Ujság, 1934. július (10. évfolyam, 146-171. szám)

1934-07-26 / 167. szám

Cfflíy neeiitalt Versailles, július 26. (Havas.) Coty Ferenc, a Figaro volt kiadó­tulajdonosa és főszerkesztője, a francia Összetartás-mozgalom meg­alapítója meghalt. * Francois Coty, igazi nevén Francois J őse pl) Spolurno, l«74-ben szülelelt Korz.ika sziget fő­városában, Ajaccióban. Antikor ntár híres em­ber lett belőle, szeretett hivalkodni azzal, hogy Charles Bonaparle-nak, I. Napóleon apjának le származoltja. Ezzel szemben való az, hogy az apja egyszerű és szegény munkásember volt. Fiatalkorában korteskedett Ari-ne korzikai képviselő mellett, aki hálából magával vitte Spotumót Párizsba és ott megtette komornyik­jának, maid titkárának, igy ismerkedett meg Ralié parfömgyárossal, akinek tisztviselője leli s végre önáilósilotla magái, majd felvette a Coty nevet és 1904-ben megalapítóba az azóta világhírűvé lett cégei. Még éveken át ő maga látogatta minta-bőröndjével vásárlóit. Igazán gazdag emberré a háború telte. A bábom óriási konjunktúrát jelenléti neki. mii Hókat keresett. Jellemző, hogy két évvel a béke köles után a francia adóigazgatás nyolc millió franknyi hadinyereségadót ve.etl ki rája. El­keseredett harc után négy milliót meg is kelleti fizetnie Colvnak. Közben az egész világon el­terjedlek parfömjei és óriási jövedelmet haj­tol'ak neki. Ebkor felébredt benne szunnyadó politikai szenvedélye. Szenátornak választatta magái Korzika szigetén, de mandátumát megsemmisí­tették; Ekkor más utat választolt a politikai érvé­nyesülés felé. Megvásárolta a Le Figaro-I.. majd pedig a Gaulois részvényeinek többségéi Ebben Mindazon mérgezési esetek leküzdésénél, melyeket romlott ételek okoznak — tehát vagy gomba mérgezés elő­fordulásakor — a gyorsan ható természetes „Fdtfenc Wzséf“ keserüvíz azonnali haszná­lata rendkívül fontos segédeszköz. Hires orvostudományi könyvekben felemlítik azt is. hogy a Ferenc József viz ólommérgezés­nél, mint specifikus ellenszer, teljes mér­tékben beválik. a nagyon elterjedt két polgári lapban egyrészt a maga személyének és toalett-gyártmányainak csapott szemérmetlen reklámot, másrészt kímé­letlen nacionalista hecceket kezdett. Harcba keveredett ;a • szocialistákkal, majd békekereső külpolitikája miatt Briand-nal, de leghevesebb harcot azokkal az országokkal folytatott, ame­lyek nem voltak hajlandók Franciaország aka rata előtt meghajolni. 1926-ban megindította a „VAmi du Peuple" reggel megjelenő újságot S ebben még féktele­nebből folytatta támadásait, s többek között Newyorkból jelentik: Az amerikai hőség ka­tasztrófa halálos áldozatainak száma hétszázra emelkedett. Most már óránként tizenöt hőség á)!a! okozott uj halálesetet jelentenek be. A hőség és a szárazság Amerika történetében példa nélkül áll. Kansas államban tiz napon be­lül több mint kétszázezer állatot adtak ál le­ölés és feldolgozás végett legelő és vízhiány miatt A kormány a szegénysegélyző alapból megvásárolja az állatokat és húskonzerveket - ké­szület az Ínségesek számára. Hivatalos közlés szerint a szárazság következ­ében több mint négyszázezer család él állami segélyből. Mass.achussels államban a 'közönségei valamennyi erdőből kitiltották a tűzveszély miatt. A hőség egyre emelkedik, lova, Illinois és Minnesota államokban árnyékban 42—44 Cel­siust mulat a hőmérő. A kormány utasítására a helyi hatóságok uj kutak fii-ásóhoz fogtak durva támadással fordult Magyarország ellen is. Rengeteg pénzt ölt a háborúskodásba és talán győztesen is kerül ki belőle, ha újabb harcba nem keveredik, ezúttal az elvált feleségével, aki életmódja mialt válópert indított ellene, meg is nyert 450 milliót, s igy Coty anyagi helyzete nagyon megromlott. Kénytelen volt túladni lap­jain, a L’Ami du Peuple meg is szűnt. Idegei is felmondták a szolgálatot. Már tavaly is hire járt. hogy gyógyíthatatlan