Ujság, 1937. november (13. évfolyam, 249-272. szám)
1937-11-03 / 249. szám
Budapest, 1937 szerda, november 3 Ára 16 fillér XIII. évfolyam, 249. szám. ELŐFIZETÉSI ÁRAK Egy hónapra....................... 4.80 pengo Ausztriában egy hóra . S Schiling Egyes szám Ara Budapesten, vidéken és pályaudvarokon hétköznap 1* 1111. vasárnap 82 UUA Hétköznap Wienben .. 24 Groschen Ausztria egyéb helyein 80 Groschen Vasárnap______________40 Groschen Megjelenik vasárnap és ünnepnap utáni napok kivételével minden napÚJSÁG SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL VI. Aradi utca 8-10 TELEFON 1 M-207.57 1.707.58, 1.207.59,1*207.54 Budapest 62, postaBók 262 FIÓKKIADÓHIVATAL KÖLCSÖNKÖNYVTÁR (Tel. 11-816-28) UTAZÁSI ÉS MENETJEGYIRODA (Telefon 1-816.28 és 1-416-84) Erzsébet-körút 48 (Royal-épület) Két beszéd Két jelentékeny beszéd foglalkozott vasárnap a magyar közéleti jelenségek bírálatával, közöttük az antiszemitizmussal. Egyik szónok sem volt „zsidó fajvédő“, vagy zsidóbérenc. Egyik sem beszélt a zsidóság mellett, hanem a magyarság igazi sorsproblémáit elldomáyosító gyűlölet ellen, amelyet a legkülönbözőbb és legellentétesebb mozgalmak, a haladástól és engedményektől irtózó szélsőreakció ugyanúgy, mint a forradalmiság közvéleménycsináló eszközként és igazi céljai leleplezésére rászabadított a tömegekre. Mindkét szónok, Subik Károly egri kanonok és Eckhardt Tibor, a kisgazdapárt vezére, egyetértenek abban, hogy aki nem antiszemita, még távolról sem híve a magyar közéletre gyakorolt úgynevezett zsidó befolyás megnövekedésének. Mindjárt hozzáfűzzük, hogy nincs is olyan eszelős ebben az országban, aki az úgynevezett zsidó befolyást megkísérelné érvényre juttatni. Viszont mindenkinek, aki a legelemibb értelemben demokratikusan gondolkozik, természetesnek kell tartania, hogy a polgárnak, aki teljesíti a nemzettel szemben való kötelességét dolgozó, törvénytisztelő tagja a társadalomnak, nem járhat kevesebb befolyás az alkotmányos és egyenlő jogokon keresztül az ország közéletére csak azért, mert történetesen zsidó. Subik kanonok szerint a magyarságot „nem a vér és a faj, hanem a magyar kultúra hatalmas egysége forrasztja össze“ — aki tehát zsidóként részese a magyar kultúrának, annak egyenrangú magyarsága nem vitás. Gonosz uszítás, vagy misztikus agyrém, hogy itt egy zsidó komplett a háttérben pártok irányítására, a hatalom ravasz megkaparintására törekszik. A heterogén magyar zsidóság politikailag és szociálisan nem egymással, hanem magától értetődően azokkal a nemzsidó magyar osztályokkal és foglalkozásbeliekkel szolidáris, akikhez egyéni helyzeténél fogva tartozik. A nemzeti és kulturális közösségen belül nyilván a magyar zsidóság is ugyanúgy helyezkedik el, ahogyan a más felekezetű magyarság különböző rétegei — aminthogy semmiféle intézményes antiszemitizmusnak sem sikerült például a vámvédellenes kereskedő és a védvámos ipar, vagy a tőkés és munkás között lévő érdekellentéteket zsidó felekezeti alapon érdekközösséggé változtatnia. Majdnem felesleges volt tehát Eckhardt Tibor hangsúlyozott kijelentése, hogy az antiszemitizmus ellenségeként sem enged teret pártjában a zsidó irányításnak. A megtisztított fogalmakkal dolgozó magyar politikában keresztények és zsidók csak szavazataikkal gyakorolhatnak irányítást egy párt sorsára. Csoportoknak, klikkeknek, titkos szövetségeknek, misztikus hatalmaknak csak antidemokratikus társadalomban lehet irányító hatásuk a politikára,alkotmányos és demokratikus rendszerekben nem irányít más, mint a szavazóurna, amelyben a zsidó szavazatoknak az a része, amely ugyanúgy a kisemberek gazdasági és szociális felemelését és a közszabadságokat követeli, mint a kisgazdapárt, akarva-akaratlan, a paraszttal együtt fogja irányítani Eckhardt pártját is. Eckhardt pontosan megfogalmazta az antiszemitizmus lényegét: köpönyeg, amely alatt a diktatúrás és önző törekvések és az igaztalan vagyon- és jövedelemelosztás következtében érzett elkeseredés dolgozik. De az igazságtalan vagyon- és jövedelemelosztás felett érzett elkeseredés éppúgy dolgozik a kisfizetésű