Ujság, 1935. április (11. évfolyam, 75-97. szám)
1935-04-16 / 87. szám
KEDD, 1935 ÁPRILIS 16 ÚJSÁG Mimim PiSMsa ssgsstirsBmMmmi Gyászunk van. És bizonyára nem kell cáfolattal tartanunk, ha azt írjuk, hogy ezt agyászt, amely öreg kollégánk, barátuiik és büszkeségünk, Bakonyi Miksa ha'álával szakadt ránk, magáénak érzi az Újság közönsége is Hiszen Bakonyi Miksának — ha névtelenül is — a lap első számától a legújabb időkig, évtizedeken át ezer meg ezer alkalom adta a módját, hogy világos, okos, színes és emelkedett szavával a közönséghez szóljon. Hogy bonyolult kérdéseket egyszerűvé elemezzen, homályos helyzeteket megvilágítson, utat mutasson, igazságot hirdessen, eszményeket magasztaljon. Ez a tiszta és ragyogó tollú publicista filozófus volt és költő volt, ami mindent inkább jelent, mint ellentétet. Mert a bölcseség a megismert, megértett és törvénnyé érzett igazságok poézise. Költészet éghet annak a szavában is, aki sohase irt verset. De a Bakonyi Miksa gondolkodása, szelleme, filozófiája anynyira beleszárnyalt a poézis magasságába, hogy végül tradíciós formáit is megnyilatkozása kereteiül kívánta. Miután évtizedekig vezércikkekben fejtette ki a mondanivalóit, öreg korában verseket irt. Bakonyi Miksa a tél ezüst koszorújával fején, közel hetvenesztendős korában adta ki első és egyetlen költeményes kötetét. Az élet, amely más lelkeket kifoszt a szépségek öröméből, az eszmények tiszteletéből, a rajongás tüzéből — az ő lelkét megtöltötte a poézis áldott szép értékeivel. Ennek az életnek — a Gondviseléshez való hálával mondjuk — se a nyara nem volt terméketlen, se a tele melegség nélkül. Bakonyi Miksát testi és szellemi frissesége, harcos és munkás tevékenysége hűségesen elkísérte egész az aggság küszöbéig és csak a legutóbbi időkben szabadította rá a betegség romboló és kínzó erőit. De a szenvedésben is meleg, becéző szeretet vette körül. Csak egy hónappal ezelőtt halt meg hirtelen, váratlanul hitvese, aki egy kerek félszázadon keresztül volt jóban, rosszban mindig hűséges, mindig töretlen, mindig bízó és lelkesítő társa, kifogyhatatlan készségével a boldog odaadásnak. Most ugyanígy hirtelen és váratlanul utána ment az asszonyának ő is kiújuló kétségbeesésére gyermekei és unokái gazdag koszorújának, őszinte, mély gyászunkra, akik vele egy hivatásban, egy kenyéren éltünk és veszteségére e lap olvasóinak, akiknek annyi szépet, okosat, nemeset tudott mondani. Élete Augusztus 23-án lett volna hetvenhárom éves. Dunaföldváron született, oda járt haza öregkorában is szülei sírjához. Korán adták fel Budapestre, hogy gimnáziumot járhasson. A kegyesrendiek tanítványa vol, náluk is érettségizett, aztán öt évig látogatta a budapesti orvosegyetemet. Mégsem lett belőle orvos, a diplomás ember pályájánál jobban vonzotta a tehetségének megfelelőbb irodalmi. Éppen ötven éve, hogy 1885-ben megjelentek első tárcacikkei a Magyarország és a Nagyvilágban s ez döntött a jövőjéről. A következő évben már belekapcsolódott a napisajtó munkájába, segédszerkesztője lett a Magyar Föld című napilapnak, melyet akkor Dapsy László szerkesztett. Mikor ez az egyetlen magyar gazdasági napilap, szerkesztőjének halála után megszűnt, Bakonyi, ugyancsak segédszerkesztőként, Fenyvessy Ferenc politikai napilapjához, a Magyar Újsághoz ment át s odatartozott, mig ez az újság beolvadt a Magyar Nemzetbe, melynek akkor Bekics Gusztáv volt a szerkesztője. Munkásságának köre itt méginkább tágult s e lapnak vezércikkírója és gazdasági előképzettségének megfelelően egyszersmind közgazdasági szerkesztője volt Az Újság szerkesztőségének 1903-tól, alapításának napjától fogva tagja volt, szerkesztette a közgazdasági rovatot s irt vezércikkeket 1916-ig, ekkortól fogva pedig mint a lap főmunkatársa főképpen a vezércikkírás kötötte le munkásságát. Széleskörű tudásával, publicista tollának fényével egyik alkotó elemét szolgáltatta annak a nagy sikernek, mely állandó együttjárója volt e lap fejlődésének és emelkedésének. Főképpen gazdasági, kulturális és külpolitikai eszmék szólaltak meg vezércikkeiben, melyek egyformán tükröztették széles körű tájékozottságát, nagy látókörét és nemesen független gondolkozását. Közben önálló kötetei is jelentek meg: a ,,Hamis tanok" (melyben a Malthus-elmélettel foglalkozott), a „Quo vadibus", továbbá 1928-ban „Az élet komédiái" című verskötete, életbölcseletének ékes versekbe foglalt emléke. Henry George-nak Progress and poverty (Haladás és szegénység) című híres munkáját ő ismertette meg elsőként a magyar közönséggel. Hosszabb ideig volt alelnöke az Újságíró Egyesület Segélyegyesületének s hat éven át főtitkára az Otthon írók és hírlapírók körének. Ilyen széles körre terjedt ki életének munkája, melyet csak azok méltányolhattak teljes mértéke szerint, igazán, kik — mint bajtársai — közel álltak hozzá s ismerték becsületes és megtéveszthetetlenül emberszerető lelkét, mely jólesően melegítette át írásait. Az Újság harminckét évig lelte örömét munkájában. De Bakonyi Miksa tolla körülbelül egy évvel ezelőtt hirtelen megállt. A publicista nem olvashatott, nem irhatott, szürkehályog borult mind a két szemére. A műtét annyira amennyire helyreállította látóképességét, de nem annyira, hogy úgy vehette volna hasznát, mint szüksége lett volt reá. Az újságot nem olvashatta, csak felolvastatta magának, tollat nem vehetett a kezébe — ahhoz a régi nemzedékhez tartozott, mely csak a maga kezével szerette és tudta leírni egymásból folyó gondolatait — s csak a felolvasó közvetítésével szerzett tudomást az események folyásáról, így állapította meg beszélgetés közben még néhány héttel ezelőtt is, hogy „az Újság nagyon jó". Örömmel mondotta, így élt fiatal lélekkel még, de öregesen, míg egy hónappal ezelőtt elérte a megrendítő csapás: váratlanul meghalt életének hű társa, a felesége. Eltemette, aztán szívébe zárta fájdalmát s akik, barátai, vigasztalai meglátogatták, azzal a benyomással búcsúztak tőle, hogy megnyugvó filozófiával viseli el a reámért csapást. Két héttel ezelőtt vacsorán volt vejénél s hazatérőben meghalt. Tüdőgyulladásba esett s nem lehetett megmenteni. ! Fájdalomtól megtört szívvel jelentjük, hogy forrón szeretett édesapánk, nagyapánk és apósunk, Bakonyi mmsa az Újság főmunkatársa április 15-én, életének 73-ik, újságírói működésének 50-ik évében, egy hónappal szeretett hitvesének halála után, rövid szenvedés után meghalt. A megboldogult földi maradványait április 17-én, szerdán délben fél egy órakor kisérjük utolsó útjára a rákoskeresztúri szr. temetőben. Áldás és béke poraira! Bánó Béláné sz. Bakonyi Piroska, Szűcs Richárdné sz. Bakonyi Erna, László, Endre és György, mint gyermekei, Bakonyi Lászlóné sz. Takács Elil, Bakonyi Endréné sz. Mautner Gizella, Bakonyi Györgyné sz. Elsemarie Fiedler, menyei, Bánó Bála és Szűcs Richárd vejei. Szűcs Iván és Bánó Endre unokái és az egész gyászoló rokonság. Temetése Bakonyi Miksa temetése szerdán délben fél egykor lesz a rákoskeresztúri izraelita temetőben. Az Újság halottját Pünkösti Andor búcsúztatja a szerkesztőség nevében. Az újságíróintézmények gyászát Balassa Imre, a Magyar Újságírók Egyesülete elnökségének tagja fogja tolmácsolni a ravatalnál. . . Az Újság szerkesztősége és kiadóhivatala mélységes megilletődéssel jelenti, hogy a lap megindulása óta hűséges, erős oszlopa Bakonyi lakása az Újság főmunkatársa hetvenhárom esztendős korában, rövid betegség után meghalt. Gazdag munkásságának, férfias hűségének és meleg barátságának emlékét szerető kegyelettel és hálával őrizzük. Utolsó útján koporsóját szerdán, április 17-én, déli fél egy órakor kisérjük a rákoskeresztúri temetőben. * Legszebb húsvéti ajándék kedvezménnyel StemberQ*^VII., Rákóczi-út 80.; zongora, gramofon, rádió, hárfa, ingyen ! Nagy Róza háromhónapos kaka rejtélyes halála Elmebajos anya megfojtod? Hétfőn este nyolc óra előtt néhány perccel a X. kerületi rendőrkapitányság ügyeletes rendőrtisztviselője előtt feldúlt arcú férfi jelentkezett: — Fogalmazó úr kérem, rettenetes szerencsétlenség történt a családomban! A fogalmazó az egész testében remegő férfit leültette és hosszú időbe tellett, amíg ez annyira lecsillapodott, hogy el tudta mondani a következőket: — Nagy Károly bronzszobrász a nevem, itt lakom Kőbányán a Kelemen utca 35., földszint hat szám alatti szoba-konyhás lakásban. Egész nap bent dolgozom a városban és igy történt ez ma is. Amikor ezelőtt egy félórával hazatértem, feleségemet a ház kapualjában találtam. Az asszony mosolyogva fordult felém és mintha jelentéktelen dologról volna szó, ezt mondotta: — Képzeld fiacskám, megfojtottam Rózát! — Az első percben azt sem tudtam, hogy mit mond a feleségem, csak valami ösztönösen behajtott a lakásba. A lakásban a babakocsiban feküdt háromhónapos Róza nevű egyetlen kisleányom — holtan. A rendőrfogalmazó nagy nehezen megnyugtatta Nagy Károlyt, azután rendőrorvossal együtt és egy detektívvel kiment a helyszínére, ahol megállapította, hogy a gyerekkocsiban valóban halva fekszik egy háromhónapos kisgyerek, Nagy Károlyék egyetlen gyermeke. A rendőrorvos a fogalmazó előadása alapján megvizsgálta a csecsemőt, azonban semmiféle külsérelmi nyomot nem talált rajta, legkevésbé olyasmit, ami megfojtásra engedett volna következtetni. Az anyát ott a helyszínen kikérdezték. Ez apatikusan maga elé nézett és a rendőrség kérdésére vállat rántva ezeket mondotta: — Ma délelőtt a konyhában voltam elfoglalva, mikor a szobából a kis Róza sírását hallottam. Nem tudom, hogy és mint történt, berohantam a szobába, nekiestem a gyereknek és egyetlen szorítással megfojtottam. Hiába kérdezték tovább, hogy mutassa meg mit csinált, hogy csinálta, az asszony csak fejét rázta és nem volt hajlandó többet mondani. A rendőrorvos előtt különösnek tűnt fel az asszony előadása és ezért elrendelte elmebeli állapotának sürgős megvizsgálását. Mikor az asszonyt a rendőrség elmeszakértője vizsgálta, ez egyszer csak megszólalt: — Oh kérem, engem már vizsgáltak egyszer így • • • Ki is derült a rendőrség érdeklődésére, hogy Nagy Károlyné március 5-én szabadult az angyalföldi tébolydából, ahol három hétig volt ápolás alatt. Miután nem tartják kizártnak, hogy ismét erőt vett rajta az elmeháborodottság, Nagy Károlynét beszállították az angyalföldi tébolydába. A gyermekhalál rejtélye így még nem oldódott meg. Kedden a törvényszéki bonctani intézetben fogják felboncolni és csak akkor lehet megállapítani, hogy valóban fulladás okozta-e a háromhónapos csecsemő halálát. Azt is pontosan megállapítják, hogy a fulladást mi idézte elő. Orosz Imre rosszulléte miatt elhalasztották valutaügyének tárgyalását Mentők vitték egyik fogházból a másikba. Ha jobban lesz, kedden folytatják a tárgyalást A törvényszék Horváth-tanácsa hétfőn folytatta Orosz Imre bankár valutaperének tárgyalását. Elsőnek Forgó Lajos kecskeméti detektívet hallgatták ki. Blahó József kecskeméti gyümölcskereskedő és felesége, akik az ügyben vádlottak, azt állították, hogy a detektív megfélemlítette őket. Forgó detektív arról vallott, hogy Blahóné magától jött be a rendőrségre és önként tett vallomást. Az elnök elrendelte a szembesítést. — A detektív — mondotta Blahóné — biztatott, valljak be mindent, mert a férjem már elmondta a dolgot és mikor kijelentettem, hogy nem ismerhetek el semmit, a detektív azzal fenyegetett, hogy bevisz a rendőrségre. A halálos ítéletemet is eláírtam volna, mert nem akartam, hogy meghurcoljanak. Az elnök ismertette Forgó detektív jelentését, hogy Blahóék beismerték azt, hogy a Grosz-bankházból különböző összegeket vettek fel. A detektív kihallgatása közben Grosz Imrén hirtelen fuldoklási roham tört ki. Elsápadt, az erei kidagadtak és levegő után kapkodott. Ezután köhögési rohamot kapott. A tárgyalást azonnal felfüggesztették Grosz Imre felesége, aki orvosnő, odarohant férjéhez, vizes borogatást tett a fejére és a szive tájékára és élesztgetni kezdte. Horváth Géza elnök az altisztet Minich tanárért küldte, kiderült azonban, hogy a professzor nem volt a törvényszék épületében. Grosz Imre állapota egyre rosszabb lett, sőt elvesztette eszméletét, úgy hogy a mentőket hívták. A mentők hamarosan megjelentek, Németh Zoltán dr. mentőorvos injekciót adott, majd közölte a tanácselnökkel, hogy Grosz Imrét orvosi kezelés alá kell venni. Groszné arra kérte a mentőket, hogy férjét szanatóriumba vigyék, Horváth tanácselnök utasítására azonban a mentők hordágyra fektették a bankárt és visszavitték a pestvidéki ügyészség fogházába. A tanács ismét bevonult és az elnök kijelentette, hogy miután az egyik vádlott rosszul lett, a tárgyalást kedden reggel kilenc órára halasztja. Szilágyi Dezső dr. és Ángyán Béla dr. Grosz Imre védői, hivatkoztak Minich tanár korábbi orvosi bizonyítványára, hogy Grosz súlyos beteg és szabadlábra helyezését kérték. Kotsis Miklós dr. ügyészségi alelnök ellenezte a szabadlábrahelyezést, mert újabb orvosi vizsgálat szerint Grosz Imre állapota lényegesen javult. A bíróság határozathozatalra vonult viszsza, majd kihirdették a határozatot, hogy a törvényszék Grosz Imrét nem helyezi szabadlábra. A pestvidéki ügyészség fogházában a még mindig eszméletlen Grosz Imrét nem vették át, mert a fogháznak nincs kórházi osztálya. A mentők kénytelenek voltak visszafordulni és a Markó utcai fogházba vitték. A Markó utcai fogház gyengélkedő szobájában helyezték el Grosz Imrét és Minich profeszor azonnal megvizsgálta A profeszszor megállapította, hogy Grosz Imre állapota javult és remélhető, hogy a keddi tárgyaláson ismét megjelenhetik. Finom ruháimat Kulcsé és Huppertnél tisztifiatom és festetem