Ujság, 1931. január (7. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-28 / 22. szám
SZERDA, 1931 JANUÁR 28 ÚJSÁG Vámvédelemben részesíti a kormány a rádió, kerékpár és varrógépiparágakat Kedden estére már nem beszélt senki a kereszténypártban politikai kérdésekről A politikai élet különböző eseményeinek sorozatiban, egyre különösebb az a viszony, amely a kormányt támogató kereszténypártnak a kormánypárthoz való kapcsolatát jelenti. Az utóbbi időkben már alig múlt el politikai esemény anélkül, hogy a két testvérpárt között ki ne mélyültek volna az úgynevezett pillanatnyi ellentétek. A múltban az volt a szokás, hogy valahányszor a kereszténypárt valamilyen politikai előnyt kívánt elérni a kormánynál, megkezdte a politikai kacérkodást az ellenzékieskedéssel, hogy azután könnyebben biztosítsa közbeeső céljainak megvalósulását. Nem egyszer voltunk tanúi ilyen bonyodalmaknak és valhányszor mélyebbre szakadt az ellentét a két párt között, olyankor rendszerint megindultak a kombinációk arról, hogy a kereszténypárt milyen államtitkári vagy miniszteri pozíció elérésére törekszik. Az látszott valószínűnek, hogy Ernszt Sándor Miniszteri kinevezése legalább egy időreélet vet a kereszténypárt ellenzékieskedésébe. A látszat csal. A keresztény párt nem hagyta abba a nyugtalankodást. Különösen azóta zavaros a keresztény párt politikai magatartásának elbírálása, amióta magában a keresztény pártban is egyre határozottabban érvényesül a párt tagjainak belső ellentéte. Crigór Miklós valóban nem az a fajta politikus aki politikai koncessziókat rendez politikai ostromokat és az ő legutóbbi magatartása világosan megmutatta azt a szándékát, hogy a keresz lénypártban való benmaradása csak napok kezelése legyen. A kartel javaslat parlamenti tárgyalása aligha múlik most már el anélkül, hogy Giigor Miklós nyíltan le ne vonja a konzekvenciákat és megszakítsa belső kapcsolatait a kormánnyal vagy a kormány bárminő támogatásával. De éppen eléggé ismeretes, az az ellentét is, amely a pártnak néhány tagját egymástól elválasztja. Aligha képzelhető el például olyan belső harmónia, mely a Wolff Károly és a Tabódy Tibor szűkebb baráti csoportja között immár áthidalhatatlanul kiélezett ellentéteket kiegyenlíteni tudná. A Ház keddi viharos ülésén meglehetősen groteszk volt ez a kapkodás, amelyet , a kereszténypárt tagjai ,tanúsítottak a Peyer—Dréhraffer elbírálásában. Wolff Károly és csoportja szívesebben választották az egyébként tőlük legmesszebb eső szociáldemokrata pártnak és Peyer Károlynak politikai pártolását, mintsem hogy a Peyer Károly mentelmi ügyének eldöntésekor a szavazásnál Dréhl Imrével szavaztak volna együtt. Ennél a szavazásnál azonban Tabódy Tibor és társai Wolff Károlyékkal ellentétben Peyer Károly ellen szavaztak. Nem kevésbé volt pikáns a Ház keddi ülésén Túry Béla személyes felszólalása, aki Szabó Sándor közbeszólása miatt kért szót. Amikor ugyanis a szavazásnál Szabó Sándor azt hányta a kereszténypárt szemére, hogy Vass József emlékével szemben illojálisan viselkedik, Tury Béla szükségesnek tartotta a helyzet még erősebb kiélezését. Tury Béla ugyanis azt mondotta hogy a kereszténypárt éppen ezzel a ,,tartózkodó" magatartásával kívánja dokumentálni, hogy Vass József emlékének tisztelete minden politikumtól mentesen meggyőzőbben érvényesüljön. Mialatt az újságolvasó a francia kormányválság történetét ismeri meg, kétségkívül mulatságos összehasonlításokra nyílik alkalma a parlamentarizmus olyan csodálatos jelenségeinek láttán, mint amilyen például a magyar kormánypárt testvérpártjának kormánytámogató magatartásában tapasztalható. Szerencse még, hogy a mozdulatoknak és a szavaknak ezt az átlátszóan naiv és túlságosan elevek szerint valónak nem mondható játékát a közömbösségre nevelt magyar közvélemény megszokta, mert különben alighanem naponta telnék meg izgalommal mindenkinek a keble, valahányszor az egységes párt és a kereszténypárt vagy a kormány és a kereszténypárt között olyan ellentétek tömkelege mutatkozik, amely