Ujság, 1934. január (10. évfolyam, 1-24. szám)

1934-01-03 / 1. szám

9 Újév a külföldön Dollfuss rádiószózata ! Bécs, január 2. Miklós szövetségi elnök Doll­­fuss dr. szövetségi kancellár jelenlétében az újév alkalmából fogadta a Sibilia érsek, pápai nuncius vezetése alatt megjelent diplomáciai kart A diplomáciai testület legidősebb tagjá­nak, a nunciusnak szerencsekívonataira a szö­vetségi elnök válaszolt, kiemelve, hogy egész Európának érdeke Ausztria újjáépítése és jóléte. Dollfuss kancellár rádiószózatot intézett az­­osztrák néphez. Utalt rá, milyen lojális támo­gatásban részesítették a nagyhatalmak Ausztriát. Majd megemlékezett Németországról. Párhuza­mos az osztrák és a német politika abban — mondatta —, hogy mindkettő eltüntetni kívánja­­­ különbséget győztes és legyőzött között. A különbség azonban az, hogy meggyőződésünk szerint minden német politika lényege az kell, hogy legyen, hogy rokonszenvet és barátságot keltsen a német egyéniség és kultúra iránt. Minden szerénység mellett talán megjegyezhe­tem,­ hogy a németséggel szemben fennálló eme kötelességünknek rendkívüli sikerrel eleget tet­tünk. A németség életveszedelmének tartjuk az Elszigetelődés és az önbekerítés politikáját. A­­nemzeti autarchia politikája a mai világhelyzet­ben a katasztrófát jelenti. Európa államainak együttműködése csak az egyenjogúság alapján lehetséges és kérnünk kell, hogy ezt az egyen­jogúságot mindenki — a Német Birodalom is is velünk szemben elismerje. Beavatkozást bel­­ügyeinkbe nem fogunk tűrni. Megvédjük népi kincsünket, függetlenségünket, atyáinktól örö­költ földünk oszthatatlanságát Minden békü­­lési lehetőség, amely ezekkel az előfeltételekkel összeegyezetethető, készen talál minket. Fenye­getések, szidalmazások, életveszedelem sem en­gem, sem barátaimat nem téríthetnek le utunk­­ról. Hindenburg Németország átalakulásáról Berlin, január 2. Újévkor Hindenburg elnök fogadta a birodalmi kormányt Hitler utalt az átalakulásra, amely nagy mértékben megvalósí­totta a német nép szellemi és akaratbeli egy­ségét. Hindenburg köszönetet mondott a kancel­lárnak és a kormánynak. Az újévi fogadtatás­­ szokott módon folyt le. Orsenigo apostoli nuncius a diplomáciai testület nevében Német­ország békekészségére utalt. Hindenburg Német­ország átalakulását kiemelve, ezt mondotta: — Én, aki mint katona három háború bor­zalmait értem meg, tudom, hogy a kormány és a nép nem akar mást, mint hogy a becsület és egyenjogúság alapján egyetértésben éljen minden más nemzettel. A németség egyenjogú­ságával újból helyreáll a bizalom, ami elenged­hetetlen előfeltétele a kormányok termékeny együttműködésének. Újév Franciaországban Páris, január 2. A szokásnak megfelelően Lebrun köztársasági elnök újév délelőtt egymás után fogadta a szenátus, majd a képviselőház küldöttségeit, amelyek kifejezték az országgyű­lés újévi jókívánságait. Az elnök ezután viszo­nozta a látogatást az országgyűlés két házának elnökénél. Valamennyi külföldi fővárosban a francia nagykövetségen, illetőleg követségen egybegyűl­tek az illető városban lakó franciák és kifeje­zésre juttatták hazájukhoz való ragaszkodásu­kat. A diplomáciai képviselők válaszbeszédük­ben méltatták a francia külpolitika szellemét. Optimista újév Londonban London, január 2. Macdonald miniszterelnök újévi szózatában hangoztatta, hogy az elmúlt év a nehézségek és aggodalmak ellenére az ál­landóan növekvő reménység ideje volt és Ang­liában kézzelfogható bizonyítékokat hozott ab­ban a tekntetben, hogy a helyes úton haladunk és megkapjuk az erőfeszítés megérdemelt jutal­mát. Megújuló bizalommal és eltökélt szándék­kal haladunk céljaink felé és azt az őszinte re­ményemet fejezem ki, hogy az új esztendő jó­létet és megelégedést hoz