Ujság, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
Két morfium injekció — Nem jól érzem magam — mondotta az asszony férjének az injekció után. Ugyanezt mondotta fivérének, Boros Istvánnak is, aki őt pénteken egy későbbi időpontban meglátogatta. Soros Istvánnak szeget, ütött a 'fejébe, adrog és elmondotta nővére panaszát másik sógorának, Ebner dr. ügyvédnek is. Az ügyvéd ezután érintkezésbe lépett P. dr. egyetemi magántanárral, aki, mikor megtudta, hogy Eperjessyné két morfiuminjekciót kapott, olyasféleképpen nyilatkozott, hogy ezt nem tartja helyesnek. Pista, aki már napok óta rendkívül izgatott volt sógornőm betegsége miatt — beszéli Ebner dr. —, nagyon levertem távozott szombaton reggel tőlünk. Szombaton éjjel egy óra tájban Eperjessyné láza negyven fokra emelkedett és férje, akit felköltött felesége azzal, hogy rosszul van, éppen hogy magára kapkodta házikabátját, három lépcsőt is ugorva, rohant le sógorához, Boros Istvánhoz a földszintre, hogy telefonáljon az orvosnak, mert az ő lakásában nem volt telefon. Boros István aludt. Rendes szokás szerint . KEDD, 1932 NÁRCIUS ÚJSÁG Boros István leventeoktató agyonlőtte sógorát, István tanácsjegyzőt, akivel soha még szóváltása sem volt ,"Mondjátok, hogy véletlenség volt" — szólt utoljára az agyonlőtt férfi. Mit mond a házmester, a cseléd és a harmadik sógor , Ebner ügyvéd Ismét gyilkosság történt. A kispesti haramiákra már kimondotta a bíróság az ítéletet, a ráckevei gyújtogató gyilkos sorsa fölött egykét napon belül dönt a pestvidéki törvényszék és szombatról vasárnapra virradóra újabb emberirtás történt Budapesten. Míg az előbbi kettőnél kétségtelenül aljas szándék volt a bestiális bűn indutóoka, addig ennél a legújabb gyilkosságnál egyelőre még tanácstalanul állanak a rendőrség emberei és könnyen lehetséges, hogy sohasem fog kiderülni, mi késztetett egy intelligens, jó családból származó, feddhetlen előéletű, józan, tisztességes,alig huszonkilenc éves fiatalembert arra, hogy a legjobb barátját, imádásig szeretett nővérének a férjét, sógorát, agyonlőjje. A dráma szereplői A Vaskapu utca 7. számú ház négy esztendővel ezelőtt Boros Samu bádogárugyáros tulajdona volt. A nagyon szép, háromemeletes modern bérházat Boros kereskedelmi tanácsos halála után két leánya és István nevű fia örökölte. A két leány férjhez ment. Az egyiket Eperjessy István dr. székesfővárosi tanácsjegyző, a VII. kerületi elöljáró helyettese vette feleségül ezelőtt hét esztendővel és a házastársak ennek a háznak első emeletén, tehát saját házukban laktak. A másik leányt egy igen jónevű budapesti ügyvéd, Ebner Ferenc dr. vette feleségül, akinek az Üllői út 119. szám alatt van lakása és irodája. A harmadik testvér, Boros István 29 éves fiatalember, középiskoláinak elvégzése után beiratkozott a műegyetemre. Majd abbahagyta tanulmányait és az iparutcai elemi iskolában levő leventeosztagnak lett a tanítója. A leventeoktatást nagyon szerette ez, a„ csendes” jómodorú és szűkszavú fiatalember, egészen addig, amíg néhány hónap előtt, pontosan november havában, betegeskedni nem kezdett. A betegség, amelyről eleinte nem tudták micsoda, annyira erőt vett rajta, hogy lemondott a jó testi kondíciót igénylő leventeoktatói állásról és újra beiratkozott a műegyetemre, hogy tanulmányait ezen a csekély fizikai erőt igénylő pályán folytassa. Boros István ugyancsak a Vaskapu utca 7. számú házban lakott, ahol a földszint egyik saroklakását rendezte be magának. A fiatalemberre a házmester, Kocsis László és felesége takarítottak, akik egyébként feljáratosak voltak a másik háziúrhoz, Eperjessy Istvánhoz is. Az influenzajárvány, amely olyan veszedelmes méretekben terjed a fővárosban, Borosék családját sem kímélte meg és mintegy tíz nap előtt Eperjessy Istvánné beteg lett. Mikor az asszony beteg lett, Boros szinte kétségbeesett. Megrémült a férfi is és mindketten orvos után szaladgáltak. A férj más orvost ajánlott és Boros István is más orvost akart. így történt, hogy a férj jogával élve, azt az