beteg. Vállalatát is nagyrészben elvették tőle hitelezői s halála után már csak a Coty-név márkája maradt utána. Az aszálykatasztrófa és az állandó sttrájkve­szedelem nagyon nyomasztólag hatott valameny- nyi amerikai értéktőzsdére. Varsóból jelenük: A Visztula áradása végét­ért és a viz. bár lassú tempóban, visszatér a folyó medrébe. A lengyel főváros fe'szabadult az árvizveszedelem alól, az ország több vidé­kén azonban tovább is fenyeget a veszedelem. Az áradás, amely néhány nappal ezelőtt Galí­cia északi részében és Krakkó vidékén nagy pusztítást okozott, kedden este és a szerda reg­geli órákban elérte Posen és Pomeránia északi részét. A Visztula mellékfolyóival egyiilt háfal- rtias víztömegeket hömpölygőt. Pomeránia több részén már kiáradlak a folyók. A gátak ereje sok helyen elégtelennek bizonyult s hatalmas területet borított viz alá. Fordon, Schwetz és Kulin városok a legnagyobb veszélyben vannak. Hivatalos becslés szerint az árvízkatasztrófa halálos á'doznfrtieak szárra tn’haladja a hélszá­BÚTOR.. UM. 3,4 zat. Az eltűntek száma is többszáz. Azt hiszik, hogy ezek közül is sokan az árvízkatasztrófái áldozatai lettek, Párizsból jelentik: Toulon közelében a szár razság miatt katasztrofális' erdőtűz pusziit, amely több községet is pusztulással fenyeget. Az erdő több kilométer szélességben hatalmas lángokkal ég. A szél a szikrákat keleti irányiba vitte tovább és újabb négyezer hektárnyi erdő lett a lángok martaléka. A tűz leküzdésére ka­tonaság vonult ki. A lángok közvetlenül fenye­getik Bormes fürdőhelyet, amelyet a katonaság teljesen kiürített'. A tűz a táviró- és telefon- oszlopokat sem kímélte és több községgel meg­szakadt az összeköttetés. Lindauból jelentik: Vasárnap a Bodeni-tó felett óriási vihar tombolt. A vihar hirtelen érte a csónakázókat. A tó északi részén cgv evezős­csónak a viharban felborult és két utasa a vizbe fulladt. A tó déli részén egy festőművész és barátja csónakon akartak átkelni a tavon, mi­kor a vihar elkapta őket. A csónak felborult és a festőművész, valamint barátja a vizbe ful­ladtak. Iszlanbulból jelentik: Törökországban rek­kenő a hőség és a hőmérő egyre emelkedik. Ankarában kedden homokvihar volt. A szél forró, izzó homokesövel borította a várost. Ne­gyedóra hosszat minden forgalom szünetelt. A kár jelentékeny. A homokvihar után siirü fel­hőszakadás árasztotta el a várost. Ferencváros—Síurm 4:0 •pozpXg tu-o:* nem ÖPÍE>.Í 0:g sa poz^jam jBABiedBsa minis 3V0 n51n -;ap UBpjazs sojBAOuaraj \ mg snj[nf ‘.ipm Baross Gábor és Perley Lajos versengenek a gönci man­dátumért A független kisgazdapárt szerdán délután Hegymegi Kiss Pál elnöklete alatt értekezle­tet tartott, amelyen elhatározták, hogy a gönci kerületben az ottani pártszervezetek felhívására résztvesz a választási küzdelem­ben. Egyhangúlag felkérte a párt Perley La­jost, a párt frontharcos tagozatának elnökét, a jelöltség vállalására, mert súlyt helyez arra, hogy a frontharcosoknak végre parla­menti képviselete legyen és mert a kormány­párt hivatalos jelölését külpolitikai okokból sem tartja szerencsésnek. A nemzeti egység pártja ugyanis Baross Gábort, a Postataka­rék ny, elnökigazgatóját, a TESz elnökét,-, jelölte. 1RIB.QN0, R storsnte ungtierese Corso Vittoriö Eraanuele 17. a Dóm mellett. Elsőrangú úri étterem. Magyar és bécsi konyha. Árnyas kerthelyiség. Ebéd v. vacsora éti an’Jól subádon választva k iszol hálással L 7.50 Hogyan történt a történelmi ölelkezés a francia minisztertanácson? kezdte a kormány lemondásáról szóló jelen­tés fogalmazását. A helyzetet Lova! mentette meg, aki arra kérte a miniszterelnököt, ad­jon egy kis szünetet, hogy ezalatt a radikális miniszterek tanácskozhassanak. Doumergue eleget tett Laoal kérésének. A radikálispárti miniszterek azt kérték, hogy Doumergue ve­gyen be nyilatkozatába néhány erősebb ki­fejezési Tardieu