Ujság, 1932. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1932-02-28 / 48. szám

á­n­ Premier plán a hangos filmről Egy délután a magyar hangos filmműteremben A filmszcenáriumkönyvekben Pp. jelzéssel jelölik meg azt a felvételi módot, amikor va­lamelyik szereplő arcát a lencse közvetlen közelről rögzíti le. A Pp. premier plánt jelent s most ilyen premier plánt próbálnak csi­nálni, magáról a filmről, a hangos filmről. A közönség közvetlen közelébe igyekszünk hozni a hangos filmet: megmutatná, hogyan készül? . .. * Az első impresszió, ahogy belépünk a zug­lói hangosfilmstúdióba — igen kellemes. Pattogó rutába fogad, amelyet a filmzene­­kar játszik a komponista Angyal László diri­gálása alatt. A zeneszerző ingujjra vetkőzve dirigál, am­iért csak irigyelni lehet, mert­ itt, a mű­teremben nyoma sincs a februári idő csípősségének, nagy meleg terjengi a hatal­­mas lámpák perzselő és vakító fénye forrósá­­got terjeszt, mindenkiről lekivánkozik a kabát. A díszletek, lámpák, állványok tömegén botorkálni előre­ és a következő pillanat­ban elérkezünk a stúdió fődíszletéhez ... Nem tévedés ez? Csakugyan itt vagyunk a Zuglóban? Hiszen ez ... Pontos rekonstrukciója a dunapark­ botét halljának ... A zeneszerző Vincze Zsig­­mond fia, Vincze Márton varázsolta ide, hipp­­hopp, a hotelhallt... Igazán mesteri! (Mond­ják, ez­ az egyetlen díszlet tízezer pengőbe került. Nem is olyan olcsó mulatság hangos­filmet csinálni!) Eleven, zsivajgó élet uralkodik a stúdióban. Ha az ember a filmet a moziban nézi, azt hiszi van egy rendező, egy operatőr, hangfel­vevő és a szereplők .... Itt a hangos film pre­mier plánjában azonban kiderül, hogy milyen sik technikai és adm­inisz­tratív munkaerő kell a hangos film gépezetéhez. Az operatőr­nek, rendezőnek külön segédei vannak, a fő­­világosítómester parancsnoksága alá egész kis hadsereg tartozik: a katonái fenn a ma­gasban ülnek a hatalmas fényszórók mellett s a perzselő fényben ingyen kvartkurát vesz­nek. Díszlet égők, fodrászok, kellékesek, ze­nészeik, a vállalkozás kereskedelmi és művé­szi irányítói hemzsegnek, nem beszélve a sze­replőkről és a statisztákról, akiket a kifestett arcuk nyomban elárul. Ha van a szerző is: László Aladár, a tehet­séges, kitűnő újságíró, aki színpadi sikerei után Píré mindent tud... oinva filmjével most a hangosfilmre is bevonul. A nagy gépezet fődirigense a rendező: Szé­kely István. Szintén azok közé tartozik, akik külföldön csináltak karriert. Pesten futballista volt az MTK-ban és magasugró­s apró humoreszke­ket irt­­hetilapokba. Aztán gondolt egyet s kiment Berlinbe. Évekig senki nem tudott töb­bet róla, minthogy berlini filmgyárak körül ólálkodik. Aztán bekerült rendezőnek. Megcsinálta A­­ nagy vágy című első hangosfilmjét. Óriási si­ker volt. Befutott. Egyszerre márka lett, m­int Korda, vagy mint Kertész. Most hazajött, ren­dezni,, segíteni, egyengetni a magyar hangos­film útját. Süni bajuszt visel, nagy keretes szemüveget hord, mint az amerikai rendezők. És éppen olyan tehetség is. Ami a karrierjét illeti, az egykori magas­­ugró elég magasat ugrott.. . ■k Új folt a magyar hangosfilm-stúdióban: az asszisztensnő, Rejtő Ica, egy fiatal leány tevékenykedik feltűnő buzgalommal, kockás füzetet szorongat a kezében, ebbe néha-néha jegyezget, aztán beszél hol az egyik, hol a másik technikai emberrel, továbbítja a ren­dező