Ujság, 1935. március (10. évfolyam, 50-74. szám)

1935-03-03 / 52. szám

16 Barack Brandy A süppedő szőlőcsutkahegyen való rövid turistáskodás után végigmegyü­nk a raktáron is, ahol kisebb-nagyobb hordókban kétszáz hektoliter jófajta barackpálinkát őriznek. De ez­­ csak az egyik raktár kvantuma, a kö­vetkezőkben is a hordók egész sokasága tölti be a nagy termet. A kifőzött barackpálinká­hoz két-három éven keresztül nem nyúlnak, hadd zamatosodjék tovább, nemesedjék ízben, illatban. Most az 1931-es évjáratú pálinka árusítása van soron, ízléses üvegekben, kis demizsonokban, lapos palackokban, finom címkéket ellátva, az üvegekben már lefejtve sárgállik az illatos barackpálinka. Nagyon sok az angol nyelvű címkézés: „Bottled in Hungary", „Produce of Hun­ gary". És az egyik amerikai címkén különös érdekességet fedezünk fel: „Near-York State Licence No. L. Ami azt jelenti, hogy az amerikai szesztilalom megszüntetése után a külföldi italok közül a kecskeméti magyar barackpálinka kapta meg az első import-en­gedélyt Newyork államban. A szeszfőzde vezetője, Führer igazgató, megmutatja azt a levelet is, amelyet az igazgatóság a walesi hercegnek küldött ba­rackpálinka után a Duna-palota vezérigaz­gatójától kapott: Van szerencsém közölni, hogy a külde­ményt megkaptam és azt az Önök nevében a Fenséges Urnak átadtam, aki köszönet­tel fogadta. Amidőn annak a feladatomnak teszek ele­get, hogy őfensége köszönetét és elisme­rését tolmácsoljam Önöknek, maradok stb. A kecskeméti barackpálinka erre a levélre is büszke lehet. — A walesi herceg látogatása óta tapasz­­talható élénkség a barackpálinka-fronton? — kérdezzük az igazgatót. Führer igazgató leveleket vesz fel az Író­asztaláról és egymásután mutogatja: — Ez Lengyelországból jött, ez Ausztriá­ból, Bécsből, ahol a Henessy s a Black & White főelárusí­tója akarja forgalomba hozni a kecskeméti baracpálinkát, a budapesti fő­­elárusításra egy nagymultú Likőrgyárral kö­töttünk megállapodást, sok rendelés jön kül és belföldi magánosoktól is, annyira, hogy miután az újabb évjáratú barackpálinka for­galomba hozatalát nem akarjuk idő előtt megkezdeni, elsősorban csak a régi vevőinket és az idegenforgalom szempontjából számba­­jöhető helyeket tudjuk kiszolgálni. Határo­zott fellendülés észlelhető, ami azt hiszem ép­pen úgy magyar siker és magyar propa­ganda, mint a tokaji bor ténhódítása. A nyá­ron nagy sikerrel megrendezett Hirös Hét is nagy propagandája volt a kecskeméti barack­­pálinkának, amelynek az ügyét Kiss Endre polgármester viseli legjobban a szívén. Min­den külföldi érdeklődésről azonnal jelentést kell tennünk, tanáccsal szolgál és az ő ener­giájának van a legnagyobb része abban, hogy a kecskeméti barackpálinka, a gyümölcshöz hasonlóan, egyre szélesebb körben szolgálja a magyar propagandát. Most még egy újítá­son gondolkozunk. A barackpálinka Angliá­ban, Amerikában eddig Apricot Brandy né­ven került forgalomba. Ezt a nevét most meg akarjuk változtatni s úgy, ahogy a walesi herceg emlegette s ahogy az angolok kiejtik: Barack Brandy címkézéssel fogjuk forgalomba hozni. így lesz a walesi herceg keresztapja egy nagyszerű magyar italnak. PÁNCZÉL LAJOS Férjhez menne jóca alé ilbM, intelligens jómegjelenésű­ Jzt. urgeány tiszt­viselőnő 150 — havi fizetéssel, pár ezer pengővel, Inteli­­gens, főmegjelenésü­­­r 32—38 éves biztos állású tis­ztvi­­selőhöz. Ajánlatok „Szi­goruan diszkrét­ jeligére főkiadóna Agilis, fiatal) jó összeköttetésű üzletember aki szorgalmas munkával életpályát akar terem­teni mannak, előkelő vállalatnál elhelyezkedhet­. Ajánlatok „Akaraterő 2339“ jeligére Hausenstein és Vogter r.