Ujság, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-01 / 297. szám ( 1. szám)
2 Nem mondott le mandátumáról a három frontharcos városatya Hírt adtunk az Újságban is arról, hogyCsilléry András, a főváros igazoló választmányának elnöke levelet kapott a frontharcosok három megválasztott fővárosi bizottsági tagjának:Árpátfalvi Nagy Istvánnak, vitéz Perley Lajosnak és vitéz Martsekényi Imrének a lemondásáról Ma kiderült, hogy a lemondásról szóló leveleket nem a három frontharcos városatya küldte az igazoló választmány elnökéhez. A három frontharcos városatya bejelentette szerdán hivatalosan is, hogy e levelek feladói ellen bűnvádi feljelentést tettek Csilléry András dr.-hoz, az igazoló Választmány elnökéhez erre vonatkozóan egyébként is következő levelet intézték: „Kegyelmes Uram! A ma reggeli lapokban meglepetéssel olvastuk, hogy „lemondtunk , mandátumainkról". Ezennel bejelentjük, hogy " lemondásunk érvénytelen, mert nem akarunk és nem is fogunk lemondani mandátumunkról, ellenben a büntető törvénykönyv 404. szakasza alapján a királyi ügyészségnél már bűnvádi feljelentést is tettünk ismeretlen tettesek ellen Kérjük ennek a bejelentésünknek tudomásulvételét azzal, hogy minden ezzel ellentétes nyilatkozat, okirat érvénytelen." A furcsa eset mögött hónapok óta tartó ki Málykodások húzódnak meg. Akisebb jobboldali szervezetek annak idején, jóval a községiválasztás előtt szövetkeztek a községi választásra. Az alakulásnak Nemzeti Néppárt lett a neve. Ez a párt azonban különböző nézeteltérések következtében lassan részeire bomlott, teljesen széttöredezett. Kivált az a csoport is, amely Egyesült Nemzeti Párt néven később magába foglalta a frontharcosokat, akik a községi választást sikerrel küzdöttek végig és öt mandátumot szereztek. Igen ám, csakhogy amikor még a régi alakulat, a Nemzeti Néppárt együtt volt, reverzálást vettek az egyes, abban helyet foglaó csoportok vezéreitől, amely szerint kilépésük esetén minden jogukról és tisztségükről lemondanak. Ezek a nyilatkozatok ott maradtak a régi párt Vezetőségénél. Természetesnek látszik ugyan, hogy ha az eredeti alakulat feloszlott, úgy az annak tett ígéretek és nyilatkozatok is elvesztik hatályukat. A szétvált frakciók ezt annak idején írásban is leszögezték. Úgy látszik azonban nem mindenki van ezen az állásponton, mert valaki a biancó reverzálisokat mégis csak felhasználta és azokat, mint lemondó nyilatkozatokat a megválasztott frontharcosok nevében eljuttatta az igazoló választmány elnökéhez, Csilléry András dr.-hoz. Ez a furcsa feset — mint a fentebb a frontharcosok jelzik, nemcsak a várospolitikai köröket, hanem a rendőrséget is foglalkoztatni fogja. Egyébként részükről az esettel kapcsolatban sezt mondották: — Végtelenül megdöbbent bennünket, hogy ilyen összindulatú, teljes mértékben alaptalan kortelfogás megtörténhetett. A nemzeti Szabadelvű párt listáin is többen, jutottak több kerületben mandátumhoz. A hivatalos bejelentések véglegesen megtörténtek és ezek szerint Bassay Károly erzsébetvárosi és Sándor Pál lipótvárosi mandátumát tartja meg, így a szabadelvű párt jelöltjei közül Hanasie Éjfélkor a Citadellán írta Kreskó Frigyes 3 völgybe néztünk. Már rég aludt a vén Tabán ragyogó csendben, mint az ólom ... "Az égre néztünk. Köröskörül az éj taván már jött a vágy fénylő csillaghajókon. Éjfélkor a Citadellán surrogtak a fák... csak álltuk, csodáltuk a tündér tüzözönt ,és kergettük egymást nászrariadtan ... A Jánoshegy