Ujság, 1937. december (13. évfolyam, 274-297. szám)
1937-12-19 / 288. szám
nektek? Az üdvözletet köszönöm és viszonzom. — Almád István. Mindig szívesen olvasom, ha írsz valamit. A versikék tetszettek, különösen az utóbbi, mely mély érzésre vall. Sajnos, közlésre nem alkalmasak, de gyermeklapban amúgy sem közölhetnénk ilyenfajta verseket, mert a gyermekek nem értik meg! Szeretettel ölellek. — Schwartz Lajos. Mi volt a baj, kisfiam? A küldött rejtvény már megjelent, tehát mást kérek! — Strasser Máriuska. Jó a rejtvényed! — Weiss Mária Erna. Három pontod van! — Vázsonyi Pál Tamás. Ürömmel üdvözöllek másodszor is, kisfiam! — Steinberger Endre, Jenő, Lajos. Hat pontotok van! — Ligeti Tomi. Jobbulást kivánok, Tomikám! — Weisz Irénke. Öt pontod van. Nem feledkezem meg rólad! — Irénih't/ Vera Az egyik rejtvény jól — Jávor Anikó. Nyolc pontod van, Ancikám, tehát két hét múlva jutalomra számíthatsz! Csókoltak. — Haber Endre. Nagyon aranyos vagy, hogy új taggal szaporítod a tábort! Három pontod van. — Frankfurter Margit és Imre. Bízom ígéretetekben! A küldött rejtvény már megjelent, tehát mást leérek helyette. Szeretettel ölöllek benneteket. — Fisch Évike. Örömmel olvastam a jó hírt! Az egyik rejtvény jél! Csókollak. — Donáth Eszter. Máskor jobban vigyázz magadra, kislányom! Valószínűleg kabát nélkül mentél a szabadba! — Kremsicz Zsuzsi. Ez a rejtvény már megjelent, Zsuzsikám! Mást kérek! — Alimma Márta. Beírtam a pontodat! — Wieder Irénbe. Egyelőre szünetelnek! , Szeretettel ölellek. — Blau Frida. A küldött keresztrejtvény is jó és amint sorra kerül, közöljük majd. Sok a leckéd? — Bauer Julia. Nagyon kedves a versike, de sajnos, nem közölhető! — Weisz Lipót. Idejében érkezett a leveled, kisfiam! — Szűcs Klárika. Mi volt a baj. Klárikám? Remélem már teljesen egészséges vagy? A küldött rejtvények között találtam megfelelőket! Csókollak. — Trebitsch György. Miért írsz oly ritkán, kisfiam? Így bizony nehezen gyűlnek a pontok és sokáig kell várnod a jutalomra! A küldött rejtvény jó s amint sorra kerül, közöljük majd. Szeretettel ölellek. — Birnbaum József. Jó a rejtvényed! — Welsz Tamás. Három héttel ezelőtt felvettelek a táborba s azóta három pontot szereztél. Szorgalmaddal nagyon meg vagyok elégedvel — Vajda Katika és Péter. Négy pontotok vanl Hamarosan megkapjátok az első jutalmat! — Seiden Selymes Sándor. Ugye te már tagja voltál a tábornak? Örömmel látlak másodszor is, kisfiam s remélem, most állandó levelező lessel! Szeretettel ölellek. — Ehrenfeld György, öt pontod váll, Gyurikám! — Winkler Jankó és Baba. A kérdezett kispajtások valóban Magyaregregyen laknak. Ismeritek őket? — Sláger Magda és Sanyi. Nagyon örülök, hogy Magdus ismét egészséges! A rejtvények között találtam megfelelőket is! — Várad! Andor. Hat pontod van, hamarosan megkapod az első jutalmat! Szeretettel ölellek, testvéreiddel együtt. — Strasser Magda. Küldhetsz újabb rejtvényeket! — Somogyi Teriké. Nagyon örültem levelednek, Terikém! — Muncsik Zsuzsanna. Félreértetted üzenetemet, kislányom, mert beirtam a mult heti pontot is, így most már két pontod van és ha tovább is szorgalmas leszel, nemsokára jutalomra