Ujság, 1937. november (13. évfolyam, 249-272. szám)
1937-11-21 / 265. szám
Vasárnap, 1937 november 21 ÚJSÁG Hideg -lao.- fönnállt ni ■KP' HB 'VsH csa: IHM méretre IV., Váci-utca 31—33. I ...... ............................................................................* HETI MŰSOR írja NAGY ENDRE (ELŐSZÓ. Véletlenül összetalálkoztam a szegedi Benfentes úrral, ő is tudós ember, egyetemi tanár, természetes hát, hogy még mindig nagy szegedi szenzációt hoztam szóba. Benfentes úr nagyot szívott a cigarettájából, lehunyt szemmel orrán-száján lassan eregette ki a rengeteg füstöt, aztán lassan, megfontoltan, fanyarul mondta: — Remélem, most már szabadon beszélhetünk erről a dologról, anélkül, hogy ünneprontók lennénk. Most már úgyis mindenki bőségesen kiörvendezhette magát, váljék egészségére ... Hát mindenekelőtt is vegye tudomásul, hogy az az egész Nobel-dij egy olyan izé ... egy olyan szabadkőműves dolog. — Igazán? — Hát persze. Az a Nobel egy meggazdagodott vén zsidó volt és ... — De hiszen ... — Hogy a dijakat nem zsidóknak adják? No igen, ők mindig ezzel a módszerrel dolgoznak. Pénzen cégéres keresztényeket vásárolnak maguknak. Persze csak azt, aki hajlandó kötélnek állani. Például, ha éppen tudni akarja, előzetesen nálunk is puhatolództak, de mi energikusan elutasítottuk, ő elfogadta. Hjal Gusztus dolga. — De kérem, a C-vitamin .. . — Mondja, maga látta már azt a vitamint? És egyáltalán, olyan nagy dolog az a vitamin? Ne felejtse el, hogy vitamin nemcsak a paprikában van, hanem minden növényben. A keserű lapuban is van, a bogáncskóróban is van. Csak éppen a paprikában ne lenne? Nevetséges. És ha valaki a paprikában megtalálja a vitamint, az körülbelül olyan tudományos rangú találmány, mintha valaki a Szaharában feltalálja a homokot. — De a nemzetközi tudományos közvélemény... — Ugyan kérem! Az van benne, hogy ő nagyon jól tudta adminisztrálni magát. Ami igaz, igaz. Meg kell adni, hogy a reklámhoz nagyon ért. Folyton előadásokat tartott a tudósok összejövetelein, tanulmányokat irt a tudományos szaklapokba és folyton valami új tudományos kutatással kapcsolatban beszéltetett magáról. Ennyi az egész. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ha mi annyi előadást tartottunk volna, annyi tudományos cikket írtunk volna, annyit kutattunk volna, akkor most mi is ilyen nemzetközi hírnevű tudósok lehetnénk... Na és megsúgok magának valamit, amit nálunk beavatott körökben már mindenki tud. Nálunk úgyszólván már a verebek csiripelik. Nos, vegye tudomásul, hogy azt az egész C-vitamint nem is ő találta ki, hanem egy asszisztensnője. Én is megemelem előtte a kalapomat, ez igazán zseniális egy nő, ő találta ki. — De az előbb azt méltóztatott mondani, hogy a C-vitamin kitalálása nem olyan nagy dolog. — Egy Nobel-díjasnak nem is. De egy egyszerű asszisztensnőnek? Na hallja! Épp azért a Nobel-díjat nem is ő kapta meg, aki kitalálta. Benfentes úr elégült mosollyal odébbállott, én pedig megilletődve néztem utána. Most éreztem át először igazán, bensőségesen, hogy a tudós Szent-Györgyi nagyszerű diadala valóban magyar diadal volt. Mert a magyar diadalnak legbiztosabb ismertetőjele: hátul egy kis lyuk, amit a honfitársak fúrnak rajta.) ARANY A FÖLDBEN. Ez már igen! Az ilyen híreket szereti Endre bácsi! Hogy a kormány a Bükkben talajkutatásokat végeztetett és jó kiadós érctelepeket talált a föld mélyében. Vasat, rezet, cinket termel ki onnan és azonkívül évente százötven kiló aranyat. De azt az aranyat csak úgy mellékesen, ráadásnak, hogy úgy mondjam, ez csak egy kis zsebpénz. De azért képzelem, hogy Imrédy milyen boldogan csörgette a kasszakulcsokat, amikor a jó hírt meghallotta. Más országban ennek talán nem is lenne olyan jelentősége, mint nálunk. De mi lelki berendezkedésünkben is agrárnemzet vagyunk, mi már megszoktuk és beletörődtünk, hogy