Ujság, 1938. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
SZOMBAT, 1938 JANUÁRI UJSÁG LÁTOGATÁS MAHATMA GANDHINÁL Írta FÜLÖP-MILLER HEDDY Aki India földjére lép és ott nemcsak angol körökkel érintkezik, az rögtön érezni fogja a hatalmas befolyását egy embernek, akinek az ország politikai életében nincsen ugyan hivatalos pozíciója, aki nem tagja az indiai birodalmi gyűlésnek sem, de akit mégis a hindu nép vezérének tekintenek milliók. Ez a férfi: Mahatma Gandhi. Csak hallani kell, milyen csodáló, sőt hódoló tisztelettel ejtik ki a hinduk ezt a nevet — és akkor érthetjük meg, mit jelent Gandhi ez ország számára. Magam is tanúja voltam Vardha hindu városban egy mély jelentőségű ceremóniának, amely Indiára nézve felbecsülhetetlenül fontos és amelyet egyenesen Gandhi egyik legcsodálatraméltóbb akciójára lehet visszavezetni. Arról a szép ünnepi szertartásról beszélek, amellyel Seth Samnalal Bajaj előkelő és gazdag hindu magántemplomát szabaddá tették a páriák számára. Ez alkalommal láttam, milyen mélyen örvendező áhítattal léptek be az „érinthetetlenek" a szentélybe, amelyet ezen a napon az ő tiszteletükre ünnepiesen kivilágítottak és Ramakrishna és ma is élő nagy hindu vezérek, elsősorban Gandhi, képével feldíszítettek. Páriák nyomorúsága A travankorei maharadsa már hónapokkal korábban előljárt a jó példával ezen a téren és megnyitotta államának templomait a páriák számára, akiknek évszázadokon át a legszigorúbban tilos volt a szentélyekbe való belépés. Hogy ez milyen forradalmi fordulat, azt csak akkor lehet igazán felbecsülni, ha tudjuk, hogy mostanáig a páriák, számunkra elképzelhetetlen módon, kitaszítottak voltak. Igaz hivő hindu felfogás szerint, ha egy páriának csak az árnyéka is valami ételre ráesik, az már elég ahhoz, hogy azt az ételt ne legyen szabad megenni. Éppen ezért az „érinthetetlenek" kasztjának ezek a szerencsétlen tagjai félreeső, nyomorúságos kunyhókban kell, hogy éljenek; a falu közös kútjából nem szabad vizet meríteniük, nem szabad semmiféle templomba, semmiféle piacra menniök, levágott állatok eldobott részeivel kell táplálkozniok. Méghozzá sok-sok millió ilyen ember élt ott, akiknek olyan helyzetük volt, mint a középkori Európában a bélpoklosoknak. Örök, reménytelen nyomorban kellett vegetálniok. Gandhi évek óta fáradhatatlanul küzdött a páriák e jogfosztása ellen. Nem egyszer megmondotta, hogy ezek az indiai állapotok az ország szégyenfoltját jelentik. Nem is nyugodott mindaddig, amíg az „érinthetetlenek korlátja" elmozdításának első szimbólumaképpen nem sikerült neki legalább a templomokat felszabadítani néhány kerületben. Ha a Mahatma egyebet nem tett volna, mint ezt, már ez is elég volna ahhoz, hogy a modern India történetében el nem múló emléket állítsanak neki. Ezen váratlanul nagyon szívélyes meghívást kaptam a Mahatmától, hogy keressem fel őt és legyek néhány napig vendége. A wardhai vasúti állomáson Desai dr., Gandhinak a titkára, várt rám, több úr kíséretében. Onnan hindu nemzeti zászlóval díszített autón utaztunk tovább Sagaviba, az isten háta mögötti faluba, ahol három év előtt telepedett le Gandhi. Híres és hatalmas népvezér, aki olyan szerényen lakott volna, nem igen akadt még: körülkerített telek közepén, néhány szegényes vályogkunyhó és egy ilyen vityilló egyetlen szobájában lakik a Mahatma. Itt él a Mahatma a szegények és szenvedők minden gondjával mélységes együttérzésben. A fehérre meszelt, kopár szoba egyik sarkában, a padlóra kucorogva diktál Gandhi egy leánynak, aki tőle balra ugyancsak a padlón ül és feljegyzéseket készít. Alacsony