Ujság, 1937. december (13. évfolyam, 274-297. szám)

1937-12-19 / 288. szám

nektek? Az üdvözletet köszönöm és viszon­­zom. — Almád István. Mindig szívesen ol­vasom, ha írsz valamit. A versikék tetszet­tek, különösen az utóbbi, mely mély érzésre vall. Sajnos, közlésre nem alkalmasak, de gyermek­lapban amúgy sem közölhetnénk ilyenfajta verseket, mert a gyermekek nem értik meg! Szeretettel ölellek. — Sch­wartz Lajos. Mi volt a baj, kisfiam? A küldött rejtvény már megjelent, tehát mást kérek! — Strasser Máriuska. Jó a rejtvényed! — Weiss Mária Erna. Három pontod van! — Vázsonyi Pál Tamás. Ürömmel üdvözöllek másodszor is, kisfiam! — Steinberger Endre, Jenő, Lajos. Hat pontotok van! — Ligeti Tomi. Jobbulást kivánok, Tomikám! — Weisz Irénke. Öt pontod van. Nem feledkezem meg rólad! — Irénih't/ Vera Az egyik rejtvény jól — Jávor Anikó. Nyolc pontod van, Anci­­kám­, tehát két hét múlva jutalomra számít­hatsz! Csókoltak. — Haber Endre. Nagyon aranyos vagy, hogy új taggal szaporítod a tábort! Három pontod van. — Frankfurter Margit és Imre. Bízom ígéretetekben! A kül­dött rejtvény már megjelent, tehát mást leé­rek helyette. Szeretettel ölöllek benneteket. — Fisch Évike. Örömmel olvastam a jó hírt! Az egyik rejtvény jél! Csókollak. — Donáth Eszter. Máskor jobban vigyázz magadra, kis­lányom! Valószínűleg kabát nélkül mentél a szabadba! — Kremsicz Zsuzsi. Ez a rejt­vény már megjelent, Zsuzsikám! Mást kérek! — Alimma Márta. Beírtam a pontodat! — Wieder Irénbe. Egyelőre szünetelnek! , Sze­retettel ölellek. — Blau Frida. A küldött ke­resztrejtvény is jó és amint sorra kerül, kö­zöljük majd. Sok a leckéd? — Bauer Julia. Nagyon kedves a versike, de sajnos, nem közölhető! — Weisz Lipót. Idejében érke­zett a leveled, kisfiam! — Szű­cs Klárika. Mi volt a baj. Klárikám? Remélem már telje­sen egészséges vagy? A küldött rejtvények között találtam megfelelőket! Csókollak. — Trebitsch György. Miért írsz oly ritkán, kis­fiam? Így bizony nehezen gyűlnek a pon­tok és sokáig kell várnod a jutalomra! A küldött rejtvény jó s amint sorra kerül, kö­zöljük majd. Szeretettel ölellek. — Birnbaum József. Jó a rejtvényed! — Welsz Tamás. Három héttel ezelőtt felvettelek a táborba s azóta három pontot szereztél. Szorgalmad­dal nagyon meg vagyok elégedvel — Vajda Katika és Péter. Négy pontotok vanl Hama­rosan megkapjátok az első jutalmat! — Seiden Selymes Sándor. Ugy­e te már tagja voltál a tábornak? Örömmel látlak másod­szor is, kisfiam s remélem, most állandó levelező lessel! Szeretettel ölellek. — Ehren­­feld György, öt pontod váll, Gyurikám! — Winkler Jankó és Baba. A kérdezett kispaj­tások valóban Magyaregregyen laknak. Isme­ritek őket? — Sláger Magda és Sanyi. Na­gyon örülök, hogy Magdus ismét egészséges! A rejtvények között találtam megfelelőket is! — Várad! Andor. Hat pontod van, ha­marosan megkapod az első jutalmat! Szere­tettel ölellek, testvéreiddel együtt. — Strasser Magda. Küldhetsz újabb rejtvényeket! — Somogyi Teriké. Nagyon örültem levelednek, Terikém! — Muncsik Zsuzsanna. Félreértet­ted üzenetemet, kislányom, mert beirtam a mult heti pontot is, így most már két pon­tod van és ha tovább is szorgalmas leszel, nemsokára jutalomra