Ujság, 1935. december (11. évfolyam, 274-296. szám)
1935-12-01 / 274. szám
Budapest, 1935 vasárnap, december 1 mmmBjmmmmmtmmitmmaBmmBBssaaamamammmmmtBmmamBmmmmmm Ara 3 ek. XI. évolyam, 274. szám ELŐFIZETÉSI ÁRAK Negyed évre..................... 10.80 pengd így hónapra ....................... 4.0 pengd Ausztriában egy hóra ... S Schilling Egyes számára Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 16 Ili. vasárnap ..........................................11. Hétköznap i Wiesben .. 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 80 Giosenen Vasárnap.............................40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG Rejtvény pályázati szelvény 1935 december 1. Név i f i • « • i t m t m i»*• Lakáscím . Banditák többmilliós rablása Madridban Laval békefeltételeket kért Mussolinitól —hmwmniBin mrmnmimurim miwh ^KOVA5^ Oroszlán- és tigrisorditás, sasok vijjogása, hogy megremeg a lelke az árva világpolgárnak! Brékel — parancsolja oroszlán, tigris és sas és hiénák és dögkeselyűk keringenek a prezumptiv hullák körül. Békét akarnak, vagy csak ordítani? Ordítani, hogy ne legyen zsákmány, vagy ordítani, vijjogni, hogy ennek következtében legyen. Ha két ember találkozik, megszólal a kérdés: csakugyan? Mégis? S a tudatlan remegők csupa erőfeszítést hallanak a béke megóvására és csupa hadmozdulatot látnak az öldöklés rendszeresítésére. Igazán nem akarnak háborút? Vagy csak nem akarnak oka lenni?★ Simontsits Elemér, a felsőház tekintélye, úgy látja, hogy mégsem előbb a kenyérjavaslatokkal foglalkoztatja a kormány a Házat, hanemjogiakkal, holott jelszó szerint: előbb a kenyér, aztán a jog. Nem lenne baj. De jogot reformálva, elvesz jogokat és kenyér javaslatot készítve, nem ad kenyeret. A bírák, ügyvédek és most orvosok dolgát intézvén, ezek végső eredményben mégis kenyértörvények. Több kenyér nem lesz belőlük, de bizonytalanabb igen. Akárki bármikor elvesztheti azt, amii van Az orvos pláne, ha annyira elveszti kenyerét, hogy tagdijat sem tud fizetni, a jogát is elveszti.★ Gömbös Gyula Bécsből egyenesen vadászni ment. Ilyen időkben! A világ felfordulni készül s a miniszterelnök vadászni megy. — Az egyszeri zsidó forró levest rendelt s a pincér ötször is hozott, ő meg mindig visszaküldte. Nem forró. — Hisz meg sem kóstolta! — Barátom — mondja a kényes vendég —, míg maga a hüvelykujját bentarthatja, a leves nem forró. — S amíg Gömbös Gyula Bécsből jövet vadászni mehet... Felllíják az osztrák néphadsereg parancsnokságát Bécs, november 30. Mint a honvédelmi minisztérium sajtóirodája közli, december 2-tól felállítják az újonnan alakított „önkéntes Néphadsereg — Osztrák Heimatdienst" parancsnokságát. A fegyveres erővel való szoros és állandó együttműködést oly módon biztosítják, hogy a szövetségi hadsereg tényleges tisztjei fognak a néphadsereg felépítésében közreműködni. A „néphadsereg vezérkari főnökévé" a helyettes kancellár és a milícia országos vezetője a szövetségi honvédelmi miniszterrel egyetértésben Kubitza Oszkár mérnököt nevezte ki, aki mint ezredes eddig az első hadosztály vezérkari főnöke volt. A japán kölségvetés 47 százaléka hadügyi kiadás Tokió, november 30. (Rengő.) Az új japán költségvetésben a hadügyi és tengerészeti tárca költségvetése együttesen 1059 millió yent tesz ki, ami az egész költségvetésnek 47 százaléka. A hadügyi tárca költségvetése 17 százalékkal, a haditengerészeti tárca költségvetése pedig 21 százalékkal növekedett. A ZSIDÓ írta ZSOLT BÉLA A Turul bajtársi szövetség, miután megtagadta a közösséget az egyetemi verekedőkkel, úgynevezett „józan, tárgyilagos“ hangot ütött meg a zsidókérdésben: arra biztatta tagjait, hogy ne