Ujság, 1938. január (14. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-09 / 6. szám

II ben a rovatában a leghihetetlenebb, a legfantasztikusabb történeteket meséli el. Ha az ember egyet elolvas, azt mondja, no, ez a Ripley a világ legnagyobb hazudozója, hogy merészel ilyen történetet feltalálni, ki hiszi ezt el? Valóban Ripley minden története fantasztikus, hihetetlen és — mégis igaz. És éppen az adja meg a különleges zamatot, hogy igaz minden hihetetlensége ellenére is. Az amerikaiak tudják, hogy ebben a rovatban csak olyan történet jelenik meg, amelynek megtörténtét — hitelesen igazolták is és ennél az igazolásnál Ripsley eljárása vetekszik a legélesebb■ törvényszéki bizonyítással. Ripley harmincfőnyi irodai és kutatószervezettel dolgozik, amelynek tagjai folyton utaznak és gyűjtik ezeket a hihetetlennek tetsző, de mégis megtörtént eseteket s mindjárt megszerzik a történet hiteles igazolását is, mert anélkül Ripley nem fogadja el. Ripley pár év előtt még éhenkórász alkalmi újságíró volt. Ma egyik legnépszerűbb embere az USA-nak és — többszörös milliomos ... Amerikai ebéd Mr. Hermann, akivel egy amerikaigyárban ismerkedtem meg meginvitált az otthonába, — olyan ebédet ígért, amilyet még nem ettem Amerikában. Szívesen fogadtam a meghívást és Mr. Hermann pompás De Soto kocsiján kiröpített a város centrumától mintegy negyedórányira fekvő villájába. Bemutatta a feleségét, aki bocsánatot kért, de személyesen kell utánanéznie az ebédnek, azután bemutatta két gyermekét, egy tízéves kedves fiút és egy tizenhároméves,leányt, aki Dreiser legújabb regényét szorongatta a hóna alatt. Nagy érdeklődéssel vártam az ebédet, milyen lehet, amilyet „még Amerikában nem ettem." Végre sor került rá. Hogy mi volt a menü? Csigatészta leves. Gulyás csipetkével. Sült majoránnáé kolbász, Palacsinta. Kiderült, hogy Mr. Hermann is magyar. Valamikor Lugoson volt fűszeressegéd, a felesége pedig Temesváron szakácsnősködött Együtt vándoroltak ki és a szorgalmas munka meghozta a boldogulásukat. Elfelejtettem elmondani, hogy Mr. Hermann nem tulajdonosa annak a gyárnak, amelyben megismerkedtünk, hanem a munkavezetője, ság. választja el. Miss Shehan tehát megunta az észak és dél közötti utazást s ezért egy barátnőjével a belváros közelében appartementet béreltek. Általában kettesben járnak, ha nem egymással, akkor mindegyik egymással. A hét végén Miss Shehan legújabb típusú Fordján elhagyja Chicagót, hogy a hatszáz mérföldnyire eső Detroitba hajtson boyfriendjéhez, akit foglalkozása még a hét végén is a városhoz köt. Együtt töltik a vasárnapot, hétfőn reggel azután pontos időben megjelenik Miss Shehan a hirdetőügynökség irodájában, kipihent, az arcán könnyed mosoly, a mozgalmas weekendnek semmi nyoma nincs rajta. Egy európai dolgozó nő, amikor, a szabadságára gondol, arról álmodozik, hogy valamelyik világfürdőhelyen tölthesse a vakációját és jó szállodában, előkelő, környezetben megfeledkezzék arról a robotról, amit egész esztendőben végez. Hogyan tölti el a szabadságát az amerikai nő? Miss Shehan ezen a nyáron két barátnőjével felpakolt és meg sem álltak Kanada határáig. Ott egy erdőben kikerestek egy kis tisztást, sátort vertek, az egész vidéken százmérföldes körzetben egy kunyhó sem volt található. Itt töltött a három amerikai leány két hetet, minden fegyverük egy ismétlőpuska volt s az autó csomagtartójában egy csomó konzerv. — Gyönyörű volt? — magyarázta Miss Shehan. — Igazi „fun“. Furcsák ezek a kisportolt amerikai lányok. Nem is annyira lányok, mint inkább — öntudatos emberek. A köszönés kétféle köszönési mód van Amerikában: egy rövid és egy kevésbé rövid. Az előbbi egy röptében elnyelt halló, amelyből az ember mindig csak annyit ért, hogy lo, s ugyanilyen rövidséggel visszakiálthatja az üdvözlést: lo. Az udvariassági szabályoknak tökéletesen eleget tettünk és ez a rövid köszönés nagyon stílusos a rohanó amerikai tempóhoz. Ha azonban valaki kényelmeskedik és nemelégszik meg ezzel a rövid köszöntéssel, akkor a következő