Ujság, 1933. október (9. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-18 / 237. szám

Szerda, 1933 október is ÚJSÁG ­Külpolitikai vonatkozásban a kormány tovább is a béke érdekében fog dolgoznia — mondotta Gömbös miniszterelnök elutazása előtt Kánya külügyminiszter a száliai látogatás után Genfbe utazik Gömbös Gyula miniszterelnök és Kánya Kál­mán külügyminiszter kedden délben 1 óra 48 perckor a belgrádi gyorsvonaton elutaztak An­karába. A budapesti török követség részéről Bec­ed Tschefik török ügyvivő, a bolgár kö­vetség képviseletében pedig Popov budapesti bolgár követ jelent meg a keleti pályaudvaron. Ott voltak továbbá Keresztes-Fischer Ferenc, Imrédy Béla, Lázár Andor és Fabinyi Tihamér miniszterek, Darányi Kálmán és bárcziházi Bárczy István miniszterelnökségi államtitkárok, Antal István dr., a miniszterelnökség sajtóosz­tályának vezetője, Rákóczy Imre dr., a sajtóosz­tály helyettes, vezetője, Mengele Ferenc, a külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, Huszár Aladár főpolgármester. A nemzeti egy­ség pártja Sziranyovszky Sándor vezetésével nagyobb küldöttséggel képviseltette magát és a Társadalmi Egyesületek Szövetsége részéről is nagyobb küldöttség jelent meg. Gömbös Gyula miniszterelnököt lelkes éljen­zéssel fogadták, amikor a pályaudvarra érke­zett. A miniszterelnök elbeszélgetett a megje­lent előkelőségekkel, majd a Budapesten tanuló bolgár diákok küldöttsége rózsacsokrot nyúj­tott át a miniszterelnöknek és a küldöttség szónoka az alábbi keresetlen szavakkal fordult a miniszterelnökhöz: — Azzal a kivánsággal nyújtjuk át ezt a csokrot, hogy excellenciád bulgáriai útja a leg­teljesebb eredménnyel járjon. Ekkor már a perron is megtelt érdeklődők­kel. Gömbös miniszterelnök nyilatkozata Gömbös Gyula miniszterelnök elutazása előtt fogadta a sajtó képviselőit és a következő nyi­latkozatot tette: — Nagy örömmel utazom Ankarába és Szó­fiába. Rokonokhoz megyünk. Átbeszéljük a tö­rök és bolgár kollégákkal a kérdéseket, ame­lyek bennünket közösen érdekelnek. Ellátoga­tunk Rodostóba is, hogy ott hódoljunk a nagy fejedelem emlékének. „Cum­ Deo pro Patria et Libertate" — Rákóczi fejedelem c jelmondata talán sohasem volt olyan időszerű, mint éppen a mai válságos időkben. — Idehaza folyik minden a maga normális medrében. Miniszterkollégáim a nemzeti munkaterv alapján kidolgozták az 1933/34. év részletes munkaprogram­­ját. Minden tárca tudja, m mit fog tenni. Magam úgy ítélem meg a részletes terveket, hogy azok végrehajtva — mert realitásuknál fogva abszo­lút végrehajthatók — ismét előreviszik egy lépéssel a magyar életet e következetes munka jegyében. Amint már többször említettem, a legfontosabb kérdésnek belpolitikai vonatko­zásban a gazdaadósságok ügyének végleges ren­dezését tekintem. A végleges rendezés tekinte­tében két periódust különböztetünk meg. Az első periódus alapjául egy törvényjavaslat és egy kormányrendelet szolgál. A megfelelő si­mítások u­tán rövidesen a nyilvánosság elé sé­­mitások után rövidesen a nyilvánosság elé lé­pünk velük. Az illetékes miniszter urak és refe­rensek derekas munkát végeztek. A képviselőházat, amely e hó 24-én ül össze, a nyugdíjjavaslattal kívánjuk foglal­koztatni, azonfelül már az első ülésen be­terjesztünk más javaslatokat is úgy hogy a Házat november elejétől kezdve — az ün­nepeket kivéve — állandóan foglalkoztatni fogjuk. — A nyugdíjjavaslatra azért helyez a kor­mány nagy súlyt, mert ez lesz a törvényhozás, de a közvélemény által is annyiszor sürgetett racionalizálás alapja.