Ujság, 1934. május (10. évfolyam, 97-121. szám)

1934-05-01 / 97. szám

2 Egytagú lelkesedéssel választotta meg polgármesterévé Kecskemét Kiss Endrét Kecskemét, április 30. Kecskemét város törvényhatósági bizottsága Fáy István főispán elnöklete alatt hétfőn délelőtt tartotta polgármesterválasztó közgyűlését. Zimay Károly nyugalombavonulása után a törvényhatósági bizottságok nagy többsége nyomban felkérte Kiss Endre dr. főügyészt a polgármesteri tisztség vállalására. Kiss Endre polgármestersége annyira népszerű volt, hogy az állásra más pályázat nem is érkezett és a közgyűlés egyhangúlag nagy lelkesedéssel őt választotta meg Kecskemét város polgármesterévé. Az új polgármester május második felében teszi le a hivatali esküt és ugyanekkor lesz az ünnepélyes beiktatás is. Iáy István főispán meleg szavakkal üdvözölte Kiss Endre dr.-t és kiemelte annak jelentőségét, hogy a város eddigi érdemes tiszti főügyészét egyhangú bizalomnyilvánítással jelölték ki a nyugalomba vonult Zimay Károly utódjául. Kiss Endre dr. hálás szavakkal mondott köszönetet a közgyűlés bizalmáért és kérte, hogy a főügyészi, valamint ügyvédi kamarai elnökségeiből folyó ügyeinek átadása végert adjanak haladékot május közepéig a polgármesteri állás átvételére. Zimay Károly nyugalomba vonuló polgármestert a bizottsági közgyűlés közel négy évtizedes közéleti tevékenységének és a polgármesteri székben rendkívül nehéz időkben több mint tizenkét éven át végzett érdemes szolgálatának elismeréséül a törvényhatóság örökös tagjává választotta. Kiss Endréről el kell még mondanunk, hogy most tölti be 48-ik életévét fis egy legfiatalabb polgármestere Magyarországnak. A háborút a 38-as Molináry-ezredben küzdötte végig s mint főhadnagy szerelt le l618-ban. Mint lapszerkesztőt szerette meg Kecskemét közönsége, igy került népszerűségénél fogva mint joga szem bőr a tiszti főügyészi székbe s most egyhangú lelkesedéssel a polgármesteri stalionba. Az osztrák konkordátum és a házasság Bécs, április 30. Schuschnigg dr. miniszter a sajtó képviselői előtt nyilatkozott a konkordátum életbeléptetéséről. A házasság kérdéséről a miniszter kijelentette, hogy azt a felfogást, amely szerint a konkordátum házasságjogi reformot hoz a katolikus házasságok felbonthatósága céljából, a házasság felbonthatatlanságáról szóló dogmára való tekintettel természetesen nem lehetett megvalósítani. Az úgynevezett dispenzációs házasságok ügyét a konkordátumban nem lehetett rendezni. E problémát kizárólag az államnak kell megoldania. Lengyelország nem importál szenet Varsó, április 30. A lengyel kormány héfőn rendeletet adott ki, amely további intézkedésig felfüggeszti az idegen származású szén és koksz behozatalát. A behozatali tilalom elsősorban Csehország ellen irányult, amely az utóbbi időben egyre nagyobb mennyiségű kokszot exportált Lengyelországba. Súlyosan érinti az exporttilalom az angol bányaipart is, miután Anglia havonta átlag 20.000 tonna szenet szállított Lengyelországnak. Ciceronek írta Szőllősi Zsigmond A minapában, mint olvashattuk, vizsga és avatás volt Budapesten egy olyan tudományból, amelynek minálunk még egészen rövid idővel ezelőtt nem voltak se művelői, se diplomásai. Iskolája vagy tanfolyama talán ma sincs. Nem tudom, hol nyerték a kiképeztetésüket azok a hölgyek és urak, akik néhány nappal ezelőtt robogó autocarokon, hangerősítő tölcsérrel a szájuk előtt harsogták el a tudományukat a kvalifikáló bizottság előtt