Ujság, 1934. december (10. évfolyam, 271-293. szám)
1934-12-25 / 291. szám
00 UDVARIAS KALAUZ Csak alig néhány napja kaptak utasítást a pesti villamoskalauzok, hogy udvariasan bánjanak az utasokkal és tegnap máris szerencsém volt az első rendeletileg megudvarosított kalauzhoz. Egyik 4-es villamoson teljesített szolgálatot ez a derék ember. A pesti Margiti hidfőnél szálltam fel zsúfolt kocsijára és rögtön oázisként hatott rám, hogy felém nyújtotta karjait és fel akart segíteni a perronra. Ez azonban csak részben sikerült neki, mert egyik lábam lent maradt a lépcsőn. Nem tudtam feljebb nyomulni. .— Méltóztassék a kocsi belsejébe fáradni— invitált valódi magyaros vendégszeretettel —, bent még van egy csomó ülőhely. Benéztem, zsúfolva volt. Odaszóltam a kalauznak: — Nem látom azt a csomó ülőhelyet. — Pedig van, könyörgöm — felelte mély udvariassággal —, csak már ülnek rajta. Egyik kezemmel a lépcső rézrúdjába, másikkal egy soroksári tejesasszony lábába kapaszkodtam, hogy le ne zuhanjak. A kalauz alázatosan megszólított: — Szabadna tisztelettel a Jegyek Iránt érdeklődnöm? — Kérek egy átszállót — mondtam —, de nem tudok benyúlni a zsebembe. — Oh kérem — elözékenykedett a kalauz —, nem tesz az semmit. Majd én segítek. Végigtapogatta összes zsebeimet, végül • telikabátom külső zsebében megtalálta a pénztárcámat. _ Jaj, kérem — mondta őszinte aggodalommal —, miért méltóztatik a pénzt a külső zsebben hordani? Az a legrosszabb hely, rémsok mostanában a zsebtolvaj, könyörgöm. Méltóztassék megfogadni tanácsomat: pénztárcát mindig a hátsó nadrágzsebben kell viselni. Onnan legnehezebb kihúzni. Kivett a tárcámból huszonnégy fillért, azután udvariasan felemelte télikabátomat és ügyes mozdulattal hátsó nadrágzsebembe csúsztatta a tárcát. Közben megérkeztünk a Vígszínház elé, ahol tizenkét utas várakozott. Miután látták, hogy a helyzet reménytelen, meg sem kísérelték a felszállás. Az udvarias kalauz azonban előzékenyen leszólt hozzájuk: — Méltóztassanak csak felfáradni, tisztelt hölgyeim és uraim, van még elég hely. A hölgyek és urak talán kegyeskedjenek fent kissé összébbhúzódni, ha szabadna esedeznem, így ni! Most már fel lehet szállni. A tizenkét utas harsány csatakiáltással benyomult a kocsiba. Az egyik magával sodorta télikabátom szárnyát és két szép nagy csontgombot letépett róla. Egy másik viszont leütötte fejemről vadonatúj keménykalapomat, amely nagyot koppant a Lipót-kőrút kövezetén, azután elhallgatott. A kalauz előzékenyen leugrott a perronról, felvette kalapomat, kabátja ujjával gondosan lekefélte, a horpadásokat visszanyomta és átadta nekem. Már-már csengetni akart, de aztán meggondolta magát és leszólt a kocsiról: — Nincs több felszálló könyörgöm? Jól tette, hogy leszólt, mert távolról, a Pannonia utca homályából idősebb úriasszony futólépésben, pihegve közeledett. A derék kalauz harsány hangon, de azért mély udvariassággal odakiáltott neki: — Ne tessék úgy futni, kezét csókolom hiszen úgyis megvárom a nagyságos asszonyt! Meg is várta. A pihegő nagyságos asszonyt előzékenyen felsegítette és féltő gonddal elhelyezte egy kályhacsövet cipelő lakatosinas hóna alatt. — Mindenki felszállt? — kérdezte újból és miután végérvényesen meggyőződött róla, hogy nincs több felszálló, megszólalt: — No, akkor tovább ballagunk! Szépen, tempósan meghúzta a szíjat, de nekem sürgős dolgom lévén, leszálltam a kocsiról és gyalog indultam neki a Nyugati felé. A Berlini térnél hirtelen eszembe jutott, hogy a másik gombomat még nem kaptam vissza Megálltam hát a megállónál, hogy bevárjam az én 4-es kocsimat, öt perc múlva meg is érkezett. Az udvarias kalauz már messziről észrevett és örömmel integetett felém: — Megtaláltam a másik gombot is, nagyságos úr, tessék parancsolni. " Nagyon, szépen megköszöntem és be