Ujság, 1938. január (14. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-16 / 12. szám
30 Út az első világbajnokság felé .— Hogyan lett világbajnok? Jacobi elmereng a mait emlékein. — Úgy emlékszem, mintha most lenne. Egyforma eséllyel indultunk Mechlovits és én a küzdelembe. A legveszélyesebb ellenfelünk az osztrák Flussmann volt. Már a második fordulóban szembekerültem vele és legyőztem. Megnyugodva folytattuk a küzdelmet. Ettől fogva már nem volt nehéz dolgom. A döntőben Mechlovits volt az ellenfelem. Vesztett szett nélkül megvertem és így szereztem meg az első világbajnokságot Magyarországnak. Mechlovits erősen küzdött, a harmadik szetben heves harc volt köztünk, amit legjobban a gémarány igazol: 21 :19 volt javamra. Az elsőt követte Londonban a többi. Bárcsak most is ugyanolyan eredménynyel végeznének. Vasárnapi sportprogram ASZTRUTENNISZ Gyöngyös: Északmagyarország bajnokságai. BIRKÓZÁS Budapest: MA VAG országos Junior versenye (X. Golgota út, döntők d. u. 5.) FUTBALL » Luxemburg, Budapest—Luxemburg. KÉZILABDA Budapest: Tizenikázilabda villámtorna (NTE Szentkirály utcai tornacsarnok d. u. 5.) ÖKÖLVÍVÁS Budapest: Csapatbajnokságok MAC—BTK téli, FTC— BSZKRT negyed 8. Székesfehértér Budapesti ifjúsági válogatott— Székesfehárvári ifjúsági válogatott. Sí Budapesti BSZKRT lestkldversenye (Svábhegy) — BFAC síugróversenye (Jánoshegy d. e. tál 11.) VIV.4. Budapest: BEAC párbajtőr válogatóversenye (BEAC* vívóterem d. e. 9) — MPSLU bankközi kardcsapatver**ny. — Szombathely: Pető-vándordíjas vivóverseny. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1938 JANUÁR 10 SPORT Londontól Lordonig... Beszél az első magyar asztalitenisz világbajnok a szép multró és a jelen hibáiról... Január 19-én a magyar asztalitenisz-válogatott útra kel Londonba, a világbajnokságokra. A legutóbbi bécsi eredmények után már bizakodva engedik el a versenyzőket, mert titkon él a remény a sportkörökben, hogy a válogatott csapat ha nem is arat győzelmet, mégis megállja a helyét abban a nagy versengésben. Az angol főváros neve jelentős állomás a magyar asztaliteniszsport történetében. Tizenkét esztendő előtt szintén Londonban rendezték meg a világbajnokságot, az elsőt, amelyen teljes fegyverzetben jelent meg a magyar sport és elindult a nagy győzelemsorozat, amely csak néhány éve szakadt meg. Csak kevesen tudják, hogy az első világbajnokságot magyar ember szerezte: Beszterczei Jacobi Roland dr. és olyan nagy volt a magyar versenyzők fölénye, hogy a csapatvilágbajnokságon kívül a többi egyéni számban nemcsak a bajnokságot érték el, hanem még sok értékes helyezést. Az első világbajnokság magyar győztese, a világbajnokcsapat tagja, sok érdekes visszaemlékezést közölt az Újság munkatársával arról a londoni világbajnokságról, amelyen a Jacobi— Mechlovits—Pécsi—Kehrling összeállítású férficsapat, továbbá Mednyánszky Mária és Sípos Annus letaroltak minden számot. — Tizenkét év előtt — kezdte —, mentünk ki Londonba, Mechlovits Zoltán, Pécsi Dánier, néhai Kehrling Béla, Mednyánszky Mária és Sípos Annus. Nagyon meglepett minket az az érdeklődés, amelyet az angolok akkoriban