és nem tudom azt se, hányadik ilyen vizsga volt ez a mi szép fővárosunkban? Jubiláns számú még nem igen lehetett. Ennél azonban fontosabb és örvendetesebb, hogy teljes mértékében és teljes terjedelemben sikerült. Mert a riportok szerint valamennyi jelölt megfelelt, ha nem is mind valamennyi nyelven, amiben, mint a német mondja, nyeregbiztosnak gondolta magát. Egyik-másik nyeregből egyiknek-másiknak le kellett szállnia, de Budapestből mindegyik tudott annyit, hogy a kocsivezető helye mellett az idegenvezető helyére a jogosítványt megszerezte. Ha jól emlékszem, az új képesítésű chceróxiék száma tizenkettő. Mennyien vannak a régiek, akiknek a testülete most ezzel a tizenkettővel szaporodott, erről még nem publikáltak kimutatást. Az azonban bizonyos, hogy egy pár évtizeddel ezelőtt három ember se volt itt, aki ebből a tudományból élt és nem volt még másik három, akiknek csak eszébe is jutott, hogy ebből a tudományból próbáljon megélni. Ami nem az invenció és a találékonyság hiányát mutatja. Ezzel a fogyatékossággal kevés város lakosságát lehet oly kevéssé megvádolni vagy meggyanúsítatni, mint éppen Budapestét. De a legambiciózusabb vezető is legfeljebb csak magányos bódorgásban monologizálhat, ha nincsen kit vezetnie és nincs kinek magyaráznia. Már pedig itt nem volt. Hasztalan teregettünk frissen sült tűrösbélesszőnyeget az útjára és hasztalan helyeztünk kilátásba diadalkaput, bandériumot, fehérruhás lányokat, mozsárágyut —• az idegen nem jött. Anynyira nem, hogy ha véletlenül egy-egy mégis igen, bankettel ünnepeltük talán nem is anynyira őt, mint a saját ritka örömünket, polgármesteri teszt dukált neki és a kalendáriumba is beiktattunk volna neki egy pirosbetűs napot, ha lett volna üresedés. De se üresedés nem volt, se idegen nem jött. Nem csoda, ha a reménység belezápult a csalódások hosszú sorába és a sok meddő, drága kísérlet leszerelte a további próbálkozást. De az idő is úgy megsűrűsödött, hogy a lávaömlés bőségével ontotta a sürgősebb feladatokat, égetőbb gondokat. Ki se jöttünk volna a gyorscsárdástáncolásból, ha nincs nagyobb bajunk annál, hogy az idegen se nem forog, se nem sürög a pesti korzón. Beértük volna boldogan azzal, ha magunk békességgel itthon maradhatunk és itthon maradhat mindaz, ami száz meg száz esztendők sora óta itt volt itthon. Nem, egyáltalában nem lehet csodálkozni azon, hogy az idegenvezetői fakultásra senki se készült se tanárnak, se tanítványnak. Hívei, sőt szerelmesei a városnak mindenesetre voltak. Hiszen Budapest igazán van olyan szép, hogy ezt észre kellett vennie egy csomó embernek még azok közül is, akik benne laknak. De ez az érdeklődés, gyönyörködés és szerelem más megnyilatkozási formát nem ismert, nem is ismerhetett, mint leghűvösebb esetben is az abszolút önzetlenséget, magasabb hőfokon az odaadás és áldozat vágyát és készségét. Volt, aki nem győzött betelni a szépségeiben való gyönyörködéssel és volt, akit ez a szerelem arra inspirált, hogy teleálmodja új és új alkotások tömegével. Ha ezek között a szerelmesek között azután a gondviselés okos és minden dicséretre érdemes kegyelméből egy Bárczy István is akadt, akkor az álmok szerencsére nem is maradtak meg csak álmoknak. Csillaggal a homlokukon a Baedekerbe is belekerültek és alaposan megbővítették az anyagot, amiből most, lehetőleg minél több nyelven vizsgázniuk kell az idegenvezetőjelölteknek. Másforma udvarlója Budapestnek, olyan, aki megélni akart volna az