­­ Külpolitikai vonatkozásban a kormány továbbra is a béke érdekében fog dolgozni. Németországnak a népszövetségből való ki­lépése által előidézett helyzetet nyugodtan ítélem meg. A súlyos gazdasági és szociális, valamint poli­tikai válságok által meggyötört népeknek egy­­formán érdeke a béke és harmónia biztosítása és remélem, hogy Európa és a világ döntő­­hatalmú tényezői ebben a szellemben fognak munkálkodni. — Henderson válaszának mérsékelt hangja, a német kormány békenyilatkozata legalábbis erre enged következtetni. A fő az, hogy a főbb kérdésekben minden hátsó gondolat vagy egy­oldalú hatalmi érdekeknek tendenciája nélkül keressük a megoldást és azt meg is fogjuk találni, ha őszintén akarjuk. Ne legyenek első- és másodrendű nemzetek és ne legyenek meg­alázott nemzetek sem. És ne taktikázzunk, ha­nem keressük a becsületes megoldást az egyen­jogúság és a biztonság jegyében.­­ A leszerelési értekezleten legutóbb be­terjesztett javaslat újbóli revideálása ebből­­ a szemszögből nézve tehát szükségesnek mutatkozik.­­ A leszerelési kérdésben elérni egyenjogú­ságunkat és biztonságunkat, Magyarország kül­politikai törekvésének egyik fontos feladata, amely nincs ellentétben a leszerelési gondolat teljes érvényesülésével. Lehetetlen, hogy ami­kor a világ összes népeinek lelkében a béke­­vágy uralkodik, a vezetők ne érezzék súlyos felelősségüket. Én hiszek a népek és vezetőik józanságában és az osztó igazság győzelmében. A miniszterelnök és a külügyminiszter Apor Gábor bárónak, a külügyminisztérium politikai osztálya vezetőjének, Máriássy Zoltán minisz­teri tanácsosnak és vitéz Somogyi Ede őrnagy­nak kíséretében felszálltak a termeskocsiba, majd a közönség elénekelte a Himnuszt s a vonat tízpercnyi késéssel elindult a pálya­udvar fedett üvegcsarnokába! Kánya külügyminiszter Ankarából nyomban Gentbe utazik Gömbös Gyula miniszterelnök és Kánya Kál­mán külügyminiszter csütörtökön délelőtt ér­keznek Istambulba, ahol a budapesti török kö­vet fogadja őket. Csak néhány órát töltenek ott és azután továbbutaznak Ankarába. Kánya Kálmán külügyminiszter — a ma­gyar politikai körökben elterjedt hír szerint — nem vesz részt a rodostói kegyeletes ün­nepségen, hanem a szófiai tanácskozás után közvetlenül Budapestre tér vissza és­­ azonnal továbbutazik Genfbe a leszerelési értekezletre. .A magyar külügyminiszter október 26-án már Genfben lesz és a leszerelési konferencia további tanácskozásaival kapcsolatban megbeszéli a kü­lönböző államok delegátusaival a Magyarorszá­got is érintő kérdéseket s a leszerelési értekez­leten is kifejti a magyar álláspontot. Lelkes fogadtatás Kiskunhalason Gömbös Gyula miniszterelnök délután négy órakor kiséretével együtt keresztülutazott Kis­kunhalason. A gyorsvonatot nagy közönség várta s midőn a vonat megállt, az üdvözlésre összesereglett halasiak lelkes éljenzéssel kö­szöntötték a miniszterelnököt. A város közön­sége nevében Farkas Imre dr. polgármester üdvözölte néhány szóval, majd a magyar ru­­hába öltözött Nagy-Czirók Juliska, a halasi gazdalányok nevében virágcsokrot nyújtott át a miniszterelnöknek. A miniszterelnök megkö­szönte a város közönségének a meleg fogadta­tást s a vonat lelkes éljenzés közben kigördült a pályaudvarról. Gömbös Gyula miniszterelnök utazása Belgrád, október 17. Gömbös miniszterelnök a menetrendszerű konstantinápolyi gyorsvonat­tal este 5­ óra 40 perckor átutazóban Belgrádi­a érkezett. Miután inkognitóban utazik, jugoszláv részről sehol sem volt hivatalos fogadtatás s a miniszterelnök újságírókat sem fogadott. Több belgrádi újságíró elébeutazott Szabadkáig, de ők sem tudtak beszélni vele. Gömbös a vacso­rát az étkezőkocsiban költötte el Szabadka és Újvidék között. A belgrádi pályaudvaron Ali Waldemár lovag magyar követ vezetésével a magyar követség egész személyzete, megjelent az üdvözlésre. Gömbös nem szállt le a vonatról és a sza­­lonkocsijában fogadta a követség tagjait. A pályaudvar perronján nagyobb tömeg gyűlt össze, amely mindenáron látni akarta a magyar miniszterelnököt. Gömbös néhány pillanatra meg is jelent a sza­lonkocsi ablakában s a nagyszámban megjelent fotoriporterek több felvételt tudtak készíteni róla. A belgrádi