Ujság, 1935. szeptember (11. évfolyam, 198-222. szám)

1935-09-15 / 210. szám

[VASÁRNAP, 1935 SZEPTEMBER 15 ÚJSÁG SZÍNHÁZ Milliós örökséget kapott a Nemzeti Színház Deák Ferenc unokahúgának érdekes végrendelete Nagy horderejű és váratlan esemény történt a legutóbbi napokban: a Nemzeti Színház hatal­mas vagyont örökölt. Pillanatnyilag nem lehet a hagyaték értékét megközelítő pontossággal sem megállapítani, de akik a helyzettel ismerő­sek, körülbelül egymillió pengőre becsülik a va­gyont. Az örökhagyó Bölöny Józsefné Nedeczky Ferike, a régi világ ismert, köztiszteletben álló, mecénás­ hajlandóságú úrhölgye, Bölöny József­nek, a régi kolozsvári Nemzeti Színház inten­dánsának özvegye. Bölöny József annak idején örökösödési szer­ződést kötött feleségével, amely szerint a volt intendáns halála után egész vagyona Nedeczky Ferikére szállt, amikor Bölöny mintegy húsz év előtt elhunyt. A vagyon több részből állott Hoz­zátartozott az ugrás 4000 holdas latifundium, a szitási földbirtok, negyvenszobás kastély renge­teg műkinccsel és nagyobb összegű készpénz. Az örökösödési szerződés arról is rendelkezett, mi­ történjék a vagyonnal Nedeczky Ferike ha­lála után. Múlt év októberében meghalt Bölöny József özvegye és nyilvánosságra jutott a vég­rendelet egész szövege: a Bölöny-házaspár úgy rendelkezett, hogy az egész hagyatékot Tisza József, Tisza István unokája kapja. Volt azon­ban egy látszólag jelentéktelen kikötése a ha­gyományozásnak: Tisza József tartozik családi neve mellé a Bölöny nevet is felvenni. Ha ezt nem tenné, akkor az egész hatalmas vagyon a budapesti Nemzeti Színházra száll. Tisza Józsefnek még alkalma sem nyitott, hogy nyilatkozzék: hajlandó-e a Bölöny nevet felvenni, amikor már per támadt a végrendelet körül. Bölönyéknek ugyanis volt egy fogadott leányuk: báró Montbach Ferencné, akit a vég­rendelet kifejezetten kizárt az örökségből, mert annak idején feszültté vált a viszony közte és Bölönyék között. Báró Montbachné azonban arra hivatkozott, hogy ha kötelesrész jogcímén esetleg nem is, de szerződés szerint a hagyaték jelentős hányada illeti meg. Az örökbefogadási szerződés szerint ugyanis Bölöny halálakor 400.000 aranykorona vált számára esedékessé. Mivel az időtájt kétséges volt, hogy Tisza József felveszi-e a Bölöny nevet s hogy váljon az örök­ség, jogi műnyelven szólva, nem a budapesti Nemzeti Színház javára nyílik-e meg, báró Montbachné mind Tisza Józsefet, mind a Nem­zeti Színházat perbe fogta. Így indult meg az a hosszas perlekedés, amelyről a nyilvánosság sajátságos módon eddig egyáltalában nem szer­zett tudomást. Most váratlanul érdekes egyezséggel ért véget a per. Montbachné, Tisza gróf és — ami ben­nünket a legközelebbről érdekel — a Nemzeti Színház megosztozott az örökségen. Elhatároz­ták, hogy az ingatlanokat eladják és a vétel­árat három egyenlő részre osztják fel. Nincs fairünk arról, hogy Tisza József gróf felveszi-e a Bölöny nevet. A vagyont, értesülésünk szerint, hárommillió pengőre értékelték s ennek egyhar­­mada