iránta való beható érdeklődésből, nem volt. De lett. Mert az idegen, aki az Istennek se akart másra kiváncsi lenni, mint mindenre, csak éppen miránk nem és mindent megnézett, csak Budapestet nem, a Margitszigetet nem, a Svábhegyet nem, a budai hegyek panorámáját nem, Aquincumot nem, — az idegen egyszerre csak itt volt. Úgy is, mint tanulmányutas, úgy is, mint globe,trotler, úgy is,, mint vándorló diák, úgy is, mint diplomata, úgy is, mint világbankár és úgy is, mint indiai fejedelem, khán, navab, maharadzsa. Megszállta a Ritzet, a Gellértet, a Hungáriát, nagyszállót, középszállót, kisszállót. Nézte a parlamentet, a királyi palotát, a Margitszigetet, a Halászbástyát, a múzeumokat, az iskolákat, a korzót, a Hűvösvölgyet, a bontási irodákat a Tabánban, a szökőkutat a Calvin-téren, a Földtani Intézetet, a Fertőtlenítőt, a Guggerhegyet, a sertésvágóhidat, a szabadkikötőt, a házat, amelyben Gusztáv Adolf svéd király meghalt, a káposztásmegyeri kutakat, szóval mindazt, ami mi, budapestiek bármikor megnézhetünk, de esetleg sohase láttunk még. Mert az idegen minden látnivalót megnéz, sőt csak az idegen az, aki minden látnivalót megnéz, mert Isten tudja, eljut-e még egyszer oda, ahol idegen, ellenben a helybéli az, ha ötvenesztendős koráig megvolt anélkül, hogy látta volna a Közvágóhidat, nyugodtan ráér a jövő hétig, sőt a jövő évig is, hogy megnézze. Minden nevezeteset megnézni neki is csak ott fontos és sürgős, ahol ő idegen. Ahová legalább ötszáz kilométert kellett utaznia, hogy ott legyen. A helyibéli ember nem olvassa a maga városát a Baedekerben, ennélfogva száz közül kilencven nem is tudja azt, amit minden Baedeker nélkül is tudhatna. Sejtelme sincs róla, melyik utcában van vagy volt a ház, amelyikben Gusztáv Adolf sietős útján megpihent, ki építette a Bazilikát és ki alkotta a Calvin-téri Szökőkút szoborműveit, amelyekre az ablakai nyílnak. Az idegen azonban, aki Düsseldorfból, Noyonból, Rapperswylllból, Glasgowból, Bostonból, Benaresből, Montevideóból, Kalkuttából vagy Osakásból jött ide, a programmjában hozza ezeket a kérdéseket és feleletet vár rájuk attól az úrtól vagy hölgytől, aki ezért üli ott hangerősítő tölcsérrel felfegyverkezve az autocarban. Ennek az urnak vagy hölgynek mindezt tudnia kell, úgy hogy megmondja németül, franciául, angolul, olaszul, de esetleg perzsául is rögtön akkor is, ha álmából verik fel. Az idegennek köszönhetjük, hogy ime van már egész sereg úr és hölgy közöttünk, aki tudja Budapestet. Ezt, hogy: köszönhetjük, a szó legelemibb értelmében kell venni. Mert akármilyen kevéssé dicsőség, meg kell vallanunk, hogy azon a tölcséren a mi fejünkbe, a mi megismerésünkbe is folyhat egész csomó adat és tudnivaló, ami idáig bizony nem volt benne. Budapesten is lakik néhány százezer ember, aki ha egyszer bizarr passzióból beleül a nagy szekérbe, amelyrőla város érdekességeit és nevezetességeit mutogatják és magyarázzák az idegeneknek, nem sokkal kevesebb új megismeréssel száll le a körút végén a kocsiról, mint a szomszédja, aki Tokióból fáradt ide erre az aktusra. Igaz, hogy viszont bizonyos egyéb meghitt érdekességeket, például, hogy hol van az ő kerületében az a ház és a ház melyik emeletén milyen ajtószám alatt a hivatal, amelyben az adóhátralék miatt elrendelt végrehajtás felfüggesztését kell kérni, ő nemcsak a tokiói szomszédnál tudja jobban, hanem annál az urnál vagy hölgynél is, aki a tölcséren ontja a sok érdekes ismeretet. Talán