Ujság, 1930. december (6. évfolyam, 274-296. szám)
1930-12-02 / 274. szám
KEDD, 1930 DECEMBER 2 ÚJSÁG Mesének bizonyult a Vilmos császár-úti rablótámadás Dobos Mária cselédleány azért eszelte ki a rablótámadást, hogy így felmondás nélkül elbocsássák a helyéről. A szolgálatadók könnyelműsége nagyban hozzájárul a hasonló és komolyabb végű esetekhez Mikor kapják meg az ellenzéki szavazók a választási igazolványt? Kézbesítési szünet, nyilatkozat és váratlan kézbesítés — Egyre nagyobb ködöt borít a politika a fővárosi választás „technikájára” Hétfőn délben egy óra tájban nagy riadalom támadt a Arimos császár út 20. számú ház egyik első emeleti lakásán. A riadalom, amelyet a lakásba hazatérők okoztak, percek alatt szétfutott a házban, majd kikerült az utcára is, úgyhogy alig néhány perc múlva már mindenki arról a vakmerő rablótámadásról beszélt, amelyet — a hír szerint — csak a véletlen akadályozott meg, hogy nem lett komolyabb végű. Néhány óra múlva azután kiderült, hogy a Vilmos császár út 20. számú ház I. emelet 2. szám alatti lakásában alkalmazott Dobos Mária húszéves piszkei születésű cselédleányt egy magas, barna, szakállas férfi megkötözte azzal a célzattal, hogy azután a lakást kirabolja. Közben valamitől megijedt, mert anélkül, hogy bármihez is hozzányúlt volna, elmenekült a támadás színhelyéről. A rendőrség azonnal megindította a nyomozást és már a kora esti órákban megállapította, hogy a rablótámadás csak mese, mert a cselédleány önmagát kötözte és támadta meg, minden valószínűség szerint azzal a célzattal, hogy így felmondás nélkül a szolgálati helyét elhagyhassa. A lakásban, amely két szobából és mellékhelyiségekből áll, Weisz László gombkereskedő lakik feleségével és Ibolyka nevű alig húszéves leányával. Weiszéknak nincs valami nagy szerencséjük a háztartási alkalmazottakat illetően, mert október 4-én az akkoriban náluk alkalmazásban levő Nagy Erzsébet nevű leány mérget ivott. Ez azért akart megvlni az élettel, mert, mint mondotta: „Szeretek egy csúnya legényt és leugrok érte az emeletrel". Ugy látszik azonban, félt a leugrástól és ezért inkább a mérget választotta, amelyet ugy látszik csak ijesztésül vett be. A „vidéki“ leány Weiszék, akik egész nap üzleteikben tartózkodnak, mert két üzletük is van, leány nélkül maradtak és így apróhirdetés révén jutottak Dobos Máriához, akit november 10-án fogadtak fel. — Én most jöttem Piszkéről — mondotta a leány —, semmi ismerősöm nincs és örüök ha rendesen bánnak velem. Nem fontos nagy fizetés, csak azt kérem, hogy szívesen tessék a házban látni. — No ez a vidéki lány jó lány lesz — mondotta Weiszné és örült, hogy egy vidéki ártatlanság került a lakásába. Azután kiderült, hogy a „vidéki ártatlanság“ nem is nagyon vidéki és nem is nagyon ártatlan, mert amint a viselkedése elárulta, olyan úgynevezett „kitanult“ pesti leánynak mutatkozott. Weiszék nagy gondban is voltak, hogy miképp szabadulhatnának meg a nem éppen kellemes alkalmazottól és elhatározták, hogy december 1-én felmondják a leánynak a szolgálatot, amikor hétfőn délben a nem várt és alább leírt esemény megakadályozta őket a felmondásban. Weiszék reggel 9 órakor mentek el hazulról mind a hárman. Egyedül Dobos Mária maradt odahaza. Úgy, mint rendesen. Az volt a feladata, hogy kitakarítson és megfőzze az ebédet Délben pontosan fél kettőkor érkeztek haza Weiszék. Weisz Ibolyka benézett a folyosóról a hálóba nyíló ablakon, míg édesanyja csengetett, hogy a leány nyisson ajtót Mit látott Weisz Ibolyka? — Édesanyám, a leány nem takarított ki -!