egyenesen a tébolydába vitték, ezekben a nehéz időkben is magára veszi-e az átmenetileg szükségessé vált áldozatot a köz érdekében. A közalkalmazottak fizetésének csökkentése a tartományok és községek részére átutalandó birodalmi hozzájárulás öszszegét,s csökkenteni fogja a százmillióvaal. , Ami misttmost a munkanélküliek biztosításának fontos fejezetét illeti, ezt a biztosítást a jövőben a birodalmi költségvetés megterhelése nélkül kell végrehajtani. A kormány alapvető reformot készít elő a munkanélküliek biztosítása terén. A költségvetési előirányzat kiadási tételeiben keresztülvitt csökkentések összege kereken háromszázmillió márkára ng. A birodalmi kormány biztosítani akarja a takarékosság elvének egységes végrehajtását s ezért megállapodást köt az egyes tartományokkal, amelyeknek értelmében a tartományi költségvetések felállításánál ugyanazok az elvek érvényesülnek, mint a birodalom kölségvetési előirányzatában. A tartományok és községek költségvetési jogát minden tekintetben hozzá kell illeszteni a birodalom adópolitikájának alapelveihez. Birodalmi törvény útján lehetővé fogják tenni, hogy a birodalom felülvizsgálhassa a tartományi és községi háztartásokat. A jogszolgáltatás büntető szankcióira nézve is megfelelő törvényjavaslatot készítenek elő. Tervbe vették a közigazgatás egységes egyszerűsítését is, amit a birodalom szintén a tartományokkal egyetértésben fog végrehajtani. Az adóügy terén ugyancsak messzemenő egyszerűsítésekre van szükség. A birodalmi pénzügy- és adóigazgatás ez időszerint több mint ötszázmillió márkába kerül, tehát az adóbevételek négy és fél százalékába. Ez az arány az angol költségvetésben mindössze két százalék. Németországban természetesen egyelőre még nemlehet elérni ezt az alacsony százalékarányt, azt azonban feltétlenül keresztül kell vinni, hogy a pénzügyi és adóigazgatás költségeit a minimumra kell redukálni. A birodalmi kormány ezért egész csomó adótechnikai újítást határozott el, amelyeknek végrehajtása a legrövidebb időn belül megtörténik. Ilyen például a jövedelmi adó adómentes határának húszezer márkában történő megállapítása. Az adómentes határ felemelésével igen sok jövedelmi adóalany nem szerepel többé az adóigazgatásban. Mentesítik többek közt a forgalmi adó alól azokat a vállalatokat, amelyeknek összforgalma nem több ötezer márkánál. A pénzügyi programul eztután a lakásgazdálkodás reformját ismerteti. Az 1931. évi költségvetés 211.000 állami lakás építését irányozza elő. Ezek között 185.000 kislakás lesz. A szükséges eszközöket a birodalmi kormány a hátbéradóból teremti elő. Az alapelv az lesz, hogy a nagyvárosokból el kell távolítani a tömegeket és a városokon kívül kell folytatni a lakásépítést, villaszerű kertgazdaság formájában. Az ingatlanadó csökkentését illetően azt mondja a kormánynyilatkozat, hogy a lakásépítésnek a házbéradó felhasználásával történő finanszírozása négyszázmillió márkát szabadít fel, amely összeget az ingatlanadó csökkentésére fordítják. A kormányprogramra ezután az agrártörvényhozás kifejlesztéséről beszél. A mezőgazdasági termékeket Standardhézia fogják és erre vonatkozóig törvényes rendelkezéseket adnak ki. Törvényes úton akarják megkönnyíteni a belföldi mezőgazdasági termékek elhelyezését is. ,, „ A birodalom, a tartományok és a községek pénzügyi, egyensúlyának biztosításával egyidejűleg miég fogják állapítani, hogy mekkora lehet, a közkiadások maximuma. Külön törvény útján fogják biztosítani, hogy a gazdasági válság nyomása alatt minimumra csökkentett kiadások három éven belül sem a birodalmi, sem a tartományi és községi háztartásokban ne emelkedhessenek. Ameneyiben a bevételekesetleg emelkedni fognak, úgy az előálló felesleget az adóterhek csökkentésére fordítják. A birodalom részére külön takarékossági törvény készül, amely további államháztartási megtakarításokat irányoz elő. A birodalmi kormány új programumja a német nép valamennyi rétegétől áldozatokat követel — mondja végül a kormánynyilatkozat.