Ujság, 1937. május (13. évfolyam, 98-120. szám)

1937-05-05 / 101. szám

Szerda, 1937 május 5 ÚJSÁG u­tán­ ÍRJA Ezt már igen! Az ilyen hadijelentést magam is kedvelem! Hogy az osztrák államfő ágyudörgés közepett diadalma­san vonult be a magyarok fővárosába. A gyalázatos tél és a szégyenletesen vac­­kolódó tavasz után végre az idő is meg­emberelte magát, verőfényes, langyos májusi nap volt, a levegőben a szerelmes fák mámorító himpára szállott. Az ágyak méltóságteljesen dörögtek, —­ milyen re­mek hangszer ez, ha nincs magja! — az utcán minduntalan megszólaltak a csata­kürtök és­ harsány hang­pántlikák kun­­korodtak ki belőlük; katonai díszszáza­­dok, leventék, cserkészek csapatainak lépte úgy dübörgött, mintha a megifjo­­dott város szívdobogása lett volna. .A malterházak csüggedt homlokzatain olyan vidáman lengtek a tarka lobogók, mint a legény süvege mellé tűzött virág­­szál. Valahonnan folyton áthallatszott a katonabandák ösztökélő ütemű csinna­drattája; az utcákon majálisos hangu­latban nyüzsgött a nép. A kocsiforgalom mag-megakadt, aztán földuzzadva a vi­lágvárosi élet serkentő zajával zuhogott tovább. Egyszerre megérti az ember, hogy ez hiányzott nekünk: ez az öncélú mozgás, ez az ünnepi játék, amely egy kicsit megkavarja a város lehorgadt, szunyókáló hangulatát. Alföldi nép va­gyunk, terped­t zsíros nyugalomra hajla­mosak, nem árt néha mesterségesen mozgásra nógatni bennünket. Hiába, a mozgás nemcsak fogyasztja, hanem te­remti is az életet, a nyugalom pedig nem­csak pihenteti, de el is ak­arja. Esetleg örökre.. Milyen pompás, kedvdem­lő, megnyug­tató látvány egy olyan katonai díszfel­­vonulást ’Az’ álmodozó pacifista éppúgy elgyönyörködhetik benne, mint a tüze­sen dohogó militarista. Az ember­képzés­nek magasztos produkciója, amikor ezer és ezer ember, egyenruha, fegyver, moz­dulat egymásba olvadva egy magasabb­­rendű szervezetté egyesül. És a ható­­területében kitágult emberi erőnek mi­csoda nagyszerű műszere a géppuska, az ágyu, a tank! Valóban, a katonaság az emberi társadalomnak a hátgerince. És a hátgerinc csak a népmesék sárkányain hord tarajos tüskéket. A hátgerinc nem arra való, hogy döfjön, hanem hogy hátra­vetett fejjel, egyenesen tudjon megállani a talpán a szervezet. Meglássák, higg­­yünk benne, hogy eljön az idő, mikor tíz egész földön egyformán a katonaság csodálatosan kifejlesztett gépezete nem az élet fenyegető veszedelme lesz, hanem ellenkezőleg: megnyugtató védelme. A korlátlanul szabad nevelésben a katona­ság lesz az önfegyelemnek, kötelesség­­tudásnak, tekintélytiszteletnek kurta tan­folyama; a felszabadult egyének társa­dalmában a katonaság lesz a híg töme­gek acélváza. Rettenthetetlen fegyver, amelynek ereje arra való, hogy az élet békés rendjét óvja. Édes Istenem! A csúf tavasz után az első szép májusi virágillatos, verőfényes nap. Ne vegyék rossznéven, ha ilyenkor ilyen szép álmokon éldelgek! Mélyen lesújtva tudatjuk, hogy szeretett férjem, felejthetetlen apánk­­ és nagypapánk, Schwarz Ármin hosszas szenvedés h­lán szeretett csa­ládjának köréből életének 79-ik, bol­dog házasságának 53-ik évében Isten­ben megpihent. Földi maradványait­ folyó hó 6-án déli 12 órakor a rákoskeresztúri uj szr.­­emelőben kisérjük utolsó útjára. Gyászolják: özvegye, gyermekei: Róna Simonna, Kallós Nándor, Jenő, Imre és Szende Lászlóné; menyei, vejei, testvérei, unokái és nagyszámú rokonsága. Budapest, 19­47 május 4. Nyugodjék békében! Windsor herceg­­a Candé-kastélyban Párt**, május 4. Windsor herceg és meny­asszonya még ezen a héten döntenek esküvőjük napjáról­ A herceg Ausztriából jövet kedden délben megérkezet­t a Tours mellett fekvő Candé-kastélyba, amelynek kapujában Mrs. Simpson, illetve most már Mrs. Warfield várta. Az újságírókat, fotóriportereket és filmeseket természetesen nem engedték a kastély területére, úgy hogy a viszontlátásnak a kasté­ly személy­zetén kívül idegen szemek nem voltak tanúi. A herceg titkári hivatala kevéssel, a megérkezés után rövid közleményt juttatott el­­a kastély