az asztalitenisz iránt tanúsítottak. Közel kétezer ember nézte végig a mérkőzéseinket. Kissé gondolkozik. — Ha jól emlékszem, tíz európai nemzet képviselői jelentek meg a startnál, az akkori viszonyok között nagyon erős mezőny találkozott. Az angolok és az osztrákok képviselték a legnagyobb erőt. Érdekes, hogy most az osztrákok még az élen vannak, de az angolok visszaestek az asztaliteniszben. Az első csapatbajnokság története —* Hogyan nyerte a magyar csapat a világbajnokságot? — Nem volt könnyű kiverekedni a győzelmet. Az angolok és az osztrákok nagyon erős ellenfelek voltak. Holtversenyben végeztünk az első helyen az angolokkal és az osztrákokkal. Az osztrákok 5 :4-re vertek minket, mi viszont az angolokat győztük le. A döntőket a verseny végére halasztották, addig az egyéni számokat bonyolították le. A végén tartalékosan álltunk ki, mert akkor jött ,édesapám halálhíre és néhai Kehrling ugrott be. Bravúros küzdelemben vertük az osztrákokat 6 : 4-re a döntőben és megszereztük az első csapatvilágbajnokságot. Minden döntőben magyar-magyarral állt szemben és a közönség csak ámult a magyar versenyzők mutatványain. Felemelő érzés volt abban a nagy embertömegben, idegenben győzni, győzelmeket elérni. A férfi egyesben Mechlovits és én, a férfipárosban a Pécsi—Jacobi kettős és a Kehrling— Mechlovits. A nőknél a Mednyánszky—Sipos Annus döntőben gyönyörködhetett a közönség. Az első magyar asztalitenisz-világbajnok jól ismeri a jelenlegi gárdát. Alaposan megfigyelte erényeiket hibáikkal együtt. Kritikája nagyon érdekes. Még egy ideig kitűnően szerepeltek a magyar versenyzők. Barna, Szabados, Kelen, Bellák és Dávid mindenütt végighordozta a magyar tudás, kitartás és ügyesség eredményeit. Közben azonban felzárkóztak a többiek is és nem tagadhatjuk, hogy másutt is megtanultak pingpongozni. Nálunk érthetetlenül hanyatlásnak indult az asztalitenisz, ma már nem játszanak mindenütt pingpongot, mint a mi időnkben, amikor a magántársaságban divat volt az asztalitenisz. Helyét más játékok foglalták el, miközben például Csehszlovákiában igen intenzíven űzik ezt a sportot. Az eredménye meg is látszik, a női számokban hirtelen átvették a vezetést és sok jó férfiversenyzőjük van. A csapatuk mindig erős ellenfele a magyaroknak, világbajnok is volt már. — Mi a véleménye a mai versenyzőkről? Jacobi tömören sorolja fel, hogy hol vannak a hibák. — A második, nagy csapatból csak Barna és Bellák áll a szövetség rendelkezésére. Kelen és Szabados a külföldet járja. Barna is több bemutatón vesz részt, mint erős versenyeit. Amikor aztán küzdeni kell és a versenytréning hiányzik, akkor bekövetkeznek olyan meglepetések, mint amilyenek Badenben értek minket. Csodálkozóvá változik a hangja: — Láttam Budapesten az Amerika—Magyarország mérkőzést, ahol remekül szerepeltünk — és néhány héttel később Badenban a világbajnokságokon elvérzett a magyar asztalitenniszsport. Sokat gondolkoztam ennek az okán és végül arra a következtetésre jutottam, hogy ott van a kutya eltemetve: nem lehet túráktól fáradt csillagok és erősebb külföldi ellenfelek ellenében nem szerepelt fiatalokkal nagy