Ujság, 1932. június (8. évfolyam, 119-143. szám)

1932-06-01 / 119. szám

2 kiadásában polemizál azokkal a híresztelé­sekkel, amelyek szerint az új kormány élére centrumpárti személyiség kerül. Csodálkozva lehet feltenni a kérdést — mondja a­ lap —, hogy tulajdonképen miért engedték a válságot kifejlődni, ha Brüninget egyszerűen a centrum valamely másik tagjával akarják helyettesíteni. Semmiesetre sem akadhat olyan szentély, aki, m­int az új kormány vezetője vagy tagja, arra hivatkozhatna, hogy a centrumpárt bizalmi­­embere.­­ Politikai körökben akár előzetesen sem volt titok, hogy a centrum egyáltalában nem fo­gadja helyesléssel Papén jelölését. Ilyen körül­mények között feltehető, hogy Papén minde­nekelőtt formailag meg fog válni frakciójától Ugyanúgy, ahogy annak idején Gördeler, ami­kor a birodalmi elnök árcsökkentési biztossá kinevezte, szintén hi­telességének tartotta, hogy fellépjen a német nemzeti néppártból. Viharos áremelkedések a tőzsdén A keddi nap legérdekesebb eseménye egyéb­ként az, hogy a berlini tőzsdén viharos ár­emelkedés indult meg, amelyet kétségkívül a Brinning-kormány lemondása idézett elő. Úgy is nagyközönség, mint a spekuláció terjedelmes részvényvásárlásokat hajtott végre s miután a piac több területén már a délelőtti órákban darabhiány állott be, az átlagos áremelkedés az öt százalékot is elérte. Igen sok ipari érték 5—10 százalékos árnyereséggel zárult. A rész­vénypiac feltűnő szilárdságával szemben a fix­­f kamatozású értékekben nagy lanyhaság ural­kodott, amit azzal magyaráznak, hogy a hossz- spekuláció eladta fixkamatozású értékpapírjait, hogy a felszabadult összegeken ipari részvé­nyeket vásárolhasson. A birodalmi gyűlés összehívása A birodalmi gyűlési pártvezérek tanácsa kedden este elutasította a kommunisták, a nemzeti szocialisták és a német nemzetiek in­dítványait, akik június 6-ára kívánták a biro­dalmi gyűlés egybehívását. Az elnököt felha­talmazták, hogy a birodalmi gyűlést, mihelyt az új kancellár hajlandó megtenni a kormány­nyilatkozatot, haladék nélkül h­ívja egybe. Tüntetés a militarizmus mellett A Wilhelmstrasséban és a hadügyminiszté­rium környékén kedden délben zajos nemzeti szocialista tüntetések voltak. Amikor déli tizen­két órakor a Wilhelmstrasse felől jövet, fel­vonult a díszőrség, hogy leváltsa a hadügymi­nisztérium őrségét, a hadügyminisztérium kör­nyékén többszáz főnyi nemzeti szocialista tö­meg gyűlt össze és lelkesen tüntetett a milita­­rizmus mellett. Az őrséget a skagerraki tengeri ü­tközet évfordulója alkalmából kedden tenge­részkatonák szolgáltatták. A nemzeti szocialis­­ták­ viharosan éltették a tengerészeket és tüntet­tek a kormány ellen. A rendőrség többször csendre intette a tüntetőket, majd oszlásra szó­lította fel őket. A tömeg nem tágított s végül is gummibotokkal kellett megtisztítani az utcákat, kedéseket is erősen megszigorították. Pana­szok hangzottak el nálunk, hogy az utolsó időben az osztrák verseny kiszorítja Jugo­szláviát Magyarországon, aminek azután az a közvetett és természetes konzekvenciája, hogy viszont Jugoszlávia is mindinkább ki­szorítja a mi mezőgazdasági termékeinket Ausztriából és ezzel a mi Ausztriába irá­nyuló kivitelünket csökkenti. De nem­­vesszük észre, hogy­­egyes, feleslegesen ba­rátságtalan nyilatkozatokkal vagy hasonló jelenségekkel mi magunk vagyunk azok, akik ezt a ránk kedvezőtlen tendenciát elő­­mozdítjuk. A múlt napokban lefolyt kül­ügyi vita folyamán csodás egyértelműség uralkodott a magyar parlamentben abban a tekintetben, hogy a mai súlyos helyzetben a külpolitikában is gazdasági érdekeink vé­delmére