Ujság, 1934. december (10. évfolyam, 271-293. szám)

1934-12-25 / 291. szám

00 UDVARIAS KALAUZ Csak alig néhány napja kaptak utasítást a pesti villamoskalauzok, hogy udvariasan bán­janak az utasokkal és tegnap máris szeren­­csém volt az első rendeletileg megudvarosított kalauzhoz. Egyik 4-es villamoson teljesített szolgálatot ez a derék ember. A pesti Margiti hidfőnél száll­tam fel zsúfolt kocsijára és rögtön oázisként hatott rám, hogy felém nyújtotta karjait és fel akart segíteni a perronra. Ez azonban csak részben sikerült neki, mert egyik lábam lent maradt a lépcsőn. Nem tudtam feljebb nyomulni. .— Méltóztassék a kocsi belsejébe fáradni­­— invitált valódi magyaros vendégszeretet­­tel —, bent még van egy csomó ülőhely. Benéztem, zsúfolva volt. Odaszóltam a ka­lauznak: — Nem látom azt a csomó ülőhelyet. — Pedig van, könyörgöm — felelte mély ud­variassággal —, csak már ülnek rajta. Egyik kezemmel a lépcső rézrúdjába, má­sikkal egy soroksári tejesasszony lábába ka­paszkodtam, hogy le ne zuhanjak. A kalauz alázatosan megszólított: — Szabadna tisztelettel a Jegyek Iránt érdek­lőd­nöm? — Kérek egy átszállót — mondtam —, de nem tudok benyúlni a zsebembe. — Oh kérem — elözékenykedett a kalauz —, nem tesz az semmit. Majd én segítek. Végigtapogatta összes zsebeimet, végül • telikabátom külső zsebében megtalálta a pénz­tárcámat. _ Jaj, kérem — mondta őszinte aggodalom­mal —, miért méltóztatik a pénzt a külső zsebben hordani? Az a legrosszabb hely, rém­sok mostanában a zsebtolvaj, könyörgöm. Mél­tóztassék megfogadni tanácsomat: pénztárcát mindig a hátsó nadrágzsebben kell viselni. On­nan legnehezebb kihúzni. Kivett a tárcámból huszonnégy fillért, az­után udvariasan felemelte télikabátomat és ügyes mozdulattal hátsó nadrágzsebembe csúsztatta a tárcát. Közben megérkeztünk a Vígszínház elé, ahol tizenkét utas várakozott. Miután látták, hogy a helyzet reménytelen, meg sem kísérelték a felszállás. Az udvarias kalauz azonban előzé­kenyen leszólt hozzájuk: — Méltóztassanak csak felfáradni, tisztelt hölgyeim és uraim, van még elég hely. A höl­gyek és urak talán kegyeskedjenek fent kissé összébbhúzódni, ha szabadna esedeznem, így ni! Most már fel lehet szállni. A tizenkét utas harsány csatakiáltással be­nyomult a kocsiba. Az egyik magával sodorta télikabátom szárnyát és két szép nagy csont­gombot letépett róla. Egy másik viszont leütötte fejemről vadonatúj keménykalapomat, amely nagyot koppant a Lipót-kőrút kövezetén, az­után elhallgatott. A kalauz előzékenyen le­ugrott a perronról, felvette kalapomat, kabátja ujjával gondosan lekefélte, a horpadásokat visszanyomt­a és átadta nekem. Már-már csengetni akart, de aztán meg­gondolta magát és leszólt a kocsiról: — Nincs több felszálló könyörgöm? Jól tette, hogy leszólt, mert távolról, a Pan­nonia­ utca homályából idősebb úriasszony futólépésben, pihegve közeledett. A derék ka­lauz harsány hangon, de azért mély udvarias­sággal odakiáltott neki: — Ne tessék úgy futni, kezét csókolom hiszen úgyis megvárom a nagyságos asszonyt! Meg is várta. A pihegő nagyságos asszonyt előzékenyen felsegítette és féltő gonddal el­helyezte egy kályhacsövet cipelő lakatosinas hóna alatt. — Mindenki felszállt? — kérdezte újból és miután végérvényesen meggyőződött róla, hogy nincs több felszálló, megszólalt: — No, akkor tovább ballagunk! Szépen, tempósan meghúzta a szíjat, de ne­kem sürgős dolgom lévén, leszálltam a kocsiról és gyalog indultam neki a Nyugati felé. A Berlini­ térnél hirtelen eszembe jutott, hogy a másik gombomat még nem kaptam vissza Megálltam hát a megállónál, hogy bevárjam az én 4-es kocsimat, öt perc múlva meg is érkezett. Az udvarias kalauz már messziről észrevett és örömmel integetett felém: — Megtaláltam a másik gom­bot is, nagysá­gos úr, tessék parancsolni. " Nagyon, szépen megköszöntem és be akar­tam