Ujság, 1931. február (7. évfolyam, 26-48. szám)

1931-02-14 / 36. szám

hZU.HÜA 1, Ifiül 1LBKLAB 14 , - ■ ........... II II Hl I ,,||| m UJSA6 SZÍNHÁZ - ZENE Aranyóra Szép Ernő meséje a Belvárosi Színházban Az az aranyóra, amit Bogdán bácsi hosszu, fekete zsinóron visel, régi, nemes és szolid szerkezet, kulcsra jár és minden fertály órát itt, emléke a múltnak s a mai ronda és aljas világhoz más köze talán nincs is, minthogy szegényke belekerült, ellopják, eladják, ra­bolnak érte, csábítanak vele és elbuknak miatta, de ez a finom és antik műalkotás a tolvaj, a csábító és a bukott leány kezében is éppen olyan csilingelő ezüsthangokkal üti a fertály órákat, mint mikor a rugóját az igazi és becsületes tulajdonos nyomta meg. Szép Ernő meséje, az Aranyóra is ilyen szolid és finom művü jószág, ahogy minden szavában csilingelve szólal meg egy költői szív s ahogy benne a mai élet szennycsatornái, nyomorú­ságai, bűnözései csak mint vérző staffage-ok vonulnak fel; de a szerkezete régi és örök, mert költői s ez a finóm­ csilingelés a máról a mához beszélve is csak azért nem izzóan korszerű, mert a durva jelenből a költői lé­lek finoman az időtlenségbe stilizálódik. Az aranyóra az öreg Bogdán mester legfél­tettebb kincse, amit mindenüvé magával hord. Mutogatja a munkaközvetítő hivatal­ban is, ahol a sok szegény ember hiába várja a munkát. Mutogatás közben az óra Bélá­nak a kezébe kerül, aki körülbelül huszon­­hatéves és facér órássegéd és aki ügyesen meglóg a kezébe adott értéktárggyal. Béla alapjában nem rossz fiú, csak ép­pen hajla­mos a gonoszra, az élet belekényszeríti- El­adja az órát egy vidéki kupecnek, a pénzből szépen kiöltözködik s igy megy el a ligeti találkozóra. Mert Béla nemcsak huszonhat­éves, de igazán szerencsés flótás, mert pont Jucikát szereti, aki aranyos, bájos és tiszta kis virágárusleány, de egyben szerencsétlen flótás is, mert Juci pont annak az öreg Bog­dánnak a leánya, akinek az óráját pont ez a Béla lopta el Az alapjában jólelkű, de könnyelmű Béla kétségbeesetten tudja meg, hogy milyen ret­tenetesen nagy bajt csinált és rögtön kész­ségesen vállalkozik is, hogy a bűnét jóvá­­tegye. Béla könnyelmű, de jellemes ember­­is késedelem nélkül a szavának áll. Kuni a ligetben odalép egy idősebb úrhoz, udvaria­san megkérdezi tőle, hogy „bácsi kérem, hány­­óra?** s mikor látja, hogy a bácsi egy szép aranyórát húz elő, udvariasan és ked­vesen elrabolja tőle az órát és jóvátételként, elviszi az általa megkárosított Bogdán bácsi­nak. Bogdán bácsi az­onban nemcsak elitté­­letileg, de gyakorlatilag is becsületes ember , az órával rögtön a rendőrségre szalad, ahol eleinte azzal a mesével áll elő, hogy az órát találta, de később a keresztkérdések súlya alatt bevallja a rablást, bár a tettest nem nevezi meg. De pontosan ezen az éjsza­kán a rendőrség is razziázott és pont a Béla is hurokra került s a szembesítésnél részben Bogdán, részben Juci, részben Béla elárulja magát. A­ nyomozó hatóság munkája tehát eredményes és Béla lakat alá kerül. Juci eleinte szorgalmasan látogatja a fiait. De mi­kor fájdalmasan meggyőződik, hogy Béla, aki elbukott ugyan, de