Ujság, 1935. március (10. évfolyam, 50-74. szám)
1935-03-01 / 50. szám
PÉNTEK, 1935 MÁRCIUS 1 A valutaisstésiséf a Mimzsti Bank felhívására nyomozza a tűrtény betétek eredetit A svájci bankok hajlandók a károsultak álláspontját elfogadni. Két feljelentés történt a visszaélések ügyében Szepes László ügyében csütörtökön két érdekes esemény történt. Az egyik egy zsarolás miatti feljelentés, amely a budapesti főkapitányságra érkezett meg, a másik pedig az a feljelentés, amelyet a svájci pénzintézetek tettek meg a zürichi rendőrségen. Az első feljelentést Glücksthal Andor dr. és Rónai Sándor dr ügyvédek nevében tették meg csütörtökön délelőtt tíz órakor a budapesti főkapitányságon. A feljelentés alapján zsarolás miatt ismeretlen tettesek ellen i indult meg a nyomozás, mégpedig egy távirat következtében amely csütörtökön reggel fél kilenc órakor érkezett meg a Glücksthal-iroda Akadémia utca 3- szám alatti helyiségébe. A távirat szövege szóról-szóra ez: „Glücksthal Andor dr., Akadémia utca 3. Ne csináljanak tüzet, különben bankkimutatás fényképmásolatait lapoknak közlésre adón át. Laci." A táviratot az ügyvédi iroda egyik alkalmazottja vette át, aki reggel kilenc órakor, ahikor Rónai Sándor dr. ügyvéd belépett az irodába, átadta azt principálisának. Az ügyvéd azonnal megbízta irodájának egyik alkalmazottját, hogy feljelentést tegyen a budapesti főkapitányságon. Talán mondani is felesleges, hogy ezt a táviratot aligha Szepes László írta vagy éppen adta fel a Krisztina-körúti postapalotában, amint a táviraton levő bélyegző mutatja. Ami a Svájcban történteket illeti, arra vonatkozólag a következő felvilágosításokat kaptuk jól informált helyről: — Glücksthal Andor, amint Zürichbe érkezett, elsősorban ottani ügyvédkollégáit kereste fel, akikkel a jogi helyzetet vitatta meg, majd csütörtökön délelőtt értekezletre hívta meg a Szepes László-féle visszaélések ügyében érdekelt pénzintézeteket- A pénzintézetek a legteljesebb megértést mutatják az üggyel szemben és amikor Glücksthal Andor már csak saját reputációja érdekében is azt a kérdést terjesztette eléjük, tegyenek bűnvádi feljelentést Szepes László ellen, ezt rövid tanácskozás után teljesítették is. Érdeklődésünkre azt is megtudtuk, hogy az utóbbi időben — amint a zürichi pénzintézetek emberei közölték Glücksthal Andorral — Szepes László ott nem fordult meg. Tisztázódott az is, hogy visszaéléseit körülbelül miképpen követte el. azt az értesítést küldte Zürichből irodájának, hogy a svájci bankokkal való megbeszélés igen kedvező mederben folyik és ezek máris elfogadják azt az álláspontot, amit különben a svájci magánjogi törvények is előírnak, hogy a felelősség őket illeti, ami a Szepes-féle manipulációk magánjogi megoldásának igen egyszerű formája lenne. A svájci banknak ez az álláspontja megérthető, mert Glücksthal Andor ottani jelenléte során meggyőződést szereztek arról, hogy az összes bankkivételeknél szereplő Glücksthal Andor-aláírás hamisított. Kiderült az is, hogy ezeket a hamisítványokat valóban Szepes László hajtotta végre és így a felelősség azt illeti, aki a hamisítást nem vette észre. A bankkontók, a Glücksthal-iroda ügyfelei kontóiról van szó, ezen a néven voltak elhelyezve: „Glücksthal Andor és Rónai SándorSean titkos szám nem volt, sem titkos jel nem volt a kontók mellett, kivéve egyetlen esetet, amely titkos számmal volt jelezve. Ezt a titkos számot tudta meg Szepes László. Szepes tizenkét esetben követett el visszaélést Svájcban Az egyik pénzintézet, amely ugyancsak a károsultak közé tartozik, néhány hónappal ezelőtt diszpozíciós levelet kapott Szepes Lászlótól. Ez a bankkontó úgynevezett titkos számon vezetett kontó volt és Szepes László az erre vonatkozó diszpozíciót közlő levélben nem a helyes titkos számot írta meg. Amint ma már kiderül, a bank érthetetlenül felelt Szepes Lászlónak és feleletében azt is megírta, hogy a hivatkozott szám bizonyára tévedésből rossz és egyúttal közölte a helyes titkos számot Szepessel. Ezek utál már könnyű dolga volt Szepes Lászlónak ennél a pénzintézetnél olyan utasításokat adni, amelyek alapján kifoszthatta a számlatulajdonos depoállományát. Az is kiderült, hogy összesen tizenkét esetben követett el névaláírásos hamisítással visszaélést Szepes László. Azt azonban még mindig nem lehet pontosan tudni, hogy milyen