Ujság, 1934. december (10. évfolyam, 271-293. szám)
1934-12-19 / 286. szám
I * 1934 Mt 19. Budapest 1934 szerda, december 19. Róra fillér ________X. évfolyam, 286 szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Hagyadévra ............ .0.80 pengő Egy hóra *— pangó Asszíriában egy hóra . . 8 Schilling Egyesszám óra Budapesten, vidékén és pályaudvarokon hétköznap 18 fillér vasárnap 32 BUár Ausztriában hétköznap _ 30 Graseheo vasárnap ...________ *° Groschan Magjelenik vasárnapja ünnep utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: VI. Aradi-utca 10 TELEFON: Automata 207—54, 207—55, 207-56, 207-57 FIÓKKIADÓHIVATAL ÉS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR Budapest, Erzsébet - kórus *3 (Royalépület). Telefonszám • József 316*28 Utazási ás menet jegyiroda Budapest, VII. Erzsébet-körút 43. Telefon 419—3* A tengerek szabadsága Amerika feladja a tengerek szabadságát, ismét egy veszendő elv, amely jogi tartalmán túl, még a kontinens közepébe zárt ember számára is annak a nemzetközi jogi és erkölcsi rendszernek egyik elemét jelentette, amelyen a civilizált világ valaha nyugodott. A tenger mindenkié volt, minden nép hajója szabadon szelhette s ugyanakkor minden hajó magával vitte hazájának szuverenitását, a büszke tengeri lobogót, amelyet megbántani egyet jelentett az országhatár megbontásával. Ha két állam között kitört a tengeri háború, a semleges állam hajója a hadizónában is sérthetetlen volt — legalább is az elv és az elmélet szellemében —, mert a gyakorlatban már a világháborúban megbukott a tengerek szabadsága. Amerika tudvalévően azért lépett be a háborúba, mert Németország a Lusitania megtorpedózásával jóvátehetetlenül megbántotta a tengerek szabadságának princípiumát — igaz, hogy előzően. Amerika az entente-hatalmaknak való hadianyagszállítással éveken át szisztematikusan megbántotta az igazi semlegesség fogalmát. S ha elhinnők, hogy Amerika csakugyan a Lusitania miatt lépett be a háborúba s nem az entente-nak kölcsönzött milliárdos hitelek bebiztosításáért — hajlandók lennénk elfogadni azt a hivatalos magyarázatot is, hogy Amerika most békéje bebiztosításáért mond le a tengerek szabadságáról, mert nem teszi ki magát a kockázatnak, hogy egy saját rizikójára közlekedő kereskedelmi, vagy utasszállító hajó elsülyesztéséért kénytelen legyen háborúba vinni népe világát. Ha még mindig elég naivak lennénk ahhoz, hogy elhigyjük, hogy a háborúnak csakugyan oka a „casus belli“ s nem csupán drámai effektus, hatásos felvonás még a gyengébbek, az érzelmes közvéleménynek kedvéért, még helyeselni is tudnák Amerika elhatározását: csakugyan kérdéses, hogy a legszebb hajó hatszáz utasa megéri-e, hogy kontinentális országokat és sokmillió szárazföldi embert pusztítsanak el miattuk? De jól tudjuk, hogy valóban sem Amerikának, sem más államnak nincs szüksége arra, hogy egy háború megüzenéséhez, vagy egy háborúba való beavatkozáshoz egy elsülyedt óceánjáró szörnyű dokumentuma legyen a birtokában. Amerika őszintén leszámol egy elvvel, amely már a világháborúban impraktikabilisnak bizonyult. Amerika őszintén leleplezi, hogy a háborút nem az egyes állampolgárok életének és vagyonának védelmében, hanem az állam sokkal egyetemesebb hatalmi és gazdasági érdekeiért csinálják s nem incidensekből, s nem akkor, amikor az ideje elérkezett. Amennyire