Ujság, 1937. április (13. évfolyam, 72-97. szám)

1937-04-01 / 72. szám

CSÜTÖRTÖK, 1937 ÁPRILIS , ÚJSÁG Széles medrtbnek ígérkezik a költségvetési vita Jövő h hét elején értekezleteket tartanak az összes pártok. Nagy felsorakozás a szélsőségek elsen. Nagyobb beruházási programmot hoz az új költségvetés Rövidesen megélénkül a politikai élet. A miniszterek és a pártvezérek a jövő hét ele­jén visszatérnek húsvéti üdülésükből és Darányi Kálmán miniszterelnök az azután következő napokban megkezdi tanácskozását a pártvezérekkel az alkotmányjogi javasla­tokkal kapcsolatban. A miniszterelnök szer­dán már megjelent hivatalában és hozzá­fogott azoknak az ügyeknek az előkészítésé­­hez, amelyek egyrészt a nemzeti egység párt­jának szervezési program­mját, másrészt a politikai élet fontosabb időszerű kérdéseit érintik. Programmjához híven még április folyamán vidéki népgyűléseken fog meg­jelenni a miniszterelnök, hogy kifejtse azo­kat a politikai célkitűzéseket, amelyek alkal­masak a szélsőséges mozgalmak háttérbe­­szorítására. Előreláthatóan Szegeden, Debre­cenben, Miskolcon és Pécsett fog felszólalni a nemzeti egység pártjának gyűlésein, ame­lyekre pártjának számos képviselő­ tagja is elkíséri. Mit hoz az új költségvetés? A nemzeti egység pártja április 7-én, szerdán értekezletet tart, amelyen ünnepé­lyesen leleplezik Gömbös Gyula arcképét. Ivády Béla pártelnök a h­úsvét előtti utolsó értekezleten bejelentette, hogy a portrét Sztranyavszky Sándor házelnök ajándé­kozta a pártnak. Ugyanezen az értekezleten Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter tájékoz­tatást ad a nemzeti egység pártjának az új költségvetésről. Mint jól értesült helyen mondják, az 1937—38. évi költségvetés kö­rülbelül 40 millió pengővel magasabb lesz, mint a mostani költségvetés, a deficit pedig néhány millióval csökkenni fog az előirány­zatban. Jelentősen emelkedik az új költség­­vetésben a szociális célokra szánt összeg. Különösen a beruházási programm fog bő­vülni olyan munkálatok révén, amelyeknél nagyobb tömegek juthatnak majd kenyér­­keresethez. Szó van a öntözőcsatornák létesí­téséről, utak építéséről, folyószabályozások­ról. A kormány ugyanis ezeket a közmun­­­­kákat tartja legalkalmasabbnak arra, hogy szélesebb körökben éreztessék szociális ha­tásukat. Ilir szerint a nemzeti önállósítási­ alapot hárommillió pengővel fogják elő­irányozni az új költségvetésben, szemben a tervbe vett kétmillió pengővel, mert a kor­mány fokozott mértékben kívánja elősegí­teni a fiatalság számára az exisztencia-ala­­pítást. Fiatal orvosok és más foglalkozású latoinerek, kezdő iparosok és más hason­lóak ebből az alapból kapnak majd köl­csönt kedvező visszafizetési és kamatfeltéte­lek mellett. A szerdai pártértekezleten más felszólalás nem lesz s a párt belső ügyeinek megvita­tása céljából valószínűleg még április első felében külön pártértekezletet hívnak össze. Ezen vitatják meg részletesebben a párt szervezési munkáját és tiszta helyzetet te­remtenek abból a szempontból, hogy a párt szélsőjobboldali csoportja ne működjék együtt a nyilaskeresztesekkel, ahogyan az az utóbbi időben ismételten megtörtént. Da­rányi Kálmán miniszterelnök határozottan állást foglalt minden szélsőséggel szemben s a párt képviselő-tagjainak túlnyomó több­sége ezt a gyakorlatban úgy akarja érvénye­síteni, hogy a nemzeti egység pártja egy­általán ne vegyen részt a nyilaskeresztesek akcióiban s a szervezési