összeggel károsította meg a szóbanforgó svájci pénzintézeteket. A késő esti órákban Glücksthal Andor Lipótmező írta Lux Terha !. Csak tegnapelőtt voltunk gyerekek, tegnap ifjak és ma már öregek vagyunk. Még egy nap és belépünk az aggság hervadt kertjébe. Innét már csak egyetlen kis lépés az elizeumi mezők. Itt már az árny, árnyak között él. Itt már az életünk jóval több fájdalmas, mint vidám pasztell-képeihez, többé semmi közünk. Voltunk? Nem tudjuk. De ma még itt vagyunk és tudjuk, hogy az ember örök cselekvésre és nyugtalanságra született. A nyugalom nem ebből a világból való és a béke nem fér össze az élet törvényével, a fejlődés örök változásaival. Az ember olyan kevés békének az emlékét őrzi szívében. Már a félesztendős gyerekben ébredezik a nyugtalanító vágy. Szeme issza és keze repdes a fény után, amit meg akar fogni. Esztendős korában, már merő fájdalmas vágy. Sir, mert a madár nem akar hozzá repülni; idegen játékok után eped, reszket az almáért, amit nem kap meg és olyan élvezetek után vágyakozik, amelyek számára tilalmasak. Mire húszesztendős lesz, több sebet rejteget szívében, mint örömet Husztól harmincig, elfoglalja az életre való készülődés és a szerelem, ami először vágyból él és a végén kiábrándulással hal meg. Később elérkezik az az idő, amikor a szerelemre azt mondja az ember: ostobaság és már barátsággal is csak azokat szereti, akiket még nem ismer. Az időt azonban nem érdekli sem az ember, sem az ő fájdalmai és vergődései. Úgy rohan tova, mint a vihar Mit törődik az idő azzal, hogy Augusztus császár oltárt emelt a békének és a béke között, összeomlott Róma! Mit törődik az idő azzal, hogy minden században új világszemlélet előtt áll az ember és mindegyikben benne van az előbbi század tévedése, bűne és ostobasága. Mit törődik az idő azzal, hogy a nemzetek nyugalmuk érdekében egy Népszövetség magasztos bíráskodásában reménykednek? Az idő, némán fut el az emberi gyötrődések mellett. Nem érdekli az ember küzdelme, a tudománya, a hatlma, a gőgje, "a véres erőlködése, a kegyellensége és megtagadása annak, amire az ember annyira büszke: a kultúrájára. Az idő néma és érzéketlen joggal, ő az egyedüli hatalom, amelynek vége nincsen, ő morzsolja össze a királyi trónokat és röpíti tovább, mint a pelyhet, az emberi bűnökkel súlyos századokat. Rohan az idő és hullámai mindannyiunkat tovasodor. Akik itt élünk egymás mellett, gyűlölködve, idegenül és egyikünknek sem volt az életben egyetlen boldog napunk. Ha a világon volna csak egyetlenegy őszinte ember, halála óráján ezeket mondaná sirató gyerekeinek: . . . Voltam fiatal, azután megöregedtem. Hosszú életem napjai alatt, olykor azt hitem boldog vagyok, de a legtöbbször azt éreztem, boldogtalan vagyok. Így hurcoltam szakadatlanul kis podgyászomat, az élet terhét. Először gyerek voltam, anélkül hogy sok örömet találtam volna gyerekségemben. A nagyok megszomorították örömeimet. Szakadatlanul elém tartották a gyermeki élet törvényeinek két paragrafusát: szabad és nem szabad! Vágyaim a nem szabad felé hajtottak, ezért alig élvezzen valamit a gyermekkor híres boldogságából Inkább elkeserítették életemet ezek a titkok, amelyeket a nagyok ilyen ügyetlen ostobasággal rejtegettek előttem! — Eredj ki, aranyom! Gyereknek nem kell mindent tudni. — Autón megnőttem, megtudtam mi a minden, mire az ábrándok, az álmok és illúziók lassanként szertefoszlottak. Egy ideig üresnek éreztem az életemet, azután egyszerre megtöltöttem: nagyravágyással, hiúsággal, szereplési vággyal, dicsőségszomjúsággal és pénzéhességgel. A magam számára azon az új utón haladtam, amit úgy hívnak: az élet vására . . . Közbe megöregedtem és ezalatt mindent láttam. Okosságot, ostobaságot, sok bűnt és csak kevés erényt. És most meg fogok halni. Mielőtt ez megtörténik, még be kell vallanom, hogy én és embertársaim a halálon kívül, csak a földi igazságszolgáltatást respektáljuk igazán. A bíró az emelvényen, paragrafusokkal körülvéve, és a vádlottak padja a szuronyos őrökkel, olyan fenyegető látvány, amivel és kivel, senki nem óhajt találkozni. Hosszú életem idején, mindennap alkalmam volt tapasztalni, hogy az emberek csak a törvény félelmében tartják tiszteletben egymás életét és vagyonát. Azért nem adhatunk elég hálát Istennek, hogy törvényeket sugall teremtményei agyába. Egyedül ennek köszönhetjük, hogy ágyban, párnák között, valami természetes betegségben halunk meg, ahelyett, hogy ellenségeink leszúrnának, vagy a fejszével agyonvernének Ezért, mi emberek, öregek, fiatalok, haldoklók és élők, nem áldhatjuk eléggé a civilizáció legnagyszerűbb remekét- a törvényeket. 