Ujság, 1934. december (10. évfolyam, 271-293. szám)

1934-12-19 / 286. szám

I * 1934 Mt 19. Budapest 1934 szerda, december 19. R­óra fillér ________X. évfolyam, 286 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Hagyadévra ............ .0.80 pengő Egy hóra *— pangó Asszíriában egy hóra . . 8 Schilling Egyes­szám óra Budapesten, vidékén és pályaudvarokon hétköznap 18 fillér vasárnap­­ 32 BUár Ausztriában hétköznap _ 30 Graseheo vasárnap ...________ *° Groschan Magjelenik vasárnap­ja ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi-utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHI­V­ATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet - kórus *3 (Royal­­épület). Telefonszám • József 316*28 Utazási ás menet jegyiroda­­ Budapest, VII. Erzsébet-körút 43. Telef­on 419—3* A tengerek szabadsága Amerika feladja a tengerek szabad­ságát,­­ ismét egy veszendő elv, amely jogi tartalmán túl, még a kontinens kö­zepébe zárt ember számára is annak a nemzetközi jogi és erkölcsi rendszernek egyik elemét jelentette, amelyen a civi­lizált világ valaha nyugodott. A tenger mindenkié volt, minden nép hajója szabadon szelhette s ugyanakkor min­den hajó magával vitte hazájának szu­­verenitását, a büszke tengeri lobogót, amelyet megbántani egyet jelentett az országhatár megbontásával. Ha két ál­lam között kitört a tengeri háború, a semleges állam hajója a hadizónában is sérthetetlen volt — legalább is az elv és az elmélet szellemében —, mert a gya­korlatban már a világháborúban meg­bukott a tengerek szabadsága. Amerika tudvalévően azért lépett be a háborúba, mert Németország a Lusitania megtor­pedózásával jóvátehetetlenül megbán­totta a tengerek szabadságának princí­piumát — igaz, hogy előzően. Amerika az entente-hatalmaknak való hadianyag­­szállítással éveken át szisztematikusan megbántotta az igazi semlegesség fogal­mát. S ha elhinnők, hogy Amerika csak­ugyan a Lusitania miatt lépett be a há­borúba s nem az entente-nak kölcsön­zött milliárdos hitelek bebiztosításáért — hajlandók lennénk elfogadni azt a hiva­talos magyarázatot is, hogy Amerika most békéje bebiztosításáért mond le a tengerek szabadságáról, mert nem teszi ki magát a kockázatnak, hogy egy saját rizikójára közlekedő kereskedelmi, vagy utasszállító hajó elsülyesztéséért kény­telen legyen háborúba vinni népe vilá­gát. Ha még mindig elég naivak len­nénk ahhoz, hogy elhigyjü­k, hogy a há­borúnak csakugyan oka a „casus belli“ s nem csupán drámai effektus, hatásos felvonás még a gyengébbek, az érzelmes közvéleménynek kedvéért, még helyeselni is tudnák Amerika elhatározását: csak­ugyan kérdéses, hogy a legszebb hajó hatszáz utasa megéri-e, hogy kontinen­tális országokat és sokmillió szárazföldi embert pusztítsanak el miattuk? De jól tudjuk, hogy valóban sem Ame­rikának, sem más államnak nincs szük­sége arra, hogy egy háború megüzenésé­­hez, vagy egy háborúba való beavatko­záshoz egy elsülyedt óceánjáró szörnyű dokumentuma legyen a birtokában. Amerika őszintén leszámol egy elvvel, amely már a világháborúban imprakti­­kabilisnak bizonyult. Amerika őszintén leleplezi, hogy a háborút nem az egyes állampolgárok életének és vagyonának védelmében, hanem az állam sokkal egyetemesebb hatalmi és gazdasági érde­keiért csinálják s nem incidensekből, s nem akkor, amikor az ideje elérkezett. Amennyire önmagában imponáló ez az őszinte