munka során se vegye igénybe a szélsőségesek közreműkö­dését. Egyve­l ezret írta G. Herman Iván • Amerikában csak egyszer jártam az üge­tőn. Ödöngtem a harmadik helyen. Korlát­tól a tribünig és vissza. Valaki kopogtatott a hátamon. Megfordultam. Max Pianké volt, öreg barátom, akinek jónéhányszor kifizet­tem a sörét a vizen túl. Persze konyakkal benne, ahogyan Berlinben illik. És sebté­ben elmeséltem, hogy rosszul megy a sor­som, mert mindenes vagyok az occansidei nagy vendéglőgyárban és kínos munkával keresem a kenyeret — One Dark a jó ló — suttogott Maxe és hunyorgatott hozzá —, még sohasem nyert, a startnál maradt, felvágott, vagy kitört. Két esztendeje figyelem. Tudom, ma nyer. A legjobb indián űrkocsis hajtja — Sajnálom, nincs pénzem — igyekez­tem Maxet lerázni. Sikerült. Már régen nem láttam Maxet a közelben, mikor hirtelen fülembe súgta rekedtes hangján. — One Dark ma nyer! — ijedten néz­tem körül, de Maxe nem volt sehol. — One Dark a jó ló ... — berregte egy arra köröző repülőgép csavarja a magas­ságból. — One Dark ... — zizegte a nehéz lovak vonta széles seprő, amivel a homokot egyen­gették a pályán a futamok után. Az ördög ma incselkedik velem. Bizta­tott, hajtott, kergetett. Fölindultam a buk­mékerek bódéi felé. — Egy dollárt — szóltam be az abla­kon. — One Darkra egy dollárt. Megkaptam a jegyet, de mintha gúnyosan mosolygott volna a büki. Rajtam kívül senki sem tett a lóra. Csengettek. Start. A lovak kinyújtóztak. Rikítóan színes szalagok zuhantak tova a korláton túl. Eltűntek a kanyarban és újra jöttek a másik oldalról. — Hip ... hip ... hurrráhh ... — hul­lámzott végig a tömegen. Ismét előttünk futott a mezőny. One Dark jó ötödik lehe­tett a sorban. Hirtelen kis kavarodás tá­madt. Az első ló felvágott. A második sus­­kyjának a kereke súrolta a korlátot a ka­nyarban. Kissé keresztbe fordult előtte a ló. Az utánarohanók beleakadtak. — Recsegés! Krach! — Áh . .. hein ... — zúgta a közönség. One Dark a pálya külső szélén ügerel! Egyedül maradt sértetlen a pályán. Komó­tosan, kényelmesen, biztosan futott. Orrát céltudatosan nyomta előre a szélbe és vitte indián hajtóját a célba. Első lett. — Csalás!... Vissza a pénzt! — ordí­totta a nép. Öklöket ráztak a céltorony felé. Átugráltak a korlátokon. Egy ifjú hölgy homokot markolt fel a pályáról és árkokkal szórta a bírák felé. Nem használ­ semmit, f­elhúzták a táblát. — One Dark 1:1000.­­ Halálos csend lett köröskörül. A tömeg némán izzadt a napon. Csak egy székenálló fiatalember csapta össze kétségbeesetten feje fölött a két kezét. — Egek, ha a dögre tettem volna?! Csak e pillanatban értettem meg, hogy nyertem. Hogy gazdag vagyok. Ezer dollár ára. Ujjongani szerettem volna örömöm­ben. Mennyi minden vágyam váltom most valóra. Bemegyek a vendéglőbe, ahol eddig kínlódtam és megmondom kereken a főnök­nek, hogy elég! Hogy nem csinálom tovább a baromi munkát. Csinálja más! Vagy akár ő maga! Aztán megveszem a kis használt Busekot százért. Már úgyis régen szeretnék autótulajdonos lenni. És megvásárolom azt a gyönyörű horgászkészletet a Boveryn, aminek a múltbeli kimenőmön két órát udvaroltam a kirakatüvegen keresztül. És felmegyek a Missisipihez, vagy a Nagy Ta­vakhoz. Kibérelek egy kicsi házikót. Hor­gászom egész nap. S az egész világ meg­változott körülöttem. Kikecmeregtem a tömegből. Egyedül áll­tam a bukmékerek bódéi előtt. Benyújtot­tam a tikettemet. Kifizettek. Húsz- és