Ujság, 1934. szeptember (10. évfolyam, 197-221. szám)

1934-09-25 / 216. szám

KEDD, 1934 SZEPTEMBER 25 ÚJSÁG KÁROLY BÁCSI, VAGY A VISEGRÁDI RÉM Amatőr Greta Garbótt és Lubítschok bemutatója A gyenge idegzetű olvasó a riasztó címtől ne ijedjen meg, ezúttal nem valami grandguignol történetről, hanem csak egy egyszerű mozi­­bemutatóról akarunk beszámolni. Hétfőn este amatőr filmbemutatót rendezett az Amatőr Moz­­gófényképezők Egyesülete, amelyen a londoni nemzetközi amatőrversenyre készített filmek kerültek bemutatásra. Az AME a magyarországi amatőrfilmezőket foglalja közös egyesületbe, akik saját szórakoztatásukra kis gépeikkel szerzik meg maguknak a filmezés gyönyörű­ségeit. Ha Magyarországon nem is olyan „tö­megsport" még az amatőrfilmezés, mint Fran­ciaországban, vagy­ Amerikában, ahol a fény­képezést nagy részben már ki is szorította és ahol a családi fényképalbumok mosolygós Pis­tikéi és Juliskái helyett a mama és papa ked­venceiről készített amatőrfimek örökítik meg az első járás, az első iskolába menés szenzá­cióit, már nálunk is szép számban vannak kö­vetői ennek a kedves mulatságnak. Rohamo­sabb elterjedésének legnagyobb akadálya az amatőrfilmezés költséges mivolta: egy valamire való felvevő és leadó gép ára kétszázötven pengő körül mozog. A nyersfilm és az előhívás költségei is elég magasak: egy három percig tartó film ára négy-öt pengőbe kerül, ha a legkisebb, vagyis kilenc és fél milliméteres fil­met vesszük számításba. Mindez azonban nem riasztotta vissza az embereket attól, hogy Magyarországon is ne alakuljon meg az amatőrfilmezők lelkes tá­bora. A rövid ideje fennálló és aránylag máris­­szépszámú tagra kiiterjeszkedő amatőregyesü­let nagyobb eredményeket ért el: számos nem­zetközi pályázaton nyertek díjakat a magyar moziamatőrök pályaművei és a legutóbbi ve­lencei nemzetközi filmversenyen a keskeny­­filmpályázaton Magyarország tizenhét résztvevő közül a harmadik helyre került és megelőzött olyan országokat, mint például Németország. Most újból nagy eseményre készülnek a ma­gyar amatőrfilmesek, nagyban fogadkoznak, hogy a Londonban megtartandó nemzetközi amatőrversenyen még az eddigieknél is szebb eredményeket fognak elérni. Andrew Lenard presents Hétfőn az amatőrök lelkes közönsége előtt azok az amatőrfilmek kerültek bemutatásra, amelyeket a londoni versenyre szántak produ­cereik. A kis teremben vagy hetvenfőnyi közön­ség, a nézőtéren a szerzők, rendezők és prima­donnák is helyet foglalnak. Az amatőrök ugyanis nem elégszenek meg utazások, családi esemé­nyek megörökítésével, hanem egész kis darabo­kat vesznek fel amatőrgépeikkel, melyeknek szcenáriumát maguk írják s melyeknek termé­szetesen ők maguk a rendezői is. A szereplők többnyire az ismerősök köréből kerülnek ki, csak nagyritkán kérnek fel a főszerep eljátszá­sára egy-egy hivatásost. E filmek között akad­nak meglepően jók is, bár természetesen pilla­natra sem tudják feledtetni, hogy technikai fel­szerelés hiányában készültek. Az előadás pontban este fél nyolc órakor kez­dődik. Az első kép egy útleírás: Utazás a Tátra körül a címe. Rendezője Müller Albert, a leg­régibb amatőrfilmesek egyike, egy szénbánya igazgatója. A film szép úti felvételeket mutat be a Tátrából. Egy-egy jól sikerült képnél lel­kes tapsban törnek ki az amatőrfilmezők, akik közül sokan meggyőződéssel magyarázzák, hogy a híradókban soha ilyen szép képeket nem lehet látni. A következő film már igazi darab. Címe: ’A kaland. Az a hosszú névfelsorolás, amely a rendes mozidaraboknál halálra untat minket, míg megtudjuk, hogy ki rendezte, szerezte, zeneszerezte, fotografálta, vágta, magyar felira­tozta a filmet, itt felesleges. A darabot a szerző rendezte és fotografálta is. Sőt még a producer is ő, mert ime a cím után megjelenik a vásznon a büszke felírás: dili, hogy a fiatalember fixírozni kezdi