önmagában imponáló ez az őszinte tárgyilagosság, annyira lehangoló, hogy az állam fogalma ismét elvontabbá, vagy ahogy magyarul mondják, öncélúbbá vált Amerika állásfoglalásától: a polgár, aki eddig a tengeren személyileg is érezhette az országának kijáró tiszteletet és immunitást, most úgy érzi, hogy feláldozzák egy kollektivitásnak, amely nem áll helyt érte, sorsára bízza. Megint egyszer az egyént és az egyéni tulajdont áldozzák fel annak a közösségnek oltárán, amely valójában egyénekből és egyéni vagyonokból alakult, de vezetői ma már sokkal absztraktabb rendeltetést szánnak neki, semhogy polgárai sérelmeivel egyenként azonosíthatnák magukat. Viszont Amerikának, amely reálisan gondolkozik és ítél, igaza van abban, ha szakít egy elvvel, amelyről kiderült, hogy döntő pillanatban senkit sem kötelez, ahogy a háborúban senki sem tartotta magára nézve kötelezőnek a többi garanciákat sem, amelyeket a civilizáció és az emberiesség ROVÁ. A külügyi bizottság üléséről csak azt tudtuk meg, hogy tizennégy fok melegnél felesleges a téli kabát. Ezt Pekár Gyulától tudtuk meg s noha a többi egyetértett vele, mégis ő volt az egyetlen, aki felsőkabát nélkül jelent meg. Ennél többre nem is lehetünk kiváncsiak, nemcsak azért, mert a megjelent urakat kötelezi a diszkréció, hanem mert aligha megtudtak valamit, amit diszkrétül magukban tart-miuk kell. A külügyi bizottság ugyanis olyan testület, melynek a kormány tartozik beszélni, de nem köteles valamit mondani is. Különben is, minden, amit diszkréció pecsétje alatt a miniszterelnök és külügyminiszter úr mondhattak, olvasható volt az összes újságokban-Minden tiszteletünk és elismerésünk Gál Jenőé, aki megokolta családvédelmi törvényjavaslatát. Mindenütt megvan ez a családvédelmi törvény, de alig hisszük, hogy ma megalkotnák, ha már meg nem volna. Erkölcsi alap, emberi érzés mellette szól, de újabb kötelezettség nem használ ma ott, ahol kötelezettség nélkül nem vállalják. A moralitás ma kissé sajátságos. Nincs az a kötelezettség, melyet az erkölcs és emberi érzés nevében kirónak, hogy azzal a legagyalurtabban vissza nem élne éppen az erkölcs és emberiesség élősdije. Ez az első benyomásunk , ha a kormány magáénak vállalná a feladatot, köszönettel tartoznék a kezdeményezőnek. ♦ Ha a dolgok tovább is így fejlődnek, a kereskedő pendantja lesz az egyszeri szultánnak, akinek hozzák a nargilejét, mások tömik meg, mások gyújtják, mások szívják, neki már csak köpködni kell hozzá. A külkereskedelmi szerződések hálózatát bővítgetik, a kereskedelmi ügyeket ad hoc alakultok bonyolítják le, párhuzamosan időpítik a szövetkezeteket, ellátják őket pénzzel, hitellel, hogy a belső forgalmat is lebonyolítsák, a kereskedőnek oly kényelmessé teszik a dolgát, hogy neki éppen csak az adót kell megfizetnie. Lemondott a jugoszláv kormány Jefftscs külügyminiszter leköszönése okozta a kormányválságot Belgrád, december 18. A már régebben várt kormányválság kedd délben kitört. A kormányválságot Jefics külügyminiszter lemondása nyitotta meg. Kojics földművelésügyi miniszter azonosította magát Jefficcsel és szintén lemondott. Jeszics és Kosics miniszter lemondása után Uzunovics miniszterelnök benyújtotta az egész kormány lemondását. Pál herceg, a kormányzótanács elnöke elfogadta a lemondást és az Uzunovics-kormányt megbízta az ügyek továbbvitelével