Ujság, 1936. szeptember (12. évfolyam, 199-223. szám)

1936-09-25 / 219. szám

6 gás legyen. Minden nemzetnek arra kell töre­kednie, hogy az országok külkereskedelmét kölcsönösen emeljék, mert ez hat ki legin­kább az országok belső gazdasági és pénz­ügyi életére is. A külkereskedelem fokozódá­sának nagyfokú erkölcsi értéke is van, mert a magas fokra fejlesztett külkereskedelem prosperitást, gazdagságot jelent, márpedig boldog, jólétben élő nemzet fokozottabb erő­vel fog arra törekedni, hogy a világbékét megóvja és ezzel együtt a maga gazdagságát megtartsa. „Angliának csak Amerika pénze kell...“ Ezután Sir Josiah Stamp az 1929 előtti ..könnyelmű** amerikai hitelnyújtásról be­szélt hosszasabban. Ha ez Amerikára veszte­séget is jelentett, sok tekintetben a nemzet­közi gazdasági helyzetre igen előnyös volt. Közeleg az az idő, amikor az ilyen könnyel­műségre megint szükség lesz. Ha Anglia és Amerika megint nagyobb kölcsönöket he­lyezne el a nemzetközi piacon, annak ha­tása kitűnő eredménnyel jelentkezne a nem­zetközi kereskedelemre. Ezután áttért a mai külkereskedelmi hely­zet ismertetésére és megvilágította azokat az okokat, melyek az általános külkereskedelem lebonyolításánál közrehatnak és azokat meg­nehezítik, sok esetben lehetetlenné teszik. Példákat sorolt fel és illusztrálta, hogy Ang­lia milyen körülmények között bonyolítja le külkereskedelmét Amerikával. — Angliának nem kell sem Amerika aranya, sem annak áruja — mondotta han­gos derültség közepette —, hanem csak pénze. Ezután röviden foglalkozott még a szabad kereskedelem feltételeivel, ami százötven év­vel ezelőtt indokolttá tette, hogy Angliába jó­formán teljesen a szabad kereskedelemre tér­tek át. Ez azonban a mai viszonyok között nem volt fentartható. A kereskedelem az, amely a világot fokozatosan gazdagabbá teszi, ésihez azonban elsősorban béke kell. Tárgyalta a különböző országoknál mutat­kozó árszínvonalak közötti eltérést, a munka­béreknek a termelésben jelentkező hatását. Nagyértékű előadását egy tréfás axiómával fejezte be. Súlyos baleset az előadáson Sir Josiah Stamp előadásán véres baleset történt. Szécsi István 27 éves fotoriporter az előadás alatt fényképfelvételeket akart készí­teni. Eközben a kezében levő magnézium fel­robbant. Az előadó és a közönség nem vett észre semmit. Szécsit közelében álló kollégái támogatták hátra. Értesítették a mentőket, akik megállapították, hogy mindkét kezét súlyosan megsebesítette a felrobbant magné­zium. A Rókusba szállították. Ebéd és vacsora Sir Josiah Stamp tiszteletére Sir Josiah Stamp csütörtök délelőtt feleségével együtt megtekintette a fővárost és ellátogatott a Nemzeti Múzeumba is, ahol különösen a puszta­ kiállítást tanulmányozta nagy érdeklő­déssel. Délben Winchkler István kereskedelemügyi miniszter és felesége adott szűkkörű löncsét Sir Josiah Stamp és Lady Stamp tiszteletére. Az ebéden részt vettek többek között Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter, Knox budapesti an­gol követ, Imrédy Béla, a Nemzeti Bank elnöke, Teleki Pál gróf, Kenéz Béla és Lenn Ottó. A délutáni előadást követően a Society of the Hungarian Quarterly nevében Bethlen Ist­ván gróf helyett Kornis Gyula adott estebédet a belügyminisztérium dísztermében. A házi­asszonyi tisztet Imrédy Béláné látta el. A meg­jelentek között voltak Fabinyi Tihamér pénz­ügyminiszter­­és