alapjában jó fiú volt, a börtönben szabályszerű gazemberré válto­zik át, szomorúan a faképnél hagyja. Osz­kárral kezd ki, aki már rég teszi neki a szé­pet, aki nagy nőt nevel majd belőle s aki­nek előkelő társadalmi helyzete van, mert egy játékkaszinóban croupier. Juci számára a választás nem is lehet nagyon nehéz, mert ha csak egy zsebmetsző és egy croupier kö­zött választhat, minden jól nevelt és tisztes­séges leány feltétlenül az utóbbit kell, hogy válassza. Oszkár azonban nem is annyira önmaga számára akarja Jucit, mint inkább hogy megfelelő árucikket neveljen belőle. Sürgősen elviszi egy bárba, ahol Juci egy páholy mélyén pont azzal a lókupeccel ke­rül össze, aki annak idején pont Bélától, pont a Bogdán bácsi ellopott aranyóráját vette meg. A kupecnek tetszik Juci, viszont Jucinak tetszik az az ötlet, hogy az órát visszaszerezze a kupectől s így örömet okoz­zon beteg apjának, aki közben krónikus szívbajával már a szeretetházba került. Juci tehát elbukik az aranyóráért, nem azzal a fiúval, akit szeretett, de azzal a pocakos és zsíros hókereskedővel, aki az aranyórát sza­bályszerűen és a legtisztességesebb után megvette. Ám az így visszaszerzett óra Juci­nak nem hoz szerencsét, mert mikor a be­teg Bogdán bácsi az elveszett és megtalált órát meglátja, öreg és elhasznált szíve az örömet nem bírja el és felmondja a szolgá­latot. A misztikus ápolónő szép szavai von­nak dicsfényt az aranyórát szorongató halott aggastyán s az apjáért elbukó, tiszta, kis leány elfáradt feje köré. No és persze a ha­lott kezében az aranyóra csilingelve üt, így elmondva ez a történet néha talán kissé komikusan hat, hogy pont a Béla és pont a Bogdán és pont a Juci, sőt a végén még pont a kupec is, ahogy nem kevésbé különös és furcsa, hogy ez a Juci, aki vagy hat képen keresztül szenvedélyesen szereti a Bélát és érte minden áldozatra kész, hirtelen egyszerre köpönyeget fordít és Oszkárral szűri a levet össze s végül már úgy lesz belőle mártír, hogy nem Oszkár, hanem a kupec buktatja el Ahogy az ember eleinte boldogan sóhajt fel, hogy no végre és itt van az igazi sznn­pad, az én színpadom, a tiéd, a miénk, a ma élő embereké, mert itt feltárul a mi életünk az összes bajaival, gondjaival, kedvességeivel és piszkosságaival, itt feltárulnak az összes szociális problémák s ahogy utána rögtön valami kis kiábrándulás félét érez, mikor a dialógus elsétál a probléma mellett, szinte megsimogatja a probléma buksi fejét, hogy szép probléma, helyes probléma, derék pro­bléma és ne Isten éltesse és nagyra nőjjön. Ahogy a véletlenek tömege mégsem engedi meg, hogy a valódi probléma kibontakozzék. Mert az első képek célkitűzése szerint itt a társadalmi helyzet kellene, hogy megölje Bogdán bácsit, börtönbe juttassa Bélát és elbuktassa Jucit. De Bogdán bácsit az öröm valószínűleg akkor is megölné, ha nem a szeretetházban élt, hanem valahol a svájci hegyek között. Béla valószínűleg nem ja­vulna meg, ha börtönbe nem is kerül, mert minden jóérzése mellett is olyan nagyfokú benne a bűnözési hajlandóság, hogy nincs az a Freud professzor, aki kianalizálhatná belőle. Végül Jucit se a helytelen