Ujság, 1931. december (7. évfolyam, 273-296. szám)
1931-12-01 / 273. szám
Budapest, 1931 kedd, december 1 íj ■«_ $31 utu- u 1. sV# /a Ara 1950 és VII. évfolyam, 273. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyedévre ______ 10.80 pengő Egy hóra ______ 4.— pengő Ausztriában egy hóra _ _ 3 Schilling Egyes szám ára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 fillér vasárnap -----32 fillér Ausztriában hétköznap _ 30 Groschon vasárnap _ _ _ _ _ 40 Groschon Megjelenik vasárnap és ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI* Aradi utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207—56, 207—57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet - körút 43 (Rovatépület). Telefonszám: József 316—28 Utazási és menet jegyiroda , Budapest, VII. Erzsébet-körút 43. Tel.: 1. 419-34 t. Azt tervezték, hogy a kaszárnyákból szerzett fegyverekkel „veszik át“ a hatalmat A mozgalom lényege és célja részleteiben még kiderítetlen. Az eddig elhangzott méuvallomásokból és a nyomozóhatóság adataiból megállapítható, hogy a terv az volt, hogy november 21-én, majd eddig még nem ismert okok miatt a dátumot elhalasztva, november 28-án éjjel a mozgalomban résztvevők szerint megbiztható 200—1500 emberrel bevonultak volna két budapesti laktanyába. Itt a résztvevőket katonai ruhába öltöztették és a rendes sorkatonaságtól ellopott fegyverekkel felfegyverezték volna. Katonai ruhába öltözötten a társaság felvonult volna a minisztériumokba és az 1919-i Friedrich-féle puccs mintájára felszólította volna a minisztereket a hatalom átadására. Elsősorban Gömbös Gyula honvédelmi miniszter ellen irányult az akció, de ugyanakkor akár a minisztérium heti hivatalaiban, akár lakásukon a többi minisztereket is lemondásra és a hatalom átadására szólították volna fel. Az ellenkezőket menten megölték volna, arról is beszéltek, hogy a kormányzóval is szembeszállnak, ha mozgalmukat nem helyeselné és támogatná. A miniszteri hivatalok átvételével így időben a főkapitányságot is meg akarták kaparintani s úgy tervezték, hogy ezzel biztosítják a maguk számára a végrehajtó hatalmat. A közhivatalok ellen eljárókkal egyidőben más csoportok a pénzintézetekbe hatoltak volna, ahogy , a készpénzbetéteket lefoglalják, azután pedig — mert állítólag ezt is tervezték — százötven, jegyzékbe felvett közismert vagyonos embert Piszokul lefogtak volna és később váltságdíj ellenében szolgáltattak volna ki. rn , ' /'-v Statárium vár a rablásra sziuetkezett puccsistákra Vérontással akarták megszerezni a politikai hatalmat, hogy kifoszthassák a Nemzeti Bankot, a magánpénzintézeteket és azokat a középületeket és magánlakásokat, ahol nagyobb összegű pénzt sejtettek. Százötven gazdag embert túszként lefogtak volna. Mecénásnak és értelmi szerzőnek kell lennie a háttérben. Egy vívómester akarta elismertetni külföldön a desperációk uralmát Kemény ököllel csapott le a hatóság a fantaszta társaságra és minden tagjét sikerült ártalmatlanná tenni A nyomasztó gazdasági helyzet leküzdésén töprengő közvéleményt valósággal megder illesztette az a minden józanságot nélkülöző mozgalom, amely a kommün után következő évek zavaros viszonyai között szerepelt fiatalemberek tervezgetései nyomán fenyegette az országot. A belügyminiszter ezt a mozgalmat a desperációk kísérletének nevezte el és mindazokból a ténykörülményekből, amelyek az eddigi nyomozás során felmerültek, megállapítható, hogy valóban nincs is másról szó, mint hogy kétségbeesett, felelősséget semmiféle irányban nem vállaló, az államszerkezet működését nem ismerő, állandóan fantasztikus tervekkel foglalkozó fiatalemberek szövetkeztek arra, hogy az államhatalmat rajtaütésszerűen megkaparítsák. Ugyanabban az időben a bankok pénztárait akarták kiüríteni és a vagyonos polgárokat váltságdíj fizetésére kényszeríteni A puccs résztvevőinek elfogatása pillanatában természetszerűen rémhírek keringtek a városban. Ezek a híresztelések Ottó-puccsról, Albrecht-puccsról beszéltek. Ezzel szemben a valóság az, hogy a fentebb említett fantaszták minden politikai meggyőződés nélkül, politikai célkitűzések híján, álmodoztak tervük végrehajtásáról, amelynek igazi célja a politikai hatalom megszerzésén kívül pénzintézetek és magánosok kirablása lett volna. A mozgalomban résztvettek között ott vannak, akiknek a nevét az Ébredő Magyarok Egyesületének erőszakos megmozdulásaiból ismeri a közönség. Vannak, akik állítólag a szélsőjobboldalt szolgálva, követtek el az állam és társadalmi rend ellen különböző bűncselekményeket. Vannak akik baloldali politikusok ellen erőszakosságra ragadtatták magukat. Mostani akciójukban azonban semmiféle olyan a parlamentben képviselt párthoz nem tartoztak, amelynek működése az ország lakossága előtt közismert. Nincsen közöttük egyetlen is, aki akár a politikai életben, akár társadalmi szereplésével, a hivatalnok-státuszban vagy egyebütt kivált volna és nevet szerzett volna magának Csupa szürke, kiskocsmákat látogató, borgőzös állapotban politikai terveket szövő, labilis