bunkóval harcoljanak a zsidóság ellen, hanem semmisítsék meg gazdasági hatalmát. Ez a józanság és tárgyilagosság természetesen nem azt jelenti, hogy a Turul szövetség a szabad versenyben való lendületesebb és szívósabb részvételre inspirálja az ifjúságot. Ha ezt jelentené, még örvendetesnek is tartanók, mert ha talán kissé tudománytalan is, hogy egy ország gazdasági életében nem tőke és munka, nem egyének és egyéni teljesítmények, hanem felekezetek versenyeznek egymással, végeredményben csak hasznát látnék annak is, ha a konkurrenciát a természetes motívumokon kívül még efajta érzelmi becsvágyak is fűtenék. Senkinek sem árthat, ha a keresztény orvos, ügyvéd vagy mérnök le akarja húzni zsidó kollegáját képzettségben és szociális érzékenységben; ha a keresztény bankár több és olcsóbb hitelt nyújt, mint a zsidó; ha a keresztény gyáros jobb posztot akar gyártani, mint a zsidó gyáros ; ha a keresztény kereskedő jobb és olcsóbb fűszert és lisztet árusít a zsidónál. Ennek a szabadversenynek terepe ma is nyitva áll, mert tudvalévően semmiféle törvény nem gátolja a keresztény magyarságot, hogy orvossá, ügyvéddé vagy mérnökké képezhesse magát. Törvény, vagy kormányrendelet nem tiltja a keresztény banknak sem, hogy több kölcsönt adjon és kevesebb kamatot szedjen és sem a gyáralapítási, sem a kereskedői vagy iparűzési engedély megszerzésekor nem akadály, ha valaki kereszténynek született. Ismételjük, hogy a gazdasági életben a felekezetek szembeállítását mindenképpen tudománytalannak és természetellenesnek tartjuk és ez a szembeállítás csak akkor nem járna jóvátehetetlen károkkal, ha nem nyers hatalmi eszközök vagy már a starttól elzáró törvények, hanem csak az eredmények döntenék el a vitát. De a Turul szövetség, sajnos, nem erre a méltányos és logikus megoldásra gondol, amikor arra buzdítja tagjait, hogy „üsd minden történik eszközzel a zsidó bankot, műhelyt, pyárat és kereskedelmi vállalatot amem Magyarországon kegyetlen numerus nullásával kizárja a gazdasági életből a magyarságot.“ A Turul szövetség ugyanazt a numerus clausust követeli a bankok, gyárak, sőt a közúti villamosvezetők szervezetében, mint a főiskolákon: itt is törvénnyel akarja megbénítani egy felekezeti hovatartozásának véletlenjénél fogva kisebbséggé kvalifikált csoport vetélkedését az eddig szabad pályákon. Mindjárt meg is kérdezhetnők: vájjon csakugyan olyan fényesen beváltotta-e a főiskolai numerus clausus a hozzáfűzött reményeket, hogy tanulságai és eredménrei alapján most elérkezett az egész gazdasági és társadalmi életre való kiterjesztésének időpontja? Az Állástalan Diplomások Egyesülete, a Diplomások Önsegélyző Egyesülete, az insegakciók, a szellemi szükségmunkák, a népkonyhai és magán jótékonysági ingyenebédek felekezetek és foglalkozások szerint feldolgozott statisztikai adatai nem azt bizonyítják, hogy a magyar intellektuális középosztály kilencvenöt százaléka az öt százalék zsidóságtól megtagadott tanulási szabadság révén sohasem látott virágkorát éli. De kár lenne újra és újra felsorolni az érveket, amelyek ma már az adatok és élmények tömegével bizonyítják, hogy az élet nem respektálja az álképleteket, amelyeket a politika átmenetileg rákényszerít, hogy nincs külön keresztény és külön zsidó középosztálykérdés, hanem van az egész világot átfogó, egyetemes középosztálykérdés, amelyet a nagytőke és a proletariátus között lebegő társadalmi rétegben többé-kevésbé ugyanazok a válságtünetek jellemeznek Angliában és Libéria néger köztársaságban egyaránt! Sőt tovább megyünk: ez az egyetemes középosztálykérdés sem önállóan kezelhető kérdés, mert függvénye egy, a szó szoros értelmében élet-halál