eredményeket elérni. A ping-pong — ne feledjük el — az idegek játéka. Elég a pillanatnyi Indiszpozíció és máris oda van minden. A mi időnkben valahogy jobban tudtuk küzdeni, de nekünk nagy tréningünk és versenyrutinunk volt. Állandóan játszottunk ... Jacobi nem optimista, de nem is pesszimista a londoni esélyekkel kapcsolatban: — Nézzük csak a csapatot. Bellák labdaművész ,tök sokat várok most is, Barna, ha jó kondícióban van, szintén a csapat erőssége lesz. A többiek, ha nem illetődnek meg a nagyközönség előtt, akkor megfelelően tudják majd kiegészíteni a csapatot. Ne feledjük el, hogy Ausztriában, vagy nálunk legfeljebb ötven-hatvan ember előtt játszani más, mint nyolcezer előtt — úgy hallottam legalább ennyire számít a versenyrendezőség. Tekintetbe kell venni, hogy a fiatal versenyzők nálunk egymás ellen, vagy az osztrákok ellen játszottak, akiket a gyakori érintkezés folyamán éppolyan jól kiismertek, mint egymást Ezért óvatosan kell megítélni a magyar csapat és versenyzők londoni esélyeit. Elgondolkozik, majd lassan folytatja: — Nem féltem a fiatalokat, mert a rutinos „öregekkel" kiegészítve jól szerepelhetnek. A csapatnak feltétlenül egyforma esélyt adok az osztrákokkal és a csehszlovákokkal. Az egyéni számokban a fi, jó Barna ismét visszaszerezheti a világbajnoki címet, de Bellák is versenyben lehet. A nőknek nincsen sok esélyük, mert különösen a csehszlovákok messze elhagyták a legjobb hölgy versenyzőinket. Mindent összegezve, szeretném, — fejezte be a beszélgetést Jacobi Loránd — ha Londonból ismét olyan jelentéseket kapnánk, amelyek a magyar asztal teniszsport újjászületését jelentenék, olyan sikereket, mint amilyeneket a régiek, az úttörök értek el. Világbajnokságokat a magyar színeknek! Ehhez azonban az kell, hogy a versenyzők teljesen odaadóan szinte ideg nélkül harcoljanak, a hegemónia visszaszerzéséért ... Ezt üzeni az első világbajnokság egyéni győztese az újaknak, a fiataloknak, a mai gárdának. . (k. n.) Sportolók vagy sportkedvelők világkongresszusa legyen-e 1939-ben Budapesten?... Írta MALECKI ROMÁN Úgy érzem, mintha az a bizonyos „varázsinas“ volnék. Kiszabadítottam a palackból a szellemeket és nem tudom visszaparancsolni őket... Múlt év október és november havában, az Újság sportrovatában felvetettem egy régi tervemet a legelső Nemzetközi Sportkedvelők világkongresszusának a Xil-ik olimpia előtt Budapesten leendő megtartásáról. Nyomban az első cikkem után garmadával kaptam az írásaim iránt érdeklődőktől szeretetreméltó buzdításokat, hogy ezt a tervet ne hagyjam elaludni. Külföldön élő régi sportbarátaim pedig felhívták figyelmemet arra, hogy az Újságban megjelent tervet angol és olasz szaklapok is méltatták. Az új sportvilágmozgalom tervének vázolásánál úgy látszik nem voltam óvatos és elővigyázatos. Nem pedig azért, mert a tervem kivitelezése sokkal mélyebb érdeklődést és várakozást kelt széles körben, semmint annak egymagam meg tudnék felelni. Igaz, hogy az egész sportvilágot a terv mellé akartam hangolni. A kivitelezéshez feltétlenül szükséges összhang azonban csak akkor jön létre, ha a sporttársadalomért felvetett és