Ujság, 1935. április (11. évfolyam, 75-97. szám)

1935-04-21 / 91. szám

VASÁRNAP, 1935 ÁPRILIS 21 ÚJSÁG MI VOLT AZ OPERÁBAN? — Halló, te vagy az, drágám? — Én vagyok, édesem. Parancsolsz? — Csak azért hívtalak fel, aranyom, mert tegnap az Operában voltunk az urammal és még m­­ost is extázis vagyok tőle. Miért nem jöttél el­­te is, szivecském? — Nem voltam hangolva. — Azért nyugodtan eljöhettél volna. Nem te- rajtad játszottak volna a zenészek. Remek he­lyünk volt, tudod drágám, mi ritkán járunk szórakozóhelyekre, de olyankor nem sajnáljuk a pénzt. Csodásan néztem ki az új lila nagyes­télyimben, a fazonját nem részletezem, szívem, mert nem akarom, hogy megpukkadj. Csak any­­nyit mondhatok, édesem, hogy három szmokin­­ges úr ült az egyik obscéniumpáholyban, le nem vélték rólam a szemüket. Kissé merész kivágása volt a ruhámnak, az uram mondta is: fiam, ne takard el magad folyton a színlappal, hadd lássa a közönség, hogy azért van rajtad ruha is. — A nyitány szép volt? — Mi az, hogy szép? Egy élmény! Mindjárt az elején rájöttem, hogy a zenének csodás ha­tása van, mert nemcsak a karmesternek volt szem hosszú haja, hanem a legtöbb zenésznek is. Úgy látszik, a zene kitűnő szer hajhullás ellen. •Neked már ezért is gyakrabban kellene zenét hallgatni, szívem. — Hagyd most a személyeskedést, édesem. Inkább mesélj, mi volt a nyitány után? ■ — Széjjelment a függöny. Apropó, erről jut­­eszembe, hogy a ti függönyötök is foszlik már. Miért nem vesztek újat?­­ — Hagyd most a függönyt, édesem. Mi­ Syen volt az előadás? .. . — Csodás. Az első felvonásban például kijött egy csomó idősebb nő és férfi festői népviselet­­e­kben és miközben énekeltek, folyton emelgették a karjukat. Ezért hívják őket kardalosoknak. — Ki volt a tenorista? — Nem tudom, aranyom, mert kissé rövidlátó vagyok és nem jól láttam. — Miért nem használtad a látcsövedet? — Mert elfelejtettem felvenni a gyűrűimet és nem akartam a csupasz kezeimet mutogatni. Ha nem volt a második felvonásban egy jelenet: felejthetetlen Kijött két énekesnő, egy öregebb és egy fiatalabb és egy gyönyörű szólót éne­keltek. — Ne blamirozd magad, édesem. Hogy éne­kelhet két énekesnő szólót? — És ha megpukkadsz, aranyom, akkor is szólót énekeltek, mert az öregebbiknek nem volt hangja. Ellenben a fiatalabbik úgy trillázott, mint egy erdei pacsirta. De, sajnos, csak én él­veztem, szívem, mert a férjemnek nincs semmi érzéke a komoly zene iránt. Képzeld, folyton a­­koloraturáját dicsérte annak a nőnek. Mondtam is neki: Brúnó, rém közönséges vagy. Ne foly­ton a koloraturáját bámuld, inkább a hangjára figyelj. — Na és mi volt még? — Aztán jött még egy pár felvonás és felvo­­nás köz­ben remek bécsi virslit ettünk a büffében, tormával. És a felvonások alatt egyik énekes bejött a színpadra, a másik kiment a színpad­ról és közben folyton énekeltek, hol külön-kü­­lön, hol meg egyszerre. És amikor távoztunk, a ruhatárban a ruhatárosnő még húsz fillért kért tőlünk, mert rájött, hogy a férjem zsebébe egy pár sárcipő volt beledugva. — És a férjed megfizette? — Hát persze. Remek úl sárcipő volt és pont jó volt a lábamra. Igazán megérte azt a húsz fillért, üzletben legalább nyolc pengőt kértek volna érte. . — Szóval jól mulattál, édesem? — .Remekül ,aranyom! Ha újra adják a Faus­tot ,inkább vigyél be valamit a zálogba, de ok­vetlen nézd meg, mert ilyen csodás zenét még nem hallottál. Hiába, az a Goethe, az tudott. Pá, szivecském, a viszontlátásra! — A viszontlátásra, angyalkám, de meg kell jegyeznem, hogy először is a Faust zenéjét nem Goethe írta