illeti a Nemzeti Színházat, illetve a ma­gyar államot. V­ajjon mire fogja a Nemzeti ezt a hatalmas pénzösszeget felhasználni? Azt hisszük, ez a deus ex mnehina azért jelentkezett éppen most, hogy a Nemzeti Színház közelgő jubileumára mégis felépülhessen az új Nemzeti Színház. — Bölöny Józsefnek, az egykori kolozsvári Nemzeti Színház intendánsának volt felesége Nedeczky Ferike, Deák Ferenc unokahúga. Fő­ként az ő művészi becsvágyának volt köszön­hető, hogy akkortájt a kolozsvári színház a fej­lődésnek rendkívül magas fokára jutott Bölö­nyék sajátjukból rengeteget költöttek a színház érdekében. Minden hónapban az egyik duna­­parti szálló fejedelmi lakosztályát foglalták le Bölönyék és itt tárgyaltak azokkal a művészek­ke, akiket Kolozsvárra akartak szerződtetni. Ilyen alkalmakkor rendszerint én is társasá­gukban voltam és megfigyelhettem, hogy milyen megható szeretettel, igyekezettel tökéletesítették a színház együttesét. — Beutazták az egész Magyarországot, hogy új tehetségeket kutassanak fel. Nedeczky Ferike személyes ambíciójának tekintette, hogy férje színházát felvirágoztassa. Igyekezetét teljes siker kísérte. A színház társulatához tartozott, hogy csak azokat említsem, akik hirtelenében eszembe jutnak: Hettyey Aranka, Fáy Szeréna, Küry Klára, Komlóssy Emma, Réthy Laura, Laczkó Aranka, Turcsányi Olga, Szentgyörgyi István, Janovics Jenő, Berky Lili, Ditrós Mór és fele­sége, Dezséry Gyula, Király Ernő, Sebestyén Géza, Ivánfy Jenő, Stephanidesz Károly kar­nagy és mások sokan. A díszleteket olyan gond­dal válogatták össze, hogy például a Gésák elő­adására Tokióból hozattak faliszőnyegeket, hím­zéseket és kosztümöket. — Bölöny József és Nedeczky Ferike művé­szetbarát lelkére vall az a nagyszerű hagyo­mány, amellyel most a budapesti Nemzeti Szín­ház fog gazdagodni. Ki volt Nedeczky Ferike? Bölöny Józsefné Nedeczky Ferikét jól ismerte Réthy Pál, az első magyar színházi ügynök, aki évtizedeken át többek között a kolozsvári szín­ház társulatait is szervezte. Ő mondta el nekünk ezeket az adatokat a Nemzeti Színház bőkezű örökhagyójáról: Mindenki erről beszél... KIRÁLY-SZINNHÁZ SZENZÁCIÓS! ma vasárra 3 eladás 8 órakor Hétközna portként 2 előadás, 4.30 és 8 órakor HELYOWM is so ala ISS Pécsi Blanka elmondj­a, miért jött haza Néhány napja állandó, éves lakást bérel Budapesten Pécsi Blanka, a kiváló Rein­­hardt-színésznő, akinek egészen a legutóbbi időkig jelentős sikerei voltak Bécsben. Ez a pesti főbérlet jelzi Pécsi Blanka elhatá­rozását: visszatért oda, ahonnan elindult. Egyelőre csak a „budapesti lakás“ címet vette fel, de remélhetőleg hamarosan hoz­­zátoldja a­ „budapesti színésznő“ rangot is. Az új lakásban beszélgettünk Pécsi Blan­kával. — Hat évig minden rendben ment — be­szélte. — Tavaly azonban már munkaválla­lási engedélyhez kötötték az idegen állam­polgárok színpadi szereplését. A magyar kö­vetség egyetlen telefonálással el tudta in­tézni az én engedélyemet, de nekem már maradt valami keserű iz a számban. Elgon­dolkoztam, el