Ujság, 1932. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1932-01-01 / 1. szám

. Melyiket szanáljuk és hogyan? — Levél a szerkesztőhöz — Szanáljuk az OTI-t, ez járja most már hetek. Sőt hosszú hónapok óta. Szó se róla, ráfér, meg­érett rá teljesen. Az embert azonban megint azok a balsejtelmek üldözik, hogy ennek a nagy vajúdásnak is egy kis egér lesz az eredménye. Lehet ugyan, hogy ez egyszer az illetékeseknek lesz igazuk, hisz a tervezet még nem ismeretes, ezért nehéz is a hozzászólás. Az ember nem szívesen prejudikál egy ilyen lényegbevágó kérdésnek. Hogy miként üt ki az OTI szaná­lása, azt előre nem tudhatjuk mi érdekeltek, de be nem avatottak, de hogy hogyan kellene nyélbeütni, hogy valamicskét a mi érdekeink, az állami érdekek is megóvassanak kellőképp, arra vonatkozólag legyen szabad egy pár észre­vételt megkockáztatni, hiszen ártani nem fog, mert az illetékesek úgyis úgy oldják meg a kérdést, ahogy jónak látják, viszont használni már csak azért sem használhat, mert a népjó­léti és belügyminisztériumokban már bemutató­z­tatott a tervezet, helyesléssel is találkozott, de azért egész bizonyos, hogy döntő fórumok elé nem is került. Ez az én véleményem, to begin swith! mondja Dickens, kezdjük ezzel!... Véleményem az, hogy mielőtt hozzákezdünk a szanáláshoz, szögezzük le, mit akarunk szanálni?... Az Országos Társadalmi Biztosítót, vagy annak adminisztrációját?... Azt hiszem, itt van köz­tem és az illetékesek között az a felfogásbeli különbség, ahol sohasem kerü­lhetnénk közös nevezőre és amiért fennáll az az aggály, hogy az OTI szanálása minden egyéb lesz, csak nem a biztosítás szanálása. Holott ez a szanálás roppant egyszerű, keresztülviselő, sőt soha olyan aktuális nem volt, mint ma, de olyan égetően sürgős sem, mint ma. Maga a lényeg három rövid pontban csúcsosodik ki: 1. Az országos társadalmi biztosítás nevé­ben invo­válván az ország alkalmazotti közös­ségének egyetemét, felesleges egy MARI és egy OTI két adminisztrációval, mikor ezt egyetlen adminisztráció nagyszerűen elvégezheti. A fúzió minimálisan ,4,­5 millió­­ megtakarítást jelent. Ha ehhez hozzákalkuláljuk, hogy az egyesített adminisztráció a legsürgősebben átalakítandó kereskedelmi ügyvitellé, ez további l'/7 millió pluszt adh­at. ‘­­?­?' 2. Az egyesített társadalmi biztosító kebelén belül haladéktalanul felállítandó a munkanél­küliség cserére szóló biztosítás osztálya Ezzel kapcsolatban kiküszöbölendő az az anomália, hogy az alkalmazott, aki nevetségesen csekély ellenszolgáltatással szemben teljes munkaerejét kell, hogy munkaadójának rendelkezésére bo­csássa, kénytelen évek hosszú sora óta biztosí­tási illetékeinek felét viselni. Nemi A munkás­­biztosítás a munkaadó kötelesség­e, akinek szolgálatában a munkás sokszor életveszélyes munkát is kénytelen teljesíteni. Ezzel szemben a munkanélküliség esetére való biztosítás díjai illethetik kizárólag és teljes mértékben a munkavállalót. Mindkét díjtétel azonban radi­kálisan mérsékelendő a mai súlyos viszonyok­nak és a leegyszerűsített adminisztrációnak megfelelően. Ennek a pontnak a megvalósítsa kizárná egyben azt a lehetőséget is, hogy munkások, alkalmazottak, miután energiájuk egy részét feláldozták egy vállalat szolgálata bán, máról-holnapra az utódra