Ujság, 1933. december (9. évfolyam, 273-296. szám)

1933-12-01 / 273. szám

PÉNTEK, 1933 DECEMBER­I ÚJSÁG Bethlen István gróf negyedik előadása Londonban A revízió Európa egyéb aktuális politikai problém­áinak szemszögéből London, november 30. Bethlen István gróf csütörtök délután a Balkán-komitéban tartott előadást, amelyben a trianoni szerződés revízió­jával foglalkozott Európa egyéb­­aktuális poli­tikai problémáinak szemszögéből. Kifejtette, hogy, Európának az a területe, amelyen­ a vi­lágháború következtében a politikai uralmi vi­szonyokban és az államok határaiban mélyre­ható változások állottak be, rövidesen az euró­pai kontinens politikai földrengés területének nevezhető. Ez tulajdonképpen széles sáv, amely a Finn-öböltől a Száva—Duna vonalig, a Bal­kán félsziget alapvonaláig, a germán és orosz néplakta területek­ között déli­ irányban széle­sedve terül el. Európa legnagyobb érdeke fűződik ahhoz, hogy ezen a politikai földrengés területén végre tizenöt év után a végleges nyugalom­­helyre­álljon és az ezen a területen lakó tizenhárom kisebb nép, egy igazságosabb osztály révén egy­mással kibékíttessék. Mert vagy sikerül e kis népek között igazi békét teremteni, vagy újból német, illetve orosz vezetés alá''kerülnek. De hogy ez nem­ fog mindig békés úton lefolyni, az minden kétségen felül áll. Most van m­ég: a kellő időpont az új rendezés keresztülvitelére, amíg legalább az érdekelt partnerek, az orosz és a német, nem szólhatnak olyan döntő súly­­lyal az eseményekbe, mint később. A Duna medence jelentősége Az előadó itt újra hangsúlyozta az eddigi előadásaiban is említett tényeket, hogy a bé­keszerződés három rangba és előkelőségi fok­ba sorozta be a volt monarchia népeit. Első cso­portba a szövetségeseknek elismert cseheket­, szerbeket és románokat. Második csoportba azokat a kis népeket, akik nem voltak ugyan „főbűnösök", de kitartottak az oldalán, a há­ború végéig: a szlovákokat és ruténeket, akiket a csehekhez­ csatoltak, mint északi szlávokat és­ a szlovéneket; horvátokat és vendeket, aki­ket a szerbekhez csatoltak, mint délszlávokat, úgy hogy most nemzeti kisebbségszámba se mennek s „elnyomott­ többség“-nek nevezhetők. Harmadik csoportba , a­­ magyarokat és osztrák­­németeket. Bethlen István gróf azután így foly­tatta­: -H-V ■-1 ■ t ■■ A békeszerzők egyáltalában nem voltak tisztában a Dunamedencében élő népek je­lentőségével, vagy egymáshoz való viszo­nyával. Nem voltak ezek bűvészek, akik az órát zsebünkből kiveszik, szemünk láttára a mozsárban összetörik s azután mint jól járó órát hiánytalanul visszaadják, hanem kontárok, akiknek az első művelet fényesen sikerült, de azután kereket oldottak, mert a valóban darabokra zúzott órát összerakni többé nem voltak képesek. A békeszerződések az osztrák-magyrr mon­archia régi földrajzi, történelmi és gazdasági egységének szétfagyásával egyidőben nem gondoskodtak arról, és az igazságtalan osztály folytán nem is gondoskodhatnak arról, hogy az általa betöltött hivatást más organizáció vegye át s a Dunamedence népeit valamelyes egységbe foglalva s együttműködésüket " bizto­sítva, nekik biztonságot, gazdasági téren, felvi­rágzást, a nemzetközi életben érdekeiknek, vé­delmet és a nagyobb hatalmak vetélkedésétől való mentességet biztosítson. Ennek az eljárás­nak következménye az, hogy a terület hova­tovább a nagyhatalmak