- szólt Ibolyka az anyjának. — Látom, hogy az ebédlőasztalon székek vannak és a szőnyegek is szerteszét hevernek. — Mi az, nincs ez idehaza? — szólalt meg Weiszné. — Hiába csengetek, nem nyit ajtót! A leánya lenyomta az ajtókilincset, ami nagy csodálkozásra engedett és kitárult az ajtó. — Mari, Mari! — kiáltották az anya és leánya, azonban a leány nem jelentkezett. Erre mindketten benyitottak a lakásba, de a leányt nem találták. , — Úgy látszik lement — szólalt meg Ibolyka — és nyitva hagyta a lakást. Még szerencse, hogy senki nem vette észre. Közben Weiszné az előszobából nyiló fürdőszobába akart bemenni, azonban a sötétben megbotlott az ajtóküszöbön egy csomagban. — Mi hever itt a küszöbön? Gyere csak ide! — szólt a leányához, majd felgyújtotta a villanyt. Ott látta az ajtóküszöbön összegémberedve, nyakán egy kendővel, száját betömve és kezét, lábát összekötötten Dobos Máriát. A két nő rettenetesen megriadt és sikítva szaladtak ki a lakásból — Segítség! Segítség! — kiáltották, majd Weisz Ibolyka leszaladt a házfelügyelőhöz, a férj a mentőkért telefonált, az asszony pedig rendőrért futott. A mentők pillanatok alatt megérkeztek és velük együtt az őrszemes rendőr is. A rendőr azt hitte az első pillanatban, hogy a leány felakasztotta magát és elszakadt a kötél s így zuhant le a földre. Átnyalábolta, hogy segít rajta, a leány azonban olyan keservesen nyögött, hogy a rendőr visszatette előbbi helyére. Azt hitte, hogy talán valamely végtagja eltörött. A mentőorvos lépett most hozzá, aki elsősorban a kendőt vette le a lányról, majd az összekötözött kezeit akarta megszabadítani a kötelékektől, de alig nyúlt a kötözésre szolgáló cukorspárgához, a kötelék szinte magától esett le a leány kezéről. Beszéljen, hiszen lúd... Dobos Mária közben kinyitotta a szemét és ránézett a mentőorvosra. — No mi van magával? — szólalt meg a doktor. A leány nem felelt és becsukta a szemeit. Fejét pedig lehorgasztotta, mint aki elájult. — Ne beszéljen, hiszen tud maga beszélni — szólt most a mentőorvos. — Ne tetesse magát, maga nincs elájulva. Sőt még roszszul sincsen! Ezzel a mentőorvos és a rendőr felnyalábolták a leányt és lefektették egy ágyra. Itt az ágyon a leány beszélni kezdett. — Bejött féltíz órakor egy magas, feketekabátos, feketeszakállas, kékruhás, feketecipős, barnakalapos, magas férfi. Egy levelet adott át azzal, hogy adjam át a nagyságaiknak és hogy egy cédulát írjak alá, mert neki igazolni kell, hogy a levelet átadta. — Ezzel ceruzát vett elő és igy szólt hozzám: — Adjon egy kést, mert nincs a ceruzámnak hegye. — Alá Irányultam, hogy kést adjak, amit a férfi el is vett tőlem, meghegyezte a ceruzáját, a gázrezsóra tette a cédulát, ahol én azt aláírtam. Miközben írtam kábítószagú zsákot dobott rám az egyik kezével, a másikkal pedig lerántotta a fejkendőmet és a nyakam közé csavarta, úgy hogy rosszul lettem. Lezuhantam a földre, a férfi összekötözte kezemet, lábamat és elrohant. Ekkorára megérkeztek az V. kerületi kapitányság detektívjei is, akik végighallgatták a leány elbeszélését. — Ma délelőtt más nem volt itt? — kérdezte az egyik detektív. Fél tíz, vagy tizenegy? — De igen — felelte a leány. — Kilenc óra tájban, alighogy a nagyságaik elmentek, két férfi jött valamely párttól és a szavazócédulákat kérték. — És mikor támadták meg magát? — kérdezte újból a detektív. — Pontosan emlékszem, mert az órát néztem, éppen féltíz volt, mikor a férfi benyitott az előszobába. Az egyik detektív azonnal sorra járta a házbelieket, akiknél egyrészt a szavazócédulákat gyűjtő férfiak, másrészt pedig aziránt érdeklődött, nem látta-e valaki a folyosón azt a férfiút, aki a leánya ellen a támadást elkövette. Furcsa dolog derült ki. Megállapították ugyanis, hogy a szavazócédulájáért tényleg jártak a házban, azonban jóval tizenegy óra után. Arról a férfiról pedig, aki a leányt megtámadta, senki sem tudott. A másik különös dolog az