Ujság, 1934. november (10. évfolyam, 247-270. szám)
1934-11-03 / 247. szám
SZOMBAT, 1934 NOVEMBER 3 ÚJSÁG Nemzeti szocialista államcsíny esetén Franciaország bevonul a Saar-Elfléhre Csapatösszevonáson a határon. Nagy nyugtalanság Berlinben London, november 2. A Daily Telegraph diplomáciai levelezője szerint Corbin, londoni francia nagykövet, közölte Sir John Simon külügyminiszterrel Franciaország felfogását a saarvidéki népszavazás sima lefolyásának biztosításához szükséges lépésekről. A nagykövet hangoztatta, hogy Franciaország kész teljesíteni nemzetközi kötelezettségeit, ha zavargások törnének ki. A Morning Fest diplomáciai levelezője szerint Corbin, aki nemrég tért vissza Franciaországból, Simon külügyminisztert Laval felfogásáról tájékoztatta az újabb eseményekkel kapcsolatban. Párizsban is, Londonban is a legjobbat remélik. A saarvidéki ügyben elvárják, hogy a népszavazás olyan kompakt eredménnyel jár, hogy nem lesz szükség a kisebbségek védelmére. A főgond a rend fentartása addig, amíg a népszövetség nem dönt a terület hovatartozásáról a szavazás alapján. A nemzetközi rendőrség számára folyó toborzás nagyon lassan halad. Nemzeti szocialista államcsíny kísérlete esetén francia csapatokra lesz szükség. Nem terveznek puccsot Saarbrücken, november 2. A Saarbrückener Zeitung foglalkozik a Saarvidék határán történt francia csapatmozdulatokról szóló hírekkel, amelyek szerint francia csapatok készen állnak arra, hogy bevonuljanak a Saarvidékre. A lap ezzel kapcsolatban a következőket írja: Hol vannak az elnök bizonyítékai arról, hogy a németek állítólag „puccsot terveznek?" A Saarvidék lakossága a német anyaországhoz való visszatérést és éppen ezért a népszavazási hadjárat súrlódásmentes lefolytatását kívánja, tehát nem a lakosság az, amely az egész visszatérést esetleg megsemmisítő puccsra gondol, hanem azok gondolnak erre, akik nem kívánják a Saarvidéknek Németországhoz való visszakerülését. előkészületek bárkinek ürügyül szolgálhatnak erőszakos cselekmények elkövetésére. Az ilyen eljárás fenyegető kilátásba helyezését is el kell ítélni, mint a küszöbönálló népszavazás jogosulatlan befolyásolását. Miért lehet szükség francia csapatokra? London, november 2. A Reuter Iroda tudósítója a Saar-kérdésben mértékadó helyről az alábbi felvilágosításokat kapta: A francia gépkocsis osztagok a Saar-vidék határán túl készenlétben állanak, bármely pillanatban bevonulhatnak a Saar-vidékre abban az esetben, ha a saarvidéki kormányzóbizottság elnöke távbeszélőn vészjelet ad nekik. Erre akkor kerülne sor, ha a helyi csendőrség nem tudna megbirkózni feladatával Ebben az esetben a gyorsaság döntő tényező lenne. A Saarvidékre gépkocsin bevonuló néhány ezer ember esetleg Berlin nyugtalan Berlin, november 2. A német sajtó szerint a francia és angol lapoknak, többek között a Times-nek azok a jelentései, melyek arról szólnak, hogy a francia kormány Knoxnak, a saarvidéki kormányzóbizottság elnökének puccskísérlet esetére csapatokat bocsát rendelkezésére, a legnagyobb nyugtalanság előidézésére alkalmasak, mert az ilyen katonai Az erősebb írta Wallesz Jenő A halottasházban és a nyitott sírnál az özvegyet figyelte mindenki. Várták, mikor ájul el. Tudták róla, hogy a férje betegeskedése óta van valakije,, azt lesték hát, hogyan játssza meg a gyászoló özvegy szerepét. De az asszony nem komédiázott. Erős volt és csupa méltóság. Karcsú termete dacosan emelkedett ki a rokonok és