Ujság, 1935. március (10. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-01 / 50. szám

PÉNTEK, 1935 MÁRCIUS 1 A valutaisstésiséf a Mimzsti Bank felhívására nyomozza a tűrtén­y betétek eredetit A svájci bankok hajlandók a károsultak álláspontját el­fogadni. Két feljelentés történt a visszaélések ügyében Szepes László ügyében csütörtökön két ér­dekes esemény történt. Az egyik egy zsarolás miatti feljelentés, amely a budapesti főkapi­tányságra érkezett meg, a másik pedig az a feljelentés, amelyet a svájci pénzintézetek tettek meg a zürichi rendőrségen. Az első feljelentést Glücksthal Andor dr. és Rónai Sándor dr ügyvédek nevében tet­ték meg csütörtökön délelőtt tíz órakor a budapesti főkapitányságon. A feljelentés alap­ján zsarolás miatt ismeretlen tettesek ellen i indult meg a nyomozás, még­pedig egy táv­irat következtében amely csütörtökön reg­gel fél kilenc órakor érkezett meg a Glücks­­thal-iroda Akadémia­ utca 3- szám alatti helyiségébe. A távirat szövege szóról-szóra ez: „Glücksthal Andor dr., Akadémia­ utca 3. Ne csináljanak tüzet, különben bank­kimutatás fényképmásolatait lapoknak közlésre adón­ át. Laci." A táviratot az ügyvédi iroda egyik alkal­mazottja vette át, aki reggel kilenc órakor, ah­­i­kor Rónai Sándor dr. ügyvéd belépett az irodába, átadta azt principálisának. Az ügy­véd azonnal megbízta irodájának egyik al­kalmazottját, hogy feljelentést tegyen a bu­dapesti főkapitányságon. Talán mondani is felesleges, hogy ezt a táviratot aligha Szepes László írta vagy ép­pen adta fel a Krisztina-körúti posta­palotá­ban, amint a táviraton levő bélyegző mutatja. Ami a Svájcban történteket illeti, arra vo­natkozólag a következő felvilágosításokat kaptuk jól informált helyről: — Glücksthal Andor, amint Zürichbe ér­kezett, elsősorban ottani ügyvédkollégáit ke­reste fel, akikkel a jogi helyzetet vitatta meg, majd csütörtökön délelőtt értekezletre hívta meg a Szepes László-féle visszaélések ügyé­ben érdekelt pénzintézeteket- A pénzintézetek a legteljesebb megértést mutatják az üggyel szemben és amikor Glücksthal Andor már csak saját reputációja érdekében is azt a kér­dést terjesztette eléjük, tegyenek bűnvádi fel­jelentést Szepes László ellen, ezt rövid tanács­kozás után teljesítették is. Érdeklődésünkre azt is megtudtuk, hogy az utóbbi időben — amint a zürichi pénzin­tézetek emberei közölték Glücksthal Andor­ral — Szepes László ott nem fordult meg. Tisztázódott az is, hogy visszaéléseit körül­belül miképpen követte el. azt az értesítést küldte Zürichből irodájá­nak, hogy a svájci bankokkal való megbe­szélés igen kedvező mederben folyik és ezek máris elfogadják azt az álláspontot, amit különben a svájci magánjogi törvé­nyek is előírnak, hogy a felelősség őket illeti, ami a Szepes-féle manipulációk ma­gánjogi megoldásának igen egyszerű for­mája lenne. A svájci banknak ez az álláspontja meg­­érthető, mert Glücksthal Andor ottani jelen­léte során meggyőződést szereztek arról, hogy az összes bankkivételeknél szereplő Glücksthal Andor-aláírás hamisított. Kiderült az is, hogy ezeket a hamisítványokat valóban Szepes László hajtotta végre és így a felelős­ség azt illeti, aki a hamisítást nem vette észre. A bankkontók, a Glücksthal-iroda ügyfelei kontóiról van szó, ezen a néven vol­tak elhelyezve: „Glücksthal