Ujság, 1937. szeptember (13. évfolyam, 198-222. szám)

1937-09-01 / 198. szám

SZERDA, 1937 SZEPTEMBER 1 ÚJSÁG Döntő támadásra indult Japán Minden belső viszály megszűnt Kínában Csiang-Kaj-Sek egyik ellenfelét nevezte ki főparancsnoknak. Szovjet-Oroszország készülődése a mandzsu határon Sanghaj, augusztus 31. (Inf) Sangh­ajtól északra, Vuszung és Liuho között, kedden reggel megkezdődött a döntő japán támadás első szakasza, amely a vuszungi erődítmények elfoglalására irányul. Japán részről délben már azt jelentették, hogy a japán csapatok bevonultak Vuszung városába, a kínai főhadiszállás azonban később megcáfolta ezeket a jelentéseket és kö­zölte, hogy úgy Vuszung városa, mint a vuszungi erődítmények továbbra is a kínaiak kezében vannak s a kinai csa­patok minden japán támadást vissza­vertek. Sanghajban magában is megélénkült a harci tevékenység s főleg a japán hajóágyuk léptek akcióba és egész, nap lőtték a nemzet­közi negyed határában húzódó kínai álláso­kat, valamint a putungi kínai negyedet. A leg­több gránát a sanghaji északi pályaudvar környékén csapott le. Dél-Kína fővárosa, Kanton kedden dél­előtt újabb japán repülőtámadás köz­pontjában állott, amelyet azonban a kí­nai légvédelem sikeresen visszavert. A japán repülőbombák tizennyolc ember­életet követeltek áldozatul. A repülőgépek megjelenése ismét nagy pánikot keltett a kantoni lakosság körében s az emberek ez­rével özönlöttek a külföldi engedményes te­rület felé, ahová azonban nem tudtak be­jutni, mert a nemzetközi katonaság lezárta a negyedbe vezető kapukat. A Mennyei Birodalom összefog Nanking, augusztus 31. (Inf) A kínai had­sereg vezetésében nagyjelentőségű változások állottak be, amelyek arra mutatnak, hogy a Japán ellen indított harc most már nem a nankingi központi kormány magánügye, hanem nemzeti ügy, amelyből a nankingi kormányzattól független kínai tartományok is kiveszik részüket. A kínai haderők fő­­parancsnoka eddig maga az államfő, Csiang- Kai-Sek tábornagy volt, miután azonban a politikai célszerűség megkívánta, hogy a fő­­parancsnoki tisztséget olyan katona vegye át, aki nem tartozik szorosan a nankingi kor­mányzat uraihoz. Csiang-Kai-Sek elhatározta, hogy a főparancsnoki tisztséget egyik volt ellenfelére, Paj-Csu-Hszi tábornokra ruházza át. Paj-Csü-Hszi tábornok szélsőbaloldali forradalmárnak számít, aki a múlt év­ben Kvangszi tartományban lázadást szervezett Csiang-Kai-Sek ellen, később azonban kibékült a marsallal s a nan­kingi legfőbb haditanács tagjává is ki­nevezték. Ezt a tisztséget ugyan sohasem foglalta el, amikor azonban július elején megkezdődtek a japán-kínai ellenségeskedések, rögtön ren­delkezésére bocsátotta személyét a nankingi kormánynak. Paj-Csu-Hszi tábornokról köz­tudomású, hogy szoros kapcsolatban áll Moszkvával s hadseregfőparancsnokká tör­tént kinevezése nyilván összefüggésben áll a nankingi és a moszkvai kormány között létrejött legújabb megállapodásokkal. Nemzetközi beavatkozást kér Csiang-Kai-Sek A központi kormány elnöke, Csiang-Kai- Sek tábornagy kedden délelőtt fogadta a külföldi sajtó képviselőit és hosszabb be­szédet intézett hozzájuk, amelyben azt hangoztatta, hogy a nagyhatalmak­nak nem szabad tétlenül nézniük a kí­nai birodalom ellen indított japán tá­madást és nemzetközi beavatkozással kell helyreállítani a jog és igazság uralmát. Erre a nemzetközi beavatkozásra nemcsak Kínának van szüksége, hanem az egész vi­lágnak, mert a világbéke érdekei forognak kockán. Kína a maga részéről semmiesetre sem köt békét a japánokkal mindaddig, amíg az Észak-Kínában állomásozó japán csapa­tokat nem vonják vissza az országból. Mit kapnak a kínaiak Moszkvától Párizs, augusztus 31. (Inf.) A Jour fel­­tűnést keltő értesüléseket közöl a Kína és Szovjet-Oroszország között létrejött meg­nemtámadási egyezmény titkos katonai záradékának tartalmáról. Eszerint Szovjet- Oroszország kötelezte magát arra, hogy még november vége előtt a következő hadi­anyagot szállítsa Kínának: Kakasviadal ^ géTy^^^^^^soltTéla 3 Ez az asszony még csak olyan sem volt, mint egy öreg háziállat, inkább mint egy tárgy, amely csak azért