éppen az ilyen szorgos tanulmányai miatt nem ér rá ezeket a kellemesebb, érdekesebb és vonzóbb ismereteket is elsajátítani... ÚJSÁG KEDD, 1934 MÁJUS . Debrecesrn megújhodás útján B.alkonyodott a szélsőjobboldali csoportnak. Vásáry Józsefet egyhangúlag a gazdasági bizottság elnökévé választották Debrecen, április 30. (Az Újság tudósítójának telefonjelentése) Debrecen városának közönsége még mindig a szombati közgyűlés eseményeinek hatása alatt áll. Legtanulságosabbnak azt a körülményit mondják, hogy a szombati közgyűlésen a döntő szavazásnál nem aratott olyan diadalt a kormánypárt, amilyet a nagy propaganda után remélhettek volna. Ennek főként abban látják az okát, hogy maga a nemzeti egység pártja sem helyeselte azokat az előzményeket, amelyek után a belügyminiszteri leirat jött. Nem az egységes párt régi embereit látták az élen, hanem annak a jobboldali fajvédőcsoportnak jutott főszerep az események alakulásában, amelyik Debrecen városában sohasem volt népszerű s a jövőben sem számíthat népszerűségre. Ennek a csoportnak az agitációja sok egységespárti városatyát visszatartott a szavazástól s igy zsugorodott össze öt szavazati többségre az az előny, amely nemrégen még sokkal jelentősebb volt a közérdekti kérdések eldöntésénél. Sokan hibáztatják az egységespártiak közül is Vay László báró főispán magatartását, s nem volna meglepetés, ha hamarosan főispáncserére kerülne a sor. Ma is Szilágyi Lajos dr. bihari főispán a legposszibilusabb főispánjelölt. Különösen kedvező hatást tett azoknak a városi tisztviselőknek a magatartása, akik sokat kockáztatva, tartózkodtak a szavazástól. Ez egyik legbeszédesebb jele annak, hogy Debrecen városában a régi, öntudatos, gerinces civil-szellem elpusztíthatatlan és annak a városi vagy országos politikának lehet talaja, amely számít Debrecen város cíviseinek hagyományos szabadelvű szellemével. Ezért egyik legnépszerűbb ember ma Debrecenben Vásáry József felsőházi tag, akinek közismert bérleti ügye miatt következett be a belügyminiszter vizsgálata. Vasárnap újabb megtiszteltetésben részesült: a város törvényhatóságának gazdasági bizottsága Jóna Károly elnök lemondása után tüntetően egyhangúlag elnökévé választotta. Ez nyílt válasz annak a szélsőjobboldali csoportnak, amelynek politikáját nemcsak a legutóbbi események kapcsán, de más vonatkozásokban sem helyesült Debrecenben. Lehetséges, hogy az egységes párt kebelében támadt szakadások és önkedvetlenedések újabb politikai alakulat létesüléséhez vezetnek. Olyanokból rekrutálódik majd ez a kimondottan városi párt, akik elsősorban Debrecen város érdekeit tartják szem előtt és tekintet nélkül minden mellékkörülményre, a civis város boldogulásáért szállnak síkra, anélkül, hogy ebbeli törekvésükben a legkisebb pártpolitikai befolyásnak engednének szerepet. Most érnek az események s nagyon valószínű, hogy a legközelebbi jövőben Debrecen városa jelentős politikai megújhodáshoz érkezik. Hetek óta várták a földrengést Esztergom lakói Előre mutatta a veszedelmet az artézi kút vize A múlt héten - mint az Újság jelentette — nagyarányú földrengés volt Esztergomban.. Több épület megrongálódot, rengeteg kémény dőlt le, szoborművek repedeztek meg és a vakolat igen sok házról lehullott. Különösen a régi épületek sérültek meg, így sok kémény lehullott a régi kaszárnyáról, széles repedések láthatók az egyik iskolaépület tantermeinek mennyezetén. Az egyik házban, amely egy régi temető