Ujság, 1932. október (8. évfolyam, 220-245. szám)
1932-10-26 / 241. szám
SZERDA, 1932 OKTÓBER 20 ÚJSÁG „Hindenburgnak joga volt a porosz kormányt elmozdítani, de ennek mégis joga van Poroszországot képviselni" A lipcsei főtörvényszék nem vizsgálta meg, hogy a szükségrendelet jogi alapja fenforgott-e. Az ítélet érdekes indokolása Lipcse, október 25. (Wolff.) A Poroszország, Bajorország és Baden által a birodalom ellen az államtörvényszéknél indított perben Kumke dr. birodalmi törvényszéki elnök ma pár perccel 12 óra után a következő ítéletet hirdette ki: A birodalmi elnök 1932 július 20-án kelt, Poroszország közrendjének és nyugalmának helyreállítása érdekében kiadott rendelete a birodalmi alkotmánnyal teljesen összeegyeztethető, amennyiben a birodalmi kancellárt Poroszország birodalmi biztosává nevezi ki és felhatalmazza őt, hogy porosz minisztereket átmenetileg hivatalos hatáskörük betöltése alól felmenthessen és hatáskörüket maga töltse be vagy más személyekre, mint birodalmi biztosokra ruházza át. A felhatalmazás azonban nem terjedhet ki arra, hogy a porosz kormánytól vagy annak tagjaitól megvonhassa Poroszország képviseletinek jogát a birodalmi gyűlésben, a birodalmi tanácsban, vagy bárhol a birodalommal szemben, továbbá az országgyűléssel, az államtanáccsal, vagy a birodalom többi országaival szemben. Az ítélet indokolása többek közt ezt mondja: Mindenekelőtt afelett kellett határozni, várjon a július 20-i rendeletnek megvan-e a megkívánt alapja a birodalmi alkotmány 45. cikkének első bekezdésében. Erre a kérdésre az államtörvényszék nemmel válaszolt. Az államtörvényszék még sohasem foglalt állást abban a kérdésben, hogy váljon az államtörvényszéknek egy vitás esetben az alkotmány 48. cikkének minden előfeltételét meg kell-e vizsgálnia, vagy hogy az államfő véleményét kell e alapul vennie. Jelen esetben sincs szükség arra, hogy ebben a kérdésben állást foglaljon, mert nyilvánvaló, hogy a július 20-i rendeletet olyan időben bocsátottákel, amikor a közbiztonságot és rendet súlyosan megzavarták és veszélyeztettek. Egyszersmind azonban fennállott az a komoly veszély is, hogy a belpolitikai feszültség tovább fokozódik és az alkotmányos élet alapjainak közvetlen veszélyeztetésévé fajul. Az alkotmány alapján való közbelépés előfeltételei tehát minden további nélkül adva voltak. A veszély nagyságából következik, hogy a birodalmi elnöknek joga és kötelessége volt a közbiztonság és rend helyreállítása érdekében minden alkalmasnak látszó eszközt felhasználni, amennyiben ez a birodalmi alkotmánnyal összeegyeztethető. A birodalmi elnök ebben a helyzetben kötelességszerű mérlegelés után arra a felfogásra juthatott, hogy szükséges lenne a birodalom minden államhatalmi szervét Poroszországban egy kézben egyesíteni és annak politikáját egységes keretbe foglalni. Ezen nem változtathat az a körülmény sem, ha Poroszországnak helytálló az az állítása, hogy a veszélyes helyzet, legalább is részben, a birodalmi kormány belpolitikai intézkedéseire vezethető vissza. Ebből az alapfelfogásból kifolyólag elesnek Poroszországnak azok a kifogásai, hogy a július 20-i rendelet visszaélést vagy túlkapást tartalmaz. A birodalmi alkotmányból az ellen sem lehet indokolt aggályt támasztani, hogy a birodalmi biztost oly jogkörrel ruházzák fel, hogy tisztviselőket ideiglenesen nyugalomba helyezhet, kinevezhet, előléptethet vagy elbocsáthat. Az ítélet kihirdetése előtt a lipcsei rendőrség nagy rendőri készültséget helyezett el a birodalmi törvényszék épületében és az épület körül. A tárgyalási terem zsúfolva volt érdeklődőkkel, szerte három kormány is lesz Poroszországban: a birodalmi kormány, a kormánybiztosi porosz kabinet és az eltávolított, jogilag azonban most visszahelyezett Braun-kormány. Valamennyi baloldali lap megállapítja, hogy az állami