van, mert még nem zúzták össze. Mint egy óra, amelynek rozsdás rugó­zata még funkcionál, de már nincsenek mutatói és a­lapján elkoptak a számok. Az eleven élettelenségnek Tibetben sem akadhatnak hasonló csodái, mint ami­lyen egy ilyen öreg zsidóasszony, aki, miután kiszülte és kidolgozta magát, fokozatosan felfüggeszti az élet vegetatív funkcióit is. Keveset jár, keveset beszél, alig alszik és miután harminc és negyven között kihulla­nak a fogai, alig eszik és befelé kunkorodó ajkai leg­feljebb annyira nyílnak szét, amennyire szükség van ahhoz, hogy a kávéscsupor széle beleférjen. Ez az asszony elfelejt mindent, a gyerekeit, akik szétszéled­tek,­­a szenvedélyt, vagy a brutalitást, amely fiatal házaséletét jellemezte. Csak főzni nem felejt el. Remek konyha volt Spitzéknél,­­ mialatt az öregasszony az a­sztal végén kávéját itta, zabá­ltunk a fuvarossal és teli szájjal diskuráltunk, mintha csak ketten let­tek volna a szobában. Spitz állandóan oktatott, ahogy mondani szokta, kiraffinált. — Úgy nézel ki — mondta egyszer —, mint egy morva, vagy egy osztrák. Semmiesetre sem nézel ki zsidónak. Csakugyan, első pillantásra senki sem tartott zsi­dónak, — igazában olyan arcom volt, mint egy régi katonai családból származó bakatisztnek, akinek csa­ládfáját egy tucat különböző nyelvű garnizon anya­könyvi hivatalaiból lehetne csak összeállítani. Hamar rájöttem, hogy az arcom apám aranyszabályá­nak, a környezetbe való belemosódásnak meg­valósításában nagy segítségemre van. Nem éppen buta arc, de szerencsésen semleges; nem ébreszt várakozást, érdeklődést, vagy rokonszenvet, de előze­tes bizalmatlanságot sem. Az arcomtól minden lehet­tem: szláv, magyar, német, szlovén, sőt dunántúli zsidó is. S ha valaki az arcomról akarta volna meg­állapítani, hogy mire való vagyok, adótiszti, rendőr­­dijnoki, vagy valamilyen finomabb iparossegédi­p órás, ékszerész vagy segédportási pályára küldött volna. De lehettem fogorvos, állatorvos, vagy patikus is. Az arcom, ha nem is fehér, de szürke lap volt, amelyre bármifajta középszerűség ráiródhat. Ez a mimikriarc, mely éppen semmitmondásával volt alkalmas arra, hogy minden tisztázatlan helyzet­ben módom legyen vele utólag állást foglalni, sokban hozzájárult későbbi sikeres pályám kialakításához. A kártyában is sokat segített,­­ nem volt az a bizo­nyos moziból ismert, fegyelmezett, merev kártya­márvány arc; a partnert inkább az őrjítette meg, hogyha sokáig fürkészte az arcomat, egyszerre csak azt vette észre, hogy már nem is látja. A zsidó tudomány, amellyel apám ötéves korom óta, ha nem is bialosztokai fanatizmussal, de a hagyományos kö­telességérzettel nyaggatott, nem hagyott az arcomon nyomot, talán, mert sohasem érdekeltek a talmud bölcseinek bőbeszédű, időszerűtlen és elvont példá­zatai és az impozáns, de öncélúan agyonkomplikált logikai levezetések. Aki szenvedéllyé mélyedt a zsidó tanulásba, annak letörölhetetlenü­l bevésődtek az arcába az okoskodás, a fontoskodás, a kérdezés, a gúny és az alattomos gőg vonásai. Zsidóságom nem volt bennem mithosz, öntudat, bölcselet, állásfoglalás, vagy érzelmi szolidaritás, hanem egyszerű állapot, amelynek kényelmetlenségét már négyéves koromban kénytelen voltam felismerni. De hasonlóan nem volt közöm a monarchiához, vagy a magyarsághoz sem. Ez is csak állapot volt, amelybe belecseppentem. Bihar­ban többnyelvű vidéken állapodtunk meg, ahol egyforma kezdetlegességben élt minden nemzeti­ség; a rosszul fizetett, áthelyezésre harminc éve váró és a nép anyanyelvéhez való kötöttsége ellen folytatott küzdelembe belefáradt tanító nem volt alkalmas arra, hogy a magyar nyelven kívül, amelyre megtanított, magyar öntudatot, vagy illúziókat plántáljon belém. A közigazgatás sem törődött mással, mint a csenddel, renddel, az adóval és a pénztelen adóhátralékosok robotmunkára való befogásával , főképpen azzal, hogy a választáson jól szavazzanak. Szigeten a zsidó latei­­nerek már magyarok voltak, de nekem, aki a fiakeros­­nál laktam és a polgáriba jártam, nem volt velük sok kapcsolatom, mert fiaikat a gimnáziumba íratták. Valójában hat év alatt, mióta Bialosztokból