Ujság, 1935. június (11. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-01 / 124. szám

Szombat, 1935 június , ÚJSÁG ­ Új vezetés és társulat a Nemzeti Színházban Voinovich lemondott, Németh Antal dr. az új igazgató. Tömeges elbocsátások és nyugdíjazások, érdekes új szerződtetések. Rend­kívüli megállapítások a kultuszminiszter nyilatkozatában Aki néhány h­ét óta a­­Nemzeti Színház kör­nyékét ügyelte, feltétlenül azt a benyomást kapta, hogy a sok vihart látott hajó végre nyugodt és sima vizekre ért és elültek a kö­rülötte máskor dühösen csapkodó hullámok. Voinovich Géza kormánybiztosi tevékenysé­gének második esztendeje határozott anyagi eredménnyel zárul, a deficit szinte nyomtala­nul eltűnt, a költségvetés ingadozó mérlege vágtában közeledett az egyensúlyi helyzet felé, amire pedig évtizedek óta példa nem volt és művészi tekintetben a színház egész csomó olyan produkcióval dicsekedhetett, amelyek nemcsak a szakkörök elismerését vívták ki, de a közönség széles rétegeinél is teljes és osztatlan sikert arattak. A színház anyagi és erkölcsi balanceának ebben a ki­­iegyensúlyozódásában csak ártatlan tréfálko­znak látszott az a röpcédulaterjesztés, amely a jelenlegi vezetőség távozását köve­telte és a reformszellem érvényesülését a Nemzeti Színházban is. Ebben a nyugodt atmoszférában bomba­ként hatott az a hir, hogy a kultuszminiszter Voinovich Gézát kormánybiztosit tiszte alól felmentette s a Nemzeti Színház igazgatójává­­három évre Németh Antal dr.-t nevezte ki. A változás olyan váratlanul történt, hogy­annak indító okait még a legjobban informált tényezők sem láthatják s igy annak magya­rázatául mindenki meg kell, hogy elégedjék azzal a kultuszminiszteri nyilatkozattal, amely elismeri, hogy Voinovich Géza a Nemzeti Színház élén nagy eredményt mutatott fel, „működése a megelőző válságos évekhez vi­szonyítva határozott emelkedési korszakot nyitott meg“ s „előkelő személyiségéről, szé­leskörű tudásáról, lelkiismeretes kötelesség­­teljesítéséről csak a leghálásabb elismerés­­ hangján“ beszélhet a miniszter. Ugyanez a kultuszminiszteri nyilatkozat a Nemzeti Szín­házban „radikális műtét“ végrehajtását tartja ésjükségérnek és­­megalkozt?Itt,i Jitíjíl­ 09tpf i( a radikális műtétnek a végrehajtására Voino­vich Géza nén­ vállalkozott. Egyelőre tehát a Nemzeti Színház gyorsan lebonyolított válságából mint pozitívum két tényező bontakozik ki: 1. Hogy az anyagilag és művészileg ered­ményes évad végén Voinovich Géza távozik helyéről s ugyanakkor az újjászervezés megkönnyítésére a színház valamennyi­­szerződtetett tagjának szerződése megszű­nik, a kinevezett alkalmazottak pedig ren­delkezési állományba kerülnek. 2. A kinevezett új igazgató olyan széles­körű, felhatalmazást kapott, mint eddig elő­dei közül senki és ennek a széleskörű fel­hatalmazásnak alapján az a feladata, hogy újjászervezze a Nemzeti Színház művészi­­és gazdasági adminisztrációját és egész mű­vészi együttesét. Voinovich Géza, a távozó kormánybiztos, két évadot töltött a Nemzeti Színház élén, ahol állásának elfoglalásakor az útjába ha­talmas nehézségek gördültek. A válságos évek szétzilálták a Nemzeti Színház munka­rendjét, műsora lezüllött, az együttes meg­ingott s az egész színház szinte kiáltott a rendet csináló erős kéz után. Ebben a helyzetben Voinovich Gézát komoly, aggo­dalom, sőt bizalmatlanság fogadta, mert