volt a rendőrség előtt, hova került a zsák, amit a leány fejére dobtak és amelynek kábító illatát senki sem érezte már egy órakor a lakásban. A harmadik különös dolog az volt, hogy a leányra a támadó egyik kezével a zsákot dobta, a másik kezével pedig lerántotta a fejkendőt, sőt a nyakán össze is csomózta. A negyedik gyanús dolog az volt, hogy a leányt összezsugorodva, szájában a nyakán levő kendő csücskeivel találták és ezzel szemben a leány előtt egy tócsa volt, amely, állítása szerint, rosszulléte miatt került oda. Sem a mentőorvos, sem a rendőrök nem értették. Szalay Gábor báró, a posta vezérigazgatója, a szavazóigazolványok kézbesítéséről úgy nyilatkozott, hogy a három nap alatt, amely idő óta az igazolványok kikézbesítése tart, 165.000 szelvényt kézbesített a posta. Nyilatkozata szerint az első napon körülbelül 45.000, a másodikon 55.000, a harmadikon 65.000 szavazójegy jutott el a választóhoz, így tehát még körülbelül 127.000 igazolvány kézbesítése van hátra. (Itt említjük meg, hogy Rengi Károly postafőtanácsos kijelentése szerint ezeknek a hátralékos igazolványoknak a kikézbesítése legkésőbb szerdán befejeződik.) Szalay Gábor báró hangsúlyozta még, hogy a posta nem válogatta ki a szavazóigazolványokat, hogy melyiket hogyan és kinek kézbesítse. Szerinte a kézbesítés „egységesen”4 történt. A legérdekesebb azonban nyilatkozatának az a része, amely szerint Csilléry András dr., az igazolóválasztmány új elnöke, a saját felelősségére a hétfői napra felfüggesztette a szavazóigazolványok kikézbesítését. December elsején nem kézbesítettek szavazóigazolványokat, mert a posta az elsejei munkálatokkal különben is túl van terhelve. A főváros közönsége meglehetős csodálkozással vette tudomásul a posta vezérigazgatójának azt a kijelentését, hogy a posta mikor nem kézbesít igazolványokat. Vasárnap is hiába várták a választók tízezrei az igazolványt, a postás megérkezett ugyan, meg is hozta a postát, igazolvány nélkül. Valóban nem volt sok értelme annak, hogy a választói igazolványok kézbesítésének munkájával amúgy is túlterhelt postások még a vasánapi leveleket is soronkívül kikézbesítsék. Ezzel a nem várt és most teljesen fölösleges energiával kézbesítették volna ki inkább az igazolványokat. A postával, mint eddig a politikától sikeresen elkülönített közintézménnyel szemben nincs más követelése ezúttal az adófizető polgárságnak, mint az, hogy a posta semmi körülmények között se politizáljon! És ha a posta vezérigazgatója nyilatkozik, inkább arról nyilatkozzék, hogy a posta mit fog csinálni, mint arról, hogy mit nem fog. Nyilvánvaló ugyanis ma már, hogy a szavazóigazolványok szortírozásának problémája elválaszthatatlan a politikum legfeltűnőbb szándékaitól. A posta ennek ellenére csak szerv lehet, mely e szándékok nyilvánvaló látszatától teljesen függetlenül csupán technikai feladatok teljesítésére hivatott. A posta tehát nem csökkenti a politikai látszatok nyugtalanító hatását, ha nyilatkozatában arról ad bizonyságot, hogy előre tájékozva van e szándékokról. így például a feladó feladási szándékának terminusáról. Meggyőződésünk, hogy a posta távol áll attól a játéktól, amely most folyik s amely játék szépnek és ízlésesnek valóban nem nevezhető. És éppen ezért csupán a posta presztízsének, politikamentességének védelmében kívánjuk, hogy a posta a közérdek aktív feladatairól és ne a politika inaktivitásának szándékairól tudjon. Hétfő délután hat órakor egyébként a postavezérigazgató úr nyilatkozatával ellentétben, Buda egyes részeiben, különösen Óbudán nagy élénkséggel indult meg a szavazóigazolványok kézbesítése. Ugyanolyan váratlanul, mint vasárnap este , amikor meglepetésszerűen kézbesítettek ki szavazóigazolványokat. A