Ujság, 1932. február (8. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-28 / 48. szám
ÚJSÁG VASÁRNAP, 1932 FEBRUÁR 28 # BRIDGE 4 MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP ROVATVEZETŐI L. L. BRIDGEHIKKK: A Lipótvárosi Kaszinó bridgeversenyét március 5-ére halasztották. Óvatosságból néhány pár az influenzajárványra való különös tekintettel, tartalékkal is trenkozik. ♦ Nyitunk egy kis bridgeaukétot Hétről hétre mások fognak hozzászólni a bridge problémáihoz, érdekes, főleg tréfás eseteket elmondani, vagy véleményt nyivánítani. Kezdjük meg ma három illusztris kollégánkkal, Pünkösti Andorral, Varannai Auréllal és miután nem fontos, hogy az illető bridgelni is tudjon, Szöllősi Zsigmondnak A jövőben azután a közönség köréből beküldött leveleknek is szívesen helyet adunk. Tehát: Pünkösti Andor: — A bridgeben három szabályhoz igazodom: 1. Nem blöffölöm az ellenfeleimet, mert a blöffölésnek rendszerint a partner ugrik be. 2. Nem tartom okosabbnak magamat másoknál, s így ritkán derül ki, ha butább vagyok. 3. Nem bosszankodom az elkövetett hibákért, de törekszem, hogy máskor ne közvessem el. A bridge közben nem szeretem a sok beszédet és különösen nem az olyan partnert, akiről sohasem tudhatja az ember, hogy azért verekszik-e, mert játszik, vagy Csak azért játszik, hogy veszekedhessék? Varannai Aurél: — Azon a délutánon megelégedetten és azzal az elhatározással ültünk a bridgehez, hogy a játék ,,vészesen" komoly lesz. Megbízható, jó játékosok voltak a partnereim. Az asztalra vadonatúj csomag kártya került. Helyért húztunk, leültünk és megindult a játék. Az első leosztásnál az ellenfél négy pikket kicitált be és bemondotta a kis szlemével. Én a bemondótól balra ültem és a kis szlem meglepett, mert pikk ász, dáma és nyolcas volt a kezemben. Nem értettem az ellenfél könnyelmű licitjét és persze megkontráztam a kis szlemmet. Az első ütés az ellenfélé volt, aki fölényesen lejátszotta ezután az adu, pikk királyt. Mikor én a királyt az ásszal átütöttem, ellenfelem elpirult, elkeseredetten felhördült és az asztalhoz csapta a lapját, amelynek élén ott feketéllett az egész pikk, minden boneurrel, pikk ásszal, amelyből kettő került a pakliba. A kis szlemmet így mindenesetre megúsztuk Szöllősi Zsigmondtg Meg kell becsülni az ismeretlent, mert így legalább van valaki, akiről nyugodt lélekkel hajlandók vagyunk minden szépet, jót, nemeset feltenni és elhinni. És minthogy kevés ismeretlenről hallottam, aki (amit?) annyira nem ismernek, mint a bridget, — nem tudok megmaradni olyan szobában, ahol kártyáznak — csak a lehető legszebbet és legjobbat mondhatom róla. Ajánlom mindenkinek, aki enélkül a prelegálás nélkül is szereli. * Egyik pesti klubban kedden este, házi kabaréelőadás keretében egy bridge-bohózatot mutatnak be. A címe: A bridgematador, szerzője: Ladányi Lóránt. ♦ Az „Újság" bridgerovatának szánt levelek borítékjára kérjük a jövőben feltűnően ráírni: „Dridge-rovat" ami az egyre növekvő bridgeposta adminisztrációját fogja megkönnyíteni. * AZ 57. SZ. FELADVÁNYT HELYESEN FEJTETTÉK MEG: Apor Magda, Ádám Ede, Babusik Ferenc, Balta Imre, Stauer Alfréd, Bán Mihály dr., Benjámin Ssermanné Boschán György, Bródy Olga, Csermeczky Gyula, Dancziger Jenő, Erős István, Firnberg István, Friedrich Gita, Gál Endre, Grósz Vera, Haas Zsigmondné, Haraszti György, Jámbor József, Kerényi Irry, Klein Tibor, Lichtenstein Nándor, Löwinger Viktor, Melczer Aurél, Pfeiffer Bertalanná, Polgár Adolf, Reichmann Leó