senki se hitte, hogy visszahúzódó, szerény és konciliáns egyénisége nem hőköl vissza a feltornyosuló nehézségektől s jó szándéka nem törik izzé-porrá az intrikák zátonyain. D­e ez a bizalmatlanság nagyon hamar el­tűnt. Voinovich Géza a jó gazda finom ta­pintatával vezette a gondjaira bízott atóin­­tézetet, amelynek anyagi hátterét az olcsó árakkal és a bérletrendszerrel biztosította s a rámaradt terhes örökség likvidálása után hozzáfogott, hogy a Nemzeti Színházat ismét magas színvonalra emelje. Igaz, hogy­­a bérleti rendszer, amelyet a rosszul menő színház megmentésére szánt, a jól menő színháznak csak bajt okozott, mert éppen a bérleti rendszer akadályozta meg, hogy a színház idei három nagy sikerét, a Baskir­­csev Máriát, A hazugot, Az utolsó szerepet kellően kilovagolhassa, holott három ilyen nagy "kerrel bármelyik magánszínház az égés' 'vadját kitölti. Voinovich Géza azon­­ban­gy rosszul menő és állandóan bukdá­csoló darabokkal kínlódó színház számára ú­jította meg a régi bérleti rendszert, amely részéről fölös óvatosságnak bizonyult s vé­gül is tehertétellé vált. Mindenesetre meg­teremtette azt a gazdasági és művészeti bá­zist, amelyre támaszkodva a Nemzeti Szín­ház útja ismét felfelé lendült. Voinovich Géza emelt fővel távozhatik helyéről, ahol emelkedett és mégis gyakorlatias szellemé­vel nagy jelentőségű és hasznos kulturmun­­kát végzett. Németh Antal dr., az új igazgató fiatal­ember, még­ alig harminchárom éves. Az ő erős kezére hárul a „radikális műtét“ végre­hajtása. Színházi múltja inkább tudományos jellegű, mert egész csomó mély gondolatok­ban és szaktudásban gazdag tanulmánykötete jelent meg s elévülhetetlen érdemeket szer­zett az első magyar Színészeti Lexikon pontos évi lelkiismeretes megalkotásával. Gyakorlati működést a szegedi városi színháznál fejtett ki, ahol egész csomó nagyon modern felfo­gású rendezésével keltett feltűnést. Általában a modern színpadi törekvések kemény és cél­tudatos harcosa. Az a feladat, amely a Nemzeti Színház élén a vállaira nehezedik, nagyon súlyos. Sok szeretetet, lelkiismeretes körültekintést, biztos jövőbelátást kíván, de ugyanakkor a tradi­­ciák alázatos tiszteletét is. Senkinek sincs oka, hogy a kultuszminiszter választásának helyes­ségében kételkedjék, mert Németh Antal tíz, eddigi működésével méltóvá tette magát arra az előkelő, de nehéz pozícióra, amelybe ilyen váratlanul emeltek. Fiatalságát, szakértelmét és tudását feltétlenül bizalom illeti. H ha a Nemzeti Színházban valóban szüksé­ges a „radikális műtét", akkor ennek a mű­­­tétnek elvégzésére Németh Aulal feltétlenül alkalmas. Fogjon hozzá, de azzal az áhitatos lelkiismeretességgel, amelyet egy ilyen műtét kiván. A nemzet első színházában lehelet­finom értékek között csuszkál jobbra és balra az operáló kés. Dolgozzék biztos, de óvatos kézzel, nehogy komoly és nemes értékekbe hasítson. Legyen olyan lelkiismeretes sáfárja az új Nemzeti Színháznak, mint amilyen a réginek Voinovich Géza volt. P. A. Az uj igazgató A kultuszminiszter Voinovich Gézát, a Nem­zeti Színház kormánybiztosát állásától fel­mentette s a színház igazgatójául Németh Antal dr.