égő kalappal átköszönt. Testen már indult, már táncolt a Város és milló lámpával jelt adott: „Leheti 11 A perc piros gyümölcse voltunk. Éjfélkor a Citadellán surrogtak a fák, bársony a pázsit és pázsit az ágy ... harmatos szájjal összehajoltunk. Nagyapám Valaki, akivel sosem beszéltem, takit mindig szerettem és mindig féltem, valaki, akinek sokszor a szemébe néztem, néma ajakkal valaki, aki még sohasem , a csókolt homlokon. Valaki, akinek szeméből elmúlt századok letűnt világa és egy, álmodó könny sír le rám, mert rossz vagyok és elhagytam az ő hitét. Valaki, aki mégse vádolt, mindig megértő jóbarát volt , ha féltem az utón — elkísért S mig telkem uj ösvények kusza lázán ! Valaki, aki vár valahol... [kóborol ] túl az életen. Múlt emlékeken gyűlt napsugár mosolyog [reám, ’talán sir, talán Örül a szilaj unokán, áramkereiben szobám falán — ■fedett Napata&mt*l ÚJSÁG CSÜTÖRTÖK, 1931 JANUÁR 1 vitz Oszkár ny. orvostábornok, Komjády Béla, Madarassy-Beck Gyula báró, Nagy Andor, Pollatschek Elemér, Kleiner Artúr, Pfeiffer Ignác, Hajdú Marcel, Diószeghy János, Szegő Béla, Kabakovits József és Huszár Pál ny. miniszteri tanácsos lettek még bizottsági tagok. Rassay és Sándor Pál elhatározása következtében a többi között kiesett a VII. kerületben Elek Hugó szerkesztő, az V. kerületben Balkányi Kálmán dr., akinek közgazdasági tudását nem nélkülözheti a közgyűlés. Arról van szó, hogyBalkányi mint érdekképviseleti tag jut be a közgyűlésbe.* A főváros jogügyi osztálya egyébként most végezte be a választás statisztikai anyagának feldolgozását. A számadatok érdekesek. A legtöbb szavazatot a szociáldemokrata párt kapta. A szavazatok a következőkép oszlanak meg: szociáldemokrata párt 73.424, Wolff-párt 72.334, Ripka-párt 33.317, frontharcosok pártja 7138, szabadelvű párt 29.218, demokrata párt 27.826. A szocialisták szerdán döntöttek a kettős bizottsági tagságok sorsáról. Eszerint Bánóczy László dr. a Várban szerzett mandátumát tartja meg, a lipótvárosiról azonban lemond, amelyet Gál Benő, az ismert statisztikus kap meg. Farkas István a kőbányai mandátumához ragaszkodik, mig a józsefvárosiról lemondván, Schmarilla Géza kerül be helyette a törvényhatósági bizottságba. Peyer Károly az angyalföldi mandátumát tartja meg s a lágymányosiról lemond. Helyébe Milók Sándor, a Villamos szerkesztője kerül. Peidl Gyula is elhatározta lemondását, csakhogy, amíg a többieknek két mandátumuk volt, addig Peidlt csak egy kerületben választották meg s így, erről az egyetlen mandátumról lemondván, nem lesz többé tagja a közgyűlésnek. Peidl elhatározásának oka nyilván nagy elfoglaltsága volt. Helyette Blaskó Artúr kerül be a Víziváros szocialista mandátumával. „Nem kellene-e adott szavukat beváltaniok" A Carnegie alapítvány igazgatói az általános leszerelésért Newyork, december 31. Klibufroot, Nicholas Murray-Butler és James Brown Scott, a Carnerfie alapítvány nemzetközi békeintézetének igazgatói nyilatkozatot tesznek közzé, amelyben utalnak a Versailles szerződés bevezetésének a szárazföldi, tengeri és légi haderőkről szóló ötödik részére, valamint a szövetkezeti és szövetséges hatalmaknak 1919 június 16-iki jegyzékére, amelybenírásba foglalva ünnepélyes fogadalmat tettek a leszerelésre. A nyilatkozat a többi között a következőket mondja: „A Carnegie-alapítvány igazgatói kénytelenek emlékeztetni az általános leszerelés és Németország haderőinek korlátozására irányuló különös intézkedések közti szoros összefüggésre, amelyet a versaillesi szerződés V. pontja állapít meg és amelyet az Egyesült Államok és Németország között kötött berlini szerződésbe különösen hangsúlyozva belefoglaltak.