mindenkinek, aki ezt az üzenetet olvassa. Az angol király Anglia lord majorjének újévi üdvözletére adott köszönő válaszát így fejezte be: " örömmel állapítom meg, hogy most nö­vekvő bizalommal nézhetünk az új esztendő elől Rothermmere lord repülőgépeket követel Rothermere lord újévi cikkében felhívja lap­jának olvasóit, hogy törekedjenek Anglia biz­tosítására légi támadásokkal szemben. Légivé­delmi propagandája kezdetén S-1000, később 5000 katonai repülőgépet követelt Anglia szá­mára, most eddigi követelésein túlmenőleg új­évi nyilatkozatában azt mondja, hogy Angliá­nak három éven belül 25.000 védelmi katonai repülőgépre van szüksége, mert a francia légi­haderő számszerűleg Anglia légierejének három­szorosa vagy négyszerese. Macdonald főszerkesztője Mrd lett A szokásos újévi üdvözlések során a király öt báróságot, négy baroneti, huszonnyolc lo­vagi és három titkos tanácsosi címet adomá­nyozott s ezenkívül nagyszámú polgári és ka­tonai kitüntetést. Báró lett: Godfrey El­ton, a kormánytámo­gató nemzeti munkáspárt végrehajtó bizottságá­­nak elnöke és a News Letter heti folyóirat — Macdonald személyes orgánumának — főszer­kesztője is. Roosevelt megmenekült a kézfogásoktól Washington, január 2. Roosevelt elnök nem tartotta meg a szokásos újévi fogadtatást a Fe­hér Házban, hogy megmeneküljön a sokezer kézszorítás fájdalmaitól és hogy a törvényhozás megnyitásának napjára kímélje erejét Ehelyett a törvényhozás vezetőit fogadta bizalmas esz­mecserén. Beavatottak szerint közölte, hogy rö­vid, eredményes és gyorsan dolgozó ülésszakot kíván, melyet legkésőbb kilencven nap múlva el akar napolni Örömmel jelentette egyszersmind az elnök, hogy az összes amerikai bankok kilencven szá­zaléka, amely együttvéve az ország betétállomá­nyának kilencvenhét százalékát teszi, megfelelt az amerikai állami biztosítás követelményeinek. Az állami biztosítóintézet összesen 13.423 ban­kot talált biztosításra elfogadhatónak és csak száznegyvenegy bank kérelmét utasította el. Llewellyn-Jones újévi nyilatkozata a revízióról London, Január 2. F. Llewellyn-Jones képvi­selő az évforduló alkalmából nyilatkozott a békerevízióról: —­ Lassanként kezd derengeni annak fel­ismerése —­ mondotta a többi között —, hogy az európai nemzetek bajainak legfőbb külfor­­rásai a háború után kötött szerződésekkel el­követett igazságtalanságok és hogy addig alig lehet a nemzetközi viszonyok javulását remélni, amíg nem számolnak ezzel a ténnyel teljes nyíltsággal. Néhány hónappal ezelőtt még csak nagyon csekély volt azoknak az angol közéleti vezetőknek, parlamenti tagoknak vagy nemzet­közi jogászoknak száma, akik hajlandónak nyilatkoztak a magyar követelést támogatni. Ez a tábor azonban most már számban és befo­lyásban jelentékenyen növekedett Semmi sem feltűnőbb, mint az a tény, hogy az alsóháznak több mint 200 tagja aláírta azt a javaslatot, amely felszólítja az angol kormányt, vigye az ügyet a népszövetség elé. Bethlen István gróf és Eckhardt Tibor dr. legutóbbi látogatása Angliában még jobban felkeltett© a nyilvános érdeklődést a magyar követelések sürgőssége iránt Meggyőződésem szerint 1934-ben még erősödni fog az az általános kívánság, hogy még jobban megismerkedjünk a magyar ügy érdemi részével és nem lehet nagyon távol az idő, amidőn a felelősségteljes angol állam­férfiaknak határozott lépéseket kell majd tenni abban az irányban, hogy az illetékes nemzet­közi szervezet döntését kieszközöljék. Nem akarok jogosulatlan reményeket ébreszteni, de meggyőződésem szerint a trianoni szerződés aláírása óta sohasem voltak a módosítás kilá­tásai ily kedvezőek. Fábián: »Hi­lső tényezőké a revízió ellen rendezik az egyetemi verekedéseket A vármegye kisgyűlése pártkülönbség nélkül megbélyegezte Fényes Lászlót