Ujság, 1938. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
1O Uj esztendő óh! Ilyenkor az ember Olyan elmerengő ... Nézzük mit hoz nékünk Ez az uj esztendő? 11. Ahogy pár hét előtt Jósolta a Krampusz Olcsóbb jegyet vártunk S jött... a drága tantusz! Újat se verettek Mint kiderült mára, Csak a réginek lett " felverve" az árai... Szegény jó Budának Új színházat kértem... S még azt is, ami volt Lebontották, kérem/' Én építést vártam S csak suttogni merek... Ház helyén nincs semmi. Színház helyén ... tereki Színház helyett látom, Van, ki tervet épít... Sok a „tervépitő”, Aki rajtunk szépül „Szabályoz" és nyit Nagy kedvvel előre, Csupán épületek Nem lesznek belőle... Mi lesz a sok tervből. De jó volna tudni... A régi esztendőt Hagyjuk inkább futni... Hiszen réven várjuk Szívünkből a régit... Van, aki kezdené Még egyszer a régit ?... BENEDIKT 5»1 Blockner J. Központi irodája Városház-utca 10. Tel.: 188-914 B BioCkner J. fiókirodája Andrássy út 4. sz. Tel.: 123-245 » 1 Biockner J. fiókirodája Vilmos császár-út 33. Tel.: 114-819 b «ék Biockner J. fiókirodája Erzsébet körút 12. Tel.: 135-0448 B tk Balogh Sándor hirdetőiroda Szent István krt. 9. Tel.: 115-783, 110-765 80 4 . Balogh Sándor hird. fiókja V., Pozsonyi-ut 36. Tel.: 299-299 8 “ Biau hirdetőiroda Eötvös-utca 28. Tel.: 112-842 no. ék b.és hirdetőiroda Andrássy-ut 61. Tel.: 123-112 b. a. é. k. Broun s. hirdetőirodája József-körút 38. Tel.: 141-457 k. u. é. k. Erdös József hirdetőiroda VI., Teréz-körut 35. Tel.: 112-558 8 °4 k Haasenstein & üogier hirdetöiroda, Dorottya-utca 11. az. Telefon: 182-322. 8 -0-4 k Harsanyí hirdetöiroda Fáik Miksa-utca 17. Tel.: 119-471 Blék Klein Jenő hirdetőiroda VI. , Eötvös-utca 34. Tel.: 121-579 B. O. é. k. Leopold Gyula hirdetővállalat VII. , Erzsébet-körút 39. Tel.: 142-155 b O. é. k.Lopold Górnál hirdetőiroda Teréz-körút 3. Tel.: 120-773 8° 4 k magyar Hirdetőiroda Főherceg Sándor-utca 7. Tel.: 145-510 B 0 4 k Patak hirdetőiroda Vilmos császár-út 29. Tel.: 127-171 8 " ^ Rudolf Ktlosse hirdetőiroda Váci-utca 18. Tel.: 183-583, 183-585 Rock Singer mamia hirdetőiroda Jósika-utca 13. TeL: 131-777 Buck- Tenzer Gyula hirdetőiroda Szervita-tér 8. Tel.: 182-393 B*Skowatz Viktor az ma Anzeigen A.-S. Berlin magyarországi megbízottja, Ferenc József rakp. 1315. Tel.: 385-111 ÚJSÁG SZOMBAT, 1938 JANIT AR 1 WINSTON CHURCHILL MINISZTER LESZ? Irta ERDŐS IVÁN Abban a néhány hónap előtt megjelent kis művében, amelyet a brit birodalom jövőjéről írt F. C. S. Schiller volt oxfordi egyetemi tanár, az angol tudományos élet egyik ragyogó elméje a világpolitikai helyzet világos leírása és Anglia kudarcainak (Abesszínia, Palesztina stb.) ismertetése után felteszi a kérdést: „Lehet-e remélni, hogy a British Empire túléli a fajok harcának korát?" A válasz, amelyet maga magának ad, nem éppen optimisztikus: „Ha meggondoljuk, hogy a birodalomban százmillió számra élnek ázsiaiak és afrikaiak, akkor ez (tudniillik a birodalom fennmaradása) aligha látszik lehetségesnek". Ámde nyomban leenyhíti önnön pesszimizmusát, mondván, hogy a történelem alakulásának előrelátása nem exakt tudomány, jósolni nem lehet, mert hiszen mindig bukkanhatnak fel nagy emberek, akik új eshetőségek kimeríthetetlen forrását jelentik. És ezek után Schiller professzor ilyenformán vigasztalja magát és olvasóit. Alig néhány évvel azután, hogy az angol flotta csúfosan kikapott a hollandusoktól, az egyesült angol-hollandi seregek minden idők legnagyobb angol katonai lángelméjének, Churchillnek, az első Marlborough hercegnek, vezetése alatt meghiúsították XIV. Lajos királynak a francia világhegemóniáról való elképzelését és felemelték Nagy-Britanniát abba az uralkodó helyzetbe, amelyet a szigetország azóta megőrzött, így végül is, véli az oxfordi tudós, csodaszerűen megmentheti Angliát egy másik Churchill. Ez a Marlborough-ivadék pedig, akire az angol professzor céloz, nem igen lehet más, mint napjaink nagy brit államférfia, akinek félelmetes és csodálatos neve