számithatsz! A jókí­vánságot köszönöm! — Venetianer Péter. Hat pontod van. További szorgalmat kérek! — Folkmann Évike. Érvényesítettem a pont­jaidat s bízom ígéretedben, hogy ismét szor­­galmas rejtvényfejtő leszel. Az emlitett kis­pajtások valóban a IV. b) osztály tanulói! Csókollak. — Krausz Editke. Nagyon örü­lök, hogy ismét megkezdted a rejtvényfej­­téstt A küldött rejtvény már megjelent, te­­hát mást kérek helyette, de lehetőleg belti­­rejtvényt! Szeretettel ölellek. —•’ Weinberger László és Lilla. Három pontotok van, szor­galmatokkal meg vagyok elégedve. A tuta­­lomkönyvet együtt kapjátok. — Ganz Ottó. Jobbulást kivánok, kisfiam. — Báró Huszár Beatrix. Nagyon örülök, hogy ismét egész­séges vagy! E heti leveledben jeleztél egy keresztrejtvényt, amely azonban hiányzott. Vagy még nem kü­ldted el? Csókollak. — Rubinstein Hedvig és Isoda. Négy pontotok van! — Perlusz Tibor. Ez a rejtvényed nem jó, kisfiam, mert értelmetlen. — Vadász Iván. Jók a rejtvények! A jókívánságokat köszö­nöm! — Auspitz Mária. Már nagyon szeret­nélek látni, s remélem a karácsonyi szünet alatt valóban meglátogatsz! Édesanyád üd­vözletét köszönöm s én is viszonzom! — Kutrucz Évike. Nagyon örülök, hogy olyan szép könyvet választottál! A rejtvények jók! Szeretettel ölellek. — Bullák Marietta. Való­ban gimnazistának hittelek, de ennek magad vagy az oka, mert komolyak a levélkéid! — Ladányi Péter. Hogy vagy, kisfiam? Alka­lomadtán megérdeklődöm a leveledben fog­lalt kérdést! — Propper Tamás. Ez a rejt­vényed jó és amint sorra kerül, közöljük majd! — Izsák Vera. Hat pontod van már! Nagyon örülök, hogy kis lapunk annyira a szivedhez nőtt! — Iaire Ance, Örültem levelednek, Licikém! Most valóban sok a tanulni valód. Inába, a jó bizonyítványért meg kell dolgozni! A „To’di“ körül nem volt baj?­­• Lápossy-He­gedű­s Juci. Mi az a „lecke-betegség", kislányom? Eddig ilyet nem ismert a tudomány. Nagy lázzal jár? KERESZTREJTVÉNY. Beküldte: Lajta Tamás. Beküldendő: 1-es függőleges és 2-es víz­szintes sorok. Vízszintes sorok: 2. A karácsony is ez. 6. Női becéző név. 8. Szeszes ital. 9. Folyadék. 10. Egyforma magánhangzók. Függőleges sorok: 1. A karácsony előestéje. 3. Tiltó szó. 4. A 6. vízszintes magánhangzói. 5. Állóvíz. (Ékezet pótlásával.) 7. Személyes­­névmás. 1. Beküldték: Weinberger László és Lilla. IL Beküldte: Luger Noémi. Csala festmény leien PÓTLÓREJTVÉNY. Beküldte: Fischer Ági. —lári —ndre —nita —óra —oriska —óra —lgi —ózsi —obe *—lek PÓTLÓREJTVÉNY. Beküldte: Kremsier Zsuzsi. *Lajos —ária —dám —gnes —elma —ózsi —rpád —lonka —óbert , —lanka Beküldési határidő: Vidéken kedd este, Budapesten szerda este. A decemberi 12-iki keresztrejtvény meg­fejtése: Vízszintes: Pusztaszer. Függőleges: Portugália. A december 12-iki rejtvények megfejtése: 1. Nagymama. 2. Karácsony. 3. Zászló. 4. Madárdal. Névjegyrejtvény: Ila. Pótlórejtvény: Washington György. A nyereményeket mindennap délelőtt 9 és 3 óra között lehet Nagyapónál átvenni az Újság szerkesztőségében. VI., Aradi­ utca 8. III. emelet. Minden megfejtésre az alábbi szelvény ragasztandó: Az I­.ISAG g­yermekm­elléklete Név:­­..................................................... Pontos lakcím: .