Ujság, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-28 / 22. szám

SZERDA, 1931 JANUÁR 28 ÚJSÁG Vámvédelemben részesíti a kormány a rádió, kerékpár és varrógépiparágakat Kedden estére már nem beszélt senki a kereszténypártban politikai kérdésekről A politikai élet különböző eseményeinek so­rozatiban, egyre különösebb az a viszony, amely a­ kormányt támogató kereszténypártnak a kor­mánypárthoz való kapcsolatát jelenti. Az utóbbi időkben már alig múlt el politikai esemény anélkül, hogy a két testvérpárt között ki ne mélyültek volna az úgynevezett pillanatnyi ellentétek. A múltban az volt a szokás, hogy valahány­szor a kereszténypárt valamilyen politikai előnyt kívánt elérni a kormánynál, megkezdte a politikai kacérkodást az ellenzékieskedéssel, hogy azután könnyebben biztosítsa közbeeső­ céljainak megvalósulását. Nem egyszer voltunk tanúi ilyen bonyodalmaknak és val­hányszor mélyebbre szakadt az ellen­tét a két párt között, olyankor rendszerint megindultak a kombinációk arról, hogy a kereszténypárt milyen államtitkári vagy miniszteri pozíció elérésére törekszik. Az látszott valószínűnek, hogy Ernszt Sán­dor Miniszteri kinevezé­se legalább egy időre­­él­et vet a kereszténypárt ellenzékieskedésé­b­­e. A látszat csal. A keresztény párt nem hagyta abba a nyugtalankodást. Különösen az­óta zavaros a keresztény párt politikai maga­tartásának elbírálása, amióta magában a ke­resztény pártban is egyre határozottabban ér­vényesül a párt tagjainak belső ellentéte. Cri­gór Miklós valóban nem az­­ a fajta politikus aki politikai koncessziókat rendez politikai os­tromokat és az ő legutóbbi magatartása világo­san megmutatta azt a szándékát, hogy a keresz lénypártban való benmaradása csak napok kez­elése legyen. A kartel javaslat parlamenti tár­gyalása aligha múlik most már el anélkül, hogy Giigor Miklós nyíltan le ne vonja a konzekven­ciákat és megszakítsa belső kapcsolatait a kor­mánnyal vagy a kormány bárminő támogatá­sával. De éppen eléggé ismeretes, az az ellentét is, amely a pártnak néhány tagját egymástól el­­választja. Aligha képzelhető el például olyan belső harmónia, mely a Wolff Károly és a Tabódy Tibor szűkebb baráti csoportja között immár áthidalhatatlanul kiélezett ellentéteket kiegyenlíteni tudná. A Ház keddi viharos ülésén meglehetősen groteszk volt ez a kapkodás, amelyet , a kereszt­­énypárt tagjai ,tanúsítottak a Peyer—Dréhr­affer elbírálásában. Wolff Károly és csoportja szívesebben vá­lasztották az egyébként tőlük legmesszebb eső szociáldemokrata pártnak és Peyer Károl­ynak politikai pártolását, mintsem hogy a Peyer Károly mentelmi ügyének eldöntésekor a szavazásnál Dréhl Imrével szavaztak volna együtt. Ennél a szavazásnál azonban Tabódy Tibor és társai Wolff Károlyékkal ellentétben Peyer Ká­roly ellen szavaztak. Nem kevésbé volt pikáns a Ház keddi ülésén Túry Béla személyes felszólalása, aki Szabó Sándor közbeszólása miatt kért szót. Amikor ugyanis a szavazásnál Szabó Sándor azt hányta a kereszténypárt szemére, hogy Vass József emlékével szemben illojálisan viselkedik, Tury Béla szükségesnek tartotta a helyzet még erő­sebb kiélezését. Tury Béla ugyanis azt mon­dotta hogy a kereszténypárt éppen ezzel a ,,tar­tózkodó" magatartásával kívánja dokumentálni, hogy