főtörvényszék ismét bebizonyította, hogy politikai kérdésekben nemcsak az erőszaknak van szava hanem a jognak is. A baloldali sajtó szerint a lipcsei ítélet kétharmad részben elismeri a porosz kormány panaszának jogosultságát és rehabilitáltaaz eltávolított porosz kormányt. A Vossische Zeitung szerint a lipcsei ítélet intő jel mindazoknak, akik azt hiszik, hogy úgy kísérletezhetnek az alkotmánnyal, ahogy csak akarnak. A Berliner Tageblatt felszólítja Papen kancellárt, terjesszen Hinsenburg elnök elé új szükségrendeletet, vonja le a lipcsei ítélet konzekvenciáit és küszöbölje ki véglegesen a német alkotmánytörténelemből ezt a tragikomikus epizódot. A lipcsei ítélet „különös kompromisszum" és még jobban összekuszálta a helyzetet Berlin, október 25. A berlini sajtó egészen más megvilágításban látja a lipcsei állami törvényszék ítéletét a porosz kormány és a birodalom perében, mint az illetékes tényezők. Azzal a hivatalos beállítással szemben, hogy a lipcsei ítélet a Papen-kormány százszázalékos győzelmét jelenti, majdnem valamennyi lap megállapítja, hogy a lipcsei ítélet sem a birodalomnak, sem Poroszországnak nem hozott teljes győzelmet, hanem csak még jobban öszszekuszálta az alkotmányjogi helyzetet. Még a kormányhoz közelálló jobboldali lapok is azt írják, hogy a lipcsei ítélet „különös kompromisszum", amely rendkívül súlyos politikai helyzetet teremt. Előrelátható volt — írják ezek a lapok —, hogy jogi szempontból más ilelett nem lehetett hozni, a birodalmi kormánynak azonban ezzel már a kezdet kezdetén számolnia kellett volna. Az eltávolított porosz kormány tagjai — írja a Deutsche Allgemeine Zeitung — a lipcsei ítélet alapján különböző jogokat követelhetnek s a végeredmény az lesz, hogy egy A Kézbesítési vagy más reklamációkat, címváltozásokat közvetlenül a kiadóhivatallal közöljük, levelezőlap vagy telefon útján. A porosz kormány minisztertanácsot tart A porosz kormány, amelynek ideiglenes felfüggesztése az állami főtörvényszék ítéletével jogerőre emelkedett, szerdán Braun miniszterelnök elnöklésével minisztertanácsot tart. A porosz kormány július 20-án történt eltávolítása óta ez lesz a Braun-kormány első minisztertanácsa. A minisztertanács, hír szerint, leszögezi, hogy a lipcsei ítélet szövege szerint a kormány felfüggesztése csak „átmenetileg és ideiglenesen" történt és hogy a birodalmi kormánybiztos kinevezése a porosz kormány jogszerű exisztenciáját nem érinti. A minisztertanács azt a kérdést is megtárgyalja, hogyan képviselje a jövőben a birodalmi gyűlésben és a birodalmi tanácsban a Papen-kormánnyal szemben a porosz államot, amire a lipcsei ítélet alapján joga van. Enyhül a gyűléstilalom Parlamenti pártok zárt helyen ismét tarthatnak politikai gyűléseket A múlt évben kormányrendelet jelent meg, amelyben politikai gyűlések tartását az egész vonalon betiltották. Ez ellen rengeteg kritika hangzott el a parlamentben s a különböző parlamenti pártok szónokai számos érvet sorakoztattak fel annak bizonyítására, hogy a politikai gyűléstilalom csak ronthat a helyzeten. Gömöbös Gyula miniszterelnök ebben a kérdésben más álláspontot képvisel, mint az előző kormány: rendeletet adott ki, amelyben megengedi, hogy a parlamenti pártok ezentúl zárt helyen ismét tarthatnak politikai gyűléseket, de ehhez előzetesen meg kell szerezni a rendőrhatósági engedélyt s az engedélyezett gyűlések csak a rendőrhatóság felügyelete mellett tarthatók meg. A kormányrendeletről a Magyar Távirati Iroda a következőket jelenti: A minisztérium a következő rendeletet adta ki a gyülekezési jog korlátozásáról szóló 4980/1931. M. E. számú rendelet módosításáról és kiegészítéséről: A gyülekezési jogról szóló 11.004/1921. M. E. számú rendeletet felfüggesztő 4980/1931. M. E. számú rendeletben kimondott tilalom alól az országgyűlésen képviselt politikai pártok részéről zárt helyen tartandó politikai jellegű gyűlések kivétetnek. A rendőrhatósági előzetes engedély megszerzése és a rendőrhatósági felügyelet tekintetében azonban azok is az 0481/1914. M. E. számú rendelet 2. §.