----------------------------­ E héten könyveket nyertek a következő gyerekek: Várhegyi Júlia, Vadász Iván, Hoffm­ann György, Haász Évi, Deák László, Frankel Vera, Neumann Imre, Donner testvérek, Krausz László, Mészáros Pál, Spielm­ann Lenke, báró. Huszár Beatrix. I si IV. Beküldte: Kaltmann Anna. Nem holnap hulladék III. Beküldte: Lápossy-Hegedüs Juci. y ÚJSÁG VASÁRNAP. 1937 DECEMBER 19 - n V eltekt ki elé. ARANYHAJU írta Szila­yi Erzsébet A kis város utáin már a sárguló leve­­ket kergette­ a síró őszi szél, mikor a kis Elli megpillantotta Aranyh­ajut. — Jaj, de szép! — röppent el ajkáról az elragadtatás szava. — Nézd, Lilikém, milyen gyönyörű!... —— Gyönyörű! — állapította meg Lili is és fellépett a kirakat előtt húzódó lép­csőre, hogy közelebbről láthassa a cso­dát. — Ő a legszebb az összes között ugy­e, Lili? — A legszebb, meg a legnagyobb is ez az aranyhaju. De az a kis barna is na­gyon édes. Elli szemügyre vette az édes kis bar­nát is. — Szép, de én csak a szőkét szeret­ném. Aranyhajú, ha az enyém lehetnél!... — s vágyódva szorította arcocskáját a ki­rakat üvegéhez, hogy közelebbről láthassa a ragyogó szőkeségével pompázó rózsás arcú babát. — Ellikém, ez biztosan nagyon drága, — mondta sajnálkozva Lili, aki már sej­tette, hogy a szép kirakatokat nemcsak a gyerekek gyönyörűségére rendezik a ke­reskedők. — Megmondjuk anyukának? — kér­dezte titkos reménykedéssel a kicsi. — Igen, majd elhívjuk, hogy ő is lássa. De nem tudom, hogy megveheti-e, mert hallottam, mikor mondta apunak, hogy legelőször egy téli ruhát szeretne venni. Elli bánatosan nézett rá. — De szeretném pedig. Hátha mégis megkapom anyutól? Meg a Jézuska is el­hozhatja ... — Karácsony még soká lesz, s addig megveheti más! — Kézen fogta Lili hugocs­­káját, mert Ilus, a gyermeklány készen volt a bevásárlással és kijött az üzletből. Neki is megmutatták a szép szőke babát s miután ő is kellően megcsodálta, haza­mentek. De csak nem feledték el Aranyhajat, így nevezték egymásközti beszélgetésük­ben. Lelkes dicséretük az anyára sem ma­radt hatás nélkül, s ezért pár nap múlva ő ment a gyerekekkel sétálni. Elli vágya­kozását így tökéletesen megértette. Azért mégsem tett semmi kötelező ígéretet, mert tényleg nem volt pénze, s a téli ruhát sem nélkülözhette. Szótlanul mentek hazafelé. A gyerekek látták, h­ogy anyuka szomorú, ezért előtte nem beszéltek többé a babáról. Elli is már ritkábban mondogatta, hogy: — 11a Aranyhajú az enyém lenne ... Mert a babával kapcsolatban fantasz-s tikus tervei voltak a kicsinek. Gyönyörű ruhákról álmodozott, amelyekhez anyag bizonyosan kerülne az anyu szekrényéből, s Ilus, az ügyes parasztlány, szépen meg­varrná. Lili vagy helyeselt, vagy hallga­tott. Lili valamiben törte a fejét, mert esténként gyakran nézegette a perselyét, amiben a szüleitől és nagymamájától ka­pott megtakarított pénzét őrizte. Közeledett a karácsony és Lili egy na­pon félre hívta a boltba készülő Ibist s megbizta őt valamivel. A leány vissza­­jövet ugyanolyan titokzatos módon szá­molt be küldetése eredményéről. Lili ettől kezdve mosolyogva járt kelt és összené­zett Ilussal, ha Elli Aranyhaját említette. Egy napon Lili egyedül ment a leánnyal sétálni, mert