orvost választotta feleségéhez, akit ő jónak talált. . A betegség azonban egyre tartott és nem látszott az asszonyon javulás, ugyannyira, hogy az utóbbi napokban többször előfordult, hogy hirtelen orvost kellett hívni Eperjessynéhez. Pénteken Eperjessyné kezelőorvosa — a család állítása szerint — az asszonynak két morfiuminjekciót adott, most is az ágy lábánál hevert kedvenc pulikutyája. Jól tudta ezt Eperjessy is, akinek azonban sógora tudtával volt egy kulcsa, amely ennek lakását nyitotta. Kinyitotta tehát Eperjessy a lakást, bement sógora hálószobájába, ahol óvatosan felemelte a telefonkagylót, hogy kezelőorvosát felhívja. Már éppen tárcsázta a számokat, mikor Boros István felriadt álmából. — Mit csinálsz? Hova telefonálsz? — kérdezte idegesen, mint egy álmából felriadt ember Eperjessyt. — Vilmának negyvenfokos láza van, az orvosért telefonálok! — szólt Eperjessy. — Ne telefonálj! Nem engedem a nővéremet megölni! — tiltakozott az ágyában felülve, ingerült hangon Boros. — Csak nem hagyom orvos nélkül? — felelt a férj és füléhez emelte a hallgatót, mert közben letárcsázta a számot. Boros ebben a pillanatban kiugrott az ágyából és kikapta sógora kezéből a telefonhallgatót: — Megtiltom, hogy telefonálj! A következő percben pedig odalépett a fali dugaszhoz és a telefondrótot kihúzta. Hogy a következőkben mi történt, éppúgy, mint a fenti párbeszédet, csak Boros István előadása alapján lehet rekonstruálni. Eperjessy, látva, hogy sógora elötte érthetetlen okból ennyire ingerült, sőt azt lehet mondani dühödt állapotba került, ellökte magától, hiszen sürgős volt a telefonálás. Halálos birkózás közben a két férfi bírókra kelt. Boros bizonyára az eltaszítástól még ingerültebb állapotba került és a két férfi formálisan verekedni kezdett. Verekedés közben Boros valahogy kiszabadult Eperjessy karjaiból és az éjjeli szekrényen szabadon fekvő revolverhez kapva, talán a pillanat tört része alatt elsütötte és eltalálta sógorát. Eperjessy negyedkettőkor csapzottan, izzadtságtól csurogva, kopogtatott Kocsis László házmester ajtaján. A házmesterné ébredt fel. Azt hitte, valamelyik lakó akar kimenni és csengetés helyett kopog. Mikor azonban az egyik háziurat megpillantotta a nyitott ajtóban, megijedt: — Jaj, nagyságos uram — szólt —, talán rosszul van a nagyságos asszony? — Bizony rosszul van — felelte Eperjessy, amint ezt Kocsisné elmondja. — De én is rosszul vagyok. Haslövést kaptam. Közben Eperjessy roggyanó térdekkel nagynehezen bevánszorgott a házmesterek konyháján keresztül a szobába és ott leült a megvetett ágyra, amelyben Kocsis László feküdt. „Az a bolond Pista hasbalőttét — képzeljék — mondotta Eperjessy nyöszörgő hangon —, lejöttem telefonálni Pistához, hogy a feleségem rosszul van. És a Pista nem akart engedni. De én kétszer is akartam telefonálni. Azután az a bolond Pista hasbalőtt. — Eperjessy úr nem mondott többet — folytatta a házmesterné. — Én felrohantam a nagyságos asszonyhoz, a férjem pedig telefonált. — Eperjessy nagyságos úr — veszi át a szót Kocsis László — közben rosszul lett és percről-percre jobban elhalványult. Rohantam a mentőkért telefonálni, akik bekötözték és elvitték. — Azután elszaladtam Ebner doktor urékhoz és a doktor ur a nagyságos asszonnyal, meg egy rendőrrel együtt idejöttek. — Igen — beszéli megint a házmesterné —, mikor a nagyságos urat elvitték a mentők, a hordágyon fekve magához intett. — Mondják azt, hogy véletlen történt. Ez volt az utolsó szava. Eperjessy István 42 éves, székesfővárosi tanácsjegyzőt bevitték a Fasor-szanatóriumba, ahol hiába operálta meg Adám professzor, vasárnap délután négy órakor hashártyagyulladás következtében meghalt. Minderről semmit sem tudott a nagybeteg Eperjessy Istvánné, akit Ebnerék egy autón még szombaton éjszaka elvittek üllői úti lakásukra. Ugyanoda vitték magukkal Boros Istvánt is, mert attól féltek, hogy öngyilkosságot követ el. Ebner dr. ugyanis megkérdezte tőle még szombaton éjjel: — Mit tettél, te szerencsétlen? Boros réveteg szemmel tekintett maga elé és ő is kérdezett: — Csak nem találtam el a Pistát? Ebner dr. rábólintott. Ettől Boros szinte önkívületi állapotba került és a következő pillanatban felugrott, bizonyára azzal a szándékkal, hogy ugyanazzal a revolverrel, amelylyel sógorát lelőtte, magával is végezzen. MikorKocsis házmestereknél jártunk, ott volt Boros Istvánnak két leventeoktató barátja. Ez a két fiatalember talán Boros István sorsára perdöntő jelentőségű körülményeket közölt e sorok írójával. — Szegény Pista, nagyon jó fiú — mondják egybehangzóan. ‘— Egészen bizonyos azonban, hogy exaltált, sőt bizonyos tekintetben talán nem is beszámítható. Erre elmondták, hogy többször előfordult, amikor baráti körben vele együtt voltak, hogy Boros a legvaskosabb tréfákat is mosolyogva vette tudomásul és még ha talán azt mondották neki tréfásan, valamilyen elmondott történetre, hogy ,,na ne hazudj már annyit“, nevetett, legyintett a kezével és túltette magát a dolgokon. — Előfordult azonban — mndja az egyik barát —, hogy máskor meg a legcsekélyebb dologért elvörösödött és magából kikelve támadt az illetőre, akinek sejtelme sem volt arról, hogy mivel ingerelhette fel ennyire Boros Istvánt. Boros István szombaton éjjel sógorához, Ebner dr. ügyvédhez került, ott volt egész addig, míg a főkapitányságra nem vitték. Vasárnap délután Boros kiment a konyhába, hogy, Ebnerék cselédleányától gyufát kérjen. Természetes, a leány tudott az éjszaka történtekről, illetve úgy tudta, hogy véletlen szerencsétlenség történt. Miközben gyufát adott Borosnak, megjegyezte: — Tetszik látni, Pista úr ii, mi az, egy emberéleté Szegény Eperjessy nagyságos uri Boros, aki éppen cigarettájára gyűjtött, a cselédlánynak erre a szavaira nem is válaszolt, hanem mint, ez mondja, olyan szemeket vetett reá, hogy a cselédleány ijedten menekült előle a konyha egyik sarkába. A harmadik áldozat Az üllői út 119. számú ház harmadik emeletén lakik. Ébner Ferenc dr. feleségével, aki szintén Boros-leány. Délután négy óra, a család ebédel. Ott ül az asztalnál az ügyvéd, a felesége és a szerencsétlen véget ért Eperjessy felesége is. A leány érintetlenül viszi ki az ételeket. Ebner dr. pedig egy másik sógorral vonul vissza egyszobába és azzal tárgyal. Kihallatszik az előszobába, amint özvegy Eperjessy Istvánné sírva mondja, elcsukló hangon: — Nem ... akarta a Pista... hogy István ... orvost hívjon. Nem, akarta, nem akarta... . Egy másik hang: — Miért nem akarta? Erre nincs válasz. Közben a cselédleány szól, hogy menjek be Ebner ügyvédhez. Az ügyvéd, aki maga is súlyos beteg, súlyos reumája van mindkét lábában és állandóan kezelés alatt áll, ezt mondja: — Nem lehet a Pista beszámítható! Hiszen olyan békességben, szeretetben és boldogságban éltek ők hárman együtt a Vaskapu utca 7. szám alatt, hogy nem is lehet józan ésszel megérteni a történteket. — Nem volt a sógorok között sohasem szóváltás? Az ügyvéd keserűen mosolyog: — Nem, dehogy. Egymás kedvét keresték folyton és mind a ketten a Vilmát babusgatták. Nem lehet tudni, talán sohasem lehet majd megtudni, hogy a férj szerelme volt-e nagyobb, vagy a fivér szeretete? Azután elmondja az ügyvéd, hogy Boros Istvánon, amióta az édesanyja meghalt és amióta ő maga is súlyos, sőt életveszélyes beteg, egyre-másra vettek észre olyan tüneteket, amelyek arra engednek következtetni, hogy nem józan. Mit mond az elmeorvosszakértő ? A kirlöhös és érthetetlenhátterű" gyilkosságra vonatkozóan Feldmann Sándor idegei W ÓNIÁS! Leromlott gazdasági viszonyaink, kereseti lehetőségek megcsappanása arra késztettek bennünket, hogy a fogyasztóközönség vásárlóképességével összhangba hozzuk közel 2 évtized óta közismert cikkünk, a DIANA-FOGKRÉM eladási árát. Tubusonként 48 fillérért, tehát eddig szinte példátlan olcsó áron kapható mindenitt kiváló minőségű fogkrémünk. A közönség megértette és méltányolta elhatározásunkat, mert a Diana-fogkrém fogyasztása néhány hét alatt gyors iramban megsokszorozódott Az átütő siker az utóbbi napokban — sajnos — megdöbbentő jelenségeket váltott ki. Egyes üzletekben meglepetésszerűen idegen egyének jelennek meg és mindenki előtt hangos szóval elítélt véleményt mondanak a Diana-fogkrém minőségéről. Mielőtt a felocsúdó kereskedő bővebb felvilágosítást kérhetne, ahogy jött, már el is tűnik az ismeretlen panaszlevő Minthogy e jelenségek bizonyos rendszerességgel több helyen feltűnően megismétlődnek, nyilvánvaló, hogy rosszhiszemű, átlátszó célzatú hírnévrontás próbálja aknáit ily módon lerakni. Óva intünk tehát minden kereskedőt és fogyasztót attól, hogy ity ravaszul kieszelt és alig megtorolható támadásoktól magát megtéveszteni engedje és kérünk mindenkit, támogasson bennünket ama törekvésünkben hogy a hitelrontó egyéneket, illetve az eljárásuk hátterében meghúzódó alantas üzleti célzatot igazoltatás útján leleplezhessük. Az első három leleplezett egyén kézre kerítésénél kifejtett sikeres közreműködést megfelelő jutalomban részesítjük. Egyébként klcs felelősséget vállalunk a Diana fogkrém kifogástalan, bármely más hasonló készítménnyel egyenrangú minőségéért. Diana Ipari és Kereskedelmi Részvénytársaság. vos a következőkben foglalja össze véleményét: „ — Ha az esetre vonatkozó első impreszszióimat összevetem ismereteimmel és tapasztalataimmal, akkor azonnal eszembe jut a francia Madame Lefebvre esete, aki menyét agyonlőtte, mert nem tudta elviselni azt, hogy forrón imádott fiától „idegen“ nőnek gyermeke legyen. Nincsen kizárva, hogy Boros István esetében, ha tartalmilag nem is ugyanilyen, de lényegében és mechanizmusában hasonló motívumok játszottak szerepet. Ezek a motívumok régóta élhettek benne, régóta viaskodhatott velük, csak a reakciót, csak az indulatokat érezte, a mögöttük rejlő érzelmi erőket nem. Ezeknek — valószínűleg — sohasem volt tudatában. — A modern lélektan meglátásai és megállapításai előbb-utóbb feltétlenül jogreformra fogja kényszeríteni az igazságszolgáltatást ezekben a kérdésekben. Ha feltevésem helyesnek bizonyulna — ezt csak alapos lelki vizsgálat állapíthatná meg —, akkor, r/tP ,a\(pttes értelmileg teljesen beszámítható és tájékozott is, bizonyos, hogy indulatilag beszámíthatatlan. — Szükség van ennek az újnak tetsző pszichiátriai és jogi fogalomnak a bevezetésére, ha az ilyen eseteket meg akarjuk érteni és ha — a meglévő törvények értelmében — nem akarunk büntetéssel sújtani olyan embert, akit törvényeink a büntetésből, beszámíthatlanságuk miatt, kizárnak. — Kizártnak tartom, hogy a tettes életét szorgosan átkutatva, ne találnánk életében olyan körülményeket, melyek fenti feltevéseket igazolják. Bizonyára mindig exaltált ember volt, aki hirtelen jelentkező indulatainak hatása alatt állott és annak tanúbizonyságát sokszor szolgáltatta. — Ismétlem: magának a tettesnek és valamennyi körülménynek alapos és befolyásolatlan elemzése alkalmas csak arra, hogy ebben a bonyolult tragédiában abszolút világosan lássunk és az igazságszolgáltatásnak a segítségére lehessünk. Ez a szörnyű tragédia, amelynek a legszerencsétlenebb áldozata özvegy Eperjessy Istvánné, hiszen férjét és fivérét veszítette el egyszerre, talán nem is annyira a jogászok, mint inkább az ember pszichéjével, ezzel a ma még misztikusnak nevezett tudománnyal foglalkozó orvosok igazmondásán fog befejeződni — egyelőre. Szűcs Nándor A politika hívei Többször megemlékeztünk már arról, hogy a kormány az összeférhetetlenségi reformon, dolgozik, amely szigorúan szabályozza az ügyvédképviselők tevékenységét is. Zsilvay Tibor igazságügyminiszter végleg elkészítette a reformra vonatkozó javaslatot, amelynek lényegéről a következőket mondotta: :— Sok tekintetben az összeférhetetlenségi reform javaslatánál megszóríásokról lesz szó. A javaslat indokolásának szövegezésén éjjelnappal dolgozunk. Remélem, hogy a javaslatot még ezer a héten a Ház elé terjesztem. A javaslat nemcsak a képviselőhöz, hanem a felsőház tagjaira vonatkozóan is tartalmaz rendelkezéseket az összeférhetetlenségi kérdéseket illetően. MALINEM | Ozájfertőtlenítő influenza idején |