Vass József emlékének tisztelete minden politikumtól mentesen meggyőzőbben érvénye­süljön. Mialatt az újságolvasó a francia kormány­­válság történetét ismeri meg, kétségkívül mu­latságos összehasonlításokra nyílik alkalma a parlamentarizmus olyan csodálatos jelenségei­nek láttán, mint amilyen például a magyar kormánypárt testvérpártjának kormánytámo­gató magatartásában tapasztalható. Szerencse még, hogy a mozdulatoknak és a szavaknak ezt az átlátszóan naiv és túlságosan elevek szerint valónak nem mondható játékát a közömbös­ségre nevelt magyar közvélemény megszokta, mert különben alighanem naponta telnék meg izgalommal mindenkinek a keble, valahányszor az egységes párt és a kereszténypárt vagy a kormány és a kereszténypárt között olyan ellentétek tömkelege mutatkozik, amely ellentétekből csupán egy elegendő volna minden más parlamentben ahhoz, hogy a politikai differenciáknak komoly elvi konzekvenciái is elkövetkezzenek. Ez a közvélemény megszokta már, hogy a vá­lasztási beszédekben hirdetett nagy elvi problé­mák hogyan sülyednek le e két párt viszonyla­tában napi, kisebb vagy nagyobb politikai kon­cessziók k­epciáskodás-eszközeivé. Eléggé mulatságos politikailag az a hangulat, melyben a kereszténypárt kedd esti összejövetele zajlott le. Mintha az égvilágon semmi sem történt volna, annyira meg tudtak feledkezni a keresztény párt tagjai a kedd esti pártértekezle­ten már minden politikai disszonanciáról. Az értekezletnek különben is fontos feladata volt: a kormány egyik tagjának kellett a párttestvé­riség szabályai szerint ünneplésben részesülnie egy új törvényjavaslat elkészítése miatt.­­A kereszténypárt értekezletén kedden este Czettner Jenő elnökölt. Az értekezleten Bod János kereskedelmi miniszter ismertette az iparfejlesztési törvényjavaslat főbb szempont­jait. Közölte a párt tagjaival, hogy a kormány i­amár a gazda­válság enyhülését befejezett ténynek tekinti és e megállapítással indokolja aZokat a szempontokat, melyeket az új törvény­ A Mikotex megtartja, amit igér: I I még az erős dohányosnak I­I is megvédi az egészségét! javaslatban érvényesít. A javaslat a fejlődésképes új iparágak támo­gatását tűzte ki feladatául. Ilyen iparágak a rádióipar, a kerékpáripar és a varrógép­­ipar. Bejelentette a miniszter, hogy kétmillió darab kerékpárt importáltunk a múltban külföldről, most azonban a hazai kerékpárgyártást kívánja a kormány vámvédelemben részesíteni. A varró­­gépiparnál is az a helyzet, hogy a hazai szűk­­let 80-00 százalékát tudjuk itthon fedezni. A kisipar problémáival kapcsolatba­n ezu­ttal is kijelentette a kereskedelmi miniszter, hogy a kisipart közmunkákhoz fogják juttatni. Az IOKSz működésével kapcsolatban elégedetlensé­gét hangoztatta a miniszter. Hibás az elgondolás — mondotta és ezután az IOKSz központi hitel­­ellátó szerv lesz. A hitelakcióknál általában veszteségek mutatkoznak, bár a kisiparosok mindig igyekeztek eleget tenni kötelezettségeik­nek. A kormány a kisipari export gondolatát kívánja támogatni. Az ipartestületek életét is új alapokra fogja fektetni a kormány, mert készül már a kisipari érdekképviseleti szervről szóló törvényjavaslat. Revízió alá veszik a hatósági üzemeket is, a feleslegeseket megszüntetik. A miniszter felszólalása