újságírók odatódultak az ab­lakhoz és kérdéseket intéztek hozzá, Gömbös azonban mosolyogva szólt le szerbül, hogy nem adhat nyilatkozatot. Ezután visszavonult a sza- ronkocsi belsejébe és ott maradt egészen a vo­nat indulásáig. A konstantinápolyi gyors 11 óra 40 perckor hagyta el a belgrádi pályaudvart s szerdán délelőtt, 11 ó­ra 50 perckor érkezik Szór­­fiába, ahol a bolgár kormány ünnepélyes fogad­tatásban részesíti az átutazó magyar miniszter­elnököt. A szófiai programm Szófia, október 17. Musanoff miniszterelnök és külügyminiszter a Svobodna Récs című reg­geli lapnak kijelentette, hogy október 18-án a szófiai pályaudvaron személyesen fogja üdvö­zölni az átutazó magyar miniszterelnököt és a külügyminisztert. Ha Ankarából visszatérve, Szófiában kiszállnak a bolgár kormány meg­látogatására, a vendégek olyan fogadtatásban fognak részesülni, aminő megilleti egy baráti állam képviselőit. A Zora című reggeli lap értesülése szerint a magyar miniszterek a bol­gár-török határról különvonaton érkeznek Szófiába. A bolgár miniszterelnök 26-án hivata­los díszebédet ad tiszteletükre. Az Outro című reggeli lap hozzáfűzi, hogy a magyar állam­férfiak látogatásától nem kell valami szerződés megkötését várni, a látogatás tisztára csak a bolgár-magyar barátság felelevenítésére és meg­örökítésére szolgál. Hozzáteszi még a lap, hogy bizonyára szóba fog kerülni a két állam kö­zös eljárása a békeszerződések revíziója tár­gyában. Nóti Károly és Tinó di Pattiera hangos afférja a Royal Szállóban Kedden csa­ hangos jelenet zajlott le a Royal-szálló halljában. Két úr változatos nyelven vitatkozott. A körü­lállók keveset ér­tet­tek meg a szóváltásból, csak annyit hal­lottak, hogy kölcsönösen vaskos gorombasá­gokat vágtak egymás fejéhez. Németül, ma­gyarul, olaszul folyt a kiabálás. Fokozta a publikum kíváncsiságát, hogy az izgatott jelenet két ismert művész között zajlott le. Az egyik Nett Károly, a Német­országból nemrégen hazatért kiváló és nép­szerű vígjátékíró volt, a másik pedig Tinó di Pattiéra, az Európaszerte ismert operaéne­kes. A vitatkozás — amelynek percek alatt igen nagy közönsége akadt — hamarosan véget ért. A két úr csendesebbre fogta a hangját és a körü­lállók csakhamar azt látták, hogy a szenvedélyes ellenfelek kezet szorítanak egy­mással. Kiderült, hogy jelentéktelen nézeteltérésből származott a feltűnő affér. Kisebb társaság kártyázott az egyik asztalnál. Nóti Károly játékába az énekes többször beleszólt. Nóti ezért rendreutasította, az énekes ingerülten válaszolt, Nóti még hangosabban felelt. Így keletkezett a viharos szóváltás,­­ amelynek nem lesz lovagias folytatása. Nincs szükség a Belváros területén újabb kávéházra - mondja Budapest polgármestere Sem a kávésipartestütes, sem a kereskedelmi és iparkamara nem tartotta szükségesnek az új kávéház megnyitását A budapesti kávésszakma vergődése és ma­holnap a tönk szélére való jutása szinte na­ponta foglalkoztatja az újságokat. Ma ezt a kávéházat csukják be, holnap azt a kávéh­á­­zat árverezik és a kávésipartestü­eli gyűlé­seken egyebekről sem lehet hallani, mint arról a féktelen konkurrenciáról, amelyet végső elkeseredésükben eszelnek ki az egyes kávé­házak tulajdonosai és amelyek mind csak arra valók, hogy ezt a valamikor szép és vi­rágzó ipart minél hamarább a lynk szélére juttassák. A szomorú cselek és a tragikus példák azonban még­sem riasztják vissza az embe­reket attól, hogy a látszólag „biztos“ üzletet, kiengedjék a kezükből, amint valakinek csak legkevésbé is módjában van, azonnal kávé­­háznyitásra gondol. Megindul az építkezés így történt ez néhány hélsel ezelőtt a Bel­városban is. Pontosan a Váci­ utca 37. számu­ ház egyik nagy üzlethelyiségét kezdték átala­­kítani, berendezték elegánsan és csak később alakult ki a járókelő közönség előtt, hogy egy újabb fényes kávéház fogja megnyitni ka­­puit. A