Ujság, 1935. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-13 / 11. szám

VASÁRNAP, 1935 JANUÁR 18 ÚJSÁG S­PORT Nem mennek többé furára a magyar csapatok mert­­ nem kellenek Fantasztikus tervek a téli hónapok jövő futballprogramjára! Nem lehet tagadni, a magyar futball két­ségtelen megbecsülését jelenti, hogy az egyre szerényebb „kereslet" ellenére még mindig akadt tíz külföldi ország, ahol csa­patainkat, mint attrakciót, vendégül látták. Más lapra tartozik, hogy az attrakciókkal a legtöbb helyen felsültek, úgyhogy a jövő­ben még jobban meg fogják válogatni a meghívandó magyar csapatokat, amelyek gólokban kirobbanó sikert csak Afrikában tudtak aratni, ahová ezek szerint talán jövőre is meginvitálják a magyar futball valamelyik reprezentánsát, de hogy a többi kilenc ország legtöbbjének mi a véleménye a magyar futballról, azt inkább ne firtas­suk. Az olaszok kereken megmondták, hogy nem kiváncsiak többé a magyar csa­patokra, ha­ turasz sik­ereink bemondása szerint, a mezőnyben egyenlő erejű ellen­felei is voltak az olaszoknak, de másfelől is csak elvétve hangzik el kedvező kritika a magyarok játékáról. A magyar csapatok siralmas szereplésére el voltunk­ készülve,­­arra azonban nem, hogy a túrák annyira, katasztrófáiig ered­ménnyel fognak kiütni. Még a túrák elin­dulása idejében ismételten rámutattunk, hogy kár annyira hajszolni a túrákat, ami­kor az időjárási viszonyok olyan kedvezőek,­­hogy Itthon is piadipap lehetne futballozni is csak a programtól függ, hogy a téli mér­kőzéseknek megfelelő közönségsikerük is legyen. A magyar futball nyolc reprezen­tánsa közül hatnak gyászos vereségek árán kellett rájönni, hogy mégis jobb lett volna itthon maradni, annyival inkább, mert anyagilag sem ütöttek­­ ki a legjobban a külföldi kirándulások, a mulatságos azon­ban az, hogy utólag a profivezérek is rájöttek erre az igazságra és most, modern Kolumbusokként, jönnek azokkal az ötletekkel, amelyeket az Újság sportrovatáb­an decemberben már ismétel­ten felvetettünk és már előre úgy ünnepel­tetik magukat, mint akik a jövő téli szüne­teiben minden bajtól meg fogják menteni a magyar futballt. Állapítsuk meg elsősorban, hogy, az őszi­­szezonzárás óta máig, csak egyetlen olyan vasárnap, vagy ünnepnap volt, amikor az időjárás miatt esetleg programmzavar állt volna be, de különben sem úgy kell érteni a téli futballt, hogy decemberben és január­ban minden pirosbetűs napon rendezzenek mérkőzéseket, hiszen egyébként is olyan programmal kell prezentálni, hogy a kö­zönség, az enyhe megfázás veszélye elle­nére is, kíváncsi legyen az attrakciókra. Olyan attrakciókat kell tehát rendezni, ame­lyek publikumot is csábítanak és sok pénz­be sem kerülnek, vagyis jut is marad is­­alapon, de semmiképpen sem szabad a másik szélsőségbe esni, hogy decemberben és januárban mind a nyolc vasárnapot és a három ünnepnapot kihasználják. Éppen azért fantasztikusnak kell tartanunk, ami­kor egyik-másik profivezér azzal áll elő, hogy rendezzék majd meg a következő télen, pont- és gólarányra, a magyar-osztrák­csehszlovák bajnoki mezőny körmér­kőzéseit, amely ötletben valóban van fantázia, mert a három ország első és második helyezett­jeinek találkozása olyan attrakciót jelen­tene, amikre télen sem fizetnének rá Buda­pesten, Prágában és Bécsben, miután arról nem lehet szó, hogy más városokat is be-, kapcsoljanak a tornába, ahol nemhogy télen, de még a főszezonban sincsen annyi közönség, hogy a mérkőzések rendezési költségeit meg tudnák keresni. A tornának ilyen formában való megrendezése ,tehát nem lenne gazdaságos, mert 36 mérkőzés (országonként 12—12 csapatot számítva) kissé sok a jóból, különösen télen, de az is bizonyos, hogy például a bécsi Libertás és a Somogy meccsére senki sem lenne kiván­csi, már­pedig a