a höl­gyet. Elmés és újszerű módját eszeli ki a meg­ismerkedésnek: mikor a hölgy rá akar gyújtani, gyufát nyújt át az asztalához. Ezután drámai gyorsasággal peregnek az események. A fiatal­ember elmondja, hogy vidékről érkezett Buda­pestre, Károly bácsi, a nagybátyja meglátoga­tására. Ez érdekes és izgalmas közlés után a fiatalember táncolni hívja a hölgyet. A fiatal hölgy örömme­ beleegyezik, de, mint mondja, előbb hazamegy átöltözködni. El is indulnak és egy előkelő villa kapuja előtt állnak meg. Itt a lány bejelenti, hogy néhány perc múlva visszajön, de mivel nem akarja, hogy az apja megtudja elmenését, megkéri a fiatalembert, hogy ha akárki közeledik, akkor fütyüljön. Ezután egy tolvajkulccsal felnyitja a villa kapu­ját és besurran a villába. Ellentétben a közön­séggel, amely kezdi észrevenni, hogy az ifjú hölgy rosszban töri a fejét, a fiatalember türel­mesen vár a lányra. Egyszerre csak két detek­tív jelenik meg. A fiatalember fütyülni kezd, mire ,a detektívek kérdőre vonják. Kiderül, hogy a lány a villát kirabolta és most a fiatal­embert gyanúsítják bűnrészességgel, s hogy a kaland még kellemetlenebb legyen, az utolsó percben megérkezik Károly bácsi. A villa ugyanis, mint kiderül, a nagybácsié volt, a nagybácsi, mikor megtudja a detektívektől a dolgot, kiátkozza unokaöccsét. E méla akkord­dal véget is ér a darab. Találkozás a múlttal A következő film címe: Találkozás a múlttal, misztikus történet két részben. A darab rövid tartalma a következő: Két fiatalember és két fiatal lány kirándul Visegrádra, ahol a romok között megjelenik a várúr és leánya szelleme. A szellemek és gyanútlanul táncoló fiatalembe­reink között parázs verekedésre kerül a sor és e történet azzal a hamleti megállapítással vég­ződik, hogy sok olyan dolog van a földön, amelyet az ember felfogni képtelen. Mindezt írta, rendezte és fotografálta Deutsch Richard, a leglelkesebb amatőrfilmezők egyike. A film­ben közúti idézet Shakespeare-től ,a várúr és lánya korszerű öltözete egy ismert pesti jelmez­­üzletből való. Az egybegyűlt amatőrközönség lelkesen ünne­pelte a filmeket és megállapíthattuk, hogy az amatőrfilmezés kedves és szórakoztató mulat­ság. Bár nem túlságosan olcsó, mert az előbb említett film előállítási költsége a szerző beval­lása szerint 250 pengő volt. Ennyibe került ugyanis a nyersanyag. É s ebben még nincs is bent a szellemek ára. i. n. e. Andrew Lenard presents. A film tízperces tartama persze nem túl­­i sokrétű­ cselekményre ad időt, de azért elég bonyodalmas történet pereg le szemünk előtt. Mint régi vérbeli mozikritikusok, röviden el­mondjuk a film tartalmát (amelyet különben hosszan elég nehéz volna elmondani). A város­ligeti tejcsarnok asztalánál magányos hölgy ül.­­(A magányos hölgyet különben kivételesen vér­beli színésznő, a kedves és lehetséges Vadász Ify játssza.) A másik asztalnál egy csinos fiatal­ember foglal helyet. A bonyodalom ott kezdő- Főúri palotában, külön kapubejárattal híronsza­s, hallos lakás inaslakással, konyhával, fürdőszobával, öltözőszobával, etázsfűtéssel, mérsékelt bérért, Múzeum-negyedben, november 1-re kiadó. Érdeklődők forduljanak Reviczky­­utca 4/c. Házfelügyelőhöz. Szovjet-Oroszország eladta keletkínai vasútérdekeltségét Japán kiszélesíti a vasúti síneket és előkészíti fegyverkezését Tokió, szeptember 24. A keletkínai vasutak ügyében keletkezett konfliktus Szovjet-Orosz­­ország és Japán között végleg elsimult, mert létrejött az egyezség a szovjet kormány és a mandzsukuo kormány között a vasutak eladása tárgyában. Szovjet-Oroszország százhetvenmillió yen vételárért átengedi a mandzsukuo állam­nak a keletkínai vasutak orosz kézben lévő részvényeit. Ez az összeg kétszerese annak, amit néhány héttel ezelőtt Japán ígért. A szovjet­kormány eredetileg négyszázmillió yen vétel­árat kért. A japán-orosz konfliktus elsimulását nem tekintik teljesen véglegesnek, bár a ke­­letkínai vasutak átengedésével sikerült az út­ból elhárítani egy olyan ütközőpontot, amely állandóan konfliktusokra vezetett. Japánnak most már lehetősége van arra, hogy fokozot­tabban készítse elő fegyverkezését Szovjet- Oroszország ellen és a keletkínai vasutakon módjában áll majd a japán csapatokat egészen az orosz határig szállítani. A japán hatóságok első intézkedése az lesz, hogy a keletkínai vasutak sínpárjait kiszélesítik, mert Szovjet- Oroszországban keskenyvágányú vasúti vonalak­­ vannak. 