vetélkedő befolyása alá került, ami az ellentétek kiéleződését vonta maga után. Ezt a folyamatot Franciaországnak szövet­ségi politikája indította meg, amely ellen­tétben áll a béke modern megszervezésé­nek gondolatával és amely Franciaországot, anélkül, hogy Né­metország elleni, politikai küzdelmében bármi­lyen komoly haszna lehetne belőle, a békeszer­ződésben orthodox status quo mellett kötötte­ le a Dunamedencében. Ezzel, akarva, nem akarva, útjában áll az orvoslás egyedüli lehetőségének, amely csakis a népek közötti igazságosabb osz­tályon, különösen a trianoni szerződés gyöke­res revízióján épülhet fel. Nem lehet háború Magyarországon senki sem hiszi,­ hogy , vala­melyes újabb háborús komplikáció hozhatná meg a fordulatot. Nem­ ellenkezőleg­, úgy érez­zük, hogy egy újabb háború a legnagyobb sze­rencsétlenség lenne, amely érhet, mert még­­az is veszélybe kerülhetne, amink megmaradt. A legnagyobb tisztelet mellett, amelyet a népszövetség intézménye iránt érzünk, tisztá­ban vagyunk azzal is, hogy a népszövetség mai összetételében a revízió nagy és nehéz problé­májával megbirkózni alig volna, képes. Még kevésbé lehet remélni, hogy a Duna­­medence államainak egymás közötti közvet­len tárgyalása valamelyes megfogható ered­ménnyel járhatna. A benti possidentes, akik ezen felül -úgy diplo­máciai, mint katonai téren minden hatalmi esz­közzel rendelkeznek arra, hogy a háborús zsákmányt megvédjék, ma még igen távol­­­állanak annak felismerésétől, hogy a győzelem pillanatában túlfeszítették a húrt és hogy más népek jogosult életérdekeinek rovására vissza­éltek a kedvező, pillanattal. Hamarább és korábban remélhető az elkö­vetett hibák felismerése a nem közvetlenül ér­­­dekelt­ féléknél, akik nem használhatóa az el­követett igazságtalanságnak és akiknek Európa békéje és nyugalma a fontos Ezek pedig a nagyhatalmak. Európa öt nagyhatalma közül négynél részben alig kétséges többé, részben most tör utat magának e felismerés. De Franciaország sem vállalhatja egy részrehajló és igazságtalan jogállapot fen­­tartása érdekében örök időkre a zsandár szerepét a Dunamedencében és kezd annak tudatára ébredni,­hogy a Duna­­medence népei Európa békéjének szilárdabb pillérei lesznek, ha igazságos osztály révén megértés jön létre közöttük. Azon­ a napon, amelyen ez a felismerés az összes nagyhatal­­maknál utat tör magának meghúzták a tria­noni szerződés lélekharangját. Akkor formai kérdéssé válik,, hogy a revízió, a­­népszövetség útján avagy direkt­ tárgyalások, vagy pedig mindkettő révén bony­olíttassék-e le, mert Európa legnagyobb nemzeteinek egyhangú aka­ratával olyan kis­ országok, amelyek­­létüket és határaikat nekik köszönhetik, szembe nem szánhatnák. ’ A politikai hátsó gondolatok Ha a kiengesztelődés egy igazságos új osztály útján lehetővé válik, a kívánt együttműködés önmagától fog megszületni. A Tardieu terv, a dunai konföderációs terv és egész sora más hasonló variánsoknak, mind­egy és ugyanazon betegségben szenvednek: gazdasági koncepciók, amelyek azonban a gazdasági bajokat nem oldják meg, mert­­politikai hátsó gondolatokból születtek. Azt is lehetne mondani róluk,­ hogy politikai tervek gazdasági köpönyegbe burkolva, amelyek többé-kevésbé , mind abból a célból eszeltettek ki,­ hogy Magyarországot látszólagos gazdasági kedvezményekkel ,­­kis­íplésük ’trátcgias csoport­jának