* Ennek elhangzása óta tizenegy év múlt el és most felmerül az a kérdés, hogy a szövetséges és szövetkezeti hatalmak részéről, beleértve az Egyesült Államokat is, nem áll-e fenn az a kényszerítő szükségesség, hogy ezt az ígéretet haladéktalanul teljesítsék és nem kell-e adott szavukat minden technikai és egyéb akadályok ellenére is beváltaniuk? Leleplezett kokainbanda Zágráb, december 31. A zágrábi rendőrség messze szétágazó csempészbandát tett ártalmatlanná, amely főleg kokaint csempészett nagy mennyiségben Ausztriából Jugoszláviába. A csempészbanda működésének színhelye a Muraköz vott. Három zágrábi detektív is kábítószerkereskedőnek adta ki magát és így sikerült megismerkedniök az egyik csempésszel, Kollér Mátyással. Kollár Mátyás az egyik varasai kávéházban megígérte a „kokainkereskedőknek", hogy szerez nekik kokaint, mégpedig egy Kellner Kálmán nevű márkusfalvai embertől. Kollár egy hét múlva kokainmistát is adott a detektíveknek, mire ezek megállapodtak vele abban, hogy felkeresik Márkusfalván Kellnert és összeköttetésbe lépnek vele. Egy éjszaka azután el is mentek Márkusfalvára, felkeresték lakásán Kellnert, aki megígérte nekik, hogy szerez majd nagyobb mennyiségü kokaint, amelyet húszezer dinárjával vásárolt kilogrammonként Ausztriában. Kellner mindjárt más üzletet is ajánlott, mondván, hogy tizenöt revolvert is át tud csempészni Ausztriából s darabját háromszáz dinárért adja. Szahalint tetszés szerinti mennyiségben tud szállítani. A detektívek vettek is tőle fél kiló kokaint s lekötöttek egy másik fél kilót, amelyet Kellnernek kedden este kellett volna leszállítania. Kellner márkusfalvai házában, amely alig kétszáz méterre fekszik az osztrákjugoszláv határtól, kedden este meg is jelentek a detektívek és ott találták Kellnert egy másik csempész, Kranjec Sándor társaságában. Amikor a detektívek a szobába léptek, így kiáltottak: „A törvény nevében letartóztatjuk önöket!" Kellner eleinte szólni sem tudott a meglepetésről és csak azt dadogta: Az üvegfal írta Szántó György Eleinte nem is tudtuk, hogyan kerültünk össze, mi osztálytársak. Nagyon szerény, majdnem kopotas penzió kis szobácskájában ődöngtünk ide-oda és elbeszélgettünk egészen apró, jelentéktelen dolgokról. — Emlékszel — mondtam Székely Pistának, — mikor azt a pikáns élclapot szerkesztettük. Az Újhelyi meg a Bogdán Írtak, én meg a Schwartz rajzoltuk. Jó vaskos disznóságok voltak benne. — Igen, — mondta a Pista, — az óra alatt köröztétek és mi a pad alatt néztük. Szegény Holzner, vöröseslila volt az elfojtott nevetéstől és a kék szemétől folytak a könnyek, ahogy ott hátul rázta magát. — Nálam csipték el a lapot, hehe,—* szólalt meg most Staroscsik. — Majdnem kicsaptak mindnyájunkat, nagy disznóságok voltak. Szegény Holzner. Hogy tudott nevetni. Szegény Holzner. Ő nem volt itt, elesett a világháború első hónapjában. Gránát tépte szét, hősi hálált halt, mint ahogy ezt akkor hívták és a zsidó templomban minden szombaton elmondták a nevét, amikor imádkoztak a zsidó vallású halottakért. Persze, ő most nincs köztünk. De mért van itt Hecht Károly, aki még előbb halt meg, mint a Holzner? Hogyan kerül ez ide és mért nincs meglepődve senki, hogy itt van? Erősen szemügyre vettem. Őrnagyi ruhában volt. Itt valami nincs rendjén. Honvédőrnagyi ruhát hord, pedig a tüzéreknél szolgált, mint hadnagy, amikor öngyilkos lett. Meg is mondtam Schwartznak, aki erre figyelmesen körülnézett. A többiek gondtalanul járkáltak ide-oda a penzió szegényes szobácskáiban. Csoportokba verődtek és emlékszel kezdetű mondatokon nevetgéltek.