magántisztviselőkben, az állástalan diplomásban és a mértéktelen gazdasági hatalmaknak kiszolgáltatott kisemberben is, mint a parasztban — s ezek sem ki- HANS HABÉ JELENTI BRÜSSZELBŐL: 19 ország tárgyal a háborúról M ■ Ifi I ■l'lllll Hm Szerdán délben kezdődik a nagyjelentőségű konferencia — Japán és a spanyol ex-kírály „megfigyelői" ellepték Brüsszelt ROVÁ5 Mr. Tyler látja, mi tudjuk , akikre ráférne, a dolgozók és küzködők nagy tömege keservesen érzi, hogy a fellendülés megvan, de hozzájuk még nem ért el a hatása. Pedig az igazi értéke, a sokszorossá hatványosodásaebben volna. Nagyon örvendetes, hogy a kenyérre vaj is kerül már ott, ahol kenyér volt, de igazában kenyeret kellene kapniok azoknak, akiknek nincs. És biztos és biztosított javulást az hozna, ha minden mezítláb cipőhöz jutna s minden rongyos kabát ujjal cserélődne fel. Az az igazi fellendülés, melyet nem a tudomány, hanem a nélkülözés és küzködés érez és megállapít. ♦ Az öt százalék több volt, mikor a tiszt■wselöktől elvették, mint most, amikor visszaadják nekik. Az ismételt redukciók után az öt százalék levonás jobban fájt és most, a visszaadása kevesebbet pótol, mint a levonás ártott. A közalkalmazott ennek is örül, de nem zavartalanul. Hát a többi, amit nem kap vissza? S inkább arra a többire volna szüksége, mert ennek drágult a hús, az ötnek csak a főzelék. • Megértettük a BSzKRt magyarázatát s ugyanott vagyunk, ahol voltunk. Megértettük, hogy máskép nem lehet s ami földalatti kényelmetlenség velejár, ez a közönség életbiztonságát szolgálja. Szeretnék, ha viszont a BSzKRt megértené, hogy egy rendszer, mely állandó életveszedelemmel jár, nem lehet jó. Ezt a veszedelmességet nem a villamosság, sem a sín, sem a kocsi nem okozza, hanem a gazdálkodás. A sok burok, melynek célja, hogy az egyenes vonalak minél rövidebbek s az átszállójegyek minél többen legyenek. Hogy a vasút minél jobban kihasználja a gépezetét s ehhez mérten a viteldij mellett minél több idejébe kerüljön a közönségnek. A tökéletes magyarázatból kiderül, hogy a közönség van a villamos s nem a villamos a közönség érdekében. Ha a jó Isten ezt előbb tudja, kezdetben a villamost teremtette volna meg s kiszolgálásához s virágoztatásához alkalmazva az embert. Tehát mindenről csak a jó Isten tehet. Az Újság kiküldött tudósítójának telefonjelentése Szerdán kezdődik Brüsszelben az úgynevezett „kilenchatalmikonferencia, amelynek a japánkínai háború kérdéséről kell döntenie. Ennek a nemzetközi konferenciának páratlan jelentősége főként abban van, hogy itt Amerika aktív részvételével készül döntés a japán aggresszió felett. Már ennél az oknál fogva is szükségesnek tartotta az „Újság“, hogy Brüsszelbe küldje népszövetségi tudósítóját. Hans Habé, az „Újság" genfi munkatársa, aki mint számos fontos világpolitikai komferencia tudósítója, a nemzetközi diplomáciai körök teljes bizalmát bírja, szerdától kezdve állandó telefonjelentésekben fogja informálni az „Újság" olvasóit , azokról az eredményekről, amelyek a brüsszeli tárgyalótermekben és a konferencia kulisszái mögött megszületnek. Brüsszel, november 2. (Az Újság kiküldött tudósítójának telefonjelentése.) Szerdán délben a „Palais des Academies‘, a brüszszeli akadémia nagytermében megkezdődnek a tárgyalások, amelyeket „kilenchatalmi tárgyalásoknak“ neveznek. A név nem felel meg teljesen a valóságnak. Magát a washingtoni szerződést kilenc hatalom írta alá 1922 februárjában: az Egyesült Államok, Japán Kína, Olaszország, Franciaország, Anglia, Belgium, Ausztrália és Új-Zeeland, de ezekhez az államokhoz csatlakoztak a Délafrikai Unió, Kanada, India, Hollandia, Portugália, sőt később Norvégia, Svédország, Mexikó, Dánia és Bolívia is, úgyhogy, ha minden állam résztvenne rajta. Két lemondás és Amerika tervei A japán lemondás megindokolása igei, átlátszó és gyenge. Japán azzal indokolja lemondását — a washingtoni egyezmény szerint köteles lenne megjelenni a konferencián és békés elintézés útjára lépni —, hogy 1922 óta a helyzet megváltozott, Kína „bolseviké lett. Japán tehát csak „közvetlen után“ intézheti el konfliktusát a kínaiakkal. Mi