tárgyilagosság, annyira lehan­goló, hogy az állam fogalma ismét el­­vontabbá, vagy ahogy magyarul mond­ják, öncélúbbá vált Amerika állásfogla­lásától: a polgár, aki eddig a tengeren személyileg is érezhette az országának kijáró tiszteletet és immunitást, most úgy érzi, hogy feláldozzák egy kollekti­vitásnak, amely nem áll helyt érte, sor­sára bízza. Megint egyszer az egyént és az egyéni tulajdont áldozzák fel annak a közösségnek oltárán, amely valójában egyénekből és egyéni vagyonokból ala­kult, de vezetői ma már sokkal absztrak­tabb rendeltetést szánnak neki, sem­hogy polgárai sérelmeivel egyenként azonosíthatnák magukat. Viszont Ameri­kának, amely reálisan gondolkozik és ítél, igaza van abban, ha szakít egy elv­vel, amelyről kiderült, hogy döntő pilla­natban senkit sem kötelez, ahogy a há­borúban senki sem tartotta magára nézve kötelezőnek a többi garanciákat sem, amelyeket a civilizáció és az emberiesség ROVÁ. A külügyi bizottság üléséről cs­ak azt tud­tuk meg, hogy tizennégy fok melegnél fe­lesleges a téli kabát. Ezt Pekár Gyu­lától tudtuk meg s noha a többi egyetértett vele, mégis ő volt az egyetlen, aki felsőkabát nélkül jelent meg. Ennél többre nem is le­hetünk kiváncsiak, nemcsak azért, mert a megjelent urakat köte­lezi a diszkréció, ha­nem mert aligha megtudtak valamit, amit diszkrétül magukban tart-miuk kell. A kül­ügyi bizottság ugyanis olyan testület, mely­nek a kormány tartozik beszélni, de nem köteles valamit mondani is. Különben is, minden, amit diszkréció pecsétje alatt a miniszterelnök és külügyminiszter úr mondhattak, olvasható volt az összes új­ságokban-Minden tisztelet­ünk és elismerésünk Gál Jenőé, aki megokolta családvédelmi tör­vényjavaslatát. Mindenütt megvan ez a családvédelmi törvény, de alig hisszük, hogy ma megalkotnák, ha már meg nem volna. Erkölcsi alap, emberi érzés mellette szól, de újabb kötelezettség nem használ ma ott, ahol kötelezettség nélkül nem vál­lalják. A moralitás ma kissé sajátságos. Nincs az a kötelezettség, melyet az erkölcs és emberi érzés nevében kirónak, hogy azzal a legagya­lurtabban vissza nem élne éppen az erkölcs és emberiesség élősdije. Ez az első benyomásunk , ha a kormány magáénak vállalná a feladatot, köszönettel tartoznék a kezdeményezőnek. ♦ Ha a dolgok tovább is így fejlődnek, a kereskedő pend­antja lesz az egyszeri szul­tánnak, akinek hozzák a nargilejét, mások tömik meg, mások gyújtják, mások szívják, neki má­r csak köpködni kell hozzá. A kül­kereskedelmi szerződések hálózatát bővít­­getik, a kereskedelmi ügyeket ad hoc ala­kultok bonyolítják le, párhuzamosan id­őpítik a szövetkezeteket, ellátják őket pénz­zel, hitellel, hogy a belső forgalmat is le­bonyolítsák, a kereskedőnek oly kényel­messé teszik a dolgát, hogy neki éppen csak az adót kell megfizetnie. Lemondott a jugoszláv kormány Jefftscs külügyminiszter leköszönése okozta a kormányválságot Belgrád, december 18. A már régebben várt kormányválság kedd délben kitört. A kormányválságot Jefics külügyminiszter lemondása nyitotta meg. Kojics földműve­lésügyi miniszter azonosította magát Jefficcsel és szintén lemondott. Jeszics és Kosics miniszter lemondása után Uzunovics miniszterelnök benyújtotta az egész kormány lemondását. Pál herceg, a kormányzótanács elnöke elfogadta a le­mondást és az Uzunovics-kormányt meg­bízta az ügyek továbbvitelével az új kor­mány