Pest vármegye kisgyűlése kedd délelőtti ülé­sén napirend előtt szólalt fel Váry Albert. Min­denekelőtt köszönetet mondott Bethlen István­nak és Eckhardt Tibornak angliai munkájukért, ugyanakkor megdöbbenéssel szólt Fényes Lász­lónak a Manchester Guardian-ban írt vezércik­kéről. A cikk után — mondotta — Fényes László érdemtelenné vált arra, hogy magyarnak nevezzék. Ugyancsak napirend előtt szólalt fel Fábián Béla, aki arra kért© az Istent, hogy az uj esztendő a magyar vágyak beteljesülésének esztendeje legyen. Fényes László ügyében tel­jes egészében osztom Váry Albert felfogását — mondotta. — Csak egy elborult agy képes fel­lépni hazája ellen, amikor az élet-halál harcát vívja. Fényes László levelében nemcsak az az elítélendő, hogy Magyarország területi igényei­nek teljesítése ellen szól, hanem az is, hogy olyan időben adta közzé a levelet, amikor Bethlen és Eckhardt a revízió érdekében dol­gozott. Ez a levél tehát nem egyéb, mint ellen­ségeink által Magyarország ellen felvonultatott ágyú. De ellenségeink az angliai agitáció tar­tama alatt kihasználták velünk szemben az egyetemi verekedéseket is. Csodálatos, hogy va­lahányszor külföldön valamelyik magyar baj­nok az ország érdekében küzdelembe bocsátko­zik, itthon rögtön megkezdődnek azok a ma­gyar jellemhez méltatlan pofozkodások, me­lyekkel aztán tele van az ellenséges sajtó. Fel kell vetni a kérdést, ki rendezteti ezeket az egyetemi verekedéseket. Azt mondják, neon le­het kinyomozni. Bizonyos, h­ogy nem az egye­temi ifjúság tömegei vesznek részt ebben csak egyes csoportok. Bízom benne, hogy a rendőr­ség meg tudja állapítani, hol rejtőznek azok a külső tényezők, amelyek az ifjúságot törvény­telenségekre biztatják. Hogy ezek milyen ve­szedelmeket rejtenek, arra példaként itt álla­nak a romániai események. Ha a román egye­temi ifjak felbujtóival szemben akkor alkal­mazták volna a törvényt, amikor Nagyvárad és Kolozsvár magyar üzleteit fosztogatták, amikor Sinfalvát rabolták ki és a székely falvakban rendeztek magyarellenes pogromokat, nem ju­tottak volna el Duca megöléséig. Ha Codreanu politikai karrierje nem a gyilkosságnál kezdő­dött volna és Tischler Mór gyilkosából nem lett volna sovén ideál, Ducát sem ölték volna meg Sinaiában. Sajnos, nálunk is olyan tünetek láthatók, amelyeknek elharapódzásától Isten mentsen meg bennünket. Látjuk, hogy a tegnapi direktóriumi tagok mi­ként jutnak új köntösben politikai szerephez, miképpen jut előtérbe a lázítás és izgatás, mely­ről nem lehet tudni, hol áll meg. A felszólalá­sokra Preszly Elemér főispán válaszolt Fényes Lászlót nem tekinthetjük többé magyarnak — mondotta —, megtagadunk vele minden kö­zösséget. Nagy halást ért el Mihályi Ferenc szociál­demokrata, amikor a főispán után kijelentette, hogy pártja a legmélyebb megvetéssel fordul el a Manchester Guardianban megjelent támadás szerzőjétől. Beszéde további során az ínség­­akciók megszületését kifogásolta. Ezután a 240 pontból álló tárgysorozatot tár­gyalta le a kisgyűlés. _________ Gyászdob Irta Kassák Lajos Két ember ül a kiszáradt árokparton. Az országaitól kissé beljebb, a bokrok között úgy, hogy a parasztok szeme könnyen rájuk ne találjon. Ismerik jól ezt a tájékot, az em­berek szive kemény errefelé s az eszük csa­varosabb, mint a házaló zsidóké. Lapulni kell hát előlük. És ők lapulnak is a bokrok kö­zött. Hason fekü­sznek, arccal a faluvégi ház felé, amit egészen jól leh­et látni a csenevész ágacskák közül. Az egyik ember túl lehet az ötvenen, a másik aligha több húsz-huszonkét évesnél. A fiatalabb úgy szólítja az idősebbet, hogy édesapám és meglátszik rajta, fia lehet az öregnek. Szép szál, keménykötésű legény, de a másiknak sem görbült meg még a de­reka. Mi járatban vannak erre? Semmi