számithatsz! A jókívánságot köszönöm! — Venetianer Péter. Hat pontod van. További szorgalmat kérek! — Folkmann Évike. Érvényesítettem a pontjaidat s bízom ígéretedben, hogy ismét szorgalmas rejtvényfejtő leszel. Az emlitett kispajtások valóban a IV. b) osztály tanulói! Csókollak. — Krausz Editke. Nagyon örülök, hogy ismét megkezdted a rejtvényfejtéstt A küldött rejtvény már megjelent, tehát mást kérek helyette, de lehetőleg beltirejtvényt! Szeretettel ölellek. —•’ Weinberger László és Lilla. Három pontotok van, szorgalmatokkal meg vagyok elégedve. A tutalomkönyvet együtt kapjátok. — Ganz Ottó. Jobbulást kivánok, kisfiam. — Báró Huszár Beatrix. Nagyon örülök, hogy ismét egészséges vagy! E heti leveledben jeleztél egy keresztrejtvényt, amely azonban hiányzott. Vagy még nem küldted el? Csókollak. — Rubinstein Hedvig és Isoda. Négy pontotok van! — Perlusz Tibor. Ez a rejtvényed nem jó, kisfiam, mert értelmetlen. — Vadász Iván. Jók a rejtvények! A jókívánságokat köszönöm! — Auspitz Mária. Már nagyon szeretnélek látni, s remélem a karácsonyi szünet alatt valóban meglátogatsz! Édesanyád üdvözletét köszönöm s én is viszonzom! — Kutrucz Évike. Nagyon örülök, hogy olyan szép könyvet választottál! A rejtvények jók! Szeretettel ölellek. — Bullák Marietta. Valóban gimnazistának hittelek, de ennek magad vagy az oka, mert komolyak a levélkéid! — Ladányi Péter. Hogy vagy, kisfiam? Alkalomadtán megérdeklődöm a leveledben foglalt kérdést! — Propper Tamás. Ez a rejtvényed jó és amint sorra kerül, közöljük majd! — Izsák Vera. Hat pontod van már! Nagyon örülök, hogy kis lapunk annyira a szivedhez nőtt! — Iaire Ance, Örültem levelednek, Licikém! Most valóban sok a tanulni valód. Inába, a jó bizonyítványért meg kell dolgozni! A „To’di“ körül nem volt baj?• Lápossy-Hegedűs Juci. Mi az a „lecke-betegség", kislányom? Eddig ilyet nem ismert a tudomány. Nagy lázzal jár? KERESZTREJTVÉNY. Beküldte: Lajta Tamás. Beküldendő: 1-es függőleges és 2-es vízszintes sorok. Vízszintes sorok: 2. A karácsony is ez. 6. Női becéző név. 8. Szeszes ital. 9. Folyadék. 10. Egyforma magánhangzók. Függőleges sorok: 1. A karácsony előestéje. 3. Tiltó szó. 4. A 6. vízszintes magánhangzói. 5. Állóvíz. (Ékezet pótlásával.) 7. Személyesnévmás. 1. Beküldték: Weinberger László és Lilla. IL Beküldte: Luger Noémi. Csala festmény leien PÓTLÓREJTVÉNY. Beküldte: Fischer Ági. —lári —ndre —nita —óra —oriska —óra —lgi —ózsi —obe *—lek PÓTLÓREJTVÉNY. Beküldte: Kremsier Zsuzsi. *Lajos —ária —dám —gnes —elma —ózsi —rpád —lonka —óbert , —lanka Beküldési határidő: Vidéken kedd este, Budapesten szerda este. A decemberi 12-iki keresztrejtvény megfejtése: Vízszintes: Pusztaszer. Függőleges: Portugália. A december 12-iki rejtvények megfejtése: 1. Nagymama. 2. Karácsony. 3. Zászló. 4. Madárdal. Névjegyrejtvény: Ila. Pótlórejtvény: Washington György. A nyereményeket mindennap délelőtt 9 és 3 óra között lehet Nagyapónál átvenni az Újság szerkesztőségében. VI., Aradi utca 8. III. emelet. Minden megfejtésre az alábbi szelvény ragasztandó: Az I.ISAG gyermekmelléklete Név:..................................................... Pontos lakcím: .