érdekszférájába fereljék be, anélkül, hogy a revízió terén előzetes elégtételhez jutott volna". Nem lehet­ sem­ megkerülni, sem ki­játszani a gyökeres revíziót, különösen a Duna­­i m­edencében nem,­­ahol a békeszerződésnek első­sorban területi intézkedései azok, amelyek min­den téren katasztrofális helyzetet teremtettek. Újabban megtévesztő jelszót indítottak­ út­nak, amely szerint nem a határok revideálására, hanem azok eltüntetésére van szükség a kisebb­ségi jogok liberális kezelése­­és­­kiépítése révén. Azok hangoztatják ezt a jelszót, akiknek mód­jukban­ áll két hét alatt­­valóra is váltani és ezzel be is bizonyítani, hogy ez az eljárás a helyes. Miért nem fegyvereznek le tehát ben­nünket azzal,­ hogy ezt valóban keresztül is viszik? Tizenöt év óta szomorú tapasztalnta a ma­gyar nemzetnek, hogy a magyar faj egyharmad­­részét balkáni módszernek, szolgáltatta ki a bé­keszerződés. Ez az­ állapot a magyar nemzet vérébe és húsába vág és a kérdés új rendezésé­nél, garanciákra lesz­­ szükség. . Az igazi garan­ciát, csak a területi revízió adhatja meg. Ma­gyarországnak semmi kedve, hogy az esetleg fenhatósága alá kerülő nemm­agyar alattvaló­kat egyszerű túszoknak vagy retorziós objek­tumoknak tekintse,­akikkel adott esetben rosz­­szil is kell bánnia hogy hasonló bánásmódtól az ’idegen fenhatóság­­alá' került magyarokat megmentse. Az angol nemzet támogatása Sokkal egyszerűbb, logikusabb és humá­nusabb, hogy olyan revízió vitessék ke­resztül, amely a magyar és a többi nemzeten elkövetett sérelmeket célirányos és igazságos módon radikálisan orvosolja. Mi ennek eljöve­telében vallásos hittel hiszünk és bízunk. ----é .Én — fejezte be előadását Bethlen­ Ist-­­ Ván gróf — a revízió érdekében a magyar népnek azzal a régi ragaszkodásával, tisz­teletével és bizalmával fordulok a hatalmas angol nemzethez támogatásért, amelyről még a háború nehéz napjaiban sem feled­kezett meg. Ha életének legsúlyosabb óráiban Anglia feléje kinyújtja­­ segítő kezét,,"örökké hálás lesz érte a magyar nemzet.. -Bizalmunk Anglia felé for­dul, mert mi úgy érezzük, hogy Angliának csak egy érdeke van a Duna-medencében és ez az, hogy az elkövetett igazságtalanságok kikü­szö­böltessenek és ezen a réven újból ,a béke, a jó­lét és a megelégedés térjen vissza a világnak erre a területére és vele együtt az annyi meg­próbáltatást átélt magyar nép lelkébe is. Mi azt reméljük és bízunk benne, hogy Anglia ebben az esetben is hű lesz nagy és nemes tra­dícióihoz, amelyek­­ ezt az országot mindig az igazság és a jogtalanul üldözöttek oldalára állí­tották. Azzal az áhitatos meggyőződéssel te­szem le a revízió kérdésének minden magyar előtt szent ügyét az angol közvélemény kezébe, hogy ezzel azt a legjobb helyre bíztam a vi­lágon. A Westminster-palota hatalmas tölgyfaburk­o­­latú bizottsági termét, ahol Bethlen István gróf előadását tartotta, nagy és díszes közönség töl­tötte meg, amely feszült figyelemmel kísérte az előadást. Ezt megelőzően Sir Edu­ard Bogle elnök meleg hangon üdvözölte az előkelő ven­déget és méltatta Bethlen István gróf állam­­férfiúi és politikai érdemeit. Hasonlóképen be­szélt Noel Buxton lord volt munkáspárti föld­­mivelésügyi miniszter, kiemelve, hogy az elő­adás tárgya általános rokonszenvel találkozik az angol közönség körében, mert aki csak Bu­­dapesten jár, kivétel­ nélkül mint