18 napot kell dolgoznia, ha segélyt kap a fővárostól Miket tervez a főváros szociális reformja? A főváros, mint ismeretes, horribilis ösz­­szeget költ segélyezésre, szociális kiadásokra. Ennek az összegnek bizonyos részét a szo­ciálpolitikai ügyosztály úgy szeretné vissza­kapni, illetve megszolgáltatni, hogy a jövő­ben munkakötelezettséghez kötné a segélye­zést. Minden munkabíró férfi, aki segélyt kap — legyen az pénzbeli adomány, ruhá­zat, élelmiszer, lakás stb. —, köteles lenne bizonyos számú munkaórát a főváros szá­mára teljesíteni. Az újításnak már május 1-én életbe kellett volna lépni, de ez még máig sem történhetett meg, mert Borvendég Ferenc főpolgármester — nagy elfoglaltsá­gára való tekintettel — mindezideig nem foglalkozhatott az üggyel és így még kevésbé járulhatott hozzá ahhoz. Mindaddig pedig a főváros vezetősége a „saját szakállára" nem valósíthatja meg a reformot. A tervről vajmi kevés részlet szivárgott ezideig ki, mert azt a városházán hét lakás alatt őrzik. Ennek ellenére is az első híresz­telések már meglehetős bonyodalmat idéztek elő, amit legjobban bizonyít az a nagyarányú felzúdulás, illetve éles kritika, amiben a terv a főváros közigazgatási bizottságának leg­utóbbi ülésén a baloldalról részesült. Peyer Károly tiltakozott a „munkászászlóaljak" — ő így nevezte — terve ellen, mert ezek a munkanélküliekből álló tömegek a többi munkás elől vonnák el a munkaalkalmakat. A jobboldal képviselőjének, Csilléry András dr.-nak más volt a véleménye, ő a munkás zászlóaljak megszervezését a munkanélküli­ség csökkentése és általános szociális szem­pontból nagyon fontosnak tartja. A szocia­lista felfogással ellentétben ő nem fél attól, hogy az itt foglalkoztatandó szegény embe­rek egyetlenegy munkásnak is elvennék a kenyerét, mert az illetők foglalkoztatása egé­szén m­ás téren történnék. Felszólalásának az volt a csattanója, hogy sokkal helyesebb munkát, mint munkanélküli segélyt adni. Az Újság munkatársa illetékes helyen úgy értesült, hogy Borvendég Ferenc főpolgár­mester a közeli napokban fogadja Schuler Dezső tanácsnokát, a főváros szociálpolitikai ügyosztályának vezetőjét, aki ezúttal referál a segély ellenében való foglalkoztatás gon­dolatáról. Természetesen az egész elgondolás megvalósítása a főpolgármestertől függ és amennyiben az ő tetszésével nem találkozik úgy mindebből semmi sem lesz. Mia azonban hozzájárul ahhoz, akkor a közeljövőben se­gélyt a fővárostól bármiféle formában is csak munkaszolgáltatás ellenében kaphat bárki. Az elgondolás szerint mindenki, aki csa­ládja részére segélyt vesz igénybe a főváros­tól, munkakészségét köteles bebizonyítani a segélyt adó várossal szemben. Ezért minden munkaképes családfő minden félesztendőben 18 napot, illetve a vasárnapok leszámításával három hetet köteles dolgozni. Ezzel szerzi meg azután az igényjogot a maga és családja számára a segély felvételére. Azok, akik a reformot kidolgozták, hang­ súlyozzák, hogy itt nem szakmunkák végzé­séről van szó, amit a főváros egyébként is szakmunkásokkal végeztet. Ezek szerint te­hát azok felzúdulása, akik a szakmunkások elhelyezkedésének megnehezülésétől tarta­nak, nem jogosult. Olyan munkák elvégez­tetésére gondolnak, amelyekhez sem befek­tetés, sem anyag nem szükséges, jórészt te­hát