— Tulajdonképpen hogy is kerültünk itt össze. —, kérdezte időst Schwartik . Homályosan felrémlett, hogy érettségi találkozón vagyunk. Meg is mondtam neki. De vájjon hány éves találkozó? Ekkor feltűnt nekem, hogy egyikünk sem öregedett meg. Az arcunk üde volt, mint a nyolcadikban, a módosabbak Fernbacher mester divatos ruháit hordták, a kevésbé módosak Zimmermannál készült ruhákat. Ez a Zimmermann szerette volna utánozni a Fernbacher mester remekműveit, de az ő kabátjai mellben és hónaljtól kezdve nagy ráncokat vetettek és hátul a gallér túl magas volt, egészen elfedte a most divatos alacsony duplagallérokat. Persze, azt hiszi ez a Zimmermann, hogy még mindig azok a ménkű magas gallérok vannak divatban, amelyekhez zsiráfnyak kellett. — Nézz csak oda, — mondta Schwartz, — hát ez kicsoda? Egy öreg, szürkebajuszos ember ődöngött szobáról-szobára. A bajusza pedrével volt hegyesre kikenve és az , ezernyolcszáznegyvennyolcas szabadságharc honvédőrnagyi egyenruháját hordta. Kávébarna, vörös zsinórzata hosszú atilla, kobaltkék bő pantalló. A mellén egy aranykarikán áthúzott nemzetiszínű szalag, a karikában a hármashalom kettőskereszttel. Tanácstalanul tévelygett köztünk. A nézése réveteg, az ajka néma. Ha egy-egy tereferélő csoport mellett elmegy, az osztálytársak keményen összecsapják a két sarkukat és katonásan üdvözlik. Ilyenkor felderül az arca, keményen kipödrött bajsza alatt mosolyra húzódnak fogatlan száján beesett ajkai. Most félénk közeledett. Olyan szagot éreztem, mint amikor nagyon régi dohos könyvek szaga pomádészaggal keveredik. Persze, a bajuszpedrő, gondoltam és keményen kihúzva magam, teljes erővel összeütöttem a bokámat Schwartz is. Réveteg tekintete felcsillant és kedvesen mosolygott felénk a fogatlan szájával. Aztán megnyíltak az ajkai, mintha valamit kérdezni akart volna. Mi belenéztünk fekete szájüregébe, de nem hallottuk a hangját. Csak láttuk, hogy az ajkai mozognak.. ." . .Amint elhaladt, kérdően néztünk egymásra mindhárman. I — Te, — mondta Schwartz nekem, — kezd ez az egész fursa lenni, nem tudom, hogyan kerül ez az öreg ide. És Hecht. És mért beszél itt mindenki csak az iskolai dolgokról, hát azóta nem történt velünk semmi? Talán csak nem akarunk rája gondolni. De nekem is furcsa, hogy a régi ruháink újak. Várja mindjárt végére járok az egésznek. A hátam lúdbőrös lett és azt a dühül éreztem, amellyel mindig felborítom a bizonytalan helyzeteket. Hecht jön felénk. Arca üde és rózsás volt, szép barna szeme szeretetet teljesen csillogott, de valami balvégzetet hordott a tekintetében, amelyet már kisgyerekkora óta lát, lám benne. Hiszen az elemibe is együtt jártunk. I — Te, Bika, — mondom neki, igy nevez, tűk már az elemiben. — Hogy kerültsz tel ide közénk? ! Merően a szemébe néztem, amire ő fülig felvörösödött, mint a tettenért. 