kerüljenek, esetleg családjukkal egyetemben. Meg kell adni a becsületesen dolgozó polgárságnak azt a biz­tonságot, hogy nehéz munkában eltöltött bi­zonyos évek múlva nem áll az ideán mindené­ből kifo­­zrottan Különösen meg kell ezt adni neki akkor, mikor saját terhére megy és nem ez államéra 3. Az OTI eddigi deficitjét átvállalja az újon­nan felállítandó MUSE Párt kölcsön alak­jában, kegydíjtartalékainak terhére, mely köl­csön ennek az alapnak a társadalmi biztosí­tás bevételeiből lenne successive visszatérítendő. Három rövid, kivonatos pont, mely termé­szetszerűleg az alkalmazott­ törvény végre-vala­­hára való m­egvalósítását célozza, mindössze azzal a rettenetes áldozattal szemben, amit az alkalmazotti kar, illetve munkavállalói kar a szanálás érdekében, meggyőződésem szernt, még a mai súlyos időkben is vállalni kész. Azt hiszem, nem is sok ezzel szemben, amit kér és végre mégis csak ideje, hogy ebbe a dzsun­­gelbe is beletekintsenek az illetékesek. A terv mellett szól, hogy, mint említettem, azon miniszteriális urak részéről is megértéssel találkozott- akik belepillantottak, de épp most olvasom egy szaklapban, hogy Németország­ban 16 millió a munkanélküliség esetére bizto­sítot­tak száma Ez megnyugtat egyben arról is, hogy még az elgondolásom is gyakorlati. Azt hiszem azonban, épn itt a baj. A terv gyakor­lati, egyszerű, radikális az időpont kedvező, szóval az összes tényezők adva vannak. Való­­sz­­űű­ek tartom azt is, hogy az összes érdekel­tek, állam, munkaadók és munkavállalók is mellette lettek volna, ha szóba kerülhetett volna, csak éppen a két érdekelt, az OTI és a MABI, illetve ezek adminisztrációja lettek volna ellene. De l­át éppen ez azt Ezen fordul meg ez a játék... Mi lesz itt most szanálva, az admi­­niszt­ráció, vagy a biztosi follak összessége és ezek egyesített intézménye?... Érdeklődéssel várjuk, melyiket hozza az új esztendőt... Vidor Bertalan. ÚJSÁG PÉNTEK, 1932 JANUÁR 1 Mennyivel csökkent a köztisztviselői háztartások bevétele? A közszolgálati alkalmazottak januári fizetése A közszolgálati alkalmazottak fizetését első ízben szeptember elsejével csökkentet­ték és pedig az állami rendszerű I—III. fize­tési osztályban 15%-kal, a IV—VI. fizetési osztályban 12%-kal, a többi tisztviselőnél és alkalmazottnál pedig 10%-kal. Az újabb, január elsején életbelépő illetménycsökkentő rendelet a fizetéseket az állami rendszerű I—III. fizetési osztályokban további 5%-kal, összesen tehát 20%-kal, a IV—VI. fizetési osztályokban további 3%-kal, összesen tehát 16­%-kal, a VII. fizetési osztályban szintén 3%-kal, összesen tehát 13%-kal, a VIII— IX. fizetési osztályokban pedig további 2%-kal, összesen tehát 12%-kal csökkenti A többi tisztviselők és alkalmazottak fize­tése nem esik újabb csökkentés alá. A fen­tieknek megfelelő illetménycsökkentés alá vonattak a nem állami rendszerű fizetési osztályokba tartozó tisztviselők és alkalma­zottak fizetései is. A nagyközönség nincs és nem is lehet, tisztában azzal, mit jelentenek ezek a szá­zalékos fizetéscsökkentések, hisz az alap­fizetéseket sem ismeri részletesen. Nem lesz tehát érdektelen, ha az alábbiakban pontos adatokkal kimutatjuk, mennyit kaptak a tisztviselők szeptember elseje, az első fize­téscsökkentés előtt és mekkora volt