ismerősök fekete tömegéből, nem sírt, nem jajgatott, a kezeit tördelte kétségbeesetten. Fegyelmezte magát és mindvégig tapintatos volt: a gyászából nem csinált közügyet, nem kínozta meg a fájdalmával azokat, akik az ura temetésére eljöttek. Még gyászfátyolba se takarta az arcát. Valaki oda is súgta a szomszédjának, hogy ilyen száraz gyászt még sose látott. Mire a fejfát a földbe tűzték és a koszorúkat a hantra fektették, már csak egy-két ismerős állt a sírnál. Aztán azok is ellopóztak onnan és az asszony egyedül maradt. Ebben a pillanatban kitört belőle a zokogás. De ekkor már mögötte állt az a bizonyos valaki, akivel hírbe hozták, őróla beszélték, hogy vele barátkozott össze az asszony, mialatt az ura betegeskedett. Temetés közben egy sírkő mögött állt, mert nem akarta, hogy lássák őt. Úgy érezte, hogy nem volna ízléses, ha oda állna a többiek közé és szomorú arcot vágna. Talán akadnának olyanok, akik megbotránkoznának azon, hogy eljött annak a temetésére, akitől elidegenítette az asszonyt. Elképzelte, amint összesúgnak az emberek, szinte hallotta a bántó megjegyzéseket. Elbújt hát egy síremlék mögé, ahonnan mindent látott, de őt nem láthatta senki. De előbújt, mihelyt az asszony magára maradt. Az asszony észrevette a férfit, de nem vett róla tudomást. Miután kisírta magát, itt-ott igazított egy keveset a koszorúkon, aztán elindult a temető kijárata felé. Útközben melléje szegődött a férfi, de már a kapunál voltak, amikor halkan és félénken megszólította az asszonyt: — Jolán, nem ülnénk kocsiba? Az asszonyt megrázták a szavak. Nem felelt, csak ment, ment, mintha le akarta volna rázni magáról a gyanút, hogy a férfi őhozzátartozik. Amikor oda értek, ahol az első utca betorkollik a temetőt övező térségbe, a férfi másodszor is megszólította az asszonyt: — Nem fáradt? Jolán riadtan körülnézett, mintha attól félt volna, hogy valaki meglátja, ha felel a férfinek. Csak a fejével intett, hogy csak az értsen belőle, akinek a választ adta, de ne leplezze le őt, hogy valamilyen köze van a kísérőjéhez. Leányok, asszonyok védekeznek így az utcán a meggyanúsítás lehetősége ellen, ha ismerőst látnak a közelben. De az asszony közelében senki sem volt, aki ismerte volna őt. És mégis folyton védekezett, minduntalan jobbra-balra pillantott, mintha valakinek a nesztelen lépéseit érezné maga mögött, aki figyeli minden szavát és mozdulatát. Szigorú felügyelet alatt érezte magát és néha úgy rémlett neki, hogy láthatatlan szemek merednek reá és vádaskodó pillantások repülnek feléje. A férfit megdöbbentené ez a különös, titokzatos nyugtalanság. Nem tudta magának megmagyarázni, miért idegenkedik tőle az asszony, amikor oly tapintatosan viselkedik vele szemben, hogy nem is, mint szerelő, hanem csak mint ember közeledik hozzá. Napokkal ezelőtt még csupa melegség volt, ha találkoztak. Nem várta, hogy az asszony most is a régi legyen, de ekkora elhidegülés messze felülmúlt mindent, amire az új helyzet első óráiban számított. Harmadszor is megszólította Jolánt: — Ha terhére vagyok ... Az asszony meggyorsította lépéseit. A férfi elmaradt mögötte, de még jól hallotta Jolán válaszát: — Menjen, menjen ... Hagyjon magamra. Nem hangsúlyozta a szavakat. A hangok színtelenek és erőtlenek voltak. A félig nyitott száj szűk résén bújnak ki így, szétlapítva, alig érthetően a szavak, amikor az ember még a száj mozgásával se akarja elárulni, hogy szólott valakihez. A férfi sarkon fordult. Felszabadult