Ujság, 1932. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-27 / 70. szám

▼ISÁRNAP, 1932 MÁRCIUS 27 ÚJSÁG Páris annyiféle, ahányan nézik. Elképzelhe­tett­ ennél tarkább, különfélébb elemekből összetett világváros. Az idegenek elhozzák má­gukkal hazájuk szokásait, légkörét, világnézetét, át még átjárják a város mindenfajta rétegét s talán ezért is van Parisban annyiféle hang, annyi szin, annyi érdekes élet! Kétségtelen, hogy ma Páris intellektuális és politikai életét a krízis mellett elsősorban a Választási harcok jellemzik. Tudjuk, hogy a radikális szocialisták pártja, élén Herriot-val, aki most ad ki könyvet Cho­pinről, nagy és erős baloldali kispolgári párt s az általános hangulat ma az egész országban baloldali. Éppen a bejósolt baloldali győzelem m­iegelőzésére akarták keresztülvinni a Mandel­­féle törvénytervezetet, ami már előre a jobb­oldal kezére játszotta volna az uralmat s ezt a tervét a szenátus buktatta meg! A szenátus lila szintén erősebben képviseli a republikánus feszmét," mint a jobboldali kormány. " A kormány maradt a régi, mert tudvalevő, hogy Laval mögött Tardieu és a nehézipar ál­lott s hogy Tardieu a kulisszák mögül előre­­­­lépett, ez, a választások előtt, érthető. Jobban rendelkezvén az államkasszával, jobban avan­­zsálh­atja saját kedvére a választásokat. ..Jellemző epizódja a választási harcoknak, hogy egy szép reggelen Dupont, a híres kávé­házas üzleteiben nagy táblák fogadták a vendé­geket? „Reggel kilenc előtt minden munkanél­küli kap''egy'''csésze' •ingyenkávét és ' hozzá kiflit.“ A laikus körökben elérzékenyedtek és éltették .Dupontot, pedig Dupont mögött a kom­­­ptárog húzódik még csöndesen, a kormány, amelyik nem akar elégedetlenkedőket a válasz­tások előtt Ugyanebbe a fejezetbe tartozik­ az az újabb rndelkezés, hogy az állásnélküli zené­szek a tavasz beálltával újra koncertezni fog­jak' "PA’m­i tere in', ' in­gyen muzsik­a a' népnek' s a n­er^vél S.régi.sí^p idők illúzióját muzsikálni a szivekbe... j ^ ,7 v Máskülönben: Mandel Ur, a Tigris volt tit­kára, újra szőnyegre hozza javaslatát (mely szerint nem kell az abszolút szótöbbség és el­törlik a pótválasztást) s minthogy a szenátus, han, mindössze tizenhárom szóval bukott meg a­ javaslat (s időközben talán meg is szelídültek a „szenátusi rebellis lelkek), még megtörténhet, hogy keresztülmegy a javaslati A választási harcok nagy készülődését jel­lemzi, hogy a három legsúlyosabb szavú lapot, a Le Temps-t, a Matin-t (ahonnét Sauerwein pár hónapja kivált!) s a két és félmillió pél­dányszámban megjelenő Petit Parisien-t meg­vette, a nehézipar. A belpolitikai felkészülődés mellett állandó izgalomban tartja a lelkeket a külpolitika. Francia hivatalos körök egyre remélik, hogy létrejön a dunai konföderáció s a franciák ezen az uton biztosítani tudják anyagi érdekei­ket. Ez ma jobban izgatja a közvéleményt, mint Genf, amitől semmit sem várnak. A politikával szoros kapcsolatban áll a párt fel akarja most emeltetni. Megjegyezzük, hogy Franciaországban a nagyvárosok úgyszól­ván felszippantják a falut és még rengeteg meg­­műveletlen s félig m­egművelt föld várna mun­káskézre, úgy, hogyha visszaözönlenének az emberek a falvakba, azonnal meg is szűnne a munkanélküliség, ami nem nagyarányú. Há­romszázezer munkanélküliről beszélnek hivata­ ­ . Munkásság kérdése Az ország hangulata bizakodó Mi, akik tudjuk, mi az igazi válság, meglepve