az új kormány megalakulásáig. Pál herceg, a kormányzótanács elnöke délután Tomasicsot, a szenátus elnökét és Kumanicit, a képviselőház elnökét fogadta. A kormányválság háttere Noha itteni beavatott politikai körökben tisztában voltak azzal, hogy az Uzunovics-kormány helyzete erősen ingadozik, mégis általában azt várták, hogy a kormányválság csak a szerb karácsonyi ünnepek után fog kitörni. Jeszics lemondását tervszerű lépésnek lehet tekinteni azokkal a belpolitikai áramlatokkal szemben, amelyek az országban ellene dolgoznak. Ezek a jelenlegi viszonyok között aligha indulhattak volna meg a kormány tudta, legalább is hallgatólagos beleegyezése nélkül. Tény az, hogy az itteni hazafias egyesületek részéről teszteset a genfi döntés miatt sok támadás érte, noha a nyilvánosság ezekről keveset tud. Másrészt az is ismeretes, hogy a jelenlegi rendszer haszonélvezői és a parlamenten kívül álló elemek is teltlésben látják a jövő emberét, aki a jelenlegi parlamentre támaszkodva ugyan, de a rendszeren kívülálló volt pártokkal is érintkezést keresve, lassan, óvatosan elő tudná készíteni a politikai és polgári jogok kiszélesítését. A megegyezés nem terjedne ki a Macsek vezetése alatt álló horvát parasztpártra és a Pribicsevicshez hű maradt horvát független demokratákra, akikkel a jelenlegi alkotmányt most már elismerő volt radikális, demokrata és szlovén pártok nem tudnak érdemleges kapcsolatot létesíteni. Hogy az új kormány pontosan milyen összetételű lesz, azt ma még, tekintettel az egymásnak ellentmondó hírekre, nem lehet tudni. Igen valószínű azonban, hogyha nagy személyi változások lesznek is, túlságosan nagy irányváltozásra nem lehet számítani. And Zsivkovics tábornokot illeti, úgy tudják, hogy rokonszenvez. Jeftcs kinevezésével, Zsivkovics Jefticsnek sógora és igen benső barátja. Mivel indokolta Jeftics a lemondását? Hír szerint Jeftics azzal indokolta lemondását, hogy különböző kérdésekben nézeteltérései őrségeinek szántak a háborúban, akik a múlt század végén a genfi konvenciókat megfogalmazták és szerződésszerűen aláírták. A dum-dumgolyó és a gáz ugyanúgy ellenkezett a genfi vöröskeresztes egyezménnyel, mint az utasszállító hajók megfúrása, a nyílt városok bombázása éppoly tilalmas barbárság volt, mint a kórházak és kórházvonatok ágyúzása — de ezek a tilalmak a háborúban tudvalévően senkit sem feszélyeztek. Amerika levonta a konzekvenciát: nincs szükség a tengerek szabadságának elvére, mert a tenger amúgy is annak a legszabadabb, akinek a legerősebb flottája van. Mindig az a legemberiesebb és legcivilizáltabb a háborúban, aki győz, sőt mindig az a támadó is, akit legyőztek. Amerika nem álszenteskedik, leszámol ezekkel a légies elvekkel, amelyek, ha kenyértörésre kerül a dolog, amúgy sem életképesek. Eldobja az erkölcsi bandázsokat, amelyek valaha elég hatásosak voltak nemcsak az összecsapó ellentétek lendületének lassításához és borzalmainak enyhítéséhez, de gyakran a megelőzésükhöz is. Amerika likvidál egy békebeli nemzetközi alapelvet, szaporítja azoknak a sutbadobott törvényeknek és eszményeknek sorozatát, amelyek ma egyre irreálisabbak, de amelyeknek erkölcsi és jogi mérséklő ereje nélkül a világ realitásai még védtelenebbekké válnak.». támadtak több minisztertársával. Genfből való visszatérése után már csak a minisztertanácsnak azt a határozatát