lélekkel sietett tovább, az asszony a legközelebbi taxiállomásig. Ott kocsiba ült és hazavitette magát. II. Napokig nem találkoztak. A férfi bízott benne, hogy az asszony hívja majd, de Jolán nem jelentkezett. Miután két hétig hasztalan töprengett afelett, hogy miért változott meg ennyire az asszony, nekibátorodott és felkereste őt a lakásán. Ez volt az első látogatása Jolán otthonában. Sokszor hozzáképzelte Jolánhoz a lakását. Szépnek, előkelőnek képzelte a környezetét, ízlésesnek minden apró holmiját. Ezekre az elgondolásokra szüksége volt, mert oly keveset tudott az asszonyról, hogy a környezetéből kapott benyomások kiegészítették azt a jellemképet, amely az aszszonyról csak sejtelmesen alakult ki benne. Amit látott, nem maradt az elgondolás mögött és az asszony még több lett szemében, mint amennyinek eddig értékelte. Csak az egyik sarokban vett észre valami különöset: egy kis vitrinét csupa amulettel és sok rejtélyes furcsasággal. Meghökkent. Babonás volna Jolán? Az asszony óvatos és tartózkodó volt, mintha egy könyvügynököt fogadott volna, akiről előre tudja az ember, hogy gyűjteményes kiadványokat kínál majd részletfizetésre. kezével intett a férfinek, hogy üljön le. — Köszönöm, Jolán, de előbb tudni szeretném, mi okozta magánál ezt a nagy változást? Az asszony szeme nagyra kerekedett a csodálkozástól. Némár nézett a férfi szeme közé, de a tekintete oly fagyos volt, hogy a férfiben akaratlanul is felötlött a gondolat. Jaj be didereghet a lelke, ha ilyen hideg a nézése. Egy ideig várta még az asszony válaszát, aztán újból megkérdezte: — Magyarázza már meg, hogy mi történt magával. Jolán úgy nézett most a vendégére, mint aki nem érti, hogy ez az ember mit kérdez tőle. Hát lehet olyat nem tudni, hogy ő miért változott meg? Fáradtan ereszkedett egy karosszékbe, cigarettára gyújtott és harmadik szippantás után megszólalt, de úgy, mintha ismeretlen címre küldené azt, amit mond: — Nem tehetek róla, csakugyan megváltoztam. — Arra feleljen: szeret még? — Nem tudom, illik-e most erről beszélni. — Nem először kérdem... És volt idő, amikor felelt a kérdésre. Miért ne volna hát jogom most is beszélni erről? — Azt hiszem, én mégis előbbre való vagyok, mint a maga joga. — Persze, hogy előbbre való ... Minthogy azonban a maga előbbrevalóságát nem érinti, ha respektálja az én jogomat, akkor talán hivatkozhatom erre a jogomra és maga válaszolhat a kérdésemre. — Mondjuk, hogy még mindig szeretem. — Mondjuk mondjuk ... így az beszél, aki úgy akar adni valamit, hogy önmaga előtt letagadhassa, vagy visszavonhassa. Tudja mi az a rezerváció mentális? — Tudom. — A maga válasza is ilyen fenntartásos. De én nem érem be ennyivel — Szeretem .. De ne kívánjon többet... És ha szeret, nem marad itt tovább. — Szeret... De akkor miért menjek? — Zoltán, én máris többet mondtam, mint amennyit érzésem szerint szabad lett volna mondanom. Ne ostromoljon, vegye a kalapját és menjen ... Majd később meglátjuk, hogy mi lesz a múlt folytatása. — Adja a kezét. — Nem, nem. — Szeret és még a kezét sem érinthetem meg? egyetlen éjszakán urává válhatnék a helyzetnek. A Reuter Iroda képviselője előtt aláhúzottan hangsúlyozták Franciaországnak azt a reményét, hogy nem lesz szükség ilyen eljárásra. Franciaország véleménye szerint egy idejében jött „ilyen értelmű figyelmeztetés" is megteszi majd hatását. Tiltakozás a puccskisériet váslja ellen Saarbrücken, november 2 Bürckel, a birodalmi