téli tornának csak akkor lenne ér­telme, ha annak „áldásaiban", bizo­nyos kulcs szerint, mind a 36 csapat részesülne. Kevésbbé fantasztikus mérkőzés-sorozat kell tehát kitalálni, hogy a közönség a téli hónapokban is megkapja a maga futball­­csemegéit, hogy a f­utball télen sem szüne­­tesen és hogy a csapatok az elmaradó túrák ellenére is­­megtalálják a számításaikat. Nem lenne például rossz ötlet, ha a három ország vezető csapatainak válogatottjaiból kombinált együttesek vendégszerepelnének a téli vasárna­pokon, mert ha válogatott „íze" van a mérkőzés­nek, mind a három ország fővárosában verekednek a belépőjegyekért. Kísérletezni lehetne egy negyedik országból való neves csapat vendégjátékával is, amely csapatot azután Bécsben és Prágában is el lehetne helyezni. Ha nem hívják meg többé túrákra a magyar csapatokat, kísérletezzenek ők túrák menedzselésével. Erettentő például íme a túrázó csapatok­nak az egyes országokban legutóbb elért eredményei: . Ezek az eredmények igazolják a magyar futballsport elmélyült válságát. Bolgár csapat­ok ellen 4 2 : 2 7:7 Északafrikai csapatok ellen 4 4 — — 43:1 Francia csapatok'ellen­ 15 ' 12 ‘1 2 58:21 Görög csapatok ellen 2 — 11 4:5 Holland csapatok ellen 1 1 — — 5:4 Ír csapat ellen * '1 1 — — 4:2 Olasz csapatok ellen 22 3 6 13 41:54 Osztrák csapat ellen 11— — 3:2 Portugál csapatok ellen 7 5 1 1 17:10 Spanyol csapatok’ ellen 3 — — 3 6:17 Svájci csapat ellen 1 — — 1 2:6 Társadalmi téren más nagyszabású meg­mozdulásunk nem igen lesz. Megrendez­zük — mint minden évben — a bálun­kat és folytatjuk előadássorozatunkat, melynek keretében csak a magyar vidé­kekkel és szokásokkal foglalkozunk. Annál nagyobb azonban munkatervünk, amely a turistaalkotások egész sorával látja el a turistatársadalmat és elsősor­ban tagjainkat. Szigetmonostor vagy Ho­­rány környékén a nyárra modern weekendházat létesítünk. Az a célunk, hogy nyáron tagjaink ne legyenek kénytelenek nélkülözni a nap, víz és le­vegő éltető háromságát, csak azért, mert nincs megfelelő lakó- és pihenőhelyük. Ezt a hiányt orvosoljuk a szigetmonos­tori, feltétlenül mintaszerű treekendház építésével. Sor kerül természetesen ez évben a csúcshegyi menedékház moder­­nizálására is. Itt meg kell elégednünk a vízellátás korszerű átépítésével, mely­nek megtörténte után csak egy kívánsá­gunk marad, a villany­világítás beveze­tése. Sajnos, ebben a kérdésben még nagy ellentállást kell tapasztalnunk az Elektromos Művek részéről. Az újabb turistaalkotások közül elsősorban a solymári ördöglyuk-barlang érdemel megemlítést. Most kaptuk meg annak kezelési jogát a Barlangkutató Társa­ságtól és ez a jog minket sok munkára és áldozatra kényszerít. Bejáró házikót emelünk a barlang előtt, ahol a látoga­tók nemcsak átöltözhetnek a rendelke­zésükre álló kölcsönruhákba, hanem ve­zetőt is kapnak. És így nem fordulhat elő a jövőben olyan eset, ami a múlt­ban a barlang cserkészlátogatóival tör­tént. Most tárgyalunk a Turista Szövet­ség vezetőségével, melytől új munkate­rület kijelölését kértük a régi mellé. Forrást akarunk foglalni a Pilisben és új átjelzésekkel kívánjuk újabb, eddig kevésbé látogatott turistahelyek sűrűbb látogatását elérni. A huszonötéves BTE-vel szemben az orvos sok turistaegyesülete, a BOTE, a legfiatalabbak­ közé tartozik és mégis igen sokat alkotott. Fő­­­titkára, Dóczi Imre dr., a következőkben sím­ dúl be a további munka, az újabb alkotások terveiről: Dwoazutf A legszebb is a legtilosabb tu­­rista területek közé tartozott a Duner zugnak Visegrádtól dél felé elterülő he­­gyet, a Pilisben, ahol mi vetettük meg a lábunkat elsőnek két esztendővel ez­előtt. Ma már készen áll a házunk Nagyvillám tetején, ahonnan újabb hó-e­ditásokat készítünk elő. Ebben az év­ben elsőnek kerül sor a Zsitvay-út