utasításait s talán arra gondol, hogy valamikor belőle is­­ teljhatalmú rendező lesz ... Külföldön a nők már ezen a téren is meg­állják a helyüket s Amerika egyik legjobb hangosfilmrendezője például nő: Dorothy Arzn­er. A magyar hangosfilmstúdió agilis asszisz­­tenskisasszonya, úgy látszik, szakított a pesti nők vágyával, nem Greta Garbó szeretné­k lenni, hanem Dorothy Arzner. * A stúdióban nemcsak a földön van élet, hanem­­ a levegőben is A magasban, mint valami függftvasat. az operatőr „kocsija" Most a sín mélypontján áll s innen indul meg, amikor a jelenet felvételét megkezdik lél, fel, egyre magasabbra, hogy ebben a mozgásban lassan ,panorámafelvételt adjon­ az egész hotelhallról. A felvevőgép mellett egyik legrégibb magyar operatőr, Élben Ist­ván szorgoskodik. A gépet kábelek kötik­ össze a hangfelvevő-szekrénnyel, amely mint valami acélkabána a stúdió hátsó részében van. Ez a tanyája Lohr Ferenc hangmérnök­nek, aki itt figyeli, hogy a mikrofonok ho­gyan veszik a hangot. A rendező mellett a hangmixter a hangos film legfontosabb tényezője. ★ Készülnek a felvételre. A jelenetben arról van szó, hogy a kanári­tenyésztők kongresszust tartanak Budapes­ten s a kongresszus főhadiszállása a duna­­parti hotel, amelynek hallját olyan kitűnően idevarázsolták. A segédrendezők (Keleti Már­ton, Bátori Béla, Vincze László) mozgósítják a szereplőket, eltávolítják a díszletből azokat, akiknek nincs szerepük. Igazi nemzetközi társaság verődik össze, még a szoknyás skót sem hiányzik. A film főszerepeit Dayka Margit, Rátkai Márton, Ba­bos Gyula, Eőry Erzsi, Páger Antal, Sarkadi Aladár játsszák, de közülük most csak Sar­­kadinak lesz jelenése. A hotelhallban az epi­­zód­isták jutnak szerepléshez. A statiszták kö­zött sok ismert színész s két régi, híres szín­igazgató —Zilahy Gyula és Balta Kálmán. " A műterem zsibongásába éles dudaszó hasít. Próbál És megkezdődik a jelenet, amely mind­össze ennyi. Baloldalon, a hotel bejáratánál bejön egy hölgy, elvirult szépség­, lelkes kanárirajongó. Kezében kalitka, a csipogó sárga madárral. Egy szállodai alkalmazott kinyitja előtte az ajtót. Eb­ben a pillanatban a magasban megindul az operatőr „kocsija*é s megkezdődik a moz­galmas élet a hotelben. A hall vendégei hal­kan beszélgetni kezdenek, kividről beszűrő­dik a zene, a kanáritenyésztők indulója. Egy­szerre megelevenedik minden. A portás egy új vendéget igazít útba, a szállodából egy házas­pár indul el, a hallba egy fiatal pár érkezik. A kanáris hölgy megszólal: Kérem, hol ta­lálom meg a kanáriszövetség elnökségét? A szállodai alkalmazott: Erre mélóztassék, keresztül a hal­on, jobbra, a kék szalonban. (És mulatja az irányt.) „A hölgy (felemeli a kalitkát és édeskésen mondja): Gyere kis életem! Megyünk az el­nök úrhoz ... Átvonul a hallon. A zene elhallgat. A hallban ülök halkan tapsolnak. Ennyi a jelenet, a filmen mindössze félperc s aki nézi, el sen­ tudja képzelni, mennyi ve­­sződség van vele. Próbálnak ötször-hatszor, amíg a hotelhall megkapja az igazi, természetes életét. Aztán az operatőr kocsijával van baj Korábban vagy későbben indul el, pedig pillanatokra kell egyezni mindennek. Végre megszólal egy ijesztő sziréna. Ez olyan, mint a képviselőházban a vihar­­csengő. Amikor már nem elég az elnök keze- Ügyében levő kézicsengő, hanem­ a villamos­­csengőt kell megszólaltatni. A duda csak próbát jelent, a vad szirénahang felvételt. Ebben a pillanatban a műterem kü­lső fa­lán is kigyullad egy piros lámpa, hogy a műterem környékén is a legnagyobb csendet parancsolja. Vigyázat! Felvétel!