1 — Ide közétek? — dadogta zavarodottan! Aztán dühösen kiáltott: ] — Hiszen az osztálytársatok vagyok, valj talán jogom ... ! — Várj csak, — mondtam nekiszegezves tekintetemet, — te meghaltál, öngyilkos lettél, hogyan ... ! Nem folytathattam. Négy revolverlövés dördült el és én négy kis ütést éreztem a mellemen- Amint a gyenge kékes füst eleszlőtt, láttam a kis fekete pontot, amely a golyókat belémküldte és aztán Hecht dühösi tekintetét, amelyben most már zavar és szégyen is lappangott, mint egy leleplezett em-i bér tekintetében szokott ! A dörrenésekre mindenki befutott. Csali az őrnagy maradt a negyedik szobában, és nyitott ajtók során át láttam. Onnan nézett mozdulatlanul bennünket. J — Rád lőtt? Mért lőtt rád? Nem talált? ! Amíg a kérdések röpködtek, Hecht mereven bámult, kinyújtott kezében a revolver. ^ A mellemre néztem. Oda, ahol négy Lis „Hogyan! Önök nem kokainkereskedők”” Kellnernél mindjárt lefoglalták a megrendelt fél kiló kokaint és nagyob mennyiségű szacarint is találtak nála. A detektívek megbilincselték őt, és az éjszaka folyamán beszállították a zágrábi fogházba. A további nyomozás során még két fél kilogramm kokaint foglaltak le. Rothermere lord újévi üzenete a magyar nemzethez Lord Pothermere az újév alkalmából üzenetet intézett a magyar nemzethez, a többek között ezt mondja: Szomorúsággal és Csalódással teljes év zárult le Magyarország számára a tegnapi napon. Ez volt a Trianoni Évtized. Ma új és vidámabb korszak kezdődik: a Remény Évtizede. Amióta én három és fél évvel ezelőtt síkra szálltam Magyarország mellett, világszerte nőtlen nő és még egyre növekszik a közvélemény ereje a magyar határok alapos revíziója mellett. Minden országban rájöttek már értelmes emberek, hogy ez lényeges feltétele annak, hogy Közép-Európában állandó békés állapotok teremtelhessenek. Nemcsak el lehetne hárítani ezzel azoknak a nagy háborús veszedelmeknek egyikét, amelyeknek árnyéka még mindig az európai kontinens felett lebeg, hanem azonnal fel lehetne lendíteni a nemzetközi kereskedelmet. Egy megelégedett, békés, virágzó Magyarország hasznos szomszédnak bizonyulna. Véget érne a kereskedelem tespedése és az ínség, amely abból fakad, hogy könnyelműen leampulálták Magyarország természetes piacaik Közép- Európában helyreállna a gazdasági egyensúly és Magyarország könnyen központjává válhatna; egy olyan vámuniónak, amely megszüntetné a kereskedelem céljaira önkényes és bosszantó határokat, amelyek ma aljában állanak úgyy Magyarország, mint szomszédai ipari és mezeil, gazdasági fejlődésének. Szerencsekívánataimat küldöm a magyar nemzetnek ahhoz az önmegtagadáshoz és józansághoz, amelyet az elmúlt évtizedben tanácsított. A legnagyobb gonddal kerültek mindet provokáló aktust és a közrendet változatlanul fentartották a legsúlyosabb gazdasági megpróstő hatások közepette. Magyarország kiérdemelte az egész világ tiszteletét azzal a méltóságtelies magatartással, amelyet nagy bajok közepette tanúsított. Gyorsan közeledik az idő, amikor a jóindulatot, amelyet itt szerzett, javára fogja elkönyvelhetni. _s Magyarország barátainak száma a küsföldört növekvőben van. Európának el kell ismernie, hogy a magyar nemzettel szemben kettős tézítő tartozása van. Ha a magyarok nem szálltaka volna vitézül szembe a törökökkel a XVI. szecziusban, a nyugati civilizáció száz évvel mögötti lett volna annak a pontnak, amelyet elért. Hál nem léptek volna bátran fel a bolsevizmus vérszomjas önkényuralma ellen 1919-ben, s ez a haalálos betegség megvethette volna lábát az európai kontinens szívében. Mégis a múlt csalódásai és a jelen nyomotti hangulata ellenére is azt üzenem: kitartás! Ám igazság nagyon gyakran ólomlábakon jár, de! tizenkétmillió magyar tánfo ithatatlan akarat. siettetni fogjn a rajtuk esett kiáltó igazságtalan-ság orvoslását. !