---------------------------- E héten könyveket nyertek a következő gyerekek: Várhegyi Júlia, Vadász Iván, Hoffmann György, Haász Évi, Deák László, Frankel Vera, Neumann Imre, Donner testvérek, Krausz László, Mészáros Pál, Spielmann Lenke, báró. Huszár Beatrix. I si IV. Beküldte: Kaltmann Anna. Nem holnap hulladék III. Beküldte: Lápossy-Hegedüs Juci. y ÚJSÁG VASÁRNAP. 1937 DECEMBER 19 - n V eltekt ki elé. ARANYHAJU írta Szilayi Erzsébet A kis város utáin már a sárguló leveket kergette a síró őszi szél, mikor a kis Elli megpillantotta Aranyhajut. — Jaj, de szép! — röppent el ajkáról az elragadtatás szava. — Nézd, Lilikém, milyen gyönyörű!... —— Gyönyörű! — állapította meg Lili is és fellépett a kirakat előtt húzódó lépcsőre, hogy közelebbről láthassa a csodát. — Ő a legszebb az összes között ugye, Lili? — A legszebb, meg a legnagyobb is ez az aranyhaju. De az a kis barna is nagyon édes. Elli szemügyre vette az édes kis barnát is. — Szép, de én csak a szőkét szeretném. Aranyhajú, ha az enyém lehetnél!... — s vágyódva szorította arcocskáját a kirakat üvegéhez, hogy közelebbről láthassa a ragyogó szőkeségével pompázó rózsás arcú babát. — Ellikém, ez biztosan nagyon drága, — mondta sajnálkozva Lili, aki már sejtette, hogy a szép kirakatokat nemcsak a gyerekek gyönyörűségére rendezik a kereskedők. — Megmondjuk anyukának? — kérdezte titkos reménykedéssel a kicsi. — Igen, majd elhívjuk, hogy ő is lássa. De nem tudom, hogy megveheti-e, mert hallottam, mikor mondta apunak, hogy legelőször egy téli ruhát szeretne venni. Elli bánatosan nézett rá. — De szeretném pedig. Hátha mégis megkapom anyutól? Meg a Jézuska is elhozhatja ... — Karácsony még soká lesz, s addig megveheti más! — Kézen fogta Lili hugocskáját, mert Ilus, a gyermeklány készen volt a bevásárlással és kijött az üzletből. Neki is megmutatták a szép szőke babát s miután ő is kellően megcsodálta, hazamentek. De csak nem feledték el Aranyhajat, így nevezték egymásközti beszélgetésükben. Lelkes dicséretük az anyára sem maradt hatás nélkül, s ezért pár nap múlva ő ment a gyerekekkel sétálni. Elli vágyakozását így tökéletesen megértette. Azért mégsem tett semmi kötelező ígéretet, mert tényleg nem volt pénze, s a téli ruhát sem nélkülözhette. Szótlanul mentek hazafelé. A gyerekek látták, hogy anyuka szomorú, ezért előtte nem beszéltek többé a babáról. Elli is már ritkábban mondogatta, hogy: — 11a Aranyhajú az enyém lenne ... Mert a babával kapcsolatban fantasz-s tikus tervei voltak a kicsinek. Gyönyörű ruhákról álmodozott, amelyekhez anyag bizonyosan kerülne az anyu szekrényéből, s Ilus, az ügyes parasztlány, szépen megvarrná. Lili vagy helyeselt, vagy hallgatott. Lili valamiben törte a fejét, mert esténként gyakran nézegette a perselyét, amiben a szüleitől és nagymamájától kapott megtakarított pénzét őrizte. Közeledett a karácsony és Lili egy napon félre hívta a boltba készülő Ibist s megbizta őt valamivel. A leány visszajövet ugyanolyan titokzatos módon számolt be küldetése eredményéről. Lili ettől kezdve mosolyogva járt kelt és összenézett Ilussal, ha Elli Aranyhaját említette. Egy napon Lili egyedül ment a leánnyal sétálni, mert