ide kerül­tünk, nem is volt időm lelkileg és szellemileg ezzé, vagy azzá válni. Apámban sokkal erősebben benne volt még a reszketés veszélyeztett puszta életünkért ,és a szinte állati törekvés, hogy az idegen hegyi faluban sorsunkat biztosítsa azzal, amivel egyedül lehet bizto­sítani: pénzzel, semhogy alkalmas lettem volna ideálok befogadására és követésére. Mint a vallásos tanulás, az iskola hazafias nevelése is hidegen hagyott, csak a praktikus dolgok érdekeltek. Érdekelt a tanulás, mert, mint a kivándorló az új hazában, meg akar­­tam tanulni a nyelvet, a szokásokat és az ismereteket, amelyek az új terepen való létfenntartáshoz elenged­hetetlenül szükségesek. Az iskolát úgy fogtam fel, hogy alkalmat ad arra, hogy aránylag olcsón és gyorsan eltanuljak mindent, ami nélkülözhetetlen s amit, ha nem járnék iskolába, nagy erőfeszítéssel innen is, onnan is hosszú idő alatt lehetne csak felhajszolni és összeszedni. A legjobb tanuló voltam, de belül soha­sem melegedtem fel az iskola, mint erkölcsi intézmény iránt, — olyan viszonyban voltam vele, mint teszem egy pályaudvarral, ahonnan el lehet utazni a világba. Közben pénzt kerestem, elsősorban kártyával. Spitz fiakeros tanított meg alsózni és már tizenhárom éves koromban fosztogattam a kocsisokat. — Csodagyerek! — mondták a fiakerosok. —* Egy kártya-Frankl Móric! A legjobban alsózik Várad­tól Szigetig! Később, kereskedelmista koromban magyar leve­lezést végeztem azoknál a kereskedőknél, akik már beszéltek magyarul, de írni még nem tudtak. Ezek­­ből a pénzekből éltem s még apámnak is küldtem haza a keresetem feleslegéből. (Folytatása következik ) 3 Készségesen bemutatja: Schernberg Rádiógyárak 1938. évi összes újdonságait díjtalanul be­mutatja. Részlet. Csere. Árjegyzék ingyen BODNáRa­ 362 repülőgépet, ezek között 120 Üldöző repülőgépet és 100 bombavető repülőgépet, 200 tankot, köztük 25 nehéz tankot, 5000 lovat, 2000 lovas­kocsit, 2500 motorkerékpárt, 1500 vontatókocsit a nehéztüzérség számára, 150.000 lőfegyvert, 120.000 gránátot és 60 millió gyalogsági töltényt. Orosz-japán incidens ? London, augusztus 31. (Inf.) Azon a na­pon, amelyen a világot bejárta a szenzációs híradás, hogy Kína és Szovjet-Oroszország között megnemtámadási szerződés jött létre, befejeződött a szovjetorosz távol­keleti hadsereg felvonulása. Az orosz-mandzsu határon Blücher tábornagy fővezérlete alatt olyan­­nagy­szabású csapatösszevonás történt, ami­lyenre a világháború befejezése óta nem volt példa. Mintegy ezer repülőgép és ezer tank áll a többi között indulásra készen a mandzsu határ mentén. A tokiói lapok jelentése szerint már meg­történt az első határincidens a szovjet és Japán között. Juki koreai kikötőben egy szovjetorosz hajóraj, amely három tor­pedórombolóból és egy tengeralattjáróból állott, egy japán gőzöst feltartóztatott. To­kióban nagy izgalmat keltett ez az eset. Tíz százalékkal felemelt 136-068 Ma3V- k­r­­é* **dr. hangszergyár K VII., Rákóczi-út 60. Az ország legnagyobb és legszebb rádióterme fuvardíjak A kínai katonai intézkedésekre való tekintet­­ű Lloyd Triestino hajózási vállalat az augusztus végén a „Providenza" gőzössel tervbe vett külön­járatot a távoli kelet kikötőjébe nem indítja el A most uton levő „Cortellazzo“ motoros hajó, amely június 29-én indult el Triestből, Sang­­hajba rendelt rakományát Hongkongban fogja kirakni. A június 30-án Triestből külön útra küldött „Rix“ gőzös rakományát augusztus 15-én kénytelen volt Hongkongban a szállító veszé­lyére és költségére partratenni. Ugyancsak Hongkongban fogja kiszolgáltatni sanghaji rakományát a gyorsvonalon futó „Conte Verde“ is, amely augusztus 5-én hagyta el Triestet. A hajóraklevélben foglalt határozmányok értel­mében a hajózási vállalat ezzel fuvarkötelezett­,­ségének eleget is tett. A társaság egyúttal érte­síti az elhajózókat, hogy a kínai kikötőkbe szóló fuvardíjakat azonnali hatállyal 10%-kal fel­emelte. E fuvardíjemelés alól kivétetnek a papír, cellulózé, műtrágya, vas, acél és vasúti felszere­lési anyagok díjtételei. I) A WO­SZKÁS III ||Hg tartósabbak, ill élesebbek. gbislS erősebbek

Next