vasárnap esti kézbesítésről csodálatos módon a Kozma-párt és a Wolff-párt balettagyűjtői, valamennyien pontos értesülést kaptak. A főváros közönsége egyébként nem kis iróniával olvassa a lapokban azokat a nyilatkozatokat, melyek a már kikézbesített igazolványok számáról szólnak. E nyilatkozatok komplikált matematikai meghatározásai helyett sokkal egyszerűbben és találóbban jellemezné a következő definíciót .A kormánypárti szavazók közül, aki csak megkaphatta, megkapta, az ellenzékiek közül pedig, amennyire csak ez a szándék megvalósítható lehet, senki sem kapta meg a szavazóigazolványt. Ennek az állításnak per- 9 Jegyezze meg lól ($*&£** HANGSZÓRÓ iljaaMr a legújabb rendszerű eslgmg a legnagyobb hangerejű TM a legtisztább Kapható mint eg nütt részletre is Vezérképviselet. SZÉKELY PÁL, V., Szabadság-tér 1B hogyan kerülhetett akkor a kendő a leány szájába vissza a háziasszonyok, kevés kivétellel, háztartási alkalmazottaikat felfogadják. Előkészület a mesére Azt is különösnek találta a rendőrség, hogy mint kiderült, a múlt héten a leány azt mondotta gazdaasszonyának, hogy ő fél a lakásban egyedül maradni, mert előre megjósolták neki még odahaza Piszkén, hogy Budapesten rablótámadás fogja érni. Mindehhez hozzávéve azt a tényt, hogy a leány kezén igen lazán volt a kötelék, a rendőrségnek azonnal az volt a gyanúja, hogy itt, egyelőre még ki nem derített okokból, úgynevezett önrablótámadás történt. Dobos Máriát az ügy tisztázása céljából bevitték a főkapitányságra, ahol teljes részletességgel kihallgatták, majd a fenti gyanús körülményeket elébe tárták, mire a leány megtört. Bevallotta, hogy az egész rablási históriát ő eszelte ki, ő tömte be saját száját és ő is kötözte össze önmagát. Elmondotta, hogy azért csinálta az egész komédiát, mert így felmondás nélkül akarta elhagyni szolgálati helyét. Ennek a kívánságának eleget is tettek, mert délután megjelent egy detektív kíséretében a leány a lakásban, ahol átadták neki ruháját és fizetését. Úgy, hogy szolgálati helyéről eltávozott, az igaz, hogy egyelőre a rendőrségen marad, ahol hatóság félrevezetése címén indították meg ellene az eljárást. Tanulság És itt rá kell mutatnunk arra a könnyelműségre, amellyel a budapesti Igen szívesen — mint a rendőrség megállapította — fogadnak fel leányokat, sokszor hatósági munkakönyv és közvetítő nélkül. Az utcán szólítják meg a facér cselédleányokat, akik természetesen vidékinek mutatkoznak be és sokszor a rendes havi bér feléért is beállanak szolgálati helyükre, így azután nem csoda, ha egyik-másik lakásban, ilyen Dobos Mária-féle cselédleányok kerülnek a házba. Még az arcképpel ellátott könyvű leányoknál is ajánlatos igen óvatosnak lenni. Elnnek az a legegyszerűbb, de feltétlenül hathatós módja, hogy azt a két-három szolgálatúdót, akik be vannak jegyezve a leány könyvébe, mint ahol utoljára volt alkalmazásban, fel kell keresni és ott informálódni az alkalmazni kívánt háztartási alkalmazott egyénisége felől. Az bizonyos, hogy ez némi fáradságot vesz igénybe, azonban maga az a tény, hogy az ember lehetőség szerint megállapította, hogy kit vesz a lakásba, ahol sokszor egyedül is marad a leány, megéri a fáradságot és nem kevésbé lényeges, hogy az ember a saját lelkiismeretét is megnyugtatja. Egészen bizonyos, hogyha a budapesti háziasszonyok ilyen gondossággal járnának el, amikor új háztartási alkalmazottat fogadnak fel, jóval megcsökkenne azoknak a bűncselekményeknek a száma, amelyek nem mindenkor végződnek ilyen szerencsésen, mint ez a Vilmos császár-úti „rablótámadás“ végződött. t —cs. —r. Izom- és isüneti fájdalmakat és a fejfájást csillapítják és megszüntetik a Togal-tabletták Kérdezze meg orvosát! Minden gyógyszertárban kapható. Ára 1,80 P.