-t* hirdetőirodába, Dorottya­ utca b Belterül­eten fek­vő ipar­váll­al­atnak alkal­m­as ház bérbeadó esetleg eladó Ajánlatok „Király utcánál 2919“ jeligére Hausenstein és Wo­lfer r.-t. hirde­őirodába, Dorottya utca 8. sz. Állványok Lakdíszek selyemernijék *1-4-57­­^Axhalter Béláné ll”?'' r Mk­mtltl l ( — Böl­ög a görög? Lex Bana A legelső intimitás, amit a legmagasabb körök életéből még kurtanadrágos kisdiák koromban hallottam, az volt, hogy van egy minden országban érvényes, csak leg­felső használatra készült törvény, amely az összes uralkodókat, illetve trónörökösö­ket valamely polgári, kenyérkereső mester­ség megtanulására kötelezi. Ha jól emlék­szem, ezt az információt Bana Józsinak köszönhetem, aki szerény házunknál az ud­­varosi tisztet töltötte be, fát vágott és ra­kosgatott, az istálló tisztántartásáról gon­doskodott, a konyhai munkálatok körül se­gédkezett és nagy sarok évadján a hátán hordott az öcsémmel együtt az iskolába. Hályogos szemű, félvak ember volt, soha a falunk határán túl nem járt, de ifjú korá­ban, mikor a látása még nem homályoso­dot, nemcsak hogy elejétől végig, de több ízben is elolvasta a Benyovszky Móric gróf csodálatos kalandjáról szóló hatalmas köny­vet és ez a teljesítmény az ismeretek kiapad­hatatlan forrását serkentette ki a lelkében. Tudott minden népről, világrészről, szoká­sokról és titokról. És bár kifogyhatatlan volt a közlésben, nem csinált belőle titkot, hogy elmondhatna még sok minden egyebet is, aminek azonban még nem jött el az ideje, baj származhatna belőle, ha eljárna az em­ber szája, tehát jobb, ha egyelőre nem be­szél róla. Legfölebb csak annyit súghat meg, hogy ezekben a dolgokban Kossuth Lajosról, Rudolf trónörökösről és Roth­­schild báróról lenne szó. Azt a bizonyos törvényt azonban, amely az uralkodók köteles ipari kiképzéséről rendelkezett, mint köztudomású dolgot em­legette. Mert a titoktartás kötelezettsége itt csak a szakmára szorítkozott, amelyben az illető uralkodó kiművelte magát. Erre is csak azért, hogy ne tóduljanak túlságos so­kan erre a mesterségre és igy az uralkodó könnyen tudjon benne elhelyezkedni, ha a viszonyok váratlan és sajnálatos változása addigi pályájáról elszólítaná. Ezen a téren neki magának, Bana Józsinak se volt teljes a tájékozottsága. Biztosan csak annyit tu­dott, hogy Ferenc József urunk a halásza­tot tanulta ki Szegeden, a német császár asztalosságból szabadult föl, a muszka cár pedig a szabóságban képezte ki magát. Hogy a többi koronás fő milyen hasznosat tud,­ arról — be kellett ismernie —, nem volt hiteles értesülése. Szegény Bana Józsi, akiről csak most tu­dom, hogy költő volt, egy folyton alkotó lelemény, amely mesék és látomások galé­riájával diszítette élete örök sötétségét, sze­gény vak Józsi nem először jut az eszembe most, mikor azt olvasom, hogy az amerikai dollárfejedelmek, királyok, császárok rendre kenyérkereső pályákon helyezik el és tanít­tatják ki a trónörököseiket. A nagy ipari üzemek műhelyeinek ifjúságában, a munka újoncai között egyre sűrűbben jelennek meg Olyan nevek viselői, amelyek nemcsak a legtöbb milliót érők, de ama legelső Negy­venek listáján is szerepelnek. Még­pedig fiatal urak és fiatal hölgyek egyaránt. Úgy látszik, az amerikai milliárdosoknak sike­rült ama bizonyos, csak uralkodók számára hozott törvény­­— nevezzük így: lex Blana — érvényét magukra is kiterjeszteni. Mert szögezzük le: itt, legalább egyelőre, nem kényszerről van szó. Nem arról a