-t, a Rádió dramaturgigazgatóját ne­vezte ki. Az ember tragédiája próbái folytak a színházban s igy a tagok legnagyobb része jelen volt. Azoktól ,a művészektől, eltekintve, akikkel az új igazgató már megállapodott, mindenki kételkedve fogadta a hírt, amely váratlanságával meglepett mindenkit. Kide­rült, hogy Németh Antal két nap óta a leg­nagyobb titokban már tárgyalásokat folyta­tott, mikor­. Voinovich Géza még k­iidt a Nem­zeti Színház kormánybiztosa nyilatkozott a jövő szezonra vonatkozó terveiről. Tizenegy óra tájban megérkezett a hivatalos híradás is, amely a nagy változást lejelentette. Voinovich Géza kormányfőtanácsos, a Nemzeti Színház kormánybiztosa (ai elmúlt napokban bejelentette Slámán Bálint val­lás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy kormánybiztosi megbízatása eiatt... 30-ával felmentését kéri és Román Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter Spino­­vich Géza óhajának megfelelően július el­sejei hatállyal felmentette. A vallás és közoktatásügyi miniszter a Nemzeti Színház igazgatójául három évre Németh Antal dr.-t, a rádió dramatura­rendezőjét szerződtette és neki a színházi adminisztráció és a műitésztársulat teljes újjászervezésére felhatalmazást adott. A színház valamennyi szerződéses tagja ér­tesítést kapott, hogy június 30-ával szerző­dése megszűnik, a kinevezett alkalmazot­tak és tisztviselők pedig ettől az időponttól rendelkezési állományba helyeztettek. A vallás- és­ közoktatásügyi miniszter kivéte­les kedvezményként megengedte, hogy a művészeknek a két nyári hónapra eddigi havi illetményüket hiánytalanul utalvá­nyozzák. Németh­ Antal dr. igazgató a művészi és adminisztratív igazgatás terén lényeges egy­szerűsítéseket tervez s az így megtakarított összeget a művészi együttes kiegészítésére és felfrissítésére kívánja felhasználni. • Alig jelent meg ez a híradás és máris kö­vette az újabb hivatalos jelentés, amely el­árulta, hogy Németh Antal dr. már meg is ítélé $12­­átszervezésre vonatkozó munkát. Új tagok szerződtetése Illetékes helyen közölték, hogy Németh Antal dr., a Nemzeti Színház igazgatója, tárgyalásait már csütörtökön megkezdte és eddig a következőket szerződtette a Nem­ IK A panoptikumban írta Sándor Kálmán Részlet az író könyvnapon megjelenő Artatlanok című regényéből. — Hát lehet, urak, egy jó hosszú me­netre, itt látható Lola, a kövér hölgy, min­denkinek villanyos jellemrajz tíz fillérért, a po­fo­zógép, ezt nem mulaszthatja el senki, minden látogató ízléses ajándékot kap, első hajóhinta, óriáskifli 16 fillér, sör, sör, sör, nincs szeme, maga barom, mit lökdösődik, öt memfiszt kérek, kisasszony­, a teremfáját, de ide csak bemegyünk, csak felnőtteknek, kisasszony, lyukas a haris­nyája, csengetnek, harangoznak, kis tavaszi nap süt, vasárnap délelőtt, friss csapolás, sör, sör, sör, piszok, ne bántson, tudja meg, biztos úr, kérem, milyen villamossal jutok haza, nahát. Panoptikum. A bejárat előtt üvegszemű, tátongó gorilla ölelget fehérarcú nőt, az üvegszekrényben híres filmszínész viasz­mása, itt láthatók a világ legfrissebb gyil­kosságai, hiteles helyszínrajza nyomán, a bonctani múzeum, a lipcsei gyújtogató rém, az asszonyirtó fuvaros, a hitvesgyilkos könyvelő.