állványon könyvek és jegyzetek, úgy, hogy Gandhi kényelmesen elérhesse, — ez ennek a szobának egész berendezése. Amikor belépek, Gandhi szelíd, meleg hangon szívélyesen üdvözöl. Maga mellé ültet, majd eszébe jut, hogy én európai szokásokban nőttem fel és ezért szék után néz. Én azonban, indiai módra, mellé ülök és csakhamar derűsen kezd társalogni velem, mintha jó öreg bácsim volna, aki már gyermekkorom óta ismer. Érdeklődik indiai élményeim felől. Szeretné tudni, honnan ered India iránt való nagy érdeklődésem, mik a benyomásaim ebben az országban és kérdezősködik közös barátokról. Különösen melegen érdeklődik a Bécsben tanuló hindu diákok kolóniája iránt és sokat beszéltet magának ezekről a fiatalemberekről, sorsukról és törekvéseikről. Azt is megemlíti, mennyire sajnálja, hogy néhány év előtt, amikor Európában járt, hirtelen vissza kellett térnie Indiába, úgyhogy nem látogathatta meg Bécset. A beszélgetés alatt van időm, hogy tanulmányozzam a Mahatma külsejét. Aki Gandhit csak a napi sajtó kliséiből ismeri, annak egészen helytelen elképzelése lehet róla. Ezek az illusztrációk visszaadják ugyan a kopaszra nyírott fejet, az éles profilt, de egyetlen képben sem jut kifejezésre az, ami az életben oly erősen hat: a sötét, élettel teli, átszellemült szemek pillantása, Gandhi magatartásának nyugodt természetessége, a jóság, amely minden gesztusából, minden arcmozdulatából kiárad. A Mahatma gyenge testét fehér „khaddar", a háziszőttesből készült lepel takarja. A könnyű ruha alatt csillog a kávébarna bőr. Gandhi egészen folyékonyan, nagyszerű kiejtéssel beszél angolul. Hangja temperamentumos és megnyerő, beszédének áradata olyan ember belső biztonságát árulja el, aki hozzá van szokva, hogy gondolatait szónoki formába öltöztesse, anélkül, hogy modorossá válnék. Könnyedén társalog, komoly és víg témáról egyaránt. A hindu parasztságért A páriákért való harc mellett Gandhit most leginkább az foglalkoztatja, hogyan szervezhetne rendszeres segítőszolgálatot az ínséges hindu parasztság számára. Meggyőződése szerint India parasztságán csak a háziipar belterjes fejlesztésével lehet segíteni. Ahelyett, hogy Angliából gyári árut importálnak, vagy magában Indiában is gyári termelést fejlesztenek ki, a hinduknak vissza kell térniök atyáik rokkájához, maguknak kell elkészíteniök textilszükségletüket és így kell keresetet biztosítani ama százezrek számára, akik ma az éhhalál küszöbén vannak. „Minden nemzeti gondolkodású hindu magaszette ruhát viseljen !“ — ez a jelszava a rokka érdekében folyó hadjáratnak, amelyet Gandhi már évekkel ezelőtt megindított és amelyet ma is hajthatatlanul visz tovább. Hasonló okból propagálja Gandhi otthon készített papír használatát, ő maga csak ilyent használ levelezésre és művei írására. Az indiai parasztság szociális helyzetének megjavítását hathatósan szolgálja egy másik, ugyancsak Gandhi létrehozta szervezet, amely őt továbbra is élénken foglalkoztatjaa falusi iparágak általános indiai szövetsége. Ennek a messze elágazó szövetségnek minden tagja a felvételkor köteles kijelenteni, hogy testestöl-lelkestől a falusi gazdaság színvonala emelésének szolgálatában fog állni. Gandhi arra törekszik, hogy mélyrehatóan javítson a szociális helyzetén azoknak a kis falvaknak, amelyeket gazdaságilag még ma is kizsákmányolnak, mert lakosaiknak nincs meg a szükséges szakmai ismeretük és önállóságuk. A Mahatma intézkedése folytán már most arra tanítják a hindu parasztokat, hogyan kell mezőgazdasági termékeiket saját eszközeikkel eladásra alkalmassá tenni, hogyan kell cukrot