Magyarország lelkes h­íre tér vissza­ Az előadás s­lán elhangzott felszólalások so­rán H. W. Nevinson, Anglia egyik leghíresebb és legrégibb újságírója,­ azt kérdezte, lehetsé­gesnek tartja-e Bethlen István gróf­ a béke mó­dosítását háború nélkül. Bethlen István gróf letette szemüvegét, meggyőző­ nyíltsággal é­s őszinteséggel függesztve tekintetét Neomisonra, röviden ezt mondta: — A békemódosítás­ kizárja a háborút! (Vi­haros, hosszantartó taps.) Ha háborút akarnánk, nem beszélnénk békem­ódosi­­tásról. Éppen azért emlegetjük a revíziót, mert békés uton kívánjuk megoldani a helyzetet. Bethlen István gróf minden, egyes mondatát h­izhatallanul lelkes helyeslés követte. Jehlicska felszólalása Jehlcska Ferenc szólalt fel azután. Egy év­ezredből legalább kilencszáz esztendőt zavar­talan békés boldogságban, megelégedésben és egyetértésben töltöttek el a szlovákok a ma­gyarokkal, Magyarországon , a szlovákságnak csak egyetlen problémája volt: a nyelvkérdés. — De vissza akarnak­ térni Magyarországhoz — mondotta emelt hangon —, mert nem él­hetnek Magyarország nélkül. Ezért tisztázni ki­vánja, várjon a magyarok hajlandók-e biztosí­tékot nyújtani, arra, hogy megszűnik a régi nyelvi sérelem. Dollárt W J Fontok­ Háza /c/ore/O valódi ékszert Minden múlandó, arany, ezüst örök. Bethlen István gróf ezt válaszolta: Nem va­gyok a kormány tagja és nem szólhatok a kor­mány nevében, azonban ismételten kijelentet­tem már, hogyha a szlovákok vissza akarnak térni régi hazájukba, Magyarország tiszteletben fogja tartani a szlovákok nyelvét, nemzeti egyéniségét és nemzeti kultúráját. Magyarország kötelességének fogja tartani, hogy olyan mérvű önkormányzatot adjon, amely őket nemzeti szempontból teljes mértékben kielégítse. (Lel­kes taps) Feleségét és leányát követte a halálba Bárány Oszkár nagytextiles Halála elfitt billiárdozos, búcsúleveleit tizenhárom nap óta írogatta Csütörtökön reggel megmérgezte magát egy textilgyáros és meghalt. Nem anyagi gondok adták a r­éregpoharat a kezébe, nem­­ a rossz gajdasági uszonyok­­miatt menekült az­ élettől, habéin­­- amire manapság­ bizony ritkán adó­dik példa — a felesége és leánya után vágyó­dott abba­ a világba, ahol már nem fáj semmi. Bárány Oszkárt, ezt az ötvennégyesztendős javakorbeli férfit,­ akinek üzletei Budapesttől Londonig terjedtek, és akit mint, a textilszakma császárját emlegették, a szive kergette a sírba. Az a szív, amely néni­ bírta elviselni, hogy leánya és felesége is szívbajuknak estek áldo­zatul és hogy most már nélkülük kell élnie, dolgoznia. Nem találta meg az életcélt, elvesz­tette az élethez való kedvet és mindent, mindent itthagyokt — idealizmusból. Szentendréről Pestre jön kisdiák Érdemes ennek az­­ embernek­­ a portréját megrajzolni, életének a" futását végigkísérni, mert hiszen manapság ilyen ember ritkán adódik.­­­­ " : Szentendrén volt az­­édesapja borkereskedő. Nem gazdag,­ de aféle jómódú­­ember, aki­ a fiát, beadta Budapestre,­­hogy­ itt végezze el a középiskolákat. ■ Bárány Oszkár talán a hetedik gimnáziumot látogatta, amikor az apa anyagi gond­ok­ közé került és­ nem tudta volna fiát az egyetemre küldeni,­ ahová, akkoriban — mintegy negyven esztendővel ezelőtt —, minden jómódú ember igyekezett a fiát­ beíratni, hogy gyerekéből dip­lomás embert neveljen." Eppinger Lázártól indul el a karrier Oszkár­­azonban­ nem esett