Andor és Rónai SándorSean titkos szám nem volt, sem tit­kos jel nem volt a kontók mellett, kivéve egyetlen esetet, amely titkos számmal volt jelezve. Ezt a titkos számot tudta meg Szepes László. Szepes tizenkét esetben követett el visszaélést Svájcban Az egyik pénzintézet, amely ugyancsak a károsultak közé tartozik, néhány hónappal ezelőtt diszpozíciós levelet kapott Szepes Lászlótól. Ez a bankkontó úgynevezett tit­kos számon vezetett kontó volt és Szepes László az erre vonatkozó diszpozíciót közlő levélben nem a helyes titkos számot írta meg. Amint ma már kiderül, a bank érthetet­lenül felelt Szepes Lászlónak és feleletében azt is megírta, hogy a hivatkozott szám bi­zonyára tévedésből rossz és egyúttal kö­zölte a helyes titkos számot Szepessel. Ezek utál­ már könnyű dolga volt Szepes Lászlónak ennél a pénzintézetnél olyan utasításokat adni, amelyek alapján kifoszt­hatta a számlatulajdonos depoállományát. Az is kiderült, hogy összesen tizenkét esetben követett el névaláírásos hamisítás­sal visszaélést Szepes László. Azt azonban még mindig nem lehet pontosan tudni, hogy milyen összeggel károsította meg a szóban­­forgó svájci pénzintézeteket. A késő esti órákban Glücksthal Andor Lipótmező írta Lux Terha !. Csak tegnapelőtt voltunk gyerekek, teg­nap ifjak és ma már öregek vagyunk. Még egy nap és belépünk az aggság hervadt kertjébe. Innét már csak egyetlen kis lépés az elizeumi­ mezők. Itt már az árny, árnyak között él. Itt már az életünk jóval több fájdalmas, mint vidám pasztell-képeihez, többé semmi közünk. Voltunk? Nem tud­juk. De ma még itt vagyunk és tudjuk, hogy az ember örök cselekvésre és nyugta­lanságra született. A nyugalom nem ebből a világból való és a béke nem fér össze az élet törvényével, a fejlődés örök változá­­­saival. Az ember olyan kevés békének az emlékét őrzi szívében. Már a félesztendős gyerekben ébredezik a nyugtalanító vágy. Szeme issza és keze repdes a fény után, amit meg akar fogni. Esztendős korában, már merő fájdalmas vágy. Sir, mert a ma­dár nem akar hozzá repülni; idegen játékok után eped, reszket az almáért, amit nem kap meg és olyan élvezetek után vágyako­zik, amelyek számára tilalmasak. Mire húszesztendős lesz, több sebet rejteget szí­vében, mint örömet Husztól­ harmincig, el­foglalja az életre való készülődés és a sze­relem, ami először vágyból él és a végén kiábrándulással hal meg. Később elérkezik az az idő, amikor a szerelemre azt mondja az ember: ostobaság és már barátsággal is csak azokat szereti, akiket még nem ismer. Az időt azonban nem érdekli sem az em­ber, sem az ő fájdalmai és vergődései. Úgy rohan tova, mint a vihar Mit törődik az idő azzal, hogy Augusztus császár oltárt emelt a békének és a béke között, össze­­omlott Róma! Mit törődik az idő azzal, hogy minden században új világszemlélet előtt áll az ember és mindegyikben benne van az előbbi század tévedése, bűne és os­tobasága. Mit törődik az idő azzal, hogy a nemzetek nyugalmuk érdekében egy Nép­­szövetség magasztos bíráskodásában re­ménykednek? Az idő, némán fut el az em­beri gyötrődések mellett. Nem érdekli az ember küzdelme, a tudománya, a hatlma, a gőgje, "a véres erőlködése, a kegyellen­sége és megtagadása annak, amire az em­ber annyira büszke: a kultúrájára. Az idő néma és érzéketlen joggal, ő az egyedüli hatalom, amelynek vége nincsen, ő morzsolja össze a királyi trónokat és röpíti tovább, mint a pelyhet, az emberi bűnökkel súlyos századokat. Rohan az idő és hullámai mindannyiunkat tovasodor. Akik itt élünk egymás mellett, gyűlölködve, idegenül és egyikünknek sem volt az élet­ben egyetlen boldog napunk.