dr. Róna Dezső, Salgó Károlyné, Sámuel György, Sámuel Zsigmond, Soós Zoltán, Spitzer Ilka, Slanger Rezső, Strasser Henrik, Szigeti Lajos, Teplánszky Edéné, Tipary Lajos, Tóth Béla, Vágó Károly, Wagner Erzsébet, Weinberger S. Jenő és Zöldhelyi Irén budapestiek: Ambrózy Gyula gróf (Kápolnásnyék), Beck Magda (Berekböszörmény), Brückner Nándor (Budafok), Faragó Miksáné (Szarvals), Feldmann László (Miskolc), Fenyő Lajos (Szeged), gróf Forgách Balázs dr. (Gyraes), dr. Freconné (Temesvár), nyíregyházai Gara György (Miskolc), Gráf Ödönné (Baja), Kemény Sándorné (Győr), Köröndi Károly dr. (Kisszállás), Kövesi Győzőné (Győr), Lobi Géza dr. (Pécsvárad), Mayer Józsefné (Székesfehérvár), Neumann Jánosné (Makó), Robitsek Márta (Szarvas), Ozv Stern Bernátné (Szarvas), Székely István (Beregszászi, Székely Lajos (Csepel), Vadas Imre (Miskolc) és Wiener Emil (Szombathely). A kitűzött jutalmat ezen a héten sorsolás útján NYÍREGYHÁZAI GARA GYÖRGY (Miskolc, Arany János-lstea 21) nyerte. * AZ 58. SZÁMÚ FELADVÁNY MEGOLDÁSA: 7. A - B 1. KöR KÖ9 K52 Kö5 2. KÖD Kötő Kö3 KÖK 3. „fi" hívási kényszerben van, akármit hív,„Y“ átveszi az ülést. (v.) 1. KÖA Kö9 Kö2 ICöK(l) „fi" jól védekezik ebben az esetben. 2. TR T2 T5 T8C) Ha „fi“ most TK-lyal átveszi az ütést, „Z‘‘ nek 1 a treff dáma megmarad átmenetnek és az előbbi helyzet áll elő. 3. TR T3 TD T9 4. Kö8 Köt* KAS Kö5 „A" bármit hoz,ismét „,Y" jut ütéshez. (v.) 1. TB T2 T5 TK „fi" kénytelen átadni „Y" nak az ütést, ha pedig kört játszik, „Z" körjeit teszi magassá. * 5#. SZÁMÚ FELADVÁNY: ♦ A, D, 8, 7 Ci A, K.9,5,4 O _ ♦ D, B, 7, 4 4 A, K. 9, 6, 2 Könnyű (amerikai) rejtvény. Kétféle megfejtés: első ízben treff, azután pikk az adu. ,,A' indul mindkét esetben, oZ"—,,Y“ nagy szlemmet csinál. Beküldési határidő: március 1-ike. * BRIDGEÜZENETEK: Többeknek: Úgy látszik az 58. számú rejtvény igen sok fejtörést okozott egyeseknek. Sokan egyszerűen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a feladat megoldhatatlan, vagy pedig az ellenfélnek kell rosszul játszania. Amint a ma közölt megoldásból kiderül, nem is egyféleképpen lehet a rejtvényt megfejteni. Többeknek kívánságára közlünk ma egy sima, de szórakoztató könnyű feladatot Szenes Imre: 57-es számú megfejtése elkésett. Kispesti megfejtő: Szíveskedjék olvashatóbb névaláírást beküldeni. Grand slem. 1. Természetesen, sőt sokszor fordul elő 2. A gyakorlat ebben az esetben az, hogy ugyanabban a színben eggyel többet kell bemondani.. Akaratos tévedés nem fair, de nem renonce. Sauer György'. Nem kaptuk meg a megfejtést. 4 aMW8HMM&sau.4 Bridgcszalont <.iiísk(írem „Exetturtve koros magányos hely VII.,Vili. ki kilétben. Csakis 16 fái*pasággttl bíró fiaiba jeligére a tökuadók KÖB Ka6 KaK KaD 4. Kö8 P8 PK PB 5. T4 Ka7 KÖ7 KalO 0. TG Ka8 Ke6 T8 7. T7 T2 KO4 T9 8. TA T3 TD TK 9. TB Ka9 T5 T10 ♦ 10, 2 * 4?.. «, 5 & B, 10, 6 A y & D. 8, 3, 2 O A,K,B,8,5,2 ' 00,7,4,3 ♦ 10, 3 | Z 48, 5 4 K, B, 4, 3 A fi 4®. «. 5 & D, 8, 3, 3 Oo, 7,4,8 43. 