akartam tenni erszényembe, de az erszény nem volt a zsebemben. Ellopták, úgy látszik, egy szemfüles zsebtolvaj megfigyelte, hogy az udvarias kalauz hátsó nadrágzsebembe tette vissza . ÚJSÁG KEDD, 1934 DECEMBER 25 „A isidün mii hit ellen sas, Hadakozni sem lehel** - » Beszélgetés Baranyay Jusztinnal, az egyetem hittudományi karának dékánjával Amint az egyetem nyüzsgő előcsarnokából a homályos üvegajtón átlépek a hittudományi kar folyosójára, mintha egy halk kolostor folyosóján vándorolnék. Csend, elhal a zajgás, csak az egyetemi templom harangja visszhangzik, amint odakünn delet harangoznak. A dekanatuson fehér-fekete parpi öltözékében, stílusos bidermeier bútorok között figyelmesen hallgatja szavaimat Bárányay Jusztin, a hittudományi kar ezidei dékánja, a határokon túl is ismert nevű kiváló hittudós. — Méltóságot uram, odakünn a világban tele van minden templom. Keresztény, keresztyén és zsidó. A régiekhez újakat építettek és nincs templom, amelyet zsúfolásig meg ne töltenének a hívők. Embereket, politikusokat látok, akik a fórumon nem a politikai keresztény párt oldalán ülnek, amint vasárnap a templomokba mennek és mélységes hittel imádkoznak. Mi ez méltóságot uram? Mi ez a változás, mely a háború előtt üres templomokat így megtöltöttél Baranyay Jusztin egy pillanatig szótlanul ül, azután hirtelen felkapja a fejét. — A világháború eredményét egyszer talán ebbe a rövid mondatba foglalja össze valaki: rombadöntötte a XIX. század hitét. — Hitétt Méltóságot uram! Hiszen a XIX. század éppen az ellenkezőjéről hitest Miben hitt a XIX. század — Ismétlem — mondja Baranyay Jusztin, — hitét. Mert a XIX. századnak is volt hite. Az emberi történelem e nagy százada édesanyjától, a frania forradalomtól hitet örökölt, örökölte a tényeket szuverénül negligáló, bámulatos energiák kifejtésére képesítő, hosszú időn át szinte megingathatatlannak látszó, történelmileg felmérhetetlenül sokat és sok nagyszerűt produkáló hatalmas hitét! Voltak nagy ideáljai és leegyszerűsített ideális kategóriái! Ha a tények azokat nem fedték, ezekbe nem fértek bele, akkor a „desto schlimmer für die Tassachen“ filozófiájával elnézett felettük. Nem volt számára faj, csak nemzet, nem volt gondja az emberi társadalomra, csak a nemzetállamra. Gondolata szerint minden a legprimitívebbül indul ki s a folytonos, fokozatos tökéletesedés egyenes vonalán rohan előre! Mindenben egyenlőnek kell lennünk s ha ez nem így van és nem lehetséges, annak a megállapitása haladásellenes! Ez csak a hite. — Tehát méltóságot uram, röviden hitt az emberben, a haladásban, a szabadságban és egyenlőségben, hitt a természettudományok — —... mindenható, boldogító és üdvözítő erejében! — vág közbe Baranyay Jusztin. — Hitt a kapitalisztikus pénzgazdálkodás remek, örök tökéletességében, mindenek felett pedig hitt a tudásban és a vagyonban! Ezért hozta létre a történelmi ellentmondások egyik legnagyszerűbbikét: a század, mely a Liberté, Egalité és Fraternité grandiózus gondolatáért a legtöbb szót, tintát és vért ontotta, tulajdonképpen egy elég szűkreszabott rétegnek, a „die Klasse von Bildung und Besitz“-nek volt a klasszikus százada. — Ahogyan hallgatom, méltóságot uram, a lényeg talán nem is magán a „hiten" van, hiszen ezekben a bálványokban minden kor hitt így vagy úgy, többé vagy kevésbé, és hinni is fog. — Úgy van, — mondja Baranyay Jusztin — a hangsúly tulajdonképpen a XIX. század hitének tónusán van. A materialista idealizmuson, a kritikus antirealizmuson, a fanatizmusellenes fanatizmuson, a dogmaellenes dogmatizmuson, a militarista pacifizmuson, csodás ellentmondásain és „Voraussetzung“jain, a tudatosan naiv hiten és a tudálékosan naiv hitetlenségen! — Úgy van, úgy van! — mondja Baranyay Jusztin. S a háború utáni ember, ez a hitétől, ideáljaitól, illúzióitól