exisztenciájú ember. Ez a felelőtlenség amely múltjukat jellemzi és jelenüket alkotja, bátorította őket tervek kovácsolására. Ha tervük valóságra válik, nemcsak pénztárakat rabolnak ki, hanem emberéleteken is keresztülgázolnak. Az egész mozgalomnak félelmetes hasonlatossága van azzal a Németországban mostanában leleplezett hitlerista akcióval, amelynek során a harmadik birodalom megalakításával, vér és halál árán, akarták a megtevő alkotmányt megváltoztatni és a birodalmat a nemzeti szocialista párt hatalmába vonni. A magyar puccisták is arra gondoltak, hogy átgázolnak mindenkin, aki ellenállást merészel velük szemben kifejteni, formist szerez az akcióban résztvevők számára. Szó volt arról is, hogy a puccs megkísérlése előtt a kiszemeltemberek a Ferenc József-laktanyában gyülekeznek és ott kapják meg az uniformist és a fegyvereket. A hatósági nyomozás megállapításai szerint a páratlanul fantasztikus vállalkozásban résztvevők közül az egyetlen katonai személy ez a vitéz Vannay László, aki nem tudott megelégedni azzal a szerény szereppel, amelyre gazdászati főhadnagyi állása predesztinálta, hanem irányítója akart lenni az egész országnak. Állítólag olyan kijelentéseket tett, hogyha a zászlós Krilenko Oroszországban a szovjethadsereg főparancsnoka lehetett, úgy nincs akadálya annak, hogy Magyarországon egy gazdászati főhadnagy legyen a hadsereg főparancsnoka. Az eddigi megállapítások szerint Vannay László volt a feje a szervezkedésnek. A maga számára továbbra is előkelő szerepet kívánt biztosítani, míg a miniszteri állásokat és a közhivatali vezetők pozícióit az aktív politikai élettől távol álló férfiakra akarták rábízni. A most szereplő politikusok közül senki iránt nem viseltettek bizalommal és a múltban szerepelteket is kompromittál,taknak tekintették. Mindenüvé új embereket akartak állítani, mert úgy remélték, hogy hatalomra jutásuk alkalmával csatlakozott volna hozzájuk az egész közhivatalnoki kar. Ha ez nem történt volna meg, úgy Hitlerék hesseni mintájára, halálbüntetés terhe alatt kötelezték volna a köztisztviselőket kötelességeik teljesítésére. A szervezkedés súlypontját nem is Budapestre helyezték, hanem inkább a főváros környékére és,a vidékre. Ebben a törekvésükben az a gondolat támogatta őket, hogy így kevésbé lesz feltűnő a készülődés és a fővárosba csak akkor kell összegyülekezniök, ha itt a cselekvés órája. Bármennyire is fantasztikusnak és kezdetlegesnek tűnik a terv egyes részleteivel, mégis felmerül az a gyanú, hogy az elfogott fiatalemberek mögött felbujtónak kellett lenni, aki a tervet kieszelte és a maga céljaira akarta ezeket a mindenre kapható, elszánt, vakmerő legényeket felhasználni. A mozgalom célkitűzésének a hitlerista erőszakosságokhoz való hasonlatosságait is gyanítja, hogy nem pusztán a kocsmákat látogató kisemberek szövetkezéséről volt szó, hanem a háttérben feltétlenül kellett lenni egy nagyobb koncepciójú polikai akarnoknak, aki esetleg kapcsolatot is teremtett a németországi szélsőjobboldali szervezetekkel és azok munkásságához hasonlóan akarta itt a terepet a maga számára előkészíteni. Vités Vannay László—Krilenko orosz zászlós szerepét akarta utánozni Mindezeket az akciókat egészen fantasztikus körülmények között óhajtották véghezvinni. A vezető szempontjuk lett volna, hogy emberélettel egyáltalán nem törődnek, ha sikerül odáig jutni, hogy a hatalom megszerzésével tervüket valóra váltják Az eddigi nyomozás megállapította, hogy mindössze száz-kétszáz embernek az összebeszéléséről van szó. Az elfogott emberek, akik természetesen értelmiségüket illetően egészen alantas rangúak, a kommunisták sejtrendszerét utánozva, szervezkedtek. Ez a szervezkedésük azonban nem volt sem alapos, sem titokzatos, mert szinte valamennyi kocsmában beszéltek róla, ahová jártak és találkoztak. Az volt az elgondolásuk, hogy az akció keresztülvitelére egy éjszaka elegendő és kétszáz elszánt embernél többre nincs is szükségük. Úgy gondolták, hogy abban a pillanatban, amikor közhírré teszik, hogy a jelenlegi kormányt lemondásra kényszerítették és a hatalmat átvették, a főváros lakosságából, az elégedetlenkedők köréből, húsz-harmincezer ember csatlakozik hozzájuk és uralmuk biztosítva van. A hatalom megkaparintására tervbe vett kétszáz embert a nyugatmagyarországi felkelésben résztvevők köréből igyekeztek összeverbuválni. Az akcióban az eddigi elfogottak közül vezetőszerepe volt vitéz Vannay Lászlónak, aki mint gazdászok főhadnagy, most aktív katonai szolgálatot teljesített. Vitéz Vannay László nevét a Vázsonyi Vilmos ellen elkövetett merénylettel kapcsolatban tette ismertté, ő inzultálta a Teréz-körúton az akkor már súlyos beteg politikust és az inzultusban résztvett Gyulai Molnár Ferenc,is, aki azóta a gödöllői járásban útmesteri állást kapott és Aszódon székelt. A mostani akcióban Vannay László újra Gyulai Molnár Ferencnek szánt nagyobb szerepet. Vannay László a kiszivárgott hírek szerint vállalkozott arra, hogy a felügyelete alá helyezett katonai raktárakból tini