Ujság, 1935. február (11. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-19 / 41. szám

12 csák mentiéníorr Kit csalt meg a nő? A két fiatalember, akiről alább szó lesz, egyik pesti bank tisztviselője és úgynevezett elvárhatatlan jóbarátok Jóbarátságukat hosszú ideig semmi sem zavarta, de egy szép napon kellemetlen dolog történt: az egyik fiatalember rájött, hogy kis barátnője, a csinos, szőke segédszínésznőcske az ő elválhatatlan jóbarátjának is jóbarátnője. A leleményes kis hölgy hónapok óta mindkettőjüket kitüntette bizalmával és olyan ügyesen leplezte egyiket a másik előtt, hogy egyik sem sejtett semmit. De most kiderült a csúnya játék és önagysága maga sem tagadhatta, hogy ő bizony az állás- halmozás súlyos vétségét követte el. A két jóbarát bánatosan ült a kávéházban, tenyerükbe hajtották fejüket és azon tanakodtak, hogy tulajdonképen melyiküket csalta meg a nő? — Te mióta vagy jóba vele? —– kérdezte az egyik. — Pontosan hat hónap óta. — Én is pontosan hat hónap óta. Ezen tehát nem lehetett elindulni. Rövid töprengés után újra megszólalt az egyik: — Téged hogy becézett? — Mucilinkómnak, gyémántbogárkámnak és arany kukacomnak. — Engem is. — Újabb töprengés, de most már hosszabb ideig. Végül megszólalt az egyik:— Te mennyivel támogattad őt havonta? — Nyolcvannal. És te? — Százzal. A másiknak felragyogott a szeme— Akkor téged csak meg! Még nem oldották meg a békésgyulai merényletet Az Újság megírta, hogy szombaton reggel Békésgyulán a Román utca 1. számú házban több pelelről vérezve, eszméletlenül találták Páva József rendőrfelügyelőt. Beszállították a gyulai kórházba és amikor rövid időre eszméletre tért, elmondotta, hogy előző este együtt volt Horváth Mária Gizella leányismerősével, akivel összeveszett. Veszekedés közben elveszítette az eszméletét, nem tudja, hogy mi történt vele. A rendőrfelügyelő kihallgatása után a gyulai rendőrség táviratilag megkereste a budapesti főkapitányságot, mert megállapították, hogy Horváth Mária Gizella Budapestre utazott és az ürömvölgy utcában lakik sógoránál, Farber Róbert varrógépügynöknél. A főkapitányságról detektív ment ki Farberékhez és előállítota Horváth Mária Gizellát. Kihallgatták a lányt, aki tagadta a bűncselekményt. Közben átkutatták holmiját a lakásban és megállapították, hogy a lány fehérneműje véres, de vérfoltokat találtak télikabátján is. A rendőrségi kihallgatáson kiderült, hogy Pávó rendőrfelügyelőt Békésgyuláról áthelyezték Szegedre Horváth Mária Gizella, aki Pávó József rendőrfelügyelő menyasszonyaként szerepelt, sürgette, hogy a fiatal rendőrtiszt vegye el feleségül. Azért veszekedtek, mert a lány azt állította, hogy Pávó csak azért helyeztette magát Szegedre, hogy szabaduljon tőig. A leány tagadja, hogy vőlegényét összeszurkálta volna. A rendőrtiszt kérdésére, hol töltötte az éjszakát, Horváth Mária Gizella nyugodtan azt felelte, hogy a békésgyulai pályaudvaron, Horváth Mária Gizellát rövid kihallgatása után őrizetbe vették. A gyulai rendőrség a budapesti főkapitánysággal egyidejűen a legszélesebb körű nyomozást folytatta le a titokzatos merénylet ügyében. Pávó rendőrfelügyelő hétfőn részletes vallomást tett. Elmondta, hogy pénteken este nyolc órakor Horváth Gizella azzal a kulccsal ment hozzá, amelyet ő adott neki az előző napon. Együtt vacsoráztak. Vacsora után rumot ittak, amelyet Horváth Gizella kétdecis üvegben vitt a lakására. Megállapították, hogy abba a rumba, amelyet Horváth Gizella a rendőrfelügyelő lakására vitt, Veronáit kevertek. A rendőrfelügyelő négy csésze rumos teát ivott meg és a nagymennyiségű méreg következtében elvesztette eszméletét. A nyomozás során azt is megállapították, hogy amikor a rendőrfelügyelő hajnalban magához tért, ő nyitott ajtót a rendőrnek és adott utasítást arra is, hogy taxit rendeljenek. A helyszíni szemle alkalmával nemcsak