tenni erszényembe, de az erszény nem­­ volt a zsebemben. Ellopták, úgy látszik, egy szemfüles zsebtolvaj meg­figyelte, hogy az udvarias kalauz hátsó nad­rágzsebembe tette vissza . ÚJSÁG KEDD, 1934 DECEMBER 25 „A isidün mii hit ellen sas, Hadakozni sem lehel** - » Beszélgetés Baranyay Jusztinnal, az egyetem hittudományi karának dékánjával Amint az egyetem nyüzsgő előcsarnokából a homályos üvegajtón átlépek a hittudományi kar folyosójára, mintha egy halk kolostor folyosóján vándorolnék. Csend, elhal a zaj­­gás, csak az egyetemi templom harangja vissz­hangzik, amint odakünn delet harangoznak. A dekanatuson fehér-fekete parpi öltözékében, stílusos bidermeier bútorok között figyelme­sen hallgatja szavaimat Bárányay Jusztin, a hittudományi kar ezidei dékánja, a határo­kon túl is ismert nevű kiváló hittudós. — Méltóságot uram, odakünn a világban tele van minden templom. Keresztény, keresz­tyén és zsidó. A régiekhez újakat építettek és nincs templom, amelyet zsúfolásig meg ne töltenének a hívők. Embereket, politikusokat látok, akik a fórumon nem a politikai keresz­tény párt oldalán ülnek, amint vasárnap a templomokba mennek és mélységes hittel imádkoznak. Mi ez méltóságot uram? Mi ez a változás, mely a háború előtt üres templomo­kat így megtöltöttél Baranyay Jusztin egy pillanatig szótlanul ül, azután hirtelen felkapja a fejét. — A világháború eredményét egyszer talán ebbe a rövid mondatba foglalja össze valaki: rombadöntötte a XIX. szá­zad hitét. — Hitétt Méltóságot uram! Hiszen a XIX. század éppen az ellenkezőjéről hitest Miben hitt a XIX. század — Ismétlem — mondja Baranyay Jusz­tin, — hitét. Mert a XIX. századnak is volt hite. Az emberi történelem e nagy százada édesanyjától, a frania forrada­lomtól hitet örökölt, örökölte a ténye­ket szuverénül negligáló, bámulatos energiák kifejtésére képesítő, hosszú időn át szinte megingathatatlannak látszó, történelmileg felmérhetetlenül so­kat és sok nagyszerűt produkáló hatal­mas hitét! Voltak nagy ideáljai és leegy­szerűsített ideális kategóriái! Ha a té­nyek azokat nem fedték, ezekbe nem fértek bele, akkor a „desto schlimmer für die Tassachen“ filozófiájával elné­zett felettük. Nem volt számára faj, csak nemzet, nem volt gondja az em­beri társadalomra, csak a nemzetállamra. Gondolata szerint minden a legprimití­vebbül indul ki s a folytonos, fokozatos tökéletesedés egyenes vonalán rohan előre! Mindenben egyenlőnek kell len­nünk s ha ez nem így van és nem lehet­séges, annak a megállapitása haladás­­ellenes! Ez csak a hite. — Tehát méltóságot uram, röviden hitt az emberben, a haladásban, a szabadságban és egyenlőségben, hitt a természettudományok — —... mindenható, boldogító és üdvö­zítő erejében! — vág közbe Baranyay Jusztin. — Hitt a kapitalisztikus pénz­­gazdálkodás remek, örök tökéletességé­ben, mindenek felett pedig hitt a tudás­ban és a vagyonban! Ezért hozta létre a történelmi ellentmondások egyik legnagy­­szerűbbikét: a század, mely a Liberté, Egalité és Fraternité grandiózus gondo­latáért a legtöbb szót, tintát és vért on­totta, tulajdonképpen egy elég szűkresza­­bott rétegnek, a „die Klasse von Bildung und Besitz“-nek volt a klasszikus szá­zada. — Ahogyan hallgatom, méltóságot uram, a lényeg talán nem is magán a „hiten" van, hiszen ezekben a bálványokban minden kor hitt így vagy úgy, többé vagy kevésbé, és hinni is fog. — Úgy van, — mondja Baranyay Jusztin — a hangsúly tulajdonképpen a XIX. század hitének tónusán van. A ma­terialista idealizmuson, a kritikus anti­­realizmuson, a fanatizmusellenes fana­tizmuson, a dogmaellenes dogmatizmu­­son, a militarista pacifizmuson, csodás ellentmondásain és „Voraussetzung“­­jain, a tudatosan naiv hiten és a tudálé­kosan naiv hitetlenségen! — Úgy van, úgy van! — mondja Ba­ranyay Jusztin. S a háború utáni ember, ez a hitétől, ideáljaitól, illúzióitól