a ja­nuárra felvett, immár kétszeresen csökken­tett fizetésük, továbbá, hogy mennyit tesz ki a különbözet, vagyis az az összeg, ami ja­nuártól hiányzik a tisztviselők háztartásából. Az alább feltüntetett fizetéseken felül a tisztviselők családtagonként havi 13 pengő 60 fillér családi pótlékot és a fővárosban állomásozók havi 13 pengő 60 fillér közle­kedési segélyt is kapnak. Azonkívül negye­denként lakáspénzt utalnak ki számukra, amit februártól 5%-kal csökkentenek. Az illetmények kétszeres kereseti adóval, nyug­­díjjárulék­kal és betegápolási járulékkal vannak terhelve. A fizetéseket minden fize­tési osztályban a legalsó, vagyis kezdő fize­tési fokozatban mutatjuk ki. Táblázataink a következők: I. Az állami rendszerű fizetési osztályokba tartozó tisztviselők és gyakornokok Megjegyezzük, hogy a miniszterelnök és a miniszterek a fentebbi illetményükön felül havi 1000 pengő, az államtitkárok pedig havi 500 pengő pótlékot kapnak, amely pót­lékokat ugyanúgy kell csökkenteni, mint a fizetéseket, így az 1000 pengős pótlék 800 pengőre, az 500 pengős pedig 400 pengőre csökken. II. A honvédség, csendőrség, vámőrség és folyamőrség hivadijasai Az általános érdeklődés most azok felé for­­dult, akik még mint bánatpénz-letevők je­lentkeztek. A következő, aki 15.000 pengő bánatpénz­ telt le Tsuk Gyula kereskedő volt, akinek a személye annál inkább keltett nagy feltűnést, mert sógorsági viszonyban van egy ismert író és színdarabiróval, aki mellesleg az egyik napilapnak szerkesztője is. — Tessék, leteszek 16.000 pengőst — állt most elő Vadász Aladár dr. ügyvéd. — Kinek a megbízásából? — kérdezték kíváncsian a jelenlevők. — Azt majd a végén mondom meg! —­ jelentette ki az ügyvéd titokzatosan. A sorban a negyedik árverező Wertheimer Aladár ügyvéd v­olt, aki fivérének, Elemér­nek nevében helyezett le 14.800 pengőt. Mindenki azt hitte, hogy Szalai Emil dr. ügyvéd is az árverezők között lesz és nagy várakozással fordultak feléje, amikor az ügy­véd hátsó nadrágzsebéből egy csomó száz­pengős bankjegyet vett elő és a jelenlevők felé mutogatva, igy szólt: — itt a pénz! De nem árverezek! Öt óra húsz perc volt, amikor már úgy látszott, hogy megkezdődik az árverés, azon­ban nagy vita indult meg a közjegyző és a jelenlévő ügyvédek között a körül, mekkora legyen a kikiáltási ár. Jó tíz percig tartó vita után megszólalt az egyik ügyvéd: — Gyerünk már, közjegyző úr, mert nyolc órára be kell fejezni az árverést a törvény ér­telmében! A csendes és nyugodt hangú közjegyzőt el­hagyta a türelme. — De kérem, ügyvéd úr, egy kis kollé­­gialitást elvárhatnék, én is türelemmel len­nék, ha az urak lennének az én helyemben. A törvény nem rendelkezik itt világosan és én megmondom őszintén, ez az én első ilyen ügyem ... Fizet. .20 . ej o-­N w «•(8 Au*CJ két fizetés Ek­ különb. oszt. Az állás megnevezése : lO­­-* 1. Miniszterelnök 2640.—2112 — 528— II. Miniszterek 1760.—1408— 352— III. Államtitkárok 1240.— 992.— 248.— IV. Helyettes állam­titkár (min. főtan.)880.— 748.— 132.— V. Min. tanácsos, számv. főigazgató 650.— 552.50 97.50 VI. Osztálytanácsos, szám. I. o. főtan. 450.— 382.50 67.50 VII. Min. titkár, számv. II. o. főtanácsos 330.— 287.10 42.90 VIII. Min. segédtitkár, számv. tanácsos 255.— 224.40 30.60 IX. Min. fogalmazó, számvizsgáló 200.