Ujság, 1933. augusztus (9. évfolyam, 172-197. szám)

1933-08-20 / 188. szám

VASÁRNAP, 1933 AUGUSZTUS 20 ÚJSÁG Színház Szombaton megálltak a próbák az összes pesti színházakban Rendkívül kiélesítette a színészigazgató harcot a kultuszminiszter különös rendelete Legutóbbi számunkban közöltük azt a hírt, amely már túlnő a színészek és igazga­tók között folyó bérharc lokális érdekessé­gén: a színigazgatók elhatározták, hogy mindaddig szüneteltetik a jövő szezon ösz­­szes előkészületeit, tehát a próbákat, szer­ződtetéseket egyaránt, amíg világosság nem derül arra, hogy a gyakorlatban milyen ered­ményekkel járhat a kultuszminisztérium legutóbbi meglepő rendelete. Ismeretes ugyanis, hogy a kultuszminisz­ter megtiltotta a magánszínházaknak, hogy olyan színészt szerződtessenek, aki nem tagja a Budapesti Színészek Szövetségének. Mivel ebben a pillanatban is úgyszólván bérharc folyik a színigazgatók és színészek között, ez a rendelkezés váratlanul méltány­talanul a színészek javára billentette a mér­leget. A rendelet lehetővé teszi, hogy a Szí­­nészszövetség egyoldalúan diktálja a szer­­ződtetési feltételeket. De egyéb szempontból is tűrhetetlennek tartják az igazgatók, hogy az államhatalom avatkozzék bele olyan kérdésbe, amelynek teljes szabadsága általános kultúrérdek. Hi­szen nem egy kiváló művész került ki azok­nak a sorából, akiket egyik másik igazgató vagy rendező fedezett fel s akik már csak azután léptek be a Színészszövetségbe, hogy a közönség tetszése minősítette valóban szí­nésszé. Az új rendelet többek között ennek is útját állja, mert az­­igazgatók ezentúl csak a Színészszövetség tagjai között válogathat­nak. Ha tehát a szövetség valakit bármilyen okból nem vesz fel a tagjai közé, akkor Bu­dapesten elzáródott előtte a szinipálya. Az Újság álláspontja kezdettől fogva az volt, hogy felesleges és ártalmas a szabad mű­vészpálya bürokratizálása. Szükségtelen és elhibázott rendelkezés az, amely egy érdek­­csoport kezébe szinte hatósági hatalmat ad, anélkül, hogy működését a közérdek szem­pontjából a legszigorúbban ellenőrizné. Valószínű, hogy a színészek sem örülnek ennek a fordulatnak, mert rendkívül kiéle­­sítette az úgynevezett kollektív szerződés körül folyó vitát. Péntek esti határozatuknak megfelelően szombaton valamennyi színház igazgatója közölte, hogy a próbákat felfüggeszti és szer­ződtetésről senkivel sem tárgyal. A színészek csoportokban üldögélnek a színházak folyo­sóin, öltözőiben és izgatottan tárgyalják a lehetőségeket. Legtöbbjük gyors békét sze­retne, mert már erősen közeledik a szezon kezdete, de ebben a pillanatban senkinek sem biztos a szerződése. Mégsem várható az, hogy egy-két napon belül megoldódjék a helyzet. A színigazgatók memorandumban fordultak a kultuszminisz­terhez, amelyben kifejtették összes aggályai­kat Ezek között különösen nagyjelentőségű az az ellenvetés, amelyet a belügyminiszteri ellenőrzés ellen hangoztattak. A kultuszmi­niszter ugyanis a belügyminisztert hívta fel a rendelet betartásának ellenőrzésére, a bel­ügyminiszternek erre tudvalevőleg nincs más eszköze, mint a rendőrség, Így válhatnék eset­leg a kultuszminisztérium rendelete felesle­ges zaklatások eredőjévé. Megakadtak a kollektív szerződésre vo­natkozó tárgyalások is, mivel a színigazga­tók ebben az atmoszférában nem hajlandók a zöldasztalhoz leülni a színészekkel. Akik a helyzetet mérlegelni tudják, azt szeretnék, ha kölcsönös engedékenység árán is megköt­nék a kollektív szerződést és ezzel tennék tárgytalanná az elhibázott kultuszminiszteri rendeletet. „ Veilo, az márt nagyon boldog vagyott! Első Hiteles Hit Biliét­­térttől, aki tizenöt kilót fogyott és október elején étkezik Pontosan egy esztendeje, hogy Réthy L. Pál, a kitűnő „első magyar" színházi ügynök, a következő levelet kapta: Értesítem, hogy nem vonaton, hanem autón jöttem meg, a kitűzött időnél koráb­ban. Nagyon kérem, szíveskedjék engem azonnal —­ még mielőtt Ábrányival beszé­lünk — egy rendkívül fontos ügyben és halaszthatatlan megbeszélés céljából fel­keresni. " . 