Ujság, 1937. október (13. évfolyam, 223-248. szám)

1937-10-30 / 247. szám

SZOMBAT, 1937 OKTÓBER 30 ÚJSÁG Újjáalakult az Országgyűlési Hírlap­­tudósítók Szindikátusa A Magyar Országgyűlés Hírlaptudósítóinak Szindikátusa pénteken délben a parlament hír­lapíról termében tisztújító közgyűlést tartott. Titkos szavazással egyhangúlag Tóth László dr.-t, a Nemzeti Újság főszerkesztőjét választották meg elnöknek. Titkár Kemény Ferenc lett, szindikusokká pedig B­a­g­y­ó Já­nos dr.-t, Barabás Endrét, B­é­r­y Lászlót, Boros Lászlót, D­ó­c­z­i Gyulát, Emnődi Zoltánt, H­a­e­f­f­­­e­r Istvánt, H­al­ász Ernőt, Kiss Dezső dr.-t, D. Kocsis Lászlót, Luká­cs­o­v­i­c­h­ Lajost, Mohar József dr.-t Oláh Jánost, Va­s­s Sándor dr.-t, Vásárhelyi Ferenc dr.-t és Vidor Gyula dr.-t választot­ták. Az új elnök székfoglaló beszéde A választás megejtése után háromtagú kül­döttség kereste fel az új elnököt, akit meleg ovációval fogadtak, amikor a terembe lépett. Kemény Ferenc titkár üdvözlőszavai után Tóth László dr. hosszabb beszéddel foglalta el az elnöki széket. Kegyeletes szavakkal emlé­kezett meg közvetlen elődjéről ,a múlt évben elhunyt Lenkey Gusztávról. Szavait a közgyű­lés résztvevői állva hallgatták végig. Tóth László dr. beszédének további folyamán ezt mondotta: " A képviselőhöz házszabályai s a magyar alkotmányos jogszokások az országgyűlési tu­dósításnak olyan különleges szerepet juttattak a törvényhozás életében s a nemzet politikai fejlődésében, ami bennünket nem a nap hír­­hordóivá, hanem a történelem íródeákjaivá tett. Az országgyűlési tudósí­tó­kat a magyar országyűlésen s annak nyilvánosságában külön hely il­leti meg és ez két súlyos feladatot ró reánk. Az egyik, hogy mi gyakoroljuk itt a magyar közvélemény nyilvános ellenőrzését, a másik, hogy nekünk kell munkálni a közön­ség felé annak a nagy közérzésnek állandó ki­alakítását, amely az alkotmányos törvényhozás nélkülözhetetlen feltétele. Ezeréves alkot­mányosságunk szelleme nemcsak azt kívánja meg, hogy a törvény, a megosztott szuveren­itás két té­nyezőjének egybehangzó akarata, a hagyományos formák és jogsza­bályok szerint hozza létre, hanem azt is, hogy amikor új rendelkezé­seket iktatnak a magyar Corpus Jurisba, azt oda a nemzet igazi konszenzusa kísérje. Ahhoz, hogy a törvény igazán élő és ható erő legyen, nemcsak a törvényhozás akarata, az államfő jóvá­hagyása és nemcsak az állam kényszerítő ereje szükséges, hanem kell hozzá a nem­zetnek az a konszenzusa, amely azt erkölcsileg és lelkileg is ma­gáévá vallja. Ennek a konszenzusnak az előkészítése, ennek az együttérzésnek a mun­­kálása és ébrentartása a sajtó erején át a mi különleges ,de nehéz feladatunk. Hogy ezt a feladatot betölthessü­k, arra kell igyekeznünk, hogy amennyire erőink és képességeink enge­dik, méltók legyünk a nagy elődökhöz és ne tágítsunk attól az egyenes vonaltól, amely az „országgyűlési ifjak" lelkiségét a Lenkey Gusz­távéval száz év távolán át egybefűzte, ne tágít­sunk a férfias becsülettől, a hűséges tárgyila­gosságtól, a józan ítélettől és a tiszta önzetlen­ségtől. Ha meg akarjuk tartani a jövőben is ezt a különleges szerepet, elsősorban önma­gunktól kell követelnünk ennek tiszteletét és átérzését annak, hogy az országgyűlési tudósí­tás tekintélyét, jogait, szabadságát és tisztes­ségét másokkal szemben is meg tudjuk védeni és fenn tudjuk tartani.