ellen. Ez meg is történt. így aztán létrejött a béke. Doumergue átölelte Herriot-t, majd Tardieut és azután Herriot és Tardieu, a két nagy ellenség ölelte át egy­mást. Végül valamennyi miniszter átölelte egymást. Rettenetes katasztrófát okoz az amerikai hőhullám Vihar, árvíz pusztít Európában © • Eaucdül JOflo. AFOKFÖLDS MENYASSZONY Irta JOHN GOODWIN nEGLLY Fordította Síig dny Árpád Különös, jellegzetes arc volt — veszedelmes, szinte gonosztevő-arc — szúrós, fekete szemekkel, bo­zontos szakállal. Matrózruhában volt most is — szo­katlan öltözék bent, az országban — és kissé mintha ingadozott volna ... Talán ivott — de szemének szú­rós fénye még igy is félelmetes volt. — Ismerem magát! — szólalt meg végre Brian ridegen. — Sam Barber, igaz? ... Mi az ördögöt keres errefelé? A matróz vigyorgott — nem látszott rajta bántó- dottság. — Sam vagyok, a hajóslegény, igenis, Mr. Chal- mers ... Sam Barber, akit ön miatt rúgtak ki a ha­jóról. — Rajtacsiptem magát, hogy belopódzott egy hölgy kabinjába, mikor az nem volt ott. Feljelentet­tem a parancsnoknak, mert ez volt a kötelességem. És nem szóltam arról... mert nem is törődtem vele... hogy maga éjszakánként sokszor leskelődött utánam. — Hát igen — vigyorgott Sam —, ezért dobtak ki. De én azért nem haragszom önre. Úgyis untam már a tengert! És most már megmondhatom, Mr. Chalmers, hogy bakot lőtt, mikor ezt tette... és hozzáteszem még, hogy éppen most van azon, hogy u.'abb bakot lőjjön! Sandán rápillantott az autóra kötözött poggyászra és — ezu'.íal barátságosan — vigyorgott Brianra: — Megint útra megy, mister ?... Nem jól teszi, tudja! Sokkal okosabb, ha itthon marad. ’ Brian összeráncolta a szemöldökét és közelebb lépett Samhez. — Miért mondja ezl? . . . Mit akar ezzel a be­széddel? — Hogy mfért mondom1 Hát csak... mondom. És hogy mit akarok? ... Hát pénzt! — Pénzt? ... Miért? Sm rábökött mutatóujjával Brian mellére. — Tudok dolgokat, Mr. Chalmers. Hogy kinek adom el? .. . Nos, annak, aki jobban megfizet.. . Fór dúljon vissza és olyasmit fog látni, amiért érdemes lesz itthon maradni... Tudom, hogy mi kell magá­nak: és megmondom, ha megfizet! Egészen előredugla a fejét, hogy az álla szinte kiugrott a helyéből. Szúrós, fekete szemét belekap­csolta Brian arcába és különös tüzek bujkáltak a sze­mében . .. bosszúvágy, kapzsiság és állati fenekedés. Brian szemhéjai úgy lecsukódtak, hogy csak kes­keny nyilas látszott a két szeme helyén. Hideg undor kavarodott fel benne: — zsarolást érzett ki a rejtélyes szavakból... De kit akart megzsarolni? Öt semmi­esetre sem ... A lelke mélvén éledezett ugvan vala- melyes gyanú — de mit tudhatott arról ez a fickó? Es egyáltalában: érdemes-e szóba állani vele?... A ikis falusi templom harangja lassan kongatta az órákat. Ez eszébe juttatta, hogy sietnie kell, ha nem akar lekésni. — Maradjon itt! — sürgette Barber. — Várjon holnapig: akkor mindent elmondok és ... be is bizo­nyítom. Gyerünk át ide a csárdába egy italra ... — Részeges betyár! — szólalt meg Brian nyu­godtan. — Hordja el magát, vagy megkapja a magáét! Dühös láng csapott feléje a matróz szemeiből. — Megkapom a magamét? — hördült fel reked­ten. — Ismerem a maga fajtáját... Lelketlen Coote- ivadék ... De ha csak a kisujjával nyúl is hozzám, ez lesz az utolsó ... Brian előrelökte a karját, elkapta a hajóslegény viaszosvászon köpönyegét a mellén, kegyetlenül meg­rázta és odavágta az ut töltéséhez. Sam Barber na­gyot nyekkent és összeesett, mint a felrúgott zsák. Még kábultan is fenyegetődzött, idegesen nyul- kált remegő kezével a köpönyege alá — talán a revol­verét kereste —, de Brian ügyet se vetett rá, visszaült a volán mellé, megnyomta az inditópedált és néhány másodperc múlva elnyelte a sötét éjszaka... Ahogy egyik mérföldet a másik után nyelte az autó, Brian gondolatai vissza-visszatértek Sam Bar- berre és a