Ujság, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-30 / 71. szám
4 már csak nyolc, hétfőn este pedig már csak négy csapat maradt versenyben. Ekkor esett ki a favorit KMAC—Fészek-Club csapat (Szerviczky dr.—Leitner—Ferenczy és Cohen) főleg azért, mert Szerviczky dr. rosszul lett és szanatóriumba szállították. Hétfőn éjjel a Lipótvárosi Kaszinó I. csapata megverte a Molnár dr.—Alpár—Keleti—Klórteamot, a Sziget-Club pedig a Lipótvárosi Kaszinó II. csapatát.* A döntőt kedden este ugyancsak a Hungária-szállóban játszotta le a Lipótvárosi Kaszinó I. csapata (Kiinger Pál — Hilb Jenő dr. — Hernád István dr. — Bokor Imre), a Sziget-Klub (Ujj György — Hausner Károly — Palkovits Béla — Szatmári Kálmán). A két asztalt külön teremben állították fel és mindkét partit a kibicek és drukkerek sokszoros gyűrűje fogta körül. Megjelent a döntőn kedden este jóformán az egész Lipótvárosi Kaszinó és a Sziget-Klub, hogy csapatuknak drukkoljanak. Már jóval a játék megkezdése előtt annyian ültek és állták körül az asztalokat, hogy maguk a játékosok is alig tudtak helyükre jutni. Olyanok is voltak a közönség soraiban, akik nem is tudtak bridgelni s csak azért jöttek el, mert úgy érezték, hogy illik jelen lenni egy ilyen jelentős társadalmi eseményen. A hölgyek — természetesen mind a négy napon más toalettben — izgultak a legjobban. Egy-egy parti lejátszása után megindult a sugár-bugás, mindenki megmondta véleményét a látottakról. Különösen abban a teremben volt sok néző, amelyikben a két ellenfél erősebb párja mérkőzött. A játék első félidejében a Sziget-Klub Ujj—Hausnerpárja és a Lipótvárosi Kaszinó Hernád dr.— Bokor-párja kapta az offenzív lapokat. Míg azonban a Sziget-Klub-pár nem tudta kihasználni a jól védekező Klinger—Hild dr.-pár ellen kedvező lapjárást, addig a Hernád dr.—Bokor-kettős teljes mértékben kilicitálta és megjátszotta lapját. Tizenhat leosztás után a félidőben a Lipótvárosi Casino 3500 pontos, szinte behozhatatlannak látszó előnyre tett szert. A szünet éjfélig tartott és ekkor ültek le a játékosok a kibicek fokozódó érdeklődése közben a második félidőhöz. A helyzet ezután sem változott, mert a Sziget-Club nem tudott a most már óvatos taktikával játszó Lipótvárosi Casino ellen a hátrányból semmit sem ledolgozni. Éjjel két órakor ért véget a verseny, amelyet a Lipótvárosi Casino csapata nyert meg a Sziget-Klub csapata ellen. Létrejött a megegyezés Japán és Kína között Sanghaj, március 29. Hivatalos japán közlemény szerint kedd reggel megegyezés jött létre Japán és Kína között, amelynek értelmében minden japán-kínai ellenségeskedést teljesen beszüntetnek. MŰSORON KÍVÜ HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSAIM Azoknak a tanulmányoknak mintájára, melyek húsvét alkalmából egyrészt lexikonok segítségével, másrészt hasból készülnek s hírt adnak spanyol, mexikói, eszkimó és palóc népszokásokról — a lapok mellékleteinek kedvenc csemegéi ezek —, megkísérlem én is feljegyezni húsvéti népszokásaimat. Annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy az egyes ember is van olyan exotikus, mint egy nép. Az én húsvéti népszokásaim például, amenynyire visszaemlékezem kisgyermekkoromra, nyílt és szemérmetlen rablóhadjáratra hasonlítottak. Húsvét hétfőjén édesanyám szépen felöltöztetett sötétkék ruhámba, patyolattfehérre mosott pikényakkendőt kötött nyakamba, magamhoz vettem a locsolóflaskát, melyet előző este sajátkezüleg preparáltam — egy terpentines üvegről levakartam a vignettát, apám kölnivizéből s anyám parfőmjéből néhány cseppet öntöttem az üveg aljára, az igy nyert esszenciát szinültig hígítottam vízzel s a tejes folyadékkal telített flaska nyílását aztán rongydarabbal kötöttem be , s útnak eredtem. A sarkon várt Murci. Spanyol eredetű ezredes fia volt, s apja pausáléban verte el minden héten, csütörtök este, a nadrágszijjal, akár volt rá oka, akár nem. Marcit is szépen felöltöztették kedves szülei sötétkékbe s ő flaska helyett zseb óraszerü