foly­tatására Nagyvillámtól le egészen Ta­hiig, az ottani Paprétig. A nagybirtoko­sok ellenállását már legyőztük és mind­annyian készséggel hozzájárultak az út megépítéséhez. Csak egy terület van, melyre nem kaptuk még meg az enge­délyt. Ez a dunabogdányi úrbéresek birtoka, akik azonban valószínűleg be fogják látni, hogy az út forgalma révén arra tartó turisták vásárlásai bőven kárpótolják őket az esetleges károkért. Evvel azonban még távolról sem feje­ződik be a Dunazug szabaddá tételéért vívott harcunk Mi ott mintaterületet kívánunk létesíteni, amely elsősorban az orvosturisták és a minden társadal­mi rétegbe tartozó turisták pihenését kell, hogy szolgálja. Ezért fogunk el­hunyt társelnökünk, Dalmady Zoltán dr. emlékének a Nagyvillám tetején szubalpin kert létesítésével áldozni. Itt kívánjuk öszegyűjteni a szubalpin flóra valamennyi virágát ízléses, angol kert formájában és az nemcsak gyönyörköd­tetni, hanem tanítani is fog. A további terveink szintén a Nagyvillám és azon keresztül a Dunazug szépítését és el­érhetését szolgálják. Elsősorban újult erővel kérjük a Fabinyi miniszter ide­genforgalmi programmjában felvett Nagyvillámra vezető autóút kiépítését.­ És reméljük, hogy amellett sor kerülhet új útra is Salamon tornyához, melynek útja ma már teljesen rossz és minden kritikán aluli És ezek után kerülhet sor a Dunazug vidékének további fejlődé­sére, a mintaszerű turistakultúra­­to­vábbfejlesztésére, összesen: 61 29 9 23 188,139 Bármely szépirodalmi, techtnikai, jogi, közgazdasági könyvet , beszerezhet az Újság hangm­ereskeitése útján Erzsébet-körnt 43. Az Újság vidéki elífle*tein*k­eertémintet* náStt. a tusristakocsi Panaszok a turista közlekedés ellen Az úgynevezett­ hivatalos turista kirándulások száma az évszaknak megfelelően az átlag alá esett, de ez nem jelenti azt, mintha, a turista­ság berkeiben csönd uralkodna. A turisták tár­sasági élete igen mozgalmas,, egymást követ­ik az előadások és összejövetelek. Az egyesületek ve­zetőségei a nemsokára esedékes közgyűlésekre készülnek, beszámolóikat szövegezik az elmúlt év eredményeiről. Egyes helyeken a közgyűlés egyben tisztújítást is jelent és ezekben az egye­sületekben olyan erővel agitálnak a hívek je­löltjeik mellet, ami a sportéletben nem minden­napos. De itt is — ép úgy, mint a turista sza­kasz tárgyalása alatt — csak érvekkel vívnak olyan harcot, melynek nem lesznek sérültjei. Épp ezért a választási előkészületek a legtöbb egyesületben a személyi ellentétek teljes kikap­csolásával történnek és a felsorakoztatott érvek is csak egy-egy turistahely kisebb vagy nagyobb mérvű kiépítéséről szólnak. A panaszok — a jogos turista panaszok száma — azonban a múlt­hoz képest a holtszezon dacára is alig változott. Sokakat aggodalommal tölt el a turistaszakasz felsőházi tárgyalásának sorsa. E héten tűzte azt napirendjére a felsőház illetékes bizottsága, de av­val a földmivelésügyi minisztérium vezetésében beállott változás miatt Marschall államtitkár ja­vaslatára nem foglalkozott. A politikai helyzet­ben járasuk véleménye szerint ennek dacára sem kell a turistáknak aggódniuk, mert Dará­nyi­álmán személyében a turistaság értékét és jelentőségét ismerő férfiú került a minisztérium élére. Jogos panaszra ad ellenben okot a Turista Szövetség kebelében szervezett Aránylag fiatal intézmény ez, mely a kez­det kezdetén megfelelő eredménnyel műkö­dött. Hétről-hétre elindította a 66% kedvez­ményű turistakocsijait egyes túraterületek felé és azok jegyeit el is adta. Karácsonykor azonban nagy meglepetésre az Utazási Iroda nem indított sehova sem turistakocsit. Úgy hirlett az ünnepek alatt az Államvasutak telje­sítőképességük felső határáig igénybe vannak véve és ezért nem bocsájthatnak turistakocsit a sportolni kivánó turisták rendelkezésére. Ez