Ujság, 1938. január (14. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-16 / 12. szám

30 Út az első világbajnokság felé .— Hogyan lett világbajnok? Jacobi elmereng a mait emlékein. — Úgy emlékszem, mintha most lenne. Egy­forma eséllyel indultunk Mechlovits és én a küzdelembe. A legveszélyesebb ellenfelünk az osztrák Flussmann volt. Már a második forduló­ban szembekerültem vele és legyőztem. Megnyu­godva folytattuk a küzdelmet. Ettől fogva már nem volt nehéz dolgom. A döntőben Mechlovits volt az ellenfelem. Vesztett szett nélkül megver­tem és így szereztem meg az első világbajnoksá­got Magyarországnak. Mechlovits erősen küz­dött, a harmadik szetben heves harc volt köz­tünk, amit legjobban a gémarány igazol: 21 :19 volt javamra. Az elsőt követte Londonban a többi. Bárcsak most is ugyanolyan eredmény­nyel végeznének. V­asárnapi sportprogram ASZTRUTENNISZ Gyöngyös: Északmagyarország bajnokságai. BIRKÓZÁS Budapest: MA VAG országos Junior versenye (X. Gol­gota út, döntők d. u. 5.) FUTBALL » Luxemburg, Budapest—Luxemburg. KÉZILABDA Budapest: Tizenikázilabda villámtorna (NTE Szentki­rály utcai tornacsarnok d. u. 5.) ÖKÖLVÍVÁS Budapest: Csapatbajnokságok MAC—BTK tél­i, FTC— BSZKRT negyed 8. Székesfehértér­ Budapesti ifjúsági válogatott— Székes­­fehárvári ifjúsági válogatott. Sí Budapesti BSZKRT lestkldversenye (­Svábhegy) — BF­AC síugróversenye (Jánoshegy d. e. tál 11.) VIV.4. Budapest: BEAC párbajtőr válogatóversenye (BEAC* vívóterem d. e. 9) — MPSLU bankközi kardcsapatver­**ny. — Szombathely: Pető-vándordíjas vivóverseny. ÚJSÁG VASÁRNAP, 1938 JANUÁR 10 S­PORT Londontól­ Lor­donig... Beszél az első magyar asztalitenisz világbajnok a szép multró és a jelen hibáiról... Január 19-én a magyar asztalitenisz-válogatott útra kel Londonba, a világbajnokságokra. A leg­utóbbi bécsi eredmények után már bizakodva engedik el a versenyzőket, mert titkon él a re­mény a sportkörökben, hogy a válogatott csa­pat ha nem is arat győzelmet, mégis megállja a helyét abban a nagy versengésben. Az angol főváros neve jelentős állomás a ma­gyar asztaliteniszsport történetében. Tizenkét esztendő előtt szintén Londonban rendezték meg a világbajnokságot,­­ az elsőt, amelyen teljes fegyverzetben jelent meg a magyar sport és el­indult a nagy győzelemsorozat, amely csak né­hány éve szakadt meg. Csak kevesen tudják, hogy az első világbaj­nokságot magyar ember szerezte: Beszterczei Ja­­cobi Roland dr. és olyan nagy volt a magyar versenyzők fölénye, hogy a csapatvilágbajnoksá­gon kívül a többi egyéni számban nemcsak a bajnokságot érték el, hanem még sok értékes helyezést. Az első világbajnokság magyar győztese, a vi­lágbajnokcsapat tagja, sok érdekes visszaemlé­kezést közölt az Újság munkatársával arról a londoni világbajnokságról, amelyen a Jacobi— Mechlovits—Pécsi—Kehrling összeállítású férfi­­csapat, továbbá Mednyánszky Mária és Sípos Annus letaroltak minden számot. — Tizenkét év előtt — kezdte —, mentünk ki Londonba, Mechlovits Zoltán, Pécsi Dáni­er, néhai Kehrling Béla, Mednyánszky Mária és Sí­pos Annus. Nagyon meglepett minket az az ér­deklődés, amelyet az angolok akkoriban az asztalitenisz iránt