locsolót szorongatott nadrágzsebében — ezt a rovátkás, ujjnyomásra hegyes sugárban locsoló ál-zsebórát minden drogériában árulták akkoriban, s Murci bizonygatta, hogy sokkal praktikusabb, mint a flaska. Egyrészt, ha kis szerencsével járt az ember s megfelelő helyzetben érte az áldozatot, a fülbespriccelt hegyes sugárral éles fájdalmat lehetett okozni, másrészt vízzel is lehetett tölteni, ami sokkal olcsóbb. Murci tehát elkérte locsolóvízre otthon a pénzt, meg is tartotta, ellenben vízzel locsolt. Ilyen fejlett kommerciális érzéke volt Murcinak. Bevallom, akkoriban még nekem is. Az öntözködés gyors, átfogó és sikeres lebonyolításához például csukott konflist béreltünk, mert kiszámítottuk, hogy így jutányosabb. A konflis Síd issérveire,tudtunk aratni egy délelőtt, reggel kilenctől déli egy óráig, harminc, ha jól ment negyven kassai családot. A kocsisnak, aki évközben családjainkat amúgyis fuvarozta s nekünk kivételes árat számított, egy forintot fizettünk a délelőttre, s ahol lehetett, loptunk neki szivart. Kilenc óra felé már elhelyezkedtünk a csukott kocsiban és útrakeltünk. Pontos tervrajzunk volt, sokéves gyakorlatunk, mélyreható terepismereteink. Percre dolgoztunk, udvariaskodás és nyájasság nélkül, gépiesen és komoran. A külső „glaszin“ kezdtük el — csak tudnám, miért nevezték glaszi-nak? — s szűkülő körökben haladtunk a Belváros felé. Egy-egy állomáshelyre legfeljebb három-négy perc jutott a kimért időből. Kitanultuk, hogy a legrosszabb üzlet, ha egyszerre állítunk be valahová, ilyenkor csak egy selyem-, vagy bársonytojást adtak egyikünknek s a másikat egyszerűen megkínálták süteménnyel. Ezért, amig az egyik fenjárt és inkasszált valahol, a másik lenn várt a kocsiban, egyszer Marci ment előre, egyszer én s a másik aztán percek múlva, ártatlan arccal követte. Odafenn nem sokat teketóriáztunk: a vidéki szalonokban a megtérített asztalon édes vanília- és császárkörte-likőr csillogott metszett üvegekben, gömbölyű porcellántálakon diós- és mákoskalács dagadt halomra, a szobában úszott az ellocsolt pacsuli-viz édeskés szaga, a házigazda dörmögő leereszkedéssel veregette meg vállunkat, a házikisasszony kisütve, felkomnizva s nedvesre locsolva selypitkezett s a háziasszony nyájas mosollyal lépett a zsurasztalhoz, ahol az ajándék tojások és nyuszik sorakoztak. Nem sokat beszéltünk. Köszöntünk, villámgyorsan locsoltunk, ahol lehetett, loptunk a kocsisnak szivart, megittuk a császárkörtét s mint egy inkasszáns, mint egy gázgyári számlakihordó, már loholtunk is odébb. Néhol a konyhában a vízcsapnál utántöltöttük a locsolóvizet. Nem kerültük el ismeretségi körünk alacsonyabb társadalmi rétegeit sem. Családunk suszterét éppen úgy felkerestük, mint a polgármestert, vagy a főispánt. Ahol kinézett valami, azt villámgyorsan letaroltuk, lihegve és fáradtan dolgoztunk, lépcsőn fel, lakásba be, a magányos öreg hölgyeket éppen úgy meglocsoltuk, mint lányos házakban a kisasszonyokat, és lenn a csukott konflis párnáin gyűlt a zsákmány, míg dél felé, kimerülten és émelyegve a sok császárkörtétől, ki nem kötöttünk odahaza. Micsoda zsákmány volt ez! ötvem-hatvan finom, vörös, halványkék, rezedazöld selyembe burkolt, kézifestéssel ékített, óriási húsvéti tojás, tele a legnemesebb bonbonokkal, drazséval és a szerényebb szaloncukorral! Volt köztük egy, mely a körforgás során minden évben visszatért: egy panorámatojás, melynek egyik végében kis üvegablakon át lehetett betekinteni a tojás belsejébe, ahol árkádiai tájat pillantott meg a szemlélő, plasztikus figurákkal, pásztorral és juhokkal! Két cukrász volt a városban, Megay és Kisváry. Másnap Murci elvitte a drága és nemes tojásokat Kisváryhoz és átalányban eladta. A pénzt feleztük. De Kisváry jövőre eladta ugyanazokat a tojásokat a kassai családoknak, s így keringett a néhány száz tojás évtizeden át kezeink között. Személyesen ismertük valamennyit Locsolnak-e még a fiuk vidéki városokban húsvétkor, s divat-e a húsvéti ajándék, nem