megalakulásáig. Pál herceg, a kormányzótanács elnöke délután Tom­asicsot, a szenátus elnökét és Kumanicit, a képviselőház elnökét fo­gadta. A kormányválság háttere Noha itteni beavatott politikai körökben tisz­tában voltak azzal, hogy az Uzunovics-korm­ány helyzete erősen ingadozik, mégis általában azt várták, hogy a kormányválság csak a szerb ka­rácsonyi ünnepek után fog kitörni. Jeszics le­mondását tervszerű lépésnek lehet tekinteni azokkal a belpolitikai áramlatokkal szemben, amelyek az országban ellene dolgoznak. Ezek a jelenlegi viszonyok között aligha indulhattak volna m­eg a kormány tudta, legalább is hall­gatólagos beleegyezése nélkül. Tény az, hogy az itteni hazafias egyesületek részéről teszteset a genfi döntés miatt sok támadás érte, noha a nyilvánosság ezekről keveset tud. Másrészt az is ismeretes, hogy a jelenlegi rendszer haszon­­élvezői és a parlamenten kívül álló elemek is teltlésben látják a jövő emberét, aki a jelenlegi parlamentre támaszkodva ugyan, de a rend­szeren kívülálló volt pártokkal is érintkezést keresve, lassan, óvatosan elő tudná készíteni a politikai és polgári jogok kiszélesítését. A meg­egyezés nem terjedne ki a Macsek vezetése alatt álló horvát parasztpártra és a Pribicsevicshez hű maradt horvát független demokratákra, akikkel a jelenlegi alkotmányt most már el­ismerő volt radikális, demokrata és szlovén pártok nem tudnak érdemleges kapcsolatot lé­tesíteni. Hogy az új kormány pontosan milyen összetételű lesz, azt ma még, tekintettel az egymásnak ellentmondó hírekre, nem lehet tudni. Igen valószínű azonban, hogyha nagy személyi változások lesznek is, túlságosan nagy irányváltozásra nem lehet számítani. And Zsiv­­kovics tábornokot illeti, úgy tudják, hogy ro­konszenvez. Jeftcs kinevezésével, Zsivkovics Jeftic­snek sógora és igen benső barátja. Mivel indokolta Jeftics a lemondását? Hír szerint Jeftics azzal indokolta lemondá­sát, hogy kü­lönböző kérdésekben nézeteltérései őrségeinek szántak a háborúban, akik a múlt század végén a genfi konvenciókat megfogalmazták és szerződésszerűen aláírták. A dum-dumgolyó és a gáz ugyanúgy ellenkezett a genfi vörös­keresztes egyezménnyel, mint az utas­szállító hajók megfúrása, a nyílt váro­sok bombázása éppoly tilalmas barbár­ság volt, mint a kórházak és kórház­vonatok ágyúzása — de ezek a tilalmak a háborúban tudvalévően senkit sem fe­szélyeztek. Amerika levonta a konzek­venciát: nincs szükség a tengerek sza­badságának elvére, mert a tenger amúgy is annak a legszabadabb, akinek a leg­erősebb flottája van. Mindig az a leg­­emberiesebb és legcivilizáltabb a hábo­rúban, aki győz, sőt mindig az a támadó is, akit legyőztek. Amerika nem álszen­teskedik, leszámol ezekkel a légies elvek­kel, amelyek, ha kenyértörésre kerül a dolog, amúgy sem életképesek. Eldobja az erkölcsi bandázsokat, amelyek valaha elég hatásosak voltak nemcsak az össze­csapó ellentétek lendületének lassításá­hoz és borzalmainak enyhítéséhez, de gyakran a megelőzésükhöz is. Amerika likvidál egy békebeli nemzetközi alap­elvet, szaporítja azoknak a sutbadobott törvényeknek és eszményeknek soroza­tát, amelyek ma egyre irreálisabbak, de amelyeknek erkölcsi és jogi mérséklő ereje nélkül a világ realitásai még véd­telenebbekké válnak.». támadtak több minisztertársával. Genfből való visszatérése után már csak a minisztertanács­nak azt a határozatát várta