köszöntési módot kell betartania: — Halló, hour do gou do? — Thanks, how are you? — Fine, thank you. — That's good, how is evcrything? — Thanks, pretty mell. — Am glad to hear that, so long. — To see you. A „kevésbé rövid" köszöntésnek ez a formulája, amely azonban csak puszta váznak tekinthető és ezt a vázat gyakorlott köszönő, notórius beszélgető megfelelően ki tudja bővíteni, fel tudja cicomázni. De akármennyire felcicomázza és kibővíti, ez az egész köszöntési párbeszéd nem fejez ki többet, mint nálunk a jónapot. A rádió Az amerikai rádió kizárólag a reklám szolgálatában áll,, amit persze nem úgy kell érteni, hogy reggeltől-estig nem adnak le mást a rádió stúdiójában mint reklámszövegeket. Ellenkezőleg. Az amerikai rádió igen kitűnő műsorszámokkal szórakoztatja hallgatóit, talán a világ egyetlen rádióállomása sem szerepeltet annyi világnagyságot, mint az amerikai rádió. Magyarázat: ezeket a műsorszámokat sohasem a rádió fizeti, hanem mindig az a cég, vagy vállalkozás, amely a rádiótól bizonyos időre kibérelte a műsoradás jogát. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, azt nagyon könnyű megérteni. Például Beethoven IX. szimfóniáját játsszák a new-yorki filharmonikusok Toscanini dirigál a rádió stúdiójában, olyan zenei élvezetet kap az amerikai rádió hallgatója, amely a legmesszebbmenő igényét is kielégíti. Vége a nagy zenei produkciónak, megszólal a rádió szpíkerje s a következőket mondja: — Elhangzott Beethoven IX. szimfóniája, Arturo Toscanini vezényletével, előadta a new-yorki filharmonikus zenekar. Ezt a hangversenyt a Whiteking kozmetikai gyár rendezte. Használjunk Whiteking fogkrémet, amely csodálatos fehérségűvé varázsolja fogainkat. Ennyi az egész ellenérték, amit a rádió engedélyez. De az amerikai cégeknek, vállalkozásoknak, amelyeknek mindenük a publicity, megéri. Annyi a jelentkező cég a műsorrendezésre, hogy a new-yorki rádió már az 1938-as szilveszteri műsor gondját is elvetette. . Dr. Goll Manó. Kinek megy jól? Valaki azt kérdezte tőlem: — Kinek megy jól Amerikában? Minek érdemes lenni odaát? Hát erre a kérdésre a következő a feleletem: — Kétségtelenül jó foglalkozás, ha az ember Amerikában a milliomosságot választja. Nem rossz orvosnak, vagy ügyvédnek lenni sem, egy reálisan gondolkozó amerikai gyermek azonban leginkább arról álmodozik, hogy házmester, lelkihordó, vagy teherautósofför legyen. Kivételes kaszt mind a három, a legelőkelőbb helyet mindenesetre a házmester foglalja el, aki heti száz dolláron felül keres, néha jóval felül és ezért a fizetségért tulajdonképen semmit sem ítéli csinálnia, mint vigyázni a házra, hogy el ne lopják. New Yorkban meglepően sok magyar házmester van, többnyire olyanok, akik az ipari munkából kikoptak, vagy pedig — odahaza földművesek lévén — nem is értettek hozzá. Házmesternek lenni könnyű, házmesterré lenni nehéz, mert efelett a kaszt felett éppen úgy, mint a nagyon jó jövedelmet biztosító tejkihordó és teherautósoffőr kaszt felett egy racketeer uralkodik, aki minimálisan ezer dollár közvetítési díj nélkül szóba sem áll az emberekkel, akik ezen a pályán kívánnak elhelyezkedni. A nő Nemcsak házmesternek, vagy lelkihordónak, hanem nőnek is érdemes lenni Amerikában. Az egyenrangúság majdnemszáz százalékosan megvan s amellett a férfiak sokkal több elegékenységet mutatnak a nőkkel szemben, mint Európában, így tehát nemcsak egyenrangúak, hanem az udvariasság diktálta előnyben is vannak, ezt a kivételes helyzetet már nagyon nehéz elviselni. És ezt hiszem, akik a lassan,, de biztosan közelgő nőuralomtól féltik Amerikát, nem is olyan sötéten látó pesszimisták. Hogyan él az amerikai nő? Volt Chicagóban egy ismerősöm, Miss Shehan. Bevallása szerint huszonnégyéites, tehát valószínűleg még a harminc alatt van. Titkárnő volt egy hirdetési ügynökségnél. Irodája a belváros északi részén van, szülei a South Side-on laknak, a két részt egymástól tekintélyes távol Házhoz küldi Önnek a könyveket az Újság könyvtára iEr/.e:.