kell elsősorban törekednünk. Az a helyzet, mely most kezd kialakulni, újból Magyarország és Jugoszlávia között, mégis tökéletesen ellenkezik gazdasági érdekeink­kel. Még csak azt sem lehet ennek az álla­potnak védelmére felhozni, hogy ebből a gazdasági szempontból mindenesetre ész­­szerűtlen magatartásból politikai hasznot tudunk húzni. Hiszen ki van zárva, hogy a Jugoszlávia belső állapotáról elterjedt hírek akár nekünk használjanak, akár pedig Ju­goszláviának ártsanak, még kevésbé tudom tehát elfogadni azt, hogy az a kár, amelyet gazdasági tekintetben okoznak, felérne az­zal a haszonnal, amelyet a dolgoknak ilyen tendenciózus beállításával valaki jóhisze­­műleg elérhetni vél. Megengedem, hogy a belgrádi lap túl­becsüli a fakszimilében reprodukált magyar hírlap közlemény jelentőségét. Egészen biz­tos, hogy téves volna azt gondolni, hogy a Jugoszláviával szemben nemi éppen barátsá­gos sajtótudósítások, amelyek a magyar la­pokban olykor-olykor megjelennek, a ma­gyar kormánytól indulnak ki. Ezt különben a szerb lap nem is állítja. Hivatkozhatnám arra is, hogy azokban a Jugoszláviával ba­rátságban élő államokban, ahol a sajtó kor­látlan szabadságnak örvend, sajnálatoskép­pen mire kink is írnak olyan dolgokat, ame­lyek nálunk méltán idegességet váltanak ki és barátságtalan hangulatot teremtenek. Nemcsak nálunk, de a külföldön is több ta­pintat volna ebben a tekintetben szükséges. A sajtónak, eltilázhatatlan joga, hogy a kül­földön törté­nt eseményekről beszámoljon. Sajnos, nem lehet elkerülni, hogy a sajtó ebbéli törekvésében olykor-olykor téves in­formációkat ne tegyen közzé, amiért rend­szerint nem is a sajtó felelős, hanem azok, akik hamis információkkal bizonyos politi­kai célokat akarnak elérni és e célból rossz­hiszeműen kihasználják a sajtó munkásai­nak jóhiszeműségét. De azért azoknak, akik a szomszédokkal való barátságosabb viszonyt és a létező politikai feszültségeik enyhítését szükségesnek tartják — már csak a jelenlegi gazdasági válságból való kibontakozás érde­kében is —, kötelesek rámutatni azokra a veszedelmekre, amelyek ezeknek a dolgok­nak nem eléggé óvatos kezeléséből fakadhat­nak. Van politikai hitelrontás is. És ezt az általa érintett államok­­— mi éppen úgy, mint mások — ugyanolyan rossznéven szok­ták venni, mint ahogyan azt egy kereske­delmi cég sem veheti közömbösen. Ahhoz, hogy a mostani katasztrofális helyzetből kikerüljünk, elsősorban békésebb atmoszférára van szükség. Járjunk ebben legalább Közép-Európában mi elől és szerez­zük meg magunknak ezzel a jogcímet arra, hogy eredményesen követelhessük az elle­nünk irányuló barátságtalan támadásoknak beszüntetését is. ÚJSÁG SZERDA, 1932 JÚNIUS 1 A birodalmi hadügyminisztérium épülete előtt őrségváltás közben újból megismétlődtek a tün­tetések s ekkor már csak kardlappal tudták szétkergetni a nemzeti szocialistákat, akik kö­zül többen kövekkel dobálták meg a rendőrö­ket. A verekedéseknek több súlyos sebesültjük is­ volt, legnagyobbrészt nemzeti szocialisták. A rendőrség részéről hárman szenvedtek súlyo­sabb sérüléseket. Számtalan letartóztatás tör­tént Őrizetbe vették a főkapitányságon Huszár Zsigmond bárót A rendőrség az ügyészség körözvénye alapján állította elő Kedden délután két detektív jelent meg a Metropole-szállodában és Huszár Zsigmond bárót keresték. A bárót lehívták szobájából a hallba, ahol a detektívek közölték vele, hogy az ügyészség körözvénye alapján elő­állítják a főkapitányságra. A detektívek a főkapitányságra kísérték, ahol Huszár Zsig­mond bárót őrizetbe vették. Huszár Zsigmond báró az úri társaság ismert tagja volt, igazi békebeli gavallér. A 14-es huszároknál szolgált Nyíregyházán. Nyíregyháza mellett nagy vadászkastélya volt, ahol vendégül látta egy izben Károly kir. herceget, a későbbi uralkodót, egy had­gyakorlat alkalmából.