halljuk azokat az optimista hangokat, amik itt is, ott is megütik a fület. „Tavaszra elmúlik a krízis" — mondják abszolút meggyőződéssel. „Már láttunk ilyet!" — ismételgetik s az ezer­­kilencszázhuszonhatos pénzelértéktelenedésükre gondolnak, amiből szerencsésen kimásztak. Nem hiszik, hogy ez most világkrízis, ami őket is elérte. Optimizmusuknak magyarázata kézenfekvő: iparuk nincs anyira koncentrálva, mint a nagy­ipari országoké, csupa kisgyár és kisexiszten­­cia él itt. Ez adja rugalmasságukat. A nagy gazdasági előretörés idején Franciaország visszamaradt, de a krízist most jobban állja. Talán híres individualizmusuk következménye, hogy itt minden harminc éven felüli mérnöknek megvan a maga kis gyára, laboratóriuma s a kerületek üzemei és a lakosság megszokta, hogy nem fut nagy centrumokba vásárolni, hanem kiki a maga kerületében, a lakáshoz legközelebb fekvő üzletben szerzi be szükségletét, akár bort, akár villanykörtét, rádiót vagy bútor­­lakkot akar venni. ./­­ Gazdasági erejüknek másik főtényezője, hogy a spekuláció nem volt olyan nagy, mert a fran­ciák nagyon óvatosak. A krízist elsősorbét­:a m­űvészek 4ek közt is leginkább a festők érezték meg. Az elmúlt év aranykorszakában divatba hoz­tak pár festőt (nem mindig a legmaradandóbb értékek kerültek az élrez) Foujila, Van Donpen,­ Utrillo, Marie Laurencen, — nagy dobálódzás és kapkodás volt nevekkel és képekkel. Ezt a korszakot a krízis egy csapásra elvágta. Meg­maradni csak azok maradtak, akiknek tehet­sége kétségtelen és halhatatlan. Elsősorban Picasso, az örök kutató és kereső, akinek zse­nije mindent megold s aki e kor legmaradan­dóbb értékű művésze. Már Mattis nem lesz ugyanaz a valeur a halhatatlanság számára. Magyar rajzolóművészeink közül Vértes Mar­­cel a legelsők és legismertebbek között áll. Neve kitűnően cseng. Vértes-illusztrációkkal ké­szített könyvnek ma is nagy ára van. De a kon­junktúra elmúlt. Van Dongen állítólag munkanélküli lett, Fau­­jita Amerikába ment, Laurencet nem veszik s Vértes Marcel mondja: — Megszűnt a könyvkiadás, a kiadók egy része tönkrement. Én most az „Aventures de roi Fausole" filmjét csinálom. Pierre Louisnak ezt az ismert utópista regényét jelenetről-jele­­netre megrajzolom, csekély háromszáz nagy kompozícióban, Bernard Dechamps fogja ren­dezni és a már világmárkát jelentő Farkas Miklós operatőr csinálja a felvételeket. Nagy társadalmi esemény lesz ez a mozibemutató, előtte egy kiállítást rendezünk a képekből, amiket éppen ezért — tökéletesen meg kell csinálnom — bár a mozi céljaira a kevésbé megrajzolt vázlat is elég lenne. Még hosszan beszélgetünk a kitűnő rajzoló­val, akit Paris legelőkelőbb köreiben éppenúgy ismernek, mint a művészkörökben, vagy a pol­gári társaságokban s elégedetlen állap­juk meg, hogy A hivatalos kimutatás szerint még pár év elött nem volt elég munkáskéz a fran­cia a földművelés és ipar számára s ekkor különböző, államokkal kötött szerző­dést Franciaország. Ezerkilencszázhúszban pél­dául ötszázezer lengyel paraszt jött ki (akik fejében Lengyelország állítólag megkapta azt a kétes értékű muníciót, amit a francia csapa­tok, a Balkánon hagytak a háború után). Len­gyelország ilyenformán megszabadult azoktól a parasztjaitól, akik a földreformot sürgették, egyszóval,­ a nyugtalankodó elemektől. Ugyan­ekkor más államokkal is kötött szerződéseket a francia munkaügyi minisztérium, de rengeteg