kétségbe és miután a középiskolában magánszorgalom­­ból tőkéjét esett, kiképezte magát az angol és francia nyelvben, állása után nézett. Eppinger Lázár textilcéghez, az Arany János­ utcában, ott val akkoriban a budapesti taxissn­egyed centruma, kerüli, mint gyakornok. Rövid idő m­úlva már levelezője lett a cégnek. Levelezés közben össze­ismerkedett az akkori Ausztria legnagyobb textilgyárosával, Matuschekkel, akivel valóság­gal barátságot kötött,­­ mikor ez­ egy Alkalom­mal feljött Budapestre és ő volt a tolmács Matuschek és a cégfőnök között. Mikor fia viseltek visszautazott­ Prágába, le­velet­ irt Bárány­ Oszkárnak és e levél alapján már a következő hónap elsején otthagyta az Eppinger Lázár céget. Bárány Oszkár önálló­sította­­magát. Textilügynök lesz Ő lett ennek a­­hatalmas cseh textigyárnak budapesti képviselője és ezzel­ elindította azt a szédületes textilkarriert, amelyhez hasonlót napi ismert a budapesti textilszakma. A­­háborúig szerény keretek között dolgozott most már nemcsak bizományi árukkal, hanem saját­­számlára is. A háború után Bárány Osz­kár az első, aki felveszi a külföldi cégekkel az összeköttetés fonalát és olyan korrekt üzlet­embernek bizonyul, hogy szinte korlátlan bizal­mat élve, külföldi ügyfeleinél. .Csakhamar egyre-másra érkeznek , h armgr, francia, német és cseh gyárosok válogatott árui Bárány Oszkár raktárába, úgy hogy, mint a szakmában tudták, gyakran többmilliós ft­céter áruja i volt a raktáron. Felfelé a lexlillérián! .* Bárány Oszkár az akkori viszonyok mellett spekulálni kezdett. A vakmerőséggel határos merészséggel köt külföldi valutára tételeket és az árut magyar pénzért adja el, aztán valutát vásárol abban a kellő időben, amikor ezeknek az árfolyama külön hasznot biztosít a részére. Akkora a forgalma, hogy van nap, amikor hárommillió méter áruja hever raktáron. Ezekben az időkben jelenik meg egy minisz­teri rendelet, a­d­ely a textiláruk behozatalát megnehezíti és Bárány Oszkár máról-holnapra megsokszorozza a vagyonát. Ötmillió méter áru a raktáron Úgy látszott, hogy így megy ez végesvégig, amikor egyszerre ugyancsak váratlanul meg­nyílnak a vámsorompók és az az ötmillió mé­ter áru, amely ekkor Bárány Oszkár raktárán hever, 60—70 százalékos árcsökkenéssel tud csak Bárány üzletéből vevőt találni. A nagy textiles megtorpan. Fizetnie kell mindenáron. Nem esik kétségbe és öt nagy budapesti ingatlanát értékesíti. Eladja az Ist­­váni­ úti, Batthyány utcai, hajd utcai és Géza utca 5. Szám alatti modern ötemeletes bérpalotást és négymillió pengő készpénzt fizet ki külföldi hi­telezőinek. Telefon — repülőgép... Bárány Oszkár ismét fent van, sőt még fen­tebb, mint előbb volt. Az egész ország szak­mája beszél a hatalmas tűzetésről, amely még mai nap is, mint minden idők legnagyobb fize­tési tétele szerepel a textilszakmában. Bárány Oszkár így talpra ugorva, m­ég nagyobb ener­giával fekszik neki az üzletnek. Nappal dolgo­­zik az irodában, éjjel­ pedig hol Zürichhel, hol Béccsel, Prágával és Berlinnel beszél tele­ 3 —. -magyar Rádió hól* RádióKiállítása december 2-től 10-ig IV., Kossuth I.a-os-u. 9 (Holzer-ház) nyitva d. e. 9-től este 10 óráig Nyilvános Stúdió-előadá­sok, rádióüzenetek Belépőjegy a kiállítási pénztárnál 50 fillér. Ked­vezményes belépőjegy 30 fillérért a dohánytőzs­­dékben* rádiókereskedőknél, hírlapoknál kaphatók.

Next