­­ Sohasem szabad megfeledkeznünk róla, hogy rendkívüli kiváltságainkkal szemben hi­vatásunknak rendkívüli felelősségei terhelnek minket s igazsággal, becsülettel, áldozattal és bátorsággal kell megállnunk a helyünkön, hogy rendünknek is mindig és mindenütt igazságot, becsületet és elismerést szerezzünk, törvény­­hozás, kormányzat és hatóságok előtt éri úgy, mint a sajtó, a kartársaink, a munkaadóink és a nagy közvélemény előtt. A testület elnökének kötelességét abban látom, hogy ennek a szel­lemnek fentartására vigyázzon, hogy Lenkey Gusztáv hagyományát kövesse és a testület min­den tagjával követtesse s az országgyűlési tu­dósítás igazáért, becsületéért, szabadságáért és elismeréséért mindig elsőnek álljon helyt. Ígé­rem, hogy ennek a kötelességemnek minden erőmmel igyekezni fogok megfelelni és a be­­lém helyezett bizalmat komoly munkával és a hozzátok való őszinte barátsággal fogom meg­hálálni. Tóth László dr. szavait a parlamenti hirtan- írók lelkes tanssal fogadták s az uj elnököt hosszasan megéljenezték. Szent-Györgyi Albert tanár és a budapesti egyetem Miért nem kerülhetett a Nobel-díj győztese annak idején a budapesti egyetemre? Az egész, ország, az egész magyar tudo­mányos világ boldog elragadtatással fogadta a szegedi egyetemi professzor világsikerét, amely tulajdonképpen betetőzése és megkoronázása a sok elisme­résnek, diadalnak és dicsőség­nek, ami Szent-Györgyi profesz­­szort az utóbbi esztendők so­rán érte, amikor különböző országok tudományos intézetei és társaságai előadások tartására hívták. Sőt, több olyan külföldi egyetem is van, amely minden rendelkezé­sére álló eszközt igénybe vett, hogy Szent- Györgyi professzort rábírja katedra válla­lására. Történt ez már a C-vitamin feltalálása után és különösen az utóbbi esztendőben, amikor sok klinikai megfigyelés és kísérlet után publikálták Szen­t-G­y­ö­r­g­y­i Albert professzornak újabb felfedezését és tudomá­nyos megállapítását a P-vitaminról. Amint már az Újság is megemlékezett, a P-vita­­min hatása vizsgálatát a professzor R­u­s­z­­n­y­á­k István dr.-ral, a szegedi egyetem bel­gyógyász-professzorával együtt folytatja és már az eddigi kísérletek is igen biztató ered­ményeket hoztak, különösen a szinte gyógyíthatatlan és halálos ve­­szedelmű kóros vérszegénység gyógyítása terén. Szent-Györgyi és Rusznyák professzor kísérleteit a tudomá­nyos világ a legizgalmasabb érdeklődéssel kíséri. A sok eredmény és dicsőséges munka után joggal felmerül az a kérdés, miképpen történhetett meg, hogy Szent- Györgyi Albert d­r.-t a budapesti egyetem nem igyekezett a maga részére megnyerni. Ez a kérdés annál aktuálisabb, mert a budapesti Pázmány Péter tudományegyetem orvosi fakultásán a kémiai tanszék évek óta üresedésben van. Értesülésünk szerint volt is olyan egyetemi tanár, aki szóba hozta Szent-Györgyi Albert meghivatását, a fakultás azonban ehhez az indítványhoz nem járult hozzá. Ennek a kü­lönös megítélésnek megerősítésére szolgál­hat a magyar orvosi kar legnagyobb büszke­ségének, Korányi Sándor bárónak a Nobel-díj­jal való megajándékozás után tett nyilatkozata, amely szerint remélhető, hogy a külföldi elismerés után Szent- Györgyi professzor