tudom. Nekem gyönyörű emlékem ez a kalózkirándulás. Divat-e még az a szellemes locsolóeszköz, mely kabátgomblyukba dugott művirágból permetezett a gyanútlan hölgy arcába rózsaillatot? S mi volt a sok, apró és együgyű húsvéti népszokás értelme? Ma már, hála analitikus barátaimnak, tudom: a nyúl a termékenység, szaporaság szimbóluma, a tojás hasonlóan, s hogy a fiúk megöntözik a leányokat, az is ősrégi, tavaszi szimbólum. De mit segít rajtam a sok tudás? El is csodálkoztam a minap, mennyire változtak az utolsó években húsvéti népszokásaim. (m. a.) A borotválkozás idejét egy harmadára szállította, az árát felére mérsékelte a világhírű Dr. Morisson borotváló krém gyárosa. A víz, szappan, ecset használatát feleslegessé tevő s 2 perc alatti kényelmes borotvállkozást biztosító, Magyarországban készült Dr. Morisson borotváló krém ezentúl 1,60 fill., 1 pengő 20 és 2 pengőért kapható a szaküzletekben. ANNA SEGHERS J (Copurlahl bp Pantheon.) A STO BARBARÁS HALÁSZOK MÁRAI LÁZADÁSA SÁNDOR Regény. Egyedül jogosított magyar fordítót. Alig ért a lépcsőre, odalent újra kopogtak. Visszament, a szoba tele volt katonákkal. Desak után érdeklődtek, akinek nem volt nyoma semerre. Kutatni kezdtek a szobában. Ebben a hónapban már harmadszor. Hamarosan abba is hagyták. Jókedvűen viselkedtek, ihattak már előzően is és most tovább pityizáltak. Mária ismerte már legtöbbjét a fövenypartról. Szárazföldi emberek voltak valamennyien, legtöbbjük ez évben látott először tengert, télen át a szigeten unatkoztak. Ismerte azt a hosszú, torzonborz alakot is, aki most hóna alá nyúlt és a falhoz szorította. Még egy részegen is oly fiatal volt italtól vörös arca, hogy mindenek dacára jóindulatúnak érezte. — „Ahá, te vagy az“ — mondta —, „aki felcsaltad a Bredelt annak idején s te tartogattad itt a Hullt és a kis Brunt is odalentről.“ — Talán hallott harangozni valamit és azt szajkózta, mert a katonának kedve szottyant egy kis gonoszkodásra is. Hüvelykujjaival megszorította a lány vállát és térdét hasának feszítette. Mária mereven bámult rá, aztán hirtelen kicsúszott karja alól. A katonák nevettek, utána kaptak, Mária megint elsiklott közöttük. Feszülten figyelt, nem érkezik-e még haza Desak az üzletbe, de nem volt nyoma sem. A fiatal torzonborz bosszankodott, az asztalra szorította Máriát, felsőtestét hátralapította az asztal lapjára. Mária nem értette, miért dühödtek meg éppen most és valamennyien egyszerre a Kedel féle katonák az ő sovány, nyomott rult testére? Nem is érdekelte. Az sem érdekelte, hogy először tépik-e szét ruháit és csak azután bőrét és haját. Még ez a különös, üvegszilánkélességű, igazán elviselhetetlen fájdalom sem érdekelte. De ami érdekelte, az a sárga kendő, azt lecsavarta közben nyakáról és messzire eltartotta magától. Ugyanazt a kendőt, melyet Hull a Margitsziget strandján vett először észre, s később felismerte a hajón. Talán, mert különösen tetszett neki ez a rongy, vagy valamilyen más okból, talán, mert azt hitte akkoriban, hogy élete sorsa most fordul majd meg és beállítanak a gazdag barátok életébe, akik könnyű kézzel ajándékoznak kendőt. Mária reménykedett és bízott ebben a kendőben. S mikor az egyik megkísérelte felnyitni összeszorított ujjait, az öklök magasan feje fölött, kiszáradt, kicsavart karjai végében, kétségbeesett, makacs és végül is győztes harcba kezdtek. Desak, mikor hajnalban hazatért, üresen találta a házat. Az öreg Kedel ott tartotta éjszakára az őrségen. Néhány nap múlva kényszerítették Desakot, hogy adja el a sentést és hagyja el a falut. Most megállt a szoba közepén. Cserepek és tócsák között feküdt Mária, teste lecsúszott a asztalról. A lány feléje fordította fejét, lábait felhúzta még magasan testéhez, de a sárga kendőt kebléhez szorította, mint anya gyermekét. * Miután a halászok kijelentették, hogy hajlandók hajóra szállni, és elfogadják az új tarifákat, a hatóság is szabaddá tette az utat St. Barbara alsó házsorai felé. Nem történt tehát