fölé épült, a parkettán hirtelen mély gödrök támadtak. Valószínű, hogy a földrengés bedöntötte a ház alatt levő sírboltokat és emiatt sülyedt a ház alapzata. A Duna túlsó oldalán levő Párkányban is erősen érezték a földrérigést, de lényegesebb kárt Ott néni tett. Ellenben azok, akik a földrengés idején a Dunaparton sétáltak, elbeszélik, milyen félelmetes látványt nyújtott a Duna vize. Minden átmenet nélkül hirtelen másfélméteres hullámokat vetett, mégpedig olyan módon, hogy a hullámok előbb az egyik partról rohantak át a másikra, majd onnan hirtelen vissza. Hogy baleset nem származott a fantasztikus erejű, gyorsan támadt és gyorsan elmúló viharból, az csak annak volt köszönhető, hogy hűvös este lévén, a strandolók és csónakázók már hazamentek. Rendkívül érdekes, az,, hogy az esztergomiak már körülbelül két heteszámítottak a földrengésre. Van ugyanis a városnak egy artézi kútja, amelynek lefolyójánál a környék asszonyai ruháikat öblögetik. Ilyen alkalommal néény hete azt tapasztalták, hogy a rendszerint kristálytiszta víz sötét, zavaros és vöröses szinti. A kút kezelője felnyitotta a forrást fedő betonlapot és csodálkozva vette észre, hogy iszap, sűrű kénes szagu üledék kavarog benne s ami ennél is furcsább: ütemes időközökben félmétereket emelkedik és sürged a felszíne. Ez pedig, a tapasztalat szerint, földrengés jövetelét szokta jósolni. Azóta már az összes megsérült épületeken kőművesek dolgoznak. Az esztergomiak remélik, hogy a múltkorihoz hasonló meglepetés sokára nem fogja őket érni. Az artézikus vize mindenesetre ismét ragyogóan tiszta. Musanov malépést! látogatásáról Szófia, április 30. Musanov miniszterelnök megérkezése után a sajtó képviselői előtt többek között a következőket mondotta: — Magyarországon rendkívül szívélyességgel és barátsággal fogadtak. Abban a kitüntető szerencsében részesültem Budapesten, hogy Magyarország kormányzója is fogadott és villásreggelin látott vendégül. El vagyok ragadtatva attól a vendégszeretettől, amellyel engem a magyarok fogadtak. Hosszasan tárgyaltam Gömbös Gyula miniszterelnök és Kánya Kálmán külügyminiszterrel. Gömbös Gyula a katona nyíltságával és népünk iránti meleg rokonszenvvel tárgyalt valamennyi minket érdeklő kérdésről. Az a meggyőződésem, hogy kereskedelmi és gazdasági kapcsolataink kifejlesztésére minden bizonnyal megtaláljuk a megfelelő módot. A magyar nép mindenütt lelkesen tüntetett a magyar-bolgár barátság mellett. Japán visszavonta a Monroe-elvet London, április 30. A kínai kérdésben felmerült angol-japán konfliktus elsimult. Simon külügyminiszter az alsóház hétfői ülésén bejelentené, hogy Japán visszavonta az ázsiai Monroe-elvet és hajlandónak nyilatkozóit a távolkeleti status quo fentartására. Sir Ronald Lindsay tokiói angol nagykövet legutóbb megjelent Hirota japán külügyminiszternél és közölte vele, hogy Anglia, szerinte aMonroe-elv kinyilatkoztatására seinjúi ok sem forgott s femin, mert Kína függetlenségét sem Anglia, sem más hatalmak részéről nem fenyegette Semmiféle veszedelem. A kínai kérdésben Anglia kitart a kilenchatalmi szerződés mellett, amely minden hatalomnak egyenlő jogokat biztosít Kínában. A japán külügyminiszter elismerte ezt a tételt és kijelentette, hogy a japán politika párhuzamos az angollal, mert Japán is kitart a kilépő hatalmi paktum mellett. Sir John Simon azzal fejezte be beszédét, hogy ezzel a nyilatkozattal a Monroe-elv ügye az angol kormány számára elintéződött.