kö­nyörtelen energiáról, amely eddig is expor­tált Európából a demokratikusnak tisztelt Amerikába sokágú koronával díszített fé­nyes címerű fiatal és nem­ is egészen fiatal urakat a kiszolgálóasztal, sőt a tányérmoso­gató készülék mellé, vagy az ügynöki mes­terség robotos útjára. Amerikában rengeteg milliomos ment tönkre a többi közismert ok mellett azért is, mert­­ volt miből. De ezeknek a megjelenése ott, ahol azelőtt nem igen szoktak megjelenni, éppen ezért már nem is számít szenzációnak. A szenzáció vagy legalább is megemlítés­re érdemes az, hogy azok a fiatalok, akik most egyre nagyobb számban jelennek meg pontosan és kitartóan az esti lecsöngetésig, még mindig­­ hazulról jönnek. A már­ványpalotából, amelyből se ki nem lakol­­tatták őket, se a kilakoltatás veszélye nem fenyegeti. Dologba járnak egyszerűen és kizárólag csak azért, mert dolgozni akar­nak­ ennek az életformának legelemibb és legkétségtelenebb megnyilatkozása szerint. Fáradva, robotolva, a kezük simaságának és a mozdulataik könnyedségének föláldo­zásával. Olyan munkát végeznek, amelyre a kénytelenség hajtja az embert. De ami őket viszi, az nem kényszer. Nem kényszer, tehát nem lehet más, mint divat. Vagy, ha úgy tetszik: spleen. Ezelőtt mulatva unták az életüket, most dolgozva unják. Ezelőtt semmittevéssel mulattak, most munkával mulatnak. A három­száz dollár napi jövedelmükhöz, amiért semmit se kell csinálniok, most keserves munkával hozzákeresnek napi hármat. A demokrácia diadala ez? A demokráciának sokkal kétségtelenebb diadala lenne, ha csak a munka hozhatna naponta három­száz dollárt, a munkátlanság legföljebb csak hármat. Szőllősi Zsigmond , Veszprém új polgármestere, Veszprém város képviselőtestülete szombaton délelőtt tartotta polgármesterválasztó közgyűlését. A lajstromon első helyen Rozsos Károly helyettes polgármester, második helyen Zsigmond Gyula dr., a nagyvázsonyi kerü­let országgyűlési képviselője, a harmadik helyen pedig Nagy László dr. városi fő­jegyző volt jelölve. Rozsos Károly tíz szava­zattal győzött. A képviselőtestület közigazga­tási tanácsnoknak Tekeres Lajos első aljegy­zőt és első a1 jegyzőnek pedig Szigeti Miklós dr. másodaljegyzőt választotta meg. — Wieder Béla dr. állapota. Megírtuk teg­nap, hogy Wieder Béla dr. budapesti ügy­véd, aki egy héttel ezelőtt eltűnt Budapest­ről és levélben közölte feleségével, hogy ön­gyilkos lesz, a sanremói kórházban fekszik súlyos mérgezéssel. Wieder Béla felesége most levelet kapott a sanremói közkórház egyik orvosától, aki azt írja a levélben, hogy Wieder Béla az utcán rejtélyes körülmények között összeesett. Súlyos mérgezést állapí­tottak meg nála és most a kórházban fek­szik. Kéri az úriasszonyt, menjen le az urá­hoz Sanremóba, de Wiederné egyelőre nem­ tud Pestről elutazni. A kórház orvosának légipostával levelet irt és megkérte, adjon férje állapotáról közelebbi felvilágosítást. — Szombathely város köszönete az Új­ságnak. Kaptuk és adjuk a következő leve­let: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur! Szombat­hely m. város közönségét örömmel és büsz­keséggel töltötte el, hogy a Főszerkesztő Úr avatott szellemi irányítása alatt álló sajtó­­orgánum, felismerve a vidéki kulturcentru­­mok ünnepi megmozdulásainak igazi jelen­tőségét, azok sorában a Szombathelyi Ün­nepi Hetet, széleskörű publicitása folytán kiemelkedő fontosságú kivételes értékű mél­tatásban részesítette. Kedves kötelességem­nek tartom, hogy ezen önzetlen támogatás­ért, melynek oly nagy része van Ünnepi He­tünk kétségtelen erkölcsi