­­ Félix Haff a panoptikum bejárata előtt áll, a lökdösődő tömegben, cselédek, munkanélküiek, katonák, gyerekek. Tű­nődve néz maga elé, aggodalmas arccal és kissé ferdén tartott fejjel, szája két oldalán szigorú és merev ránc ül, a vörösarcú ki­kiáltó rekedt hangon már vagy ötödször mondja el ugyanazt a mondókát, az egyik vendéglőből orosz balalajkazene hangjai szűrődnek idáig, lassan, sétálva került ki ezen a délelőttön Félix Haff, a bujkáló gyilkos a ligetig, céltalan, unalmas séta volt ez, egészen addig, amíg meg nem állt a panoptikum előtt és akkor, mintha vil­lámcsapás ért­ volna, megrendülve ébredt valami szörnyű, kínzó kíváncsiságra. Ujjaival idegesen dobol az állati. Most itt áll, lázadozó kíváncsisággal, bénultan áll, a panoptikum bejárata óriási, sötét száj, ha az ember behunyja szemét egy pillanatra, akaratlanul is előredől a bejárat felé, gyámoltalan viaszfigurák várják oda­benn a nézőt kísérteties csendben, gyilko­sok, asszonyirtók, gorillák, bűnbetévedt fuva­rosok, gyújtogatók és halottak, zöldülő arccal virrasztó viaszfigurák. A kikiáltó merően nézi, igen, csak őt nézi, kényelmet­len és szorongó érzést okoz ez a merő pil­lantás. Tessék, — mondja a kikiáltó — le­het, urasága, a boneiani múzeum és a pa­noptikum, csak 60 fillér az egész. Megrezzent, erszénye után kezdett koto­rászni zsebében, aztán a pénztárablakhoz lépett, szíve erősen dobogott, az egész tö­meg engem néz most, gondolta, érezte, hogy elpirul, elviselhetetlen volt ez a kandi nyilvánosság, mindjárt felkiált valaki: ott megy, nézzék! És ő akkor nem bírja to­vább, ordítani fog, valami szörnyűt és áru­lót fog ordítani, hiszen mindenki őt nézi, az egyetlen embert, aki 60 fillért szán és belülről is megnézi a gorillákat, szülő nő­ket, Jacket, a londoni hasfelmetszőt és a többieket. Amint belép, dohos szag üti meg az or­rát, a teremben halálos csend van, ő az egyetlen látogató, a fülkék és üvegszekré­nyek hosszú sora várja miért jött ő ide, miért verejtékes a homloka, miért sápad el, miért remeg a keze, miért kirákog, miért nyel, miért nézi olyan kimeredt szemmel a krokodilt, mely fűrészállkapcsában éppen ekkor roppantja le egy savanyú arcú néger lábát. Egy család tömeges gombamérgezése. Az asztal körül ülnek, az apa arca kék, az anya arca kék, a gyerekek arca kék, mind­annyian hasukhoz kapnak, egy tányér gombaleves kidőlt, a figurákon vastagon áll a por, az ablakon egy csontvázarcú em­ber néz be, magas székén ül a csecsemő és sír. A medvearcú ember. Dohos szag van. Sophie haja fel­ele és arca mongolos volt. A fülkék lánccal vannak elválasztva a kö­zönségtől, szörnyű csend van, elviselhetet­len ez a csend, az ember gerincén hideg futkároz, a fogakat össze kell harapni és várni hogy minden pillanatban felorduthat egy élettelen viaszfigura. Rossz ez, nagyon ROSSZ. Jack, a hasfelmetsző, elegáns, cilinderes, zsakettes úr, arca vigyorgó, kezében véres borotva, előtte a földön meggyilkolt leány, véres ruhában. A h­asfelmetsző cilinderes poros, a meggyilkolt leány ruhája poros, a viaszfigurák arca szürke a portól, itt állok­ és bámulok, borsódzó háttal bámulok, a fe­jemben elviselhetetlen nyomás. A legborzasztóbb az egészben, hogy az az érzése: a panoptikum összes viaszfigurái me­rev üvegszemmel őt figyelik és az az ér­­zése: élő ember áll a viaszfigurák között. A terem üres és mégis tele van emberszerű, félelmetesen merev alakokkal, a karzat egyik ablakán vékony napsugár kévéje hull be és éppen Jack arcába világít, vigyorgó szájára világít, úgy kell menni, hogy az ember lehetőleg egyetlen figurának se for­dítson hátat, alvajáró ő, magára riad, mi lesz ennek a vége, talán már figyelik is, őt, minden lépését megfigyelik és most el­bújtak a viaszfigurák mögé, csak arra