„- kSi u* 13 • Minden mítijsi nemet, francia, unitul kBnyv már a mehsrtenéa napján kölcsonfUhrtB. beiratkozni telefonit)- is téliét.' KöresBnuij az uijraft aslAlixelfinek csak 1,— e tirvenfa. ^JatéSnra cserélhet. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1998 JANUÁR 9 „ Végigtáncoltam a titokzatos Magyar táncosnő kalandjai Bombaytól Kínáig Nemrégiben érkezett haza a Távol-Keletről Kraft Györgyné és boldogan sóhajtott fel, amikor ismét az otthon biztonságában pihenhetett le. A fiatalasszony mint táncosnő járta be az exotikus országokat és táncolt a pazar fényű mulatókban, de szerepelt a maharadzsák palotáiban is. Több esztendőt töltött Ázsiában és megismerte a Keletet, fény- és árnyoldalaival. Rengeteg érdekes benyomást szerzett a misztikus országokról. — Mondhatom, nagyon boldog vagyok, hogy ismét Pesten lehetek — sóhajt fel a fiatal aszszony. — Egy ideig itthon is maradok, annyira megviseltek a tapasztalt borzalmas események Elég volt nekem a vándorlásból. Esténként sokszor felriadok :— feltűnik előttem valamelyik rettenetes emlék, veszedelmes vadállat, vagy a süvítő gránát és bomba. Fellélegzem, amikor felébredve, a pesti utcára tekinthetek ki. Kraftné elmeséli, hogy az út első állomása India volt. Bombay és Rangoon — Egyedül indultam el. Indiába kaptam először szerződést. Bombayben nagyon tetszett az európai negyed, tündöklő forgalmas utcáival. A fényárban úszó szórakozóhelyeken máskor táncokat adtam elő és a különös környezetben, vadidegen arcokon nagyon jólesett látnom, hogy a láncsikert arat. Megrázott azonban a benszülöttek városrésze, a zegzugos piszkos utcák, a félmeztelen emberek, a rejtelmes sikátorok látványa. S már itt találkoztam azokkal a szerencsétlenekkel, akik a veszedelmes keleti betegséget hordozzák magukban: a leprát. Egyszerű zsákruha fedi a testüket és csak a szemük villog elő Borzalmas hatással vannjak az idegenre, akitől könyöradományt kérnek. De vannak Indiában szebb részletek is. — Rangoonban, a nagy indiai városban is felléptem, egyik legszebb élményem onnan származik. Gyönyörű tengerparti villában laktam Megható s Olt a távolból felhangzó ima, a mohamedánokájtatossága a mecsetekben. Itt, Rangoonisan lanúja voltam egyszer az ősi szabályok szerint való temetésnek. A halottat elégetik, majd a hamvakat kiteszik a szabadba a ragadozó állatoknak. — Az utam a dzsungelen vezetett keresztül. Mondhatom, sokszor végigborsódzott a rémület a hátamon. Az alkonyatban megélénkült az erdő és megjelentek a trópusok állatai. Ott rohantak el az exotikus vadak a negyven kilométeres sebességgel robogó autónk mellett Láttuk az óriáskígyót, amint négyméteres testével körülfonta az egyik kisebb állatot és addig szorította, amíg abban volt valami élet Szerencsénkre, nem találkoztunk a maláji tigrisekkel, de mint benszülött kísérőinek magyarázták, a tigris különösképpen inkább a fehéreket keresi és a malájit nem bántja. "Egy kedvűen ballagnak el mellette a benszülöttek, de azért óvatosságból jól megmarkolják a fegyvereiket, mert ki tudja — nem feledkezik-e meg „szempontjairól" a tigris és akkor nem árt az óvatosság. — öreg maláji mondotta nekem, hogy a leghíresebb királytigris a peraki múzeumban van üveg alatt. De azért ma is rettegve nézik meg a maláji benszülöttek. Elmennek a leprasziget mellett... Az utjának egyik borzalmas élménye a leprasziget volt. Összerázkódik, amikor erről kezd beszélni. Kérdezősködtem és akkor megmagyarázták, hol is van a különös nevű szigetecske, amelynek lakóit a neve elárulja A hatóságok ide helyezték el a borzalmas betegség áldozatait. Egyszer kedvet kaptam és nagyobb társaságban elindultunk a leprasziget felé. Óva intett minket az egyik öreg szivtes ember, hogy ne közelítsük meg, de mi nekivágtunk az útnak. Kis hajót béreltünk és elindultunk. Láthattuk is ott a fel alá sétálgató szerencsétleneket, akik némán tűrték a legkínzóbb fájdalmakat. Révedezve tekintettek a távolba és egy kedvűen nézték a közeledő hajót. Természetesen ki nem szálltunk, de sokáig nem voltünk képesek pihenni