olyan kegyetlenül megfosztott ember ott állt a sir szélén s indulatos lélekkel tekintett bele, mert úgy vélte, úgy érezte, hogy az ott összetörve heverő bálványok vitték őt bele a szörnyűségek legszörnyűbbikébe. — Tehát méltóságos uram gondolatmenete szerint a ma tapasztalható hitbeli fellendülés alapoka az, hogy a századforduló nemzedékében már jelentkezett a „tények“ iránti érzék, a realitásokkal szemben való tisztelet s a háború után e „minden-addig-valóból" kiábrándult, a maga ürességét kegyetlenül átélt lélekben ez az érzék egyenesen dominánssá leli!? A századforduló generációja — Méltóságos uram, a századforduló generációja igazában már nem osztotta apái hitét! Azoknak bálványaitól lélekben elfordult már. Azonban a természetes fejlődés, amikor az elhalás fájdalma egyben a szülés vajúdása is, már nem futhatta be a maga útját! A háború a XIX. század eszméit és ideáljait, intézményeit és berendezkedéseit a folyamatos átalakulás útjáról egy mélységes sír fenekére lökte. A hitet nem lehet kiirtani — Igen! E lélek előtt egyszerre nyilvánvalóvá lett, hogy hiábavaló volt a XVIII. és XIX. század, Voltaire és Heckel! Az emberen és a földön túlemelkedő hit annyira velejárója az emberi természetnek, annak annyira lényegéhez tartozik, hogy ellene hadakozni — nem szabad! Az előtt az észnek meg kell hajolnia, annak magunkat alá kell vetnünk! És ez a nemzedék észrevette a másik nagy tényt is! Innen-onnan két ezredév óta az európai kulturemberiség lelkének hitbeli szükségletét a kereszténység eléghette ki. Közel hatszáz millió ember hisz Jézusban, kötelezi el lelkét Krisztusnak, remél a Megváltóban, sóhajtoz az Üdvözítőhöz, az általa hirdetett hitben akar megnyugodni, az általa adott erkölcsben akar boldogulni. — Kétségtelen, méltóságos uram, hogy ennél nagyobb, hatalmasabb, lenyűgözőbb történelmi tény nincs. Ezelőtt a legmodernebb, ténytisztelő ember lelke is meghajol. És pedig valláskülönbség nélküli — Nos, — mondja Baranyay Jusztin — az igy keletkezett vallásos készségnek a kereszténységnek minden faja és formája kétségtelenül hasznát látja. Merít belőle a százhúszmilliós keleti orthodoxia és a százötven millió lelket magába foglaló nyugati protestantizmus, valamint a háromszázhúszmillió hívőt számláló egyetemes egyház, a katholicizmus egyaránt. És mi az oka annak, hogy a kereszténység kebelén belül a katholicizmus az, melyet ez a vallásos fellendülés leginkább emelt ki ? — A felvázolt lelkifolyamat természetes következménye, hogy a modern ember a legnagyobb tény, a katholikus egyház előtt áll meg bámulattal s neki adja meg magát legszívesebben. Tudniillik ennek az Egyháznak éppen katholikus vagyis egyetemes és általános volta, azaz minden fajú és nemzeti, minden állami és geográfiai, minden térbeli és időbeli határon való túlemelkedettsége kapja őt meg legelőbb. Itt mindazok a szempontok és berendezkedések, melyekből a mai emberiségre az átok súlya nehezedik, elvileg nem léteznek! A katholikus üldözések — És a másik oldal, méltóságos uram? A katholikus üldözések? Mexikói Spanyolország1 — A katholikus Egyházat érhetik érzékeny veszteségek, sújthatják nagy csapások! Úgyszólván nem volt korszak, hosszú életében, amikor valamerre, valahol nagy küzdelmei nem lettek volna! Ma Mexikóban sötét tragédia lengi körül, Spanyolországban ezer aggodalom miatt szorong! De mi ez ahhoz képest, ahogyan most a keleti orthodoxia, perifériális töredékeitől eltekintve, a lét és nem lét legnagyobb problémái között lebeg! — Szóval méltóságos uram ezzel azt akarja megmutatni, hogy itt a különbség a katolicizmus egyetemes, azaz nemzetek feletti volta és a többi keresztény felekezetek nemzeti jellege között. Tehát arra mutat rá, hogy az orthodoxia veszedelme abban van, hogy nemzeti jellegül — Úgy van! Ez a