* A felvételt megcsinálják, a felvétel­­ nem sikerül. Kiderül,­­ hogy az operatőri kocsi zökken a sínen s ennek káros nyoma lenne a képen. Ki kell javítani a hibát A műtermi munkások nyaktörő ügyességgel felkúsznak a levegőbe, kopácsolják, javítják, erősítik a magasban levő szerkezetet .. Délután háromkor kezdetek ehhez, a felvé­telhez, dolgoztak késő estig és csak másnap sikerült. íme: a félperces hangosfilmjelenet a pre­mier plánban. Ha meggondoljuk, hány percig tart egy hangosfilm vetítése s hány jelenetből áll a kép, akkor kiderül, milyen nehéz munka a hangosfilmgyártás... Pánczél Lajos 2S *—, mert Pátri most már egy „hosszút­épés“ felhajtása után egy darabig szokott áhitatos arckifejezésével nézett maga esé, mint aki megemlékezik gondolatban mindazokról a szentekről, akik kálvinista létére (neje ka­tolikus volt) se hagyták zserben, csak aztán indítványozta a fizetőt a fehér mellénye zsebéből ezüst forintos megkongatásával. — „Volt egy pár virslim..." — Igaz, hogy nem jöttem négy lovon Pestre, mint Sárkány, aki aztán gyalog itt maradt a pesti kávébálzakban és cukorbajt kapott, hanem csak úgy tógás, pataki deák módjára, de nem kell addig félni, míg az édes, legédesebb komámurum keze reszket — mond borravaló helyett a kopottas pin­céreknek, akik az elszegényedett Szikszay­­féle étteremben búcsúztak a vendégtől, amint az sóhajtva ment el, mintha a szive marasztaná, de szólítja a kötelessége. Pátri nagydarab ember volt (felül a má­zsán, hál’ istennek, mint megnyugvással mondogatta ), de mégse keltett valamely különösebb feltűnést. Amikor a közeli Nagy­­imsárcsarnok vendéglőjébe bevonult, mert itt ugyancsak terjedelmes kofaasszonyok, pírosarcú élelmiszerárusok lovaglónadrág­jaikban a szétpattanásig feszülő mészárosok és hentesek tanyáztak, akik a másnapi piac lehetőségét beszélték meg. Legfeljebb a Pátri termetéhez sehogy se illő mogyoró nagyságú orra, amely egy ló rúgása miatt marad piciny, mulattatta volna a kom­asszo­nyokat, ha Pátri a nőneműekkel törődött volna. De egészen másban törte a fejét. A vásárcsarnokok vendéglőjében mindig híres konyha volt, mert frissiben kapta a vendéglő­ az élelmiszereket. Az új zöldség tavasszal és a kis malac a hideg időjárás beálltával itt jelentkezett először. De min­den idénynek megvoltak a maga friss gyö­nyörűségei, amelyeket okos ember a vásár­csarnoki vendéglőben először üdvözölheted. Ugyancsak a hajnali vásár­nyitás miatt itt főztek először utonjáróknak való elede­leket, itt készült el leghamarabb a pörkölt és a tokány, amelyet még az úgynevezett fehérterítékes részben is a saját bicskájával f eszegettek a vendégek. Itt nem lehetett rosszat­ főzni, mert hiszen szakértő volt jóformán mindenki. A mészáros és hentes abból a húsból evett, amit ő adott el az imént a vendéglősnek, csak az elkészítés módján múlott az egész dolog. A kofák számonkérték kacsáikat, jércéiket, amelye­ket hajnalban a vásárcsarnoki konyhára szállítottak. Pesti okos emberek tudták azt, hogy a vásárcsarnoki vendéglőben a leg­kitűnőbb minőségű élelmiszerekből főzik a mindennapi kosztot, ugyanezért beódalog­tak. Ilyen „okos embernek“ érezte magát a­ Pátri is, amikor a