után Frühmirth Má­tyás az egyes iparágak túlzott pártfogását ki­fogásolta és éppen a varrógépgyártással kapcso­latban tett szóvá súlyos panaszokat. Vargha Gábor a kisipar érdekében szólalt fel, Czed­ler Jenő pedig azt sürgette, hogy legyenek körzeti hitelszövetkezetek. Kiskos István a hatósági üzemek ellen kívánt intézkedést, majd az érte­kezlet fél kilenckor véget ért. Politikai kérdésekről, mintha­ politika nem is volna a világon, természetesen egyetlen szó sem esett.... azt a szekrényt, amelyben a tragikusan elhunyt belügyminiszter iratai vannak, még mindig nem nyitotta ki a hatóság. Más úton-módon már nem is remélnek utolsó üdvözletet kapni és az a véleményük, hogy ebben a lezárt iratszekrényben sem lesz semmi oly adat, amely mintegy vigasztalóan m­egvi­­lágosítaná az öngyilkosság okát. Más oldalról, ahol az állami nyugdíjtör­vényt alaposan ismerik, a következő felvilá­gosítást kaptuk Beniczky Ödön nyugdíj­­kérelmére vonatkozóan: — Beniczky Ödönnek a nyugdíja körül­belül 600 pengőt tett volna ki a lakbéren kívül. Ezt a nyugdíjat csak akkor kaphatja meg egy miniszter vagy egy államtitkár, ha a beszámítható szolgálati ideje leg­alább öt évet meghaladott. Jogosultak a nyugdíjra azok is, akik öt év­­nél kevesebb ideig szolgáltak, de mint állam­titkárok, vagy mint miniszterek, egyhuzam­ban három évig teljesítettek aktív szolgá­latot. — Beniczky Ödönnek aktív szolgálatából még két hónap hiányzott. Beniczky azt hitte és talán némi joggal is, hogy ettől a két hónaptól, tekintettel harctéri szolgálatára, hol súlyos beteg lett és az egyik lába is lefagyott, el fognak tekin­teni. Úgy látszik azonban, hogy a közigazgatási bíróság mereven a törvény paragrafusaira támaszkodott és nem vette tekintetbe azt, aminek a tekintetbevételére a törvény nem ír elő semminemű közelebbit. A közigazga­tási bíróság véleménye szerint Beniczky Ödön nem felelt meg a nyugdíjtörvény 41. szakaszának és ezért őt nyugdíj iránti igé­nyével elutasították. Könnyen lehetséges, hogy a rideg bírói döntés elutasítása és talán a kissé mereven hangzó indokolás annyira elkeserítettek a rendkívül büszke és zárkózott természetű Beniczky Ödönt, hogy nem talált más ki­utat, mint az utolsó lépést, önkezével véget vetni életének. Me­halt Lundberg kapitány, Nobile megmentője Kopenhága, január 27. Súlyos szerencsét­lenség érte kedden délután a kopenhágai re­pülőtéren Ejnar Lundborgot, a híres dán pi­lótát, aki 1928 nyarán megmentette Nobile tábornokot. Lundberg próbarepülést végzett egy új géppel, amely a leszállásnál ötven méter magasból lezuhant. A repülőgép telje­sen darabokra tört s Lundborgot súlyosan sebesülten, eszméletlenül húzták ki a roncsok alól. Bár eleinte remélték, hogy sérülései nem életveszélyesek, később sérüléseibe belehalt. * Még­­ az egész világ emlékszik arra a tra­gédiára, amely 1928 derekán a Sarkvidéken lejátszódott. Nobile olasz tábornok ,,Itália “ nevű kormányozható léghajója lezuhant. A ballont néhány évpberr­el elsodorta a szél Nobile és társai pedig egy jégtáblán marad­tak, amely lassan úszott velük. Június 5-én felfogták Nobile S. O. S.