ellentétekből csupán egy elegendő volna minden más parlamentben ahhoz, hogy a politikai differenciáknak komoly elvi konzekvenciái is elkövetkezzenek. Ez a közvélemény megszokta már, hogy a választási beszédekben hirdetett nagy elvi problémák hogyan sülyednek le e két párt viszonylatában napi, kisebb vagy nagyobb politikai koncessziók kepciáskodás-eszközeivé. Eléggé mulatságos politikailag az a hangulat, melyben a kereszténypárt kedd esti összejövetele zajlott le. Mintha az égvilágon semmi sem történt volna, annyira meg tudtak feledkezni a keresztény párt tagjai a kedd esti pártértekezleten már minden politikai disszonanciáról. Az értekezletnek különben is fontos feladata volt: a kormány egyik tagjának kellett a párttestvériség szabályai szerint ünneplésben részesülnie egy új törvényjavaslat elkészítése miatt.A kereszténypárt értekezletén kedden este Czettner Jenő elnökölt. Az értekezleten Bod János kereskedelmi miniszter ismertette az iparfejlesztési törvényjavaslat főbb szempontjait. Közölte a párt tagjaival, hogy a kormány iamár a gazdaválság enyhülését befejezett ténynek tekinti és e megállapítással indokolja aZokat a szempontokat, melyeket az új törvény A Mikotex megtartja, amit igér: I I még az erős dohányosnak II is megvédi az egészségét! javaslatban érvényesít. A javaslat a fejlődésképes új iparágak támogatását tűzte ki feladatául. Ilyen iparágak a rádióipar, a kerékpáripar és a varrógépipar. Bejelentette a miniszter, hogy kétmillió darab kerékpárt importáltunk a múltban külföldről, most azonban a hazai kerékpárgyártást kívánja a kormány vámvédelemben részesíteni. A varrógépiparnál is az a helyzet, hogy a hazai szűklet 80-00 százalékát tudjuk itthon fedezni. A kisipar problémáival kapcsolatban ezuttal is kijelentette a kereskedelmi miniszter, hogy a kisipart közmunkákhoz fogják juttatni. Az IOKSz működésével kapcsolatban elégedetlenségét hangoztatta a miniszter. Hibás az elgondolás — mondotta és ezután az IOKSz központi hitelellátó szerv lesz. A hitelakcióknál általában veszteségek mutatkoznak, bár a kisiparosok mindig igyekeztek eleget tenni kötelezettségeiknek. A kormány a kisipari export gondolatát kívánja támogatni. Az ipartestületek életét is új alapokra fogja fektetni a kormány, mert készül már a kisipari érdekképviseleti szervről szóló törvényjavaslat. Revízió alá veszik a hatósági üzemeket is, a feleslegeseket megszüntetik. A miniszter felszólalása után Frühmirth Mátyás az egyes iparágak túlzott pártfogását kifogásolta és éppen a varrógépgyártással kapcsolatban tett szóvá súlyos panaszokat. Vargha Gábor a kisipar érdekében szólalt fel, Czedler Jenő pedig azt sürgette, hogy legyenek körzeti hitelszövetkezetek. Kiskos István a hatósági üzemek ellen kívánt intézkedést, majd az értekezlet fél kilenckor véget ért. Politikai kérdésekről, mintha politika nem is volna a világon, természetesen egyetlen szó sem esett.... azt a szekrényt, amelyben a tragikusan elhunyt belügyminiszter iratai vannak, még mindig nem nyitotta ki a hatóság. Más úton-módon már nem is remélnek utolsó üdvözletet kapni és az a véleményük, hogy ebben a lezárt iratszekrényben sem lesz semmi oly adat, amely mintegy vigasztalóan megvilágosítaná az öngyilkosság okát. Más oldalról, ahol az állami nyugdíjtörvényt alaposan ismerik, a következő felvilágosítást kaptuk Beniczky Ödön nyugdíjkérelmére vonatkozóan: — Beniczky Ödönnek a nyugdíja körülbelül 600 pengőt tett volna ki a lakbéren kívül. Ezt a nyugdíjat csak akkor kaphatja meg egy miniszter vagy egy államtitkár, ha a beszámítható szolgálati ideje legalább öt évet meghaladott. Jogosultak a nyugdíjra azok is, akik öt évnél kevesebb ideig szolgáltak, de mint államtitkárok, vagy mint miniszterek, egyhuzamban három évig teljesítettek aktív szolgálatot. — Beniczky Ödönnek aktív szolgálatából még két hónap hiányzott. Beniczky azt hitte és talán némi joggal is, hogy ettől a két hónaptól, tekintettel harctéri szolgálatára, hol súlyos beteg lett és az egyik lába is lefagyott, el fognak