tanúsítottak. Közel kétezer ember nézte végig a mérkőzéseinket. Kissé gondolkozik. — Ha jól emlékszem, tíz európai nemzet kép­viselői jelentek meg a startnál, az akkori viszo­nyok között nagyon erős mezőny találkozott. Az angolok és az osztrákok képviselték a leg­nagyobb erőt. Érdekes, hogy most az osztrákok még az élen vannak, de az angolok visszaestek az asztalitenisz­ben. Az első csapatbajnokság története —* Hogyan nyerte a magyar csapat a világ­­bajnokságot? — Nem volt könnyű kiverekedni a győzelmet. Az angolok és az osztrákok nagyon erős ellen­felek voltak. Holtversenyben végeztünk az első helyen az angolokkal és az osztrákokkal. Az osztrákok 5 :4-re vertek minket, mi viszont az angolokat győztük le. A döntőket a verseny vé­gére halasztották, addig az egyéni számokat bo­nyolították le. A végén tartalékosan álltunk ki, mert akkor jött ,édesapám halálhíre és néhai Kehrling ugrott be. Bravúros küzdelemben ver­tük az osztrákokat 6 : 4-re a döntőben és meg­szereztük az első csapatvilágbajnokságot. Min­den döntőben magyar-magyarral állt szemben és a közönség csak ámult a magyar versenyzők mutatványain. Felemelő érzés volt abban a nagy embertömegben, idegenben győzni, győzelmeket elérni. A férfi egyesben Mechlovits és én, a férfi­­párosban a Pécsi—Jacobi kettős és a Kehrling— Mechlovits. A nőknél a Mednyánszky—Sipos Annus döntőben gyönyörködhetett a közönség. Az első magyar asztalitenisz-világbajnok jól ismeri a jelenlegi gárdát. Alaposan megfigyelte erényeiket hibáikkal együtt. Kritikája nagyon érdekes.­­ Még egy ideig kitűnően szerepeltek a ma­gyar versenyzők. Barna, Szabados, Kelen, Bellák és Dávid mindenütt végighordozta a magyar tu­dás, kitartás és ügyesség eredményeit. Közben azonban felzárkóztak a többiek is és nem ta­gadhatjuk, hogy másutt is megtanultak ping­pongozni. Nálunk érthetetlenül hanyatlásnak in­dult az asztalitenisz, ma már nem játszanak mindenütt ping­pongot, mint a mi időnkben, amikor a magántársaságban divat volt az asz­­talitenisz. Helyét más játékok foglalták el, mi­közben például Csehszlovákiában igen intenzí­ven űzik ezt a sportot. Az eredménye meg is látszik, a női számokban hirtelen átvették a ve­zetést és sok jó férfiversenyzőjük van. A csa­patuk mindig erős ellenfele a magyaroknak, vi­lágbajnok is volt már. — Mi a véleménye a mai versenyzőkről? Jacobi tömören sorolja fel, hogy hol vannak a hibák. — A második, nagy csapatból csak Barna és Bellák áll a szövetség rendelkezésére. Kelen és Szabados a külföldet járja. Barna is több be­mutatón vesz részt, mint erős versenyeit. Am­i­kor aztán küzdeni kell és a versenytréning hiányzik, akkor bekövetkeznek olyan megle­petések, mint amilyenek Badenben értek minket. Csodálkozóvá változik a hangja: — Láttam Budapesten az Amerika—Ma­gyarország mérkőzést, ahol remekül szerepel­tünk — és néhány héttel később Badenban a világbajnokságokon elvérzett a magyar asztali­­tenniszsport. Sokat gondolkoztam ennek az o­kán és végül arra a következtetésre jutottam, hogy ott van a kutya eltemetve: nem lehet tú­ráktól fáradt csillagok és erősebb külföldi el­lenfelek ellenében nem szerepelt fiatalokkal nagy eredményeket elérni. A