vendéglőben körül­nézett, minden vendégnek bekukkantva a tányérjába, hogy mit eszik, mint ahogy gya­korlott vendég rendszerint abból az életből ki szeretne enni maga is, amelyből a vendég­lős eszik. A vendéglős, ezidőtájt Klivényinek hívták, a kassza melletti asztalnál valami pörkölt félét evett. '■t>* Reggelre úgyis frisset főzünk, vala­kinek meg kell enni a maradékot — mondta a vendéglős, midőn a Pátri régi ismerős­ként asztalához telepedett. (Nagyon szere­tett a „kasszák“ közelében üldögélni.) A vendéglősnek a régi szokások betartása szerint őszpiros orra, szürke bajsza, jó kedé­lye volt; a Pátri ■sehogyan se tudta őt meg­szánni azért, hogy a pörköltmaradékot fo­gyasztotta, — a „resztlit", mint Pátri mondta. f — Mindig az a legjobb, ami a tál fenekén marad!­­—­ Oben liegt Schmalzl (Felül úszik a zsír) — vágott vissza Klivényi, a Pátri irigykedő tekintetét vizsgálva. — Ez lehetséges az életben, vagy a hamis­kártyásoknál — felelt a Pátri visszagondolva kártyás korára. — De a pörköltfélénél ez egészen másként van. Az fő át legjobban, ami alul van, nem baj, ha kissé odakozmá­­sodik. Bizonyos, hogy föetlen pörköltet, amely a legtöbb gyomorbajnak az okozója nem lehet a tál fenekén találni. — Persze a szegény vendégek az ilyen ele­­ delekből nem kapnak — mond darahidd múlva sóhajtva a Pátri, miután szokásos áhitatos hangulatába ringatózott is a menny­­beli szenteket hívta segítségül. — Dehogy­nem, ha van olyan, aki el­fogyasztja! Ezek a kofák itt mind kényes­kedő­k, a pénzükért azt szeretnék, hog­­ az ember egész nap frissen főzzön nekik. Meg­szagolják az ételt és eltolják. Itt nem lehet tegnapi holmit eladni, mert egytől egyig értik a módját. Nehéz a vásárcsarnoki ven­déglős helyzete. Pátri gyönyörűséggel hallgatta a vendég­­lősi panaszokat és a legnagyobb megértéssel bólongatott. Addig ,adta a vendéglős, amed­dig panaszkodik. Amikor elkezd kucsirozni, mint ebben az időben a pesti vendéglősök és kávésok szokása volt (amely szokás Bécs­­ből plántálódott Pestre), amúgy se lehetett többé szóbaállani a vendéglőssel. A pirosorrú vendéglős ezalatt egy fém­edénnyel tért vissza, amelynek fenekén még némi pörköltmaradványok látszottak, még pedig komoly marhapörkölt maradványai. A lábast az asztalra helyezte és piros orrá­val ránevetett a Patrira. — Csak így családiasan fogjuk a mara­dékot elfogyasztani, mert külön már nem érdemes tálalni. Sokkal kevesebb ez már, mintsem porciózni lehessen — mondta. A Patri a legnagyobb érdeklődéssel kisérte az eseményeket. Mellénygombjait nyomo­gatta,­­Hiperszalvétát tűzött a nyakába és akkora darab kenyeret vágott, mint a hüvelykujja. — Az emberek nem tudják, hogy mi a jól — kiáltott fel, midőn az asztal közepén álló lábasból a húsdarabokat a porhanyóssá vált burgonyával halászgatni kezdte zseb­késével. A vendéglős a másik oldalról darab­­ideig segített neki, mert a Pátri megdicsőült arca, különös, szinte szokatlan csemcsegése a lábai felett, a holt embernek is gusztust csinált volna. Van abban valami ünnepélyes eljárás: konyhaedényből fogyasztani az ételt, amelyet pincérek máskor frakkban, fehér abroszon és porcellánon szolgálnak Talán senki sem volt a vendéglőben, de még más pesti vendéglőben sem, aki annyira élvezte volna az ételt, mint Pátri, aki a lábast végre kezeügyébe kapta, abban egy­­darabban főtt piros paprikát fedezett fel, amelyet egy darabig kerülgetett, mint vesze­delmes jószágot, de végtére nem tudott ellen­állni az ingernek és a paprikát egy hara­pással bekapta, midőn a hús elfogyott. — Ez is Isten terménye — mondta áhi­­tatosan. A Vendéglős várta, hogy valami hatása lesz a paprikának, de Pát­rinak csak a sze­mei lettek kisebbek. — Természetesen a vendégem volt Pátri bácsi — mond a vendéglős, midőn a­­ven­dég asszonyos, sokrekeszű aprópénzes tár­cáidnál kezdett bíbelődni. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1932 FEBRRUAR 29 V. Pátri megkeresi a kosztját Pátri megelégedetten vette alját a váci­utcai Korona-kávéháznak, ahová a hason­szőrű régi emberek jártak, de Pátri szokása szerint nem a kávéházba nyitott be, hanem a kávéház mellett lévő kis sörházba, ahon­nan átjárás volt az udvaron át a kávéházba. Régi belvárosi ház régi szokása szerint a vendéglő közvetlen a kávéház mellett volt, ne kellessen a vendégeknek messzire menni azokról a helyekről, ahol napjaikat eltöl­töt­ték. A vendéglőben alkonyati csendesség —­­ mert estefelé járt az idő —, a konyhán aludt a tűz, a pincér a sarokasztalnál bóbiskolt, az élet zaja a szomszédos kávéházból hallat­szott billiárdgolyók csattogása alakjában. Gyertyaszentelő napja volt éppen, Pátri a téli hidegtől felhevülve mondta a vendég­lőbe lépvén: — Mindent ettem már ma, csak káposz­tát nem, pedig ilyen téli napon az elkerül­hetetlen. Fridolin, a pincér, helyeslően nézett a letelepedő vendégre. — Nálunk mindig van töltöttkáposzta, de az most hideg. Fel kell melegíteni, Pátri úr. — A világért se! — kiáltott fel a svungba jött vendég. — Hozzon csak egy tölteléket, Fridolin, amúgy fagyosan­, hidegen, némi káposztával, mert úgyis ég a gyomrom. Fridolin, a Korona-kávéház örök Frido­­linja, nagy szemeket meresztett, ritka ven­dég kívánta tőle a töltött káposztát fagyo­san, habár már előfordul vidéki úriembe­reknél .4 parancs, parancs. Fridolin felgyújtott egy gázlángot és egy darab hideg tölteléket hideg káposztával a vendég elé helyezett. .. Pátri egyedül volt a vendéglőben, összes, eddig nélkülözött kényelmét megengedte magának. Mellényét kigombolta más ruha­darabjával egy elemben. Az egyik eugos­­cipőjét letolta a lábáról az asztal alatt kedve szerint csámcsogott, mintha ez gyö­nyörűséget okozott volna neki. — Ez volt a legjobb falat, amit életem­ben ettem — mondta, midőn átballagott a kávéházba és egy forintot „tett" fel a bil­­liárdjátszmára, amelyet egy híres billiárd­­kore­k éppen akkor vívott egy kezdő játé­kossal. Napi kosztját így megkereste, elége­detten, a mennybéli szenteknek hálát adva, malmazott ujjaival. Hajnal a kertben Már nyújtóznak a fák ... hosszú gyökereikkel Mint érző idegszálak, szétfutnak remegen... Férgek tapogatóznak a terhes béna földben Rőt fénycsikók cikáznak a részeg levegőn...! Barna ágát billenti a rőt kopasz akácfa S mint vénülő torz férfi, toprongyosan nevet Hajlik felé a másik... a gyenge szűzi fricska S magáról minden hervadt téli köntöst levet! Duzzadt rüggyé­ sóváran nyújtózkodik az égre, Ad menyasszonyi fátylát... lágyan fonja a köd. Rózsaszín törők szegjük viszik vérző uszályát... S kiséri őt az anyja... a föld, amely örök! Talajt termékenyítve hull az eső a rögre S rá alázattal hajtja, most vad fejés a gaz.. .4z ifjúság az élet... mely ráhullik a kertre 4z öregség a hullás... mely mindent behavar! Benedikt Ilus

Next