1­­/ Időközben ugyanis felszólítást­­ kaptam az Uniótól és most ezzel komplkálódik az ügy. Én nem akarok az ön háta mögött tárgya­lásokba bocsátkozni,­­ már csak azért sem, m­ert eddig is maga csinálta az összes szerző­déseimet és egyébként, is a magam részéről sokkal nagyobb örömmel szerződném a Városihoz. Azt már azonban most tudomá­sára adom, hogy én próbatelllépésekire Bu­dapestem nem vagyok hajlandó. Okvetlen várom és üdvözlöm Bitter Irén. Le is szerződött a Városi Színházhoz. Első fellépése a Reichstadti herceg című operett­ben volt. Csakhamar a Fővárosi Operett­színházhoz szerződött le, ahol a Marinka, a táncosnő és mindenekfelett Lehár A három grácia című revüoperettjében olyan sikerrel lépett fel, hogy abban a szezonban még nyári szünetet sem tartott a színház. Azóta az ösz­­szes pesti operettszínházban játszott. Nagyon népszerű Biller Irén. 1931 júniusában, tehát két évvel ezelőtt, egy bécsi társaságban megismerkedett egy Sam Fengel nevű amerikai gyárossal, akiről a fáma azt mesélte, hogy rengeteg gazdag. Ez az úr beleszeretett a magyar primadon­nába, akit rávett arra, legyen a felesége, hagyja ott a színpadot, menjen ki vele Ame­rikába! Biller Irén kijelentette, hogy örökre búcsút mond a színészetnek. Két évvel ez­előtt indult el Pestről Newyorkba. Mi is történt azalatt a két év alatt, míg Biller otthagyta Budapestet? Már az első hónapokban híre hallatszott, hogy megunta a házassági jármot és visszakipánkozik a színpadra. Ő­ maga cáfolta. Angolul­ tanul erősen, hogy angol színésznő legyen. Az Ame­rikában levő magyar színtársulatoknál ven­dégszerepeit azután gyakran. Filmekein ját­szott. Nem számított meglepetésnek a hír, hogy végképpen megelégelte a dicsőséget, elvált az urától, újra a pesti színipályára lép! Ezeket a híreket­­ azonban megint­ csak megcáfolta Biller Irén huga­ Margit, akivel állandóan levelez. Azt mondta az érdeklő­dőknek, hogy nem igaz a hírből semmi, mert akkor Irén biztosan megírta volna neki. A legutóbbi időben az Újság tudósítást kö­zölt, hogy most már végül biztosan válóper folyik Bitler Irén és férje között,-.sőt, hogy egy hete a bíróság már meg is hozta az íté­letet és elválasztotta őket a férj hibájából, aki — mert feltűnően durván bánt feleségé­vel — heti 75 dollár tartásdíjat köteles fizetni És Biller Margit még mindig, nem kapott semmi hírt... Végre szombaton Biller Mar­git a következő sürgönyt kapta:. Hollyvood, augusztus 18 Válok ez uramtól,­ de na­gyon boldog vagyok, októ­ber elején otthon vagyok. Ezerszer csókol benneteket Irén Elképzelhető, hogy ez a sürgöny mily nagy örömet okozott a Biller-familiában. Legna­gyobb öröme mégis Etának van. Ez az­­Eta 16 év óta volt az öltöztetőnője és fióka lánya Biller Irénnek, aki a művésznő eluta­zása után is ottmaradt hűségesen a családnál. Időközben tevés is érkezett Biller Iréntől: -— Meg fogtok lepődni, hála Istennek gyönyörűen nézek­­ki, 15 kilót fogytam le. 55 kiló vagyok, úgy táncolok és énekelek, mint soha. Úgy érzem magam, mint amikor elkezdtem a színészetet, 17 éves koromban. 