gyártani, rizsét hámozni, gabonát kézimalomban megőrölni, kimúlt állatok bőréből cipőt varrni, röviden: a legkülönfélébb utón és módon munkalehetőséget találni, ami mostanáig nem volt meg számukra. Ellentét Gandhi és Rabindranath Tagore között Hogy Gandhi mennyire lángoló buzgalommal küzd a páriák ügyéért, arra nézve rendkívül jellemző az a kontroverzió, amely közte és India másik nagy fia, Rabindranath Tangore között, a quettai rettenetes földrengés alkalmából felmerült. Akkor ugyanis a Mahatma nyíltan kifejezésre juttatta azt a véleményét, hogy ez a szerencsétlenség az ég büntetése ama kiáltó igazságtalanság miatt, amelyet India ezekkel az „érinthetetlenek“-kel szemben elkövet. Tagore tiszteletteljesen, de határozottan szállott szembe ezzel a véleménnyel. A költő is belátta ugyan a páriákkal való bánásmód igazságtalanságát, de nem volt hajlandó elismerni, hogy a földrengés: az égtől jövő büntetés. Kis vályogkunyhó egyetlen szobrja Hogy Mahatma Gandhit személyesen láthassam, ez a gondolat indiai utamon, mint valami szép, de csaknem elérhetetlen álom merült fel bennem. Éppen ezért annál boldogabb voltam, amikor egy szép napon egé Egy angol társaságbeli hölgy Egy órán át beszélgettem a Mahatmával ezekről és hasonló dolgokról. Miután eltávoztam tőle, a telep egy másik, nem kevésbé egyszerű kunyhója előtt Gandhi legszűkebb környezetének egyik legérdekesebb egyéniségével ismerkedtem meg. Angol nő ez, Miss Slade, magasrangú brit tengerésztisztnek a leánya. Miss Slade, amikor találkoztam vele, éppen azzal volt elfoglalva, hogy kis parasztgyermekeket szőni tanított. Nemsokára nagyon sok újabb érdekes dolgot tudtam meg a Gandhi alapította általános indiai takács szövetség tevékenységéről és céljairól. De különösen érdekes és tanulságos volt mindaz, amit Miss Slade önmagáról és arról az útról beszélt, amelyet megtett, míg angol nőből a hindu népvezér odaadó barátnőjévé lett. — Olvastam Gandhinak egy könyvét — mesélte Miss Slade —, és nemsokára ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy ennek az embernek a közelében élhessek. Amikor Gandhi Európában tartózkodott, én Svájcban felkerestem és előadtam neki kívánságomat. Ő azonban előbb hazaküldött és azt tanácsolta, hogy néhány évet éljek még a szokott környezetemben, az ő tanításainak szellemében, ha azután meggyőződtem róla, hogy ez valóban megfelel legbensőbb lényemnek, akkor jöhetek hozzá. Megkérdeztem Miss Slade-et, mit szól családja ehhez az élethez? — Teljesen elfeledtem egykori környezetemet, egészen újjászülettem és számomra semmi sincsen már abból, ami előbbi létemet jelentette. Boldog vagyok és megelégedett. " Hogy ez a vallomás mit jelent, azt csak az mérheti fel, aki — mint én is —, a saját két szemével látta azokat a végtelenül primitív viszonyokat, amelyek között a Mahatma ifjai, őhozzá hasonlóan élnek, így Miss Slade egészen rövid hajat visel, ruházata semmiben sem különbözik a legszegényebb parasztasszonyokétól és talpának bőre már szinte csonttá keményeden az állandó mezítláb való járástól. Gandhi és legbensőbb barátai egész éven át a szabad ég alatt, az udvar földjén töltik az éjszakát, csak valami vékony matracféle van alattuk és gyapjútakaró rajtuk. Milyen lelki erő áradhat ebből az emberből, ha közelében a legjobb angol társaság egy elkényeztetett asszonya tökéletes boldogságot és meglepetést talált! Gandhi szigorú nézete a házasságról A Mahatmával és legszűkebb környezetének férfiaival és asszonyaival folytatott beszélgetések során újra meg újra azt a benyomást nyertem, hogy Gandhi tanainak középpontjában a lelki és