— 176.— 24.— X. Min. segédfogal­mazó, számellenőr 170.— 153.— 17.— XI. Számtiszt, iroda­segédtiszt 144.— 129.60 14.40 • S'-2 S 2 n W • •óra 11 Rang­g is MZ -i*.— oszt. Az állás megnevezése :­ö­r a'*/ •a II. Gyalogs. tábornok 1500—1200.— 300— III. Altábornagy 1200.—1020.— 180— IV. Tábornok 850.— 722.50 127.50 V. Ezredes 612— 520.20 91.80 VI. Alezredes 476— 414.12 61.88 VII. Őrnagy 416.50 366.52 49.98 Vill. Százados 380— 304.40 45.60 IX. Főhadnagy 290— 261 — 29— X. Hadnagy 260— 234— 26— XI. Zászlós 225— 202.50 22.50 1931. Szilveszterén, 6 órakor a Magyar Színházat egy árverésen 176.500 pengőért megvette a Tresor-bank r.-t. Délután háromnegyednégy óra van, az év utolsó napján. Színházat árvereznek. A Magyar Színházról van szó, amint ezt az Újság olvasói jól tudják. A Magyar Szín­házról, amely eddig az Unió Rt. tulajdona volt és amelyet egyik legnagyobb hitelezője, az Ingatlanbank, bocsát árverésre. X Wertheimerék is­­pályáznak a színházra és még pályáznak — legalább itt, a félhomály­ban azt beszélik, m­ég vagy hatan vagy nyolcan. Gondterhes accal jár Komlós Miksa, a Magyar Színház gazdasági igazgatója, nem­különben Varga dr. ügyvéd, az Unió megbí­zottja, Szalai Emil, az ismert színházi ügy­véd és még többen, akik egyre-másra jönnek. Pontosan négy órakor kitárul a 26-os ajtó és megjelenik Králik Árpád dr. királyi köz­jegyző helyettese, Bottka László dr. köz­jegyző. Ekkorára már vagy harmincan-negyvenen csodálnék be a terembe. Négy óra öt perc van, amikor a közjegyző olvassa, hogy a 106—11. számú telekkönyvi betét és a 4573. hrsz. ingatlan, amely az Izabela­ utca 17—II. szám alatt terül el, 349,55 négyszögöl terüle­ten 297.000 pengő kikiáltási áron ma kala­pács alá kerül. Kezdődik az aktus Azután sorra veszi a jelenlévőket. Itt van a főhitelező képviselője, a Magyar Általános Ingatlanbank nevében Szende Péter Pál dr. ügyvéd, azután Kurzweil István dr., a másik hitelező, az Otium Rt. nevében Szalai Emil dr., Barna Béla, a harmadik hitelező nevében Deutsch Ferenc dr és így tovább, Bányán Sándor dr., majd Buday Gyula és még vagy tizennégy­en-tizenhat­an. Bemondja mindegyik, hogy mennyivel tar­tozik neki az Unió és mikor a közjegyző fel­szólítja az illetőket, hogy mennyi költséget igényelnek, csak úgy röpködnek a közjegyző felé: — Én 300 pengőt kérek a megjelenésért! — Én 2000 pengőst — szólt a főhitelező. És így tovább, fel, egészen 3000 pengőig. — Kezdjük már, kezdjük már! — szólnak türelmetlenül —, hiszen fél ötre jár az idő A közjegyző azonban türelmes ember, sőt túlságosan is türelmes, mert nyugodtan, min­den szót megfontolva olvassa fel a több gépírt oldalra terjedő bírósági végzést, árve­rési hirdetményt és egyéb hivatalos iratokat. Fél öt is elmúlt már, amikor odáig ér, hogy a vételár első összegét harminc napon belül, a másik részletét hatvan napon belül, a har­madikat pedig kilencven napon belül kell ki­fizetnie annak, aki megveszi és aki előzőleg a 14.850 pengő bánatpénzt letette. Háromnegyed ötkor lép elő az Ingatlanbank képviselője és letesz egy csomó Leszámítoló­­bank záloglevelet meg 850 pengőt százpen­gősökben. Mindenki fellélegzik, azt hiszik, hogy már kezdődik az árverés, amikor a közjegyző el­kezdi megállapítani, hogy az értékpapírok­nak mi