és másodszor is: tegnap nem a Faustot adták. — Az ki van zárva, szivem, hiszen mink a Fausthoz váltottunk jegyet. — Igen, de az utolsó percben darabváltozás volt és a Carment adták helyette. — Biztos? — Hát persze. — Ja ügy. Akkor már értem, miért nem for­dult benne elő a hattyúál -ikroflodok­tól MEGKEZDŐDÖTT húsvéti ünnepi számunkban az OLVASÓK REGÉNYE • MÁRAI SÁNDOR ÉS ZSOLT BÉLA megírta az izgalmas bűnügyi regény első fejezetét! Általános, nagy­­érdeklőd­és előzte meg új regényünket, ame­lyet az ÚJSÁG Olvasói írnak majd. Izgalmas bűnügyi regény lesz az Olvasók Regénye, amelynek címe: „HÁZASSÁG­GAL KEZDŐDI­K“. Első fejezetét, amelyet M­Á­R­A­I S­ÁN­DOR és ZSOLT BÉLA Írtak, mai, ünnepi számunk­ban közöljük. Folytatásának í­r­á­s­á­t az Újság Olva­sóira bízzuk! A legszellemesebb játékot indítjuk meg az Ol­vasók kezére adva a regény bonyolításának mulattató feladatát. Biztosak lehetünk, hogy minden izé­ben, figuráiban, fordulataiban rendkívüli történetet ala­kítanak majd ki az Olvasók, akik egy új, ötlete­sebb, komplikáltabb keresztrejtvény megfejté­sében vesznek részt, ahol emberi lelkeket s cselekedeteket kell a regény egészében meg­oldani és összefoglalni. Figyelmesen olvassák el és gyűjtsék az Olvas’ók’ Re­gényének folytatásait, hogy a cselekmény bonyolításá­hoz szükséges ismeretek kéznél legyenek. 1. A k­é­t legjobban megoldott folytatást szerzőjük nevével vasárnapi számainkban közöljük. 2. Mind­e­n beküldött pályázatot jóakarattal és szere­tettel megbírálunk s kritikánkat a szerzők nevé­nek közlésével külön erre a célra nyitott rovatunkban meg­írjuk. 3. Egy-egy folytatás kézirata 5—6 gépelt oldalnál sem több, sem kevesebb nem l­e­h­e­t, azaz k­é­t hasáb­­nyi az Újság szedésében. 4. A pályázatokat legkésőbb minden hét szerdájának déli tizenkét órájáig kell szerkesztőségünk­be eljuttatni. A borítékra kérjük ráírni: „Olvasók Re­génye! 2., 3., 4., stb. f­o l­y t­a t­á s“. 5. Tekintettel a húsvéti ünnepekre , hogy időt adjunk a munkára — a 2. folytatást április 2­4 - éig kell beküldeni s az április 28-iki vasárnapi számunkban kö­­z­ö­l­j­ü­k. 6. Kérjük a szerzők nevét és lakáscímét különös g­o­n­d­dal s olvashatóan leírni, hogy az Újságban pontosan tudjuk közölni.­­ 7. Végül kérjük az „Olvasó-regényírókat“, h­o­g­y kéziratai­kat lehetőleg írógépen írva méltóztassék be­­k­ü­l­d­e­n­i­s tekintve, hogy nyomda számára készülnek ezek a kéz­iratok, mindig csak a papír egyik oldalára ír­janak. Az ÚJSÁG nagy szeretettel várja az uj regény­írókat, akik a két kiváló íróművésznek, MÁRAI SÁ­N­DOR­NAK és ZSOLT BÉLÁNAK társ­­szerzőiül szegődnek! Az Olvasó mint író bizo­nyosan nagy sikert arat majd első regényé­vel a­z ÚJSÁG hasábjain s az ÚJSÁG vezetői büszkén gondolnak arra, hogy helyet adnak a sz­e­ll­e­m­e­s O­l­v­a­s­ók munkálkodásána­k. n nyilatkozik az aktuális zenei kérdésekről A szomorú gazdasági viszonyok közepett­a meglehetősen tengődik a zeneművészet is. A­ hangversenyek túlnyomó részét annyira sem látogatja a közönség, hogy az eladott jegyek jövedelméből a rendezés önköltségi éra meg­térülne. A zenés színházak sorra csukják be a kapuikat és alig egy-két operett tudta fenn­tartani magát hosszabb ideig. Az Operaház nézőtere a bérletes napokon, vagy pedig amikor rendkívüli szenzációt igér az előadás, még eléggé megtelik, de különben meglehetősen üres. Sokan azt hiszik, hogy nem a gazdasági válság, hanem a gépzene elterjedése árt a művészeknek. A gramofon és rádió népszerűsége miatt nem járnak hangversenyekre, nem járnak színházba, holott ez nincs így. Zenei