kö­rül összegyűlt újságírókhoz és értesítette­ őket, hogy a herceg rövid időn belül tájékoztatni fogja őket további elhatározásairól, amelyeket ő most beszél meg menyasszonyával. Néhány nap­­­pig a herceg a Candé-kastél­y úrnőjének ve­li­ idege lesz. Az­ újságírók körében kedden délután­­azt beszélték, hogy az esküvőt magában a kas­télyban tartják meg és hogy az ifjú pár nem Olaszországba utazik nászútra, hanem a dal­mát partvidékre. Érdekes, hogy a herceg tiszteletére a párizsi angol nagykövetség egyik főtisztviselője is meg­jelent a verneuili állomáson, ahol a herceg ki­szállott az orient-expresszből. Ezen az állomá­son az expressz menetrendszerűen nem áll meg és most csak a herceg kedvéért állították meg a vonatot, hogy rövidebb legyen az autóútja a Candé-kastélyig. Összeomlott egy ház lépcsőháza Kedden délelőtt háromnegyed tíz órakor a Vilmos császár­ út 21. számú ház lépcsőházi­ négy emelet magasságban kiszakadt s a föld­szintre omlott. A lépcsőomlásnak csodálatos véletlen folytán nem lett áldozata. Abban a pillanatban, amikor a hatalmas súlyú gránit­­lépcsők lezuhantak, senki nem tartózkodott a lépcsőházban. Ez csak akkor derült ki, amikor a földre omlott törmeléket eltakarították s addig pánikszerű izgalmat okozott a lakók között, akik nem tudták, hogy hozzátartozóik közül nem került e valaki a romok alá. Az omlási folyamat valósággal leborotválta a lépcsőházat. A falakat megrongálták a le­zuhanó lépcsőfokok, drótok, csövek , szét­szakadva meredeztek alá. A tűzoltók azonnal a törmelék széthányásához fogtak. Szerencsére a pince, amely a lépcsőház alatt van, nem tört be a hatalmas súlyú tör­melék alatt Itt dolgozott Kemény Mihály ház­felügyelő Szabó Margit háztartási alkalmazot­t ia. A zuhanást hallották, de menekülni a pin­céből nem tudtak, mert hatalmas kődarabok zárták el a pince kijáratát. A tűzoltók csakhamar megállapították, hogy a szerencsétlenségnek nincsen áldozata. A la­kók nagy része nem volt otthon. Kiszabadítot­ták a pincéből a házmestert és a háztartási alkalmazottat. Ezután azoknak a lakóknak a mentéséhez fogtak, akik a lépcsőházi lakások­ban laktak. Itt csak két-három embert találtak, akiket a tűzoltók létrák segítségével szabadí­tottak ki. Aki „csak azért“ köt házasságot, hogy letele­­pedhessék, azt kiutasítják Washington, május 4. Az amerikai parla­ment ismét megszigorítja a bevándorlási ren­delkezéseket. A szenátus hétfőn törvényjavasla­­­­tot szavazott meg, amelynek értelmében olyan külföldi állampolgár, aki csak azért köt házas­­­­ságot amerikai állampolgárral, hogy ily módon jogot nyerjen az Egyesült Államok területén való letelepedésre, nem kaphat tartózkodási en­gedélyt, ha pedig mégis megpróbálja kijátszani­­ ezt a rendelkezést, akkor, ha tettenérik, hala­­­­déktalanul kitoloncolják az Unió területéről. Miután a képviselőház már napokkal ezelőtt jóváhagyta ezt a törvényjavaslatot, most már csak Roosevelt elnök szentesítése van hátra. Az üres táska titka ! Nagykanizsa, május 4. A határon kilépő utasok ellenőrzése alkalmával Frankél Adolf­­ budapesti kereskedő kézitáskája gyanút kel­­l­tett a vámtisztben. A táska üresnek látszott.­­ A vámtiszt megkérdezte Frankél Adolftól,­­ hogy mi van benne. Azt felelte: Semmi. A­­ vámtiszt megemelte a táskát, amely körül-­l belül 10 kilogramm súlyú lehetett, de amikor I Tdnyitotta, üres volt. Tüzetesebb vizsgálat­a során azután megállapították, hogy rejted­t rekeszében 86.000 pengő magyar pénz, sok­­ idegen valuta, több arany rúd és Napóleon­­­ arany van. Frankel Adolfot kihallgatták, 3 őrizetbe vették és felkisérték Budapestre. A­­ nála talált érték összege körülbelül 120.000­­ pengőnyi. ORSZÁ­GIilE: Eösz Antal, Antal István és Sulyok Öezső voltak, a Ráz hMai ülésének vezérszónokai Mirclas osztrák szövetségi elnök tiszteletére rendezett katonai díszszemle miatt a szokástól eltérően déli tizenkét órakor kezdte meg keddi ülését a képviselőház. A költségvetés vitá­ját folytatták, melynek első szónoka Éber Antal volt. — Kereskedelmi politikánk