megint erősen kísért a világlapok hasábjain. Ha hinni lehet egy angol újság minapi hírének, akkor Winston Spencer Churchill, aki idestova tíz éve hagyott utoljára miniszteri széket, hogy attól fogva inkább mint szónoki pergőtüzeket árasztó ellenzéki politikus szerepeljen, s január első napjaiban be fog lépni a kormányba. Mégpedig állítólag a légügyi minisztériumnak élére kerül, tehát olyan posztra,, amelyre a mai európai és világpolitikai konstellációban a legsúlyosabb felelősség hárul, az Empire megvédése körül, amikor „ideológiai" jelszavak takargatnak nyers, materiális érdekekből eredő élethalálharccal fenyegető ellentéteket. II. Még nem lehet tudni, valóságnak bizonyul-e az angol lap híre. De ha csakugyan bekövetkezik az, amit jósol, ha Winston Churchill valóban odakerül a légügyi miniszteri székbe, akkor egyáltalán nem kétséges, hogy hivatali működésében ugyanaz a nyughatatlan, olthatatlan tettvágy fog megnyilatkozni, amely már közéleti szereplésének elmúlt évtizedeit is jellemezte. Ez a tettre való vágyakozás, amely egyik legfőbb vonása karakterének, démoni-kalandos kiélést keresett már Churchill gyermek- és ifjúkorában. Életének első három évtizedét felölelő rajzában, a My early Life-ban elmondja, hogy az iskolában tanúsított viselkedése miatt sokszor véresre verte a tanító. •A sandhursti kadétéveket pedig valósággal forradalmi kilengések jellemzik. Amikor egy képmutató erkölcsnemesítő mozgalom egyik londoni színház büfféjét deszkával és függönnyel elválasztja a folyosóktól, az ifjú Churchill rohamra vezeti hadapródtársait a válaszfalak ellen — az emberi szabadságjogok nevében. Winston Churchill, az előkelő aldershoti 4-es huszárezred hadnagya unalmasnak találja a kisvárosi helyőrségi életet? Mire jó a kubai nép felkelése a madridi uralom ellen, ha nem arra, hogy a fiatal angol lovastiszt, a spanyol kormány engedélyével, kicsit kiruccanjon oda a Távol-Nyugatra, puskaport, háborút szagolni, egyben mesteri haditudósításokat küldeni a Daily Telegraph számára? És hazatérve hogyne fogadná örömmel a parancsot, amelyet ezrede kapott: útrakelni Indiába! Ott, a messze Keleten, makacsul engedetlen, hindu törzsek elleni portyázások szüneteiben tör ki belőle elemi erővel a szellem tettvágya. Ő, aki saját bevallása szerint, megdöbbentően tájékozatlan volt még az iskolai tantárgyakban is, egyszerre mohón veti rá magát klasszikus és modern bölcsészetre, történelemre, közgazdaságra, s közben nem feledkezik meg arról sem, hogy a Daily Telegraph-nak — névtelenül — bravúros riportokat írjon egy-egy csetepatéról. NL Az anglikán egyház egyik szellemi vezére, W. R. Inge, a londoni Szent Pál templom esperese, a népszerű Dean Inge, valahol így beszélt róla: „... a splendid fighting animal, holy and satanic.. " ragyogó harcos lény, szent és sátáni egyben. Sátáni, ifjúfausti a szüntelen kalandszomja, a kockázatokat kereső tettvágya. De szinte középkori szent áhitatú lovagra emlékeztet jellemének egy másik alapvonása: mélységes emberi együttérzésből fakadó nagylelkűsége. Életének hány, meg hány epizódja illusztrálja ezt! Miután Indiából a szudáni hadjárat poklába került, nem az ottani harctéren szerzett kitüntetéseire büszke, hanem arra, hogy a londoni sajtó hasábjain ő leplezi le azt a kegyetlenséget, amellyel hadvezérének, Kitchenernek hatalma a legyőzött dervisekre nehezedik... Ifjúi felhevítéssel megy később a búr harctérre és a hős délafrikai kis nép hadseregének fogságából csak ezer halálos veszély közben tud megszökni — s amikor röviddel utóbb mint az oldhami kerület képviselője bemutatkozik a londoni parlamentben, szűzbeszéde emberséges bánásmódot követel a harcban alulmaradt burok számára... Közel két évtized múltán, a világtörténelem legvéresebb háborúja után, a fegyverszünet megkötését követő éjszakán, a nagy Cavalcade-nak ama mámoros óráiban Winston Churchillnek a kemény államférfiúnak és katonának nem az volt-e legelső gondolata, hogy most pedig néhány hajót azonnal meg kell rakni