életük legkiválóbb ismerője, a magyar zenei élet vezére, Dohnányi Ernő is úgy találja, hogy a gépzene nem oko­zott kárt a zenészeknek. — A gépzene voltaképpen több részből áll —­ mondotta. A gramofon már régi és kedvelt szó­­rakozás és ez nem is árthat az élő muzsikának, mert hiszen a lemezek meglehetősen drágák ahhoz, hogy túlságosan sokan vásárolhassák őket. Sokkal nagyobb csapás volt a zenészekre a hangos film. Ez tényleg igen sok muzsikusnak elvette a kenyerét, mert rengetegen váltak állás­talanokká a kisebb-nagyobb mozikban. A rádió viszont nem árt a művészeknek, mert a stúdió­ban igen sok muzsikus jut keresethez. Manap­ság a rádió a legnagyobb zenefogyasztó. Kép­zeljük csak el, hogy a világ összes stúdióiban mennyit játszanak és milyen sok muzsikus nyer elhelyezést! — A gazdasági helyzet következménye az is, hogy manapság sokkal kevesebb zenemű jelenik meg, mint azelőtt. A hangjegyfogyasztás csök­kenés© kisérő tünete az életszínvonal aláhanyat­­lásának. Az emberek nem vesznek könyvet és kottát, mert másra kell a pénz. A hangjegy­fogyasztás csökkenésének egyik oka az is, hogy mostanában a gazdasági válság sújtotta álla­mokban lényegesen kevesebben tanulnak zenét, mint régente. Mivel azoban ez csak azokban­ az országokban van így, amelyekben a gazda­sági válság az emberek anyagi helyzetét erősen megrontotta, azt kell hinnünk, hogy a gépzene nincs befolyással a zenetanulásra, mert hiszen akkor mindenütt csökkenne a zenét tanulók száma, holott például Dél-Amerikában és más helyeken, ahol még megvan a polgári jómód, többen tanulnak zenét, miint azelőtt. — Az operairodalom stagnálása viszont sem a gépzenével, sem pedig a gazdasági helyzettel nincsen összefüggésben. Éppen az Újság­ban* olvastam egyszer, hogy a magyar zeneszerzők megfelelő szövegek hiánya miatt nem igen ír­nak operákat. Én máskép látom a helyzetet. Elvégre sikeres színművekből is lehet jó opera­­szöveget íratni, mint ahogy erre már igen sol­ példa volt. Hogy messzebb ne menjünk, a leg­több Verdi-opera szövege színművekből és Puccini Toscá­jáé is eredetileg egy Sardou­­drámából készült. Szerintem az operaírás pan­gásának a fő oka az, hogy a modern zene reszt túlságosan alkalmas az operaszínpadra. AZ operaszínpadtól a hallgató éneket vár, dallamot, melódiát, ami a modern muzsikából többnyire hiányzik. Ezt a hiányt szellemeskedésekkel, öt­letekkel hosszabb időre nem lehet pótolni. Még a legragyogóbb kidolgozásbeli ötletek is fárasz­tókká válnak, ha hosszú időn át mást sem hajl az ember és más sincsen, amire figyelhetne- A modern muzsika a kidolgozásra fordítja a­ főgondot. Szélesen elomló melódiákat ezekben az újabb szerzeményekben nem igen találunk. Sokan érzik is, hogy az o­peraszínpad számára nem megfelelő ez a fajta zene, s ezért magát a műfajt igyekeznek megreformálni. Az újabb­­szerű­ kísérletek, mint például Milhaud-nak a perc-operái nem váltak be, mert hiába fogják rövidre a dalműveket, olyan rövid még egy­­egy perc-opera sem lehet, hogy előbb-utóbbi unalmassá ne váljék. A közönség pedig nem unatkozni akar az operában, hanem élvezni. Ez a titka annak is, hogy ma ismét sorra fel­újítják Verdi műveit, amelyek mindenütt hihe­tetlen nagy sikert aratnak. Az operaszínpadtól nem lehet elvenni az énekelhető dallamot, ez pedig a modern muzsika alapelveivel ellenkezik. — Nálunk különben az is baj, hogy a közön­ség kevésbé érdeklődik a magyar művek iránt és az Opera sem igen fordít gondot a magyar alkotások propagálására. Más országokban első,­sorban a hazai szerzők műveit igyekeznek még.

Next