társadalmi berendezkedés buktatja el, hanem a véletlen, hogy a kupec kezében meglátja pont az apai órát. Máskülönben szűz maradhatna az em­beri kor legvégső határáig. Itt véletlenek tű­tik a tragédiát és nem szociális kényszerűsé­gek robbantják ki és minden tekintetben in­dokolt Szép Ernő műfaj-meghatározása, mi­kor ezt a tíz képből álló tiszta és költői tör­ténetet egyszerűen mesének nevezi. Szép Ernő azonban olyan Isten jókedvé­ben teremtett poéta, hogy bűnözik a drama­turgia és a bírálat, ha alkotásai felé nem is taglóval, de akárcsak boncolókéssel is köze­ledik. Mint minden egyes alkotásában, az Aranyórában is, ahogy egy-két jelenet le­pereg egymásután, egyszerre elvesz a törté­net, elvesz a szituáció, elvesz a hely és az idő, elvesz az akció és elvesz minden és csak egy muzsikáló költői lélek marad. Mintha csak egy-egy könnycsepp hullna a színpadra. Két fiatal teremtés ül a város­ligeti padon a kigyulladt lámpa fényében és csipog, mint két kis veréb... Az öreg ara­nyozómester a munkaközvetítő hivatalban a munkanélkülieknek elmeséli a múltat, hogy mi is az az aranyozás, mikor a nyest­­szer­ecset még a mosolygást is odalehetli a szobrokra... Az öregedő és megcsontoso­­dott pénztári orvos legszívesebben lelőné minden betegét, mert úgy sem segíthet raj­tuk és hiába rendel diétát vagy egyiptomi üdülést, ha a páciensnek betevő falatra sem telik, hát inkább a rendelés végén még a szívbajosnak a kezébe is odanyom egy szi­vart, hogy legalább pár pillanatig örüljön ... Egy öreg állásnélküli szobafestő a nyomor csúcsán visszaemlékezi életének nagy pilla­natát, mikor egy létra tetején állt, plafont festett és Tannhäuser áriáját énekelte... Egy öreg cukorkaárusnő a fiatalságáról be­szél, mikor állandóan utazott és ragyogó reggeleken látta meg a tengert és mikor a munkanélküliek áhitatos tisztelete feléje for­dul, kiderül róla, hogy fiatal korában ez az öregasszony MÁV-takarítónő volt Budapest és Fiume között ... Az öreg munkanélküli iparos odahaza üres óráiban gimnazista fiá­nak mértani figuráit ragasztja össze, hogy valami foglalkozása legyen, mialatt a gye­rek valami futballmeccsen csavarog . Egy egy kis trouvaillera az életnek pereg itt min­den pillanatban a nézők elé, könnyesen mo­­solyogtató humor, lélek és szépség, meg­figyelés és érzés, egy költői szív nemes do­bogása* Itt, ezekben a jelenetekben, amelyek­­át- és átszövik az egész mesét, egyszerre fel­­szalad a lélek minden emberben, hogy fent a torkánál dobogjon és biztosítsa a legtisz­tább és a legnemesebb sikert. A Belvárosi Színház pontos és hatásos elő­adása Bródy Pál rendezésének érdeme, míg a szép és plasztikus színpadképek Szűcs Endrét dicsérik. A szereplők közül a poé­­tikus Dayka Margit, a mélyzengésű Gázon, a meglepően szuggesztív Gyergyai emelkedik ki, míg a többiek közül Vagoné, Sylvester Éva, Szigeti, Várady, Sugár, Barsi, Hajnal és Várnai részesei a sikernek. Az Aranyóra a Belvárosi Színházban pon­tosan üti Szép Ernő komoly sikerének pil­lanatát. Srínköszi Andor Bécs és Berlin enévi slágere KATÓKA Stolz Róbert a M Mm­­m­alain és a „u­tge a ham­ar világhírű zeneszerzőjének éj operettje. Bemutatja február 21-én, szombaton este 8 órakor a Fővárosi Operettszínház Siller Irén a népszerű primadonna külföldi sikerei után a ,,Katóka'* bravúros címszerepében lép ismét a budapesti közönség elé.k­atóka i katóka parádés szereposztása: 1­­­10 szenzációs. Stolz-slágere az egész világon híres. I katóka MIXER IRÉN, FEJES TERI. SOMOGYI NUSI,­KA ! szövege 3 órás kacagás, csupa ötlet. BŐS GYULA, DELLY FERENC, SZIKLAY JÓZSEF.