kellett gondolkoznom, hogy jogom van-e nekem benszülött­ osztrák szí­nészek elől elvenni a kenyereit Különösen most nagy kérdés ez, amikor olyan ször­nyen pang a bécsi színházi élet. — Bécsben — folytatta elkomorodva — régebben is rengeteg volt az állástalan, nyo­morgó színész, de most, amiikor Németor­szágból is annyi művésznek kellett haza­jönnie, egyenesen katasztrofális a helyzet. A gázsifizetések sok színháznál szörnyen bi­zonytalanok, a magánszínházak akciót indí­tottak, hogy szintén szubvenciót kapjanak, ilyen nehéz szezon rég nem volt. Kötelessé­gemnek éreztem, hogy megkérdezzem Hock dr.-t, a színház igazgatóját: nem hátrál­tatja-e az esetleges szubvenciót az, hogy ő idegen színésznőt foglalkoztat? — Hock kis kertelés után őszintén meg­mondta, hogy sajnos, igazam van, nem ki­zárt dolog, hogy az én szereplésem miatt megbuknék az egész állami­ támogatás terv. Ezt igazán nem vehettem a szívemre, ön­ként kiléptem a szerződésből és hazajöttem. Néhány szerepre ugyan még le vagyok szer­ződve a Raimund Theaterhez, ezekért nem volt érdemes Bécsben maradnom. Az osztrák rádióban is szerepeltem néhányszor, újab­ban ezt sem ambicionáltam: mindig maga­mon éreztem valami osztrák állástalan szí­nész szemrehányó tekintetét. Nagyon szere­tem Bécset, de nem tudtam ott magamat sose — újabban különösen nem, — ottho­nosan érezni. — És itt talán — mondta élénkebben — rátérhetek hazatérésem másik, nem kevésbé fontos okára. Kicsit nehéz erről beszélni, hiszen már annyian mondták előttem, hogy nem is hangzik őszintén. Én soha nem mondtam le arról, hogy Budapestre vissza­jöjjek. Szép dolog Bécs, szép dolog a kül­föld, a külföldi siker, de csak Budapest ma­rad a legszebb mind között. Nekem szeren­csére bizonyítékaim is vannak arra, hogy mindig ide vágytam: bútoraimat bécsi tar­tózkodásom alatt Pesten raktároztattam el, tudtam, hogy nem érdemes kivinni, mert csak visszakerülök én még Pestre. Most minden időmet elfoglalja a berendezkedés nagy felfordulása, azután majd remélem jut egy kis hely nekem is a pesti színpadokon. Egyelőre örülök Pestnek, itt mindenki olyan kedves, a mesteremberek, akikkel most nap­­nap után dolgom van, a villamoskalauzok, szóval mindenki. Bécs a kedély és a ked­vesség híres városa, de hol marad az Pest­től? Pécsi Blankát, a színészetnek ezt a ko­moly, nagyvonalú értékét örömmel fogadja vissza a magyar színpad és közönség. Állás nélkül maradt a budapesti operettszínészek megdöbbentő tömege Az új évadban nem lesz ál­ladó premier­­operettszínháza Budapestnek. A Király Szính­áz kizárólag régebbi operetteket nyit fel és társulatát fiatal és nagyobbrészt vi­déken felfedezett erőkből szervezte, a Vá­rosi Színházban operaelőadások, koncertek és más előadások váltakoznak az operettel, a Fővárosi Operettszínházból varieté ala­kult. Ennek az állapotnak távolabbi hatá­sát még nem tudjuk felmérni: hol mutat­koznak majd be azok a zenészek, akiknek Kálmán, Lehár, Jaco­bi, Ábrahám, Márkus, Bro­dszky és a többiek módján talán a vi­lágsiker