— Németországnak azonban még a huszonnegyedik óra előtt,alkalmazkodnia kell a világgazdaságban beállott nagy fordulathoz, amelynek fő jellemvonása az áruivó csökkentése. Amit a birodalom a fizetések csökkentésével megtett a német közgazdaság érdekében, ugyanannak természetesen a magángazdaságban is meg kell történnie. Úgy a vállalkozóknak, mint az alkalmazottak és a munkások minden rétegének hozzá kell illeszkednie az alacsonyabb fizetésihez és az alacsonyabb életstandardhoz. A német árucikkeknek olyan árt kell biztosítani, amely lehetővé teszi, hogyNémetország sikerrel vehesse fel a versenyt a külföldi árucikkekkel. A termelés csak így fog újból megélénkülni és csak így lehet megszabadítani a német népet az egyre növekvő munkanélküliség lidércnyomásától. A birodalmi kormány tudatában van annak, hogy milyen súlyos felelősség terheli vállait és tudja, hogy a történelem ítélőszéke nem fogja felmenteni, ha most hibát követ el. A birodalmi kormány éppen ezért mindent meg fog tenni, hogy elérje a célt. Treviramis minisztersége Berlin, szeptember 30. (Wolff.) A birodalmi elnök Treviramis minisztert a megszállt területek miniszteri állása alól felmentette és egyúttal tárcanélküli birodalmi miniszterré kinevezte. Brishing kancellár Brünning kancellár kész újra feloszlatni a birodalmi gyűlést Berlin, szeptember 30. A B A. am Mittag értesülése szerint Brüning kancellár házfeloszlatás fenével találkozik. Amennyiben nem tudja biztosítani új kormányprogramjaja részére a többséget, úgy a jövő tavaszig a parlament nélkül, a kivételes rendelkezések alapján viszi tovább az államügyeket. Apponyi a Curtiusfelsz a feszerelési vitában Svájcot állítottak fel a kisebbségi politika mintájáél Monda fölf&legátus Genf, szeptember. 30. A népszövetségi közgyűlés ma délelőtt meghallgatta és egyhangúlag jóváhagyta a- gyarmatavgyi megbízások, a rabszolgakéneskedés és a rhenekültok istápolása ügyében előterjesztett -előadói jelentéseket, valamint a hozzájuk,ívli#4. határozati javaslatokat. A kisebbségi védelemre vonatkozó előadói jelentés kiegészítéséül Motta svájci fődelegátus kifejtette, hogy a madridi tanácshatározatok után a kisebbségi panaszok ügyében most követett eljárás véleménye szerint ••lényeges javulást jelent a korábbi eljárással szemben. — A főbizottsági vita —mondotta Molta a továbbiak során — újból egyhangúlag megerősítette, hogy a kisebbségek vallását, nyelvét és kultúráját tiszteletben kell tartani. A kisebbségek problémája nem múló és átmeneti, hanem állandó jellegű és éppen ezért közelről érinti a világ békéjét. A rendszeres, és erőltetett beolvasztás politikájának tételét elítélte a világ egyetemes lelkiismerete. Tűrhetetlen igazságtalanság, lenne, ha az emberek nem imádhatnák saját nyelvükön az Istent. A nyelv nem csupán a kifejezés eszköze, mindegyik nyelvnek megvan a praga gondolati tartalma és sajátos szellemi lényege. Befejezésül utalt arra a testvéri jóviszonyra, amely Svájc német, francia és olasz népessége között fennáll és annak az óhajának adott kifejezést, hogy hasonló testvéri összetartás, fűzze, össze minden államban a többségét és a kisebbségeket. A délutáni ülés napirendjén a leszerelési bizottság jelentése állott. A német delegáció indítványával ellentétben. A közgyűlés határozata csak arra a megállapításra szorítkozik, hogy az előkészítő leszerelési bizottság novemberre öszszehívott ülésszaka bizonyára lehetővé teszi majd az előkészítő munka befejezésével az általános leszerelési világkonferencia „minél rövidebb időn belül“ történő összehívását. Az osztrák delegátus és Curtius német külügyminiszter a határozati javaslat szövegének felolvasása után bejelentették, hogy nem szavazzák meg ezt a javaslatot, és tartózkodni fognak a szavazástól. Curtius