várta meg, amelyben teljes mértékben helyeselték a népszövetség előtt tanúsított magatartását s csak azután adta be lemondását, hogy elejét vegye annak a felfogásnak, mintha külpolitikai megfontolások bírták volna rá elhatározására. Úgy látszik, hogy a kormányválság jórészt belpolitikai okokra vezethető vissza, bár ezidőszerint igen sokat beszélnek az állam külpolitikai helyzetéről is. Politikai körökben kedvezőtlenül ítélik meg Gzunovicsnak azokat a kilátásait, hogy hatalmon maradjon, mert az a nézet kerekedett felül, hogy Jeszics és Kosics nem egyetlen ellenfelei Gzunovics kormányának. Nagy feszültséggel várják a válság további fejleményét, amelyek jórészt Zsivkovics tábornok, hadügyminiszter magatartásától is függenek. Rendkívül súlyos a helyzet — írják az angol lapok London, december 18. Londonban általában aggasztónak találják a jugoszláv belpolitikai helyzetet. A Reuter Iroda belgrádi levelezője úgy tudja, hogy Jeszics külügyminiszter lemondásának igazi oka az volt, hogy nagyon elégedetlenkedett, mert a kormány „hálátlan fogadtatásban“ részesítette genfi jelentését. Az Evening Standard szerint a jugoszláv szélsőséges pártok támadják Jesticset, mert nem sikerült kieszküzölnie, hogy a népszövetség ítélje el Magyarországot. Jestics lemondása a lap szerint a kitörő harc első jele. Jeftics, aki valaha Londonban teljesített szolgálatot, némileg tágabb látókörű az átlagos szerb politikusoknál, akiket felbőszített Jeftics mérsékeltebb genfi magatartása. Úgy látszik, hogy a szerb túlzók az utca segítélyével túlsúlyba kerülnek. Jestics miniszter megbukott, de Pál herceg, aki osztja Jestics nézeteit, még hatalmon marad. A herceg buzgó hazafi és a honátok és szerbek kibékítésével akarja hazája egységét helyreállítani. Ha elég erős, akkor esetleg túlélheti a vihart, ellenkező esetben helyzete nagyon súlyos, sőt tarthatatlan lesz. Olyan helyzettel áll szemben, amely még Sándor király számára is túlságosan félelmetes volna. Elkeseredett küzdelem Jestics és Uzunovics között London, december 18. A Reuter Iroda belgrádi levelezője jelenti: A Sándor király megöletését követő súlyos megrázkódtatások és a Magyarországgal vívott elkeseredett harcok után a jugoszláv nemzetet kormányválság hullámai borítottak et. Jestics külügyminiszter és Erunovics miniszterelnök között elkeseredett küzdelem támadt. Erős mozgalom indult meg Jestics miniszterelnöksége érdekében. Jeftics valószínűleg igyekezni fog néhány ellenzéki vezért is kormánya számára megnyerni, de csak mint egyéneket és nem mint pártok képviselőit. Őrizetbe vették Trockij és Szinovjev híveit Moszkva, december 18. Dnyetropetrovszkban a pártszervezet ellenőrző bizottsága több kommunistát kizárt a pártból, köztük Trockij és Szinovjev híveit. A kizártakat elmozdították hivatalukból és őrizetbe vették, Franciaország haditengerészeti költségvetése Párizs, december 18. A szenátus kedden délelőtt a haditengerészet költségvetésével foglalkozott. Az előadói jelentés szerint a haditengerészet számára előirányzott hitelek 1035-ben 2.903.000. 000 frankot tesznek ki. A hajóépítési terv ez évi keretének végrehajtása céljából 887.000. 000 frankot irányoznak elő. Ha azonban a hajóépítések a jelenlegi ütemben folynak tovább, ez az összeg elégtelen lesz és újabb 200.000. 000 frank póthitel megszavazása válik majd szükségessé.