3. Ha borzalmakról van szó, sem az író sem a piktor fantáziája meg se közelíti azz életet. Sőt nem is kiváltja tőlük senki, hogy megközelítsék. A művészetekben nem hóít többé a véres realizmus, miután az éle naponta produkálja és a hírszolgálat naponta tálcán szervírozza. Kitalálni és megírni, vagy megfesteni teljes intimitásában olyan tűzkatasztrófát, amilyen egy nagy hajó égése a tengeren, épp olyan művészietlen és ízléstelen, mint amilyen bűn. A humánus ízlés, a régi festők csataképein sem gyönyörködik. Haldoklók a lovak lába alatt, agyontaposott nők, gyerekek, élvezhetetlen látvány, ha bármilyen nagy festő ecsetje alól kerül ki. Európa háború előtti erkölcse, ma már csak romantikus emlék, a lélek azonban ma is védekezik a középkori atrocitások ellen. A művelt társadalom tükre, ma is folt nélkül ragyog, de a tükör foncsorja alatt olyan hibák vannak, mint abban az időben, amikor először jöttek rá, a tűz használatára. A bizalmatlanság, az egyéni közöny és a gyűlölködés egymás iránt akkor sem volt nagyobb, amikor megtanulták a földet művelni és a hold segítségével, az időt felmérni. A só használatát, bizonyosan egy asszony találta ki és titkát a durva lelkek irigységével, gondosan rejtegette. A csontját is asszony találta ki, de férfi faragta és az asszony először önmagának varrt vele ruhát. Az első ruháért bizonyosan vér folyt, épp úgy,rzint az első kunyhóért, az első tutajért és minden gyakorlati kincsért, amiből az egyiknek volt és a másiknak nem volt. Minden elemi katasztrófánál, földrengésnél, tűzvésznél, árvíznél, hajó elsüllyedésénél és a háborúban, ma is megszűnnek az isteni és világi törvények és az összes erkölcsi rend régi zománca és a műveltség új lakkozása alól, kibúvik az ősbestia, az én! Rajtam kívül nincs senki, semmi!... Azt lehetne hinni, a nagy katasztrófák, telkük mélyéig megrendítik az embert és Isten karjába vetik magukat. Ellenkezőleg. Épp akkor adják el lelkeiket az ördögnek. Shakespeare Athéni Tisuanja mondja: — Micsoda barom lehetnél, hogy más baromnak ne volnál alávetve? Ha oroszlán lennél, a róka rászedne. Ha bárány lennél, a farkas fölfalna. Ha medve lennél, a ló ÚJSÁG Okvetlenül meg kell hallgatni Szepes Lászlót A Glücksthal-iroda egyébként a legnagyobb határozottsággal állítja, hogy az a kósza híresztelés, mintha Szepes Lászlónak bizonyos generális felhatalmazása lett volna pénzeket felvenni, nem felel meg a tényeknek. Sem generális, sem részleges meghatalmazása soha nem volt Szepes Lászlónak. De nem is lehetett, hiszen ebben az esetben nem lett volna szüksége arra, hogy Glücksthal Andor nevét hamisítsa, hanem egyszerűen felvette volna az összeget és így követte volna el a visszaéléseket. Más oldalról az ügy eme részének tisztázásához feltétlenül szükségesnek tartják Szepes László meghallgatását, mert hiszen csak ekkor fog kiderülni, milyen módon tudott csekkárlapokhoz, vagy olyan egyéb dologhoz hozzájutni, amelynek segítségével akár aláírást hamisíthatott, akár pedig más midőn diszponálhatott a betevők pénzei fölött. Mint mondották, a bankok feljelentése még nem jelenti azt, hogy az ügyben az utolsó szót miképpen mondják ki, erre még csak sokára kerülhet a sor, amikor a különböző magánjogi kérdések teljesen tisztázódnak. Mindezeken kívül, mint megállapítottuk, a budapesti valutaügyészség határozott nyomozást folytat az ügyben. Már azt is tudják, hol voltak kontók Svájcban, de azt keresik, hogy ezek a bankzárlat előtt vagy azután keletkeztek, illetve hogy a Nemzeti Bank valóban tudott-e valamennyi zürichi kontóról. Éppen ezért a Nemzeti Bank utasítást adott a valutaügyészségnek, hogy ebben az irányban folytasson nyomozást és ha ezt befejezte, sürgősen jelentse be az ügyet a további intézkedés foganatosítása céljából. Glücksthal Andor dr. szombaton érkezik vissza Budapestre és amikor már kétségtelenül bőven és részletesen tud majd információt adni az ott történtekről, úgyhogy minden valószínűség szerint úgy a kárösszeg, mint a hamisítás módszere tekintetében tiszta kép tárul a nyilvánosság elé. 3