a föld nekünk csak széltébenhosszában terem; a mélységével már akkor se törődtünk, amikor néhány hüvelykkel kellett volna mélyebbre ereszteni az ekevasat. Mikszáth egyszeri gazdája dicsekedve mondta, hogy az ő földbirtoka kicsi, de mély. Most hát nagy dolog volna, ha ez a mélység elkezdené a gazdagságot önteni magából." Vízszintes irányban nem tudták a földbirtokreformot megvalósítani, talán függőleges irányban jobban menne a dolog. Magamfajta író-ember azzal a betegesen kitenyésztett izgékony fantáziámmal elképzelem, hogy ásás közben egyszer csak beleakadnának valami mérhetetlen nagy aranytömbbe. Olvasztgatni se kellene, a színaranyat egyenest talicskázni lehetne belőle. De jó lenne. Direkt öröm lenne pénzügyminiszternek lenni Magyarországon. A kormány természetesen azonnal gondoskodnék róla, hogy az arany termelésének és értékesítésének egyenletes rendjét az egy-két rendszerrel biztosítsa. A kormány kezdeményezésére és támogatásával megalakulna az „Arex“, Aranyat Exportáló Betéti Társaság, Mecsér András elnökletével. Ez a társaság szakavatott és fáradhatatlan kutatásával megtalálná a legkedvezőbb piacot az értékesítésre. Akadna egy középeurópai hatalmas állam, amely hajlandó lenne egész aranytermésünket korlátlan mennyiségben átvenni. Ellenértékül pedig adna bankjegyeket és népies jellegű apróbb hangszereket. És legalább végre állandó munkát tudnánk adni derék kubikosainknak. Egész nap talicskázhatnák az aranyat külföldre. Lám, ilyen egyszerűen meg tudnák oldani a munkanélküliség kérdését. Csak az a kis arany kellene hozzá. ★ SZEGÉNY SHAW! Nem láttam, de biztosra veszem, hogy ez a munkája épp olyan zseniális, mint a többi. Vagyis a hívei rajongva áradoznak, az ellenségei pedig dühöngve szitkozódnak utána. A csintalan „esprit de contradiction“, amely a csodálatos Bernard Shaw-ban lakik, egész biztosan jobban örül a szitkoknak, mint a magasztalásoknak. És egy Shakespeare-darabot átírni, sőt egy egész felvonással meg is toldani: ez az ötlet méltó Shaw-hoz, akinek mindig az volt a legnagyobb gyönyörűsége, hogy a nyárspolgárt kiugrassza a bőréből. És mégis, ezzel a legújabb munkájával baj van. A hívek talán tovább áradoznak, de az ellenfelek nem szitkozódnak. Inkább dünynyögnek, hümmögnek, a fejüket csóválják, a vállukat vonogatják és megalázó sajnálkozással mondogatják, hogy talán már elég lenne ebből a pajkoskodásból. Nyolcvan éven túl már ne ugráljon az ember. Ebben a korban már megjöhetne az esze és több méltósággal viselhetné az aggságát. Bizony, bizony kiderül, hogy a legbölcsebb ember bölcsessége is csak másokkal szemben érvényesül. Szegény Shaw megírta nagyszerű elmefuttatását Matuzsálemről, nem dohányzott, alkoholt nem ivott, mindig vegetáriánus volt és azt hitte, hogy ha sikerül a testi és lelki frisseségét megőriznie, el tudja feledtetni a világgal a nyolcvan évét. Szörnyű tévedés! A mi kitűnő Lobmayer profeszszorunk épp most fejtegette egy előadásában, hogy az ember már a fiziológiai tudomány mai állása szerint bátran élhetne száznyolcvan évig. Az ám. Élhetne, ha nem lennének kortársai. Csakhogy az embert nem a kor véniti, hanem a kortársai. És ha nem akar meghalni, a kortársai elevenen eltemetik. Azelőtt valószínűleg a zseniális Shaw is tudta ezt az útszéli igazságot. De amitóta ő is nyolcvan éves lett, elfelejtette. Mi tesz veled pesti gyermektéten? Sípos Árpád és családja Valamikor hadikórház volt, a Keleti-pályaudvarról ide vitték a sebesülteket a ponyvatetős vöröskereszt-autók. Most szükségesebb telep, barakktábor. A sáros, hólés, latyakos telepen azok kerültek együvé, akik a béke sebesültjei: nyomorgók, hajléktalanok, elesettek. Az Újság munkatársa kiment az Auguszta-telepre, hogy megnézze, milyen állapotban vannak a telepen élő gyermekek, hogyan várják a felet. Megátogattuk előbb a pesti gyermeket az