15 Milyen hosszú lehet a színpadi csók? Igaz nyári mese a féltékeny udvarló leleményes ötletéről, pofonnal, lovagias üggyel és happy-end­del A fiatal művésznő egyik nyári darabban szerepelt. Ez magában véve még nem volt baj. A baj ott kezdődött, hogy a művésznő hűséges lovagja estéről estére ott ült a néző­téren. Azaz, hogy még ez sem lett volna baj, ha a darabban nem lett volna egy csók­jelenet. A művésznő színpadi partnerének a, szerep szerint kellő­ pillanatban, forró szerelmes szavak kíséretében át kellett ölel­nie a művésznőt és hosszas csókkal illetti ajkait Ez volt a baj, a szövegkönyvnek ha­tározott utasítása így hangzott: „Hosszú csók­­.."­­ A hű lovag azonban úgy vélte, hogy­­ez a színpadi csók időtartamra és hevességre nézve túlságosan élethű. Röviden és magya­rul, az udvarló féltékeny lett a színésznőre. Szólni viszont nem mert a művésznőnek, mert előre tudta a választ. — Kérlek, ne avatkozz olyan dolgokba, amikhez nem értesz. Ami a színpadon törté­nik, ahhoz semmi közöd ... Hiába törte a fejét a derék lovag, semmi okosat sem tudott kisütni, amivel útját áll­hatná a további élethű és heves színpadi játéknak. Ideges hangulatban ült le egyik megszokott helyére a harmadik sorban. Amikor a második felvonás közepén vesze­delmesen közeledett a csókos jelenet, ön­kéntelenül a mellette lévő üres szék ülőké­jére esett a tekintete. Egy gondolat, utána egy kárörvendő mosoly és már kész is volt a terv. Megnyugodva várta a csókot, amely nem is késett soká. A lovag kivárta az időt, amennyit egy normális színpadi csókra elég­ségesnek tartott, azután nagy erővel le­csapta a szék üllőkéjét. A hatalmas robajra a bonviván felkapta a fejét és ijedten kö­rülnézett. Nem történt semmi, az előadás rendben ment tovább, de-*alsóknak-vége volt. A publikum­ nem gyanított­ semmit és min­denki azt gondolta, hogy véletlenül történt. . ^ ^ ^ Az eset megismétlődött másnap, sőt har­madnap. Mindenkor a csók kellős közepén. A színész ráeszmélt, hogy nem véletlenről, hanem merényletről van szó. Minthogy a dolog indítóokáról halvány sejtelme sem volt, szentül meg volt győződve, hogy az egész csapkodást valami ellensége ta­lálta ki. Magában már meg is gyanúsította egyik kollégáját, hogy az teszi tönkre szán­dékosan a leghatásosabb jelenetet. * . -A következő., este tehát ..figyelő, állásba, he­lyezkedett és úgy intézte, hogy eset közben a közönség felé forduljon. A robaj pillana­tában valóban találkozott a tekintete a lovag öntelt mosolyával. Jól megjegyezte ezt a gu­nyoros arcot és várta a pillanatot, hogy szembetalálkozzon vele. A sors kegyes volt hozzá és nem várakoztatta sokáig. A máso­dik felvonás után a színészbejáró előtt ciga­rettázott, óriáskor­ beleütközött a lováig, aki­ről a színész nem tudta, hogy ki. A művésznő öltözőjébe igyekezett. A színész elcsípte és dühösen kiáltott rá: — Hát te vagy az a jómadár, aki napok óta elrontja a legszebb jelenetemet? A lovag kikérte magának a hangot, szó szót követett, a vita egyre hangosabb lett, végül szabályosan összeverekedtek. Az affér­,­nak az ügyelő csengetése vetett véget. A szí­nész rohant rendbehozni az arcáról letörött festéket, a lovag pedig a ruháján igyekezett eltüntetni a vita szemmel látható nyomait. A színész még a harmadik felvonás alatt elme­sélte a művésznőnek, hogy megtanította kesz­­tyűbe dudálni azt a csirkefogót, aki követ­kezetesen belecsapkodta a szék támláját az ő legszebb közös­­ jelenetükbe. A művésznő mindenben igazat adott a kollégájának és élénken helyeselte a történteket, anélkül persze, hogy sejtelme lett volna arról, hogy kiről van szó. " — ■ *■ A művésznő és lovagja az előadás utá­n vacsorázni mentek. Vacsora közben a lovag elmesélte a művésznőnek az esti affért és be­jelentette, hogy provokáltatok fogja az illető színművészt. A művésznő a vallomásra elő­ször elképedt, majd éktelenül kacagni kez­dett. Olyannyira, hogy a vendéglő egész kö­zönsége reáfigyelt. Amikor egy kissé meg­nyugodott, így