­­ Sokat emlegették a nevét annak idején a Grillió-aflerrel kapcsolatban. Grillió Egon báróról olyan dolgokat állított, amelyeket nem tudott bizonyítani és így kénytelen volt lemondani tiszti rangjáról. A háborút mint kadettőrmester szolgálta végig és sok kitün­tetést kapott. A háború után vagyonát telje­sen elvesztette. Sok klubnak volt a tagja, de csak szolid alapon játszott. Néhány évvel ezelőtt romantikus szerel­mével kapcsolatban sokat emlegették a ne­vét. Egy amerikai dollármilliomos, Mr. Shelley, a Morgan Trust igazgatója, jött Bu­dapestre fiatal feleségével, hogy az asszony őseit, akik a Vay grófi családból származtak, felkutassa. Huszár Zsigmond báró is a Vay grófok leszármazottja és igy került az ame­rikai dol­lármilliomossal ismeretségbe. Huszár Zsigmond báró beleszeretett az amerikai dol­lármilliomos feleségébe, aki azonban nem sokkal később visszament Amerikába és igy vége szakadt Huszár Zsigmond báró roman­tikus szerelmének. A legutolsó képviselőválasztáson a felső­­gagyi kerületben lépett fel, ahol bátyja bir­tokán gazdálkodott. A képviselőválasztáson azonban Perényi Zsigmond báróval szemben kisebbségben maradt. Az utóbbi időben már anyagi gondokkal küzdött, de azért még mindig fent­artotta az összeköttetést régi úri társaságával és látszó­lag a felszínen tartotta m­agát. Illőbb külön­féle üzleti vállalkozásokba kezdett, amelyek nem igen sikerültek. Egész váratlanul érte az ügyészség körözése, mert üzleti ügyeiből kifolyólag egy egészen jelentéktelen összegű tartozását elfelejtette rendezni. Új kórházat avattak Szűrőállomása lesz Újpest UjjlGSt©!! a fővárosnak, nehogy ragályt hurcolhassanak be észak felől. — mondotta Fadgyas Gyula dr. A megyeri kápolnában este nyolc órát haran­goznak . .. Újpest városának nagy eseménye van. Alapításának századik évében nyitják meg, pontosan június elsején, a modern higiénia­ leg­tökéletesebb vívmányaival felszerelt kórházat, amelyhez fogható bizony kevés városban talál­ható ... Esemény ez ebben a homokra épült amerikai stílusú városkában, amelyik szinte szerves ré­sze már Budapestnek, mint annak elővárosa. Nem volna teljes a beszámolónk akkor, ha nem mennénk vissza 21 évvel, amikor 1911-et írtunk ... Újpesten egy nagy gyártelep rutén munkásokat szerződtetett s ezek között kolera­megbetegedés történt. Az a nagy pánik, ami a budapesti polgárságot megrémítené, talán ma már el sem képzelhető, hiszen a rendőrség tel­jesen lezárta Újpestet s a vesztegzár tartam­a alatt minden közlekedési lehetőség is megszűnt a főváros és elővárosa közt, pedig akkor igen nagy volt a forgalom Újpest és Budapest kö­zött. Ekkor fogamzott meg Újpest város tiszti­orvosa, Fadgyas Gyula dr. agyában az a gon­dolat, hogy járványdarabot kell Újpestnek fel­állítani, hogy alkalmas helyen gondozhassák be­tegeiket és hogy szinte szűrőállomás lehessen Újpest a f­őváros számára abban a tekintetben is, hogy erről az oldalról ne lehessen ragályt behurcolni! Nehéz volt Újpesten mindig a helyzet. A régi ülőkben bizony ki kellett harcolni a jóléti in­tézményeket, mert az „és ráérünk arra még ...