IV. kerületi elöljáróság a vállalkozóknak annak rendje és módja szerint ki is ad­ta a szabályszerű iparengedélyt, azonban bizo­nyára jóhiszemű feledékenységből, nem kérte ki, amint a szabályok előírják, egyrészt a Budapesti Kávésipartestületnek, másrészt pe­dig a Budapesti Kereskedelmi és Iparkama­rának a szakvéleményét Visszavonják az iparengedélyt így történt azután, hogy a helyiség telje­sen elkészült, sőt a megnyitás napját is kö­zölték már a nyilvánossággal, esténkint pe­dig kivilágították a fényes tükörablakos kávé­házat, hogy minél nagyobb tömegben terjed­jen el a Melody-kávéház megnyílásának tl­re. Tegnap váratlan és eddig valóban szokat­lan esem­ény történt a kávéház megnyílását illetőleg. Megjelent ugyanis a székesfőváros polgármesteri hivatalának egy kézbesítője, és határozatot kézbesített, amelynek olvas­tán valósággal megdöbbentek a társaság veze­tői. A határozat azt mondja, hogy „a IV. kerü­leti elöljáróság által kiadott kávéházi enge­délyt megvonomAmint ezt a polgármes­teri leirat szó szerint közli. Igen érdekes előzményei vannak a polgár­­mester eme szokatlan határozatának. Hivatalos vélemény: tönk szélén a kávésipar „A kávésipar — mondja a véghatározat —­ teljesen a tönk szélén áll. A Belváros terüle­tén amúgy is sok a kávésüzemek száma, tel­jesen felesleges tehát, hogy ezt a válsággal küzdő iparágat újabb üzem engedélyezésével még rosszabb helyzetbe sodorják." Rendkívül érdekes ez az indokolás már csak azért is, mert ez az első eset, hogy hiva­talos helyen is elismerik azt, amit a buda­pesti kávésok hosszú idő óta hangoztatnak és így talán a jövőben bizonyos adóelengedése­ket,, illetőleg méltányosból várhatnak ennek az iparinak a rokkantjai.F­u­­ji Azt is tudni kell, hogy az elsőfokú­ határo­zat ellen a Budapesti Kávésipartestület adott be fellebbezést, amelyhez a Budapesti Keres­kedelmi és Iparkamara is hozzájárult, mert szakvéleményében megállapítja, hogy Bel­városban nem forog fenn a szüksége újabb szakmabeli üzletek létesítésének." Huszonhárom kávéház a Belvárosban A Budapesti Kávésipartestület szerint ,,a Belvárosban ezidőszerint már huszonhárom kávéház és vendéglő működik és ezért a köz­szükséglet szempontjából ilyen újabb üzem­ létesítése nem szükséges". A polgármesteri határozat azt mondja, hogy „téves az elsőfokú véghatározatnak az a megállapítása, amely szerint az a körül­mény, hogy a kiadható kávéházi iparenge­délyek számát a főváros szabályrendeletileg nem állapította meg ,úgy értelmezendő, hogy a főváros ezáltal azt az akaratát nyilvání­totta, hogy az iparengedélyek számát korlá­tozni nem kívánja". »Fen forog-e a szüksége...« „A miniszteri rendelet ugyanis parancsoló­­lag rendelkezik arra az esetre, ha kiadható iparengedélyek száma szabályrendeletileg nincs korlátozva. Eszerint az iparhatóság kö­teles a kérelmet abból a nézőszögből is el­bírálni, fennforog-e a szüksége újabb ilyen üzem­ létesítésének és amennyiben nem forog fenn, a kérelmet el kell utasítani.“ A polgármesternek ez a döntése, amely páratlanul áll , mindenütt nagy megdöbbe­nést váltott ki. 3 Vilmos excsászár Németország lépéséről Amsterdam, október 17. Vilmos excsászár ér­dekes nyilatkozatot ártott egy angol újságíró­nak, amelyben Németország legújabb lépéséről, a népszövetségből való kilépésről beszélt. A volt uralkodó szerint ez a német lépés logikus következménye annak a bánásmódnak, amely­ben a népszövetség Németországot részesítette. — Csak azon csodálkozom — mondotta az ex­császár —, hogy Németország erre­ a lépésre már régebben nem határozta el magát. Ezt a lépést a német birodalom becsülete is meg­követelte. Az újságíró ezután megkérdezte a volt ural­kodót Németországba való vissza­é­ésén­k kér­é­­séről, mire a válasz az volt, hogy a biroda­lom kancellárjának most más és sürgősebb gondjai vannak, mint hogy a monarchia helyre­­állításával törődjön.

Next