a jegyzése, megvannak-e a szelvényei és így tovább, úgy hogy öt óra van és még mindig ezeket a sorszámokat diktálja a se­gédjének. Egy kis epizód Igen érdekes jelenet történt pont öt óra­kor. Belépett a terembe egy másik közjegyző és a Magyar Tisztviselők Takarékpénztára Itt nevében az alsórákosi rélek egyik parcelláját árverezte el. Ez az árverés három percen be­lül véget ért. 464.34 pengőért kelt el ez a réz­­darab. — No, a konkurrens már végzett! — je­gyezte meg Faludi Sándor színigazgató tré­fásan —, hát itt mikor lesz vége? 297.000 pengő először Fél hat óra lehetett, amikor 297.000 pen­gős árat kiáltott ki először a közjegyző. A jelenlevő éleshangú bírósági altiszt utána mondotta: •— 297.000 pengő először! Óriási csend fogadta a bejelentést. — Ne mondja tovább — szólt a közjegyző. Majd így folytatta: •— Minthogy 297.000 pengőre nincs aján­lat, ezt fokozatosan lejjebb fogom számtani, így szállítgatta lejjebb 280.000-re, majd 10.000 pengőnként egész 200.000 pengőig és amikor látta, hogy a kínálatát még mindig dermesztő csend fogadja, 20.000 pengőnként adta lejjebb az árat, egész 160.000 pengőig. Ekkor,­­ nagy csendben megszólalt Dénes Ödön, az Ingatlanbank igazgatója: — 175.000 pengő! ■Wertheimer Aladár dr.: 176 000 pengő! Az altiszt ismétli: 176.000 először! Óriási csend. Ingatlanbank: 178.000! Wertheimer: 179.000! — No, mi lesz? — szólt közbe valaki. —» Csak ketten maradnak? Ekkor ismét az Ingatlanbank veszi át a li­citálást és 179.500 pengőt kínál, mire Wert­heimer rögtön ráígér 500 pengőt. A következő pillanatban Vadász Aladár dr., a Trezorbank képviselője ígér 181.000 pen­gőt, mire nagy csönd támadt. A közjegyző: Öt perc időt tűzök kit Az öt perc mélységes csendben telt el, melynek letelte előtt néhány másodperccel Wertheimer Aladár dr. 181.500 pengőre emeli fel a kínálatát. — Van magasabb ajánlati — kérdezi a közjegyző. Válasz nincs. Mire ismét a köz­jegyző: — Öt perc várakozási időt tűzök ki. Vadász ügyvéd karbatett kezekkel áll és mereven nézi a közjegyzőt. Tsuk Gyula is összefonja karjait és nézi, anélkül, hogy egy fillért is ajánlana, Wertheimer dr. pedig, a másik komoly árverelő, idegesen járkál fel/ alá a teremben, ő az első, aki megszólal: — 182.000 pengő először! Vadász dr. ráígér 500 pengőt. Hosszú lenne ezt a licitációt folytatni, vagy hat ízben függesztette fel öl öt percre a közjegyző az árverést. A Wertheimer fivé­rek tanácskoztak, azután Wertheimer Ele­mér eltávozott és végre Vadász dr. a Trezor­­bank nevében 186.500 pengőért megvette a Magyar Színház épületét. Ekkor jelentette ki, szinte ünnepélyesen az ügyvéd: — A Magyar Színház épületét ügyfelem, a Trezor Bank és Váltóüzlet Rt. nevében vásá­roltam meg. Hogy ez a bank mit tervez a színház épü­letével, azt a pillanatban még nem lehet tudni. Legalább is a jelenlevők, akik pedig benfentesek a színházak körül, éppen úgy csodálkoztak a Trezorbank vételén, mint ta­lán maga a Trezorbank képviselője. No, majd elválik... Szűcs Nándor Új behozatali tilalmak Francia­­országban Paris, december 31. Január elsejével a francia kormány több árukategóriára be­hozatali tilalmat rendelt el. A rendelet szer­dán este jelent meg s egyelőre a következő cikkekre vonatkozik: élőmarha, élősertés, nyershús, vaj és tojás.

Next