olyan kegyetlenül megfosztott ember ott állt a sir szélén s indulatos lélekkel tekintett bele, mert úgy vélte, úgy érezte, hogy az ott összetörve heverő bálványok vitték őt bele a szörnyűségek legszörnyűb­­bikébe. — Tehát méltóságos uram gondolatmenete szerint a ma tapasztalható hitbeli fellendülés alapoka az, hogy a századforduló nemzedé­kében már jelentkezett a „tények“ iránti érzék, a realitásokkal szemben való tisztelet s a háború után e „minden-addig-valóból" kiábrándult, a maga ürességét kegyetlenül átélt lélekben ez az érzék egyenesen domi­nánssá leli!? A századforduló generációja — Méltóságos uram, a századforduló gene­rációja igazában már nem osztotta apái hitét! Azoknak bálványaitól lélekben elfordult már. Azonban a természetes fejlődés, amikor az el­halás fájdalma egyben a szülés vajúdása is, már nem futhatta be a maga útját! A háború a XIX. század eszméit és ideáljait, intézmé­nyeit és berendezkedéseit a folyamatos átala­kulás útjáról egy mélységes sír fenekére lökte. A hitet nem lehet kiirtani — Igen! E lélek előtt egyszerre nyil­vánvalóvá lett, hogy hiábavaló volt a XVIII. és XIX. század, Voltaire és Heckel! Az emberen és a földön túlemel­­kedő hit annyira velejárója az emberi természetnek, annak annyira lényegé­hez tartozik, hogy ellene hadakozni — nem szabad! Az előtt az észnek meg kell hajolnia, annak magunkat alá kell vet­nünk! És ez a nemzedék észrevette a másik nagy tényt is! Innen-onnan két ezredév óta az európai kulturemberiség lelkének hitbeli szükségletét a keresz­ténység eléghette ki. Közel hatszáz mil­lió ember hisz Jézusban, kötelezi el lel­két Krisztusnak, remél a Megváltóban, sóhajtoz az Üdvözítőhöz, az általa hir­detett hitben akar megnyugodni, az ál­tala adott erkölcsben akar boldogulni. — Kétségtelen, méltóságos uram, hogy en­nél nagyobb, hatalmasabb, lenyűgözőbb tör­ténelmi tény nincs. Ezelőtt a legmodernebb, ténytisztelő ember lelke is meghajol. És pe­dig valláskülönbség nélküli — Nos, — mondja Baranyay Jusztin — az igy keletkezett vallásos készségnek a kereszténységnek minden faja és for­mája kétségtelenül hasznát látja. Merít belőle a százhúszmilliós keleti orthodoxia és a százötven millió lelket magába fog­laló nyugati protestantizmus, valamint a háromszázhúszmillió hívőt számláló egyetemes egyház, a katholicizmus egy­aránt.­­ És mi az oka annak, hogy a keresz­ténység kebelén belül a katholicizmus az, melyet ez a vallásos fellendülés leginkább emelt ki ? —­ A felvázolt lelkifolyamat természe­tes következménye, hogy a modern em­ber a legnagyobb tény, a katholikus egyház előtt áll meg bámulattal s neki adja meg magát legszívesebben. Tudni­illik ennek az Egyháznak éppen katho­likus vagyis egyetemes és általános volta, azaz minden fajú és nemzeti, minden állami és geográfiai, minden térbeli és időbeli határon való túlemelkedettsége kapja őt meg legelőbb. Itt mindazok a szempontok és berendezkedések, me­lyekből a mai emberiségre az átok súlya nehezedik, elvileg nem léteznek! A katholikus üldözések — És a másik oldal, méltóságos uram? A katholikus üldözések? Mexikói Spanyol­­ország1 — A katholikus Egyházat érhetik ér­zékeny veszteségek, sújthatják nagy csa­pások! Úgyszólván nem volt korszak, hosszú életében, amikor valamerre, va­lahol nagy küzdelmei nem lettek volna! Ma Mexikóban sötét tragédia lengi kö­rül, Spanyolországban ezer aggodalom miatt szorong! De mi ez ahhoz képest, ahogyan most a keleti orthodoxia, peri­fériális töredékeitől eltekintve, a lét és nem lét legnagyobb problémái között le­beg! — Szóval méltóságos uram ezzel azt akarja megmutatni, hogy itt a különbség a katolicizmus egyetemes, azaz nemzetek fe­letti volta és a többi keresztény felekezetek nemzeti jellege között. Tehát arra mutat rá, hogy az orthodoxia veszedelme abban van, hogy nemzeti jellegül — Úgy van! Ez a helyzet! A német