felesége, Winchkler István kereskedelemügyi miniszter és felesége, Kazár Andor igazságügy miniszter és felesége, Imrédy Béla, gróf Esterházy Móricné, Teleki Pál gróf, Szitovszky Tibor, Weiss Fülöp, Ch­orin Ferenc és felesége, Kornfeld Móric báró és felesége, az amerikai ügyvivő és felesége, Garret G. Ac­cerson, az Egyesült Államok követségi taná­csosa, H. J. Bruce és felesége, Eckhardt Tibor és felesége, Bíró Pál és felesége és sokan mások. ff NehaHiaíids sandorni'PSsell | siremteüineh feiayafósa gil szeptember 27-én, vasárnap délután órakor Iw R lesz a rákoskeresztúri izr temetőben. H E­­­szomorodott szív- ki­n tett leánya, ’ . SICE 1 ­agyott bennünket, SS -én, pénteken déli , rákoskeresztúri szr. H­osl, Gábor és Méde­ei Vilmos vőlegénye, H­­or Ferenc sógorai, fog szivünkben élni.­­ Tizenkét oltár lángol Templomok lobbannak lángra és a kivonuló tűzoltóság csak arra vigyáz, hogy a tűz ne ter­jedjen át magánépületekre. Ott, ahol a templo­mok környéke beépített, a spanyol gyerekek nagyobb terekre hordták ki a templomok be­rendezését és ott aztán a felnőttek máglyára rakják. Barcelonában, Irunban, San Sebastian­­ban elképzelhetetlenül nagyértékű­ műkincsek pusztultak el. A barcelonai Santa Maria della Mare templomban például, amelyet a Krisztus utáni III. században építettek, még cölöpökre, egyszerre lángolt mind a tizenkét oltár. Mikor a rend valamennyire helyreállt, a műemlékekre cédulát akasztottak azzal a szöveggel, hogy a. ÚJSÁG PÉNTEK, 1988 SZEPTEMBER ?. R­eformátus békejobb a katolikusoknak •■■■■■Mibmmil. Benedek Zsolt gondnoki székfoglalója Szekszárd, szeptember 24. Benedek Zsolt dr. egyetemes konventi tanácsost, a magyar­­országi református egyház központi admi­nisztrációjának főnökét, csütörtökön avatták be itt a tolnai református egyházmegye gond­noki székébe. Az installáció ünnepiessége közben komoly szók estek az egyházkerület ügyein túl a református egyház s a keresz­tény felekezetek egyetemes érdekeiről, me­lyek egybeesnek az ország legfontosabb ér­dekeivel is. Gondnoki székfoglaló beszédében Benedek Zsolt dr. mondotta ezeket a szava­kat. Hálás köszönetet mondott mindenek­előtt, hogy az egyházkerület őt ültette édes­atyjának, Benedek Sándor néhai közigazga­tási bírósági másodelnöknek örökébe. Az­után áttért saját gondnoki programmjának és egyházvezetői elgondolásának kifejtésére Azzal kezdte, hogy minden erejének kifejté­sével hitvalló egyházzá, missziói és szociális egyházzá akarja kifejleszteni a református egyházon belül azt az egyházmegyét is, mely­nek, ime, gondnokává tették. Azt akarja, hogy „gyermekeink vallásos nevelése és hí­veink lelki gondozása minden gyülekezetünk­ben bensőséges és átütő erejű legyen, mert jaj volna nekünk, ha az egyháztagok ünne­pélyes vallástétele mint a szavazati jog meg­szerzésének törvényes velejárója puszta legá­lis formasággá zsugorodnék". — Az egyház — így folytatta — nem járna helyes úton, ha maga akarna új tár­sadalmi és gazdasági rendet teremteni, de a lelkek nevelése a kezében van, s ezzel első­rendű szociális tényezővé válik, kialakítván olyan embertípust, amely aztán megalkotója lesz „az igazságosabb és testvériesebb keresz­tyén társadalomnak". Különös gondom lesz, hogy a belh­ivatalnokok állásszerű tisztes megélhetése biztosítva legyen. Sürgetni fo­gom a konyn­a, korpótlék és családi pótlék mielőbbi