sikerében, őszintén átérzett hálás köszönetünket tolmácsoljam. Szombathely, 1935 február 23. Vagyok Fő­szerkesztő Urnak mély tisztelettel híve: Újvári Ede polgármester. — Kritika a februári időjárásról. A Meteoro­lógiai Intézet a következő jelentést teszi közzé Budapest februári időjárásáról. A hőmérséklet februári középértéke +7 fok Celsius, megegyezik a hatvanéves átlaggal, az egyhetes rendkívüli hideg időjárást ugyanis a hónap többi részének szinte tavaszias enyhesége ellensúlyozta. A hó­nap eleje után az északi hideg légtömegek a vastag hótakaróval borított Magyarország felett a derült éjszakákon fokozatosan lehűltek és így alakult ki a szerencsére rövid ideig tartó rend­kívül hideg idő. Budapesten a város aránylag meleg területén a lehűlés ekkor sem terjedt a —17 Celsius fok alá, a talaj mentén pedig —20 fok Celsius volt a legalacsonyabb hőmérséklet, az Alföldön egyes helyeken azonban a —30 fo­kot is elérte a hideg. A csapadék 73 milliméter volt, több mint kétszerese az átlagnak (34 milli­méter). A nap 91 órán át sütött 17 órával töb­bet, mint a februári átlag. — MI ÚJSÁG A BÍRÓSÁGON? Heim József iparművészt mert házasság ígéretével egy nő zálogcéduláit elsikkasztotta, háromhónapi fog­házra ítélték. — Grossmann Sándor ügynököt sikkasztásért a tábla egyévi börtönre ítélte. — Kövesi István, a Központi Tejcsarnok tisztvise­lője, a vállalat­ részére beszedett pénzt elsikkasz­totta. A tábla másodfokon, másfélévi börtönre ítélte.­­ Mihályi József kereskedő és Krausz Simon szerelő, a vád szerint, egy budapesti nyomdában argentínai fogyasztási adóbélyege­­ket rendeltek A vádlottak tagadták bűnösségü­ket. Bizonyításkiegészítés céljából a tárgyalást elnapolták. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1935 MÁRCIUS 8 Jó tanács az emberiségnek, különösen azoknak, kik ülőfoglalkozással bírnak, egész nap az Íróasztalnál görnyednek s mozgás iányában igen sok betegséget szereznek, ha nem gondoskodnak szervezetük rendben­ tartá­­sáról. A sok ülés folytán emésztési, vérkeringési zavarok, fejfájás, migrén, gyomor, epe, máj — és más betegségek lépnek fel. Ha ezek a betegségek már fennforognak, úgy gyógyításukra tartsunk egy hathetes ivókúrát, kétszer évente, természetes Mira glaubersós gyógyvízzel olyképpen, hogy minden reggel két decit igyunk, félórával a reggeli előtt, éhgyo­morra. Az olyan ülőfoglalkozással bíró embereiknél viszont, kiknél még nem­ jelentkeztek a fenti tünetek, megelőzésül igen fontos, hogy heten­ként legalább kétszer, reggel, éhgyomorra egy pohár természetes Mira glaubersós gyógyvizet igyanak. Életszükséglet mindenkinek, ki egészségét helyrehozni, vagy megtartani akarja, hogy a literes, zöldcimkés, természetes Mira glaubersós gyógyvizet használja. Ez a víz dugaszolatlanul is évekig eláll és bárhol beszerezhető. — Emlékek Görgeyről. Egy öregúr, ki Gör­geynek nagy tisztelője volt és személyes érintke­zésbe is jutott vele. Jónás Károly, a Magyar Tudományos Akadémia nyugdíjas gondnoka, kis könyvet irt s jelentetett meg Budapesten ezzel a címmel: „Egy nagy magyar hadvezér". Kicsiny a füzet, két nyomtatott iv az egész, de a szere­tetnek, a tiszteletnek s a személyes emlékezésnek oly gazdagsága van benne, hogy lelki táplálék­nak felér egy jóval terjedelmesebb kötettel is. Az ember igaz épüléssel olvassa elejétől végéig, mert érzi mindjárt, hogy jó magyar ember irta, akinek jól fog a pennája is. Jónás Károly (vagy mint régiesen szereti írni: Káról) Rómában ismerkedett meg Görgeyvel, akivel azon túl a tiszteletnek s viszont a rokonszenvnek