maga a fizikai munka az, ami egyedül kell azok megvalósításához. Légióként talaj­­egyengetés és más hasonló földmunka várna azokra, akiket a kötelező munkaszolgáltatás alapján a főváros ebbe az akcióba bevonhat. Csak azoknak a családfőknek a foglalkozta­tására gondolnak, akik százszázalékos mun­kaképesek, de ha a családfő maga nem volna képes dolgozni, úgy a feltevések szerint nyil­ván akad a családban más munkaképes férfi, aki helyette ezt a félévenként kötelező tizen­nyolc napot ledolgozná. Azt, hogy hány személy volna ilyenformán foglalkoztatható, ma még a városházán se tudják, mert hi­szen csak akkor kezdődhetnek meg a sta­tisztikai adatgyűjtések, ha az egész tervhez az illetékesek megadják hozzájárulásukat. .A létszám természetesen attól függ, hány ezren veszik igénybe a főváros segélyét, illetve, hogy közöttük hányan vannak munkabíró férfiak? Ezeknek száma lehet ezer-kétezer, sőt tízezer is, aszerint, hogy reájuk vonat­­koztathatók-e majd az újfajta munkakötele­zettség szabályai. „Gazdasági kis-entente" Belgrád, szeptember 24. (Avala.) A bel­grádi tisztikaszinó dísztermében hétfőn dél­után három órakor volt a kis-entente gazda­sági tanácsa harmadik teljes ülésének ün­nepélyes megnyitása. Jestics megnyitóbeszé­dében a jugoszláv kormány nevében üdvö­zölte a csehszlovák és romáin kiküldötteket, majd így folytatta:­­— A tanácskozás napirendjén szereplő kérdések a legfontosabb részét jelentik a há­rom kis-entente állam együttműködése tár­gyában kidolgozott programm megvalósítá­sának. Legfontosabb a három ország közötti kereskedelmi forgalom kérdése. Meg kell vizsgálni és ki kell kutatni mindazokat a ne­hézségeket, amelyek a három ország közötti kereskedelem kifejlődését és lebonyolítását akadályozzák. Figyelmükbe ajánlom a kikül­dötteknek a kompenzációs szerződések tár­gyában előterjesztett javaslatot. Jeszics végül felsorolta a szakértői albi­zottságok által az értekezlet elé terjesztett kisebb javaslatokat, melyeknek tárgya a há­rom állam közötti idegenforgalom emelése,­ a három állam postatakarékpénztárainak, valamint a dunai hajózási vállalatoknak az együttműködése, együttműködés a három ország egyes iparvállalatai és rádióállomásai között stb. Tabakovics, Románia kiküldötte, nagy bi­zakodással szólt a tanácskozás várható ered­ményeiről s azt a reményét fejezte ki, hogy a politikai kis-entente mellett majd kialakul a gazdasági kis­entente. Stangler, a cseh­szlovák küldöttség vezetője, kiemelte, hogy a három ország közötti gazdasági együttmű­ködésnek többet kell jelentenie, mint amit általában a kölcsönös kereskedelmi szerző­dések jelentenek. Okirath­amisító társaságot fogott el a rendőrség Hétfőn délben nagyszabású okmány­hami­­sító­ társaságot leplezett le a budapesti rend­őrség. őrizetbe vették az egyik budapesti ügyvédi iroda alkalmazottját, aki számtalan okmányhamisítást követett el a nyomozás eddigi adatai szerint. Ugyancsak őrizetbe vették Kertész János dr. ügyvédjelöltet is, aki az egyik pesti kávéházban foglalkozott okmányham­isítással. Detektívek mentek ki Márkus György dr. ügyvédjelölt lakására is, a rendőrorvos azonban megállapította, hogy az ügyvédjelölt súlyos beteg és így a detek­tívek nem áldhatták elő. Az utóbbi ellen az a gyanú merült fel, hogy mint felhajtó sze­repelt a társaságban. Az okmányhamisítók elsősorban külföldiek hamis oplálásával fog­lalkoztak. Belekapcsolódott a nyomozásba az Idegeneket Ellenőrző Hivatal is és a nyo­mozás jelenlegi állása szerint biztosra ve­hető, hogy rövidesen újabb letartóztatásokat fog a főkapitányság eszközölni. T „NEMZETI MUNKA A MAGYAR FÖLDÖN" Országos őszi Mezőgazdasági Terménybemutató és Kiállítás Budapesten, 1934. szeptember 29—október 8-ig a Városligeti Iparcsarnok egész területén Beléptidíj 60 fillér Féláru utazás az ország bármely részéből! Olcsó vízum! 5

Next