“ volt a mottó. Elismeréssel kell azonban adózni azoknak, akik belátták, hogy egy ily hatalmas város nem maradhat kultúrintézmény nélkül, s minden áron megteremtették azokat az intéz­ményeket, amelyek oly kiválóan töltik be most hivatásukat Újpesten. Szülőház, tüdőbeteggon­­dozó, mentőintézmény, szociális telep, kórház stb., stb. mind életre hivattak s most végre, mint ezek koronája áll itt Újpest megyei város kórháza 180 ággyal felsze­relve. Nem kórház, de szanatórium sem lehet különb, szebb, alkalmasabb a hivatása betöltésére... — Hatezerhétszáz négyszögöl területen fek­szik a kórház — mondotta el kérdéseinkre Fadgyas Gyula dr., Újpest város tiszti főorvosa, ennek a kórháznak iuolgatója — és azt hiszem minden tekintetben megnyerjük majd nemcsak közönségünk, hanem az ápoltjaink elismerését is. Mindent úgy készítettü­nk el, hogy a mielőbbi gyógyulás lehetőségeit szolgáljuk azoknak, akik ide bekerülnek. Egyet tartunk mindig szem előtt: mindent betegeink számára! — Világosan emlékezem arra, hogy amikor a spanyol járvány volt, itt álltunk minden felsze­relés és felkészültség nélkül és a főváros kórhá­zai is oly zsúfoltak voltak, hogy nem volt sem a környéki, sem az újpesti súlyos szövődményes betegek számára hely... Kínos és keserves volt akkor s éppen ezért kellett felkészülnünk min­den eshetőségre, hiszen veszély esetén kórházra, jól és célszerűen felszerelt kórházra mindig szükség van. Valóban hosszas munkának ered­ménye a mai nap.­­ Legfontosabb kötelességünket teljesítjük akkor, amikor ezt a házat, amelyet teljesen el­­különíthető járványosztállyal és legmodernebb fertőtlenítő intézeti felszereléssel láttunk el, mintegy szűrő­állomásként adjuk át ren­deltetésének, nehogy a fővárosba északról olyan ragályt hurcolhassanak be, amelyet még a főváros kapuja előtt mi megállít­hatunk ... Az érdemes igazgató-főorvos nyilatkozata valóban megérdemli azt, hogy szinte feliratául viselje Újpest kórháza, mert ha így teljesíti is majd hivatását, Budapest polgársága nyugodt lehet, nem tör rá észak felől ragályi Nagyszámú és díszes közönség hullámzik az emeletes pavillonrendszerben felépített kórház­területen és a felhőszakadás dacára, mégis ki­tartottak a magyarázó Fadgyas Gyula dr. igaz­gató mellett és elismerésüket, csodálkozásukat szinte percenként nyilvánították. — Az Isten áldja meg a mi polgármesterün­ket, Semsey Aladárt és Fadgyas főorvos urat, hogy ilyen kórházunk van már... Asszonyok dugták össze a fejüket, őszfejű­ asszonyok, akik már végigélték a nehéz és gond­­terhes élet sok fázisát s a kórtermek otthonias­­sága lábára nem győztek az elismerés nyilvání­tását. A sárga függönyök, amint a hatalmas ablakok elé kerülnek, úgy szűrik majd át a nap­sugarakat, hogy a beteg ember kedélye szinte felvidul. A hófehér ragyogó ágyak az ala­­básb­anszerű olajfalak a linóleummal és gum­­mival takart­­ kőpadlók parancsolják a tisztasá­got ezekre a bőlevegőjű termekre. Az ágyak hó­­fehéren várják a szenvedőket, akiket a legszak­­képzettebb orvosok fognak már a mai naptól kezdve kezelni. Nem is sejtik, nem is tudják Újpest és kör­nyékének lakói, hogy mit jelent számukra ez az új „szanatórium", hiszen ennek a városnak és környékének lakos­­sága éppen ahhoz a társadalmi osztályhoz tar­tozik, amelyik ma a létfentartás frontján talán a legkeservesebb küzdelm­ét folytatja... Ez pe­dig Pest megyének nagyon fontos. A kórház gondnoka Németh János, az újpesti hires vizipóló csatár „James", a gólzsák, aki nemsokára Los­ Angelesbe vitorlázik, szinte szo­morúan mondja: — Hát bizony egy hónap múlva kikapcsoló­dom itteni munkámból, amelyet igazában csak ma kezdek el és mit tagadjam, a világbajnokság nagyon izgat, de ez a kórház, amelyik végre ke­nyeret adott nekem, nagyon hozzám van nőve. A gondnok vezetésével jutottunk el a leggyö­nyörűbb felszereléssel ellátott konyhába, ahol hatalmas hófehér üstökben gőzzel főzik a