ping-pong — ne feledjük el — az idegek játéka. Elég a pilla­natnyi Indiszpozíció és máris oda van minden. A mi időnkben valahogy jobban tudtuk küz­deni, de nekünk nagy tréningünk és verseny­­rutinunk volt. Állandóan játszottunk ... Jacobi nem optimista, de nem is pesszi­mista a londoni esélyekkel kapcsolatban: — Nézzük csak a csapatot. Bellák labdamű­­­vész ,tök­ sokat várok most is, Barna, ha jó kondícióban van, szintén a csapat erőssége lesz. A többiek, ha nem illetődnek meg a nagy­közönség előtt, akkor megfelelően tudják majd kiegészíteni a csapatot. Ne feledjük el, hogy Ausztriában, vagy nálunk legfeljebb öt­­ven-hatvan ember előtt játszani más, mint nyolcezer előtt — úgy hallottam legalább ennyire számít a versenyrendezőség. Tekintetbe kell venni, hogy a fiatal versenyzők nálunk egy­más ellen, vagy az osztrákok ellen játszottak, akiket a gyakori érintkezés folyamán éppolyan jól kiismertek, mint egymást Ezért óvatosan kell megítélni a magyar csapat és versenyzők londoni esélyeit. Elgondolkozik, majd lassan folytatja: — Nem féltem a fiatalokat, mert a rutinos „öregekkel" kiegészítve jól szerepelhetnek. A csapatnak feltétlenül egyforma esélyt adok az osztrákokkal és a csehszlovákokkal. Az egyéni számokban a fi­, jó Barna ismét visszaszerez­heti a világbajnoki címet, de Bellák is verseny­ben lehet. A nőknek nincsen sok esélyük, mert különösen a csehszlovákok messze elhagyták a legjobb hölgy versenyzőinket. Mindent össze­gezve, szeretném, — fejezte be a beszélgetést Jacobi Loránd — ha Londonból ismét olyan jelentéseket kapnánk, amelyek a magyar asztal teniszsport újjászületését jelentenék, olyan si­kereket, mint amilyeneket a régiek, az úttörök értek el. Világbajnokságokat a magyar színek­nek! Ehhez azonban az kell, hogy a versenyzők teljesen odaadóan szinte ideg nélkül harcolja­nak, a hegemónia visszaszerzéséért ... Ezt üzeni az első világbajnokság egyéni győz­tese az újaknak, a fiataloknak, a mai gárdának. . (k. n.) Sportolók vagy sportkedvelők világ­kongresszusa legyen-e 1939-ben Budapesten?... Írta MALECKI ROMÁN Úgy érzem, mintha az a bizonyos „va­­rázsinas“ volnék. Kiszabadítottam a palack­ból a szellemeket és nem tudom visszapa­rancsolni őket... Múlt év október és november havában, az Újság sportrovatában felvetettem egy régi tervemet a legelső Nemzetközi Sport­kedvelők világkongresszusának a Xil-ik olimpia előtt Budapesten leendő megtartá­sáról. Nyomban az első cikkem után gar­madával kaptam az írásaim iránt érdeklő­dőktől szeretetreméltó buzdításokat, hogy ezt a tervet ne hagyjam elaludni. Külföldön élő régi sportbarátaim pedig felhívták fi­gyelmemet arra, hogy az Újság­ban megje­lent tervet angol és olasz szaklapok is mél­tatták. Az új sportvilágmozgalom tervének vá­zolásánál úgy látszik nem voltam óvatos és elővigyázatos. Nem pedig azért, mert a ter­vem kivitelezése sokkal mélyebb érdeklő­dést és várakozást kelt széles körben, sem­mint annak egymagam meg tudnék felelni. Igaz, hogy az egész sportvilágot a terv mellé akartam hangolni. A kivitelezéshez feltétlenül szükséges összhang azonban csak akkor jön létre, ha a sporttársadalomért felvetett és helyesnek minősített