­jeleit, június 21-én Maddalena olasz őrnagynak sikerült megta­lálnia a jégtáblát Nobile vörösre festett sát­rával. Június 24-én Lundborg hadnagy, a most elhunyt svéd repülő leszállt a jégtáb­lán, felvette és elszállította Nobilet. Mikor újra visszarepült, a súlyos lábtöréssel síny­lődő Ceccioni mechanikusért, gépe megsé­rült és maga is a jégtáblán rekedt. Irtóztató napokat élt át az egyre málladozó jégtáblán, míg július 6-án Swigberg svéd repülő leeresz­kedett a jégtáblára és megmentette Lundbor­got. A többieket, mint ismeretes, a Kraszin orosz ha­jó vette fel. Lundborg, akit kapitány­nak neveztek ki, megírta a jégtáblán átélt napok történetét is, ez bejárta a világsajtót. Bátorságával és önfeláldozásával az egész világ csodálatát kiérdemelte. Beniczky Ödön nyugdíjat kért a bíró­ságtól, de elutasították Wind­schdraetz Lajos herceg és özvegy Beniczky Ödönné nyilatkoznak a nyugdíj­perről Alig egy hete, hogy Beniczky Ödön nyugal­mazott belügyminiszter megdöbbentő öngyil­­­kosságát elkövette, amelynek senki sem tudta­­ elfogadható okát, máris különböző rejtélyek­­­ken törik az emberek a fejüket, hogy mi is adhatta azt a végzetes gondolatot Beniczky Ödönnek, hogy életétől megváljon. Sem özvegye, sem legjobb barátai nem tud­tak annak idején erről elfogadható felvilágosí­tást adni és hiába igyekeztek az elhunyt belügymi­niszter zárkózott életébe bepillantást vetni, ez nem sikerült és így tettének oka megoldhatatlan rejtélynek látszott. Most az érthetetlen s végzetszerű­ cselekedet úgy látszik megoldást talál. Barátai és legszű­kebb hozzátartozói igyekeznek összeállítani azokat a momentumokat, amelyekből követ­keztetni vélik a tett okát- Ezek között az okok között legfőképp egyet vélnek elfogadhatónak és ez egy ítélet, amelyet a Közigazgatási Bíróság hozott Beniczky Ödön nyugdíja ügyében. A volt belügyminisztert régóta igyekeztek barátai, élükön Windischgraetz La­jos herceg­gel arra rábírni, hogy az őt megillető jogos nyugdíj iránt adjon be kérvényt az illetékes minisztériumhoz, Beniczky azonban minden kérvényezés elől elzárkózott azzal, hogy ő sert­­kitre sem kér, még pedig azért, mert nem tud­­ kérni. Barátai újból megkísérelték a karpacitálást és most már azt ajánlották, hogy a különböző törvényekre és rendeletekre hivatkozva, a bíróságtól kérje belügy­miniszteri, illetve államtitkári és főis­pán­ nyugdíjának a megállapítását. A­­ hosszas rábeszélésnek meg is lett az ered­ménye, mert Beniczky beadta a kérvényt. — A múlt év végén — közölte az­­ Újság munkatársával Windischgraetz Lajos herceg — hosszas kapacitálásunkra sikerült rábírni Beniczky Ödönt, hogy kérvényt adjon be, amelyben törvényszerinti nyugdíjának igény­jogosultságát igazolja, illetve ezt kéri.­­ A nyugdíj igényéhez két h­ónap hí­ján joga lett volna Beniczkynek és a bíró­ság megállapítását arra kérte, hogy ettől a két hónaptól tekintsenek el, mert nincs Magyarországon ezidtt sze­rint oly volt miniszter vagy államtitkár, aki a maga részére ne biztosította volna a nyugdíjat. — E terv mellett,az a gondolat rejlett ben­nünk— folytatta a herceg—, hogy a minisz­tertanácsnak különben is a törvényen kívül jogában áll egyes embereknek végzett tevény­­ségükért bizonyos összeget juttatni. Az volt a véleményünk, hogyha valaki, úgy Beniczky Ödön ezt akár ily módon is megérdemli. Természetesen Beniczky­vel ezt a gondolatot nem közöltük, mert ő kérvényt sohasem