iskolájában, meglátogattuk a napközi otthonban. Meglátogattuk most a lakásán is. Találomra nyissunk be egy ajtón. A barakktelep „utcai" népjóléti potentátokról van elnevezve. Az egyik utca pédául Horváth Emil- Utca, nyilván Petrichevich-Horváth Emil népjóléti államtitkárról. A Horváth Emil-utca sarkán az eső lakás gyergyói Sípos Árpádé. A lakás előtt faléces kerítés, bizony kicsit foghijjal már. A kerítést valamikor Sípos Árpád állította föl s most ő maga töri le sorra a fabordákat. Ezzel fütenek bent a ... szobában. Kicsit gondolkoztunk azon, azt irjuk-e, hogy szobát fütenek, szoba-e az egyáltalán, amelyben gyergyói Sípos Árpád, egykori hadapródjelölt őrmester lakik családjával. Köves padló, ablaknélküli falak, az egész helyiség keskeny és szűk. Bútorzata se sok. Az egyik fal mellett stelázsi áll, azon néhány pléhtányér, lábas. Másik fal mellett vaságy. Ennyi a berenezés. Itt lakik Sípos Árpád, Sípos Árpádné, Sípos Zoltán, Sípos Klára, Sípos Aranka, Sípos Mária. A nyomor regénye 1916-ban Kolozsvárott egy Sípos Árpád nevű hetedik gimnazista harctéri szolgálatra jelentkezett. Kikerült a frontra, 1918-ban szerelt le. Hánykolódón mindenfelé, volt Budapest székesfőváros alkalmazottja, volt magántisztviselő, 1923-ban bejutott a főkapitányságra dijnoknak, a gazdasági alosztályban dolgozott, 1927-ig. Akkor a rendőrfőorvos olyan véleményt adott róla, hogy fokozódó epilepsziás betegsége miatt nem teljesíthet szolgálatot. Végkielégítették, a a háborúban szerzett epilepsziáját különböző kórházakban, ideggyógyintézetekben kezeltette. Egy évvel később kérvénnyel fordult a belügyminiszterhez, azt írta kérvényében, hogy nagyon javult az állapota, vissza szeretne kerülni a rendőrségre. „Ha nem lehetek dijnok, szeretnék kézbesítő lenni, ha nem lehetek kézbesíti, szeretnék akkor hullaszolga lesnni.“ A választ nem sokkal később megkapta: mivel kérvényére nem tett bélyeget, megbírságolták nyolc pengőre. Rendőrtisztből a kalauz Sípos Árpádot dobtáta a sors. Kocsivezető lett a BSZKRTnál, de egyszer az első perronon, az elektromos szekrény mellett állva roszszul lett, a BSZKRT orvosai eltiltották a kocsivezetéstől. Kalauzzá minősítették át. Az epilepszia nem kíméle a kalauzt sem, végül végálomási kocsisepregető lett Sípos Árpádból. Megelégedett volna azzal is, ha kocsisepregető minőségiben véglegesítik, de a véglegesítés előtt megvizsgálták s a vizsgálat után elbocsájtották. Azóta munkanélküli. Sípos Árpád vagonlakó volt valamikor, vagonból költöztették ki az Auguszta-telepre. Azt mondja, hogy először rendes kétszobás lakást kapott, 54 pengőt kellett azért fizetni negyedévenként, de az ötvennégy pengőt sem tudta elteremteni, át kellett adnia a kétszobás lakást, hét év óta a mostani szobájukban laknak, ezért nyolcvan fillért kell fizetni hetenként. Augusztus óta a heti nyolcvan fillérrel is adós maradt, ebből a „házbér hátralékából származtak szomorú bonyodalmak. » Egy kis angol gépírókisasszony pénz nélkül vág a világnak. Tuniszon és Damaszkuszon, sivatagon és Vöröstengeren keresztül Indiáig. Bámulatos őszinte, néha megdöbbentő beszámolója kalandjairól. Három világrész szenzációja lett 3 hónap alatt. A szerző eredeti felvételeivel. A feledést ígérő, jelszavakat tanító bor isten győzelme a józan, hideg, humanista Pantheus király fölött Athéni szerelmi történetek és bacchanáliák tükrében a mai kor szatírája is Hegedűs történelmi regénye. Dante Fűzve P 4.50, kötve P 5.60 Fűzve P 5.60, kötve 6.50 Dante Tuberkulózis Andriska dr. X. kerületi tisztiorvosi gyakran kint jár az Auguszta-telepen. Még a nyáron iga- HÓCSIZSMÁK és HÓCIPŐK Női hócsizsma ....P 24.50 Női hócipő ........ P 14.50 Gyermek-hócsizsma P 14.— Gyermek-hócipő .. P 9.— (22—27-ig) Férfi-sárcipő .........P 10.90 fegyén márkás hóepökben óriási válaszok anchengraefzi Cipőgyár IV., Kossuth Lajos utca 15. sz.