a nem hivatalosan hangoztatott kifogást a MÁV kocsiparkját ismerve, el kellett fogadni a turistáknak. És ugyanígy bele kellett abba is­ nyugodniuk, szintén ez érv hatásaként, hogy Újév napján nem megy turistakocsi. Azonban most már elmúltak az ünnepek, de a turistakocsik még mindig nem közlekednek. Sokan kérdik: miért? Hiszen ez az egyedüli közlekedési eszköz, amely nagyobb csoportok­nak teszi lehetővé a nem túl messze fekvő tu­ristahelyek megközelítését. Ugyanekkor olyan panaszokra is sor kerül, amelyeket idáig nem hallottunk. Arra, hogy a turistakocsik a leggyakrabban az alig látogatott Gerecsébe közlekednek és túl sokszor kerülik el a Pilist, Börzsönyt ás a Mátrát Tehát azokat a vidé­keket, melyek a turisták szemében a legna­gyobb vonzóerővel bírnak. "Újabb panasz az Utazási Iroda működése ellen, melyre szin­tén csak ez alkalomból került sor, hogy nem használja ki a sínautóbuszokat, melyeket ez évben már rendelkezésre bocsájt a MÁV. Ezek a panaszok jogos kifogások ennek az intéz­ménynek az eddigi működése ellen. Nem le­het ezekkel szemben az esetleges gyér igénybe­vételre hivatkozni, mert a tapasztalat szerint megfelelő propaganda mellett minden kocsi megtelik. Példa erre az őszi börzsönyi turista­filléres, mellyel, megfelelő propagálás után ezerötszáz turista utazott. És még egyszer ennyi lett volna a számuk, ha egy szerelvény helyett kettő állt volna rendelkezésre. A havas, de sietésr­e most kiválónan alkalmas évszaknak megfelelően sok panasz hangzik el a sizők ajkáról. Közülük legtöbben a Svábhegy lejtőin gyakorlatoznak és ezért a legtöbb sére­lem a Svábhegyen és környékén éri őket. Első kifogásuk a fogaskerekű ellen szól, mely kis be­fogadóképessége és túlzottan bürokratikus sza­bályzata miatt nem tudja a sizőket elég gyorsan és kényelmesen szállítani. Vsárnapon két közel­harc folyik nemcsak a fölszállásnál a helyekért, hanem a sílécek fölrakásáért is. És ugyanolyan erős közelharc árán lehet a végállomáson visz­­szakapni a rendszertelenül, minden jelzés nélkül egymásra dobált síléceket is. De sérelmezik a tilos területeket, melyek bizony a Svábhegyen is szép számmal vannak képviselve. A legkirívóbb példa erre a Golfpálya, melynek egész területén szigorúan tilos a sízés. A területtulajdonosnak erre joga van, de ugyanolyan jogos az a kér­dés is: mi kárt tehetnek ott a sízők? A sváb­hegyi sérelmekkel azonban felesleges bővebben foglalkozni, mert egy tekintetben előnyösek, so­kakat elriasztanak a Svábhegyen való sízéstől. És így legalább sokan rá fognak arra jönni, hogy a sízés nemcsak sport, hanem több annál. Sporteszköz, amely a turistának olyan vidékek bejárását teszi lehetővé, melyek pompáját más­kor és máskép nem élvezhetné. Fennállásának huszonötödik évfordulóját ün­nepli ez évben a Budapesti Turista Egyesület Ebből az alkalomból sok mindenre készülnek, maradandó alkotások létesítésére. A jubiláris év programuj­­át az egyesület elnöke, Győző Dezső dr., kormányfőtanácsos a következők­ben ismerteti: éve« a MTI?. — Működésünk negyedszázados év­fordulóját kifelé csak az év végére ter­vezett díszközgyűlés keretében fogjuk nevezetessé tenni. A ma is aktív alapító tagjainkat ekkor fogjuk aranyjelvénnyel megajándékozni, míg tíz évnél régebbi tagjainkat ezüst jelvénnyel lepjük meg. WT***etf Az egyesületek küzdenek azért, hogy tagjaik élvezhessék azt a sok jót melyet a turistaság jelent. S ha a tervek valósággá válnak, azt nem­csak a tagok, azok a turisták is élvezhetik, akik azért dolgoztak, hanem mások is, akiket kedvük odavisz. De újból felmerül az a kez­dés, amelyről már sokszor volt szó: miért esek a turistáké minden munka? Miért nem veszi ki ebből részét az állam is, amikor végeredmény­ben az állam tagjainak ellentállóképesebbé té­teléről van szól­­ ! 39

Next