az ágyon és a padlón fedeztek fel vérnyomokat, de a messzebb fekvő falak is véresek voltak. A lakásban találtak egy kettészakított és összehurkolt törülközőt, amiből arra következtetnek, hogy fojtogatni is próbálták a rendőrfelügyelőt. Az őrizetbe vett Horváth Gizellát kedden reggel kísérik Békésgyulára, ott szembesítik Pávó József rendőrfelügyelővel. ÚJSÁG KEDD, 1935 FEBRUÁR 11. Mégis van mesterséges arany Két év óta a feltaláló ebből tartja fenn családját Párizs, február 18. A lapokat élénken foglalkoztatja az a San Remoból érkező távirat mely arról szól, hogy Dunikowski, a híres lengyel származású aranycsináló mérnök, akit Párizsban néhány évvel ezelőtt csalónak minősítettek, San Remoban szakértők és újságírók előtt csakugyan előállított aranyat. A kísérletek Lebrun ügyvéd, valamint Bonn, a Seine megyei ügyészség kémiai szakértőjének jelenlétében folytak le. Bonn szakértő kijelentette, hogy Dunikowski módszerével az aranytartalmú ásványokból sokkal könnyebben és nagyobb mennyiségben lehet az aranyat kivonni, mint az az eddigi módszerekkel sikerült. A szakértők kijelentése szerint ezúttal csalásról szó sem lehet. Dunikowski két év óta abból az aranyból tartja fenn családját, amelyet a vidék ásványanyagából készüléke segítségével előállított. A Dunikowski által kivont aranyat az olasz bank sanremói fiókintézete, valamint a város ékszerészei rendszeresen megvásárolták. Dunikowski 250 gramm Cap Martinból eredő ércből körülbelül 25 milligramm aranyat állított elő. Tüntettek Hauptmann ellen a fegyenctársai Az esküdtek varieté-színpadon Flemington, február 18. Az esküdtszék, amely Hauptmann ellen a halálos verdiktet meghozta, elfogadta egy mulatótulajdonos ajánlatát és egy varieté-társulattal beutazza az Egyesült Államokat. Az esküdtek vezetője, Walton kijelentette, hogy „nagyon méltóságteljesen fogunk viselkedni, a verdiktről nem beszélünk, csak némán megjelenünk a színpadon és meghajlunk a közönség előtt". Befolyásos politikai körök, amelyeknek élén — hír szerint — Borah szenátor áll, mozgalmat akarnak indítani a Hauptmann-ügy újrafelvétele érdekében, főként azon az alapon, hogy az eddigi eljárást valóságos cirkuszi látványosságként rendezték meg. Hauptmannt a trentoni hatszáz fegyenc ellenséges tüntetésekkel fogadta s midőn zárkájába vezették, az egész épület harsogott a „Gyalázatos gyermekgyilkos!** kiáltásoktól. Hauptmann első kívánsága a siralomházban az volt, hogy adjanak neki egy bibliát. Óriáskígyó egy pesti szállodai szobában Beszélgetés egy abessziniai exotikus állatkereskedővel a készülő háborúról és az ottani életről Az egyik csendes pesti szállodában néhány nappal ezelőtt súlyos utiládákat cipeltek fel az egyik szobába. Az utiládák tulajdonosa nagyon messszíz vidékről érkezett, egyenesen Abesszíniából, amely most az érdeklődés középpontjában áll, miután az alasz-abesszán háborús készülődés a külpolitika legújabb beszédtémája. Azt hinné az ember, hogy az exotikus abessziniai vendég legalábbis turbánt visel a fején, vagy ha mást nem, bizonyára fekete benszülött arcbőrrel rendelkezik. A mi abessziniaink jól beszél magyarul, itt született az Alföldön, csakhogy közben kerek huszonöt évet töltött Addis Abebában, Abesszínia fővárosában. Most csak látogatóba jött haza és néhány nap múlva ismét utazik vissza Abeszsziniába. Békéscsabai diákból oroszlánvadász Az exotikus utas neve Gajdács Mátyás, jómódú állatkereskedő odalent Afrikában és Abesszínia egyik leghíresebb vadászának ismerik. A titokzatos ládákból egymásután kerülnek elő az abesszin kincsek, leopárdbőrök, kitömött kisebb-nagyobb emlősállatok és csodálatos ritkaságok, , amelyek európai szemnek kincseknek látszanak. Gajdács Mátyás éppen úgy néz ki, mint minden más jól öltözött, vasaltnadrágos, elegáns pesti úriember. Nem is látszik rajta, hogy huszonöt évig égette