tekinteni. Úgy látszik azonban, hogy a közigazgatási bíróság mereven a törvény paragrafusaira támaszkodott és nem vette tekintetbe azt, aminek a tekintetbevételére a törvény nem ír elő semminemű közelebbit. A közigazgatási bíróság véleménye szerint Beniczky Ödön nem felelt meg a nyugdíjtörvény 41. szakaszának és ezért őt nyugdíj iránti igényével elutasították. Könnyen lehetséges, hogy a rideg bírói döntés elutasítása és talán a kissé mereven hangzó indokolás annyira elkeserítettek a rendkívül büszke és zárkózott természetű Beniczky Ödönt, hogy nem talált más kiutat, mint az utolsó lépést, önkezével véget vetni életének. Mehalt Lundberg kapitány, Nobile megmentője Kopenhága, január 27. Súlyos szerencsétlenség érte kedden délután a kopenhágai repülőtéren Ejnar Lundborgot, a híres dán pilótát, aki 1928 nyarán megmentette Nobile tábornokot. Lundberg próbarepülést végzett egy új géppel, amely a leszállásnál ötven méter magasból lezuhant. A repülőgép teljesen darabokra tört s Lundborgot súlyosan sebesülten, eszméletlenül húzták ki a roncsok alól. Bár eleinte remélték, hogy sérülései nem életveszélyesek, később sérüléseibe belehalt. * Még az egész világ emlékszik arra a tragédiára, amely 1928 derekán a Sarkvidéken lejátszódott. Nobile olasz tábornok ,,Itália “ nevű kormányozható léghajója lezuhant. A ballont néhány évpberrel elsodorta a szél Nobile és társai pedig egy jégtáblán maradtak, amely lassan úszott velük. Június 5-én felfogták Nobile S. O. S.jeleit, június 21-én Maddalena olasz őrnagynak sikerült megtalálnia a jégtáblát Nobile vörösre festett sátrával. Június 24-én Lundborg hadnagy, a most elhunyt svéd repülő leszállt a jégtáblán, felvette és elszállította Nobilet. Mikor újra visszarepült, a súlyos lábtöréssel sínylődő Ceccioni mechanikusért, gépe megsérült és maga is a jégtáblán rekedt. Irtóztató napokat élt át az egyre málladozó jégtáblán, míg július 6-án Swigberg svéd repülő leereszkedett a jégtáblára és megmentette Lundborgot. A többieket, mint ismeretes, a Kraszin orosz hajó vette fel. Lundborg, akit kapitánynak neveztek ki, megírta a jégtáblán átélt napok történetét is, ez bejárta a világsajtót. Bátorságával és önfeláldozásával az egész világ csodálatát kiérdemelte. Beniczky Ödön nyugdíjat kért a bíróságtól, de elutasították Windschdraetz Lajos herceg és özvegy Beniczky Ödönné nyilatkoznak a nyugdíjperről Alig egy hete, hogy Beniczky Ödön nyugalmazott belügyminiszter megdöbbentő öngyilkosságát elkövette, amelynek senki sem tudta elfogadható okát, máris különböző rejtélyekken törik az emberek a fejüket, hogy mi is adhatta azt a végzetes gondolatot Beniczky Ödönnek, hogy életétől megváljon. Sem özvegye, sem legjobb barátai nem tudtak annak idején erről elfogadható felvilágosítást adni és hiába igyekeztek az elhunyt belügyminiszter zárkózott életébe bepillantást vetni, ez nem sikerült és így tettének oka megoldhatatlan rejtélynek látszott. Most az érthetetlen s végzetszerű cselekedet úgy látszik megoldást talál. Barátai és legszűkebb hozzátartozói igyekeznek összeállítani azokat a momentumokat, amelyekből következtetni vélik a tett okát- Ezek között az okok között legfőképp egyet vélnek elfogadhatónak és ez egy ítélet, amelyet a Közigazgatási Bíróság hozott Beniczky Ödön nyugdíja ügyében. A volt belügyminisztert régóta igyekeztek barátai, élükön Windischgraetz Lajos herceggel arra rábírni, hogy az őt megillető jogos nyugdíj iránt adjon be kérvényt az illetékes minisztériumhoz, Beniczky azonban minden kérvényezés elől elzárkózott azzal, hogy ő sertkitre sem kér, még pedig azért, mert nem tud kérni. Barátai újból megkísérelték a karpacitálást és most már azt ajánlották, hogy a különböző törvényekre és rendeletekre hivatkozva, a bíróságtól kérje belügyminiszteri, illetve államtitkári és főispán nyugdíjának a megállapítását. A hosszas rábeszélésnek meg is lett az eredménye, mert Beniczky beadta a kérvényt. — A múlt év végén — közölte az Újság munkatársával Windischgraetz Lajos herceg — hosszas kapacitálásunkra