furcsa éjszakai találkozásra. Sejtette, hogy mégis lehet valami a titokzatos ember szavai mögött és nem birt szabadulni attól a gondolattól, hogy Sam Barber állandóan leselkedett rá a „Kvntyre Castle“ gőzösön, mindjárt attól fogva, hogy Fokvárosból el­utaztak, egészen addig, mig Southamptonban kikötöt­tek. És — éppen megérkezésük előestéjén csípte rajta ő maga Barbert, amint Sonia kabinjában kutatott... Sonia!... Vájjon mi köze lehetett Soniának ehhez a söpredékemberhez?... Mikor megcsípte a leány ka­binjában. Barber azzal védekezett a parancsnok előtt, hogy a kiégett villanykörtéket akarta kicserélni — de ez nem volt igaz: hiszen Barber közönséges fedélzeti matróz volt és közel se mehetett a villanykörtékhez! De mégis leskelődött. — Ki után kémkedett hát?... Öt. Briant figyelte-e meg vagy Soniát?... Soniát semmiesetre sem — utasította el Brian ezt a feltevést. — Akkor hát őt? ... Ha ez igaz: Barber megbízója nem lehet más, mint Bannister. — És, ha igen? . .. Brian vállat vont: nem volt semmi titkolni- valója. — Sam Barber már nem is érdekelte! De az emlékek, amiket felkavart — a boldog, édes órák Sonia Neil társaságában a „Kvntyre Castle‘* fedélzetén — viharosan izgatták a szivét-lelkét. Újra látta a bájos, kedves leányt, amint mosolyogva hajtja féloldalt gyönyörű fejét — hallotta lágy, szelíden csengő hangját, gerlebugáshoz hasonló halk kacagá­sát és — ahogy behunyta a szemét — látta, mint ara­nyos bárányfelhőt a szőke bubifrizurát, melynek ár­nyékából az óceán kékjénél is mélyebb színnel ra­gyogtak rá a nefelejts-szemek ... Sonia! — Brian szive megtelt forró vággyal, sajgó fájdalommal. Csak az utolsó napon — megérkezésük napján — vallotta meg a lány, hogy már nem sza­bad ... hogy a vőlegényéhez jött... és ahogy ezt meg­vallotta, csupa szomorúság volt a hangja — bánatos, töredezett zokogás: inkább lemondás, mint öröm... belenyugvás abba a kényszerűségbe, amelyen nem le­het változtatni. De, ha nem szereti a vőlegényét — akkor miért jött át Dél-Afrikából — és miért megy hozzá? ... Oh, ha neki — Briannek — lett volna állása, reménysége a jövőre... mily boldog örömmel borult volna Sonia lábai elé, hogy felajánlja neki az életét, a szivét, min­denét! ... és... és érezte, hogy Sonia nem utasította vissza — hiszen szomorúan beszélt a lekötöttségéről és nem sietett... nem sietett találkozni a vőlegényével! Aztán megint Sam Barber jutott az eszébe .., Hogy ez az ember Coote-ivadéknak nevezte őt. Ezt a nevet csak Bannister viselte: Sam Barber tehát ismerte a nagybátyját is — sőt azt is tudta, hogy ő — szintén Coote-fajta. •— De honnan?... Sonia — Bannister — Sam Barber. Ez a három név kavargott a fejében egyre, úgyhogy belkábult.., Lassanként előrebukott a teste — az autó megugrott* Brian riadtan horkant fel — éppen idejében fordított a volánon, hogy elkerülje az utszéli árkot. (Folytatása következik.) t ÚJSÁG agároonI Velenceitónál p Velünk Weekendezzen Vasárnap Oda-vi68zn utazás, fürdéssel A pengő. Olcsó strand- ||| vendéglő. - Jelentkezés Déli p. u, pénzAártermé H&2 ben megbízottunknál, l/ 2h-ig. AOÁRDl PARCEL G9 LÁZÁS, IV., Irányi-utca 21 szára, telelőn 835—12 |gj CSÜTÖRTÖK, 1934 JÜL1US 23 Páris, julius 25. A kedd esti miniszterta-1 nács lefolyásáról a szerdai lapok érdekes részieteket közölnek. Doumergue miniszter- e'nök többször fenyegette minisztertársait lemondásával. Vitát nem engedett meg. Is-j mertette álláspontját és kijelentette, vagy el­fogadják. vagy együtt mennek vele az Ely-! sée-palolában és beadják lemondásukat. AI dermedt csendben Herriot mégegyszer meg- j próbálkozott azzal, hogy beszéljen, de Dou- j mergue ismét visszautasította. Néhány percig dermedt csend uralkodott, még Doumergue közmondásos mosolya is eltűnt az arcáról. A miniszterelnök elővett egy papirt s meg-1

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék