Ujság, 1935. április (11. évfolyam, 75-97. szám)
1935-04-21 / 91. szám
VASÁRNAP, 1935 ÁPRILIS 21 ÚJSÁG MI VOLT AZ OPERÁBAN? — Halló, te vagy az, drágám? — Én vagyok, édesem. Parancsolsz? — Csak azért hívtalak fel, aranyom, mert tegnap az Operában voltunk az urammal és még most is extázis vagyok tőle. Miért nem jöttél elte is, szivecském? — Nem voltam hangolva. — Azért nyugodtan eljöhettél volna. Nem te- rajtad játszottak volna a zenészek. Remek helyünk volt, tudod drágám, mi ritkán járunk szórakozóhelyekre, de olyankor nem sajnáljuk a pénzt. Csodásan néztem ki az új lila nagyestélyimben, a fazonját nem részletezem, szívem, mert nem akarom, hogy megpukkadj. Csak anynyit mondhatok, édesem, hogy három szmokinges úr ült az egyik obscéniumpáholyban, le nem vélték rólam a szemüket. Kissé merész kivágása volt a ruhámnak, az uram mondta is: fiam, ne takard el magad folyton a színlappal, hadd lássa a közönség, hogy azért van rajtad ruha is. — A nyitány szép volt? — Mi az, hogy szép? Egy élmény! Mindjárt az elején rájöttem, hogy a zenének csodás hatása van, mert nemcsak a karmesternek volt szem hosszú haja, hanem a legtöbb zenésznek is. Úgy látszik, a zene kitűnő szer hajhullás ellen. •Neked már ezért is gyakrabban kellene zenét hallgatni, szívem. — Hagyd most a személyeskedést, édesem. Inkább mesélj, mi volt a nyitány után? ■ — Széjjelment a függöny. Apropó, erről juteszembe, hogy a ti függönyötök is foszlik már. Miért nem vesztek újat? — Hagyd most a függönyt, édesem. Mi Syen volt az előadás? .. . — Csodás. Az első felvonásban például kijött egy csomó idősebb nő és férfi festői népviseletekben és miközben énekeltek, folyton emelgették a karjukat. Ezért hívják őket kardalosoknak. — Ki volt a tenorista? — Nem tudom, aranyom, mert kissé rövidlátó vagyok és nem jól láttam. — Miért nem használtad a látcsövedet? — Mert elfelejtettem felvenni a gyűrűimet és nem akartam a csupasz kezeimet mutogatni. Ha nem volt a második felvonásban egy jelenet: felejthetetlen Kijött két énekesnő, egy öregebb és egy fiatalabb és egy gyönyörű szólót énekeltek. — Ne blamirozd magad, édesem. Hogy énekelhet két énekesnő szólót? — És ha megpukkadsz, aranyom, akkor is szólót énekeltek, mert az öregebbiknek nem volt hangja. Ellenben a fiatalabbik úgy trillázott, mint egy erdei pacsirta. De, sajnos, csak én élveztem, szívem, mert a férjemnek nincs semmi érzéke a komoly zene iránt. Képzeld, folyton akoloraturáját dicsérte annak a nőnek. Mondtam is neki: Brúnó, rém közönséges vagy. Ne folyton a koloraturáját bámuld, inkább a hangjára figyelj. — Na és mi volt még? — Aztán jött még egy pár felvonás és felvonás közben remek bécsi virslit ettünk a büffében, tormával. És a felvonások alatt egyik énekes bejött a színpadra, a másik kiment a színpadról és közben folyton énekeltek, hol külön-külön, hol meg egyszerre. És amikor távoztunk, a ruhatárban a ruhatárosnő még húsz fillért kért tőlünk, mert rájött, hogy a férjem zsebébe egy pár sárcipő volt beledugva. — És a férjed megfizette? — Hát persze. Remek úl sárcipő volt és pont jó volt a lábamra. Igazán megérte azt a húsz fillért, üzletben legalább nyolc pengőt kértek volna érte. . — Szóval jól mulattál, édesem? — .Remekül ,aranyom! Ha újra adják a Faustot ,inkább vigyél be valamit a zálogba, de okvetlen nézd meg, mert ilyen csodás zenét még nem hallottál. Hiába, az a Goethe, az tudott. Pá, szivecském, a viszontlátásra! — A viszontlátásra, angyalkám, de meg kell jegyeznem, hogy először is a Faust zenéjét nem Goethe írta és másodszor is: tegnap nem a Faustot adták. — Az ki van zárva, szivem, hiszen mink a Fausthoz váltottunk jegyet. — Igen, de az utolsó percben darabváltozás volt és a Carment adták helyette. — Biztos? — Hát persze. — Ja ügy. Akkor már értem, miért nem fordult benne elő a hattyúál -ikroflodoktól MEGKEZDŐDÖTT húsvéti ünnepi számunkban az OLVASÓK REGÉNYE • MÁRAI SÁNDOR ÉS ZSOLT BÉLA megírta az izgalmas bűnügyi regény első fejezetét! Általános, nagyérdeklődés előzte meg új regényünket, amelyet az ÚJSÁG Olvasói írnak majd. Izgalmas bűnügyi regény lesz az Olvasók Regénye, amelynek címe: „HÁZASSÁGGAL KEZDŐDIK“. Első fejezetét, amelyet MÁRAI SÁNDOR és ZSOLT BÉLA Írtak, mai, ünnepi számunkban közöljük. Folytatásának írását az Újság Olvasóira bízzuk! A legszellemesebb játékot indítjuk meg az Olvasók kezére adva a regény bonyolításának mulattató feladatát. Biztosak lehetünk, hogy minden izében, figuráiban, fordulataiban rendkívüli történetet alakítanak majd ki az Olvasók, akik egy új, ötletesebb, komplikáltabb keresztrejtvény megfejtésében vesznek részt, ahol emberi lelkeket s cselekedeteket kell a regény egészében megoldani és összefoglalni. Figyelmesen olvassák el és gyűjtsék az Olvas’ók’ Regényének folytatásait, hogy a cselekmény bonyolításához szükséges ismeretek kéznél legyenek. 1. A két legjobban megoldott folytatást szerzőjük nevével vasárnapi számainkban közöljük. 2. Minden beküldött pályázatot jóakarattal és szeretettel megbírálunk s kritikánkat a szerzők nevének közlésével külön erre a célra nyitott rovatunkban megírjuk. 3. Egy-egy folytatás kézirata 5—6 gépelt oldalnál sem több, sem kevesebb nem lehet, azaz két hasábnyi az Újság szedésében. 4. A pályázatokat legkésőbb minden hét szerdájának déli tizenkét órájáig kell szerkesztőségünkbe eljuttatni. A borítékra kérjük ráírni: „Olvasók Regénye! 2., 3., 4., stb. fo ly ta tá s“. 5. Tekintettel a húsvéti ünnepekre , hogy időt adjunk a munkára — a 2. folytatást április 24 - éig kell beküldeni s az április 28-iki vasárnapi számunkban közöljük. 6. Kérjük a szerzők nevét és lakáscímét különös gonddal s olvashatóan leírni, hogy az Újságban pontosan tudjuk közölni. 7. Végül kérjük az „Olvasó-regényírókat“, hogy kézirataikat lehetőleg írógépen írva méltóztassék beküldenis tekintve, hogy nyomda számára készülnek ezek a kéziratok, mindig csak a papír egyik oldalára írjanak. Az ÚJSÁG nagy szeretettel várja az uj regényírókat, akik a két kiváló íróművésznek, MÁRAI SÁNDORNAK és ZSOLT BÉLÁNAK társszerzőiül szegődnek! Az Olvasó mint író bizonyosan nagy sikert arat majd első regényével az ÚJSÁG hasábjain s az ÚJSÁG vezetői büszkén gondolnak arra, hogy helyet adnak a szellemes Olvasók munkálkodásának. n nyilatkozik az aktuális zenei kérdésekről A szomorú gazdasági viszonyok közepetta meglehetősen tengődik a zeneművészet is. A hangversenyek túlnyomó részét annyira sem látogatja a közönség, hogy az eladott jegyek jövedelméből a rendezés önköltségi éra megtérülne. A zenés színházak sorra csukják be a kapuikat és alig egy-két operett tudta fenntartani magát hosszabb ideig. Az Operaház nézőtere a bérletes napokon, vagy pedig amikor rendkívüli szenzációt igér az előadás, még eléggé megtelik, de különben meglehetősen üres. Sokan azt hiszik, hogy nem a gazdasági válság, hanem a gépzene elterjedése árt a művészeknek. A gramofon és rádió népszerűsége miatt nem járnak hangversenyekre, nem járnak színházba, holott ez nincs így. Zenei életük legkiválóbb ismerője, a magyar zenei élet vezére, Dohnányi Ernő is úgy találja, hogy a gépzene nem okozott kárt a zenészeknek. — A gépzene voltaképpen több részből áll — mondotta. A gramofon már régi és kedvelt szórakozás és ez nem is árthat az élő muzsikának, mert hiszen a lemezek meglehetősen drágák ahhoz, hogy túlságosan sokan vásárolhassák őket. Sokkal nagyobb csapás volt a zenészekre a hangos film. Ez tényleg igen sok muzsikusnak elvette a kenyerét, mert rengetegen váltak állástalanokká a kisebb-nagyobb mozikban. A rádió viszont nem árt a művészeknek, mert a stúdióban igen sok muzsikus jut keresethez. Manapság a rádió a legnagyobb zenefogyasztó. Képzeljük csak el, hogy a világ összes stúdióiban mennyit játszanak és milyen sok muzsikus nyer elhelyezést! — A gazdasági helyzet következménye az is, hogy manapság sokkal kevesebb zenemű jelenik meg, mint azelőtt. A hangjegyfogyasztás csökkenés© kisérő tünete az életszínvonal aláhanyatlásának. Az emberek nem vesznek könyvet és kottát, mert másra kell a pénz. A hangjegyfogyasztás csökkenésének egyik oka az is, hogy mostanában a gazdasági válság sújtotta államokban lényegesen kevesebben tanulnak zenét, mint régente. Mivel azoban ez csak azokban az országokban van így, amelyekben a gazdasági válság az emberek anyagi helyzetét erősen megrontotta, azt kell hinnünk, hogy a gépzene nincs befolyással a zenetanulásra, mert hiszen akkor mindenütt csökkenne a zenét tanulók száma, holott például Dél-Amerikában és más helyeken, ahol még megvan a polgári jómód, többen tanulnak zenét, miint azelőtt. — Az operairodalom stagnálása viszont sem a gépzenével, sem pedig a gazdasági helyzettel nincsen összefüggésben. Éppen az Újságban* olvastam egyszer, hogy a magyar zeneszerzők megfelelő szövegek hiánya miatt nem igen írnak operákat. Én máskép látom a helyzetet. Elvégre sikeres színművekből is lehet jó operaszöveget íratni, mint ahogy erre már igen sol példa volt. Hogy messzebb ne menjünk, a legtöbb Verdi-opera szövege színművekből és Puccini Toscájáé is eredetileg egy Sardoudrámából készült. Szerintem az operaírás pangásának a fő oka az, hogy a modern zene reszt túlságosan alkalmas az operaszínpadra. AZ operaszínpadtól a hallgató éneket vár, dallamot, melódiát, ami a modern muzsikából többnyire hiányzik. Ezt a hiányt szellemeskedésekkel, ötletekkel hosszabb időre nem lehet pótolni. Még a legragyogóbb kidolgozásbeli ötletek is fárasztókká válnak, ha hosszú időn át mást sem hajl az ember és más sincsen, amire figyelhetne- A modern muzsika a kidolgozásra fordítja a főgondot. Szélesen elomló melódiákat ezekben az újabb szerzeményekben nem igen találunk. Sokan érzik is, hogy az operaszínpad számára nem megfelelő ez a fajta zene, s ezért magát a műfajt igyekeznek megreformálni. Az újabbszerű kísérletek, mint például Milhaud-nak a perc-operái nem váltak be, mert hiába fogják rövidre a dalműveket, olyan rövid még egyegy perc-opera sem lehet, hogy előbb-utóbbi unalmassá ne váljék. A közönség pedig nem unatkozni akar az operában, hanem élvezni. Ez a titka annak is, hogy ma ismét sorra felújítják Verdi műveit, amelyek mindenütt hihetetlen nagy sikert aratnak. Az operaszínpadtól nem lehet elvenni az énekelhető dallamot, ez pedig a modern muzsika alapelveivel ellenkezik. — Nálunk különben az is baj, hogy a közönség kevésbé érdeklődik a magyar művek iránt és az Opera sem igen fordít gondot a magyar alkotások propagálására. Más országokban első,sorban a hazai szerzők műveit igyekeznek még.