5 A 7 O n, to, o & Yerekeknek tSÖPK IRTA BÉLA BÁC Hol volt, hol nem volt, — volt egyszer egy icipici kis ember. Úgy hívták, hogy: Csöpke Peti. Akkora emberke volt, mint az öklöm. Csodálatos kis emberke volt. Olyan nagy volt a bajusza, hogy a füle körül csavarhatta. A szakálla meg olyan hosszú, hogy a földet söpörte. Katonaruhát viselt. Kard az oldalán. Sarkantyus csizma a lábán. Csákó a fején. Ott lakott a belvárosi templom tornyában. A galambok jártak be hozzá társalogni vele. Mert Csöpke Peti megértette minden állat nyelvét és el tudott beszélgetni a galambokkal is. A galambok táplálták. A turbékoló galambok hordották fel neki azt a kevés eledelt, amire neki szüksége volt, hogy megtudjon élni. Ila kedve szottyant, felpattant egy galamb hátára, az meg elröpítette oda, ahová menni akart. Csöpke Peti sohasem járt gyalog. Sűrűn látogatott el a csodálatos kis emb Icerke a városligeti állatkertbe, ahol jó és kedves ismerőse volt minden állatnak. Egyszer egy tikkasztó, forró nyári napon Csöpke Peti elvitette magát az Állatkertbe a mókusokhoz, akiket már régen nem látott és akiket különösen nagyon szeretett. Leszállt a galamb hátáról és körülnézett a mókusok ketrecében. A mókusok bent voltak abban a kivájt fatörzsben, amely a ketrec közepén áll , amely arra való, hogy a mókusok benne védelmet találjanak a perzselő napsugár, az eső verése, a viharos szelek és az éjszakai hideg levegő ellen. A karcsú kis állatok most is bent hüsültek az odvas fa árnyékában. Csöpke Peti odalépett a fához és bekopogott: kip-kop, kip-kop. A kopogásra megszólalt a fa belsejéből egy vékony kis hangocska: — Ki az? Csöpke Peti még egyszer kopogott: kip-kop, kip-kop. Erre már az egyik mókus kidugta a fejét a fa nyilasán és amint meglátta Csöpke Petit, nagy örömmel kicsúszott a fából. Utána kibújt a párja is. Mind a ketten nyakába ugrottak a kis emberkének és össze-vissza ölelték. Nagyon örültek a látogatásának. Csöpke Peti is nagyon gyönyörködött a két mókusban s elkezdte dicsérni őket — a mókusok nyelvén, mert Csöpke Peti értett ám mókus nyelven is. Mondom: dicsérte őket, ~ hízelgő, magasztaló szavakkal. — Jaj, de szépek vagytok! — mondotta. — Milyen fényes a szeretek! Milyen hajlékony, karcsú alakotok van! Milyen ragyogó a fekete szemetek! Milyen ügyesen, kedvesen mozogtok! Jaj, de szépek vagytok! Jaj, de szépek vagytok! Mondanom sem kell talán, hogy a kis mókusoknak nagyon jól esett a Csöpke Peti dicsérete. De azután történt valami, ami ugyancsak megzavarta a látogatásnak békés örömeit. Csöpke Peti ugyanis, körüljárva * mókusokat, azt találta mondani: — Kár, hogy az egyiktek farkicája kisebb, mint a másiké. A két mókus erre fölvetette a fejét és a* egyik, akinek a farkicáját Csöpke Peti kisebbnek mondotta, módfelett megsértődött. — Nem igaz — mondotta —, hogy a* én farkincom kisebb. Az övé a kisebb. Az én farkincám hosszabb, mint az övé. Erre a másik mókus bosszúsan: — Nem igaz, amit mondasz. Sőt látja Csöpke Peti: az én farkincám csakugyan hosszabb, a tied rövidebb. — Nem igaz, a tied rövidebb. — Nem igaz, a tied rövidebb. A két mókus ezen úgy összeveszett, hogy haragjukban egymásnak mentek. Najhakaptak, bírókra keltek. Cibálták egymás szőrét. Ütötték, verték, harapták egymást s folyton kiáltoztak: — Nem igaz, a te farkincád rövidebb. — Nem igaz, a te farkincád rövidebb. A szegény Csöpke Peti már látta, hogy nagy hibát követett el, de tehetetlen volt a dühös mókusokkal szemben. Kapkodott a csákós fejéhez és kérlelte a mókusokat, hogy hagyják már abba a verekedést, de azok nem hallgattak rá és tovább püfölték egymást. Végre nagynehezen szétválasztotta őket és így szólt hozzájuk: — Ha már sehogysem tudtok megnyugodni azt ajánlóm nektek, hogy menjünk el egy másik állathoz s kérjük ki az ő véleményét. Az legyen a döntő bíró köztelek. De ígérjétek meg, hogy a döntő bíró ítéletében azután megnyugodtak mind a ketten. Ezt az ajánlatot a mókusok megfogadták s megígérték, hogy a döntő bíró ítéletében meg fognak nyugodni. PETI