hugocskája köhögött. Séta­­közben nagymamával találkozott, aki meg­ajándékozta egy új öt­ven filléressel. A kislány arca ragyogott a boldogságtól. — Köszönöm drága nagymama. Ellike rast már igazán boldog lesz. — Miért, aranyom? — érdeklődött nagymama, s mosolyogva nézte a kipirult arcú csöppséget. — Mert most már megvehetem neki Aranyhajat... — súgta meg csillogó szem­mel a nagy titkot Lilike, s felvilágosítá­sul elmondott mindent, amig nagymamát elkísérték, attól a naptól kezdve, amikor Ellike először pillantotta meg a szőke szépséget. Nagymama meghatva hallgatta kis unokáját s egy röpke sóhaj hagyta el az ajkát. — Ha én jobb viszonyok közt élnek, —­ gondolta busán, — de minden más­ként lenne!... A kicsi mesék­ tovább s észre se vették, hogy már a nagymama kapujánál van­nak. — De most már egy­enesen hazamen­jetek, mert nagyon lehűlt a levegő, —­megcsókolta unokáját. Már sötétedni kezdett, amikor hazafelé mentek s egyszerre csak az egyik kapun didergő, rongyos 5—6 év körüli kisfiú lé­pett ki s kérőn nyújtotta feléjük kezét: — Adjanak az Isten nevében!... — Mit adjunk? Nem látod, hogy egy kislánnyal állsz szembe, nekem meg nincs, — mondta Ilus, s tovább akart menni. — A kistestvérem éhes, s anyám na­gyon beteg, — akadozott könnybe­ lábadt szemmel a gyermek s leeresztette kérőn feléjük nyújtott kezét. — Nincsen cipője, — állapította meg döbbenten Liliké, — nézze, rongyokba van kötve a lába, — s gépiesen nyúlt kis kézitáskájába. Ilusnak nem volt ideje tiltakozni. Az új pénzdarab már ott fénylet a kisfia kezében. — Vegyél kenyért, meg orvosságot S holnap gyere el hozzánk. Majd kapsz anyukától egy ócska cipőt, ami a nagyob­bik testvéremé volt. — S megmutatta a kisfiúnak, hol laknak. Lili szivét úgy eltöltötte a részvét, hogy csak este, vacsora után jutott eszébe Aranyhaju. De akkor egyszerre, — min­den ok nélkül látszólag, — sírva fakadt. Úgy zokogott, hogy nemcsak Ellike, de anyukája is ijedten érdeklődött a bánat eredete felől s igy kitudódott a fényes ötven filléres története. — Nem leszel az enyém, Aranyhaju, — suttogta pár nap múlva a kirakatban tün­döklő szépség felé Ellike, — de annak a kisfiúnak beteg volt az anyukája és éhen a testvérkéje ... Aranyhajuról nem beszéltek ezután. A gyermekek esténkint most mindig koráb­ban feküdtek le, mert anyuka nem ért rá mesélni. Anyukának sürgős munkája volt. Ugyanis egy napon nagy csomagot hoz­tak számára, amiből rengeteg különböző nagyságú boríték került elő. Esténkint azokra írta a címet. Sokszor éjjel két óráig is. De ezt már a gyermekek nem tudták, csak az tűnt fel nekik, hogy anyu most egész nap igen hallgatag. Közben hazaérkezett az intézetből Zsóka, a leg­nagyobb lányka s ő szórakoztatta a ki­csiket, így érkezett el a karácsony,­­amire nagy örömmel készültek a testvérek ■ boldogan várták a Jézuska csengetyűjé­­nek megszólalását. Lili és Elli Zsóka kezét fogva léptek be az ebédlőajtón. Lobogtak a színes gyer­tyák, szikrázott a csillagszóró s a két kis­lány ajkát egyszerre hagyta el a boldog felkiáltás: — Aranyhaju! Igen, Aranyhaju ott ült a fa alatt, ég­színkék selyemruhában tündöklő fejével, — vigaszt, örömet és boldogságot hozva két kicsi­­szívbe.

Next