helyesnek minősített tervet nem egyesek, hanem osztatlanul az egész világ sporttársadalma felkarolja. Elsősorban a kiterjedt összeköttetésekkel rendelkező magyar sportszövetségek és hivatalos sportszervezetek segítségére van szükség, akik nélkül a kezdeményezés alig jut tovább az első lépésnél. Azután nem nélkülözhetők az idegenforgalmi tényezők, akiknek állandó propagandáját a külföldön igénybe kell venni. Véglegesen tisztázni kell, hogy a Sportkedvelők első nemzetközi világkongresszusát kiterjesztjük-e a sport- űzőkre, tehát a sportolókra? Mert ha a sportkedvelők ismeretkörébe bele akarjuk ékelni a sportolókét is, akkor a tervezett világmozgalom egészen más színt kap. Noha a legcélszerűbbnek látszik ezt a hatalmas és sokezer fő személyes érdeklődését biztosító világeseményt a Xll-ik olimpiát megelőző 1939-ik évben itt Budapeslebonyolítani, ami által a magyar erőfeszítések iránti hangulatot nagyban növelni lehetne az egész világon; nem volna-e mégis helyesebb a sportkedvelők világkongresszusát éppen egy olyan tömegesemény ideje alatt megtartani, mint az 1938-ik évi eucharisztikus kongresszus vagy a Szent István emlékév más nagyszabású eseményei (1938. augusztus havában), amikor itt az idegenek tömegének befogadására amúgyis felkészülünk és sportlétesítményeink is programmszerűen felkészülhetnek a sokezernyi érdeklődő fogadtatására? Minden érdeklődésen túl, amit bel- és külföldön egyaránt tanúsítanak eddig a sportkedvelők világkongresszusának budapesti megtartása iránt, az a kissé élénkebb megmozdulás siettetné a terv megvalósítását, amit a hazai illetékes sporttényezők végezhetnének. Mert ha nem eresztik hosszú lére az előkészítés részleteit s ha a könynyen kiépíthető terv kivitelezéséhez gyorsan hozzáfognak, akkor már az 1938-ik évi Szent István emlékévben is olyan emlékezetes eseménnyel gazdagíthatnák a magyar szokást, akkor ebből a tervből, úgy egész világ megirigyelhet bennünket. Ha azonban csetlünk-botlunk, akadékoskodunk és gáncsoskodunk — ami közismert magyar szokás — akkor ebből a tervből, úgy mint sok másból, sem lesz semmi. A tarsolyunk kívülről kalárisokkal lesz ékes, de belül üres marad. Hidvéghy László nyerte Magyarország gyorskorcsolyázó bajnokságát Nagy küzdelmet vívott a második helyezett Ladányi Gedeonnal Szombaton reggel fejeződött be a Magyar Korcsolyázó Szövetség által rendezett gyorskorcsolyázó bajnokság a városligeti műjégen. Szombaton kedvező viszonyok között az 1500 és 5000 méteres futamok kerültek eldöntésre. Eredmények: 1500 méter: 1. Hidvéghy és Ladányi Gedeon holtversenyben 2 p 20.7 mp., 3. Ladányi Ernő 2 p 20.9 mp., 4. Bácskai 2 p 30.4 mp., 5. Wintner 2 p 32.3 mp., 6. Enyedi 2 p 34.7 másodperc. 