­­ Ha a világon volna csak egyetlenegy őszinte ember, halála óráján ezeket mon­daná sirató gyerekeinek: . . . Voltam fiatal, azután megöregedtem.­­ Hosszú életem napjai alatt, olykor azt hit­­­­­em boldog vagyok, de a legtöbbször azt éreztem, boldogtalan vagyok. Így hurcoltam szakadatlanul kis podgyászomat, az élet terhét. Először gyerek voltam, anélkül hogy sok örömet találtam­ volna gyereksé­gemben. A nagyok megszomorították örö­­­meimet. Szakadatlanul elém tartották a­­ gyermeki élet törvényeinek két paragrafu­­­sát: szabad és nem szabad! Vágyaim a nem szabad felé hajtottak, ezért alig élvezzen valamit a gyermekkor híres boldogságából Inkább elkeserítették életemet ezek a tit­kok, amelyeket a nagyok ilyen ügyetlen ostobasággal rejtegettek előttem! — Eredj ki, aranyom! Gyereknek nem kell mindent tudni. — Autón megnőttem, megtudtam mi a minden, mire az ábrándok, az álmok és illúziók lassanként szertefosz­lottak. Egy ideig üresnek éreztem az élete­met, azután egyszerre megtöltöttem: nagy­­ravágyással, hiúsággal, szereplési vággyal, dicsőségszomjúsággal és pénzéhességgel. A magam számára azon az új utón halad­tam, amit úgy hívnak: az élet vására . . . Közbe megöregedtem és ezalatt mindent láttam. Okosságot, ostobaságot, sok bűnt és csak kevés erényt. És most meg fogok halni. Mielőtt ez megtörténik, még be kell vallanom, hogy én és embertársaim a ha­lálon kívül, csak a földi igazságszolgálta­tást respektáljuk igazán. A bíró az emel­vényen, paragrafusokkal körülvéve, és a vádlottak padja a szuronyos őrökkel, olyan fenyegető látvány, amivel és kivel, senki nem óhajt találkozni. Hosszú életem­ ide­jén, mindennap alkalmam volt tapasztalni, hogy az emberek csak a törvény félelmé­ben tartják tiszteletben egymás életét és vagyonát. Azért nem adhatunk elég hálát Istennek, hogy törvényeket sugall teremt­­­­ményei agyába. Egyedül ennek köszönhet­­j­­ü­k, hogy ágyban, párnák között, valami­­ természetes betegségben halunk meg, ahe­­­­lyett, hogy ellenségeink leszúrnának, vagy a fejszével agyonvernének Ezért, mi embe­­­­rek, öregek, fiatalok, haldoklók és élők,­­ nem áldhatjuk eléggé a civilizáció legnagy­­­­szerűbb remekét- a törvényeket. 3. Ha borzalmakról van szó, sem az író sem a piktor fantáziája meg se közelíti az­z életet. Sőt nem is kiváltja tőlük senki, hogy­­ megközelítsék. A művészetekben nem hó­­ít többé a véres realizmus, miután az éle naponta produkálja és a hírszolgálat na­ponta tálcán szervírozza. Kitalálni és meg­írni, vagy megfesteni teljes intimitásában olyan tűzkatasztrófát, amilyen egy nagy hajó égése a tengeren, épp olyan művésziet­­len és ízléstelen, mint amilyen bűn. A hu­mánus ízlés, a régi festők csataképein sem gyönyörködik. Haldoklók a lovak lába alatt, agyontaposott nők, gyerekek, élvez­hetetlen látvány, ha bármilyen nagy festő ecsetje alól kerül ki. Európa h­áború előtti erkölcse, ma már csak romantikus emlék, a lélek azonban ma is védekezik a közép­kori atrocitások ellen. A művelt