ragaszkodott ahhoz, hogy az általános leszerelési világkonferenciát 1931- ben össze kell hívni. — A leszerelési kérdést — mondotta Briand — nem lehet egyszerű elméleti kötelezettségnek tekinteni. A dolgok megítélésénél számításba kell venni az egyes államok tényleges helyzetét is. Az utóbbi időkben mindenféle híreket hallott és különböző jelenségeket tapasztalt, amelyekből azt a következtetést kellett levonnia, hogy a népek között még mindig zavaros a viszony. A felelős államférfiaknak erre is tekintettel kell lenniük, ha leszerelést hirdetnek hazájukban. A maga részéről melegen óhajtja a leszerelést, de nem hallgathatja el, hogy politikája miatt az utóbbi időkben keserű szemrehányások érték. Kívülről mindenhonnan nyugtalanító hírek érkeztek, Franciaország határain áthallatszik,a gyűlölet és a vak düh ordítása. Szabad e figyelmen kívül hagyni mindezt? Nem kötelessége-e, hogy számoljon ezekkel a zavaros viszonyokkal, akkor is, amikor a jövő érdekében biztosítani akarja a békét? •Briandezután Curtius külügyminiszterhez és az osztrák delegátushoz fordult. Megérti — mondotta —, hogy Ausztria és Németország nem vesz részt a szavazásban, bár egyik delegátus sem adta ennek részletesen magyarázatát. Úgy látszik, mindketten érzik, hogy itt olyan dolgokról van szó, amelyeket jobb elhallgatni. Hinni és remélni akarja, hogy a végén valamennyi nemzet szakít az újabban oly divatos túlzások politikájával és megérti, hogy mik az igazi érdekei. Minden népnek a döntőbíráskodás, biztonság és leszerelés az igazi érdeke. A világ minden népe tudja, mennyire jogosan aggódik Franciaország biztonságáért. Ha nem volna ez az aggodalom, akkor már régen tető alá lehetett volna hozni a nemzetközi leszerelést.A biztonságot csak úgy lehet megteremteni, ha új rendszert fejlesztenek ki, amelynek alapja a kölcsönös segítség. Ha ez sikerül, akkor minden további fegyverkezés fölöslegessé válik. A francia külügyminiszter után Appolnyi Albert gróf emelkedett szólásra. Adják meg a biztonságot a lefegyverzett államoknak is — mondotta az ősz magyar politikus. — Ma még mindig különbséget tesznek győztes és legyőzött államok között. Ennek meg kell szűnnie és most már végre hozzá kell lógni a nagy leszerelési ígéret gyakorlati megvalósításához. A legyőzött államok teljesítették a vállalt kötelezettségét, teljesítsék most a győztesek is, amint Henderson angol külügyminiszter a folyó ülésszakon is megígérte. Ha a győztes államok folyton halogatják leszerelési kötelezettségük teljesítését, akkor a népek hite és bizalma még jobban meg fog rendülni a népszövetségben. A nagy vita utolsó szónoka újból Curtius külügyminiszter volt. — Az állandó fegyverkezések sokkal inkább fenyegetik a világ békéjét — mondotta —, mint azok a különböző nehézségek, amelyek lehetetlenné teszik a döntőbíráskodás rendszerének kiépítését. Briand hármas jelszava: a döntőbíráskodás, biztonság és leszerelés, helyénvaló ugyan, de fordított sorrendben alkalmazandó: először jöjjön a leszerelés, azután lesz majd biztonság és lehet döntőbíráskodás is. A legjobb biztonság a mielőbbi leszerelés, erre a leszerelésre pedig szerződések kötelezik a nemzeteket. A népszövetségi közgyűlés ezután megszavazta a beterjesztett határozati javaslatot. Magyarország, Ausztria és Németország delegátusa tartózkodott a szavazástól. Cseh lap Masaryk cikkéről Prága, szeptember 30. A Poledny List megemlékezik a köztársasági elnöknek a Neue Breié Pressé-ben a határrevízióról tett kijelentéseiről és annak mostani cáfolatáról, illetőleg kiigazításáról. Megállapítja a lap, hogy ez már nem az első cáfolat az elnök valamelyik hírlapi nyilatkozata ügyében. Mindezt el lehetne kerülni, ha a köztársasági elnök nyilatkozatait a felelős miniszter konszignálná. Még jobbvolna, ha az elnök nyilatkozatáról a külföldi megjelenéssel egyidejűleg informálnák a csehszlovák sajtót. 3