az irtózatos látvány miatt. Elképzelhető a rémületünk, amikor megtudtuk, hogy négy leprás kimenekült a szigetről. A hatóságok azonnal elindultak keresésükre. A maláji rendőrök ruhájukra még egy ruhaszerű zsákot húztak és abba erősen beburkolózva kergették a szerencsétleneket. Végül is a leprás betegek bemenekültek az egyik közeli pummi erdőbe, ahol aztán a rendőrök bekérhették őket és megkötözve visszaszállították a szigetükre. Jáván nagyon jól érezte magát. — Surabaja városában léptem fel és nagyon tetszett nekem éppúgy, mint Singaporeban az A maláj tigris csík fehér emberre utazik... A fiatal táncosnő Indiából Singapore, Kedah, majd ,Johore szórakozóhelyeire szerződött. Az niza h írei nincsenek kellemes emlékei. a kavargó színes forgalom, amely nappal és éjszaka egyaránt megragadja az idegen figyelmét. Nagyon sok kínaival találkoztam és már jelentős számban láttam japánit is. A mulatók és szórakozóhelyek nagyon népszerűek. Elegáns közönség előtt magyar táncokat jártam el. A többi táncosnő, különösen a benszülöttek több is érdekes táncra tanítottak meg. Ott sajátítottam el a hala-hula táncot. A „Hala-hula“ — Milyen tánc ez? — Talán sehol sem találtam annyi bájt, annyi költészetet, természetszeretetet, mint éppen ebben a táncban. Nagyon megtetszett nekem és megtanultam. S máris hajladozni kezd a titokzatos hálahala tánc buja, túlfűtött ritmusaira. Maga elé dúdolja azt a régi dalt, amelyet szintén a tánccal együtt tanult Jáva szigetén. — Ez a legkedvesebb emlékem Jáváról és még egy: a gyönyörű szép éjszaka- A jávai szép napoknak azonban végeszakadt ésátkerültem Siamba. Bangkok a borzalmak városát jelentette nekem. Az utcáit csak a legnagyobb óvatossággal lehetett mtenni. Képzelje csak — sóhajt fel — az utcán sétálnak a leprás betegek. A járókelők iszonyodva kerülik el az élőhalottakat, akik nyugodtan mutogatják félmeztelen, sebes, kiütéses testüket. Koldulnak az utcán, kis dobozt nyújtanak az idegen felé. Abba kell dobni az alamizsnát. Boldog voltam, amikor továbbmehettem. A táncosnő a Fülöp-szigeteken is kapott szerződést. Manilában dolgozott. Az ottani" nagy szórakozóhelyen lépett fel magyar táncával, de a hula-hula táncot is többször bemutatta. — Manilában alig tartózkodtam néhány hónapig, amikor az egy amerikai leszerződtetett Kínába. Voltam Slong-kongban, átéltem egy rettenetes tájfunt. Kínából a háború kitörésekor menekültem el. A ruháim nagy része is ott maradt. Ennyit vesztettem a táncturnén, de nyereségként könyvelem el a hula-hula táncot, amellyel nagyszabású turnéra szeretnék menni. Előbb azonban néhány napig ki szeretném pihenni a borzalmas ázsiai élményeket. — Jó ideig nem is megyek a Távol-Keletre — sóhajtja a fiatal táncosnő. Európában maradok, itt mégis biztosabb... A táncosnő esténként, és éjszakánként arra ébred, hogy megelevenednek előtte a maláji és különösen a bangkoki és kínai élmények.: ■ S boldogan ébred fel a szörnyű álomból, arrahogy ismét Pesten van, a biztos helyen. * KENYERES NÁNDOR .ÚJSÁG Szótag- j Január 1.-i számunk második oldalán megjelent ,„BÁ“-szótag közlésével kezdődött és húsvétig tart. A pályázat készpénzdíjai •i. dij p 200.- ii. dypmin. díj P 50.- ív. dij P 30.V-X. dija egyenként P 20.Továbbá többszáz értékes pályádól A pályázaton részt vesz az ÚJSÁG minden régi és újonnan belépő , előfizetője, aki húsvétig az ÚJSÁG minden vasárnapi számának második oldalán közölt szelvényen megjelenő 23 szótagot összegyűjti és helyesen összeállítva levelezőlapra felragasztva 1938 április 6-12-ike közötti időben beküldi A megjelenő szótagok helyes összeállítása az Újság egy jelmondatát adják. A jelmondat szórendjének esetleges változtatása nem zárja ki a pályázót a részvételből, ha a beküldött jelmondat szavai egyébként egyeznek az eredeti jelmondattal. A jelmondat eredeti szövegét zárt borítékban közjegyzőnél helyeztük el és azt a pályázat befejezésekor hozzuk nyilvánosságra. Syűjtse a megjelenő szólásokat! Az eddig megjelent szótagot külön kérésre megkülti a kiadóhivatal.