korszerű rendezését, mert elvisel­hetetlen számomra a gondolat, hogy papi és tanítói családok értékes gyermekei, kellő anyagi erő hiányában, iskolázatlanul marad­janak. A felekezeti iskolák államosítása vagy köz­­ségesítése ellen foglalt azután nyílt állást az új egyházgondnok, ígérte, hogy gondosan fogja ápolni a testvéri viszonyt a „századok viharaiban velünk sorsközösségbe összefor­rott evangélikus egyházzal". — De nincs lelkemben — így folytatta — semmiféle felekezettel szemben gyűlölködés, legkevésbé római katolikus honfitársaimmal szemben. Én vegyesházasságban, 57 éven át példás odaadással egymásnak és gyerme­keiknek élő szüleimtől tanultam meg a má­sok vallásos meggyőződésének tiszteletét. A félreértés veszedelme azonban nem tart­hat vissza annak fájdalmas érzéseket ki­váltó megállapításától, hogy a felekezet­­közi helyzet alakulását aggodalmas honfi­­lélekkel figyelem, a társadalmi rétegeknek felekezeti szempontok szerint végbemenő tudatos elkülönítése a nemzeti társadalom egységét s ezzel végső fokon nemzeti létün­ket fenyegeti. — Ma már nem elégséges a felekezetközi béke fentartásában rejlő nagy nemzeti érdek egyoldalú hangoztatása, m­a már olyan szim­ptomatikus jelenségek láttára, aminknek ta­­núi voltunk egy református testvérünk buda­pesti egyetemi tanári kinevezésével kapcso­latban, kötelességünk nyíltan intézni jóér­zésül római katolikus magyar testvéreinkhez a felhívást, fogjanak össze velünk a m­agyar nemzet e sorsdöntő óráiban, mert ha mi, reformátusok nem is vagyunk a nemzet, de magyarok mindenesetre vagyunk. Hisszük, hogy római katolikus honfitársaink is any­­nyira magyarok, hogy a nemzeti célok szol­gálatában egybe tudnak forrni velünk, akik­nél vallásos meggyőződésünk és hitünk szol­gálata mindig kongruens volt a nemzet ér­dekeivel. Mi készen vagyunk minden feleke­zeti sérelmünk eltemetésére ebből a nagy érdekből. De ha kiáltó szó volna is szavunk a pusztában, egyet tudunk: azt, hogy nem érhet soha semmiféle körülmények között akkora bántalom, hogy bennünket eltántorít­son a nemzet egyetemének önzetlen és bátor szolgálatától. A gondnoki székfoglaló beszédnek nagy ha­tása volt. Ravasz László püspök megbízásá­ból Kováts J. István dr. püspökhelyettes, ny. államtitkár, Thuránszky László tolnai főis­pán, Perczel Béla alispán, Varga­ Sándor vértesaljai református esperes és Kováts- Sebestyén Endre felsőházi tag köszöntötte az itt egyházi vezető férfiút. M­űkincs-van Párizsban Nagy konjunktúra a párizsi műpiacon Spanyolországból menekülő klasszikus festményekben Most tért vissza hosszabb párizsi tartózko­dás után Budapestre az ismert esztéta-tanár és műtörténész és a spanyolországi szörnyű ese­ményekkel kapcsolatosan Párizsban szerzett tapasztalatairól és észleletről baráti körben rendkívül érdekesen számol be.­­ Köztudomású, hogy Párizsban az utóbbi négy-öt év alatt erősen megcsappant az idegen­­forgalom és ez kihatott a párizsi műpiacra is, amely pedig valamikor központja volt a világ műkereskedelmének. A műpiac egészen a leg­utolsó időkig pangott, hogy a spanyol polgár­háború kitörésével példátlan és váratlan kon­junktúra váltsa fel a teljes üzlettelenséget. A polgárháború óriási embertömegeket mozgatott meg és az emberek százai hagyják el napon­ként a spanyol földet, hogy a francia határon át a maguk életét és értékeit átmentsék. A me­nekülők