tervet nem egyesek, hanem osztatlanul az egész világ sporttársadalma felkarolja. Első­sorban a kiterjedt összeköttetések­kel rendelkező magyar sportszövetségek és hivatalos sportszervezetek segítségére van szükség, akik nélkül a kezdeményezés alig jut tovább az első lépésnél. Azután nem nélkülözhetők az idegenforgalmi tényezők, akiknek állandó propagandáját a külföldön igénybe kell venni. Véglegesen tisztázni kell, hogy a Sportkedvelők első nemzetközi világkongresszusát kiterjesztjük-e a sport-­­ űzőkre, tehát a sportolókra? Mert ha a sportkedvelők ismeretkörébe bele akarjuk ékelni a sportolókét is, akkor a tervezett világmozgalom egészen más színt kap. Noha a legcélszerűbbnek látszik ezt a ha­talmas és sokezer fő személyes érdeklődé­sét biztosító világeseményt a Xll-ik olim­piát megelőző 1939-ik évben itt Budapes­­lebonyolítani, ami által a magyar erőfeszí­tések iránti hangulatot nagyban növelni le­hetne az egész világon; nem volna-e mégis helyesebb a sportkedvelők világkongresszu­sát éppen egy olyan tömegesemény ideje alatt megtartani, mint az 1938-ik évi eucha­risztikus kongresszus vagy a Szent István emlékév más nagyszabású eseményei (1938. augusztus havában), amikor itt az idege­nek tömegének befogadására amúgyis fel­készülünk és sportlétesítményeink is prog­­rammszerűen felkészülhetnek a sokezernyi érdeklődő fogadtatására? Minden érdeklődésen túl, amit bel- és külföldön egyaránt tanúsítanak eddig a sportkedvelők világkongresszusának buda­pesti megtartása iránt, az a kissé élénkebb megmozdulás siettetné a terv megvalósítását, amit a hazai illetékes sporttényezők végez­hetnének. Mert ha nem eresztik hosszú lére az előkészítés részleteit s ha a köny­­nyen kiépíthető terv kivitelezéséhez gyor­san hozzáfognak, akkor már az 1938-ik évi Szent István emlékévben is olyan em­lékezetes eseménnyel gazdagíthatnák a ma­gyar szokás­t, akkor ebből a tervből, úgy egész világ megirigyelhet bennünket. Ha azonban csetlünk-botlunk, akadékoskodunk és gáncsoskodunk — ami közismert ma­gyar szokás — akkor ebből a tervből, úgy mint sok másból, sem lesz semmi. A tarso­lyunk kívülről kalárisokkal lesz ékes, de belül üres marad. Hidvéghy László nyerte Magyarország gyorskorcsolyázó bajnokságát Nagy küzdelmet vívott a második helyezett Ladányi Gedeonnal Szombaton reggel fejeződött be a Magyar Korcsolyázó Szövetség által rendezett gyors­­korcsolyázó bajnokság a városligeti műjégen. Szombaton kedvező viszonyok között az 1500 és 5000 méteres futamok kerültek eldöntésre. Eredmények: 1500 méter: 1. Hidvéghy és Ladányi Ge­deon holtversenyben 2 p 20.7 mp., 3. Ladányi Ernő 2 p 20.9 mp., 4. Bácskai 2 p 30.4 mp., 5. Wintner 2 p 32.3 mp., 6. Enyedi 2 p 34.7 másodperc. 5000 méter: 1. Hidvéghy 8 p 55.3 mp., 2. Ladányi Gedeon 9 p 02.5 mp., 3. Ladányi Ernő 9 p 04.7 mp., 4. Enyedi 9 p 20.1 mp., 5. Wintner 9 p 22.9 mp., 6. Bácskai 9 p 30.6 másodperc.