­­ Fordította és a verseket irta: Harmath Imre Ren-I trezo: Szabolcs Ernő. — Karnagy: Szántó Mihály. Jegyeket a „Katóka”” első Ifi előadására m­a, szombattól árusít a Fővám­si Operettszínház pénztára és az összes jegyirodák. A nótáskapitány - gyerekekkel vasárnap délelőtt 11 órakor a Vígszínházban. I nőiteknek felejthetetlen kedves mulatság. Je- Főszereplők a legnépszerűbb gyerm­ekprim­a- gyek 60 fillértől, donnák. Gyerekeknek gyönyörűség, élmény, fel- j fff. _ «». . . » S tr •m Szombaton, február pgaeiw^isssi ihslv gero K Pél­én,este 11...órakor ■ SlStlBBlBiZS felléptével Színpad .. A KETREC Komédia. Irta: Korcsmáról Nándor A M­agyar Színház műsora: M­inden este LÁMPALÁZ Mirsdán este zsúfolt ház V AfftOr a* SSKIMHÁJg Szombaton este fél 8. Vasárnap, február 15-én este fél S vasárnap délután fél 4 órakor Képszinmilciklus IL _ ...V®xaas . . Molnár Aranka és Cselényi József Szedő Miklós és Szirmai Imre e felléptével, felléptével Porzsol? Kálmán bevezető előadásával Cigányszerelem A tolonc ____________________________Jltysk B II 1 é r t 6 ! 8 p « n 2 6 f C Rubinstein Artúr Remek zongorás és kitűnő muzsikus. Akik közelebbről ismerik, azt mondják, hogy rendkívül okos és művelt ember- Tizenkét nyelven beszél egész folyékonyan. Alacsony termetű, zömök, nagyon erős férfi. Arcban rendkívíl hasonlít Shevinne­rt; még a haja is ugyanolyan göndör. Minden idők egyik legkiválóbb zongoraművészének a nevét vi­seli. És még ez alatt a súly alatt se roppant össze. Tehetségével új, friss fényt bírt köl­csönözni a még mindig világító Rubinstein névnek-Technikai szempontból úgy tudja a mes­terségét, mint csak igen kevesen. Rendkívüli arányú, rendkívüli izomzatú kezeivel rend­kívüli dolgokra képes. Ami játékának szel­lemi tartalmát illeti, az természetszerűleg olyan, mint emberi egyénisége. Okos, ízléses, kulturált, erős, egészséges. Túlságos enervált­­ságot, holdfényes álmodozást nem szabad várnunk tőle. Aminthogy az álmodozó pianókban nem is kapunk tőle túlságosan sok színárnyalatot. A billentése is sokkal ér­cesebb és acélosabb, h­ogysem­ erre képes lenne. Műsorába felveszi a legkülönbözőbb korok és stílusok szerzőinek alkotásait. Néhány év előtt Mexico Cityben egy év alatt huszonnégy hangversenyt adott. Folytonosan más és más műsorral. Csak a huszadik hangversenyénél kezdett kifogyni a betanult repertoárja és kénytelen volt új műveket is begyakorolni. Pénteken este a Vigadó nagytermében Bach orgonatoccatájával kezdette. Itt főleg plasztikus szólamvezetését, felépítési tehetsé­gét és férfias líráját csodáltuk. Azután Brahms és Chopin művei kerültek sorra. Az utóbbiak­nál leginkább technikailag mutatott sokat. Ellágyulásban, könnyedségben