helyzet! A német lutheranizmus és a német reformátusság A Vatikánnál akkreditált követek száma megháromszorozódott — Ez a nagy fordulat azonban csak a háború befejezése után jelentkezett, méltóságos mami Méltóztassék visszaemlékezni, hogy a háború alatt a háborúskodók versenyeztek a pápának és a pápa politikájának támadásában. — Igaz. De a béke megkötése után ismét egy verseny indult meg Róma felé. Európa és Ázsia nagy és kis államai versenyeztek egymással, hogy minél jobb viszonyt teremtsenek meg azzal az egyedülálló hatalmassággal, melynek nincs országa, nincs katonája, nincs flottája. — Ez kétségtelen! A Szentszéknél akkreditált külső képviseletek száma a békéhez viszonyítva éppen megháromszorozódott! — Igen! És nem csak a katholikus hatalmak, hanem a legmerevebb kálvinizmus boldog országa Hollandia, a Church of England büszke birodalma, kis exotikus, schizmatikus országok, pogány birodalmak és izlamita népek is mindent megtettek, hogy a Vatikán szuverénjével szemben tiszteletüket kimutassák! Ahogyan az egyes ember lelkében feltámadt a hit, melyet apái elnyomtak, ahogyan az egyes emberekből összetevődött tömegek megtöltik a templomokat és meghajolnak Isten előtt, úgy hajol meg a leghatalmasabb világbirodalomtól a legkisebb országocskáig valamennyi a nagy tény előtt, hogy Krisztus földi helytartója minden uralmi és hatalmi eszköz nélkül is a legnagyobb hatalom, az egyetlen igazi uralkodó. Mindezt pedig a háború után minden addig valóból kiábrándult, maga ürességét kegyetlenül átélt lélekben dominánssá lett hit idézte elő. Mert befejésül sem mondhatok mást, mint amit már előbb is leszögeztem: az emberen és földön túlemelkedő hit annyira velejárója az emberi természetnek, annak annyira lényegéhez tartozik, hogy ellene hadakozni nem csak nem szabad, nem is lehelt VÁNDOR KÁLMÁN iszü&asconiiU.medern berendezes ESD P 32- 2 S 76öás csfllpi. kiscentere?flszss Otto P 61. 3 szabás vüftpL modem üspenászúsia öü Pill, F 7Állit.n «i iwk i 1t lakásában \eno£ ELEKTRASz'JSt'p csillírsvAr (VB., Dob-utca 42. - Telefon: 426-77) Tektaue deg la mintatermilinet. Kérjen képes Arjegyűeket. is ezért kaptak és kapnak nap-nap után talán a maguk egészében halálos sebeket! Ezért, mert Landrskirchék, egyegy országnak az egyházai! A katholikus Egyház nemzetfelettiségének nagyszerűsége még soha úgy nem ragyogott, mint ma, a nemzetiség gondolat paroxizmusának dúló napjaiban! Elfogadták a francia kötségvetést Párizs, december 24. (Havas.) A képviselőhöz 478 szavazattal 120 szavazat ellenében harmadik olvasásban elfogadta a költségvetést. A költségvetés megszavazása alkalmából a lapok nagy elismeréssel méltatják azt a hatalmas munkát, amelyet a parlament a Flandinkormány irányítása mellett rövid hat hét alatt végzett. Flandin — írja a Petit Journal, amely az általános közfelfogást tükrözi vissza — büszke lehet erre a munkára: a parlament hat hét alatt újjászervezte az ország közgazdaságát, megvalósította az államreformot és szilárd alapokra fektette a honvédelmet. MaberentiezÉlsen a pénz* es okmányszekrények vétele és eladása j r /C1 I Széchenyi ucca la fsarok). Tőzsdévé' szemtan 1 "I Tükéri dllárt váltatna átlagon felül '5 éve* külföldet fért, jogász-készültségi, angol, német nyelveldet beszéld, gyorsírd, gépíró, könyvelő, valamint az angol, némmet, magyar kereskedelmi levelezésben is jártas (szemmel szünétből kifolyólag leépített fiatal tisztviselő. „Komoly munkaerőit." Jeligén a főkiadóba. Budapesti nagyvállalat meginduló új akciójához "att illurens, komoly, jó megjelenésű, rébegélő ké"epfré"n urakat keres azonnali beértésre. Fixfizetés és magas jutalék. Ajánlkoztok az eddigi működés leírása.! „Végleges 1934“ jeligére a fekundéba kéretnek. Állványok : Lakdíszek selyemernyők u-4-hjJ/chaffer Béláné 9 félemelet ! f