azoknak a munkásoknak a száma, akik min­dezt szerződés nélkül, a maguk erejére utalva töttek ki. Sok magyar munkás jött ki így, Lionban, Pas de Calaisnál, Roubaitban, a Bányavidékeken ma is sok a magyar, az elmúl­t évvkben Citroennél ötezer magyar munkás dol­gozott. Persze számuk leapadt s most, mióta forgénybeiktatták, hogy , az üzemekben legfel­jebb öt százalék lehet az idegen, tömegesen bo­csátják el őket. .."Az elbocsátás elsősorban azokat érte, akiknek xiincs állam­i szerződésük, de hallani már olyan hangokat, hogyha a munkanélküliség fokozó­dik­, akkor azokra is rákerül a sor, akiket a francia­­állam­ kérelmére telepítettek be! A munkanélküliség leküzdésére a francia kor­mányé­­ még jobboldali összetételében is­ — nagyarártya nemzeti munkákat tervez, utak és vasutak építését, Páris renoválását —, amire, mi tagadás, néhol egész városrészek várnak! Napi hét frank munkanélkülisegélyt ad a „chement“-öknek a város s ezt a szocialista Duval ur, Forment ur és Duplex ur van. losan. ' r ' '•)'''"' v \Si A párisi semmit sem tisztel Nem imponál neki a pénz. Igaz, hogy garast garasra tesz, de ezzel csak értékeli a pénzt és nyugalmas öregséget biztosít magának. De hogy a gazdag embernek tisztelet járna a pénzéért, arról szó sincs. Épp ezért itt senkinek eszébe sem jut, hogy a pénzével imponálni akarjon, külsőleg is dokumentálva „hatalmasságát". Múltkor egy kopott öregurat mutattak nekem az Operában. Kiderült, hogy Páris egyik leg­vagyonosabb polgára, akinek Fragonard-jai és Cézanne-jai híresek. Az öltönye legalább há­roméves volt, de talán öt... Nem imponál a cím, a méltóság, a rang, a foglalkozás. Ember és ember közt a különbség nagyon ke­vés. A házmester nem kevesebb, mint a lakó, éppen csak,hogy az ő foglalkozása házmester s a lakó esetleg bankár. A főjtök és munkás vi­szonya barátságos, mondhatni bizalmas. Nincs mérnök úr, doktor és igáztató úr, csak A munkások egy részt —­ talán félraáttehnesett udvariasségből — előre nyújt kezet e főnöknek, ez nála annyi, mintha nálunk valaki előre emel kalapot Megtiszteli vele a főnököt. Egyébként a francia munkás roppant önérzetes, szabad felfogású. Klubok és Ligák Ezeknek’ se szeri, se száma. Legötletesebb köztük a félig komoly, félig Vicces Club de Faubourg, Leo Poldés-nek, egy élénk szellemű ötletes fiatalembernek a klubja, „A gondolat menedékháza", ahogy ő nevezi. Felléphet itt a pódiumra minden ellentétes eszme és áramlat képviselője, mindenkinek szólásszabadsága van, a legkihivóbb szavakat ordíthatják a világ négy tája felé. Ez a klub nagy népszerűségnek ör­vend s külön cikkben érdemes foglalkozni vele. Valóságos színháza ez Párisnak s akárhányan szívesebben mennek el előadásaira, ezekre a Comaneche dell Arték-re, amiket az élet rendez, mint a valóságos színházba. A színházaknak rosszul megy Nem csoda, mert színházi előadásban nem produkál sok újat ez a város. Kétségkívül van itt pár jeles rendező, Louis Jouvet, aki a Pigalle-színház darabjait rendezi és a saját színházában játszik remekül, aztán Charles Du­­lin az Atelier-ben, Gaston Baty, s ők friss, bá­tor és új rendezést hoznak, de még ez az előre­törés is gyengének nevezhető ahhoz képest, amit Berlin produkál ezen a téren. Száz szín­ház közül kilencven itt még naturalista díszlet­tel és játékkal dolgozik, maga a közönség is konzervatív s csak egy kis réteg keresi az újat. A tradíciót­ a Comédie Frangaise őrzi, ahol Corneille és Racine darabjait valósággal végig­­éneklik, a nemes páthosz régi szabályai szerint. Jenson és Marcel­ Achard a bátorhangúak, akik színpadra hozzák a kor szociális pro­blémáit Az irodalmi irányok harca Oroszországban van egy uj és nyers iroda­lom: a munkáslevelezők. Minden üzemnek van lapja s ebbe a gyár munkásai írnak. Természe­tesen, itt ne keressünk művészetet, itt csak eszme van, csak propaganda... Tavaly Char­­kowban nagygyűlést tartottak az írók s ennek a gyűlésnek elnöke, Illés Béla kezdeménye­zésére határozatban kimondották, hogy nincs más irodalom, csak tendenciózus. Oroszország uj állami formájának minden betű arra kell, hogy erősítse a meglévő rendszert. Fűnek a lisaultozatnak szele csapott át Pa­k­sba s éppen a legelvonatkozottabb és­ leg­­abszolttabb művészet-hirdetők, a szürrealisták egy csoportja fordított hátat eddigi irányának s mondotta ki, hogy csak tendenciózus irodal­mat szabad ma csinálni. Vezérei: Louis Aragon, André Breton, Tristan Tzara. Hirtelen felfedez­ték a történelmi materializmust, a kor szavát. Szembehelyezkedtek velük a „proletárírók", Tristan Remy, Henri Poulain és társai, akik nem fogadják el a művészettől gondosan meg­tisztított irodalmát, hanem összekötik a ten­denciát az i­róni m­­vé­szet­tel. Ezek a fiatalok. De ezeken túl és felül még mindig itt vannak, mint irodalmi nagyságok: Gide, Valéry, Dubainel, Jean Richard Bloch. A kiválasztottak írói ők, a nagy tömeg nem ismeri és nem is értené őket. A tömeg írója Margueritta, Duvernois, Colette, Decobra s millió társuk. Az írók között Puhámér például bölcs ember, akit alig látni társaságban, mert családjának él. Paul Marand, akinek felesége is hercegnő, sokat mozog arisztokrata körök­ben. Ugyancsak mondain ember Croisset, Bern­­stein, MacOrlan, Decobra. Az arisztokráciájuk két csoportra oszlik Itt vannak a magas arisztokraták, akik még a napóleoni arisztokráciával sem járnak, kastélyaikban élnek, vadásznak, nemes vadak­kal s egymással foglalkoznak. A másik fajta pezsgőt gyárt, iparvállalatot vezet, asszonyai sokat olvasnak és maguk is csinálnak valamit. Polignac márkiné például, aki Pierpont Morgan rokona, nagy bibliofil, a rheimsi kastélyában könyveket köt (még pedig jól. Láttam egyet, amit Vértesnek csinált!) Van­nak köztük nagyvagyonuak s azon az estén, amit a fiatal Rothschild rendezett s amelyre Pa­ris legkülönb építészével építtetett egy kalifor­niai mulatót a kertjébe. — rettenetes vagyon szaladt össze ékszerben, prémben és csekk­­lehetőségben. Jack Hilton zenekarára táncoltak reggelig. Természetesen maguk közt. Amily erős érzékük van az individualizmushoz, olyan kevés érzékük van például A feminizmushoz Előterjesztettek ugyan egy választójogi terve­zetet a nők számára, igaz, hogy ez is a jobb­oldal uralmát akarta megerősíteni, de nem ment keresztül. A hő nem törődik vele. A nő feminizmus nélkül is urnák érni­ magát s ha kiöltözködve végigmegy kopott öltönyű férjébe karolva, úgyis látja az egész világ, hogy itt ő az úr. Általában tényleg ő az ur, ott is, ahol dolgozik s ott is, ahol csak otthonát látja el. A francia férfi szelídebb és békességesebb, mint a nő. A nő akkor is dominál a házban, ha 45 Kölcsönöket nyújt 1­0/ IS az építő takaró rstfyfa #11 kok rendszere ' # alapján TM házépítésre, házvételre,so­tanyai birtok vételére, drága kölcsönök kicseré­­­­lésére stb. stb. TAKARÉKHÁZ” OTTHONT ALAPÍTÓ RT. Budapest, IV/II. EskU-ut 6. Tel. 89-1-09 Sz­T Prospektus Ingyen és bérmentve! Hivatalos órákil—1-ig, 3—6-ig Agilis körzeti képviselők a felvételnek csak feleség s különösen dominál, ha anya.