ellephe­­tetlen köldökei fűzték, amíg a tábornok élt. A Palazzo Veneziában, az akkor ottlakó Paczka Ferenc, a festő mutatta be az éppen nála időző tábornoknak. Aztán itthon is elég gyakran volt érintkezésük, többnyire az Akadémiában, a­dva a tábornok fel,felnézett Gyulai Pálhoz. Sok ér­dekes feljegyzés van füzetében Görgeyről. Ezt az egyet ideírjuk belőlük. Egyszer egy emléke­zetes napon, május 21-én, a pesti hajóhídon találkoztak. Többen várták ott a déli hajót, mely Leányfalvára volt viendő őket, a tábornokot Gyulaihoz. Ott volt Teleki Miklós, a Nemzeti Színház tagja, volt negyvennyolcas honvédliszt is,é­s nem állhatta meg, hogy ne mondja Görgey­­nek: — Tábornok úr, ma május 21-ike, Budavár bevételének évfordulója van, önne­k ma Budán volna a helye. Görgey nyugodt, átható tekintettel nézett reá s egykedvűen felelte: —■ Nekem ott nincs semmi helyem, hisz én nem vagyok igazolt honvéd! A könyvecske tiszta jövedelmének felét Jónás Károly a Görgey-szoboralap javára ajánlotta fel. SZnkroN110 — Felmentették a győri kereskedelmi és ipar­kamara tisztviselőit. A győri törvényszék Schannen-tanácsa kétheti tárgyalás után szom­baton hirdette ki az ítéletet a győri kereske­delmi és iparkamara sikkasztással vádolt tiszt­viselői ügyében. A vádlottak, Sommer Ernő dr., a kamara volt főtitkára, Karikó Imre dr., a kamara volt titkára és Kemény Rezső iroda­tiszt voltak. A vád szerint a vádlottak vasúti költségek címén, azonkívül fizetési előlegek és karácsonyi segélyek címén önhatalmúlag vettek fel nagyobb összegeket. Mindhárman tagadták a vádat. A vád- és védőbeszédek elhangzása után a törvényszék a vádlottakat felmentette azzal az indokolással, hogy a kereskedelmi és iparkamara nem közhivatal, hanem magánhiva­tal és így tisztviselői is magánalkalmazottak. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be. Kettőszobás komfortos és egyszobás garzonlakások május 1-re kiadók. II., Margi -körút 51 — 53. — Februárban árnyalattal drágább volt az élet. Gál Benő, a magyarországi szak­­szervezeti tanács főtitkárának adatai szerint februárban a heti létminimum összege a ja­nuár havi 57.15 pengővel szemben 57.21 pen­gőre emelkedett, ami 0.1 százalékos drágu­lást jelent. Az 1914. évvel szemben az élelmi­szer szükségleteknél 15.9 százalék az olcsób­­bodá­s, míg az összszü­kségletnél még mindig 15.7 százalékos a drágulás és 100 mai pengő békebeli belső vásárlóértéke 86.38 pengő. — Áldott állapotban levő nők, ifjú anyák és többgyermekes asszonyok az enyhe ter­mészetes „Ferenc József" keserű víznek már mérsékelt adagokban való használata által is könnyű és híg ürülést, úgyszintén rendes gyomor- és bélműködést érnek el. — Masaryk 85 éves. A csehszlovák követség közli, hogy március 7-én Masaryk T. G. köz­társasági elnök nyolcvanötödik születésenapja alkalmából sem a követség, sem az útlevél- és vízumosztály hivatalos órát nem­ tart és feleket nem fogad. MEGJELENT Dr. Érczy Miklós SEBÉSZET A SZÉPSÉG SZOLGÁLATÁBAN Ára 3.— pen?6. Kapható mindenütt — Folkmann curiai bíró a Dréhr-ügy re­ferense. Jelentettük, hogy Dréhr Imre volt népjóléti államtitkár perében a táblai ítéle­tet és az összes­ iratokat felterjesztették a Curiához. Polgár Viktor dr. curiai tanác el­nök tanácsára szignálták az ügyet. A tanács­nő dr. curiai birót nevezte ki. A referens cl­­nő dr. curiai birót nevezte ki. A referens ku­riai biró rövidesen hozzákezd az ügy tanul­mányozásához és amint ezzel elkészül, kitű­zik a tárgyalást. Valószínű, hogy a Curia a Dréhr-ügyet május hó végén már letárgyalja.

Next