vár­nak, hogy ő odaérjen, akkor egy szót sem­ szólnak, csak vállára teszik kezüket, akkor ő nem birja tovább és fel fog ordítani és talán ki fog siklani a hangja és megőrül. Jelentkeznie kellett volna ... A nyílt utcán viszik majd megbilincselve, porosak ezek a figurák, szörnyűséges csend van, ez itt Niederkirchner, a hitvesgyilkos könyvelő, kezében konyhakés, az asszony éppen a kozm­ás főzeléket hozza be, amiért Niederkirchner meggyilkolja, a hitvesgyil­­kos nyakkendője félrecsúszott, itt viszik Félix Slaffot, mondják majd az emberek, szörnyűséges ez a félrecsuszott nyakkendő, csend van, egy lélek sincs a teremben, me­rev viaszfigurák, meg fogok őrülni, most már bizonyos, mondja maga elé halottfe­­hér arccal Félix Hali és Niederkirchner viaszfigurájukhoz lopódzik, remegő kézzel nyúl a poros nyakkendőhöz, megigazítja 3 Il Mar állami Királyi Sorstés sorsjegye a legolcsóbb és mégis óriási nagy ösz­­szegek nyerhetők vele. Ezen sorsjáték jöve­delme jótékonycélú intézmények támogatására fordíttatik. Most rendezik a 64. állami sorsjá­tékot, amelynek húzása június 12-én lesz. Ösz­­szesen 17.000 nyeremény kerül kisorsolásra. A főnyeremény 40.000 pengő. Ezenkívül 20.000, 10.000, azután 2X5000, 4X2500, 6X2000, lOXlOOO pengő és számos kisebb nyeremény nyerhető, amelyek készpénzben fizethetnek ki. Egy sorsjegy ára 3 pengő, félsorsjegy 1 Vi pengő, oly összeg, amellyel mindenki — még a legszegényebb is — megkísérelheti szerencséjét. Egy sorsjegyre 2 nyeremény is eshet. A közön­ség szereti is ezen sorsjegyeket, mert az osztály­sorsjáték mellett ez az egyedüli készpénzsors­­játék és amellett, hogy megszerzésével reményt vesz és a maga szerencséjének az esélyeit szol­gálja, még jótékonyságot is gyakorol. Az állami sorsjegyeket minden sorsjátéküzlet és dohány­­tőzsde árusítja az egész országban. Nyereményre csak azok tarthatnak igényt, akik a sorsjegy árát hozás előtt kifi­zették. Akik pedig a kapott sorsjegyet nem óhajtják megtartani, legyenek szövések vissza­küldeni oda, ahonnan a sorsjegyet kapják. zeti Színház állandó tagjaiul: Odry Árpád, Rajnai Gábor, Somlai Artur, Csortos Gyula, Sugár Károly, Tárai Ferenc, Gózon Gyula, Makláry Zoltán, Kovács Károly, K­ajor Gizi, Tasnády Ilona, Vaszary Piroska, Somogyi Erzsi, Kiss Ferenc, Tőkés Anna, Berky Lili, Németh Antal dr. igazgató megállapodást­ kötött bizonyos számú fellépésekre Titkos Ilonával, a nagyszerű drámai művésznővel, aki dialamas pályáján idáig csaknem az ösz­­szes budapesti nagy színházak színpadáról gyönyörködtethette a közönséget, Makay Margittal, Dayka Margittal, Gombaszögi El­­lával, a kiváló művésznőkkel. Ez a második híradás még nagyobb izgal­mat keltett, mint az első, mert kiderült, hogy nem egyszerű személyi változás történt, de teljes rendszerváltozás. A tagok, akikkel az új igazgató még nem tárgyalt, idegesen se­­reglet­tek össze, hogy az új helyzetet meg­beszéljék. A kultuszminiszter nyilatkozata Nem árult el semmi konkrétumot, de min­denesetre nagy riadalmat keltett a kultusz­miniszter nyilatkozata is, amely a színház­­nak olyan arányú reorganizálását helyezte kilátásba, amelyre Voinovich nem vállalko­zott. Román Bálint dr. vallás- és közoktatásügyi miniszter a következő nyilatkozatot adta: — Voinovich Géza barátom két évvel ez­előtt igen nagy áldozatot hozott, amikor mások hibájából előállt súlyos helyzetben a

Next