azonban hal­lottunk már többet, finomabbat is. A műsor második részében azonban, mi­kor a legmodernebbekre került a sor, egy­szerre csak mintha egészen más művész ült volna le a zongora elé. Ragyogni, zengeni, sziporkázni kezdettek ujjai alatt a billen­tyűk. Bár kissé különösen hangzik, de ki­derült róla, hogy hangszerén kiválóan játsz­­sza a zongorát, de még jobban a zenekart. Mert ezekre a hangorgiákra, ezekre a szí­nekre eddig csak a zenekart tartottuk képes­nek. Villa Lobos és Stravinski műveinek elő­adásánál olyan technikai feladatokat oldott meg, melyek papírra vetve talán megoldha­­tatlanoknak látszanak. Főleg ilyen tempók­ban. És milyen lelkesen, milyen odaadással, milyen tűzzel, milyen átszellemültséggel szó­laltatta meg ezeket a moderneket. Éreztük, hogy a fehérnek ez az a területe, melyen leg­­otthonosabb, ahol a legszívesebben időzik. És a budapesti közönség, mint majdnem mindig, ezúttal is jól érezte meg a helyzetet. Míg a műsor első részében Bach, Brahmsi Chopin műveinél inkább csak udvariasság­ból tapsolt, a modern újdonságoknál, melye­ket különben nem hallgat túlságos kedvte­léssel, a tombolásig lelkesedett. Ráadásokat kért és kapott is. Rubinstein Artúrnak hálás lehet a közön­ség, hogy zongorázásával ennyi gyönyörű­séget okoz neki, de hálásak és boldogok le­hetnek a legmodernebb szerzők is, hogy ilyen szószólójuk akadt. s. fiy. 11 . Magyarországon sajnos nem becsülik meg annyira a művészembert, mint külföldön — mondja Pataky Kálmán, aki rég nem látott vendége az Operaháznak Pénteken este újból olyan művészember ér­kezett meg Budapestre, aki külföldön aratja a sikereket. Pataky Kálmánról, a népszerű te­noristáról van szó, aki néhány évvel ezelőtt itthagyta Budapestet és leszerződött a bécsi ál­lami operához, amelynek azóta első terroristája. Ez különben nagyon gyakori eset. Ha nálunk feltűnik egy tehetség, a külföld elviszi és ami­kor néhány év múlva hazajön vendégszerepelni, a plakát piros betűvel hirdeti a nevét és a kéty­­árakat felemelik. Pataky Kálmán különben már akkor is meg­érdemelte volna a piros betűt, mikor még nem­ ment külföldre. Most, hogy hazajött vendég­szerepelni, már mint kamaraénekes és seregnyi kitüntetés tulajdonosa jelent meg. Bécs hatá­rozottan használt Patakynak. Szinte meglepett az a fiatalos derű, a magára szedett wiener gemütlichkeit, amelyet fogadott.. Megérkezése után az elegáns szálló éttermében üldögéltünk Pataky Kálmánnal, feleségével és apósával, aki nem más, mint Beregi Oszkár, a kitűnő színész. — Utoljára 1929 májusában énekeltem a pesti Operában, — mondja Pataky, — de akkor már, mint vendég. Jeritzával együtt léptem fel. Régen hívták már egy kis pesti vendégszerep­lésre, de a bécsi opera csak most tudott elen­gedni. Vasárnap lépek fel először. A Hugenot­tákat természetsen németül fogom énekelni, mert az idő rövidsége miatt nem tanulhatom meg a magyar szöveget, ellenben H Hubay egyé­ves kérésére betanulom új operájának, az Ál­arcnak főszerepét Nagy feladat ez számomra, de Hubay iránti tiszteletből meg kell tennem. Ezután kérésemre röviden, dióhéjban el­­mondja karrierjének kezdetét.

Next