társada­lom tükre, ma is folt nélkül ragyog, de a tükör foncsorja alatt olyan hibák vannak, mint abban az időben, amikor először jöt­tek rá, a tűz használatára. A bizalmatlan­ság, az egyéni közöny és a gyűlölködés egymás iránt akkor sem volt nagyobb, ami­kor megtanulták a földet művelni és a hold segítségével, az időt felmérni. A só haszná­latát, bizonyosan egy asszony találta ki és titkát a durva lelkek irigységével, gondo­san rejtegette. A csontját is asszony találta ki, de férfi faragta és az asszony először önmagának varrt vele ruhát. Az első ru­háért bizonyosan vér folyt, épp úgy,­rzint az első kunyhóért, az első tutajért és min­den gyakorlati kincsért, amiből az egyik­nek volt és a másiknak nem volt. Minden elemi katasztrófánál, földrengésnél, tűz­vésznél, árvíznél, hajó elsüllyedésénél és a háborúban, ma is megszűnnek az isteni és világi törvények és az összes erkölcsi rend régi zománca és a műveltség új lakkozása alól, kibúvik az ősbestia, az én! Rajtam kí­vül nincs senki, semmi!... Azt lehetne hinni, a nagy katasztrófák, telkük mélyéig megrendítik az embert és Isten karjába vetik magukat. Ellenkezőleg. Épp akkor adják el lelkeiket az ördögnek. Shakespeare Athéni Tisuanja mondja: — Micsoda barom lehetnél, hogy más baromnak ne volnál alávetve? Ha oroszlán lennél, a róka rászedne. Ha bárány lennél, a farkas fölfalna. Ha medve lennél, a ló ÚJSÁG Okvetlenül meg kell hallgatni Szepes Lászlót A Glücksthal-iroda egyébként a legnagyobb határozottsággal állítja, hogy az a kósza hí­resztelés, mintha Szepes Lászlónak bizonyos generális felhatalmazása lett volna pénzeket felvenni, nem felel meg a tényeknek. Sem generális, sem részleges meghatalma­zása soha nem volt Szepes Lászlónak. De nem is lehetett, hiszen ebben az esetben nem lett volna szüksége arra, hogy Glücksthal An­dor nevét hamisítsa, hanem egyszerűen fel­vette volna az összeget és így követte volna el a visszaéléseket. Más oldalról az ügy eme részének tisztázá­sához feltétlenül szükségesnek tartják Szepes László meghallgatását, mert hiszen csak ek­kor fog kiderülni, milyen módon tudott csekkárlapokhoz, vagy olyan egyéb dologhoz hozzájutni, amelynek segítségével akár alá­írást hamisíthatott, akár pedig más midőn diszponálhatott a betevők pénzei fölött. Mint mondották, a bankok feljelentése még nem jelenti azt, hogy az ügyben az utolsó szót miképpen mondják ki, erre még csak sokára kerülhet a sor, amikor a különböző magán­jogi kérdések teljesen tisztázódnak. Mindezeken kívül, mint megállapítottuk, a budapesti valutaügyészség határozott nyomo­zást folytat az ügyben. Már azt is tudják, hol voltak kontók Svájcban, de azt keresik, hogy ezek a bankzárlat előtt vagy azután keletkez­tek, illetve hogy a Nemzeti Bank valóban tu­dott-e valamennyi zürichi kontóról. Éppen ezért a Nemzeti Bank utasítást adott a va­lutaügyészségnek, hogy ebben az irányban folytasson nyomozást és ha ezt befejezte, sür­gősen jel­ent­se be az ügyet a további intézke­dés foganatosítása céljából. Glücksthal Andor dr. szombaton érkezik vissza Budapestre és amikor már kétségtelenül bőven és részletesen tud majd információt adni az ott történtekről, úgyhogy minden valószínűség szerint úgy a kárösszeg, mint a hamisítás módszere tekintetében tiszta ké­p tárul a nyilvánosság elé. 3

Next