akart beadni és most sem adott volna be. Meg kell még említenem, hogy Beniczky Ödön ügyében az elhunyt Vass miniszter is minden támogatást kilá­tásba helyezett és megígérte, hogy ezt az ügyet rendezni fogja. Vass miniszter elhunytával ez a támogatás természetesen megdőlt. — Megboldogult férjem — közölte velünk özvegy Beniczky Ödönné — a bírósághoz szóló beadványára halála előtt néhány nappal — a pontos időre már nem emlékszem — elutasító választ kapott. Akkoriban nem mutatott emiatt semmiféle el­­kedvetlenedést vagy szomorúságot és többet nem is nyilatkozott a dologról. — Igen — veszi át a szót Windischgraetz Lajos herceg —, kereken elutasították, amit velem is közölt. Újból igyekeztem rábeszélni, hogy kegyelmi kérvényt adjon be- de ő elzár­kózott ez elöl azzal, hogy neki nem jár ke­gyelem. Sem az özvegy, sem Windischgraetz Lajos herceg nem tudnak bővebbet az öngyilkosság okáról, mert A politika híre! Az állami számszék elnöke a népjóléti mi­nisztériumban végzett vizsgálat eredményéről szóló­­jelentést átadta Emezt ■Sándor népjóléti miniszternek. Valószínű, hogy Bethlen István gróf pénteken vagy a jövő hét elején tájékoz­tatja a Házat a népjólétiben végrehajtott vizs­gálat eredményéről. A váci választás február 5-én lesz. Az ajánlá­sok benyújtásának határideje szerdán délben egy órakor jár le. A kerület szavazóinak száma 10.199, összesen tehát ezer aláírást kel­l min­den jelöltnek benyújtania. Manksch József visszalépett, így tehát három jelölt küzd egy­mással: Kornis Gyula egyetemi tanár, állam­titkár, kormánypárti, Szem­te József kisgazda Kossuth-párti és Báthory József ügyszéd, siár­­tonkimili ellenzéki. A szükséges aláírásokat eddig már mind a három jelölt megszerezte. * A Ház szerdai ülésére öt interpellációt je­gyeztek be: Kéthly Anna a hadirokkantai­-, öz­vegyek és árvák járandóságáról, Strauss István a földbirtokreform végrehajtásáról, Strai­ss István a vagyon írottság-alap kezeléséről, Sándor Pál egyes protekciós kereskedő szövetkezetek kiváltságáról és Kohók Lajos a kilakoltatások ügyéről. Az aranycsináló München, január 27. (Voltf.) Az aran­ycsináló Tausend elleni per mai tárgyalásán az ügyés­z meglepetésszerűen azt az indítványt tette, hogy tanúként idézzenek meg egy olasz tanárt, aki igazolni fogja, hogy Tauxend már négy évvel ezelőtt az olasz kormánynak ajánlotta fel eljá­rását és annak bemutatásánál csalárd manipu­lációkat űzött. A következő tanú Kaunroor freibergi vegyész, Ludendorffnak egyik bizalmas embere volt, aki Tansend munkatársaként kísérletben vett részt és maga is kísérletezett. A tanú meg­erősítette, hogy Tansend előtte egy kiló arany termeléséről beszélt. Kifogástalanul lefolytatott kísérletek, amelyeket Tausendnél látott, legfel­jebb egy gramm aranyat tudtak volna előállí­tani. Később, jelentette ki a tanú, önállói válla­latot alapított. Ez a társaság, amely főleg kár­tékony növények és állatok elleni szerek előállí­tásával foglalkozott, s amelyben Buckeley is részes volt,­­később összeomlott. A társaság emellett aranykísértetekkel is foglalkozott, amelyeknél részben negatív, részben pozitív eredményre jutott. A tanú Tausendnek az ér­mékkel folytatott első kísérleteinek kedvezőt­len eredményeit a hold befolyásának tulajdo­­nítóla.

Next