meg, amelyben tel­jes mértékben helyeselték a népszövetség előtt tanúsított magatartását s csak azután adta be lemondását, hogy elejét vegye annak a felfo­gásnak, mintha külpolitikai megfontolások bírták volna rá elhatározására. Úgy látszik, hogy a kormányválság jórészt belpolitikai okokra vezethető vissza, bár ezidőszerint igen­ sokat beszélnek az állam külpolitikai helyzeté­ről is. Politikai körökben kedvezőtlenül ítélik meg Gzunovicsnak azokat a kilátásait, hogy hatal­mon maradjon, mert az a nézet kerekedett felül, hogy Jeszics és Kosics nem egyetlen ellen­felei Gzunovics kormányának. Nagy feszültség­gel várják a válság további fejleményét, ame­lyek jórészt Zsivkovics tábornok, hadügymi­niszter magatartásától is függenek. Rendkívül súlyos a hely­zet — írják az angol lapok London, december 18. Londonban általában aggasztónak találják a jugoszláv belpolitikai helyzetet. A Reuter Iroda belgrádi levelezője úgy tudja, hogy Jeszics külügyminiszter lemon­dásának igazi oka az volt, hogy nagyon elége­detlenkedett, mert a kormány „hálátlan fogad­­tatásban“ részesítette genfi jelentését. Az Evening Standard szerint a jugoszláv szél­sőséges pártok támadják Jesticset, mert nem sikerült kieszkü­zölnie, hogy a népszövetség ítélje el Magyarországot. Jestics lemondása a lap szerint a kitörő harc első jele. Jeftics, aki valaha Londonban teljesített szolgálatot, némi­leg tágabb látókörű az átlagos szerb politiku­soknál, akiket felbőszített Jeftics mérsékeltebb genfi magatartása. Úgy látszik, hogy a szerb túlzók az utca segítélyével túlsúlyba kerülnek. Jestics miniszter megbukott, de Pál herceg, aki osztja Jestics nézeteit, még hatalmon ma­rad. A herceg buzgó hazafi és a honátok és szer­­bek kibékítésével akarja hazája egységét hely­reállítani. Ha elég erős, akkor esetleg túlélheti a vihart, ellenkező esetben helyzete nagyon sú­lyos, sőt tarthatatlan lesz. Olyan helyzettel áll szemben, amely még Sándor király számára is túlságosan félelmetes volna. Elkeseredett küzdelem Jestics és Uzunovics között London, december 18. A Reuter Iroda bel­grádi levelezője jelenti: A Sándor király megöletését követő súlyos megrázkódtatások és a Magyarországgal vívott elkeseredett harcok után a jugoszláv nemzetet kormányválság hullámai borítottak et. Jestics külügyminiszter és Erunovics miniszterelnök között elkeseredett küzdelem támadt. Erős mozgalom indult meg Jestics miniszterelnök­sége érdekében. Jeftics valószínűleg igyekezni fog néhány ellenzéki vezért is kormánya szá­mára megnyerni, de csak mint egyéneket és nem mint pártok képviselőit. Őrizetbe vették Trockij és Szinovjev híveit Moszkva, december 18. Dnyetropetrovszk­­ban a pártszervezet ellenőrző bizottsága több kommunistát kizárt a pártból, köztük Trockij és Szinovjev híveit. A kizártakat el­mozdították hivatalukból és őrizetbe vették, Franciaország haditengerészeti költségvetése Párizs, december 18. A szenátus kedden dél­előtt a haditengerészet költségvetésével foglal­kozott. Az előadói jelentés szerint a haditenge­részet számára előirányzott hitelek 1035-ben 2.903.000. 000 frankot tesznek ki. A h­ajóépítési terv ez évi keretének végrehajtása céljából 887.000. 000 frank­ot irányoznak elő. Ha azon­ban a hajóépítések a jelenlegi ütemben folynak tovább, ez az összeg elégtelen lesz és újabb 200.000. 000 frank póthitel megszavazása válik majd szükségessé.

Next