öt­­vendollárosokkal ezer dollárt. Próbáltam összeolvasni a pénzt. Kétszer is újra kezd­tem, de hatszáznál ismét összezavarodtam. — All righ­t — mondtam végre hanyagul és amerikaiasan és nadrágom zsebébe gyűr­tem a dollárköteget. Az ügetőpálya bejá­rata előtt autók parkoltak és autóbuszok százai. De egyik sem indult meg. A verseny végére vártak. A soffőrjeik is a pályán vol­tak fogadni. Gyalog indultam útnak Óceán Side felé. Első utam vissza a vendéglő gyárba vezetett. A főnökhöz, akinek fel­mondok. Keressen magának más minde­­nes fiút. Vagy kínlódjon maga. Ilyen gon­dolatokkal bandukoltam az elhagyott utón. Nyílegyenes, ötnyomsávos autópálya mel­lett a betongyalogjárón. — Jót tesz ez a kis séta — gondoltam legalább mégegyszer megfontolom a a kö­zeli bevásárlásaim pontos részleteit. És lel­kemben már ismét északra zökkentem fel, a széles folyó és a nagy tavak közé, aho­l oly szép csendes az élet, nincs főnök, ven­­déglőgyár, jazzband, tányércsörgés, moso­gatógép, dollárhajsza és nincs, vagy van egy más Amerika. — One Dark és Max Planké, te jó öreg kamerád, áldott legyen a kettőtök neve, akik ezt lehetővé tettétek... — mormol­tam magamban éppen — ... és mind­örökké ... Amikor autósék csikorgására ijedtem fel csendes hálálkodásomból, szorosan mellém stop­olt egy ócska F­ord kocsi. Két ember ugrott le a kormány mellül és az arcukat fekete kendő fedte. Szemvillanás alatt köz­rekaptak. A hórihorgas rámkiáltott. — Hold up! — fel a kézzel fiú! — és az alacsonyabb gyakorlott kézzel kirántotta nadrágzsebéből a dollárköteget. Gyorsan visszaugrottak éktelenül zörgő kocsijukba. És eldörömbölt velük a gép. Az alacsonyabb kihajolt és hátranézett. Kendőjét fellebben­­tette a légnyomás. Megismertem. Max Planké volt, öreg barátom Berlinből. — Ördög adta — ördög vette — sóhaj­tottam még távozó pénzem után és egy jó félóra múlva már mitfelejtve lopakodtam be a vendéglőgyár kapuján a munka­helyemre. Mikor a főnök meglátott, egy borítékot lobogtatott felém. — Egy barátod hagyta itt számodra — mondta. Kibontottam. Két ötvendolláros volt benne. És tinta ceruzával, táncoló betűk­kel ráírva a pénzre, úgy, ahogyan egy ro­hanó óscskakocsiban csak lehetséges. — Egyre száz is elég szép kvóta. Bará­tod, Maxe. Felsorakozik az ellenzék A képviselőház április 8-án­, csütörtökön délelőtt tíz órakor tartja h­úsvét utáni első ülését, amelyen Fabinyi Tihamér pénzügy­­miniszter benyújtja az új költségvetést és elmondja expozéját. A pénzügyi bizottság másnap megkezdi az új költségvetés tárgya­lását s a bizottság üléseinek tartamára a Ház plénuma szünetet fog tartani. Úgy szá­mítják, hogy a bizottság két hét alatt elvégzi munkáját s akkor sor kerül az új költség­­vetés plenáris tárgyalására. Az ellenzéki pártok a jövő hét elején szin­tén értekezleteket tartanak, kijelölik szóno­kaikat a­­költségvetés tárgyalására s megálla­pítják azokat az alapel­veket, amelyeknek a vita során szószólói kívánnak lenni. A költ­ségvetés vitája nem fog szűk mederben mo­zogni, mert ez az első alkalom, hogy a kép­­viselőház tagjai bírálatot mondhatnak a Da­rányi-kormány működéséről. Az ellenzék szó­nokai kiterjeszkednek a kormány működé­sének minden részletére és különösen azt fogják hangsúlyozni, hogy a belső béke meg­óvása céljából elsősorban a szélsőségek hát­térbe szorítására van szükség. Természetesen a titkos választójog ügyét is szóváteszik a költségvetési vitában, bár kétségtelen, hogy a miniszterelnök ezt a javaslatot csak ősszel terjeszti a Ház elé. Nyári szünet előtt előre­láthatóan csak a kormányzó jogkörének ki­terjesztéséről szóló javaslat kerül tárgya­lásra. 