arcát a forró negyvenötfokos abesszin nap és hogy ilyen hosszú ideig kellett távol élnie az európai kultúrától. Magyarul még jól beszél, ha néha egy-egy érthetetlen idegen szót kever szavai közé, az igazán érthető. A kis szállodai szobában kofferek és ládák között beszéli el különös élettörténetét: — Békéscsabáról, elég sok pénzzel a zsebemben, egy barátommal az érettségi után indultam el Abesszíniába. Csupán a kalandvágy űzött és híres utazó akartam lenni. Abesszínia akkor még egészen titokzatos ország volt, vonatja sem volt még, úgyhogy amikor odaérkeztünk a határra, karavánt kellett fogadnunk, hogy eljuthassunk a fővárosba. Fiatalok voltunk, tele életkedvvel, vakmerőséggel, úgyhogy elhatároztuk, hogy karavánunkat expedícióvá változtatjuk át, vadászni fogunk, kitömött állatokat gyűjtünk, értékes állatbőröket és prémeket szerzünk, amit azután majd jól lehet értékesíteni. Néhány hetes expedíciót tervezlünk és másfél év lett belőle. Ekkor már egyedül voltam, mert barátom meghalt és bennszülöttjeimmel jártam az őserdőket, a sivatagot. Két hónap alatt megtanultam az abessziniai amhara nyelvel. Amerre jártam, nem ismerték még a fehér embert, megbámultak, de sehol sem bántottak. Vadásztam oroszlánra, leopárdra, kígyóra és ki tudná felsorolni azt a rengetegfajta állatot, amellyel az őserdőben találkoztam.,, ,. % .ia „u,n. # *, — Egyszer egy skorpió mart meg, de nem történt semmi bajom. Másszor vízilovak gyűrűjébe kerültem, de innen is ki tudtam szabadulni. Fényképeket vesz elő, amelyek mind beszédes bizonyítékai érdekes kalandjainak. Felpattant egy koffert, és kisebb dobozokban glédába rakva, gyönyörű apró madarak fekszenek kitömve. — A Nemzeti Múzeumnak igen sok kitömött állatot és bőrt adtam el, és most már, hogy végleg letelepedtem Abesszíniában, ahol Addis Abebában állatkereskedést nyitottam, elmondhatom, hogy a világ minden részére szállítottam már állatkerteknek, cirkuszoknak és múzeumoknak mindenfajta élő és kitömött állatokat. — Ejnye, hová tettem az óriáskígyót ? — Közben hazanéztem már egyszer, lehetett vagy tíz éve. Akkor hoztam egy értékes takarót magammal, amelyet negyven apró keresztes majom selymes szőréből varrtak össze. Ezért a takaróért akkor Fedők Sári, Péchy Erzsi és Honthy Hanna versenyzett és Fedők Sári lett a győztes, aki búzában fizette meg a takaró árát. A szekrénytetőről egy hatalmas fehér-fekete takaró kerül le. Ilyen volt az is, amit Fedák Sári vett meg annak idején. Az abessziniai vadász most sorra pattantja fel ládáinak zárjait és napvilágra kerülnek az értékes állatbőrök, kitömött kisebb-nagyobb emlősök és Abeszszíria sok-sok furcsasága. A szoba percek alatt rendetlenségbe fullad. — Ejnye, hová is tettem az óriáskígyót? — néz körül Gajdács Mátyás. Ha valaki most belépett volna ebbe a szobába, ijedten hőkölt volna vissza. Az ablak mellett egy kisebb őznagyságú antilop guggolt, az ágyon egy krokodilbőr terült el, a szekrénytetőről egy kígyó kitömött teste lógott alá és Gajdács Mátyás kezében egy hatalmas abeszsziniai tér villogott, amelyet kuriózumképpen magával hozott. Lesz-e háború? Abesszíniából jött embertől mit is lehetne aktuálisabbat kérdezni, mint az olasz-abesszin háborús készülődésekről. — Amikor eljöttem Abesszíniából — bizony, annak jó pár hete már, még nem volt szó az ról, hogy komoly háborús előkészületek vannak. Mindenesetre feltűnt, hogy az abessziniaiak hatvanezer főnyi katonaságukat az olasz Erythrea és Szomáli határra terelték. Az abeszsziniai nép bátor és nagyon harcias, de uralkodójuk békeszerető ember és kitűnő diplomata, úgyhogy okvetlenül azt kell hinni, hogy elsimul az abesszin-olasz affér. Katonaságuk nincs jól fészerelve, nincsenek modern ágyúik, gépfegyvereik, ezzel szemben hadseregük roppant szívós és a fekete katonák könnyen áldozzák fel az életüket. Az olaszok Szomáli és Erythrea