rengeteg műkincset hoznak magukkal, részint engedéllyel, részint engedély nélkül, álutakon, a határőrök és a vámhatóságok elné­zésével s ezeket a műkincseket francia földön áruba bocsátják, hogy az emigrációban is él­hessenek. Spanyolországban a forradalom van­dalizmusa folytán a szó szoros értelmében az utcára kerültek olyan műkincsek, amelyeknek pénzbeli értéke szinte felbecsülhetetlen. Mene­külők mesélték, hogy rengeteg műkincs telje­sen megsemmisült, műemlékek a kormány védelme alatt állanak, de akkorra már késő volt, az értékek túlnyomó többsége elpusztult. A forradalmi szenvedély nem ismer irgalmat. Nemcsak az embereket gyilkolják halomra, hanem minden emberi fantáziát megszégyenítő vandalizmussal vetette magát rá a csőcselék a kolostorok, kastélyok, múzeumok évszázadok óta őrzött csodáira, ki­hurcolta az utcára, megsemmisítette, felgyúj­totta. Forradalom nem üzlet Barcelonában a többi közt egy Rafael-kép is kikerült az utcára. Az egyik vörös katona tar­totta a kezében, amikor amerikai turistával találkozott. Az amerikai rögtön alkuba bocsát­kozott a katonával és nagy árat ígért a képért. Már-már létrejött az alku, amikor arra ment egy másik katona, előrántotta szuronyát és végighasította a műkincset azzal, hogy: — A forradalom nem üzlet! Az utcán, sárban, porban, szennyben hever­tek az egykor dúsgazdag spanyol társadalom féltve őrzött csodálatos drágaságai, amelyeket soha áruba bocsátani nem akartak. Most útra keltek közülük azok, amelyeket a csőcselék dühe elől megmenteni sikerült. Grecók, Ruben­­sek, Murillók, Velasquesek, Rafaelek és még fel nem fedezett mesterek munkái gyűrött, ösz­­szegöngyölt tekercsekben kerültek át a francia határon. Tömeges kínálat Ezekre a csodálatos műkincsekre a párizsi műkereskedelem mohón és ujjongva csapott le. Potom áron ragadta ki a kincseket a mene­külők kezéből. Soha annyi m­estermű a francia műpiacon fel nem halmozódott, mint most. A teljes műtörténeti készültséggel rendelkező párizsi műkereskedők mindenekelőtt restaurál­­tatták a képeket, ha a menekülés közben több­é-k­evésbé megrongálódtak, de pillanatra sem feledkeztek meg arról sem, hogy figyelő őrszemeket állítsanak azokra a helyekre, ahol­ újabb műkincs-szállítmányok érkezését reméli 1 hetik. A tömeges kínálat következtében a mtfc* kincsek természetesen silány árakon kerülnek piacra és a vevők olyan olcsón jutnak hoz­záj­­uk, amilyen olcsóságra a legrosszabb dekon*­junktúra idejében sem volt soha példa. Ebben közrejátszik az is, hogy élelmes képügynökök a laikusok hiszékenységére számítva, tömétile­­len hamisított képpel is elárasztották a piacot és a hamisításokat azzal hozzák forgalomba, hogy éppen most hozták a képeket Spanyol­­országból. Zughelyeken is kapható ilyenformán „spanyol műremek" nagy számmal. Sok az utánzat Annyi bizonyos, hogy aki ma Párizsban klassz­szikus műkincsekre vadászik, rengeteg megté­­vesztésnek van kitéve, ha nincsen műtörténeti tudással és hozzáértéssel felszerelve. Most Spa­­nyolországban a csendes Toledóért folyik a harc. Miután a rommá lőtt Alcazar alatt már rengeteg műkincs pusztult el, most Toledo lesi soron. Toledóban szintén rengeteg műkincs van. A görög származású Theotokopuli Dome­­nico, „El Greco", a görög, szintén Toledóban­ élt és ott festette meg a világ mű­vészetében egyedül álló légies szentjeit és kísérteties