dol­guk. Se hazájuk, se rokonuk, az a legmélysé­­gesebb kívánságuk, hogy valami harapnivaló­hoz jussanak, mielőtt rájuk esteledik. Két napja alig volt falat a szájukban és azelőtt sem sok már hónapok óta. A jól összeállított csontjaikon és napégette bőrükön nem igen látszik meg a nyomorúság, de belülről már alaposan tönkre mentek, a körmeik szára­­zak, a hangjuk elvesztette a színét és idegesen kapkodják ide-oda a tekintetüket. Sokáig feküsznek szótlanul, mintha lesben lennének valami nemes vadra, végül is a fia­talabb azt mondja: ■— Hát mi tesz velünk, ha sokáig így tart? Délben, mikor pörkölt a nap, fáztam, most meg, hogy hüvösödik, veríték csurog ki a hajam alól. Az öreg válaszolt, de csak úgy mozdulatlan fejjel a levegőbe: — Várjunk, no. A lovát már befogta, a cókmók is a szekéren van. És csöndben vártak tovább. Arra vártak, hogy a paraszt, aki a falu innenső szélén az utolsó házban lakik, elinduljon a gebéjével a portáról. Özvegy ember, csak a két kamaszka gyerek marad vissza a házban, így hát ezek az éhesek benézhetnek majd hozzájuk valami harapnivalóért. Jól kiszemelték maguknak az alkalmat, csak most már legyen türelmük legalább még néhány percig. De ez a néhány kései perc a legnehezebb. Mennyi minden múlik el fölöttünk anélkül, hogy jóformán észrevennők. Volt már szép, új ruhánk, ke­nyerünket megmártogattuk a langyos zsírban, ami a tűzhelyen illatozott, megéltünk kelle­mes vendégséget, kurjongató lakodalmakat és alig gondolunk velük. És éppen nem emléke­zünk rájuk ilyenkor, mikor a nyelvünk ki­lóg egy falat kenyér után. Ólomba öntötték a perceket, mintha semmi nem mozdulna a két heverésző ember körül. Pedig nem így van. A bokrok ágairól néha lehullik egy levél úgy, hogy hallani a dalt, amit a levegőben muzsikál s az égen kifestett színekben úsz­nak a felhők keletről nyugat felé. Valahol egy tehén is fölbődül, az öregebbik ember feje fölött pedig egy madár szólal meg olyan vi­dám hangon, akárha barnaruhás lányok elé csilingelne üvegcsengetyűvel. De ki hallja mindezt? Az apa és a fia, akik itt hevernek a kiszáradt árok partján, bizonyosan nem hallanak semmit. Az éhség komiszul elneve­zili őket s valami megbonthatatlan szomorú­ság terül el fölöttük, mint az őszi köd. És hiába tapogatóznak erre is, arra is, nem tud­nak kiigazodni ebből a ködből. Ami nem is köd, valami egészen más, ami nem kívül, ha­nem belül van az emberben. Nem menekül­hetünk előle, mert hiszen bennünk van és magunkkal visszük mindenüvé. Ha nem így lenne, akkor a napocska most felmelegítené és talpra állítaná ezeket a hasonfekvő embe­reket és elindítaná őket a boldogságuk felé, amit olyan bensőségesen kívánnak. De csönd. Jó, hogy ilyen kitartóan oda tudják magu­kat ragasztani a földhöz. Már csak egy perc, most már csakugyan egy perc és hirtelen minden jobbra fordul. A paraszt kilépett a pitvarból, maga mögött bezárta az ajtót és a zablásánál fogva vezeti ki a gebét az udvar­ból. — Hát — mondja. — Hát — visszafor­dul és a kis sövénykaput is beteszi. Zömök, alacsony figura, hajadonfőűt van és innen, messziről, olyannak látszik, mint valami két­­lábra állt, lustán cammogó medve. Körülmé­nyesen széttekint, mintha rossz sejtelmek él­nének benne, a ház ablakait is megtapogatja, csukva vannak-e? Aztán rááll az első kerék­agyra, onnan az abroncsra és bezökken a szekérbe. Két akós hordóval befelé indul a városba. Ilyenkor, késő délután? Egész nap a ház körül volt elfoglalva, mint az igazi öz­vegy ember s különben is három óra múlva bent van a városban. A lovat beköti a jászol­hoz, ami ott van a kocsma udvarán az eresz alatt, ha eladta a két hordó borát, eszik va­lamit, összeül kicsit a komákkal s éjfélre vi­dáman itthon tehet. Szép az idő, gondolja, s a pipája se üres, ököllel