-ának a rendelkezései alá esnek. Ez a rendelet azonnal hatályba lép és azt a belügyminiszter hajtja végre. Budapest, 1932. évi október hó 25-én. Vitéz Gömbös Gyula s. k. m. kir. miniszterelnök Szabadon parázdálkodott a Kontremin az angol font ellen Viharos hossz a londoni aranypiacon London, október 25. Az angol font árfolyama kedden is olcsóbbodó irányzatot mutatott. Tőzsdezárlatkor egy font sterlingért már csak 3,30 dollárt űzettek, szemben az előző napi 3,32A dolláros jegyzéssel. A kontremin szabadon garázdálkodott a piacon s a fedezetlen eladások az angol állampapírok árfolyamát is megingatták. A font zuhanásával párhuzamosan az aranypiacon viharos hossz volt s a szinarany ára unciánként 2 shilling 5 pence-szel drágult. A szinarany hivatalos árjegyzése 125 shilling 401 pence volt. Ilyen magas aranyárra 1931 szeptember óta nem volt példa. Mértékadó tőzsdei körökben azt állítják, hogy az angol kormánynak igen nagy mennyiségű devizák állanak rendelkezésére, amelyeknek segítségével bármely pillanatban megállíthatná a font zuhanását, a kormány azonban még nem látja elérkezettnek az időt a valuta alátámasztására. Ki Groszmann Pált az ügyészségre szállították Súlyos gerincbaja miatt kórházi ápolást kért a letartóztatott tőzsdés. Szekulesz József levélben írta meg, — amelyet elfogott a rendőrség — hogy Groszmann Pál a társa Groszmann Pál tőzsdés, akiről keddi számunkban megírtuk, hogy valutacsempészés gyanúja miatt letartóztatták, kedden délután átszállították az ügyészség fogházába. A tőzsdést ügyvédjének, Kemény Győző dr.-nak kívánságára nem a rendes rabszállítóautóval vitték át a Markó-utcába, hanem szürke taxin. Groszmann egyébként súlyos gerincbántalmakban szenved és állandó orvosi kezelés alatt állt, úgyhogy ügyvédje erre való tekintettel arra kérte a királyi ügyészség fogházának igazgatófőorvosát, vizsgálja meg Groszmann Pált és rendelje el, hogy a fogház úgynevezett betegszobájában várja be sorsának további fordulatát. Igen érdekes egyébként, hogy kedden délután az ügyvéd rágalmazás cílén külön feljelentést adott be Szekulesz József ellen. Ennek a feljelentésnek igen érdekes háttere van. Emlékezetes még, hogy amikor Szekulesz Józsefet Bécsben egy detektív letartóztatta, ez a letartóztatás pillanatában egy levelet akart átadni Weisz nevű tőzsdés barátjának és a szemfüles bécsi detektív ezt a levelet lefoglalta. A levél a Bécsben felvett jegyzőkönyvekkel és a többi iratokkal együtt Budapestre került és jelenleg Enyedy Róbert vizsgálóbírónál van az akták között. Ennek a levélnek igen érdekes a tartalma. Nagyjában azt írja ebben a levélben Szekulesz anyósának, Szőkénének, aki a zürichi rendőrség foglya, hogy az alibitanúk rendben vannak és különben is összeköttetései révén „sikerül majd az ügyet elintézni". „Egyébiránt ami a Julius Beer et Co. zürichi bankcégnél levő bankletétemet illeti, intézkedtem, hogy társam, Groszmann Pál is diszponálhasson az összegek felett." Miután a Groszmannra való hivatkozás okozta azt, hogy Groszmannra bizonyos gyanú terelődött és ebből kifolyólag került vizsgálati fogságba, az ügyvéd rágalmazás címén feljelentést tett Szekulesz József ellen. 