között szeretnének maguknak átjárót kiharcolni, Abesszínia azonban ezt függetlensége megsértésének tartja. A főváros Addis Abeba a vidékhez mérten kulturált, de európai szemnek meglehetős kisváros. Villany nincs, vízvezeték nincs és ami a legérdekesebb, hogy noha mindent lehet a világon az üzletekben kapni, rádiót még sem árulnak. Abesszíniában ugyanis a legtökéletesebb rádió is süket marad, mert a közelben hatalmas érchegységek vanak, amelyek lehetetlenné teszik a rádiózást. Miután az európai lapok egy hónappal későbben érkeznek csak meg, meglehetős tájékozatlanságban vagyunk odalent. Színház alig van, a mozi most kezdi megvetni a lábát, de csak délután tarthatnak előadásokat, mert a benszülötteknek éjjel az utcán járni tilos. Pesti képviselő fekete gyerekei — Vannak Abesszíniában magyarok? — összesen tíz magyar él Abessziniában. Közülük a legtöbbre egy orvos vitte, aki a császár vejének lett udvari orvosa. Ott lakik Addis Abebában egy volt magyar képviselő, a nevét nem akarom megmondani, aki fekete nőt vett feleségül és apró fekete gyermekei magyarul tudnak. Általában sok a fehér ember odalent, de főleg görögök és örmények. A görögöt és örményt az abessziniai nem is tekinti tulajdonképpen fehér embernek. Kereskedőnek véli, ami szinte külön népfajnak számít Abeszsziniában. A fehér emberek fekete nőt vesznek feleségül, mert az abessziniai nő mindenekelőtt hű az urához és nincs az az európai aszszony, amelyik annyi jó tulajdonsággal rendelkeznék, mint odalent bármelyik. Az ország gazdag, hiszen sok az aranya és platinája, és habár földje eddig nejoy volt túlságosan termékeny, ennek csak iz volt az oka, hogy nem tudták még megfelelően kihasználni a földet. Ismét fényképet húz elő Gajdács Mátyás. Egy szakállas embert ábrázol az egyik kép. — Ez én vagyok! Abessziniában ugyanis szakállt hordok, mert a szakállas ember odalent nagy tekintélynek örvend. Amikor hazajövök egyszer tíz vagy húsz évben Európába, akkor természetesen levágatom a szakállamat. Gajdács Mátyás magával hozott értékeit sorra eladta már Budapesten és néhány nap múlva indul vissza a távoli Afrikába, hogy ismét elfoglalja helyét az állatkereskedésben, ahonan kétszer-háromszor évente nagy vadászatokra szokott indulni. Elbúcsúzunk a kígyóktól, leopárdoktól, tigrisbőröktől, exotikumoktól és végül Gajdács Mátyástól. — Viszontlátásra — mondja, s udvariassága határtalan, hiszen éppen harminc év múlva szándékozik visszajönni Európába. Ladányi Lóránt tól Megtalálták a rák kórokozóját Párizs, február 18. (Inf.) Egy francia tudós állítólag felfedezte a rákbacillust A rákkutatás terén óriási jelentőséggel bíró felfedezésről az Agence Rádió a következőket írja: Reveng francia professzor, akinek biológiai kutatásai már többször keltettek nagy feltűnést, a leghatározottabb formában állítja, hogy megtalálta a rák kórokozóját. Revelis professzor néhány héttel ezelőtt már meg is kezdte kísérletezéseit az általa felfedezett rákbacillussal és közel egy hónapig tartó kutatások után most tette közzé az eredményt. Kísérletei arra irányultak, hogy meg tud-e fertőzni az új rákbacillussal olyan állatokat, amelyek eddig immunisnak bizonyultak a rákbetegséggel szemben. A kísérletnél felhasznált és rákbacillussal beoltott nyulak mindegyike megkapta négy héten belül a rákbetegséget. Revelis professzor tehát igazolva látja azt az állítását, hogy sikerült megtalálnia a rák kórokozóját Az Agence Rádió szerint a professzor kísérleteit két neves francia orvostanár is ellenőrizte: Sald és Le Clay profeszszorok, akik színtén megállapították, hogy a rákbacillussal beoltott nyíllak rákdaganatokat kaptak. Az óriási jelentőségű felfedezést természetesen még alaposan át kell vizsgálni és a legközelebbi napokban Franciaország leghíresebb biológusai látnak hozzá az új rákbacillussal folytatandó kísértetekhez.