megdörgöli a visz­kető borostákat az állán és úgy érzi, hogy minden rendben van. — Gyű, tel — mondja. — Gyű! — és meg­­lódítja az ostort, hogy a sugár pattan a régi­ben. A gebe nem iramodik neki. Nem nagyon nehéz mögötte a teher, de a kihúzott inak azért belesajognak, a lapockacsontok majd­nem kiszúrnak a bőr alól és a bordák, mint a harmonika ráncai, földe emelkednek, aho­gyan a rossz tüdő dolgozik alattuk. De a pa­raszt minderre nem kiváncsi, nem is látja. Hol unottan előrelógatja a fejét, hol meg föl­­tölbámul az égre, ahol felhők vándorolnak a a nap, mint valami óriás aranytányér ragyog a hegycsúcson. A sugarak elfekü­sznek a zöld fenyőerdőn, ami az egész hegyet beborítja. A két heverésző ember a bokrok közül, mikor a szekér egy irányba ért velük, jól meg- ÚJSÁG SZERDA, 1934 JSNCIAH­S Új fűpecsétőr Angliában London, december 31. Macdonald minisz­­terelnök Eden külügyi államtitkári főpecséts­őrré nevezte ki; ezt az állást eddig Baldwin, a titkos tanács elnöke töltötte be ideiglenes­­en. Eden le fog mondani külügyi államtitkári állásáról, de az eddigi gyakorlattól eltérően mint főpecsétőr nem lesz tagja a kabinet­nek és folytatja a népszövetséggel kapcsolat­­os munkáját a külügyi hivatal keretén be­lül, még­pedig Sir John Simon külügy­miniszter alatt és nem tőle függetlenül. Eden kinevezésének célja a külügyi hiva­tal rendelkezésére álló vezető tényezők sza­porítása. Simon ugyanis Eden helyébe új államtitkárt kap anélkül, hogy Edent elve­­szítené. V. György király a kinevezést már jóvá­hagyta. Nem tudta agyonlőni kutyáit , inkább öngyilkos lett Berlin, január 2. Különös okból vált meg az élettől Müncheni városkában Saalehalle mellett egy bányaigazgató. Az igazgatónak agyon keillett volna lőnnie két kutyáját, amelyeket rendkívül szeretett, a­miután erre nem tudta rászánni magát, inkább öngyil­ko­sságot követett el A két ■kutya, egy dobem­an és egy német juhászkutya, csak gazdájának engedelmeskedett s másokkal nem tudott megbarátkozni. A kutyák rendkívül harapósak voltak s néhány nappal ezellőtt még a bányaigazgató feleségét is megtámadták és annyira össze-vissza harapdálták, hogy az asz­­sz­ony még most is súlyosan betegen fekszik. A segítségére aielő házbelieket szintén megtámad­ták a kutyák s többeket oly súlyosan megsebe­sítettek, hogy kórházba kellett szállítani őket Az esetre figyelmesek lettek a hatóságok is és felszólították a bányatulajdonost, hogy lőjje agyon a két veszedelmes ebet. Az igazgató hal­lani sem akart erről, amikor azonban súlyosan beteg feleség©­ia kérlelni kezdte, annyira elke­seredett, hogy heves szóvita után kirohant a szomszédszobába, behozta a két kutyát s mi­után még egyszer megcirógatta őket, felakaszt­­otta magát az ablakfóliára. Az öngyilkosságra kétségbeejtő kutyavonulás hívta fel a házbeliek figyelmét. Feltépték az ajtót és ba akartak ro­hanni a szobába, a halott gazda lábánál ülő ku­tyák azonban oly nyugtalanul viselkedtek, hogy senki sem merte megközelíteni a holttestet. Vé­gül is rendőröket hívtak, akik revolverekkel hatottak be a szobába. A kutyák rájuk akartak ugrani, mire a rendőrök egy-egy jól irányzott lövéssel lelerntették a két hűséges állatot. A politika hírei A képviselőház állandó összeférhetetlenségi bizottsága január 17-én, szerdán délelőtt 10 óra­­kor a képviselőhöz I. számú bizottsági termé­­ben ülést tart. Az ülés tárgyai a következők: 1. Turchányi Egon országgyűlési képviselő az 1925: XXVI. L­c. 180. §-a alapján önmaga ellen be­­jelentett összeférhetetlenségi ügyének folytató­lagos tárgyalása. 2. Az Eckhardt Tibor ország­gyűlési képviselő ellen az 1925:XXVI. t.-c. 180. §-a alapján Turchányi Egon országgyűlési kép­viselő által bejelentett összeférhetetlenségi ügy folytatólagos tárgyalása.

Next