Ma* donnáit. Toledo negyven templomának egyiké* ben, a San Thome-ban, van például Greco fő* műve, az Orgaz gróf temetése című hatalmas, megrázó erejű kompozíciója is több más ha* talmas képe társaságában. Mi lesz ezekkel a képekkel s ezekkel a pótolhatatlan műkincsek* kel, ha a forradalom dühe és szenvedélye meg nem kegyelmez nekik? Kozma Miklós belügyminiszter megvizsgálja az OTI-járulék­ok felemelésének ügyét A kormány tagjai csütörtökön délelőtt minisztertanácsra ültek össze és folytatólag­­osan tárgyalták azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket a kormány a képviselőház elé kíván terjeszteni. A minisztertanács első­­sorban általános társadalombiztosítási kérdé­­sekkel foglalkozott és abból a szempontból vitatta meg a helyzetet, nem volna-e mód arra, hogy más olyan kategóriák is bevon*­hatók legyenek a társadalombiztosításba, amelyek eddig nem élvezték a biztosítás elő­­nyeit. Délután folytatódott a minisztertanács, Winchkler István kereskedelem- és közle­­kedésügyi miniszter bemutatta a vásárson szabályozásáról szóló javaslattervezetét, majd Kozma Miklós belügyminiszter ismertette az egyke­ kérdésével kapcsolatos törvényterve­­zetét. A minisztertanácsot pénteken délelőtt folytatják. Az egész közvélemény érthető érdeklődéssel várja Kozma Miklós belügyminiszter dönté­sét a háztartási alkalmazottak OTI járulékai­­nál, legutóbb történt felemelése ügyében. Miután az OTI azzal indokolja a járulékok felemelését, hogy a háztartási alkalmazottak­ biztosítási ágazata deficittel küzd és ezt 30 deficitet csak a járulékok felemelésével lehtet megszüntetni, a belügyminiszter, mint az O­­­s felettes hatósága, alaposan megvizsgálja a ügyet és csak abban az esetben engedélyezi a járulékok húszszázalékos felemelését, ha nem adódnék más megoldás a deficit megszűrt­­tetésére. Elárvereztek egy éttermet a Rákóczi-úton Csütörtökön délelőtt tíz órakor a Rákóczi-út 29. számú házban lévő Kovacsevics Milos-féle étteremben, ahol néhány vendég zónareggeli é telt, három úr jelent meg K­atu­skával. Nem vendégek voltak, nem fogyasztani jöttek. Sok­kal szomorúbb kötelesség hozta ide ezt a há­­rom embert: a bírósági végrehajtót, az állam­­kincstár jogi képviselőjét és a becsüst, akik­ azért jöttek, hogy elárverezzék adótartozás fe* jében Kovacsevics Mios éttermének berende­ zését. A vendéglős­ szakmában már régebb idő óta tudták, hogy a Kovácsevics-étterem fizetési ne­­hézségekkel küzd. Azt is tudták, hogy a ma­ gánhitelezők bíznak a tehetséges Kovácsévál Milosban és nem fognak komolyabb lépéseket tenni. Annál váratlanabbul érte a vendéglős­ szakmát az a hír, hogy az adóhivatal, amelyt eddig ugyancsak türelmesnek bizonyult, elh­a­­tározta, hogy a vendéglő lefoglalt berendezését elárverezteti. A hivatalos embereket Kovacsevics Milos egy üres terembe vezette, hogy ott kezdjék meg az árverést addig, amíg az étterem vendégei fizetnek és eltávoznak, így is történt. Az­ asztal­tokért és székekért 000 pengőt, az evőeszköz­készletért pedig 400 pengőt fizettek .A vendéglő többi berendezési tárgya mintegy ezer pengő­­ért kelt el, úgyhogy a kincstár 50.000 pengős köztartozás fejében 2000 pengőt vett be és ez­­zel kielégítette magát. Délután két órára ért véget az árverés: fel­húzták a vendéglő redőnyeit és ezzel megszűnt a Rákóczi-úton fővárosszerte ismert Kovácsén­yics-féle étterem.

Next