sikerült rábírni Beniczky Ödönt, hogy kérvényt adjon be, amelyben törvényszerinti nyugdíjának igényjogosultságát igazolja, illetve ezt kéri. A nyugdíj igényéhez két hónap híján joga lett volna Beniczkynek és a bíróság megállapítását arra kérte, hogy ettől a két hónaptól tekintsenek el, mert nincs Magyarországon ezidtt szerint oly volt miniszter vagy államtitkár, aki a maga részére ne biztosította volna a nyugdíjat. — E terv mellett,az a gondolat rejlett bennünk— folytatta a herceg—, hogy a minisztertanácsnak különben is a törvényen kívül jogában áll egyes embereknek végzett tevénységükért bizonyos összeget juttatni. Az volt a véleményünk, hogyha valaki, úgy Beniczky Ödön ezt akár ily módon is megérdemli. Természetesen Beniczkyvel ezt a gondolatot nem közöltük, mert ő kérvényt sohasem akart beadni és most sem adott volna be. Meg kell még említenem, hogy Beniczky Ödön ügyében az elhunyt Vass miniszter is minden támogatást kilátásba helyezett és megígérte, hogy ezt az ügyet rendezni fogja. Vass miniszter elhunytával ez a támogatás természetesen megdőlt. — Megboldogult férjem — közölte velünk özvegy Beniczky Ödönné — a bírósághoz szóló beadványára halála előtt néhány nappal — a pontos időre már nem emlékszem — elutasító választ kapott. Akkoriban nem mutatott emiatt semmiféle elkedvetlenedést vagy szomorúságot és többet nem is nyilatkozott a dologról. — Igen — veszi át a szót Windischgraetz Lajos herceg —, kereken elutasították, amit velem is közölt. Újból igyekeztem rábeszélni, hogy kegyelmi kérvényt adjon be- de ő elzárkózott ez elöl azzal, hogy neki nem jár kegyelem. Sem az özvegy, sem Windischgraetz Lajos herceg nem tudnak bővebbet az öngyilkosság okáról, mert A politika híre! Az állami számszék elnöke a népjóléti minisztériumban végzett vizsgálat eredményéről szólójelentést átadta Emezt ■Sándor népjóléti miniszternek. Valószínű, hogy Bethlen István gróf pénteken vagy a jövő hét elején tájékoztatja a Házat a népjólétiben végrehajtott vizsgálat eredményéről. A váci választás február 5-én lesz. Az ajánlások benyújtásának határideje szerdán délben egy órakor jár le. A kerület szavazóinak száma 10.199, összesen tehát ezer aláírást kell minden jelöltnek benyújtania. Manksch József visszalépett, így tehát három jelölt küzd egymással: Kornis Gyula egyetemi tanár, államtitkár, kormánypárti, Szemte József kisgazda Kossuth-párti és Báthory József ügyszéd, siártonkimili ellenzéki. A szükséges aláírásokat eddig már mind a három jelölt megszerezte. * A Ház szerdai ülésére öt interpellációt jegyeztek be: Kéthly Anna a hadirokkantai-, özvegyek és árvák járandóságáról, Strauss István a földbirtokreform végrehajtásáról, Straiss István a vagyon írottság-alap kezeléséről, Sándor Pál egyes protekciós kereskedő szövetkezetek kiváltságáról és Kohók Lajos a kilakoltatások ügyéről. Az aranycsináló München, január 27. (Voltf.) Az aranycsináló Tausend elleni per mai tárgyalásán az ügyész meglepetésszerűen azt az indítványt tette, hogy tanúként idézzenek meg egy olasz tanárt, aki igazolni fogja, hogy Tauxend már négy évvel ezelőtt az olasz kormánynak ajánlotta fel eljárását és annak bemutatásánál csalárd manipulációkat űzött. A következő tanú Kaunroor freibergi vegyész, Ludendorffnak egyik bizalmas embere volt, aki Tansend munkatársaként kísérletben vett részt és maga is kísérletezett. A tanú megerősítette, hogy Tansend előtte egy kiló arany termeléséről beszélt. Kifogástalanul lefolytatott kísérletek, amelyeket Tausendnél látott, legfeljebb egy gramm aranyat tudtak volna előállítani. Később, jelentette ki a tanú, önállói vállalatot alapított. Ez a társaság, amely főleg kártékony növények és állatok elleni szerek előállításával foglalkozott, s amelyben Buckeley is részes volt,később összeomlott. A társaság emellett aranykísértetekkel is foglalkozott, amelyeknél részben negatív, részben pozitív eredményre jutott. A tanú Tausendnek az érmékkel folytatott első kísérleteinek kedvezőtlen eredményeit a hold befolyásának tulajdonítóla.