sem logikátlanabb, mint ez az érvelés. Idén, igen helyesen, egy olyan emberrel hasonlította össze a japánokat, aki azért, mert az ellenfele egy berúgott gonosztevő, nem hajlandó a rendőrségre menni, hanem inkább maga kél verekedésre a beszáríthatatlannal. Ha Japánnak igaza lenne és Kína ,,bolsevik!" lett volna, akkor annál inkább kellene Japánnak minden „közvetlen elintézést" kerülni és maga és a „beteg" között a konferencia izoláló celláját felépíteni. A valóságban azonban arról van szó, hogy a brüsszeli konferencia kénytelen lesz a japán aggressziót megállapítani és bizonyos intézkedéseket Japán ellen elhatározni. Japán nem akarja a vádlott szerepét játszani, akit feltétlenül elítélnek, hanem inkább in contumaciam hagyja elítélni magát. Ami a német lemondást illeti, ezt könynyen meg lehet érteni. A „kilenchatalmikonferencia" tudvalevőleg a népszövetség kezdeményezésére jött létre. Október ötödikén Genf a világ legnagyobb meglepetésére és csupán Roosevelt férfias beszédének hatása alatt, elítélte Japánt és felhatalmazta elnökét, hogy a kilenchatalmi konferenciát egybehívja. Ez azt jelenti tehát, hogy a „Csendes óceáni hatalmak Nyónja", a brüsszeli megbeszélések tulajdonképpen a Nemzetek Szövetségének jegyében állanak. Ez már magában véve ok lett volna arra, hogy Németország, amely elvileg perhorreszkálja Genf minden határozatát, távol tartsa magát a belga fővárostól. Ehhez járul azonban még lényegesebb momentum is. A Nemzetek Szövetségének határozata ugyanis kimondja, hogy „a népszövetség minden tagja köteles magát távoltartani minden olyan tevékenységtől, amely Kína harci erejét gyengíteni lenne alkalmas". Kimondja továbbá azt is, hogy a népszövetség tagjainak jogában áll, külön-külön minden intézkedést megtenni Japán ellen, kezdve a gazdasági szankcióktól a katonai beavatkozásig. Már most a brüsszeli konferencia — és ezt hangsúlyozzák olyan nagy idegességgel a belga fővárosban — nem hozhat határozatot, amely lényegében enyhébb a genfi rezoluciónál. vánnak többet, mint a paraszt, a munka és a dolgozó nagyobb megbecsülését és a polgári jogok teljességét és tiszteletbentartását. Senki sem akar irányítani, hanem csak arra törekszik, hogy mindenkit olyan törvények irányítsanak, amelyek a nemzeti kultúrközösségben és munkaközösségben Ugyanúgy megszüntetik az idejüket múlt igazságtalan privilégiumokat, ahogyan megszüntetik az idejüket múlt és igazságtalan sérelmeket. Mindez más szóval a demokrácia, amely nem tűri sem felekezetek, sem osztályok, sem foglalkozási ágak, sem személyek, sem az erőszakos, fegyveres csoportok egyoldalú túlsúlyát, és mert nem tűri, ezért bélyegez zsidó dologgá, zsidó imperializmussá a magyar szélsőjobboldal minden demokratikus törekvést, ha mindjárt Angliában nonkonformisták és anglikánok, Amerikában baptisták és metodisták és Franciaországban katolikusok és hugenották is e törekvések megvalósítói és továbbfejlesztői. Mióta egy szélsőjobboldali vezérpublicista feledhetetlen cikkében zsidóvá avatta Nietzschet és Anatole Franceot, a szélsőjobboldalnak minden, ami szellemileg és erkölcsileg magasabbrendű, vagy csak egyszerűen neki nemkívánatos jelenség: zsidó dolog — kivévén a pénzt, amelynek nincs szaga és nincs faja, akkor sem, ha a kartelek és bankok kasszájából indul is el a zarándokútra, hogy a szélsőjobboldali publicista tehetsége előtt hódoljon. Zsolt Béla egy, kis világkonferencia jönne létre, amelyen 19 ország dolgozna együtt. Már most 18 ország fogadta csak el Belgium meghívását: a főszereplő és fő vádlott, vagyis Japán, lemondott. Ezzel szemben, a hatalmak beleegyezéséivel a vendéglátó belga kormány meghívta Németországot és Oroszországot is. Németország nem találta szükségesnek, hogy a konferencián részt vegyen, Oroszország igenlően válaszolt. Vagyis Oroszország lép Japán helyére, úgyhogy a tizenkilencet szám megmarad anélkül, hogy ez a washingtoni tizenkilenccel azonos lenne. Mindennél jobban világítja meg a helyzetet és a hangulatot, amelyben a konferencia megkezdődik, az a tény, hogy miért is mondták le Japán és Németország részvételüket.