lutheranizmus és a német reformátusság A Vatikánnál akkreditált követek száma megháromszorozódott — Ez a nagy fordulat azonban csak a há­ború befejezése után jelentkezett, méltósá­gos mami Méltóztassék visszaemlékezni, hogy a háború alatt a háborúskodók verse­nyeztek a pápának és a pápa politikájának támadásában. — Igaz. De a béke megkötése után ismét egy verseny indult meg Róma felé. Európa és Ázsia nagy és kis álla­mai versenyeztek egymással, hogy minél jobb viszonyt teremtsenek meg azzal az egyedülálló hatalmassággal, melynek nincs országa, nincs katonája, nincs flot­tája. — Ez kétségtelen! A Szentszéknél akkre­ditált külső képviseletek száma a békéhez viszonyítva éppen megháromszorozódott! — Igen! És nem csak a katholikus hatalmak, hanem a legmerevebb kálvi­­nizmus boldog országa Hollandia, a Church of England büszke birodalma, kis exotikus, schizmatikus országok, po­gány birodalmak és izlamita népek is mindent megtettek, hogy a Vatikán szu­verénjével szemben tiszteletüket ki­mutassák! Ahogyan az egyes ember lel­kében feltámadt a hit, melyet apái el­nyomtak, ahogyan az egyes emberekből összetevődött tömegek megtöltik a temp­lomokat és meghajolnak Isten előtt, úgy hajol meg a leghatalmasabb világbiro­dalomtól a legkisebb országocskáig va­lamennyi a nagy tény előtt, hogy Krisz­tus földi helytartója minden uralmi és hatalmi eszköz nélkül is a legnagyobb hatalom, az egyetlen igazi uralkodó. Mindezt pedig a háború után minden addig valóból kiábrándult, maga üres­ségét kegyetlenül átélt lélekben domi­nánssá lett hit idézte elő. Mert befejé­­sül sem mondhatok mást, mint amit már előbb is leszögeztem: az emberen és föl­dön túlemelkedő hit annyira velejárója az emberi természetnek, annak annyira lényegéhez tartozik, hogy ellene hada­kozni nem csak nem szabad, nem is lehelt VÁNDOR KÁLMÁN iszü&asconiiU.medern berendezes ESD P 32- 2 S 76öás csfllpi. k­iscen­­tere?flszss Otto P 61. 3 szabás vüftpL modem üspenászúsia öü Pill, F 7Állit.n «i iwk i 1t lakásában \eno£ ELEKTRA­Sz'JSt'p csillírsvAr (VB., Dob-utca 42. - Telefon: 426-77) Tektaue d­eg la mintatermilinet. Kérjen képes Arjegyűeket. is ezért kaptak és kapnak nap-nap után talán a maguk egészében halálos sebe­ket! Ezért, mert Landrskirchék, egy­­egy országnak az egyházai! A katholi­­kus Egyház nemzetfelettiségének nagy­szerűsége még soha úgy nem ragyogott, mint ma, a nemzetiség­ gondolat parox­­izmusának dúló napjaiban! Elfogadták a francia kötségvetést Párizs, december 24. (Havas.) A képviselőhöz 478 szavazattal 120 szavazat ellenében harma­dik olvasásban elfogadta a költségvetést. A költségvetés megszavazása alkalmából a lapok nagy elismeréssel méltatják azt a hatal­mas munkát, amelyet a parlament a Flandin­­kormány irányítása mellett rövid hat hét alatt végzett. Flandin — írja a Petit Journal, amely az általános közfelfogást tükrözi vissza — büszke lehet erre a munkára: a parlament hat hét alatt újjászervezte az ország közgazdaságát, megvalósította az államreformot és szilárd ala­pokra fektette a honvédelmet. MaberentiezÉlsen­ a pénz* es okmányszekrények vétele és eladása j r /C1 I Széchenyi ucca la fsarok). Tőzsdévé' szemtan 1 "I Tü­k­éri dllárt váltatna átlagon felü­l '5 éve* külföldet fért, jogász-készültségi­, angol, német nyelveldet beszéld, gyorsírd, gépíró, könyvelő, valamint az angol, némmet, magyar kereske­delmi levelezésben is jártas (szemmel szü­nét­ből kifo­lyólag leépített fiatal tisztviselő. „Komoly munkaerőit." Jeligén a főkiadóba. Budapesti nagyvállalat meginduló új akciójához "att illu­rens, komoly, jó megjelenésű, rébegélő ké"epfré"n urakat keres azonnali be­értésre. Fixfizetés és magas jutalék. Ajánlkoztok a­z eddigi műkö­dés leírása.­! „Végleges 1934“ jeligére a fekundéba kéretnek. Állványok : Lakdíszek selyemernyők u-4-h­­jJ/chaffer Béláné 9 félemelet ! f

Next