kancellár saarvidéki meghatalmazottja, felhívást bocsátott ki a Saar-határvidéki roham- és védőosztagok tagjaihoz. Felhívásában visszautasítja azt az állítást, hogy a roham- és védőosztagosok a Saarvidéken puccsra készülnek. Abból a célból, hogy idegen hatalmakat a katonai bevonulás minden ürügyétől megfosszon, a saarvidéki meghatalmazott elrendelte továbbá, hogy január 10-től február 10-ig a Saarvidék mentén negyvenkilométeres területen tilos bármiféle egyenruha viselése, sorakozók, felvonulások, vagy bármilyen más természetű összejövetelek rendezése. Pierre, a Német Front országos vezetője, az Országos Front tagjaihoz intézett felhívásában elrendeli, hogy a német frontnak fegyelnetlen tagjait haladéktalanul ki kell zárni a szervezetből s adott esetben át kell őket adni az ügyészségnek. Ezt azért rendelte el, mert indokoltnak látszik az a feltevés, hogy beugrató ügynökök próbálnak befurakodni a Német Front soraiba. Budapest házainak egyharmada érett, hogy csákány alá kerüljön Újabb nagyarányú mozgalomba kezdenek az építőipari érdekeltségek Az elmúlt év őszén, amikor az építkezés fokozása céljából megadott harmincéves adómentesség kedvezménye lejáróban volt, az építkezési iparokban érdekelt szakmák összessége közös bizottságokba egyesült, hogy az illetékes pénzügyminisztert figyelmeztesse a kedvezmény megszűnésével fenyegető építőipari munkanélküliségre. Az akciónak nem volt közvetlen sikere, mert a miniszter csak egész kis körre szorította a házadómentességet. Erre bekövetkezett, amire az érdekeltek jóelőre figyelmeztették az illetékes köröket: az építkezési munka majd teljességgel megszűnt. Ez a szerencsétlen állapot az érdekeltségeket arra kényszeríti, hogy akcióját folytassa és úgy a közvéleménynek a felvilágosításával, mint a miniszternek a meggyőzésével igyekezzék felderíteni a helyzetet és rámutatni azokra a veszedelmekre, amelyek az építkezés szünetelésével nem pusztán az építőipart, az abban foglalkoztatott munkások tízezreit fenyegeti, hanem az egész közgazdasági életet károsítja. Megszűnt az építkezés A különböző érdekeltségek a közösen megtárgyalt kérdések felől külön-külön felterjesztéseket intéztek és intéznek a pénzügyminiszterhez. Most készült el a Magyar Mérnök- és Építészegylet, a legtekintélye- s 4+2 CSÖVES 403-as UniVERZUS RÁDIÓ KAPHATií HHiDEIl'ORliin rÜPJQ KERESKEDÖnIi Előzékenyen kiszolgálja és készséggel bemutatja Morvai rádió Erzsébet klírát 40. Tel : 34-3-64 febb építőipari érdekeltségnek a memoranduma, amelyet péntek délután ismertetett Hoepfner Guido felsőházi tag. Abból indult ki, hogy tagadhatatlan tény, hogy a munkaalkalmak megszűntek. — Az a pénz — mondotta —, amelyet építkezésre fordítanak, a legközvetlenebb után belefut a közgazdasági élet vérkeringésébe, tehát nemcsak az építőipart, hanem az egész gazdasági életet érdekli. Ezért volt szükség a harmincéves házadómentességre, amely ösztökélőleg hatott az építeni szándékozókra, amikor a mentesség lejárt, az építkezés jóformán megszűnt. A pénzügyminiszter azzal indokolta a házadómentesség megszüntetését, hogy Budapesten a lakások tízezrei állanak üresen. Ezzel szemben az a tény, hogy összesen tízezer lakás van üresen, de ezek sem volnának lakatlanok, ha a még használatban lévő 3000 darablakást megszüntetnék, ha az 1200 lakásra egészen alkalmatlan pincelakásból az odaszorult szegény embereket higiénikus lakásokba telepítenék át és lebontanák azokat a rozoga, régi, vészé-