5000 méter: 1. Hidvéghy 8 p 55.3 mp., 2. Ladányi Gedeon 9 p 02.5 mp., 3. Ladányi Ernő 9 p 04.7 mp., 4. Enyedi 9 p 20.1 mp., 5. Wintner 9 p 22.9 mp., 6. Bácskai 9 p 30.6 másodperc. A kétnapos eredmények alapján Magyarország gyorskorcsolyázó bajnoka: Hidvéghy 201.590 ponttal. A további helyezések sorrendje a következő: 2. Ladányi Gedeon201.166 pont, 3. Ladányi Ernő 205.119 pont, 4. Bácskai 207.826 pont, 5. Wintner 208.122 pont, 6. Enyedi 210.659 ponttal. Luxemburg ellen! A magyar futballválogatott vasárnap Luxemburg válogatott csapata ellen mérkőzik. Az együttes, amely Magyarország futballsportját képviseli, hivatalos válogatott csapatként szerepel, a legjobb tizenegytől azonban nagyon messze van. Szinte azt mondhatnánk, hogy talán egy-két poszt van az egész csapatban, amelyen a ténylegesen legjobb játékos szerepel. Hogy az ilyen tartalékos válogatott csapat szerepeltetése mit jelent, azt igen jól láttuk múlt vasárnap, a lisszaboni mérkőzésen. A luxemburgiak a portugáloktól ugyan messze vannak játéktudásban, reális körülmények között, amikor a ténylegesen legjobb magyar csapat venné fel a küzdelmet, akkor az eredménynek közel kellene járni a kétszámjegyhez, így azonban, amikor az egyik klubcsapatunk évek óta tartaléksorban lévő kapusa véd, a hátvédek egyike nagyon bizonytalan volt Lisszabonban, a fedezetsor messze van attól, amelyet legjobbnak lehetne nevezni és a csatársorból is hiányoznak a legjobb magyar támadójátékosok , s tisztes eredménynek kell még majd venni azt is, ha a magyar csapat éppen hogy csak győz. Szüreti mulatság a jégen Eredetileg január hatodikén akarták megtartani a budapesti jég hagyományos ünnepélyét, a nagy hideg miatt azonban későbbre kellett halasztani. Vasárnap kerül sor a jégünnepélyre, amelynek műsora és szereplőgárdája a következő: 1. RÉSZ. 1. ZÁSZLÓ TÁNC 1. rész. (Balett. IVeín Árpád ötlete, rendezése. 2. a) STÍLUSBEMUTATÓ. (Kopirozza: Hostyánszky István.) b) Möszjö FUERDE és Madam LOMCHA. (Tréfás pároskorcsolyázás. Előadja: Ilostyánszky István és a babája.) 3. ZÁSZLÓTÁNC. II. rész. 4. A MEGZAVART NIMFÁK. (Jelenet. Nimfák: Szilassy Nádink), Bolond Éva, Erdős Klári, Botond Györgyi, Faunok: Terták Elemér és Kállay Kristóf.) 5. A ZENÉLŐ ÓRA. (Táncjelenet: Saáry Évi és Saáry Marika.) 6. APACSTÁNC. (Buss Erika és Barna Béla) 7. A NAGY KERINGŐ... (Nagy balett. Prímaballerina: Szilassy Nadinka. Ballerinák: Kutányi Rózsi, Papp Márta, Rosenfeld Évi, Széchy Ágnes, Vajda Lola, Börzsöny Baba, Vértesy Laci, Bölcskey Lucy. Kisballerinák: Kresz Lily, Bódy Marika, Szűcs Kató, Réti Éva, Pajzs Kamilla, Petres Emmi, Halászfy Éva és Székely Judit. 11. RÉSZ. 1. JÁTÉKBABÁK. (Táncjelenet. Babák: Bódy Marika, Kresz Lily, Réti Éva, Saáry Marika, Huszár: Király Ede. Mikulás apó: Barcza Béla.) 2. SZÜRETI MULATSÁG. (Jégrevü.) a) Bevonulás. (Kisleányok magyarruhás felvonulása.) b) Kis magyar kettős. (Előadja: Saáry Marilla és Király Ede.) c) Lányok—legények nagy csárdása. (Párok: Papp Mária—Kállay, SzéchyÁgnes—Király Vértessy Saci—Jánoska, Takács Magda—Ormos, Morvát Lily—Hostyánszky, Börzsöny Baba—Rosenfeld, Kutányi Rózsi—Fodor, Székely Judit—Molnár, Weinwurm Béby—Kertész) d) Palotás. (Tánckettős. Előadják a Bolondlányok) e) Szólócsárdás (Táncolja: Erdős Klári.) f) Magyar kettős. (Előadják a Szekrényessy testvérek.) Hírek a sportvilágból A Kispest FC csapata szombaton az oráni válogatott labdarúgóegyüttes ellen 4:3 (2:1) arányban győzött.* Bernben a Sudbury Wolves kanadai jégkorongcsapat 5:2 (1:0, 1:1, 3:1) arányban verte a Berni Korcsolyázó Egylet együttesét.