kérdésnek, amely sohasem volt aktuálisabb, mint e percekben: — hogy mi lesz —nem is Európával, de az egész földgömbbel, fehérestőlfeketéstől, keresztényestől és bramanistástól — szóval, hogy lehet-e még egyáltalában segíteni rajtunk? A veszedelem dimenziói között lehangolóan groteszkül hat, hogy egy lelkes magyar fiatalokból álló csoport pillanatnyilag nem ismer más veszedelmet, mint a zsidó veszedelmet. S még groteszkebb, hogy azt hiszi: ha a magyar bankokban, gyárakban és a magyar kereskedelemben csak öt százalék lenne a zsidó, akkor a magyar keresztény középosztály nem érezné azoknak a roppant erőknek kérlelhetetlen uralmát, amelyek olyan országokat is gazdasági és szociális romlásba döntöttek, amelyek még sohasem láttak eleven zsidót! De ismételjük, kár lenne értelmi érvekkel dolgozni; kár lenne megmagyarázni, hogy a tömegeknek a szabad pályákon való elhelyezkedését nem valamelyes raffinált tervszerűség, hanem egyszerűen a lehetőségek irányítják; kár lenne akár azzal a banális, de találó viccel megvilágítani a kérdést, hogy a zsidó fűszeres, de még a bankigazgató is szívesebben lenne hitbizományi majoresco, egyházi főméltóság, vagy akár csak főszolgabíró s nem rajta múlik, hogy nem pont ezeket a pályákat özönli el! Nem folytatjuk az érvelést, mert ezt a kérdést, a zsidókérdést évezredek óta nem befolyásolják az érvek, sőt a tények sem. Kár bizonyítani az ifjaknak, ha például nem elég lenyűgöző bizonyítéknak a félelmetesen szomorú Dobutca, ahol zsidó proletártömegek laknak elképesztő zugokban és a falusi nincsteleneket felülmúló nyomorúságban — s ahol a bajtársi egyesületek tagjai nagy passzióval, de némi logikátlansággal szoktak tüntetni a zsidó nagykapitalizmus túlzásai ellen! Kár bizonyítani, ha nem elég a zsidó ügyvédek és orvosok öngyilkossági statisztikája, ha nem elég a Turul szerint zsidóktól ellopett banktisztviselői és magántisztviselői pálya nyolcvanpengős havi fizetési átlaga és hivatalos munkanélküli arányszáma! Kár bizonyítani, hogy a kereskedők, a zsidók éppúgy, mint a keresztények, fizikai áldozatai egy következetesen kereskedelemellenes gazdasági politikának! Kár lenne hatásosabban ecsetelni, hogyan festenek azok a bizonyos „zsidó" foglalkozások, amelyekben a keresztény társadalom nem érvényesül — a babona ma úgyis erősebb, mint a statisztika, a demagógia pillanatnyi hévben kipattant „elméletei i1 hatásosabbak, mint a valóság. Miért higyjük, hogy az írott szó többet érhet el, mint amit a bajtársak a saját szemükkel láthatnak napról-napra udvarra nyíló albérleti szobájuknak ablakából: hogy a zsidó cókmókját ugyanúgy elviszik adóban és adósságban, mint a keresztényét, hogy az elcipelt ruhásszekrénynek, vagy a kredencnek nincs felekezete és fajtája s az öngyilkosok között mindenfajta különbség megszűnik az udvar véres keramitján! Nem lehet ott vitatkozni, ahol a fanatizált érzelmi állapot képtelenné teszi az értelmet arra, hogy a szenvedélyeket saját személyes tapasztalatával kontrollálja. Az abesszin háború megindítása előtt Mussolini mondta egy angol lap tudósítójának, hogy „nem akar sivataggyűjtő lenni" , de a Turul szövetség, úgy látszik, a magyar gazdasági élet sivataggá tett területeit követeli a feltörekvő ifjúságnak. Nem nyílt csatában, szabad versennyel, hanem egyoldalú hatalmi eszközökkel és radikális törvénnyel akarja kolonizálni ezeket a területeket, amelyeket azok sem tudtak megmenteni a terméketlenségtől, akik generációkon át művelték s keresztül-kasul ismerték és szakszerűen alkalmazták a törvényeiket. De a Turul szövetség programmja előreláthatóan megvalósul. A kereskedelem, a magánhivatal s a szabad intellektuális pálya előbb-utóbb