élelmiszerrel és útnak indítani Hamburg felé, a kiéhezett, elgyötört közép európai gyermekek táplálására?! Egyszer avilágháború alatt, valahol arról beszélt, hogy „ki kell füstölni a német flottát a patkánylyukból". Mikor vége a hadjáratnak, Churchill előáll és arra hivatkozva, hogy jóérzést, ember még ellenségeit sem sértegeti, visszavonja a „patkánylyukból való kifüstölés"-t és bocsánatot kér a kifejezésért. IV. Mindenek fölött az emberi szolidaritás érzése hevíti fiatalkorában s igy lesz tanúja a világ az akkoriban még szokatlan látványnak: egy Marlborough-hercegi sarj a liberálispárt balszárnyán előbb mint gyarmatügyi államtitkár, azután mint kereskedelmi, majd meg mint belügyminiszter a munkásság szociális"követeléseinek lényeges részeit magáévá teszi. Míg egy belpolitikában a nagy néptömegek anyagi és kulturális szintjének emelését diktálja rá programmal humanizmusa, addig Anglia külpolitikájában nem akar más célt látni, mint a béke megőrzését minden nemzettel, elsősorban pedig Németországgal való bensőséges barátkozás alapján. őt és még három minisztertársát — és pedig Lloyd George-ot, Lord Loreburnt és Lord Morleyt — a liberális kormány „pacifista szélsőbalszárnyá“-nak nevezik és szüntelenül támadják azok a szélsőjobboldali imperialista körök, amelyeket féltékenységgel és aggodalommal tölt el II. Vilmos birodalmának világhatalmi előretörése. Sem Lloyd George, sem Churchill nem hisz semmiféle „német veszély“-ben. Csak 1911 júliusának ama végzetes napján, amikor a Wilhelmstrasse kétbalkezes intézkedése folytán a Wanther hadihajó fenyegetőleg bukkan fel a marokkói Agadir kikötőjében, csak ekkor kezd a walesi ügyvéd is, meg a Marlborone hivadék is áthangolódni Berlin ellen. És néhány nap múlva Churchill a belügyminisztériumból az admiralitás élére kerül, hogy előkészítse Angliát minden eshetőségre. Ambíciója, tettereje itt kezdi igazán kiélni magát. Az angol flotta amaz időtől kezdődő (s 1914- ig tartó) fejlesztésének aránya és tempója lázba hozza Nagy-Britannia politikai és katonai köreit és elkápráztatja a világot. Churchill már franciabarát és németellenes. De az admiralitás első lordja, az indiai, szudáni és délafrikai hadjáratokban és a közéleti küzdelmekben rettenthetetlenné edződött államférfiú sír, zokog 1914 júliusában, amikor a német császár megbízásából közvetítőként Londonban járt Albert Bskin azzal állít be hozzá búcsúzni, hogy hiába minden, „a nagy gép elindult...“ . Az 1914—18-as világháborúval foglalkozó történettudomány még nem döntötte el, mennyire terheli felelősség Winston Churchillt azért a kudarcért, amely az antanthadakat a Dardanellák szárazföldi ostrománál érte 1914—15-ben? Mert maga a hadi terv az angol haditengerészet fejétől származott. Tény az, hogy ama törökországi ponton szenvedett vereség után Churchill otthagyta az admiralitást, meg kellett elégednie a lancasteri hercegség kancellárjának súlytalan miniszteri tárcájával, majd ezt is letette és kiment a harctérre egy skót ezredhez. De 1917-ben, a kormány átalakításakor megint gondoltak rá és az ő muníciós minisztersége kétségkívül sokat jelentett annak az efficiency-nek szempontjából, amellyel az angol hadak, az 1918 tavaszi német offenzívát állták. Az 1918-tól 1922-ig terjedő időszak, amelyben Churchill a had- és a légügyi, majd gyarmatügyi tárcát vezeti, annyiban mutat fel jelentős momentumokat ez államférfiú pályája szempontjából, hogy egyrészt ő egyike azoknak, akik fegyveres expedíciót akarnak vezetni az orosz bolsevizmus ellen; másrészt pedig az angol tömegek szélsőbal felé való radikalizálódása nyugtalansággal tölti el és szembeállítja sok addigi hívével. Részben ennek lehet tulajdonítani azt, hogy az 1922-es választáson Dundee-ben elbukik. Végre kissé lélegzethez jut. De ez a pihenés nem más, mint visszatérés a múzsákhoz. Londonhoz közel, Chartwell Manor nevű ősi házban festenek — ezt a képességét egyébként hajlandó túlbecsülni, meg sokat ir. Apjának, Lord Randolph Churchillnek, a múlt század