testi tisztaság gondolata áll és hogy minden, amit Gandhi híveinek hirdet, azt a célt szolgálja, hogy ez a tisztaság diadalra jusson az alsóbbrendű lét szenvedélyei és vágyai fölött. Mindezekből különösen sajátságos módon alakul ki Gandhi nézete a házasságról. Azt tanítja, hogy az ember abban különbözik az álattól, hogy értelmével úrrá lehet ösztönei telett. Az élet minden megnyilvánulásában le kell küzdeni az ösztönöket; mennél inkább tud az ember uralkodni magán, annál hasznosabb a társadalom számára, a közösség számára és tulajdonképpen ebben rejlik minden ember boldogsága. A házasság egyike a leglényegesebb eszközöknek, amelyekkel az érzéki ösztönök felett diadalmaskodni lehet és ezért súlyos erkölcsi vétket jelent a házassággal kapcsolatos kötelességek bármilyen megsértése, különösen azonban a hitvesi hűség megszegése. Hasonlóképpen kárhoztatja Gandhi a születések mesterséges korlátozását, ehelyett azt vallja, az érzéki ösztönökön való uralkodással kell a túlszapora gyermekáldást megelőzni. Szerinte gyávaság az érzéki élvezeteknek hódolni, viszont ugyanakkor ennek természetes konzekvenciája elől kitérni. Gandhi barátai beszélik, hogy a Mahatma egyszer társalgás közben kijelentette, hogy el tud képzelni olyan államot, amelyben nincs büntetés, de a lelkiismeretlen házastársi hűtlenséget még ebben az eszményi államban sem szabad megtorlatlanul hagyni. A szellem, amely éltet Vallási tekintetben Gandhi rendkívül türelmes. Bár ő maga hívő hindu, mégis pontosan ismeri és nagyra becsüli a többi nagy vallást. Különösen tiszteli a kereszténységet. A Hegyi Beszéd már diákkorában mély és feledhetetlen benyomást gyakorolt rá. Véleménye szerint az ember vallását éppen olyan kevéssé választhatja meg, mint édesanyját, de felfogása az, hogy nem annyira a hitvallás a lényeges, mint inkább a szellem, amelylyel ezt a hitvallást gyakorolják és eleven tetté változtatják. Heteket és hónapokat is szívesen eltöltöttem volna a Mahalma közelében és látható volt, hogy ő sem szívesen enged el. De más kötelezettségek elszólítottak onnan. — Pondicherybe kellett utaznom, a nagy Yogi Sri Aurobinde Ghosehoz, ahová meghatározott napon kellett megérkeznem. Gandhi szívélyesen búcsúzott el tőlem és kért, hogy, amikor csak lehetséges, térjek vissza hozzá. India nagy tanítómesterét és vezérét azzal a tudattal hagytam el, hogy feledhetetlen benyomásokat szereztem nála. Most értem csak igazán, miért beszélnek európaiak és amerikaiak Gandhiról úgy, mint valami szentséges emberi lényről. is Áttörték a felkelők a köztársasági frontot Tervélnél Páris, december 31. Francia haditudósítók jelentése szerint a spanyol felkelő csapatok Terué előtt áttörték a köztársasági frontot. A hadműveletek csikorgó hidegben folynak tovább, a hőmérő helyenként -16 fokra süllyedt alá. A felkelő csapatok a támadás megindítása óta 4—6 kilométert haladtak előre és jelenleg mintegy három kilométernyire állanak Teruel városától. A felkelő csapatok előnyomulását mintegy száz hárommotoros bombavető repülőgép támogatja. A hadműveletek 45 kilométer hosszú fronton folynak. A Jour haditudósítójának jelentése szerint a köztársaságiak az egész vonalon visszavonulóban vannak. A felkelő tüzérség rettenetes tűz alatt tartja a visszavonuló köztársasági csapatokat. A Pedreza Torrones hegység most más teljesen a fekelők kezén van s elfoglalták Ceneud falut is. Cantilio mellett a felkelő csapatok körülzártak egy köztársasági dandárt. Kombináti smoHingh'an 'fOiimr sHSSS BiVlIB Sár B 9 ■ lUf 8 B KEREKES és vájná urUsabók, Erzsébet körut 22. I. em. Tel.: 131-248