­­ A kétnapos eredmények alapján Magyar­­ország gyorskorcsolyázó ba­jnoka: Hidvéghy 201.590 ponttal. A további helye­zések sorrendje a következő: 2. Ladányi Ge­deon­­201.166 pont, 3. Ladányi Ernő 205.119 pont, 4. Bácskai 207.826 pont, 5. Wintner 208.122 pont, 6. Enyedi 210.659 ponttal. Luxemburg ellen! A magyar futballválogatott vasárnap Luxemburg válogatott csapata ellen mér­kőzik. Az együttes, amely Magyarország futballsportját képviseli, hivatalos válo­gatott csapatként szerepel,­­ a legjobb tizenegytől azonban nagyon messze van. Szinte azt mondhatnánk, hogy talán­­ egy-két poszt van az egész csapatban, amelyen a ténylegesen legjobb játékos szerepel. Hogy az ilyen tartalékos váloga­tott csapat szerepeltetése mit jelent, azt igen jól láttuk múlt vasárnap, a lissza­boni mérkőzésen. A luxemburgiak a por­tugáloktól ugyan messze vannak játék­tudásban, reális körülmények között, amikor a ténylegesen legjobb magyar csapat venné fel a küzdelmet, akkor az eredménynek közel kellene járni a két­­számjegyhez,­­­ így azonban, amikor az egyik klubcsapatunk évek óta tartalék­­sorban lévő kapusa véd, a hátvédek egyike nagyon bizonytalan volt Lissza­bonban, a fedezetsor messze van attól, amelyet legjobbnak lehetne nevezni és a csatársorból is hiányoznak a legjobb ma­gyar támadójátékosok , s tisztes ered­ménynek kell még majd venni azt is, ha a magyar csapat éppen hogy csak győz. Szüreti mulatság a jégen Eredetileg január hatodikén akarták meg­tartani a budapesti jég hagyományos ünnepé­lyét, a nagy hideg miatt azonban későbbre kellett halasztani. Vasárnap kerül sor a jég­­ünnepélyre, amelynek műsora és szereplőgár­dája a következő: 1. RÉSZ. 1. ZÁSZLÓ TÁNC 1. rész. (Balett. IVeín Ár­pád ötlete, rendezése. 2. a) STÍLUSBEMUTATÓ. (Kopirozza: Hos­­tyánszky István.) b) Möszjö FUERDE és Madam LOMCHA. (Tréfás pároskorcsolyázás. Előadja: Ilos­tyánszky István és a babája.) 3. ZÁSZLÓTÁNC. II. rész. 4. A MEGZAVART NIMFÁK. (Jelenet. Nim­fák: Szilassy Nádink)­, Bolond Éva, Erdős Klári, Botond Györgyi, Faunok: Terták Ele­mér és Kállay Kristóf.) 5. A ZENÉLŐ ÓRA. (Táncjelenet: Saáry Évi és Saáry Marika.) 6. APACSTÁNC. (Buss Erika és Barna Béla) 7. A NAGY KERINGŐ... (Nagy balett. Prímaballerina: Szilassy Nadinka. Ballerinák: Kutányi Rózsi, Papp Márta, Rosenfeld Évi, Széchy Ágnes, Vajda Lola, Börzsöny Baba, Vértesy Laci, Bölcskey Lucy. Kisballerinák: Kresz Lily, Bódy Marika, Szűcs Kató, Réti Éva, Pajzs Kamilla, Petres Emmi, Halászfy Éva és Székely Judit. 11. RÉSZ. 1. JÁTÉKBABÁK. (Táncjelenet. Babák: Bódy Marika, Kresz Lily, Réti Éva, Saáry Marika, Huszár: Király Ede. Mikulás apó: Barcza Béla.) 2. SZÜRETI MULATSÁG. (Jégrevü.) a) Bevonulás. (Kisleányok magyarruhás fel­vonulása.) b) Kis magyar kettős. (Előadja: Saáry Ma­rilla és Király Ede.) c) Lányok—legények nagy csárdása. (Párok: Papp Mária—Kállay, Széchy­­Ágnes—Király Vértessy Saci—Jánoska, Takács Magda—Or­mos, Morvát Lily­—Hostyánszky, Börzsöny Baba—Rosenfeld, Kutányi Rózsi—Fodor, Szé­kely Judit—Molnár, Weinwurm Béby—Kertész) d) Palotás. (Tánckettős. Előadják a Bolond­­lányok) e) Szólócsárdás (Táncolja: Erdős Klári.) f) Magyar kettős. (Előadják a Szekrényessy testvérek.) Hírek a sportvilágból A Kispest FC csapata szombaton az oráni válogatott labdarúgóegyüttes ellen 4:3 (2:1) arányban győzött.* Bernben a Sudbury Wolves kanadai jég­korongcsapat 5:2 (1:0, 1:1, 3:1) arányban verte a Berni Korcsolyázó Egylet együttesét.

Next