jutott volna, de akik budapesti pre­Megdöbbentő névsor, reménytelen tömeg. Nem hiába ágáltak a színészek a budapesti operettszínpad védelmében ... Mi lesz ezzel az ötvennéhány színésszel? És mi lesz az­zal a másik ötvennel, akit fel sem sorol­tunk, mert a közönség alig ismeri a nevü­ket? mier nélkül aligha jutnak másutt színpad­hoz. A közvetlen hatás azonban máris érez­hető: úgyszólván valamennyi budapesti operettszínész állás nélkül maradt. Minden magyarázatnál többet mond az a lista, amely — értékre való tekintet nélkül — ABC-sorrendben tünteti fel azokat a neve­sebb operettszínészeket, akik az új szezon­ban nem jutottak állandó szerződéshez. Le­het, sőt valószínű, hogy kis részüknek — az igazán nagynevű­eknek — jut majd egy-egy szerep a hosszt­ évadban, de ma valameny­­nyien állandó szerződés nélkül állnak. Budapesten, az operett fővárosában nincs tzínpad az operettszínészek számára. BÁLLA LICI BERKY JÓZSEF BERCZY GÉZA D’ARRIGO KORNÉL DARVAS IBOLYA DÉNES GYÖRGY DÉRI HUGÓ ERDÉLYI MIC­­ÉRCZKÖVY LÁSZLÓ FEJES TERI BELEKY KAMILL FENYVESSY ÉVA FERENCZY KÁROLY KÓSZA IRMA KÖKÉNY ILONA LATABÁR ÁRPÁD LATABÁR KÁLMÁN IIJ. LATABÁR ÁRPÁD 1.ÉSZ­AY KATÓ MEDGYASZAY VILMA MOLNÁR VERA NEMÉN­YI LILI OROSZ VILMA PATAKI FERENC RUBINSTF­IN ERNA RUBINYI TIBOR GÁLLÁ­ NÁNDOR SÁROSSY MIHÁLY HALMAY TIBOR SÍK REZSŐ N­ERCZEG JENŐ SOMOGYI NUSI HONTHY HANNA SZIRMAY IMRE HORTI SÁNDOR SZOKOLAY OLLY IHÁSZ LAJOS SZŐNYI LENKE KABOK GYŐZŐ SZÍJCS LÁSZLÓ KARÁTSONYI ILI UJVÁRY LAJOS KELETI LÁSZLÓ VARGA IMRE KEGLEVICH MARIETTA VERBŐCZY ILA KÉRY PANNI VEREBES ERNŐ KONDOR IBOLYA ZÖLDHELYI ANNA KOSÁRY EMMY Átmeneti kabátok (Rendelésszerűen készítve) 60.A pengőtől óriási választékban FEHÉR M. MIKSA világvárosi ruhaáruházában KÁROLY KIRÁLY-ÚT 12. Mérték után divatöltönyök 85 . Szerelemből elégtelen Bús Fekete László életképe a Vígszínházban Senki se tagadhatja, hogy Bus Fekete László minden­ idegszálával megfelel annak a kívánságnak, amelyet Shakespeare a szín­padi szerző elé állít, hogy a saját korában éljen. Bus Fekete László minden darabjában az élet keresztmetszetét adja, sőt veszi gór­cső alá. Igaz ugyan, hogy a preparátum, amit a mikroszkóp alá helyez, nem funkcio­nális szervek képét mutatja, sőt még csak nem is fontos bajoknak a mikrobáit, de a hámsejtek pontosan látszanak benne és a felületről a néző nemcsak mulatságos, de sokszor lelkiismeretes képet is kap. Új darabjának címe: Szerelemből elégtelen. Bus Fekete László kissé mélyebbre nyúl a preparátumért és operáló kése már majdnem a szív környékéig hatol. De azután ,gyorsan viszahúzódik. Már nem orvosi műszer, ha­nem csak borotva, ami legfeljebb csak a felü­leten kaparást és a túlságosan tolakodó szemölcsöket vágja le. Ám a törekvés és a megtorpanás nem gáncsot érdemel, de saj­nálkozó együttérzést, hogy a belső nemesebb szervek környékén a kése nem eléggé éles és a metszet átvilágításánál a mikroszkóp lám­pája erősen pislog, így a kísérlet, amely úgy indult, hogy ennek a szerencsés kezű­ írónak a chef d’oeuvreje