4|A kalával fit egy AH orár ■ V normál szobát at Halal barnaazénnel a 2 nyitás Rekord kályha tökéletesen süt. Ára GO pengőtől leszállítva, felszerelve AJ jegyzékei UCDrO I Ingyen küld: n C ö C kályha- és tüzhelygyára, Vilmos I császár-ut 30. (Ilajos-u. sarok.)I Ugyanitt az eladási mintás aktát. I Cőterén vezet ■ a világhírű Szennir-Hátoha mezei Ernő | ! Meghalt a legöregebb, a legideálisabb magyar publicista. Akinek neve fogalom volt. Mezei Ernő, a láinglelkű, 82-ik éjjelévét már tavasz óta meghaladott vezércokkíró a Vigetszanatóriumban levő lakásán csendesen elhunyt. Senki nem látta haláltusáját. Olyan volt a halála, aminő az élete. Magányos ember volt, nesztelenül ált a maga újságrakománya körül. Senkit nem zavar, senkinek terhére nem volt. A világ , zajából ő semmit sem hajlott. Ez volt a legnagyobb csapás, ami őt érte. De talán inkább sorshegy volt az nála. Befelé érző, meditáló, bödesedkedő, érzékeny lelkű férfiú, aki, mint csiupaszív ember, aligha lett volna képes átélni és végigszenvedni mindazt, amit csak homályosan látott, de nem hallott. Néhány évvel ezelőtt valami villamos-baleset érte. Összetörve bevitték a Rókus-kórházba. E sorok írója, mint legrégibb barátja, felkereste őt és ekkor Mezei Ernő —amint azt akkoriban az Újság hasábjain meg is irtuk — e szavakkal fogadta e sorok íróját: — Ha meghalok, akkor maga fog rojlam írni, kedves barátom. Erre baráti együttérzésünk predesztinálja magát. Balsejtelmeit el akarván oszlatni, hasonló kérelemmel fordultam hozzá, biztosítván őt arról, hogy valamennyiünket tuti... Ennek immár öt éve. A múilt héten felkerestem öt állandó tanyáján, a ..Hollandia“-kávéházban, ahol egy nemesilelkű hölgyt, Czeiher Sándorné, a kávéház tulajdonosa, védőangyalként óvta minden bajtól az immár önmagával tehetetlen agg publicistát, akinek minden aprólékos, nem aprólékos gondja az ő vattaira nehezedett. Éppen akkor is ő töltötte meg csészéjét kávéval. Ernő barátnőn nagyon rekedt vált és tréfás hangon ismételte meg kérését, hogy én párénáljam el. Mikor a válaszom ismét a távoli jövőt prognosztizálta, Mezei Ernő elkomorodott és ezek voltak hozzám, legrégibb barátjához, intézett szavai: — Kizárt dolog, hogy én ezt a teret átéljem. A legelső zord, hideg nap elvisz engem. Szomorúan bevált jóslata. Nekem pedig szomorú kötelességem, hogy beváltsam a tőlem többszörösen kivált Ígéretet. Nem csupán barátja, hanem választója és kortese voltam Mezei Ernőnek. Korának ő volt a legragyogóbb tolla, leglelkesebb és legmeggyőződésesebb függetlenségi publicistája. Egész lényének, önzetlenségének és kristálytiszta politikai hitének hű tükre 1885-ben mutatta őt be a maga valóságában az ország közbecsülésének. Addig Tisza Kálmán balközépi, ellenzéki pártjának Ili katonája. Csernátony Lajos lapjának vezércikkírója, aki az „ellenzék keserű kenyerét v ette és tisztes szegénységben élte éveit. De mikor Tisza Kálmán hatalomra került és miniszter lett, Mezei Ernő ott hagyta Tiszát is, Csernátonyt is, mert ő hallani sem akart közös ügyekről és Ausztriával való kapcsolatról. Tehát csatlakozott az intranzigens függetlenségi párthoz és tovább ette az ellenzékiség keserű kenyerét. Egy olyan, karakterben, erkölcsi és értelembeli emelkedettségben tündöklő férfiú, mint Mocsáry Lajos, a függetlenségi és 48-as párt akkori elnöke kellett ahhoz, hogy magát a legteljesebb mértékben exponálja, éppen a tiszaeszlári gonosz izgatások idejében a külsőség dolgában valóban nem nagyon mutatós, nagy testi fogyatékossággal megvert kis Mezei érdekében. Az ügy nehezen ment. De Mocsáry Lajos nagy tekintélye ellenállhatatlan volt, így aztán sikerült Miskolcon a diadal. Mezei Ernő függetlenségi programmal legyőzte Miskolc városának legtekintélyesebb férfiát és régi országgyűlési képviselőjét. Arról a diadalmámorról, ami akkoriban ezt a választást kísérte, a mai nemzedék alig alkothat magának fogalmat. Mocsáry Lajos és Mezei Ernő között a legbensőbb barátság fejlődött ki. Nemcsak a sírig, de még azon túl is. Mert Mezei Ernő még a kriptába is követte Mocsáry Lajos koporsóját és ott búcsúzott el tőle. Három évig tartott Mezei Ernő képviselői pályája, de ez alatt a három év alatt a parlament egyik legérdekesebb alakjává nőtte ki magát. Debatter — sajnos — nem válhat 5