le­vest, csukható edényekben szortírozzák majd az osztályokra a diétást épp úgy, mint a rendes kórházi koszlet és ha rossz az idő, akkor a földalatti folyo­sókon szállítják a kórtermekbe forrón és melegen előírásszerűen, nehogy a hatalmas parkon át lehűlhessen a be­­teg kosztja ... Fadgyas Gyula dr. főorvos pedig már a fertőt­­lenítő intézetben magyarázza el, hogy melyik a tiszta és melyik a fertőzött rész, hogyan dezin­­ficiálnak ágyneműt, bútort, beteget, ápolót és mentőkocsit... Hogyan mosnak, vasalnak a legmodernebb felszereléssel — gőzzel. N­em lehet betelni ennek az 1932-es évnek leg­nagyobb sikerével, amely valóban csak a jövő­ben fogja megmutatni, hogy miképpen tölti be hivatását. Nem volna teljes a beszámolónk, ha nem ír­nánk meg az­t, hogy ennek a modern intéz­ménynek kikből fog állani az orvosgárdája: Fadgyas Gyula dr. az igazgató-főorvos és mel­lette Szirmay Frigyes dr., Horrzsák Rudolf dr., Gárdi Jenő dr. és Györffy Ferenc dr. a főorvosi gárda, akik a különböző osztályokat vezetik, mellettük pedig a szakorvosi gárdának legfiata­labb és legtehetségesebb tagjai: Nyéky György dr., Holló Károly dr. és Pietsek dr. állanak majd a betegek rendelkezésére. Oszmann Elemér. Hoover nagy beszédet mondott a forgalmiadójavaslat mellett Washington, május 31. Hoover elnök ma, szakítva az elnöki hagyományokkal, egészen rövid előzetes bejelentés után beszédet intézett a washingtoni szenátushoz. Beszédében a for­galmi adó megszavazását sürgette a költségvetés kiadási és bevételi oldala között mutatkozó 285 millió dollár különbözet fedezésére. Hulk és komolyhangú beszédében Hoover el­nök kiemelte, hogy Amerika aranytartaléka az utóbbi hetekben rohamosan csökkent. A dollárt külföldön paritáson alul jegyzik. Ennek rövide­sen véget kell vetni, különben az amerikai nép súlyos veszteségeket szenved, ami újra csak hátráltatja a gazdasági felépülést. A helyzet új áldozatokat követel. A válság az elmúlt néhány nap alatt különösen kiéleződött, az ország gaz­dasági sülyedése rohamosan gyorsul. A munka­­nélkülisegély tekintetében azt ajánlja, hogy a pénzügyi rekonstrukciós hitelintézet kötvény­kibocsátási jogát 3000 millió dollárra emel­jék fel. Hoover elnök nagy tetszéssel fogadott beszé­dének befejezése után a szenátus pénzügyi bi­zottsága rendkívüli ülést tartott és újból eluta­sította a forgalmiadójavaslatot, mégpedig 12 szavazattal 8 ellenében. Később megszavazta a gallononként egyrentes autóbenzinadót, amitől a bevételek nagyarányú emelkedését várják. Többséget kapott a Dollfuss­­kormány a nemzeti tanácsban Bécs, május 31. A Dollfuss-kormány több­séget kapott a nemzeti tanácsban. A nagyné­m­et párt, amely a Dollfuss-kormány meg­alakulása után ellenzékbe vonult, az utolsó pillanatban meggondolta magát és nem sza­vazta meg a szociáldemokraták bizalmatlan­sági indítványát. Az ülés mindvégig viharos lefolyású volt s egyizben az elnök kénytelen volt szünetet is elrendelni, mert majdnem ösz­­szecsapásra került a sor a szocialisták és a Heimatb­lock között. Hueber dr. Heimwehr­­képviselő a kormánynyilatkozat vitája­ során bolsevista hazugnak nevezte Bauer dr.-t, a szociáldemokrata párt parlamenti vezérét, ami a szocialista padsorokban nagy vihart váltott ki. A szocialista képviselők ökölbe szorított kézzel támadtak a Heimathblock kép­viselőire, akik szintén elhagyták padjaikat és a terem közepén gyülekeztek, az egész Házban óriási zaj tombolt. A karzatról egy ismeretlen nő így kiáltott le a terembe: Isten és a nép ne­vében! Oszlassák fel azonnal a parlamenten A szélsőjobboldalon zajos taps fogadta a vá­­ratlan közbeszólót.

Next