semmi rendkívüli — ólomsúlyú nyugalom terpeszkedett el a fensikon Az asszonyok, mikor Hull elhaladt mellettük, gyorsan visszatértek kunyhóikba. A fiú lesietett a szirtek alá pajtásaihoz a csónakokba, aztán valamennyien visszaloholtak fel a magaslaton, az után álltak már néhányan, hozzájuk csatlakoztak, bekopogtak a házakba s magukkal hívták a többieket is. A piactér körül villogtak a fények, mint mindig, majd lehúzták a zsalukat. A házak mintha behunyták volna aggodalmukban szemeiket. Minden rendben volt, holnap reggel indulás, a tarifákat elfogadták, ez most az estidő, a vacsora, a lámpák ideje. A halászok tovább vonultak. Egy pillanatra talán terveztek is valamilyen rendkívüli esztelenséget, ők maguk sem értették, de talán csak abban telt kedvük, hogy egy csoportban vonuljanak tovább. Elhagyták Alsó St. Barbarát és lekanyarodtak a homokfúvásokhoz. Az ut uton vándoroltak tovább, mely a portsebastiani országútba torkollott. Mikor elértek az itatómedencéhez, ahol az út elkanyarodik a barakok felé, összetalálkoztak a Kedel-féle katonasággal. Már besötétedett, az itatómedencénél teljes éjszaka fogadta a menetet. Először csak homályos tömeget láttak s szemközt a, nyílegyenes, csillogó vonal: katonák. A katonák is sötét tömeget láttak csak, s közbül néhány magyarázhatatlan fehér foltot: halászok. Néhány méter tisztes távolságban, egy lépéssel sem túl közel, egy lépéssel sem messzebb, megállt a két csapat szemközt egymással. A katonák észrevették, hogy aszszonyok is vannak a halászok között, fehér főkötősek. Nem sokan, mert csak azok jöttek el, akik a városban hagyták férjeiket, vagy egyáltalán nem volt már senkijük. A katonák és a halászok megálltak szemközt egymással, s most észrevették, hogy már közel az éjszaka. A legelső sorban fehérlett Nehr Katalin fiatal, kiváncsi arca. Főkötője kissé hátracsúszott, a homlok és a főkötő között megmutatkozott Nehr Katalin világosszőke hajának egy fonatja, oly puha, átütő fénnyel, ahogy egészen fiatal asszonyok haja tud csak fényleni. Az éjszaka előrehaladt, már derengett is lassan. A halászok egy lépést sem tettek előre, de nem is hátráltak. Csak álltak. S a katonák villogó vonala sem meredt már olyan nyílegyenesen, s a halászok tömegében időnként imbolyogtak a fehér foltok. De engesztelhetetlenül néztek továbbra is farkasszemet, teljes kimerültségben. (Folytatása következik.) ÚJSÁG SZERDA, 1932 MÁRCIUS S6 Ferenczy Tibort kinevezték főkapitánnyá Jelentettük, hogy már napokkal ezelőtt végleges döntést hoztak, hogy Ferenczy Tibor dr. lesz az új budapesti főkapitány. Ferenczy kinevezése a hivatalos lap keddi számában már meg is jelent. Horthy Miklós kormányzó március 26-án írta alá a kinevezési dekrétumot, amelyben Ferenczy Tibor dr. kerületi rendőrfőkapitányt a m. kir. államrendőrség budapesti főkapitányává kinevezte. Ferenczy, mint jelentettük, Aradon volt ügyész, majd a forradalmak után a debreceni kapitányság élére került. Debrecenből Szombathelyre helyezték át, majd a vidéki főkapitányságok megszüntetése után a belügyminisztériumhoz osztották be szolgálattételre és legutóbb a rendőrségen működő racionalizálási bizottság elnöke volt. Értesülésünk szerint Ferenczy Tibor dr. április elsején veszi át a főkapitányság vezetését. Április elsején megy ugyanis nyugalomba Bezegh-Huszágh Miklós dr., a volt főkapitány. Ferenczy főkapitánnyá való kinevezésével egyidőben jelent meg Ghiczy Tihamérnak, a rendőrség vidéki főkapitányságának vezetésével megbízott főkapitánynak előléptetése. A vidéki főkapitányságok megszüntetésével a belügyminisztériumban külön osztály vezeti az összes vidéki rendőrségek ügyeit. Ennek az osztálynak vezetője Ghiczy Tihamér dr., akinek most a kormányzó a IV. fizetési osztály jellegét adományozta. Minisztertanács A Magyar Távirati Iroda jelenti: A kormány tagjai kedden délután öt órakor minisztertanácsot tartottak, amelyen Károlyi Gyula gróf miniszterelnök elnökölt. A minisztertanács folyó ügyeket tárgyalt.