3 |H lüsgstar Királyi m Osztályysorsjáték SS Wa Figyelmeztetés! £1 A 38. Osztálysorsjáték I. ősz- A főárusítók figyelmeztetik t P ésSfvr­tályára még fenntartott osztály- üzletfeleiket, hogy csak úgy biz- fipirig, a rJVÜ sorsjegyeket, melyeket régi tulaj­­tosíthatják részvételüket az uj , j?»$|318§ donosaik el nem vittek, sorsjátékra. Iia a sorsjegyekért HW-1 járó összeg legkésőbb a húzás |P§ április 3-ikán ^,chá, mos' |||H fgHarot az uj igénylőknek kell kiszolgál­­aniIlC ||A jllfl Qlfltf IIIIP látni. Tehát sürgős intézkedést ulfj 18lU bUf"|||G Cilit? WWM HH kérünk, mert különben régi­­ résztvevők nem számíthatnak az illetékes helyekre beérkezik, BbBmMBH arra, hogy eddigi sorsjegyszámai­ különben minden további igényük fBBWB kát még megkapják. megszűnik. a* '• osztályú sorsjegyek hivatalos óra: L Eresz I Fel | Negy­ed I Nyolcad I L ^ v$§|j l^ieng^J 7 pengő | 31­, pengő | W ^ IS28, wW A megállapitott 30 fillér költségátalány a betéttel együtt szintén |||rzSPIi -‘-Zjys xp megküldendő. | ||a v«l«|-j bármely okból nem akar most résztvenni az uj sors- JS&2S&& TUluIU játékban, küldje azonnal vissza a kapott sorsjegyet, fejgjjyjg ijffiV’ata mert kárt és veszteséget okoz, ha nem küldi vissza. ES&3B3 (Mint nyomtatvány 2 FN­.1.KI! portóval visszaküldhető). „Csak akkor vagyok boldog, ha rám go Úyabb részletek a rákospalotai szerelmi drámáról Még mindig nem bontakozott ki teljes­­világossággal az a dráma, amely kedden délután Rákospalotán, a Kinizsy­ utca 161. szám­i villában játszódott le. Antal Lajos 24 éves lakatossegéd, Fodor Gyula dr. kultuszminisztériumi számtanácsos unokaöccse két lövéssel agyonlőtte a szám­­ellenőr feleségét, majd önmaga ellen fordí­­totta a fegyvert. Fodor Gyula dr. nem tar­tózkodott otthon, de az egyik szobában ott volt a számtanácsos ötéves fiacskája, akitől néhány méternyire zajlott le édesanyjának tragédiája. Fodor Gyula dr. hat évvel ezelőtt nősült. 1933-ban költözött a villába. Egyévi házas­ság után Fodornénak kisfia született. Hogyan kezdődött két éve annak, hogy megjelent a rákos­­palotai villában Antal Lajos, a számtanácsos unokaöccse. Panaszkodott, hogy nem tud el­helyezkedni. Többször felkereste F­odorékat s Fodorné közbenjárására állásba is került, az egyik újpesti gyár lakatosműhelyébe. Antal egy ideig rendesen dolgozott s gyak­ran látogatta a családot, később azonban mindinkább elmaradt. Néhány héttel ezelőtt Fodor Gyula hazatérve, a villa előtt sétálva találta az asszonyt, aki Antallal beszélgetett. Ezt rossz néven vélte feleségétől, rászólt. A vitába Antal is beleavatkozott. Szóváltás támadt a számtanácsos és a lakatos között, amely azzal végződött, hogy Fodor kiutasí­totta házából Antalt. Csak most, a dráma után, amikor a rend­őrség próbálja összeállítani a kettős halálos tragédia előzményeit, derül ki, hogy Antal a kiutasítás után is molesztálta az úriasz­­szonyt. F­odorné gyenge volt, nem volt szíve elküldeni a fiatalembert. Antal egy másik házban bérelt szobát. Sze­relmes volt az asszonyba, félreértette Fodorné iránta megnyilvánuló jóakaratát. A rajongás lassanként fanatizmusba csapott át. A fiatal­ember­­tarthatatlannak érezte helyzetét, tudta, hogy az úriasszony elérhetetlen számára. Ezek lehetnek az előzményei a tragédia-

Next