hugocskája köhögött. Sétaközben nagymamával találkozott, aki megajándékozta egy új ötven filléressel. A kislány arca ragyogott a boldogságtól. — Köszönöm drága nagymama. Ellike rast már igazán boldog lesz. — Miért, aranyom? — érdeklődött nagymama, s mosolyogva nézte a kipirult arcú csöppséget. — Mert most már megvehetem neki Aranyhajat... — súgta meg csillogó szemmel a nagy titkot Lilike, s felvilágosításul elmondott mindent, amig nagymamát elkísérték, attól a naptól kezdve, amikor Ellike először pillantotta meg a szőke szépséget. Nagymama meghatva hallgatta kis unokáját s egy röpke sóhaj hagyta el az ajkát. — Ha én jobb viszonyok közt élnek, — gondolta busán, — de minden másként lenne!... A kicsi mesék tovább s észre se vették, hogy már a nagymama kapujánál vannak. — De most már egyenesen hazamenjetek, mert nagyon lehűlt a levegő, —megcsókolta unokáját. Már sötétedni kezdett, amikor hazafelé mentek s egyszerre csak az egyik kapun didergő, rongyos 5—6 év körüli kisfiú lépett ki s kérőn nyújtotta feléjük kezét: — Adjanak az Isten nevében!... — Mit adjunk? Nem látod, hogy egy kislánnyal állsz szembe, nekem meg nincs, — mondta Ilus, s tovább akart menni. — A kistestvérem éhes, s anyám nagyon beteg, — akadozott könnybe lábadt szemmel a gyermek s leeresztette kérőn feléjük nyújtott kezét. — Nincsen cipője, — állapította meg döbbenten Liliké, — nézze, rongyokba van kötve a lába, — s gépiesen nyúlt kis kézitáskájába. Ilusnak nem volt ideje tiltakozni. Az új pénzdarab már ott fénylet a kisfia kezében. — Vegyél kenyért, meg orvosságot S holnap gyere el hozzánk. Majd kapsz anyukától egy ócska cipőt, ami a nagyobbik testvéremé volt. — S megmutatta a kisfiúnak, hol laknak. Lili szivét úgy eltöltötte a részvét, hogy csak este, vacsora után jutott eszébe Aranyhaju. De akkor egyszerre, — minden ok nélkül látszólag, — sírva fakadt. Úgy zokogott, hogy nemcsak Ellike, de anyukája is ijedten érdeklődött a bánat eredete felől s igy kitudódott a fényes ötven filléres története. — Nem leszel az enyém, Aranyhaju, — suttogta pár nap múlva a kirakatban tündöklő szépség felé Ellike, — de annak a kisfiúnak beteg volt az anyukája és éhen a testvérkéje ... Aranyhajuról nem beszéltek ezután. A gyermekek esténkint most mindig korábban feküdtek le, mert anyuka nem ért rá mesélni. Anyukának sürgős munkája volt. Ugyanis egy napon nagy csomagot hoztak számára, amiből rengeteg különböző nagyságú boríték került elő. Esténkint azokra írta a címet. Sokszor éjjel két óráig is. De ezt már a gyermekek nem tudták, csak az tűnt fel nekik, hogy anyu most egész nap igen hallgatag. Közben hazaérkezett az intézetből Zsóka, a legnagyobb lányka s ő szórakoztatta a kicsiket, így érkezett el a karácsony,amire nagy örömmel készültek a testvérek ■ boldogan várták a Jézuska csengetyűjének megszólalását. Lili és Elli Zsóka kezét fogva léptek be az ebédlőajtón. Lobogtak a színes gyertyák, szikrázott a csillagszóró s a két kislány ajkát egyszerre hagyta el a boldog felkiáltás: — Aranyhaju! Igen, Aranyhaju ott ült a fa alatt, égszínkék selyemruhában tündöklő fejével, — vigaszt, örömet és boldogságot hozva két kicsiszívbe.