irányzata okozza azt — mondotta —, hogy a költségvetést nem fogadhatom el. A nyugati gazdaságilag igen fej­lett államok igyekeznek leépíteni a gátakat, ezzel szemben Kunder Antal, a Külkereske­delmi Hivatal vezetője, akinek véleménye bizo­nyára egyezik a kormányéval, egy cikkében valóságos szerelmi kirohanást intéz a kereske­delmi korlátozások mellett. Úgy látszik, a ke­reskedelem korlátozását a maximumig kíván­ják fejleszteni, azzal az indokolással, hogy kis ország nem kezdeményezhet. De az oslói meg­egyezés államai, amelyek szintén kis országok, tudják, hogy kis országnak az a jó, ha nagy gazdasági szabadságot tud magának biztosí­tani. A korlátozások eredményeképpen 1030-tól 1035-ig 6O.OOO kézműiparral foglalkozó ember hagyta abba foglalkozását. Pedig az állami ter­hekből 15 százalékot visel a kézműiparosság s csak 13 százalékot a gyáripar. — A Külkereskedelmi Hivatal állam az ál­lamban, mely fölött senki sem gyakorol fel­ügyeletet, mely maga csinálja az ország gazda­ságpolitikáját. Kü­lön adóforrásai vannak, me­lyeket nem az országgyűlés bocsátott rendelke­zésére. Ha valaki exportált és a Külkereske­delmi Hivatal úgy találja, hogy túl sokat keres, akkor lefölöz valamit egy kassza javára. Ha aztán valaki nem jár jól egy exporttal, akkor ebből a kasszából terítést­­ kap. Működésében három uralkodó jelleget lehet megkülönböz­tetni. Először szerelmese a kereskedelempolitikai korlátozásoknak, másodszor a magyar keres­kedelempolitikai adminisztráció állandó, soha el nem múló, lehetőleg független intézményévé akar fejlődni, harmadszor pedig ki akarja kap­csolni a kereskedőket a nemzetközi kereskede­lemből és funkciójukat át akarja játszani a szövetkezeteknek nevezett állami alakulatok kezére. A hivatal vezető tisztviselői a köz­élet egészen más tereiről, a katonaságtól, a mi­­nisztérium­okból, a szakirodalomból kerültek az intézmény élére. Képtelenségnek tartom, hogy ezek az emberek a kereskedelem funkcióit he­lyettesíteni tudnák. Ez a politika borzalmasan megbosszulja magát. Minél tovább működik ez a hivatal, annál nehezebb lesz a gazdasági szabadság terére visszatérni. Éber Antal most a gyáripar kérdéseiről be­szélt. — Ha mesterségesen megdrágítjuk a gyáripar termelését — mondotta — ezzel meg­drágítjuk a mezőgazdaságot és a kézműipart, kizárjuk a kereskedelmet pusztán azért, hogy gyarapítsuk a gyári munkások létszámát Ez mint munkaalkalmat szerző politika közgazda­­sági nonszensz. Maximum 10—15 százalékos vámvédelmet tudnék elismerni, de felszólalok a kizárólagosságot jelentő kedvezmény ellen. Eöer Antala Kttlfitöresfcedelml HftataB essen — Nincs nagyobb tévedés, mint azt állítani, hogy munkaalkalmat csak a gyáripar tud nyúj­tani. A gyáriparban nyolc év alatt mindössze tízezerrel emelkedett a dolgozók száma. De akkor miért kell az egész ország gazdaságpoli­tikáját a gyáripar érdekében formálni, nem törődve mezőgazdasággal, kereskedelemmel és kisiparral. B *ffríV­’;y^­•Gy F­IATALABB bőrtápláló Tokajon krémet, amelynek fontos alkatrésze a Biocel, a Bécsi Egyetem nagynevű professzorának, dr. Stejskal­­nak a csodálatos találmánya. A sejtek eme éltető elemét gondosan kiválasztott fiatal álla­tokból nyerik. Számos tudós szerint ennek a természetes tápanyagnak a hiánya okozza a ráncokat. A bőrtápláló Tokaion krémben fog­lalt Biocel megifjítja a bőrt álmunk idején és visszaadja neki szilárd, fiatal és bársonyos voltát. Már az első használat t Nt­alán megállapítható, hogy a bőr mennyivel frissebb és bársonyosabb lesz. Csakhamar me­gkezdődik a ráncok eltűnése. Néhány hét múlva meglepően fiatalabbnak fog látszani. Hegges fehér, nem zsíros Tokajon krémet kell használni. Az eredmény a mitesz­­szerek eltűnése, a bőr üde, bársonyos és fehér volta. Még 50 éves asszonyok is olyan varázs­latosan szép arcbőrt nyerhetnek, amelyre min­den fiatal lány büszke lehetne. Visszakapja pénzét, ha az utasítás szerinti használat nem hozná meg a joggal várható eredményt. MA ESTE Használjuk a rózsaszínű, HOLNAP REGGEL /­I e­r “""DIANA

Next