érdemeit itthon is elismerik. Korányi báró ezt annál inkább mondhatta, mert saját tapasztalatai szerint is tudja azt, hogy előbb a külföldi sikereket kel­lett megérnie, hogy tudomá­nyos jelentőségét hazai körök­ben is a kellő piedesztálra emeljék. Kétségtelen, hogy Szent-Györgyi professzu­r meghivatása a budapesti egyetem orvosi fakultása részéről most már nem fog késni, kérdés azonban, hogy a Nobel-díjas tanár azután az őszinte kitörő, robbanásig menő extázisos ünneplés után, amellyel Sze­ged város közönsége tanúsított, a meghívást elfogadja-e. Halálugrás a Jókai-utcában Egy fiatal leány Ismeretlen okb­ól levetette magát a Harmadik emeletről Borzalmas öngyilkosság történt pénteken délben a Jókai­ utcában. A 9. számú ház egyik harmadik emeleti lakásának ablaka nyílt ki, az ablakban egy izgatott fiatal leány kiáltozott, majd a járókelők legnagyobb rémületére az utcára dobta magát. Véresen, összetört tagokkal terült el a kövezeten. Néhány perc midva a mentők hordágyra tették az eszméletlen nőt és a Rókusba vitték. A kórház műtőasztalán a szerencsétlen ki­szenvedett. A rendőr megállapította, hogy az öngyilkos a Jókai­ utca 9. számú ház har­madik emeletén egy háromszobás lakást bérelt. Neve Weisz Valéria, 23 éves láz­­szerésznő. Weisz Valéria nagybátyjával, Sze­nes Edével lakott a Jókai-utcai lakásban. A délutáni órákban a leány egyedül maradt a lakásban. A házmester szerint valaki ekkor felment a lakásba, de csakhamar eltávozott. Nem lehet tudni, mi történt közöttük, de csakhamar megtörtént a tragédia. Átkutatták az öngyilkos nő lakását, de semmi búcsú­levelet nem találtak, amiből tettére következ­tetni lehetne. Százötven halálra szánt kínait csodál Sanghaj Három angol katonát megöltek a japán ágyúlöve­­dékek. Áttörték a japánok a kínaiak új hadállását is Sanghaj, október 29. Este 6 óra 45 perc­kor újból megszólaltak Sanghaj fölött a ja­pán szárazföldi és hajóütegek, hogy kirob­bantsák a kínaiakat a nemzetközi negyeddel szomszédos városrészből és a Szucsau-folyó túlsó partján fekvő kínai negyedből. A japán külügyi hivatal­­képviselője kijelentette, hogy elkerülhetetlen a nyugati negyedben fekvő Nanjang-egyetem megtámadása is, miután hadműveleti alapnak használják. Két japán páncélosbárka a nemzetközi negyeden át folyó Szucsau-folyamon felfelé indult, de Smollett tábornok, angol fő­­parancsnok, magasrangú angol és amerikai tisztek kíséretében a folyó északi partján visszavonulásra szólította fel a bárkákat, amelyek parancsnoka ezt felelte: — Az égő Csapejt akarjuk oltani. Az angol tábornok erre megjegyezte: — A bárkák fedélzetén ásító géppuskákkal nem egykönnyen lehet tüzet oltani. Az egyik bárka erre rádióantennát húzott fel és a japán főhadiszállással érintkezésbe lépett, ahonnan parancsot kapott a vissza­vonulásra. Estefelé japán ágyulövedékek csaptak le az angolok által védett nyugati övezetbe és az angol ulsteri lövészzászlóalj három katonáját megölték, nyolcat pedig megsebesítettek. A megöltek közül kettőt az őrhelyén ért gránát, a harmadikat srapnell ölte meg az őrhelyé­vel szemben fekvő kávéházban, ahol éppen egy pohár sört ivott. Százötven kínai katona a halál előtt Sanghaj valamennyi épen maradt kínai templomában ezrével égetik a gyertyákat a kínaiak s a Continental-bank épületében kö­rülzárt százötven kínai katona győzelméért könyörögnek. Japán utászok pénteken dél­előtt is többször megkísérelték, hogy dinamit­ Mindenszentek kettős ünnepe vegyen részt az újság olcsó kirándulásain szombat déltől hétfőn estig. Lillafüredre a Palota-szállóban................ . 46.­vonatutazással és teljes el- AA luifratureure 22.­Jelentkezés az Újság Utazási Irodájában Erzsébet­ körút 43. Telefon: 131-628 s tal levegőbe röpítsék az épületet, vállalkozá­suk azonban újból eredménytelen maradt, mert a védőrség heves tüzelése visszakergette őket. A nemzetközi negyed közvetlen szom­szédsága miatt a japánoknak egyébként is nagyon vigyázniuk kell a robbantásnál s ezért most már nem is nagyon erőszakolják az épület levegőbe röpítését. A százötven kínai katona most már rendes élelemhez is jut, mert a nemzetközi negyed angol őrsége állan­dóan ellátja őket étellel és itallal. Az angol katonák saját adagjaikat küldik be a kínai védőcsapatnak, amelynek hősiességét az egész nemzetközi negyed csodálja. A védőrség pa­rancsnoka, egy altiszt, pénteken ismét kije­lentette, hogy nem adja fel az épületet, csak abban az esetben, ha a kínai hadsereg főpa­rancsnoka, Csiang Kaj-sek tábornagy szemé­lyesen utasítja őt erre. Csiang Kaj-sek tábor­­nagyné autóbalesete Sanghaj, október 29. Csiang­ Kai-Sek tá­bornagy feleségét, aki több kísérőjével Nan­­kingből gépkocsin útban volt a sanghaji harctérre, útközben baleset érte. A gép­kocsi egyik kereke menetközben megsérült, a gépkocsi felborult és egy patak medrébe zuhant. Csiang-Kai-sekné és kísérői nagy ív­ben repültek ki a kocsiból. A tábornagy fe­lesége bordatörést, zúzódásokat és köny­­nyebb természetű agyrázkódást szenvedett. Állapota nem életveszélyes. Az új Mongólia neves Koko, fővárosa: Kokokotó Tokió, október 29. A Domej-iroda szui­­juani jelentése szerint a mongol nemzet­gyűlés megalakította Sielső-Mongólia füg­getlen kormányát, amelynek élére Jun her­ceg, az úgynevezett „Ulancsap“-szövetség vezetője került, helyettese Teh herceg. A nemzetgyűlés elhatározta, hogy Szuijuan és, Csahar tartományokat ezentúl­­ Kokénak, Szuijuan városát pedig Kokokotónak ne­vezik. Rablótámadás Giokatón Péntekre virradóra Cinkotán amerikai izű rablótámadás zajlott le a gödöllői or­szágúton. A 14-es kilométerkő mellett lévő benzinkútnál autó állott meg, amelynek há­rom utasa kiszállt a kocsiból. Közölték Hel­tai Zoltán benzinkút-kezelővel, hogy 10 liter benzint akarnak felvenni. Miközben Koltai a benzint pumpálta, hátulról leütötték, majd rárohantak s ütlegelni kezdték. A három férfi egyike vallatni kezdte, hogy hol tartja a pénzét. Koltai megmutatta a vaskazettát, amelyben ezer pengő készpénz s hatszáz pengő értékű bon volt. Az ismeretlen rablótámadók magukhoz ragadták a kazettát és elmenekültek. Csak­hamar csendőr érkezett a helyszínre, aki megkezdte Koltai kihallgatását. A benzinkút­­kezelő szerint az egyik támadó 170 centi­méter magas férfi, aki sötét ruhát viselt, a másik kettő, ahogy a beszélgetésből kivette, testvér lehetett. A csendőrség feltevése sze­rint a támadást csak a helyzettel ismerős egyének követhette el, akinek tisztában kellett lenni azzal, hogy Koltainál nagyobb­­összegű pénz van.­­ A rablás ügyében nyomozás indult. TRUNKHAHN

Next