szólt: — Szóval te voltál a székcsapkodó. Nagyon jó. Nem is tételeztem fel rólad ennyi intel­ligenciát. Az ötlet nem rossz, majd elmesé­lt­em valamelyik operettszerzőnek, hogy hasz­­nálja fel operettben. Ebben a pillanatban a színész lépett be a vendéglőbe. Amikor a művésznő meglátta,­­újból elővette a kacagási inget. Képzelhető az ifjú színművész megrökönyödése. Nem elég, hogy a partnerét azzal a figurával látja, akivel este összeverekedett, de még ki is ne­veti hozzá." Felháborodva ekkora­ inkollé­­gialitás láttára, odalépett az asztalukhoz és súlyos szemrehányásokkal ölette a kolléga­nőjét. A művésznő a kacagásról nem tudott beszélni és amire szóhoz jött, a' Szib­ész híál­­eltávozott. ' * ----- —— n A lovag másnap provokáltatta a' színmű­vészt, aki ugyancsak megnevezte a segédeit. A művésznő viszont este elmesélte az egész történetet a színésznek, aki maga is jól mulatott rajta. Értesítették a segédeket a for­dulatról. A segédek is jól mulattak az ügyön. A lovag sem tehetett egyebet, mint hogy ő is mulatott rajta. Elvégre ő kezdte az egészet­­★ A fenyegető párbaj elmaradt. Helyette ki­­békülési vacsora következett egy nyári ven­déglőben. Párbaj nem volt, de azért sebesü­lés történt... A színész kezében elrepedt­­a pezsgőspohár és megvágta az ujját. Kötéssel a kezén játszott tegnap is ... A csók pedig rendezői utasítás ellenére is, rövidebb ideig tartott az eddigieknél. A nézőtéren ott ült az udvarló és jobbkeze egy üres szék felhajtott ülőkéjén pihent... (k. i.) . Mit játszik a Belvárosi Színház ? A Belvárosi Színház igazgatója összeállította a jövő Szezon prograi­mját. A Lysistrata bemutatójával nyílik a színház szeptember közepén. Aristophanes komédiáját Bárdos Artúr rendezői tervezete alapján Em­őd Tamás dolgozta át, Nádor Mihály írt hozzá ze­nét. A díszleteket és kosztümöket Fülöp Zoltán tervezi. Egész sor magyar újdonságot kötött le a színház, ezek közül még az évad elején bemu­tatja Szép Ernő Szívdobogás című játékát. A Belvárosi Színháznak írja új darabját Zilahy Lajos, Halász Imre, Gáspár Miklós és első szín­padi művét Márai Sándor. Márai darabjának hőse Casanova, színhelye Velence. Új színpadi szerzőt avat Ligeti Erzsébet személyében, aki­nek Az oroszlán című vígjátékét több külföldi színház is lekötötte már. Botrány a bárban a címe Arthur Koestler és Németh Andor újszerű, szatirikus játékartak, amelyhez Reinitz Béla írt zenét. A renaissance legérdekesebb egyéniségé­nek, Lorenzino de Medici-nek egy merész ko­médiája Bálint Lajos és Ujházy György átírásá­ban kerül színre. Külföldi újdonságok: Wilhelm Speyer „Ein Mantel, ein Hut, ein Handschuh", Peter Freuc­en Osakrak; ez a dán darab a Hudson­­öböl eszkimói között történik. Karácsony táján hozza ki a színház Friedrich Forster Robin­sonnál, amelyet eddig több mint ötven külföldi színpad játszott.­­Lessing Bölcs Niffán­ját Márkus László dolgozza át a Belvárosi Színháznak, amely egy-egy francia és angol darab előadási jogáért is most folytat tárgyalásokat. A Belvá­rosi Színház átszervezte az új évadra színész­­gárdáját. Beregi Oszkár és Páger Antal ez idén is a Belvárosi Színház kötelékébe tartoznak. Fel­ülő, mindjárt, az első darabban Titkos Ilona, és előreláthatóak­ a' második újdonságban ,nyil­álko­­zik híme a' magyar közönségnek Elmá­­gon Barla, aki eddig Reic­hardt gárdájához tartozott. A tár­sulat tagjai: Tiíray Ida, Muráti Lili, Ákos Erzsi, Keresztessy Mária, Simon Zsuzsa, Soltész Annie, Pillér Vera, Gordon­­Zita, Bohus­­ Aranka, Dávid Zsuzsi, Harsányi Rezső, Boray Lajos, Apáthy Imre, Lázár Tihamér, Baráthy József, Nagy György, Mészöly Tibor, Benkó Bálint, Horkay László." Szénási Sándor g­rrvotoi­a*

Next