­­ A gyerekkultuszban nagy ellentéteket lát az ember. Kezdjük talán ott, hogy benszülött pá­­­ risi nem is szaporodik, csak a vidékiek fel-­­ özönlésével. A párisi házaspár nem kíván gye­ í­reket, sokba kerül és felforgatja jól beosztott­ életét. Ahol mégis van gyerek, ott nagy szere­tettel bánnak vele, a rendőr egész autósorokat tartóztat fel hirtelen, ha feltűnik egy gyerekes anya a járdán, de ugyanekkor éjszaka minde­nüvé elvonszolják kisgyerekeiket: színházba, moziba, mulatóba. Ez nem kíméletlenség, ha-­­nem kényszerűség. Páris polgári körei nem is­­­merik a cselédet, legfeljebb a bejárónőt, aki pár órai munkát végez el mindennap. Ha mégis el akar menni a házaspár, kénytelen magával hurcolni kis gyermekeit. A fiatal lány és fiatal fiú líceumokban van, gyakran Páris környékén s így alig látható a városban. Pedig a fiatalok azok, akikre pél­dául magasabb szellemi rétegek számítanak ■ a kétélű fegyver, a sovinizmus leküzdésére. A sovinizmus kispolgári körökben a sovinizmus igen erős. Minél magasabbra jut valaki az értékes gondol­kodók közé, annál nagyobb számban táplálja azokat, akik az általános emberi érdekeket nem az egyes országok ellenségeskedésében látják.. Van egy kitűnő asszonyuk, Marvelle Capy,­­ a nagy Sévérine tanítványa, aki még a leggyű­­lölködőbb időkben elkezdte a pacifista esz­méi­­ket hirdetni, lapot ‘indított** bekötés u­tán rög­tön elment. Németországba­n szinte életveszé-e lyes produkció volt! — s tavaly megjelent!) könyve, Les Hommes Passérent tartalma, hogy egy francia falucskába foglyokat hoznak mezei munkára, a falu rémülten fogadja a „gyilko­sokkal, de hamar ráeszmél, hogy ezek a gyil­kosok is csak olyan emberek, mint az ő fiai. A lelkekben megszületik a magasabb morál. Ennek a magasabb morálnak fáradhatatlan apostola és magával ragadó szónoka Marcelle Capy, akinek felszólalásain mindig hatalmas’ tömeg vesz részt. ' * Egyszóval, ha nem is a korlátlan szabadság, de viszonylag mégis a szabadság városa Pá­­eter színével és hangjával, idegeneivel és ide­­zarándokoltjaival s még ma is Páris a fény, —* s képletesen is, — A Fény városa. Simán Erzsébet Olvasta mar? UJ könyvek az Újság Kölcsönkönyvtárában Barabás: Székely erdők alján. Raum: Helén doktorkisasszony. Déry: Országúton. Hull: A sejk. Magyar: Tamás. Niemesniné: Villámlik messziről. Roheim: A Csurunga népe. Russel: Kína és kinai probléma. Br. Weckmann: Ottó. Amberg: Kaiserlein sucht eine Frau.­­Uhristie: Das geheimnisvolle Verbrechen. Elvcstad: Das Orchester. Harnisch: Terror und Ochrana. Heymann: Ein Bettler baut eine Sladt. Kennedy: Zuflucht. Kiismer: Fábián, die Geschichte einej Moralisten. Ludwig: Schliemann. Nikotin: Diplomaten seiner Majestlt. Omni: Alkoholkrieg in U. S. A. Rumpff: Die goldenen Schlüssel. Solsky: Biírger Kendrow wird zum Zeit­­genossen. Szilágyi: Demeter dér Schweinehirt. • Vajtauer: Die Traneninsel. Wallace: Dcr Teufel von Tidal Basin. Wendler: Drei Figuren aus einer Schiess­­bude. Előfizetés 1 hóra 1 pengő Könyvtári központ: VII., Erzsébet-krt 43. Fiókok a város aininden pontján. SZELVÉNY TI* darab tulajdonosa jogosított a* Újság kölcsönkönyvtárának egy pengő kölcscndij lefizetése mellett egy havi használatára

Next