lesz, lassan visszahanyat­­lik abb­a mederbe, ahol a többi Bus Fekete­­színmű kedves és szentimentális hullámai locsognak a siker öble felé. A keresztmetszet enyhe genreképpé szelídül s az író bátortalan szavát elnémítja a bátor rutin. Mert miről is szól ez az életkép? Három pesti leányról, akiknek a vágya tel­jesül. Szóval happy-end. Az első gazdag ba­rátot kap, a második egy kis kalapszalont, a harmadik pedig házasságot egy jószivü, bár nem jó külsejű fülorvossal. Csak éppen, hogy ehhez a happy-endhez az első leány régi ba­rátja, aki jómódú, de nem gazdag és akibe a leány halálosan szerelmes, hazudozva el­hagyja őt, a második leány halálos szerelme, a fiatal gróf, feleségül veszi a mágnáskisasz­­szonyt, míg a harmadik leány el kell, hogy hagyja a színészt, akinél mint házvezetőnő szolgált, aki állandóan gorombáskodott vele s akit ő halálosan szeret. A sok képből álló játék aranyos genreképpel kezdődik, mikor az egyszobás főbérleti lakást a három leány együtt kiveszi és egy szegnek a falba­­verése közben boldog örömmel énekli a „fel, fel vitézek a csatárai" kezdetű harcidalt, mert ez az egyetlen nóta, amit mind a hárman tud­nak és befejeződik azzal a kulisszarengetés­­sel, hogy a három leány félig zokogva ezzel a dallal búcsúzik el a kis lakástól. Ezzel az akkorddal végződik­ a végén. Mert közben a darab állandóan kezdődik és állandóan befe­jeződik, ahogy a három leány sorsa csak lazán összefüggő genreképecskékre esik szét. Sok rutin, sok álszentimentalizmus, sok színpadi fogás tolakszik ebbe a darabba, de és ezt a tényt az öröm állapítja meg, hogy megbújik benne a szív is. Van néhány jele­nete, amely mértéktartásban, meggyőző ere­jében és előkelőségében komoly irói elmélyü­lésre vall. Kár, hogy a pompás pecsenyét különösen a színész és a fülorvos jelenetei­ben kabaré-gamb­ing köríti. A Vígszínház előadása nyugodt, kiegyensú­lyozott és jó. Muráti Lili fogadja nagyon meleg kézszo­­rításunkat azért a rendkívüli alakításáért, amelyet ebben a darabban mutat. Csámpás, csúnya leányt játszik, aki jeles érettségi bi­zonyítvánnyal a zsebében előbb ügynökül, az­után cselédnek megy. Kócosságában, rendet­lenségében, piszkosságában elragadó. A nagy magyar színészi alakítások galériájába tarto­zik ez a szerep. Góth Sándor bánatosan han­golt és békaszerű ,púpos embere a másik nagy élménye az előadásnak. A szép Lázár Mária, a kedves Dayka Margit, a mulatságos Perczel Zita, a férfias és kellemes Perényi, a pompás megjelenésű Vértes szereplői még ennek az előadásnak, amelynek nem színészi produk­ciójában jól vesz részt Kabas és Ráday. Nem ők a hibásak, hogy a szerző erre a feladatra kárhoztatta őket. A rendezést Tarnay Ernő biztos kézzel irányította. A közönség dönti el, hogy ennyi elég-e, vagy elégtelen-e? Pünkösti Andor t : Étmsnek­ csanáS, öltöny S 20 ? havi törlesztésre. Szövet Jó, munka |f e»KlIEC IC I|A VIA Erzsébet-körut 22, első emelet jó, bélés, kellék hitelesen Jó! IIEIIEmE® Etf WHYSIM Telefon: 81-3­43. A. B. C.­­kötelékében

Next