második felében élt nagy politikusnak biográfiája készül az udvarházban, meg saját emlékirata, a világháború történetének ez az igen becses kútfeje. Amikor 1924 tavaszán visszatér a politikai életbe, a hajdani radikális szociális érzésű ember már antiszocialista programmal lép fel, amit a bolsevizmus iránt való ellenszenve magyaráz. Megbukik. De nemsokára mégis mandátumhoz jut Mint konzervatívpárti képviselő a pénzügyminiszteri tárcát kapja meg Baldwin második kormányában és neki jut az a történelmi feladat, hogy 1925 tavaszán benyújtja a fontnak a békebeli aranyalapra való visszahelyezéséről szóló javaslatot. Ha pénzügyminisztersége idején rendbe is hozott sok mindent, kissé antiszociális vámpolitikája nem igen növelte népszerűségét a tömegek előtt. Az aranystandardhoz való visszatérést pedig nem egy angol és más nemzetbeli szakember tartja, az 1931 szeptemberi összeomlás után, a világ gazdasági bajai egyik okának. VI. Most 63 éves. Kissé potrohos, fejéről már rég eltűntek a vöröses hajszálak. Vájjon bántja-e, hogy nagyszerű szónoki készségébe belecsúszott egy icinici defektus? pöszén beszél? Akik vele érintkeztek, azok mind páratlanul szívélyes, közvetlen embert írják le. Nem törölték-e a minap a világlapok azt a fényképét, amely Churchillt háza küszöbén ábrázolja akkor, amikor több, mint gentlemanlike vendégbarátsággal fogadja Bohlét, a külföldön élő németek ügyeinek legfőbb horogkeresztes intézőjét, — ama sajtótámadások után, amelyeket kölcsönösen egymás ellen intéztek?! Ragyogó dialektikával megírt és egyszerre harminc-negyven nyelven közölt cikkei a világ legjelentékenyebb publicistáinak sorába is emelik. Irodalmi működése értékének fémjelzője az a most megjelent kötet, amelyben nagy kortársait rajzolta meg. Minden jel arra mutat, hogy kezdetiek megint félére tekinteni azok, akik egykor, csalódván benne, otthagyták. Küszöbönálló miniszterségének hite mintha arra az Egy Churchill kell, — egy Churchill! kiáltásra emlékeztetne, amellyel évszázadok előtt ősét, Marlborough herceget hívogatta a válságba került Anglia ... Mint láttuk, Schiller professzor a hajdani Churchill-eset csodaszerű megismétlődésére is számít. De ő és vele együtt sok angol, talán még maga a miniszterjelölt is, azt kérdezi: vájjon nem lenne-e okosabb, ha mindenhol úgy vezetnék az ügyeket, hogy nem volna szükség ilyen csodákra?! Kérdés, amelyre meddő volna keresni a feleletet, akár lesz most Churchillből miniszter, akár megmarad a dinamikus ellenzéki kritika síkján — egyelőre ... Goldschmied és társai a bonyhádi kerületben A Magyar Tudósító jelenti: A bonyhádi választókerületben még ma is bizonytalan Goldschmid György ellenjelölt pártállása, aki ajánlóívén a törvény ellenére nem nevezte meg politikai programmját. Goldschmid György Basch Ferenc, Mühl Henrik, Faulstich János és Faul Farkas társaságában járja a kerület kizárólagosan németajku községeit, ahol politikai hitvallás helyett azonban a legszenvedélyesebb személyeskedést űzik Klein Antal, Láng Lénárd és Fliesz Ádám ellen és akiket úgy állítanak be, mint a német sváb fajta árulóit. Kíséretükben német anyanyelvű egyetemi hallgatók vannak, de még gimnáziumi tanulók is részt vesznek a kisebbségi jelölt kortesagitációjában. A német kisebbségi jelölt magyar községekben egyáltalában nem tett látogatást. Klein Antal a Magyar Tudósító munkatársa előtt a következő nyilatkozatot tette: — Súlyt helyezek arra, hogy a bonyhádi kerületben megejtendő választás korrekt eszközökkel folyjon le, semmi néven nevezendő erőszak, nyomás ne történjék. Mindenki saját meggyőződése és lelkiismerete alapján adja le a szavazatát. Ezt hangsúlyozom a kerület minden községében és biztosítoa a kerület választóit, hogy meggyőződések szerinti állásfoglalásuk miatt semmi hátrány, vagy előny nem származik reájuk nézve. Teljesen nyugodt vagyok abban, hogy a becsületes, józan és államhűs német anyanyelvű nép tudni fogja a kötelességét és minden szélső izgató magyarellenes agitációt elhárít magától.